Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
KÖVETKEZETESEN ÉS HALADÉKTALANUL A magasabb szintű fejlődésért a Krímben „A gyökeres fordulat elengedhetetlen — emelte ki Mihail Gorbacsov az SZKP KB januári ülésén —, mivel más utunk egyszerűen nincs. Nem hátrálhatunk meg és nincs hová meghátrálnunk. Következetesen és haladéktalanul meg kell valósítanunk a párt XXVll. kongresszusának irányvonalát, előre kell haladnunk, és társadalmunkat a fejlődés minőségileg új szintjére kell juttatnunk." A program széles körű támogatásra talál, a megvalósításban minden szovjet embernek részt kell vennie. A nagy többség vallja, hogy „senkinek nincs joga egy helyben topogni, lemaradni." Szerte a világban nagy érdeklődés és várakozás kíséri a i Szovjetunióban végbemenő folyamatokat, melyek hatásaival a szocialista országokban is számolnak. Az átalakítás eredményei egyetlen ország számára sem lehetnek közömbösek. Nemcsak azért, mert a szocialista társadalom számos területének alapvető megújításáról van Szó, hanem azért is, mert ez az irányvonal a tendenciák, a módszerek és a fonnák megjelölésén túl mindazon tapasztalatokat is érvényesíti, amelyek a testvéri szocialista országokban már beváltak. A siker kulcsát a tömegek alkotómunkájában és öntevékenységük széles körű fejlesztésében látják. 1987-ben a párt stratégiai irányvonalának megvalósításában az átalakítás gyorsításának jut a legfontosabb szerep. A mostani, XII. népgazdasági ötéves terv az alapja a továbblépésnek, de annak is, hogy országosan is stabilizálódjanak a párt kezdeményezései. „Glásznoszty", „uszkorényie' „peresztrojka" • Krími küldöttek látogatása a Kecskeméti Konzervgyárban. (Archív felvételek) A központival azonos célok és elgondolások fogalmazódtak meg a Krím terület pártkonferenciáján is: „A döntések megvalósításához a pártbizottságok, a pártszervezetek, az összes dolgozó kollektíva lelkiismeretes, fontos köznapi munkájára van szükség." V. Sz. Makarenko első titkár a közös tevékenységben fő feladatként a hatékonyabb gazdálkodás bevezetését, a tudományos-technikai eredmények széles körű alkalmazását, a gazdaságosságot és takarékosságot, a fegyelem és rend megszilárdítását, a párt helyi befolyásának erősítését, a pártszervek munkastílusának és módszereinek további finomítását jelölte meg. A nyíltság, a gyorsítás, az átalakítás nélkülözhetetlen eszközei — olyan orosz kifejezések, melyek számunkra is egyre ismerősebben hangzanak. Erről tartott előadásokat Bács-Kiskun megyei előadókörútján I. N. Szmoljanyi- kov, a szevasztopoli városi pártbizottság első titkára. „A változás, a változtatás az élet minden területén szükséges — emelte ki —, mert nemcsak az objektív okok hatottak a fejlődésre gátlóan, hanem több esetben ehhez a párt- és az állami szervek szubjektív hiányosságai is hozzájárultak. így aztán társadalmunkban megjelenhetett az egy helyben topogás, a tehetetlenség, a formalitás, a lassúság, csökkent a vezetői munka dinamizmusa, s ugyanakkor nőtt a bürokratizmus." Megújulás a tömegtájékoztatásban is A kritikusság érezhető a tömegtájékoztatási eszközök munkájában is. A Petőfi Népe testvérlapjában, a Krímszkaja Pravdában az utóbbi hónapokban egyre rendszeresebb az olvasók leveleinek közlése. Ezek nemegyszer bírálják egy-egy vállalat munkáját, a szolgáltatások színvonalát, az áruellátást, a szakszervezeti munkát. Változáson ment át a lap struktúrája is. Nagymértékben csökkent az aláírás nélküli szerkesztőségi cikkek' száma. Nőtt a külső szerzők által írt riportok, tudósítások mennyisége. Az írások ma rövi- debbek, lényegre törőbbek, probléma- feltáróbbak, mint korábban, s kritikusak. A szerkesztőség napról napra bemutatja azokat a vállalatokat, szovho- zokat, kolhozokat, szocialista brigádokat, párt-, szakszervezeti és Komszo- mol-aktivistákat, akik munkájukkal példásan hozzájárulnak a teljesítmény növeléséhez, a minőség javításához. A megkérdezettek hangoztatják, hogy az elkövetkezendő időszakban nemcsak a mostani eredményeket kell megszilárdítani, illetve továbbfejleszteni, hanem e társadalom- és gazdaságátalakító munkának a növekedés hosszú távú feltételeit is szolgálnia kell. Ahogy azt a legutóbbi főtitkári beszámoló is kiemelte: „Minden vonatkozásban feltétlenül kézzelfogható eredményeket kell elérni, s a folyamatot visszafordíthatatlanná kell tenni." Az átalakítás a testvérmegyében A Krímben is elengedhetetlen feltétele a továbblépésnek a XII. népgazdasági ötéves terv célkitűzésének megvalósítása. A gazdaság eredményessége, a tudomány alkalmazása mellett a politikai munkának is meg kel! újulnia. Nem kis feladat ez így együtt. Itt is a párt- szerveknek kell lenniük a folyamatok felelősségteljes és következetes ifányí- tójának. Mindenekelőtt az ipari termelést akarják stabilizálni és jelentősen növelni a munka termelékenységét. Az ötéves terv célul tűzi ki, hogy 20 százalékkal nőjön az ipari termelés, amit 90 százalékban a munka termelékenységével kell biztosítani. A bevezetendő új technika, technológia hatására jelentős munkaerő-átcsoportosításokra is sor kerül. Ez az átalakítás 26 ezer embert érint. Az évtized végére tervezik beindítani az atomerőmű első két reaktor- blokkját, fejlesztik Kercsben és Feodo- sziában a földgázhálózatot és áttérnek a szállításban is a gáz-üzemanyagok felhasználására. Amíg az iparon belül a gépipar fejlesztése, addig a mezőgazdaságban az élelmiszerprogram maradéktalan megvalósítása a stratégiai feladat a Krím területen. Kétszeresére tervezik emelni a mezőgazdasági termelést, s jelentős növekedést terveznek a hús-, a tej-, a zöldségtermékek egy főre eső fogyasztásában. A szovhozok, kolhozok, agráripari egyesülések termelési-növekedési eredményeit 15 százalékkal tervezik növelni. El akarják érni, hogy a gabonafélék átlagtermése hektáronként meghaladja a 40 mázsát, a jelenleginek másfélszeresére növekedjen a burgonyatermelés és egynegyedével a gyümölcs- és bogyóskultúrák, egyhar- madával pedig a szőlő feldolgozása. A húsárutermelést 15—16 százalékkal, a tejtermelést 12 százalékkal, a tojás- termelést 5 százalékkal kívánják növelni. Az országos intézkedések ma lehetőséget adnak arra, hogy a krími agráripari egyesülések és gazdaságok áttérjenek a korszerű, önfinanszírozó, rentábilis gazdálkodásra. A területi pártbizottság megkülönböztetett figyelmet fordít az állattenyésztés és a kertészet fejlesztésére, a zöldségtermelés növelésére. A múlt év eredményei A napokban tették közzé a Krímszkaja Pravdában a területi statisztikai hivatal 1986-os jelentését. Néhány adat, tendencia ebből a mezőgazdaságra vonatkozóan: a gabonafélék termés- eredményei alatta maradtak az elmúlt öt év átlagának. A tervet nem tudták teljesíteni a szudaki járásban és Feodo- sziában, elmaradtak a várt terméseredmények napraforgóból a belogorszki, a kirovi és a szimferopoli járásban, s csökkent a zöldségtermesztés volumene Szevasztopol gazdaságaiban. A jelentés külön összegzi a városok és a járások teljesítményeit. A legjobb eredményt a szudaki, a belogorszki járásban, valamint Alustáljan érték el (111, illetve 108 százalékra teljesítették a múlt évi tervet). Közepes volt a fejlődés a nyizsnyegorszki, a bahesiszeráji, a kirovi, a szimferopoli járásban, Feo- dosziában. S viszonylag alacsony, 2—3 százalékos növekedést értek el Szevasz- topolban, Jaltában, Dzsankojban, Jev- patóriában, Kercsben, Szimferopolban és a krasznogvargyejszkiji járásban. Kapcsolataink tovább erősödnek Mint ismeretes, Bács-Kiskun megye csaknem félszáz gazdaságát, intézményét köti baráti kapcsolat krími partnerhez. Az eddigi közös tevékenységi formák, kooperációk, tapasztalat- és technológiaátvételek távlataiban is meghatározzák az együttműködést, melynek formái tovább gazdagíthatok, hatékonysága növelhető. „Együtt kell működnünk a tudományos-technikai eredmények közös tanulmányozásában, kidolgozásában és termelésbe való bevezetésében — írja V. Sz. Makarenko a további tervekről, majd így folytatja: — Fontos, hogy tervszerűen mélyítsük e kapcsolatainkat a tudomány, a kultúra és a közoktatás területén, s jobban használjuk ki a szakmai turizmus lehetőségeit is. Mindannyiunknak fel kell ismernie, hogy népeink barátsága csak a konkrét tevékenységek által erősödik tovább." Az együttműködés új formái bizonyára mindkét országban és megyében a szociális, gazdasági fejlődés felgyorsulását, a termelőmunka dinamizmusát eredményezik. Ezt emelte ki Ro- mány Pál is, a Szovjetunió című lapnak adott nyilatkozatában: „A 80-as években az új és hatékony formákhoz természetesen csatlakoznak majd a személyes találkozásokból eredő mély, emberi érzelmekkel gazdagodó baráti kapcsolatok is, mert az emberek hagyományőrző, barátságot fejlesztő kapcsolata a kulcsa a vállalati és intézményi jó együttműködéseknek. A két testvérmegye pártbizottsága azon van, hogy e baráti szálak — a továbbiakban is — minden protokolltólmentesek legyenek, váljanak hétköznapivá, emberi értékeikben és léptékeikben sok ezer ember számára vonzóvá, elérhetővé, gyermekeinknek is példává." Harminckét év zárszámadása «V& V * - isj > » ■■ • ; :: Az ötvenes évek közepén ismertem meg Pesir Istvánt. Sokszor láttam, s hallottam felszólalni a megyei pártbizottság és a megyei tanács ülésein. Akkor ő volt a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Azután szinte egyik napról a másikra történt, hogy nem láttuk Kecskeméten. Néhány hónap múlva pedig már mint tsz- elnökkel találkoztam újra vele. Most — több mint három évtized múltán — a félegyházi Vörös Csillag Tsz zárszámadó és vezetőségválasztó közgyűlése után beszélgetünk az elmúlt évtizedekről. Arról, hogy most már nyugdíjba vonul. Harminckét esztendőt töltött el ennek a szövetkezetnek az élén. Szóba kerül az is, hogy annak idején egyfajta bizonyításra vállalkozott. Vajon minden úgy sikerült, ahogy szerette volna? Hogyan számolna be azok előtt, akiknek bizonyítani akarta igazát, ha zárszámadásra kérnék az eltelt több mint három évtizedről? — Annak idején sok vita folyt a megyei pártbizottságon, s a tanácsnál is a gyenge adottságú tsz-ekről. Nekem az volt a véleményem, hogy gyenge adottságú tsz nincs, s nem értettem egyet azok támogatási rendszerével sem. — Mire alapozta ezt a véleményét?-— Arra, hogy ahol azelőtt jómódú parasztok gazdálkodtak, most pedig sok esetben gyenge adottságú tsz-ek vannak, ott valami hiba van. Vagy nem találták meg a helyes ösztönzés módját, vagy túlzottan beleavatkoztak a külső szervek a szövetkezet belső életébe, nem vették figyelembe sajátos adottságait. Nem tudták az ott élő legjobb gazdákból megszervezni a vezetőséget. Kezdetben egyébként a vezetők közé sok szerencselovag került, ami károsan hatott az egész szövetkezeti mozgalomra. Az ilyesmi az akkori irányítás és tervgazdálkodás jellemzője volt. Nos, én a vita hevében jelentettem ki, hogy kimegyek egy gyenge adottságú tsz-be vezetőnek és bebizonyítom: lehet a gyengéből jó szövetkezetét formálni! A helyzet úgy alakult, hogy korábbi működési területemre, Kiskunfélegyházára mehettem vissza, ahol a gyenge szövetkezetnek minősülő Vörös Csillag Tsz vezetésére kértek fel. Ez a tsz akkor már hat éve gazdálkodott, és mindig mérleghiánnyal zárta az évet. S hogy miről számolhatnék be egykori vitapartnereimnek? 1955. október 15-én jöttem ide elnöknek. Azóta 32 zárszámadásunk volt, valamennyi nyereséggel zárult. Az utóbbi öt esztendő átlagában 34,5 millió forint volt az évi nyereség és még 25 millió forint tartalékunk is van. A szövetkezet vagyona akkor a nullával volt egyenlő, most meghaladja a 220 millió forintot. Pesir István nyugodtan beszél, hangját akkor sem emeli fel, amikor kemény helytállásról, vagy éppen sikerekről ejt szót. Talán ez népszerűségének titka. Mert, hogy népszerű, annak számos jelét tapasztaltam. Most a közgyűlésen is, amikor jó néhányszor szakította meg taps a beszámolóját. — Hogyan tanult meg az emberek nyelvén beszélni, szót érteni a tagsággal? — Kubikos voltam, saját bőrömön tanultam meg másokat becsülni, mert minket annak idején semmibe sem vettek. 1946-ban én osztottam ki ebben a városban a még fel nem osztott birtokokat a hazatérő hadifoglyoknak, mivel a földosztó bizottság akkor már nem működött. Azután DÉFOSZ- titkár lettem. Félegyházán az idő tájt kétezer embernek nem volt munkája, mivel ipar sem volt. Kerestem a megoldást, mert sok ember fordult hozzám. Az első mezőgazdasági szövetkezetek megalakítását itt a városban én kezdeményeztem. Megalakítottam a Petőfi majd a Selymesi Tsz-t, ezek egyesüléséből jött létre a Lenin Tsz, amelynek Agó József lett az elnöke. A következő évben a Dózsa Tsz alakult meg kezdeményezésemre. Eközben szívemhez nőtt a szövetkezeti mozgalom. Ez a tevékenységem játszhatott közre abban, hogy 1950-ben a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjévé neveztek ki, majd nem sokkal később a megyei tanács azonos posztjára helyeztek. Bárhol is dolgoztam, mindig nagy súlyt helyeztem arra, hogy szót értsek az emberekkel. Sokat beszélgettem velük, a szavak meggyőző erejével igyekeztem hatni rájuk. Amikor ebbe a szövetkezetbe jöttem elnöknek, elmondtam a tagságnak, hogyan kell dolgozni a jövőben, ha eredményeket akarunk elérni. Sokan azonban továbbra sem akartak keményebben dolgozni, csak a markukat tartották. Ekkor összehívtam a közgyűlést, amelyen 164-en vettünk részt. Kemény vita volt. A közgyűlés 34 tagot kizárt sorainkból, munkakerülő lumpen elemeket. Ezután kezdődött az eredményes munka. Alig egy évvel később, az ellenforradalom idején mutatkozott meg igazán, mennyire összeforrott, egységessé vált a tagság. Néhányan ugyan szerették volna felosztani a szövetkezet értékeit, ezeknek azt mondtam, hogy erről majd a közgyűlés dönt, és döntöttünk is. A gyűlésen 180-an vettek részt és nem lett vagyonfelosztás. Mindenki csak a járandóságát kapta meg a munkája után. Végül pedig nefhhogy szétszéledt volna a szövetkezet, hanem még négy új tagot is felvettünk. Ezután sikeres esztendők következtek. Többször voltunk termelési versenyben a legjobbak között. Szövetkezetünk vonzóvá vált, s 1965-ben az Új Élet, 1973-ban pedig a Vörös Október Tsz egyesült a Vörös Csillaggal. Természetesen mindez gondokat is okozott, de azokkal is megbirkóztunk. Lopva a hajára pillantok, amely sötét, ősz szálak még nem vegyülnek bele. Pedig tudom, hogy azok a sikeres esztendők sokkal nehezebbek voltak, mint ahogy most elmondja. A Vörös Október Tsz például teljesen szervezetlen volt, tagsága fegyelmezetlen, s az évek során 42 millió forint állami dotációt emésztettek fel az egyesülés előtt. Sokan mondták akkortájt, hogy a Vörös Csillag Tsz bármennyire is sok sikert ért el csaknem két évtized alatt, ez egyszer melléfog. Ha valamikor, hát akkor őszülhetett volna bele á gondokba Pesir István. Úgy látszik azonban, őt más fából faragták, s a Vörös Csillag Tsz sikersorozata nem szakadt meg. — Mi adott erőt a harc megvívásához, a sikerek eléréséhez? — Bíztam a magyar paraszt föld iránti szeretetében, becsületes helytállásában. Tudtam, hogy a föld, ha gondosan megműveljük, jó termést hoz. Számomra pedig mindig az volt a legnagyobb öröm, amikor a közgyűlésen a tagságot elégedettnek láttam. Sőt nem egyszer kitűnt, arra is büszkék, hogy a Vörös Csillag Tsz tagjai. — Emlékszem, hogy Ön fáradhatatlan volt a közéletben is. Tagja a városi párt- és tanácsszerveknek. Két cikluson át — 1963-tól 1971-ig — országgyűlési képviselő. Mindez sok elfoglaltsággal járt. Úgy érzi, hogy ezek mellett a gazdaságban mindent elért, amit célul tűzött maga elé? — Egy nagy kollektívának váltam a tagjává. Emellett elnöke voltam 14 éven át a területi tsz-szövetségnek. Sokat segített ottani munkámban s ez örömmel is töltött el —, hogy mindig példaként említhettem a Vörös Csillag Tsz-t. Egyébként nagyon jó volt az elnökség összetétele, sokat tanultunk egymástól, amit a célok elérése érdekében fel is használtunk. Az elképzeléseket a tsz tagságával együtt valósítottuk meg: harminckét évet nyereséggel zártunk. Eközben nyolcszor lettünk „Kiváló Szövetkezet”. Téeszünkben 78 800 forint volt az átlagkereset 1986-ban, a zárszámadás tanúsága szerint, ami a város ipari és mezőgazdasági üzemei között a legmagasabb. Több mint 350 személygépkocsi van a tsz tagjai tulajdonában. 309 nyugdíjasunk közül 200 járadéka meghaladja a 3000, sokuknak az 5—6 ezer forintot. 109 idős tagunk nyugdíja azonban alacsony, 1986. január 1 -je óta szövetkezetünk egészíti ki járadékukat minden hónapban 3000 forintra. — Véleménye szerint hogyan fog alakulni a Vörös Csillag Tsz gazdasága az elkövetkező három évtizedben? — Úgy látom, hogy szövetkezetünk az elkövetkező évtizedekben is meg tud maradni az élvonalban, mert ezúttal is jó vezetőket választottak. A tagság átlagéletkora 37 év, tehát fiatalos lendülettel dolgozhatnak. A további sikerekhez az új vezetőségnek, volt munkatársaimnak, s a szövetkezet minden tagjának erőt és egészséget kívánok. Nagyon sok mindenről beszélgethetnénk még. Nem esett szó például a gépállomás megvásárlásáról, a melléküzemágak kifejlesztéséről és még sorolni is hosszú lenne. Egy cikkbe maximum ennyi fér bele. Pesir István gazdag életútját talán egy regény tudná feleleveníteni. Az egyben a szövetkezeti mozgalom története is lehetne. Nagy Ottó OXIDKERÁMIAK OROSHÁZÁRÓL Az orosházi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezet alaptevékenysége a kazángyártás, kazánházi berendezések készítése. Termékeik nemcsak itthon arattak sikert, hanem a svájci piacon is. A szövetkezetben a kazánok mellett alumí- niumoxid kerámiát is gyártanak. Az ebből az anyagból készült alkatrészek kopásállók, korrózióállók és kiváló elektromos tulajdonsággal rendelkeznek, felhasználási területük gyakorlatilag korlátlan. 9 Megyei delegáció a novodzsankoji szovhozban. Kovács István
