Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
▼ILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE U MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XI,II. évf. 56. szám Ára: 2.20 Ft 1987. március 1. szombat BÉCSI U TŐ T ALÁ L KO ZÓ ° Magyar javaslat az utazások megkönnyítésére Adják ki rövidebb idő alatt a vízumokat, csökkentsék a magán- és a hivatalos utazások bürokratikus akadályait — javasolta pénteken az európai utótalálikozón a magyar küldöttség vezetője. Erdős André nagykövet a teljes ülésen szólt arról, milyen.! gyakorlati lépéseket tett Magyarország az utazások, az idegenforgalom fejlesztését, könnyítését célzó helsinki ajánlások végrehajtására: míg 1975-ben 9,5 millió, tavaly már 16 millió külföldi járt hazánkban, ugyanakkor 1986-ban hatmillió magyar külföldön. A forgalom könnyítése, mindkét irányban, állandóan napirenden levő feladat. Ennek jegyében a magyar külképviseletek 24 óra alatt adják ki a vízumokat, határállomásokon azonnal, és lehetőség van egyéves, többszöri beutazásra jogosító vízum megszerzésére is, magán, és hivatalos célú utazásokra egyaránt. A nyugati országoknak a magyar fél javasolta a vízumkényszer kölcsönös eltörlését, ám ezek a kezdeményezések csak Finnország, Ausztria, Svédország és Málta esetében voltak sikeresek. A magyar állampolgárok utazásait nyilvános, módszeresen felülvizsgált, tökéletesített rendelkezések szabályozzák. Sajnálatos módon az ország devizális helyzete itt bizonyos korlátokat emel — mutatott irá a küídöttségvezető. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország már a madridi és a berni európai találkozón tett hasonló javaslatokat és indítvány ozte: Szabjanak meg — egytől hét napig terjedő — határidőt a vízumok kiadására, bírálják el pozitív szellemben, adott esetben elutasítás után újólag, a humanitárius jellegű beutazási kérelmeket. Az utazási lehetőségek kiterjesztésére, a családi és a szakmai jellegű kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó javaslatoknak csalk ékkor lehet értelme, ha egyidejűleg sikerül az ésszerű minimumra visszaszorítani!, vagy felszámolni az utazások bürokratikus akadályait — hangoztatta Erdős André. HA 1VC • Képünkön: részlet a Klapka - lvrj| XX/Ai'iVT, Jégió címfi magyar tévéfilmből. (7—8. oldal) (Kedd, 2. műsor, 21.20) A rádió és a televízió jövő heti műsora. A munkássors ajándékai (5. oldal) VÁRO*,!i,yiDÉKE Tiszakécske CENTENÁRIUMI MEGEMLÉKEZÉS KISKUNFÉLEGYHÁZÁN Felavatták Holló László szoborportréját Száz éve, 1887. március 6-án Kiskunfélegyházán született Holló László, a későbbi Kossuth- és Munkácsy-díjas, kiváló művész. Élete és munkássága egyaránt szorosan kötődik szülővárosához — 1975-ben díszpolgárrá választották — és Debrecenhez. Itt halt meg 1976. augusztus 14-én, de végakarata szerint Kiskunfélegyházán temették el. Mindkét város gondosan őrzi és ápolja hagyatékát. Éppen ezért vetődött fel az a gondolat, hogy a centenáriumi megemlékezést Debrecen és Félegyháza közösen, egyeztetett programok keretében tartja. Csütörtökön a Déri Múzeumban emlékülést és Holló László festményeit bemutató kiállítást rendeztek a művész tiszteletére. A kiskunfélegyházi ünnepség- sorozat szerdán kezdődött, amikor is a Szakmaközi Művelődési Házban megnyílt a helyi Holló László Képzőművész Kör tárlata. A kiállítás főleg az utóbbi idők terméséből vonultat föl mintegy félszáz alkotást. Ezzel a bemutatóval emlékeznek meg egyúttal a kör fennállásának negyedszázados évfordulójáról is. Tegnap kora délután a Petőfi téren avatták Hondromatidisz Rigasz — görög származású, Debrecenben élő szobrászművész — Holló Lászlót ábrázoló portrészobrát. Az alkotást Holló László özvegye, Olga asszony ajándékozta a szülővárosnak. Az ünnepségen részt vett Hodossi Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkára, valamint Kiskunfélegyháza és Debrecen párt- és állami vezetői. Vitéz László, a kecskeméti Katona József Színház tagja Petőfi Sándor Szülőföldem című versét szavalta, majd a félegyházi ifjúsági vegyeskar adott rövid hangversenyt. Ezt követően dr. Dobos Ferenc, a félegyházi tanács elnöke üdvözölte az egybegyűlteket, néhány mondatban emlékeztetve a hallgatóságot a város neves szülöttének munkásságára. Ezután dr. Újvári Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz tanszékének vezetője mondott avató beszédet. Egyebek mellett rámu• Dr. Újvári Zoltán leleplezi Holló László szobrát a félegyházi Petőfi téren. (Méhes! Éva felvétele) tatott arra, hogy „életműve megítélésében messzebb kell mennünk: az egyetemes művészettörténetben szükséges elhelyezni a Holló László alkotta képi világot. Ezzel kapcsolatban minden minden elemzésnél többet mond, amit maga a művész vallott magáról: „Engem nem lehet besorolni — úgy érzem — sehova sem. Nem alföldi vagyok, hanem magyar. Parasztjaim mind félegyháziak, még debreceninek sem mondhatom magam, bár itt élek. De én eszemjárásommai mindvégig félegyházi élményeimből táplálkozom, őseimnél, származásomnál fogva vérem ma is oda húz, ehhez a tájhoz Ennyiben valóban alföldi vagyok. Piktúrám mégsem alföldi, csak a vér az/’ így szól nekünk félegyháziaknak és debrecenieknek Holló László. De szól ő mindenkihez, aki kinyitja a szemét és szívét művészete előtt hazánkban és Európában. Mint ahogy festészetében benne van Greco és Rembrandt, a nyugati művészeti forradalmak, az expresszionizmus és a magyar piktúra eredményei Munkácsytól az alföldi festőkig. Benne van, s azzal a megmérhetetlen többlettel, amelyet csak ő nyújthatott. Ami ő önnönmaga. Stílus és téma töretlen hollói egysége. Mint mindegyik valóban korszakos művésznél.” A portré leleplezése után először az özvegy, majd Félegyháza és Debrecen vezetői, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, a Déri és a Kiskun Múzeum képviselői helyezték el tisztelgő koszorúikat a talapzatnál. Az avatóüminepség résztvevői ezután virágot vittek Holló László sírjához a Felsőtemetőben. Ezt követően nyílt meg a festőművész grafikáiból rendezett tárlat a Kiskun Múzeumban. Ezeket az alkotásokat a debreceni Déri Múzeum őrzi, most láthatja először a félegyházi kö- .zönség. Holló Lászlónak 1923-tól maradtak fönn lapjai, egész festői munkásságát végigkísérte a rajzolás, de művészetében a festészettől független, önálló grafikai tevékenység — az utolsó évek kivételével — tulajdonképpen nem volt jellemző. Mindemellett grafikai munkássága festészetének méltó párja. A megnyitó után a látogatók megnézték a televízió „Én nem csinálok egyebet, csak festek” című, Holló Lászlóról készült portréfilmjét. A Hazafias Népfront előadótermében ezután a honismereti klubban, dr. Módy György muzeológus, a. Déri Múzeum osztályvezetője tartott előadást a festőművész történelmi képeiről. (Holló László életművét méltató cikkünket lapunk ötödik oldalán olvashatják.) H. K. E. Képviselői vita a földtörvény tervezetéről Vánicsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztésében vitára (bocsátották — immár második alkalommal — az új földtörvény tervezetét, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának pénteki ülésén, az O rszáigházban. A készülő .törvény céljairól a miniszter elmondta, hogy a formálódó új rendelkezésekkel tovább akarják erősíteni a földire vonatkozó ga zdas ági -társadalmi viszonyok szocia.’üi-itia vonásait, ugyaniakkor intézményesíteni aiz állami és a szövetkezeti szektor között nemcsak a földcserét, hanem a föld tulajdonjogának átruházását is. Elhangzott a képviselői tanácskozáson., hogy hazánk földterületéből jelenleg több mint 2 millió 200 ezer hektár állami tulajdonban és kieze- líoben. van., mintegy 5 millió 700 ezer hektárnyi földön pedig a szövetkezetek igazdálkodinaik. Alapvető gazdaságpolitikai követelmény — a készülő törvény kidolgozásaikor is az vo1it a fő törekvés —, hogy a földet miinél ésszerűbben kell hasznosítani, ment csak így növelhető a mező- gazdasági termelés hatékonysága. FESZÍTETT TERV 1987-RE Tisztújítás a KAGE-nél t ■; * \ Tegnap Kalocsán ülést tartott a Ka- locsakörnyéki Agráripari Egyesülés tanácsa. Megtárgyalták egyebek között az elmúlt évi tevékenysé- ségükről szóló beszámolót, melyet dr. Lakatos Lajos igazgató terjesztett a résztvevők elé. A KAGE az előző évhez viszonyítva kevesebb, de a tervhez képest jobb .eredménnyel zárta 1986-ot. Az önelszámoló egységek eltérő mértékben járultak hozzá a vállalati gazdálkodás nyereségéhez. A Paprika- és Konzervgyár túlteljesítette eredménytervét, annak ellenére, hogy sem a fűszerpaprika felvásárlása, sem az árutermelés nem érte el a tervezett szintet. A tejüzem a korábbi évek veszteségei után először lett nyereséges. Előreléptek a termékszerkezet korszerűsítésében, növelni tudták a termékek feldolgozottsági fokát, javult a kollektíva együttes munkája, a felvásárlás, a gyártás és az értékesítés összhangja. Az agrokémiai üzem a társ- és a ti • Nyereséggel zárt a KAGE tejüzeme. Képünkön- Iván Ildikó, a gomolyasajtot csomagolja. (Straszer András felvétele) taggazdaságoknak folyamatosan tudta biztosítani a műtrágyákat és a növényvédő szereket. A Ka- locsakörnyéki Agráripari Egyesülés így az elmúlt évet 79 millió 946 ezer forint nyereséggel zárta, melyből természetesen tagjainak jelentős összeget juttatott. — Az idei tervek kidolgozásánál figyelembe vettük a középtávú termelési-pénzügyi és fejlesztési elképzelések időarányos célki tűzéseit — mondta dr. Lakatos Lajos — mindamellett, hogy tudjuk, nagyon feszített munkát igényel a megvalósítás. Különösen a legnagyobb arányt kép- (Folytatás a 2. oldalon.) MÉRFÖLDSKÁLÁS BEOSZTÁSSAL Műszerfalak Ladához, Zasztavához, Samarához Taviaily az MMG Automatika Művek 'kecskeméti vezérléstechnikai gyára több mint 20 százalék feletti jövedelmezőséggel dolgoA nőnap időszerűsége Aligha van még egy olyan szocialista társadalmi ünnep, amely nagyobb és kacskarin- gósabb karriert futott volna be, mint a nemzetközi nőnap. A folyam már alig emlékeztet a forrásra, amelyből eredt; a nemzetközi nőmozgalom medre és sodrása idestova nyolc évtized alatt messze túlnőtt annak az eseménynek a jelentőségén (néhány ezer amerikai nőmunkás bérsztrájkjának jelentőségén), amelynek tiszteletére március nyolcadi- kát nőnappá nyilvánították. Azonban semmit sem veszített aktualitásából. Pontosabban szólva: új és új aktualitásokkal telítődik és újul meg a nömozgalom: térben és időben — különböző fejlettségű államokban, de egyazon helyen is az egymást követő időszakokban — változnak céljai, átszíneződik stílusa. A felületes szemlélő számára tán úgy tűnik, hogy az utóbbi néhány esztendőben egy kissé háttérbe szorult a nők valódi társadalmi egyenjogúságának érvényesítéséért folyó mindennapi küzdelem és munkálkodás, háttérbe szorult a nőpolitika — az átfogóbb társadalompolitikai és égetőbb gazdaságpolitikai feladatok tablóján. Am ez csupán megtévesztő látszat. A sok tekintetben megváltozott, és még inkább változásra-vál- toztatásra érett helyzet, az ti; gazdasági konfliktusok és tár. sadalmi feszültségek halmaza, problémáink új szemléletű megközelítése valójában nem érvényteleníti nőpolitikánkat, nem veszi le a napirendről. Csupán — bár ez a „csupán” sem csekélység — más megvilágításba helyez egyes kérdéseket, a nők társadalmi helyzetétől sem függetleníthető ellentmondásokat; máshová helyezi a hangsúlyokat; bizonyos következtetések és módszerek újragondolására késztet. A szocialista társadalmi fejlődés útjára lépve hosszú eve- kig-évtizedekig a teljes foglalkoztatás volt a nőpolitika, a nőmozgalom legfontosabb követelése. Érthető, hiszen — a puszta jogi egyenlőségen túl — a nők valódi társadalmi egyenjogúságának alapja a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódás lehetősége. A hetvenes évekre a nők foglalkoztatása teljessé, pontosabban kiegyensúlyozottan optimálissá vált. A dolgozók csaknem 45 százaléka nő, a nők csaknem négyötöde dolgozó, — ezt az arányt tovább fokozni értelmetlenség volna. Manapság azonban új szelek fújdogálnak. Immár elodázhatatlan feladat gazdaságunk szerkezeti átalakítása, s vele összefüggésben a várhatóan nagy méretű munkaerő-átcsoportosítás. De vajon az következik-e ebből, hogy az eredeti nőpolitikái követelménnyel ellentétes irányú folyamat kibontakozására volna szükség, hogy vissza kellene tanácsolnunk az asszonyokat a konyhába, a háztartásba? Nem. De ki lehetne és kellene építeni nálunk is (nem egy iparilag fejlett tőkés ország mintájára) a nők bedolgozói vagy részmunkaidős tevékenységének rugalmas, és a jelenleginél sokszorta szélesebb gyakorlatát, ez kétségkívül rendkívüli hangsúlyt kaphat. Sokszor éppen a negatív tendenciák figyelmeztetnek a rejtett, vagy nem eléggé becsült értékekre. Amikor kezdjük kiszámítani, mibe kerülő társadalomnak a család hiánya, akkor döbbenünk rá: számlálatlanul is mekkora az az érték, amelyet az édesanyák pusztán a gyermekneveléssel tesznek a társadalom asztalára, akkor is, ha e munkát hajlamosak vagyunk a „második műszak" terhei címén, alig méltányolva, elkönyvelni. A nőnapnak mára nemes tradíciói alakultak ki; sajátos, bensőséges hangulata van; a legtöbb munkahelyen férfikollégáik köszöntik a nőket virággal, kedves szóval. De a méltó ünneplés is méltatlan, ha csak ünneplés. Ha nem önvizsgálatra és társadalmi cselekvésre késztető alkalom. A nőnap valaha emléknap volt, mozgalmi nap, az egyenjogúságért vívott harc napja. Ma emlékeztető nap kell, hogy legyen: emlékeztető azokra a tennivalókra, amelyek az év összes többi napján várnak ránk. S amelyekkel egy új tár. sadalom formálja nap mint nap a maga — nem férfiúi és nem női — emberi arculatát. (Ennek a gondolatnak jegyében állítottuk össze képriportunkat is a harmadik oldalon.) K. I. zott. Az ország iparának élvonalába tartozó gyár 900 millió forint termelési értékeit és 990 millió forintos árbevételt ért el, ennek alapján az eredménye 200 millió forint valit. Az 1987. évi tervük a tavalyinál 3 százalékkal kisebb létszámmal (a munkaerő megtakarításával az improduktív Létszámcsoportokban, számolnak) a termelés 6—7 százalékos bővítésére irányul. A tervezett növekedés a hazai műszeripart tekintve nem rossz, annak ellenére, hogy az elektronikai, automatikai iparágak látványos fejlődése következtében a termék ék 20 százaléka évente elavult. Azaz világviszonylatban a lépéstartás érdekében, az ágazatiban 5 évenként teljes termékváltásra lenne szükség. Azonban erre ma Magyarországoni az egyéb feltételeik teljesülése esetén isem ilenine meg a fogadóképes kereslet. A hazai realitásoknál maradva nézzük tehát, mit tervez az M.MG kecskeméti gyára 1987-ce. A nagyközönség előtt személyigópkocsi- műszerfalakat gyártó cégként ismertek. A termékeknek egy része, 75 ezer darab Jugoszláviába kerül, ez ad ja a tőkés kivitelük legnagyobb hányadát. Ebből, a meny- nyiiségből 40 ezer darab mérföld- skálás beosztással készül, amit a Zasztava gépkocsikba építve- a jugoszláv partner Amerökábami értékesít. A Lada 1200-as és a Polslki Fiat 126-ols régi műszerfala már kif utó terméknek számít, így ezek gy ártása az idén lecsökkent. A gyár legfontosabb feladata az új típusok bevezetése. Jelenleg a gépek felszerszámozá- sániál és az alkatrészgyártás beindításánál .tartanak. A Lada Samarához 40 ezer, az új kis Polskihoz pedig 120 ezer darab műszerfal vár elkészítésre. A kompenzációs üzlet keretében folytatják az ADS-cégnek szállított .pénztartó kazetták gyártását. (Az exportált érték él- lenében bennünket kész pénztárgépek visszavásárlási kötelezettsége terhel.) A folyamatirányító berendezéseknek a szocialista piacra történő gyártása eltolódik a korszerűbb- mifcroszámí.tógépes rendszerek felé. A rendszer itt a gyár profiljába tartozó és kevesek által ismert energiatovábbító létesítményekre; olaj-, gáz-, áramvezetékre telepített érzékelő és távadó műszereket, valamint ezek központi szahályozóberendezéseilt jelenti. A fentiekben körvonalazható elképzelések, Szakölczai István gyárigazgató szerint, szükségesek és elegendőek az 1987. évi árbevételi .terv teljesítéséhez. Az importkorlátozások várhatóan az idén is jelentősen befolyásolják majd a tőkés alkatrészek beszerzését. Ez is dka, hogy nagyobb feladatokra nem tud vállalkozni a gyár. K. A. • Ellenőrzik a Zasztava gép. kocsik «nérföldskáta beosztású műszerfalát.
