Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-27 / 73. szám
1987. március 27. • PETŐFI NÉPE O 5 KRITIKUSABB LÉGKÖR A SZÖVETKEZETEKNÉL Az eredmények forrása a tartalékok feltárása A fogyasztási szövetkezetek két ágazatában, az áfé- szekben és a takarékszövetkezetekben befejeződtek, a lakásszövetkezetekben pedig befejezéshez közelednek az évzáró — évnyitó gyűlések. A szövetkezetek gazdái értekezleteken, köz- és küldöttgyűléseken értékelték, minősítették a végzett munkát, határozták meg az 1987-es esztendő legfontosabb feladatait. Bedő Tiborral, a MÉSZÖV elnökhelyettesével arról váltottunk szót, hogy a szövetkezetek önkormányzatának fórumai hogyan ítélték meg a sokrétű tevékenységet. — Melyek voltak a megyei fogyasztási szövetkezetek munkájának főbb jellemzői a mozgalom X. kongresszusának esztendejében? — A kongresszusra való felkészülés, a SZŐ VOSZ elnökségének kongresz- szusi vitaanyaga ráirányította a figyelmet a szövetkezeti élet gyenge pontjaira is. Említést érdemel, hogy nőtt a szövetkezetek taglétszáma és minden eddigit meghaladó mértékben a tulajdonosi kötődést kifejező tagsági és célrészjegy-állomány. Az elmúlt év végén a három szövetkezeti ágazat taglétszáma megközelítette a 260 ezret, a részjegyalap pedig a 600 millió forintot. Ez azt is mutatja, hogy a szövetkezeti tagok a világos, értelmes és érdekeiket kifejező elképzelések megvalósítását anyagilag is támogatják. Tizenkétmilliárdos árbevétel — Mérséklődtek-e a különbségek a szövetkezetek között? — örvendetes, hogy kisebbek a differenciák a szövetkezetek teljesítményében, gazdálkodásában. Veszteséges, alaphiányos, de alacsony hatékonysággal gazdálkodó szövetkezet sem volt. Az áfészek az utóbbi öt év legeredményesebb esztendejét zárták. Az is igaz viszont, hogy a 23 áfész 12 milliárd forint árbevételének 46 százalékát, a nyereségnek pedig csaknem 50 százalékát 5 szövetkezet produkálta. Ez utal az áfészek eltérő földrajzi, köz- gazdasági, kwigaz6atas* helyzetére, struktúrájára, de az irányítás és a gazdálkodás minőségére is. Folytatódott a takarékszövetkezetek dinamikus fejlődése, betétállományuk az év végén meghaladta a 4,3 milliárd forintot, 30 esztendős működésük alatt első Ízben fordult elő, hogy az éves megyei betét- állomány növekedéséből több mint 50 százalékkal részesedtek. — Véleménye szerint milyen forrásokból erednek a korábbinál jobb eredményeik? — A jobb eredmények forrása nem a kedvezőbb szabályozásban, a csökkenő terhekben keresendő, hanem a belső tartalékok feltárásában. Az új üzemelési formák, a veszteségforrások csökkentése, a termelékenység növekedése, a belső irányítási és érdekeltségi formák korszerűsítése, a takarékosabb gazdálkodás, s nem utolsósorban a munkafegyelem javulása a jobb eredmények forrása. A következő években is csak ezekkel a módszerekkel tudunk előbbre lépni. Zökkenőmentes-e az ellátás? — Más a funkciójuk a tagértekezleteknek és más a küldöttértekezleteknek. Az említett rendezvényeken hogyan értékelték a végzett munkát?-— A tagértekezletek kötetlen tanácskozások, amelyekre a nyílt párbeszéd a jellemző. Az áfészekben és a takarékszövetkezetekben az év első hónapjaiban mintegy hatszáz tagértekezletet tartottak, több helyen összehangolva a falugyűlésekkel. Itt nem a szövetkezetek teljes tevékenységét minősítették, hanem egy-egy bolt munkája alapján értékeltek. Itt derült ki, hogy mennyire volt zökkenőmentes az áruellátás, hol tapasztaltak árdrágítást, hol nem vették át a megtermelt gyümöl-^ csőt, zöldséget és így tovább. — Ezek a jelzőrendszernek tekinthető gyűlések értékelik az egyes vezető- és ellenőrző szervek területi munkáját, tehát kontrollfunkciót is ellátnak? — Igen. Örvendetes, hogy egyre kevesebb a tagsági kifogás és egyre több a jobbító szándékú javaslat, az elismerő hang is. Mindemellett változatlanul gond a hiánycikkek körének újratermelődése, a szállítások pontatlansága, s nem csökkennek a minőségi kifogások. A nyitvatartási időt jobban kellene igazítani a tagsági, lakossági igényekhez. Néhány településnél át kell értékelni az alapellátás fogalmát is. A küldöttgyűlések munkájában erősödött a képviseleti jelleg. Olyan tagok kaptak küldötti megbízatást, akik jó ismerői a szövetkezeti munkának és köztiszteletben állnak. — Hogyan tükröződtek a feladatok a fórumok vitájában? — A kongresszusi vita, a határozatok adták meg az alaphangot, amelyet az alkotó jelleg, a megújulási készség jellemzett. A kongresszuson eredményesnek ítélték meg az előző öt évben végzett munkát. A korábbiaknál erősebben bírálták a vezetést. A határozatok nagyobb része belső megoldást igényel. Mindezek megfelelő hangsúllyal szerepeltek az évzáró gyűléseken is. Vannak olyan tennivalók, amelyek kormányzati intézkedést igényelnek. Csökkenjen a bürokrácia | — Melyek ezek? — Olyan kívánságok hangzottak el, hogy csökkenjen a túlszabályozottság, a bürokrácia és a sokféle, felesleges statisztika. Legyenek egyszerűbbek és hosszabb időre szólók a jogszabályok és a szabályozók. Tegyék lehetővé a szövetkezeti sajátosság, önállóság általánosabb érvényesülését. Folytatódjék állami támogatással a kistelepülések rekonstrukciós programja. A különböző támogatásokat az eredmények alapján ítéljék oda. Oldják fel a részjegy és a célrészjegy után fizethető osztalék, részesedés felső határát. Átfogó rendezés szükséges az élelmiszer-kereskedelemben a jövedelmezőség javítására. Indokolt megvizsgálni a kereskedelmi dolgozók központi bérintézkedéseinek lehetőségét, megteremtve annak — a haszonkulcsokban fellelhető — forrását is — mondotta végezetül a MÉSZÖV elnökhelyettese. Kereskedő Sándor MINŐSÉGKOR Nem sokan hallottak még a megyében erről, a gazdasági vezetők alkotta testületről, amely két helyen — Baján és Kecskeméten — két éve tevékenykedik. Japán mintára, az Országos Vezetőképző Központ kezdeményezésére hozták létre, miként más nagyobb városokban is. Mi a minőségkor, mit takar a kifejezés? Nem egyéb, mint a vezetőképzés minőségi, problémaorientált, új formája, amelynek alapvető célja, hogy a vállalatok hatékonyságának növeléséhez szükséges vezetői módszereket közösen és mégis egyedileg alakítsák ki. A kecskeméti kör vezetője Friedrich József, a Kunság Volán műszaki igazgatóhelyettese. Amikor a vezetői minőségkor összetétele iránt érdeklődtünk tőle, elmondta, hogy a tagság állandó összetétele korábban gondokat okozott. Ezért a megyei pártbizottság támogatásával újjászervezték a kört, s a jövőben nem személyek alkotják a tagságot, hanem vállalatok. A gazdasági egységek egy-egy olyan munkatársukat delegálják majd az összejövetelekre, akik az adott témához a legjobban értenek. Az üléseken szerzett tapasztalataikról beszámolnak a vállalatnál. A múlt évben a minőségkor meghívásos rendszerben tartotta üléseit, s mindig alapvetően vezetői tapasztalatcserét bonyolított le. Különösen jelentős volt a Kiskőrösi Állami Gazdaságnál, valamint a Mezőgép Vállalatnál megrendezett minőségköri összejövetel, ahol a vállalati stratégia és az irányítás korszerűsítésével foglalkozó előadás váltott ki élénk vitát, s teremtett együttműködési lehetőséget. A legutóbbi, az Univer Áfésznél rendezett minőségkor is túllépett az egyszerű beszámolás, a munkamódszer ismertetésének keretein. A gazdasági vezetők az előadás utáni vitában már közös szállításról, gépjavításról, alkatrészgyártásról beszéltek. Az előzetes egyezségek tulajdonképpen a gazdaságosságot, az ésszerűbb eszköz- és anyagfelhasználást, a jobb fuvarszervezést segítik elő. Ebben az esztendőben a minőségkor azt a célt tűzte maga elé, hogy a vezetőket felkészítse a változásokra, arra, hogy kimagasló teljesítményekre törekedjenek. A kecskeméti minőségkor alapvető célja, a fentieken kívül, a jó vezetői tapasztalatok kicserélése, egymás segítése a gyakorlati munkában. Ez a továbbképzési módszer, mint már említettük, nem elméletieskedő, hanem nagyon is gyakorlatias. G. G. FONTOS A TALA JFERTÖTLENlTÉS Különleges üzem Kerekegyházán A hosszú tél után visz- szavonhatatlanul közeledik a tavasz, a kerti munkák kezdete. Megelevenednek a kiskertek, vetőmagok, palánták kerülnek a gondosan előkészített talajba. A föld felmelegedésével együtt azonban életre kelnek a különböző kártevők, mozgolódni kezdenek a férgek, kihajtanak a gyomnövények. Ha a gazda nem elég gondos, köny- nyen lehet, hogy tavaszi nehéz munkáját nem sok eredmény kiséri. A férgek elrágják a zsenge kultúrnövények gyökereit, a gyomok pedig elszívják előlük a táplálékot. A jó termés egyik fontos feltétele a várható károk megelőzése, a talajfertőtlenítés. A Kerekegyházi Dózsa Tsz ZEPHYR környezetvédelmi és vegyes üzeme a múlt év ősze óta jelentős segítséget tud nyújtani a termelőknek. Bélái Gyula üzemvezetőtől kértünk tájékoztatót erről a tevékenységről. — Három évvel ezelőtt mindössze három dolgozóval alakult meg az üzem, s akkor profilunk főleg a rágcsálók. valamint a rovarok irtása volt — mondta Bélái Gyula. — Egy év múlva már malmok fertőtlenítését is vállaltuk, s azóta is igyekszünk a közületi és a magán megrendelőink igényeit kielégíteni. Azt, hogy tevékenységünkre szükség van, bizonyítja: a múlt évben 8 millió forint volt az árbevételünk, az idén pedig remélhetően elérjük a tízmilliót. Létszámunk is növekedett, tizenöt jól képzett szakemberünk megfelelő gépekkel végzi a környezetet védő munkáját. A múlt év őszén megkaptuk a talajfertőtlenítésre szóló engedélyt is. A folyadékos Dl—TRA- PEX módszert alkalmazzuk és egyre több a megrendelőnk. A Pálmonos- tori Keleti Fény Tsz 6 ezer négyzetméter alapterületű fóliái alatt is mi dolgozunk a dohány palántázása előtt. A tsz-ek és magánkertészek területeinek fertőtlenítése mellett vállalkozunk a kiskertek fertőtlenítésére is. A megrendeléstől sza‘ mítva hetvenkét órán belül elvégezzük a munkát. O. L. KALOCSAI NYUGDÍJAS a » r-m j j r a f • Nyolcvanöt sertést „Az ember nem einet tetlenur Göndör hajfürtjeit fehérre festette a hetvenhét esztendő. Nézem ráncos kézfején a vastag, kék erek találkozását. Mácsai Gergely ül velem szemben. Egyedül él Kalocsán, de nem magányosan. Dacolva idős korával, nem hagy fel a munkával. Mert hogy „dolgozni kell, míg mozog az ember” — vallja, s hisz a mondás igazában. Naponta teszi dolgát állatai körül, most is nyolcvanöt hízó röfög az ólakban. Beszél múltról, jelenről... a munkáról. — Négyéves voltam, mikor apám odaveszett az első háborúban. Cudar idők voltak. Gyerekként munkára fogott a nagyapám. Hamar beletanultam a gazdálkodásba. Szép számmal neveltünk állatot. A tenyésztésre kényesek voltunk. Törzskönyvezték az állományt, a lovakat Jánoshalmára vittük fedeztetni. Amikor hatvanegyben beléptem a Kalocsai Iszkra Tsz-be, brigádvezetőnek hívott az elnök. Azt mondtam: inkább kocsis leszek, csak adják vissza a lovaimat, hadd hajtsam őket én, hozzám szoktak, egy rántás a hajtószáron, s tudták merre, hogyan. Sajnáltam volna őket más kezekbe adni, mert az állat is olyan érzékeny, mint az ember. — Hatvanöt pár ló volt a közösben, akadt munkánk bőven. Teljesítményben dolgoztunk. Én meg Bernáth Jani kerestünk legtöbbet. Kukoricaekézés- kor napi öt hold volt a „fejadag”, addig meg sem álltunk, gyűrtük a kilométereket egyfolytában. Soha életemben nem voltam táppénzen, szabadságon se nagyon. Szégyelltem volna, ha egy percet is kiesek a munkából. Többször megkaptam a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést. A vezetőségnek nyugdíjazásomig tagja voltam. — Kezdettől fogva háztájiztunk. A feleségem, míg bírta szegény, ő viselte gondját az állatoknak. Ahogy meghalt, rám szakadt a ház körüli munka. Az egyik fiamat is elvesztettem. Nagy jövő állt előtte, híres birkózó volt. Ment volna Tokióba az olimpiára. A Dunába veszett... Nagyon megviselt, elég volt talpra állnom. — Ha nem foglalkoznék állatokkal, nem találnám helyem, jó unaloműző. Az egészségem bírja, kilenc évig dolgoztam az állatorvos mellett is, mint fogóember. Az unokám próbált rábeszélni, hagyjam abba, minek ez már. Csak két hónapig bírtam „üresjáratban”, tovább nem. A tápot helybe hozzák, kiskocsin hordom az állatok elé, nem kell nagyot emelni. Komótosan csinálom, nem hajt senki. Egy évben száz alatt még nem adtam le hízót. Jövedelmet hoz, meg elütöm az időmet, így is jut 3—4 óra olvasásra, egész este nézhetem a tévét. Elfoglaltság híján nem tudnék mit kezdeni az időmmel. Márpedig én dolgozni akarok. Nem panaszkodhatok a nyugdíjamra, kijönnék belőle, de az ember nem élhet tétlenül. Kell a munka, mert az az éltető erő. Zs. K. I. BULGÁRIA: Fejlődő lézertechnológia Bulgáriában a tudományra fordított költségek gyors tempóban növekszenek, és már túlszárnyalták az évente kitermelt nemzeti jövedelem 3 százalékát. Ez a százalékérték a világ fejlett országainak viszonylatában is magas. A tudományos-műszaki haladás területén és ágazataiban szép eredményekkel büszkélkedhet a számítás- és félvezető-technika, külső tárak és miniszámítógépek, távadatfeldolgozási rendszerek, fémvágó gépek és numerikus programozott vezérlésű feldolgozó központok, mikroprocesszoros berendezések, többfajta robot, manipulátorok és technológiai automatikus modulok gyártása. Figyelemre méltó sikereket ért az ország az opto- elektronika, a lézertechnika, a gyógyszerészeti ipar, valamint az élelmiszer- és könnyűipar területén alkalmazott technológiai eszközök szériagyártásában is. Több mint 20 év telt el azóta, hogy 1954-ben a Bolgár Tudományos Akadémia Elektronikai Intézetében létrehozták az első bolgár lézert. Manapság a bolgár lézerrendszerek fejlesztésének két alapvető iránya van — egyrészt a lézertechnika kutatása és gyártása, másrészt pedig annak széles körű alkalmazása. Már létrehozták az ipari lézer- berendezéseket is, amelyek több területen alkalmazhatók. Lézerrel szétvághatok a textíliák, a faanyagok, a karton- papír, a műanyag és a fém. A lézer a gépgyártásban mikrovágásra és hegesztésre is használható. A mezőgazdaságban és a bányászatban is alkalmazzák. A lézerszikével sikeresen dolgoznak az onkológia területén. A lézer a fogorvosok és a szemorvosok munkáját is segíti. Bulgáriában a lézertechnika fejlesztését széleskörűen ösztönzik, alkalmazása és korszerűsítése egyre fontosabb szerepet játszik az ország tudományos-műszaki haladásában. Szofiapress — KS • A Bolgár Tudományos Akadémia Elektronikai Intézetében a lézertechnológiával foglalkozó csoport kísérleti üvegvágást végez széndioxidos lézer segítségével. • A Szófiai Orvostudományi Egyetemen szemfenéken lévő daganatot lézerrel operálnak. • Az optikai szálak fizikai paramétereit hélium- neonos lézerrel mérik. PÁLYÁZAT „Szőlő és bor városa” A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OlV) 1987- et a szőlő és a bor nemzetközi évének nyilvánította. A nagy, világméretű rendezvénysorozatnak az a célja, hogy ápolja a hagyományokat, a borkultúrákat, gyarapítsa ismereteinket a szőlőtermékekről. Az OIV támogat minden olyan kezdeményezést, tudományos, műszaki és kulturális rendezvényt, amely a kitűzött célok elérését szolgálja, ezért hirdette meg a „Szőlő és bor városa” pályázatát. A megtisztelő címre pályázhatnak azok a szőlő- és bortermelő körzetek, települések, központok, amelyek vállalják a szőlő és a bor nemzetközi éve magyarországi rendezvényeinek sikeres megszervezését. A pályázatot elnyert települések vezetőségét az OIV meghívja a Rómában 1987. október 25 —31. között tartandó zárórendezvényre. A helyi rendezvények lehetnek: tanácskozások, konferenciák, kollokviumok, amelyek témája a szőlészet és borászat elmélete és gyakorlata, a szőlő és a bor táplálkozás-élettana, a bor és a gasztronómia kapcsolata, a szőlő és a bor néprajzi, kultúrtörténeti vonatkozásai, a bor és a vendéglátóipar; gyakorlati bemutatók, melyeknek témaköre a szőlő termesztésének és a bor készítésének technológiája, borkóstoló- tanfolyamok, vendéglátó-ipari napok keretében szervezett gasztronómiai bemutatók; szüreti napok, kiállítások, népi együttesek műsorai, borversenyek, pincérversenyek, borlovagrendek szereplései és minden olyan rendezvény, amely valamilyen formában kulturált módon kapcsolódik a szőlőhöz és a borhoz. A pályázatokat április 15-éig a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályához kell benyújtani, amely véleményével továbbitja a Szőlő és a bor nemzetközi éve bizottság címére (MÉM, Budapest V., Kossuth Lajos tér 11.).