Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-04 / 53. szám
I 1987. március 4. • PETŐFI NÉPE • f Pihenni, de nem tétlenül Nyugdíjba vonuló elnök: Dr. VedTÉS FereDC Talán az egyik kezemen meg tudnám számlálni azokat a mezőgazdasági szövetkezeteket, ahol az első számú vezető és a gazdaság egymás „arcvonásait” viselik. A kevés ilyen páros egyike a Kiskunmajsai Jonathán Tsz és dr. Vedres Ferenc. Az errefelé csak „kis” Jonathán- nak ismert szakszövetkezetbe az elsők között. 1960-ban lepett be örökölt szőlőjével. Az azóta megtett úton végigtekintve, felsorolni is nehéz lenne a megannyi grádicsot, buktatót, kis és nagy sikert, amin -túljutva napjainkig eljutottak. A gazdaság vezetője kapott fegyelmit a háztáji gazdálkodás „túlzott” támogatásáért, s jó néhány kitüntetést, majdnem ugyanezért. Nyugdíjba vonulásával egy intenzív fejlődéssel jellemezhető korszak zárult le a szövetkezet életében. A szegény majsai boltos fia 1941-ben az érettségivel a zsebében, földrajz—történelem szakos tanárként képzelte el a jövőjét. Az ilyen ambíciókkal rendelkező fiatalember kerékpárral járta az országot. Így került Kassára, ahol az ott lévő kereskedelmi főiskola hirdetménye eltérítette korábbi terveitől: két évi tanulás, s diplomával a kézben jól fizető állás. Nem volt elveszett fiatalember az otthonról távolba szakadt diák. Megtanulta a gyorsírás jeleit és a gépelést tudományát. Az előadásokon készített jegyzeteit sokszorosítva bocsájtotta áruba tehetősebb, s lustább diáktársainak. Mindez csupán kiragadott, de talán igen jellemző adalék a jég hátán is megélő, 63 éves majsai ember életútjától. — Ha volt célja az elnöki tevékenységemnek, akkor ez volt: az új iránt érdeklődő, azt befogadó közösséget teremteni. Amikor mi kezdtük, majdnem hogy újdonság volt a traktor. Ki gondolta volna akkor: 20 évvel később már számítógép segítségével készítjük a terveket. A képzett fiataloknak mindig szabad utat kell adni — summázza vezetői ars poeticáját. Minden fejlesztés, valami új bevezetése kockáztatás. Mégis érdemes vállalkozni, hiszen a gyenge homokon az előrelépés egyetlen lehetőségének ez tűnik. Ha összeszámolnánk, hányféle tevékenységgel foglalkoznak, a kötélveréstől a háztáji dahányszáríitó szereléséig, túljutnánk az ötvenen is. — Siker lesz vagy bukás — mondja erről — azt előre aligha tudhatjuk. 1970-ben a szakszövetkezet idején, amikor még elnökhelyettes voltam, az egyik tanyán, a libafelvásárlónk levágott ötven libát. Próbaképpen, hátha el tudjuk mi is adni, így nagyobb haszon marad rajta. Felvásárlónk fel is vitte Pestre. Másnap hajnali kettőkor arra ébredek, dobálják az ablakomat. A felvásárló volt. Harminc libát visszahozott. Na mondom, ilyen nincs. Ezeket a gyönyörű madarakat egy kétmilliós városban el lehet adni. Kora reggel én indultam Pestre. A csomagtartóban a harminc liba. A kispesti piacon kezdtük, öt perc alatt végzünk, gondoltam. Tévedtem. Délig már megjártuk az összes piacot, de egyet sem sikerült az elképzelt áron eladni. Akkor már a nyári melegben illatoztak is a másnapos libák. Végül a Fény utcai piac lóhúski- mérésén már nem is emlékszem mennyiért, de fillérekért szabadultunk meg tőlük. Ez tanulságos út volt. Két évvel később már kész volt a saját vágodánk, persze jól szervezett terítési lánccal, piaccal... A napokban megrendezett zárszámadó közgyűlésen a leköszönő elnök, a tavalyi, az eddig elért második legnagyobb nyereségről számolhatott be. Ez alkalommal nyújtotta át neki dr. Ivicz Vilmos, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének titkára Bo- zsó János November című festményét, megköszönve az érdek- képviseleti szerv 20 éve történt megalakításakor végzett szervező tevékenységét. A gyors döntések emberei, nagy léptékben gondolkodó szövetkezetalapító vezetők generációjának egyik utolsó aktív tagjai közé sorolta a búcsúzó elnököt. Mi is a hatszoros kiváló címmel, kétszeres miniszteri oklevéllel elismert szövetkezet titka? — Ismertük a területen élők terveit, elképzeléseit, munkabírását és a hagyományokat. Ahogy a nagyüzem létrejött, nem hagytuk elsorvadni a háztájit, a kistermelést és az egyéni gazdálkodást. Szervesen ötvöztük a szocialista termeléssel. Ezért nem mindig kaptunk, kaptam dicséretet. De végül a ma igazolt. Hagytam a szakembereket dolgozni. A Jonathánban tiz éve négy elnökhelyettes volt, megfelelő szakterületen. Már régóta készítünk minden hónapban az egyes ágazatokban közgazdasági elemzést, így ha elmaradást, visz- szásságot, hibát észleltünk, azonnal közbe tudtunk avatkozni. Az elmúlt években a Kiskunság, de a megye szövetkezetei között szinte minden alkalommal a legjobb nyereségtermelők közé tartoztak. Sokan vélekednek így: dr. Vedres Ferenc, amikor a közösségen próbált lendíteni, akkor is mindig saját törekvéseit élte ki, azokat valósította meg. Ezek után talán nem formai a kérdés, hogyan tovább? — Hatvanévesen már készültem nyugdíjba menni. Akkor még jobb egészségi állapotban voltam, és kedvem is volt maradni. Munkatársaim biztattak, a felügyeleti szervek bizalmát is élveztem: maradjak még. Azóta két komoly szemműtétem volt, most már úgy érzem: felelősséggel nem tudnám ellátni ezt a nagy feladatot. Mindig is vallottam, a fiatalok többet tudnak, mint mi. Van egy kis szőlőm, ott elbíbelődök majd, rengeteg a könyv otthon, ezeket is le kell porolni, szaktanácsadóként és vezetőségi tagként maradok a szövetkezetben. A termálfürdő, az idegenforgalom és a külföldi kapcsolatok ügyeit intézem, majd, de ha hívnak, mindig megtalálnak... Czauner Péter Kelendőek a Kiskunhalasi Faipari Vállalat termékei A szavahihetőség a legfontosabb • Létkérdés a gépi beruházások fokozatos növelése. (Méhes! Éva felvétele) Az idén 30 éves a Kiskunhalasi Faipari Vállalat. Megalakulásakor a megyei tanács vállalata, később az ÉPFA keretein belül működött a gyár, 1985. január 1- jétől pedig ismét önálló cég. Három évtizeddel ezelőtt a faipar meghonosítása csupán munka- lehetőséget jelentett az Iparilag elmaradott vidéken. Az ÉPFA szakmai irányításával segítette a helyi szellemi tőke és vezetési Ismeretek gyarapodását, amely végül is az önállósodási törekvésekhez vezetett. Nem számítottak rosszul, hiszen azóta a vállalat életképességét két vásárdíj és egy formatervezési nívódíj bizonyítja. A Kiskunhalasi Faipari Vállalat alkalmazkodóképessége, á kollektíva helytállása az idén újra megmérettetik. Az 1987-es év nem lesz könnyű. A múlt évi gazdasági szabályozók változása szerint a megnövekedett elvonások, illetve költségnövelő kötelezettségek teljesítése magasabb ráfordítást és kisebb nyereséget eredményezne, azaz változatlan termelés mellett meggyengülne a vállalat helyzete. Azonban a jövőt illetően Király István igazgató mégis derűlátó. Az 1987. évi tervfeladatok ösz- szeállításakor a múlt évhez képest nem terveztek mennyiségi növekedést, viszont megkezdik a munkaigényesebb zsalugáteres bejárati ajtók gyártását. így a fejlődés és ezzel együtt az érték- növekedés eltolódik a minőség javára. Nem valamiféle árfelhajtásról van szó, hiszen termékeik éppen az alacsony ár miatt keresettek a piacon. Más gyártók által előállított azonos kategóriájú nyílászárók közül a kiskunhalasi felével, harmadával olcsóbb. Nem véletlen, hogy 1987. évi kapacitásukat teljes egészében lekötötték, a megrendelések 30 százalékát pedig el kellett utasítaniuk. A piacon vannak, de az üzleti kapcsolatok megtartása érdekében a legkisebb változásokra is odafigyelnek, megpróbálnak az igényekhez azonnal alkalmazkodni. Hogyan lehet évi 176 ezer darabos termeléssel, több mint 700 tüzép-telepen történő értékesítéssel az országos igényeknek megfelelni? A mindent a vevőért jelszó közhelynek hatna, ha a szándék nem érvényesülne a gyakorlatban. Gyártmányaiknak 7 százaléka helyben, á saját mintaboltban megvásárolható, de levélben is elfogadnak megrendeléseket. A kiválasztott árut akár saját gépkocsijukkal is elszállítják a megadott címre. Nagyon fontosnak tartják a szavahihető reklámot, hogy amit meghirdetnek, az a vevő rendelkezésére álljon. Ugyanakkora jelentőséget tulajdonítanak az adott szónak, amely nemcsak a megbízhatóságot, hanem a közvetlen jó munkakapcsolatot és a rugalmas, gyors ügyintézést egyaránt szolgálja. A partnerviszonyra a korrekt, baráti légkör a jellemző. Az érdekeltségnek köszönhetően az emberek ismerik egymás gondolatait, tisztában vannak a vezetői elképzelésekkel és mindenki gazdája a saját munka- területének. A jó munkaszervezés és munkafegyelem a termelés természetes velejárója. A szorgalmas kollektíva másik erőssége a tulajdonosi szemlélet. A jó munkahelyi légkör kialakítására, a szakmai utánpótlás nevelésére fordított energia nem mérhető társadalmi haszon formájában kamatozik. A munka- közösségek gyakran családi alapon szerveződnek. Nem ritka, hogy férj-feleség, sőt már a gyerek is egyazon munkahelyen dolgozik. A tudásnak pénzben mérhető értéke van. Az egy főre jutó átlagkereset 1986-ban meghaladta a 70 ezer forintot. A Kiskunhalasi Faipari Vállalatnál a gazdálkodás új elemeit meghonosítva és szélesítve próbálnak a jelenlegi körülmények között dolgozni. Kisvágó Árpád KÜLÖNBSÉGEK ÉS AZONOSSÁGOK A BÉREZÉSBEN Mi a munka mércéje? A szocialista társadalomban minden dolgo-. zónák joga van arra, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjon. Ne legyen — azonos munka esetén — bérben különbség nő és férfi, öreg és fiatal, fehér és fekete között. Ezt ma is természetes dolognak tartjuk, de az elv most már kicsit mást jelent. Felvetődik például a kérdés, hogy eltérő munkakörülmények között végzett azonos munkáért vajon azonos bér jár-e? Hiszen a munkakörülmények eltéréseit a bérben érzékeltetni kell. Napjainkban, amikor a vállalati bérszín- . vonal és ennek emelési lehetősége függ a vállalat jövedelmezőségétől, gondot jelent az is, hogy az eredményesebben gazdálkodó vállalatnál elvileg ugyanolyan munkáért többet adnak, a gondokkal bajlódóknál kevesebbet. Hol itt az igazság? Mi jelenti két munka „egyenlőségét”? Az erőkifejtés, idegrendszeri igénybevétel azonossága? Vagy talán az előállított új érték azonossága? Mi a munka mércéje: a munkaidő, az erőfeszítés, az. igény- bevétel vagy az eredmény? És melyik eredményt vegyük alapul? Az egyéni vagy a kollektív eredményt? Mai felfogásunk szerint áru- és pénzviszonyok között az eredmény: kollektív, vállalati eredmény, amely teljes pontossággal nem bontható vissza egy-egy ember teljesítményére. A munka szerinti elosztás elvét már vállalati szintre is alkalmazni kívánjuk: amelyik vállalat — létszámához és eszközállományához képest — nagyobb mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem termeléséhez, az rendelkezzék több lehetőséggel személyi jövedelem növelésére, a kapacitás bővítésére, a műszaki fejlesztésre. A szocialista egyenlőség lényege Évtizedek óta hangsúlyozzuk, hogy csak egyenlő munkáért jár egyenlő bér, különböző munkáért nem. Harcolunk a „kispolgári egyenlősdi” ellen, mert ez gyengíti a dolgozók anyagi érdekeltségét, sérti igazságérzetüket. A szocialista egyenlőségnek nem az egyenlő elosztás a lényege, hanem az, hogy minden dolgozó megszabaduljon a kizsákmányolástól, azonos legyen a termelési eszközökhöz való viszonya, mindenkinek egyformán kötelességévé váljon a munka. A munkadíjazásfoan az egyenlőség: mérce- egyenlőség. Mindenkit azonos mércével kell mérni, hogy a különbségek világossá váljanak. Amióta általános lett nálunk a folyamatos ár- és bérszínvonal-emelkedés, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” követelménye máshogyan is megfogalmazódik. Ügy mondhatnám: nemcsak térben, hanem időben is. Ha valaki ugyanott, ugyanannyit, ugyanolyan eredménnyel dolgozik, mint tavaly, béremelésben csak méltányosságból, , jóindulatból részesedik, vagy sehogy. Azonos munkáért azonos bér jár, s ő bizony nem csinál most se többet, se kevesebbet. Akkor is jó könyvelő volt, most is. Csakhogy a reálbére néhány év alatt hét százalékkal csökkent. Lehet-e az elvet „idődimenzióban” és reálértelmezésben (vásárlóerőként) felfogni? Ha romlanak az ország cserearányai, kell-e romolnia a dolgozó „cserearányainak”? Ügy tűnik, igen. Lényegesen többet, jobban kell ma dolgoznunk azért, hogy ugyanazon a szinten maradhassunk, mint régebben. Az igazságosságról „Különböző munkáért különböző bért” — így is meg lehetne fogalmazni a bérezés igazságosságának tételét. És úgy is, hogy „egyenlő bérért egyenlő munkát”. Mindenki termelje meg azt a pénzt, amit kap. A munka szerinti elosztás elve csak az elosztás szerinti munka elvével együtt igaz, és azzal az elvvel, hogy mindenki tartozik képességei szerint dolgozni. t Mindezek az igazságok csak akkor konkrét igazságok, ha helyes kereseti arányok mellett valósulnak meg. Azt egyelőre nem tudjuk jól megfogalmazni, melyek a „helyes kereseti arányok” jellemzői. De a hozzájuk való közelítés könnyen felismerhető néhány kétségtelen jelből. Ilyenek: a korábbinál jobban szolgálják a munkaerő szükséglet szerinti elhelyezését; erősebben ösztönöznek a nagyobb mennyiségi és minőségi teljesítményre, ezen belül a termelési, a technológiai, a minőségi és a munkarendi fegyelemre, az anyag- és energiamegtakarításokra, az állag- megóvásra stb.; a kereseti arányok jobban szolgálják az elosztás „igazságosságát”, jobban megfelelnek az emberek általános munkaértékelésének; nagyobb segítséget nyújtanak a dolgozók nevelésében, tudatalakításában, értékrendjük formálásában, egyértelműbben szolgálják a társadalom egységét, belső békéjét, konszolidáltságát. Jól díjazott szabad idő Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve általános igénnyé vált napjainkban annak hatására, hogy a kisvállalkozásokban ugyanazért a teljesítményért többet fizetnek, mint az állami vállalatban főmunkaidőben. Ez egyébként természetes is, hiszen a túlmunka mindig is túl volt fizetve 25/( 50, illetve 100 százalékkal, A többletmunka díjának konkurálnia kell a hétvégi maszekbrigádokban elérhető óradíjjal. A kilencedik és a tizedik órára nem vonatkozhat a béregyenlőség elve, mivel itt olyan nagy a szabadidő-áldozat, hogy ezt mindenképpen ellentételezni kell. A kisvállalkozásokban végzett túlmunka díja azért is magasabb a szocialista szektorban főmunkaidőben elérhető munkadíjnál, mert ebben van egy kicsi vállalkozói haszon, kockázatfedezeti rész. Arra persze lehet törekedni, hogy azonos jellegű és mértékű túlmunka díja a nagyüzemben és a kisvállalkozásban egymáshoz közeli legyen. A nagyüzemben pedig abba kell hagyni egyes dolgozócsoportok „kiemelt kezelését”. Égnek állt a hajuk a vállalati vezetőknek, amikor megkapták az irányelveket: a bérfejlesztéskor előnyben kell részesíteni a pályakezdő fiatalokat, a nőket, az alsó tarifahatárhoz közelieket, a többszakmásokat, a többműszakosokat, az alkotó műszakiakat. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve érvényesülésének sok feltétele van, így a kiegyensúlyozott munkaerőhelyzet, a vállalatok, vállalkozások nagyjából azonos jövedelmezőségi szintje, adóterhelése, közteherviselése. De feltétel az is, hogy a mindenki számára igazságosnak tartott elvet a mai helyzethez igazodó tartalommal töltsük ki, és ne engedjük, hogy pusztán jelszó maradjon. Dr. Pirltyi Ottó A csökkenés ellenére meghaladja az országos átlagot Helyzetkép A Juhállomány fejlesztéséhei jelents* gazdasági érdekek fűzSdnek. Az ágazat termékeit exportra szállítják, tehát devizát hoznak. A Juhtenyésztés üzemi Jelentőségét fokozza a talajvédő gyepterületek, valamint az üzemi melléktermékek gazdaságos hasznosítása. Az elmúlt évben a megyében tartották az ország állományának 12 százalékát. Bács-Klskunban a mezőgazdasági termelésben nagyobb a részesedése, mint az országban másutt, a területegységre Jutó állomány la számottevően meghaladja a hazai átlagot. Mindezt annak ellenére mondhatjuk, hogy az elmúlt év végén 217 ezer Juhot tartottak, ( százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Még Így Is a 100 hektár mezőgazdaságilag művelt területre jutó létszám tízzel több, mint az országos átlag. A megye természeti adottságaira alapozva régi hagyományai vannak a juhószatnak. Az állat- tenyésztés többi ágazatához képest kisebb jövedelmezőségű juhászat 1970 után erőteljesen visz- szaesett. Az 1970-es évtized közepén hozott kormányintézkedések hatására viszont az állomány növekedett. Az 1981—1985-ös évek átlagában 19 százalékkal több volt, mint az ezt megelőző öt évben. A létszámnövelés mellett az üzemek a tartástechnológia korszerűsítésével, a tenyésztési módszerek javításával reagáltak a kedvezőbb érdekeltséget teremtő intézkedésekre. Ha tíz év átlagát számítjuk, 1982-ben volt a legnagyobb állomány a megyében, azóta gazdasági okok miatt évről évre csökkent. A tavalyi felszámolás az országos mértéket is meghaladta. Általában a kisebb létszámot tartógazdaságok szüntették meg a tenyésztést. Az ágazat gazdaságtalansága miatt bekövetkező csökkenés megszüntetése érdekében tavaly május elsejétől központi intézkedések léptek életbe. Ezek szerint állománycsere, valamint létszám- növelés esetén 800 forintot kapnak a gazdaságok darabonként. A kiselejtezett tenyészjuhok értékesítése után pedig 7 forintot kilónként. A minőség javítása érdekében kedvező feltételekkel jerkekihelyezési akciót hirdettek. Jelentős támogatást kapnak az üzemek első osztályú, illetve elitkosok beállítása esetén. A kormány mentesítette a juhtartási beruházásokat a felhalmozási adó fizetése alól, 50 százalékos építési támogatást is adnak a hodályok létesítésére. Ez év január 1-jétől a minőségtől függően kilogrammonként 17 forinttal emelkedett a gyapjú felvásárlási ára. A megyei tanácshoz beérkező üzemi információk szerint néhány gazdaságban az idén számottevően növelik a létszámot és korszerűsítik a tartási technológiát. A Kisszállási Béke Termelőszövetkezetben több mint 3 ezerrel, a Hartai Lenin Tsz-ben pedig több mint ezerrel fejlesztik az állományt. Az elmúlt év végén a megye, juhállományának kétharmadát a szocialista szektorban tartották. Azzal, hogy főként a kis létszámú juhászatokat szüntették meg, egyidejűleg koncentrálódott a nagyüzemi tartás. Ez utóbbi egyúttal a korszerűbb tartáe- technológiák bevezetését Is se- gíti. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy az állomány jelentős csökkenése miatt még mindig — a tavalyihoz képest — • százalékkal kevesebb az egy közös gazdaságra jutó átlagos juh- létszám. A kistermelők is kevesebb juhot tartottak, mint a korábbi években. Az állatszámlálások szerint kevesebben vállalkoztak a tartásra. A kisüzemeknek csupán 6 százalékában volt juh u elmúlt év végén. Mindazok a jellemző tünetek, amelyek a megyében jelentkeznek, az országos állapotot is tükrözik. A kormányhatározatban meghirdetett új szabályozók ösztönöznek a tenyésztésre. Az állomány gyarapítása főként ott indokolt, ahol az ágazat fejlesztésével elérhető a jobb területhasznosítás. Dr. Nagy Lajoiné közgazdász
