Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-18 / 65. szám
4 1987. március 18. a PETŐFI NÉPE a 3 A munkaidőalap védelmében A Bajai Városi Tanács tapasztalatai Csak jobb összefogással javíthatunk helyzetünkön Interjú Romány Pállal, a megyei pártbizottság első titkárával Néhány nap múlva véget ér az 1987-es esztendő első negyedéve, befejeződtek a párta lapszervezetek beszámoló taggyűlései, az ipari üzemekben, vállalatoknál megtartották a munkásgyűléseket, a termelőszövetkezetekben a zárszámadó közgyűléseket. Sok, i'Jazán dicséretes eredményről, de még több nehéz gondról esett szó ezeken a tanácskozásokon, amelyeken éppen ezért legnagyobb hangsúlyt a legjobb megoldást nyújtó módszerek keresése, az egységes cselekvésre, határozottságra való törekvés és szándék kapta. Egy negyedévet azonban természetesen nem lehet „kiszakítani” az időből, a munkát az életkörühmdnyek Jobbítására törekvő folyamatokból. Hol tart Bácsit iskun ebben a folyamatban, gondjainkból merre kell keresnünk a kivezető utakat? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Romány Pál elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát. A Bajai Városi Tanács munkaügyi főelőadója Járosi Lajos, aki egyben a pártalapszervezet titkára is, 1959 óta foglalkozik a munkaüggyel, tehát jól ismeri nemcsak a rendeleteket, hanem az üzemekben lévő helyzetet is. Véleménye szerint —, s ezzel nem áll egyedül — az üzemekben kell védeni a munkaidőt, annak kihasználását. — A tanács megteremtette az alapot ahhoz, hogy az emberek, az üzemek, intézmények, vállalatok dolgozói ne a munkáid^ alatt, hanem az után- is intézhessék hivatalos dolgaikat. Hétfőn és csütörtökön hosszabbított félfogadási időben 18.30 óráig, szombaton délig állunk az ügyfelek, az állampolgárok rendelkezésére. A városi tanácshoz 16 község, település tartozik, s az természetes, ha innen érkeznek be emberek, őket a hivatali időn kívül is fogadjuk, s elintézzük ügyeiket. Járosi 'Lajosnak is az fáj, ami a többi tanácsi alkalmazottnak. A nyújtott ügyfélfogadási időben, illetve szombatokon csak nagyon kevesen, néhányan keresik fel a tanácsot. — Az adóügyi csoportnál vannak a „legtöbben” szombatonként, de itt is csupán egy-két ember. Ezért úgy döntöttünk, hogy a berendeléseknél két időpontot tüntetünk fel, ezek közül egy, a hosszabbított ügyfélfogadásra esik. Röplapokon, körlevelekben, sőt az újságban-is közöltük a lakossággal az új, február 1-jétől érvényes fogadási időpontokat, de a megszokás nagyobb úr. Sajnos a tanácsi apparátus sem fogadta egyértelmű lelkesedéssel a hosszabbított ügyfélfogadási rendet, a szombatonkénti munkát. A pártszervezetnek taggyűlésen is fogalalkoznia kellett ez-, zel, megmagyarázni a dolgozóknak: „a tanács ez esetben szolA növények szánaizságtű résélnék növelésére új módszert dolgozott ki az MTA Szegedi Biológiai Központja Növényvédelmi Intézetének egyik, fotoszintézissel foglalkozó kutatócsoportja. Szabadalmaztatott eljárásuk egy olyan vegyszer alike limazásám alapul, amely a kereskedelmi for- galombaini kapható. Ha ezt a vegyszert az általuk meghatározott töménységben permetezik ki ia növényekre, azok jól tűrik a csla- padékihiányt. Kukoricával végzett fcisparcellás kísérleteik szerint a szer hatására a növény vízháztartását szabályozó, a leveleiken, lévő légzőnyíllások mintegy 2,0 napra összeszűkülnek, íigy a ■növények a száraz időszakiban ás jól tárolják a rendelkezésükre álló vizet. A 'növények az aszályos időszakban szemmel 'láthatóan üdébbek imiairadmialk!, mint a vegyszerrel nem kezelt kon,troli,társaik. A szegedi biológusok most üsz- szegeztéfc a,z ország különböző álgáltatást végez, a tanácsnak kell alkalmazkodnia az ügyfelekhez, megteremteni a lehetőséget a munkaidőalap védelméhez”. — Nem vitás, előfordul, hogy munkaidőben kell bizonyos ügyekben behívnunk az állaim- polgárokat. Ez egyre kevesebb, de igazoljuk a tanácsnál eltöltött időt. Rögzítjük a megjelenés és a távozás időpontját, s ha szükséges, a munkáltatót is tájékoztatjuk erről. Feladatunk az is, hogy —, s ebben már tettünk lépéseket — a munkahelyet ösztönözzük a szabályok betartására, azaz a hivatalos ügyek munkaidő utáni intézésére. Akkor lesz hasznos ez a rendelkezés, ha a munkáltatók is betartják a munkaidő védelmére hozott intézkedéseket, s nem adnak kilépőt, ahogy ezt már néhány városi üzemben elrendelték. Baján az üzemek, vállalatok zömükben két műszakban dolgoznak, csupán három üzemben folyamatos a munka. Az ügyintézésre tehát van lehetőség délelőtt és délután is. A Bajai Városi Tanács munkaügyi főelőadója a néhány elkeserítő tapasztalat ellenére optimista, a szabadidőben történő ügyintézést illetően. — Minden új, meglepő dologhoz szoktatni kell az embereket. Ez a délutáni, szombatonkénti ügyintézés az állampolgárok számára meglehetősen szokatlan, furcsa, de néhány hónap, s az emberek megszokják, fel sem tűnik, hogy este is kiállítják a tanácsoknál a munkakönyveket, szombaton délelőttönként rend- ,beteszik az adóügyeket és sorolhatnám tovább. Nálunk hat szakosztály 36 dolgozója vesz részt a meghosszabbított ügyfélfogadási időben az állampolgárok ügyeinek intézésében, szombaton pedig nyolcán várjuk az állampolgárokat. G. G. rom évben végzett szabadföldi kísérleteik tapasztailarta.it. Eszerint a néhány hetes aszály időszakában vegyszerrel kezelt kulko- rioák. fajtától függően, 10—20 százalékkal nagyobb ,termést adtak. Még jobb eredményt vánnlak attól, ha hosszúra nyúló csapadékhiány esetén;’ a permetezést szükség szerint többször is meg- isiméttik. A kísérletbe bevont állalmi gazdaságok emellett olyan tapasztala,tokát szereztek, hogy a, vegyszerrel kezelt terű,Heteken lényegesen, kisebb lett a 'betakarított termés nedvességtartalma, így kevesebbet kellett kölltenii a kukorica szárítására. A .gazdaságok ennek a költségcsökkentő tényezőnek is legalább akkora jelentőséget tulajdonítanak, mint alz elérhető terméstőbbletnek. Ezért a nagyüzemi kísérleteket az idén a 'tavalyinál’ nagyobb területen kívánják folytatni. (MTI) — Az MSZMP Központi Bizottságának folyóiratában, a Pártélet januári számában On arról írt, hogy fontos országos és megyei feladat a politikai-gazdasági szervezőmunka lényeges erősítése, a cselekvési egység kialakítása, a társadalmi bizalom növelése. Hol tartunk most, milyen a megye helyzete napjainkban? —í Először a hivatkozott forrásról hadd szóljak. Az említett írás — több, akkor közölt cikkel együtt — a Központi Bizottság novemberi ülésének vitájában elmondott felszólalásra épült. Emlékezetes, hogy ezen az ülésen szerepelt pártunk főtitkárának tájékoztatója a KGST-ben részt vevő országok pártvezetőinek moszkvai találkozójáról, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának kétoldalú megbeszéléséről. A másik fő napirend a gazdaság volt, az 1986. évi eredmény és az ez évi előirányzat. A kétnapos vita is főleg erről folyt, tudva, hogy gazdasági életünk és a külgazdaság összefügg egymással. Azóta mind a külpolitikai, mind a legfontosabb belpolitikai témakörökről, azaz a gazdasági folyamatok alakulásáról számos ismertetést, tanácskozást szerveztek városainkban, falvainkban. A tapasztalatokat összegezték, rendelkezésünkre állnak a legfontosabb gazdasági adatok, pénzügyi felmérések is. Mindezek alapján a kérdésre úgy lehet felelni, hogy az ország és a megye helyzetét a lakosság nagy része ismeri, tudja, hogy végül is az 1986-os gazdasági mérleg a tavaly kalkuláltnál rosszabb lett. A kedvezőtlen irányzatok folytatódnak. A megyei pártbizottság legutóbbi ülésén szigorú bírálat érte azokat a területeket, politikai, társadalmi és gazdasági szervezeteket egyaránt, ahol a vezetői munka színvonala a követelményektől elmarad, az irányítás és az ellenőrzés módszerei elavultak. Számos tanácsi, gazdasági, intézményi szervezetben még nincs kellő összefogás, azaz: a cselekvési egység késik a kedvező irányzatok kibontakoztatására, kiterjesztésére. Té- tovaság, indokolatlan várakozás hátráltatja az egyébként is nehéz, a különösen kemény időjárás következményeivel is nehezített helyzet javulását. — Lehet, hogy azért késik a társadalmi felismerés, mert a megye gazdasági életének alakulása az országos átlagnál jobb? — Való igaz, hogy tavaly az egy lakosra jutó reáljövedelem az országoshoz képest Bács-Kis- kunban mintegy 25 százalékkal nagyobb mértékben — hozzávetőleg 4 százalékkal — emelkedett, a lakosság névleges jövedelme pedig körülbelül 9 százalékkal volt nagyobb, mint 1985- ben. Az átlagkeresetek 5—11 százalékkal emelkedtek egy év alatt. Az árak — sajnos — hasonlóképpen. A munkás—alkalmazotti átlagkeresetek 1986. évi megyei átlaga 5790 forint volt havonta. Nagyobb távon vizsgálva természetesen jobban láthatók a változások. Tíz év alatt a megyében több mint kétszeresére nőtt — folyó áron — az egy főre jutó összes jövedelem. Á takarékbetét-állomány háromszorosa volt tavaly az 1976. évinek. Közel négyezer sajáterős lakás épült 1986-ban, az átlagos alapterület meghaladta a 85 négyzet- métert. Vagyis 20 négyzetméterrel volt nagyobb, mint a 10 éve épült lakásoké. A számokat még hosszasan sorolhatnánk, ám a megye helyzetét megannyi adattal sem lehet jellemezni. A minősítést mindenki maga végzi el. Saját élete, családja, munkahelye és lakóhelye viszonyainak alakulása alapján. És nemcsak két egyforma megye nincs, de teljesen két egyforma helyzetű család sem. Többletmunkával, találékonysággal sokan kivéd- ték a tavalyi gazdasági terhek hatásait, de növekszik az ellen- súlyozásra nem, vagy alig képes háztartások száma. A tanácsoknak, a szövetkezeteknek növelniük kellett a rendszeresen segélyezettek körét. — Bács-Kiskun az ország legnagyobb megyéje. A gazdasági életben ennek megfelel-e az a szerep, amit a megye betölt? — A legnagyobb megye ez esetben csak azt jelenti, hogy méretét, kiterjedését tekintve első Bács-Kiskun a magyar megyék sorában. Akkora — mondják — mint Ciprus. A területi nagyság azonban önmagában nem érték. Különösen nem az a gazdaságban. Abból a szempontból viszont lényeges, hogy nagy területen sok, és sokféle gazdasági egység található, amelyek jelentősen eltérő körülmények között gazdálkodnak. A sokszínűség egyben azt is jelenti, hogy a megyei átlagok gyakran éppen a sajátosságokat mossák egybe, az olyan különbségeket, amelyek egy-egy város és térsége szép teljesítményeire, vagy éppen hátrányos helyzetére hívják fel a figyelmet. A megye nagy méretének megfelelő a mezőgazda- sági-élelmiszer-ipari részesedése az ország egészéből. Jellemző, hogy egyedül ebben a megyében van két tsz-szövetség vagy két húsipari vállalat. Az agrártermelés az első a megye munkaadói között, azaz nálunk a legnagyobb az agrárkeresők aránya az országban. Ez azonban gondokkal is jár. A mezőgazdasági termelés kockázata nagy. A foglalkoztatás szezonális, még akkor is, ha több pillérre épül a termelési szerkezet. A megye „nagyságához” tehát többre van szükség, mint a kiterjedt és intenzív mező- és erdőgazdaságra, valamint a hozzá tartozó sok munkára. A korszerű feldolgozás, a terménynek nevet-rangot adó élelmiszer- ipar még nem általános. Erőtlen a fellépésünk mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon. Szükség van a termelést-értékesítést szolgáló, igenis: kiszolgáló (!) háttériparra, az osztályozás, a csomagolás, a tárolás, a hűtés, a szállítás-közlekedés feladatait pontosan és kulturáltan ellátó szervezetekre, a kapacitások kiépítésére és hasznosításuk jobb- megszervezésére. És nélkülözhetetlen a kereskedelem, a kereskedelmi munka eredményeinek lényeges felértékelése, megbecsülése. Mindezek nélkül a „legnagyobb mezőgazdasági megye” könnyen válhat a „legnagyobb termelési veszteségek”, vagy a „legkisebb haszonnal járó termelés” megyéjévé. Ezt el lehet, és el kell kerülni. — Sok helyütt még mindig mint „mezőgazdasági” megyéről beszélnek Bács-Kiskunról, holott nagy a szerepe az iparnak is. ön szerint összhangban van a kettő nálunk? — Nincs. Az adatok alapján igaz az agrárjelleg, a mezőgazda- sági-élelmiszer-ipari termelés eredménye meghatározó ma is a megyére. Különösen az, ha még a mezőgazdasági gépgyártást és az agráripari, agrokémiai termékek kereskedelmét — azaz a teljes agrokomplexumot — egybeszámítjuk. Ezek az adottságok. Nincs szükség ennek a visszaszorítására, s nem az agrárágazatok rovására kell bővíteni az ipart, de növelni, fejleszteni mindenképpen szükséges. A megyei párt- bizottság évekkel ezelőtt elfogadott egy iparfejlesztési programot. Ügy gondolom, ideje áttekinteni, hogy megfelelő tervező szervezeteink, továbbá a települések vezetői, képviselői mit tudtak tenni, meddig jutottak e program megvalósításában? Nagy. új beruházások — mint a Dunai Cellulózgyár, vagy új csomagoló üveggyár — átmenetileg ugyan lekerültek a napirendről, de maradtak és feltárhatók más, kisebb, tartósan kedvezőnek mutatkozó lehetőségek. A munkába lépő népesebb korosztályok elhelyezéséhez erre éppen úgy szükség lesz, mint a megye arányos és harmonikus, az ország javát is szolgáló fejlesztéséhez. A népgazdasági tervezésnek, a regionális tartalékokra rámutató kutatásnak még van tartozása ezen a téren. Az Alföld, és benne a Duna—Tisza köze, rendelkezik fejlesztési energiával, tartalékokkal, iparosításhoz előnyös adottságokkal. Ismétlem, szükségünk van iparra — persze hatékony, termelékeny iparra — sohasem feledve, hogy csupán a mezőgazdaság még egyetlen országot sem tett gazdaggá. Csak megjegyzem: a színvonalas mezőgazdaságáról sokat emlegetett Dániának jelentős gépgyártása (beleértve pl. a vágóhídi vonalak gyártását), műszeripara, elektronikus ipara is van. Aláhúzom : nem a mezőgazdaság ellen, hanem a mezőgazdaság mellett, sőt javára kell az iparfejlesztés, beleértve a mezőgazdaság keretein belül található ipari tevékenység korszerűsítését is. Nagy az elmaradásunk, főleg a perifériákon. Ez az elmaradás azonban, amely most hátrány, előnnyé is változhat, ha jól megválasztott fejlesztések kialakításához, új technológiák megvalósításához és keresett termékek előállításához látunk hozzá. A hátrányt előnyre fordítani nem könnyű, de nemzetközi példák igazolják sikerét, lehetséges voltát. Erre most pályázni is lehet. — A különbségek a városok, települések életében és a lakosság különböző rétegei között az előbbiekből erednek? , — A különbségek eredői sokfélék. Itt, a Duna—Tisza közén változatos világot találunk. Eltérő azok megítélése, indokoltságuk elfogadása, vagy éppen tagadása is. Az életfeltételeket és az életmódot lényegesen alakítja az, hogy milyen településen, hol van egy-egy családnak az otthona. Különbségek forrása a foglalkozás vagy a munkaviszony jellege, de a képzettség és sok más körülmény. E néhány utalás talán már közvetíti azt a gondolatot, hogy a megállapítható mai különbségek nem egyszerű- síthetők le a népgazdasági ágazatok jelenlétében, részarányában vagy éppen a termelési-természeti adottságokban található eltérésekre. Ugyanakkor ezek nem is hagyhatók figyelmen kívül. Törekvésünk az, hogy az életmódban, életkörülményekben jelentkező feltételek jobb, kedvezőbb minőséget érjenek el mindenki számára. Ennek fő megvalósítási tere a munkahely és a lakóhely. Legjobb szervezői, értői ott helyben találhatók. A cselekvés fő tere is érthetően ez. A jövedelmi különbségeket illetően jelenleg a legsúlyosabb, kimondottan szorító gond a nyugdíjasok és a termelőszövetkezeti járadékosok körébén áll fenn. A megye nyugdíjasainak száma 119 ezer, az átlagos havi nyugdíj most 3155 forint. A nyugdíjasok fele mezőgazdasági nyugdíjas és járadékos, ennek a társadalmi csoportnak az átlaga csak 2650 forint. Kiegészítik ezt sok helyen a termelőszövetkezetek is, és maguk a nyugdíjasok is, állattartásból, kistermelésből, de a színvonal akkor is alacsony. A sokféleség másik pólusán említek egy új jelenséget: a múlt év végén már csaknem ezer teherautó-fuvarozó és személyszállító kisiparos dolgozott a megyében. A különbségek két fontos forrásáról külön is szólnom kell. Az egyik visszanyúlik a letűnt évtizedekbe. A magyar társadalom modernizációja — történelmi mércét tekintve — még nagyon rövid, friss. Nemrég volt még, amikor Bács-Bodrog vármegye lakosságának 79,1 százalékát az őstermelés foglalkoztatta (ahogyan akkor nevezték a mezőgazdaságot), és mindössze 10,2 százalékát foglalkoztatta az ipar. Ama bizonyos őstermelői népesség pedig úgy oszlott meg, hogy 33,9 százaléka mezőgazdasági munkás volt, azaz nincstelen, vagy legfeljebb egy kataszteri hold alatti „birtokkal”, további 9,4 százalék gazdasági cseléd, a többi kisbirtokos és bérlő. Ki emlékszik még vajon Jánoshalmán és Kisszálláson San Martino Henrik gróf és herceg Bon- compagniné 17 ezer 966 holdas birtokára? A földbirtokmegoszlás, a nemzetiségi összetétel, illetve más adatok egybevetése messzire vezetne, de talán eny- nyi is elégséges annak felidézésére, hogy a tegnap, az örökség hatásától semmiképpen nem tekinthetünk még el. A különbség másik forrása olyan, amiről azt gondoltuk, hogy hatása gyorsan semlegesíthető, visszahúzó ereje kikapcsolható lesz. Ez pedig a kulturális örökség, a tudati hatások köre, a felkészültség. A lassabban és a gyorsabban növekvő városok társadalma közötti különbségeken jól mérhető ez a hatás, ia régi. a megállapodott, a kulturális tőkét átörökítő, kamatoztató városok javára. A különbségekkel, illetve következményeikkel együtt kell élnünk. Hatásukat mérsékeljük, de átrendeződésük nem addig tart, ahogyan a „fényes szellők” lobogói alatt hittük. — Miképpen minősíthetők a kibontakozó tendenciák a társadalomban és a gazdaságban? — A minősítést folyamatosan, kellő felkészülés, tények, adatok megismerése alapján lehet helyesen végezni. Valósnak látszik az a felismerés, hogy az elmúlt évtizedben elért eredményekhez vezető úton egész történelmi korszakot léptünk előre, és egész történelmi korszakra való ten,,Tavasz a télben” • • Bár nemrég hó borította a kerteket, a gondos kiskertművelők már megkezdték a tavaszi munkák előkészítését. Nekik szólt az a kiállítás, melyen talaj- és növényvédő szereket, sok hasznos kerti szerszámot és kisgépújdonságot mutattak be Budapesten a Rákóczi úti ipari bemutatóházban. Képünkön: Rotációs ka- -paadapter, szintén a HERMES kínálata. Házépítés — uszódi kaviccsal • Az Uszódi Egyetértés Termelőszövetkezet látja el kaviccsal a környék építkezéseit. Legnagyobb vásárlója a Dutép kalocsai telepe. Már ebben az évben 20 ezer köbméter kavicsot vett át. (P. Z.) SZEGEDI BIOLÓGUSOK TALÁLMÁNYA Vegyszerrel az aszálykárok ellen lamii igdiadiasá^aLbam az elmúlt hánivalónk gyülemlett fel. Sorrendet kell tartani. Nem kétséges, hogy a gondok megoldását a problémák feltárásával, azok természetének, lényegének, kialakulásának tisztázásával kell kezdeni. De aki ezen nem lép tovább, aki csak a bajokkal foglalkozik, az nem megoldani segíti a bajt, hanem elmélyíteni. Vannak olyan jelenségek — egyik-másik már tendencia méretű —, amelyek ellentétesnek mutatkoznak felfogásunkkal, a tanult és a tanított marxizmus egyik-másik tételével, lehetséges, hogy el kell ismerni bizonyos gazdasági megoldások, törekvések és egyes társadalompolitikai tézisek átmeneti vagy tartós konfliktusát. Tanulmányozni, értékelni, ha indokolt korrigálni kell nézeteinket is, gyakorlatunkat is. Nem önmagáért a tanulmányozásért szükséges mindezt elvégezni, hanem azért, mert változni és változtatni a kor parancsa, mert magától automatikusan semmi sem oldódik meg. Lukács György, a jeles marxista filozófus hangsúlyozta: „Lenin semmiféle kérdésről nem állította, hogy az magától megoldódik”. Kezdeményező kollektívákra, alkotó kezdeményező emberekre és fellépésük, érdemeik nyílt elismerésére van szükség. A párt megyei szervezeteinek egyik legfontosabb feladata ebben a helyzetben, hogy élére álljanak ezeknek a kezdeményezéseknek és segítsék a megújulást. Ügy gondolom, sem a „piac”, sem a „konkurencia”, vagy a „szabályozók”, sem más „automatizmus” nem végzi el azt, amit az irányításnak, a politikát, az állami, a gazdasági vagy a kulturális vezetésnek kell ellátnia a tendenciák formálásában, terelésében. Magunknak; közösen kell elvégezni. Bizonyosan tudva, hogy egyetlen konkrét, új termék, művészeti, tudományos vagy műszaki teljesítmény, amely még piacot is hódít, többet jelent, mint egy sehová sem vezető lamentáció, a panaszkodás a számunkra kedvezőtlen körülményekről. — Gyakorta emlegetjük az úgynevezett emberi tényezőt. Ilyenkor hajlamosak vagyunk csak a munkapadnál, a földeken dolgozókra gondolni. Ügy vélem azonban, hogy itt jóval többrőL van szó. Helyesen gondolom? — Az emberi tényező szinte annál fontosabb, minél kevésbé látható az ember jelenléte egy- egy folyamatban, Vágy munka- területen. Amikor csupán egyetlen ember felügyeli azt a gépet, amely százak kézi munkáját, műszakját helyettesíti, akkor már minőségileg más az egy ember helye és szerepe. A nagyüzemi,, intézményi szervezetek különböző lépcsőfokain állók mindinkább tudják: döntéseik, munkatársaik megválasztása, elismerése vagy elmarasztalása, elhatározásaik eredménye, az érvényesülő közszellem, immár ezreket érint és milliókban mérhető. Mindehhez tehetség és felkészülés, emberi tartás és korszerű ismeret kell az élet soksok területén. Mindenkinek, ter- mésztesen, nem csaik az említett vezetői beosztású dolgozóknak, öröm, hogy most 90 ezer diákot tanítanak a megye különböző iskoláiban, ami kereken 15 ezerrel több, mint tíz éve. Ez csak úgy lehetséges, hogy ez alatt az idő alatt mintegy 600 új tanterem is „született”. Még több kell, hiszen a tudás a jövő építőköve. Tömérdek erőfeszítés történt ezért az elmúlt három-négy évtizedben. Szakembercsoportok települtek, érkeztek a megyébe, ezrek szereztek speciális képesítést, de még többre, sok „kiművelt emberfőre” van szükség. Az emberi tényező szerepe, fontossága világszerte megnőtt, mondhatnánk: felmagasztosult. Minden poszton, ahol egy-egy ember áll. A minden posztot hangsúlyozom, hiszen nem kell Csernobilra vagy más katasztrófára gondolni ahhoz, hogy elfogadjuk: ki-ki a maga helyén fontos, adott esetben az egyetlen felelős. A jellemformálás növekvő igényességét, az emberi kötelességtudat emelését tehát üdvözölnünk érdemes. Beosztott és vezető jó, ha ezzel számol, ilyen követelményt támaszt. Igaznak tarthatjuk ma is, amit már kétezer évvel ezelőtt vallott a görög bölcs: „Elég a hazának, ha mindenki elvégzi a maga feladatát”. Napjainkban ez a feladat — különösen az irányításban, vezetésben dolgozók, a jogalkotók és jogalkalmazók számára — elsősorban nem a tiltás, hanem a nyitás, nem a várakozás, hanem a kibontakozás, nem a mozdulatlanság, hanem az új támogatása, a haladás szolgálata. Az erre irányuló bizalom és cselekvőkészség növekedni fog az egész társadalomban, ha az . MSZMP megyei szervezetei, a megye progresszív erői mindenütt jobban összefognak. Gyorsabb és nélkülözhetetlen haladást érhetünk így el a Központi Bizottság határozatainak megvalósításában, Magyarország é» mindannyiunk gondjainak apasz- tásában. — Köszönjük a válaszokat. Gál Sándor
