Petőfi Népe, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-03 / 52. szám

1987. március 3. • PETŐFI NÉPE • 3 ÉPÍTTETŐ, HATÓSÁG, TERVEZŐ A rendbírság és a sufnik A rádió, a televízió naponta foglalkozik az építőiparral, építkezési ügyekkel. Hírlap­jainkban gyakran olvashatók telekvásárlás­sal, tervezéssel, a kivitelezéssel, engedélyezé­si bonyodalmakkal kapcsolatos cikkek. Lako­sok tíz- és százezrei vitatkoznak a város- és faluképről. Számtalan család reménykedik önálló otthonban. Sokan szeretnének tága­sabb lakásba költözni. A Sajtóposta rovatok telve vannak az otthonteremtésre vonatkozó válaszokkal, panaszok kivizsgálását ígérő közlésekkel. Mindennapi örömeink és bosszúságaink ki­váltói a tervezett, a készülő, az átvett laká­sok. Biztosan tudjuk: közérdeket szolgálunk az építés­ügyi igazgatásról, az építési és használatbavételi en­gedélyezésről, a tervezési eljárásokat módosító ren­delkezésekről tudósító sorozatunkkal. A tolakodó önérdek Jellemző ellentmondásra ‘kell felhívni mindenekelőtt a figyel­met. Nagy János vagy Kis István, Szalbó József vagy Kovács László, a továbbiakban: az állampolgár, ■mérgesen pocskondiázza a taná­csot, ha a iWanmyezetábetn szabály­talanul épített ház kiharap egy da­rabot a járdából, ha ronda bódé csúfoskodik az ablaka előtt, ha a hatóságok képtelenek megvéde­ni mások pimasz önzésétől. Fölháborodva fűhöz-fához sza­ladgál azonban, ha erkélye kör­nyezetet rontó beüvegezése miatt megbüntetik, ha engedély nélkü­li építkezésért megbírságolják, ha lebontatják közterületre tola­kodó garázsát. Rosszul okoskodik, aki az épít­tetők rossz közérzetével próbál­ja menteni az önérdekek túlzott érvényesítését. Valójában szív- fájdítóan, már-már elviselhetet­lenül sokba kerül e,gy korszerű­nek mondható otthon. Főként a városokban kevés a jó belterüle­ti telek. Megbízható, ráérő ipa­ros ritka, mint a fehér holló. Ügyeskedők gyakran visszaélnek az otthonteremtők hiszékenysé­gével, kiszolgáltatottságával. Csodálható, ha olykor az ész­szerű hatósági előírásokat is bosszúsan vették tudomásul, ha ugyan megszívlelték ezeket. Né­melyek órákig töprengenek egy pár cipő megvásárlásán, de a tá­jékozatlanság magabiztonságával mellőzik az előírásokat, pedig sok pénz forog a kockán. Megront­hatja a családi békét egy-egy el­fuserált lakás, viszálykodást okoz­hat az a nézet, amely szerint ki­nek mi köze hozzá, hogy mit és hogyan építek a pénzemből. Erélytelenség Meggyengült az állampolgári fegyelem, a társadalmi ellenőr­zés, a közvélemény visszatartó hatása. Az elburjánzó tehetetlen­ség, a közöny, az ügyeskedők ra­vaszsága a legképtelenebb sza­bálysértéseket, épülettorzókat, vá­ros- és faluképcsúfításokat is el­tűrt. Lassan elfogyott a közvéle­mény türelme. Egyre többen kö­vetelnek rendcsinálást az erősö­dő önkormányzati fórumokon. Az építésügyi igazgatás javítá­sát, föltételeinek korszerűsítését az Országgyűlés is sürgette, mert „az életminőség és a társadalmi közérzet javítását az egészséges, esztétikus, ökológiailag kiegyen­súlyozott építési környezet létre­hozásával is segíteni kell”. A kívánatossal ellentétes követ­kezményűnek bizonyult az épí­tésügyi igazgatást egységesítő 1964. III. törvény, az úgynevezett rendbírság eltörlésével. Az országszerte szembeötlő visszásságokról dr. Breznay Jenő írt az Állam és Igazgatás leg­utóbbi számában: „Az építésügyi hatóságok, de a tanácsi testületek és vezetők sem léptek fel a sza­bálytalanul építkezők ellen és az erélytelenség láttán tömegesen építkeztek szabálytalanul...” Rossz példával gyakran a közü- letek jártak elől. Ha valakit még­is megbírságoltak, addig kere­sett védnököt (magyarul: protek- tort) amíg valódi vagy vélt érde­meire (focizik, sportolt, megkap­ta a Tisza udvar, rendes ház jel­vényt, ügyes kisdobos volt, roko­na valakinek, kinevezés előtt áll, ne bántsuk, amúgy is sok a baja, Kinek mi köze hozzá? hagyjuk békén ...) tekintettel el­nézték a tudatos törvényszegést. A műszaki nyilvántartások fo­gyatékosságai miatt — állapítot­ta meg dr. Breznay Jenő — „bi­zonytalanná vált egyes teLkek, te­rületek beépíthetősége”. Zűrzavar helyett Bódlék, sufinálk, hétvégi házak tízezrei nőttek ki a földből. Ez­rével épültek garázsok, műhelyek, kamrák szabálytalanul. Már-már anarchisztikus, zűr­zavaros állapotot tükrözött az 1974. évi országos fölmérés. Több mint 56 ezer engedély nélküli építményt találtak. A látszólagos szigorítások ellenére a következő esztendőben 33 ezer, a hatóságok tudta nélkül elkészült garázzsal bővült a riasztó lista. Szinte sen­kit sem tartott vissza a szabály­talanul létesített épületek értéké­nek 10 százalékáig kiszabható bírság. A Minisztertanács és a szak­minisztérium különböző dönté­sei egyrészt jobb telekkínálattal, naprakész rendezési tervekkel, a szükségtelen tilalmak megszün­tetésével, ugyanakkor a bírságo­lás megszigorításával, követke­zetesebb alkalmazásával próbál­ták a tarthatatlan és közállapo­tainkat elmarasztaló helyzetet megváltoztatni. Csökkent az en­gedély nélkül, illetve a jóváha­gyott tervtől való építkezések szá­ma. Még így is 5 ezer visszaélést tártak fel 1985-ben. Olvasóinkat legközelebb a Bács-' Kiskun megyei helyzetről tájé­koztatjuk. Heltai Nándor * A KISTELEPÜLÉSEKEN IS MEGFORDULNAK A város szívében a Domus • Naponta több százan vásárol­nak az áruházban. Tízéves a kecskeméti Domus Áruház. A város szívében fogad­ja a vásárlókat 1977. március 7- étől. Naponta több ezren kere­sik fel a legkisebb települések­ről is. Mint Bozsó István igaz­gató elmondta, jól indult az el­ső év, mert 129 millió forint volt a tervük és ezt hétmillióval szárnyalták túl. 1979-ben még kiugróbb eredményt értek el, igaz, akkoriban bútorfelvásár­lási láz volt országszerte. Az el­következendő éveket is jó ered­ményekkel zárták, tavaly pél­dául már a 230 milliós tervüket 7,5 millióval teljesítették túl. Az áruház alapterülete 2500 négyzetméter, az eladótér ennél hétszázzal kevesebb. A földszin­ten kaptak helyet a lakószobák, kárpitos garnitúrák és a kiegé­szítő kisbútorok, az emeleten pedig a lakástextilek, kerámiák, csillárok, tapéták, konyhabúto­rok és lakószobák. 1985-től ház­tartási gépeket és különféle vil­lamossági terméket is forgal­maznak. A raktár 2700 négyzet- méteres. A kecskeméti Domust a Szigma és a Domus Vállalat kö­zösen üzemelteti. Közvetlen úton az áruház mintegy 90 millió fo­rint értékben szerez be bútoro­kat. A Maja, a Kati szekrény­sor, a Réka, a Barbara és a Gar­zon a legkeresettebb, bár az árak sokszor elriasztják a vásárlót... A termékek mintegy 70—80 szá­zalékát előjegyzéssel biztosítják a vevőknek. Szolgáltatásaik kö­zé tartozik az elemek összesze­relése a lakásokban, az OTP- ügyintézés és a lakberendezési tanácsadás1. Ugyanakkor fon­tosnak tartják azt is, hogy egy- egy községbe kitelepüljenek ter­mékeikkel, egyszóval a vásárló elé vigyék a bútorokat. Minden évben rendszeresen más-más helyre látogatnak el néhány nap­ra, a helyi művelődési házak és iskolák biztosítják számukra a helyet. Többször megfordultak például Hajóson, Szabadszállá­son, Lászlófalván, Szakmáron, Orgoványon és a Szolnok megyei Cserkeszőlőn is. A kitelepülések­nek nagy a sikere a lakosság körében. Egy évben általában 10—12 millió forint értékben ad­nak el ily módon bútorokat. A kecskeméti Domus az ün­nepre megszépült. Kívül-belül új köntöst kapott, szebb, ízlé­sesebb lett a belső tér is. Re­méljük, ez a megújhodás hatás­sal lesz a bútorok tárolására is, hiszen a hibás, sérült berende­zés sok bosszúságot okoz jöven­dő tulajdonosainak, s sokak pénztárcája ezt nem bírja el. (temesi) VÁLASZ CIKKÜNKRE Továbbra is csak a tilosban... ? Február 14-ei lapszámunk­ban „Közterület nincs, jelü­gyelő van” címmel egyebek között azt kifogásoltuk, hogy a kecskeméti közterület-fel­ügyelők olyan helyeken is sú­lyos bírságokat rónak ki, ahol nincsenek meg a szabályos vi­selkedés feltételei. Példaként Batthyány utcai házat emlí­tettünk, ahol a kevés parko­lóhely miatt a gépkocsik több­sége tilos helyen áll meg. Cik­künkre Tóth Pál, a felügyelet vezetője válaszolt, levelében a többi közt ezt írja: „A városi közterület-felügye­letet a kecskeméti lakók érde­kében hozták létre. Naponta érkezik hozzánk közérdekű bejelentés a jóérzésű, törvény- tisztelő emberektől, amely­ben felhívják figyelmünket szabálytalanságokra, s kérik hathatós intézkedésünket a legkülönbözőbb visszás dol­gok megszüntetésére, felszá­molására. ígérhetem, hogy dol­gozóink a jövőben is az eskü­jükben vállaltak szerint, a jogszabályi felhatalmazás alaV~ ján végzik munkájukat, alkal­mazva a figyelmeztetést, dif­ferenciális vagy helyszíni bír­ságot szabnak ki, vagy felje­lentést tesznek, ami nem „szög­verés” a részünkről. Az év eleji rendkívüli hideg ellenére a közterület-felügye­lők teljes munkaidejüket szol­gálatban töltötték el, pihené­sük az ebédidőre korlátozó­dott. A tavaszt idéző napsu­garakat mi is örömmel vettük, amelyek mindannyiunkat a közterületen értek. A cikkben idézett intézke­déssel kapcsolatban: a fény­képezőgép már a személyes kontaktus előtt is elkattant, a felügyelő pedig a szolgálati szabályzatnak megfelelően járt el. A KRESZ-táblákról any- nyit: annak kihelyezéséről a forgalomszervezés dönt, mi pedig igyekszünk a tiltó táb­lák hatályának "érvényt sze­rezni.” , Ennyi a válasz, amely azon­ban cseppet sem megnyugta­tó a Batthyány utcaiak és a hasonló helyzetben élő embe­rek számára. A büntetések ki­szabása után (még ha a „szol­gálati szabályzatnak megfe­lelően történt” is az) sem lesz több parkoló a ház környé­kén. Így aztán a jövőben is szabálytalanul kell megáll­niuk azoknak, akik a lakókör­nyékükön, viszonylag bizton­ságos helyen szeretnék hagyni gépjárműveiket. (A közelmúlt­ban kivilágítatlan, de sza­bályos helyen álló autókat tör­tek fel a Batthyány utcai ház mellett. A tulajdonosok kára jóval több volt, mint a felü­gyelők által kirótt 300 forin­tos büntetés. Fölvetődik a kér­dés : Melyik „megoldás” a jobb az autós számára...?). Egyébként az említett ház­ban élők már többször jelez­ték illetékes helyen, hogy nem értik, miért tilos parkíroznia bejárati ajtók felöli útszaka­szon? Megnyugtató válasz azonban még nem érkezett a kérdésre, s nem hiszem, hogy a drasztikus büntetések pon­tot tennének az ügy végére. Pedig a megoldás kézenfek­vőnek tűnik: Vagy a tiltótáb­lát kellene eltávolítani, vagy pedig az igényeknek megfele­lő nagyságú parkolót kialakí­tani a ház környékén. Mert hely az van rá bőven, s ha engedélyt kapnának rá, akkor a lakók is kivennék részüket a munkákból. Rajtmár István A darusnak széles skálán kell „zongoráznia” A Tátra—148-as darus­kocsi gémjén megcsikor- dult a drótkötél, megfe­szült, s a súlyos nagy kon­ténert pehelyként emelte a magasba. A darus, a gépkocsivezető Halász Mi­hály szakértő szemmel mérte le a távolságot, in­tett a nyergesvontató ve­zetőjének. Amikor az el­indult, „kimászott” a te­her alól, óvatosan eresz­tette le a földre, — Halász Mihály szavaival élve: — akár tojást lehetne törni vele. A gyakorlat, a tapasztalat nélkülözhetetlen, ő is megfizet­te a tanulópénzt. Harminc éve gépkocsivezető, huszonhét éve dolgozik a Kunság Volánnál, hu­szonegy éve darus. — Igen, nagyon korán, 19 éves koromban kezdtem, s nagyon megszerettem a daruskocsit. — Szemével szinte végigsimogatja a tízkerekes, összkerék-meghaj- tású monstrumot, amely nagyon nagy ívben fordul, de a 8 tonnát „vidáman” emeli. — Ügy kezdek dolgozni, mint a galambász. Szét­nézek, van-e elektromos veze­ték, elektromos kábel. A gém kinyúlására is ügyelni kell. Hogy mit emelünk? Képtelen lennék felsorolni, mert akad a filléres dologtól a milliós értékig min­den. A lényeg: hogyan kötözik fel, mert leejteni szégyen volna, nem is beszélve az anyagi kár­ról. Ezért mindent ellenőrzők, legyen az papírhulladék-bála vagy éppen porcelánokkal telt láda. Beszélgetünk, de közben egy pillanatra sem áll meg. Vissza- csörli a drótkötelet, leakasztja a nehéz vaskapcsot. Szereti, ha rendben van minden, a kocsi, a daru körül. — Főként az állomáson dolgo­zom, vagonokba rakom ki vagy be az árut, konténereket, desz­kát, raklapos téglát, cserepet, gépeket, s ki tudja még mit, de vasszerkezetek összeszerelésére is „kölcsönadtak”, azt is megcsi­náltam. A darusnak széles ská­lán kell „zongoráznia”, mert so­hasem tudja, mi vár rá. Halász Mihály nemcsak itthon, 23 hónapig Algírban is gyűjtött munka- és élettapasztalatot. Ott nemigen tudta megmagyarázni a kötözőnek, mit hogyan kell csi­nálni. Igaz, ami igaz, itthon is egyedül dolgozik, nincs váltó­társa, s ezért — az egyenlőtlen igényibevétel miatt — az is elő­fordul, hogy a munkaidő 12—15 óra, de a legkevesebb is 7—8 óra. — A kisebb javításokat ma­gam végzem, de miért is ne. Én tudom, hol, mi nincs rendben. Télen kutya nehéz dolgozni a daruval, mert összesűrűsödik az olaj, nehezebben működik a hid­raulika ... Halász Mihály 49 éves, nős, három felnőtt gyermeke van. S talán azért, mert munkája ne­héz, felelősségteljes, magabizto­san, derűsen, kommunistához méltóan dolgozik. Gémes Gábor A TÁRGY A LÓ I E REMBŐL: Nagyvonalúan a közösből Következő történetünk szereplőit becsületes, dolgos házaspárnak ismer­ték meg Miskén. Senki sem gondolta volna, hogy négy esztendő leforgása alatt csalások, sikkasztások sorozatát követik el. Tóth Emil, miskei lakos 1984- ben az Uszódi Egyetértés Terme, lőszövetkezetben dolgozott, mint építésvezető. Jó ismerősét, Deli Andrást, a tatabányai Szénipari Tröszt dolgozóját megkérte, hogy vállalatától egy kiselejtezett szállítószalagot küldjön a téesz részére. Ez meg is történt, de a küldeményt — melyet a termelő- szövetkezet tehergépkocsija szál­lított Úszódra — Tóth „saját tu­lajdonának” tekintette, s így hatvanezer forintért eladta a munkahelyének. Elgondolkodta­tó, hogyan lehet valami selejt Tatabányán, ami Úszódon ko­moly érték. A „turpisság” azon­ban rövid időn belül kiderült, s Tóth kénytelen-kelletlen visz- szafizetté a csalással szerzett pénzt a termelőszövetkezet pénz­tárába. Létrák géemkában De nem okult a dologból. Még ebben az évben társaival együtt Univer elnevezéssel építési gé- ernkát alakított, s ő lett az ügy­intéző. Felesége, Tóth Emilné a főkönyvelői megbízást kapta. A megegyezés szerint ezért a mun­káért ét bevétel 8,5 százaléka il­lette meg az asszonyt. Ténylege­sen azonban nem ő látta el a feladatot, hanem egy idegen sze­mély. De Tóthné sem tétlenke­dett: „átvállalta” az adminisztrá­ciós munkakört, átlagosan havi hét napban, s ennek ellenérté­két külön bevasalta a géemkán. Itt ekkoriban 500 forint járt egy napért. A Tóth család famegmunká­lást is vállalt a munkaközösség részére. Ezért összesen tizenöt­ezer forint illette volna meg őket, de a telhetetlenség ismét erőt vett rajtuk, s az összeg többszö­rösét tették zsebre szemrebbenés nélkül. Amikor a család ismét mun­kába lendült, nem volt ötletek­ben hiány. Például a géemká anyagából létraállványokat ké- • szítettek, melyért még fizetést is kaptak az említett cégtől. Ám valószínűleg kevesellhették a pénzt, mert Tóth 1985 szeptem­berében még hetvenkétezer fo­rintot vett fel a munkaközösség­től. Ezt az állványok ellenérté­kének tekintette, ami természe­tesen nem járt neki. Nehogy hiba legyen! Rakiás Ferenc bátyai lakos 1985 októberében úgy döntött, hogy régi lakóházát felújítja. Jobb híján az Univer géemkát kérte meg a munkák elvégzésé­re. A szükséges építőanyagokat maga szerezte be Boromissza Al­bert kiskereskedőtől. Tóth azon­ban most sem elégedett meg a tisztes haszonnal, ö is felkereste a már említett magánkereskedőt és megkérte, hogy 49 070 forint­ról készítsen számlát, mintha az építőanyagokat a gmk készleté­ből használták volna fel. Borom­issza nem aggályoskodott, tel­jesítette Tóth kívánságát. Tóth — „alapos” ember lévén, —ne­hogy hiba legyen, nem késleke­dett ezt az összeget a főkönyv­be bevezetni, mint kiadást. Köz­ben egyre bátrabb és nagyvona­lúbb lett. Szívesen ajándékozott ezt-azt apróbb szívességekért cserébe. No, nem a sajátjából! Természetesen Tóthnak nem kellett sok idő, hogy felismerje: az adakozás nem kifizetődő. An­nál inkább megéri a gmk kész­letével kereskedni. Így kerí­tett vevőt farost lemezre, fenyő­gerendára, oltott mészre. Az anyagokért járó összeget — 20 ezer 100 forintot — pedig egy­szerűen, zsebre tette. 'Múlt év márciusában Tóth Emil Jenei József bátyai lakost meg­bízta, hogy a gmk részére 31 ezer 899 forintért ásványgyapotot vá­sároljon. Ez meg is történt, de a cég mindössze tizenkétezer fo­rint értéket láthatott viszont a pénzéből, mert a többi anyag furcsa módon Jenéinél maradt. S hogy teljes legyen, a kép, Tóth és felesége az útiszámlákkal is manipulált. Másfél év börtön A bűncselekmények folytatá­sát Tóth letartóztatása akadá­lyozta meg. Az alapos rendőri vizsgálat során kiderült, hogy Tóth és felesége 264 ezer forint­tal károsította meg az Univer gmk-t. Ezért a Kalocsai Városi Bíróság Tóth Emil elsőrendű vádlottat egy évi és hat hónapi — börtönben letöltendő — sza­badságvesztésre ítélte. Mellék- büntetésül két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, vala­mint nyolcezer forint pénzbünte­téssel sújtotta. Tóth Emilné másodrendű vád­lottat nyolc hónapi — kétévi próbaidőre felfüggesztett — börtönben letöltendő szabadság- vesztésre és háromezer forint mellékbüntetésre ítélte. Az ítélet mindkét vádlott ese­tében jogerős. F. A. Pályázatot hirdetünk ellenőri munkakör betöltésére FELTÉTELEK: közgazdaságtudományi egyetem, vagy számviteli főiskolai végzettség, 5 éves szakmai gyakorlat, rendszeres gépkocsi- használat. Fizetés a TOT elnökségének ajánlása keretein belül, meg­egyezéssel. PÁLYÁZATOKAT: Kiskunsági TESZÜV titkárának, 6000 Kecskemét, Szövetség tér 1. címre várjuk. 573

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents