Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
i ^L_ művelődés szabad idő Az utolsó kenyérsütés Reykjavik után — mesterképzés előtt Beszélgetés Probstner Jánossal\ a Nemzetközi Kerámia Stúdió vezetőjével Ell.fr f tMHRf \k :-.íxí •vsk - :í:Xc'v>-< & . » <• » í “ 'V* '-S «fÄ»«a-5ü#X ■zm -isos # Gylti Gröndal izlandi költő verseskötetének borítóját Probstner János késrítette. A könyv tervezője az a Sigurdur Öm Brvnjolfsson, akinek plakátjait Kecske ' ' tották a közelmúltban. Az idén lesz tízéves a Nemzetközi Kerámia Stúdió, az országban az első olyan művészeti intézmény, mely egész esztendőben fogadni tudja a hazai és külföldi alkotókat, hogy segítséget nyújtson tehetségük kibontakoztatásához. Az elmúlt évben 16 magyar és 7 külföldi művész összesen mintegy 600 alkotással bővítette a nemzetközileg is egyedülálló közgyűjteményt. Az anyag egy részét Budapesten és Kecskeméten a Tavaszi Napok programjában láthatták az érdeklődők. A tavalyi kiállítások közül különösen sikeres volt a franciaországi Arcueil-ben és a nyár végén Tihanyban rendezett tárlat. A jelentős események közé tartozott az a nemzetközi munkaszeminárium is, mely a kortárs kerámiaművészet kiemelkedő képviselőinek rendhagyó vállalásaival kilépett a város mindennapi életébe; a köztéri elhelyezésre szánt értékes művekkel, a környezetkultúra gazdagításával nyitott kaput a művészetekre. A művészek közös vállalásukként alkotásaik néhány darabját felajánlották Kecskemét intézményei közül azoknak, amelyek — lehetőségeik szerinti segítséget nyújtva a stúdiónak — igényt tartottak rá. 1986-ban az intézmény tevékenységi köre a masszagyártó üzem és a gázkemence üzembe helyezésével bővült, és 1987-től önálló költségvetési szervként, önálló bérgazdálkodással működik. Probstner János, a stúdió vezetője pár hete érkezett vissza Izland főváré ’.ahol — immár második ."rial — néhány hónap iparművészeti főiskolán 1 jtt. Beszélgetésünk során szó esett az elmúlt hónapok tapasztalatairól, élményeiről, eredményeiről. — Mi az, amit tulajdonképpen tanított? — Első alkalommal a kerámia-tanszékre szólt a meghívásom, s azon igyekeztem, hogy diákjaim elsajátítsák a stúdióban szerzett tapasztalataim alapján a különféle égetési eljárásokat, technikákat. Egy ott megrendezett kiállításom sikerének köszönhetem a felkérést, hogy ugyanezen a tanszéken tanítsak grafikát is. — Kész tantervvel indult útnak? — A főiskola és diákjaim munkájának tanulmányozása közben nem volt nehéz rájönnöm, mi az, ami a legnagyobb hiányossága az oktatásnak. Elkészítettem a terveket a közös munkához. Tulajdonképpen olyan rajztudáshoz igyekeztem diákjaimnak segítséget nyújtani, ami a kompozíció létrehozásának is alapja. A modellrajzo- lással és a kollázsozással próbáltam őket tanítani, rajzban tervezve gondolkodni, ehhez persze el kellett jutniuk odáig, hogy pontosan érzékeljék, milyen az arányok viszonya. Érdekes, hogy ez a nyitott, a világ minden információja iránt roppant érzékeny ország, mely a legfrissebb tudást késedelem nélkül próbálja átvenni az élet szinte minden területén, az alapozásnál mintha kevésbé lenne igényes. Rendhagyó volt számukra a nálunk természetes „akadémiai” rajztudás. Ezekre a frissen szerzett alapokra aztán látható élvezettel, kimeríthetetlen ötletességgel építették rá nagyobb fantáziát igénylő, komplexebb feladataikat. — A második meghívást az illetékes vezetők mellett a diákoknak is köszönheti. — A főiskolai demokrácia valóban jól működik, jogaik közé tartozik, hogy befolyásolják a meghívandó tanárok kiválasztását, s természetesen szívesen élnek is ezzel... — Készültek közben rajzok? Kiállított is? — Összesen két kiállításom volt Reykjavíkban, s bár nem könnyű külföldieknek eladni, néhány rajz mégis elkelt. A tanítás mellett ugyan nem sok időm maradt, mégis egy ízben lehetőségem nyílt, hogy egészen más területen is kipróbáljam magam: illusztráltam egy könyvet. Legnagyobb meglepetésemre húsz nap alatt kiadták. — Az izlandi természet az utóbbi években nemcsak élete egyik színtere, hanem rajzai világának is fontos része. Mi az, amit szavakban is érdemesnek tart elmondani erről a témáról? — A természet állandó változása, változékonysága nyűgözött le először. Az időjárás egészen különleges effektusokat produkál. Nem turistáknak való hely, mert könnyen pórul jár, aki nem figyel, állandó az életveszély. Az egyik legfélelmetesebb a szél, mely percek alatt egy másik évszakba röpít, teljesen készületlenül. Semmihez sem hasonlítható a táj az élő gejzírekkel, a cserjékkel, a működő, vagy épp átmenetileg pihenő vulkánokkal. A házak alacsonyak, arra törekszik mindenki, hogy az ablakon kitekintve a végtelenre lásson, az ember egészen másként, bensőségesebben része a természetnek. És amihez ennyi idő alatt sem tudtam hozzászokni, csak csodálni, az a minden változatában lenyűgöző fény. — Az idei évtől a stúdió igazgatása nem az egyetlen megbízatása. 1987-ben már a Magyar Iparművészeti Főiskola mester- képző kihelyezett tagozatának tanára, műteremvezetője is. Mikor, és milyen formában kezdi meg tevékenységét a mesterkép- zö? — Szeptemberben indul, speciális keretek között. Az évekkel ezelőtt előkészített szerződés alapján 1985-ben született meg a megállapodás, melynek ötlete részben a megye párt- és állami vezetőitől származik. A másfél éves mesterképzés a főiskolai oktatás legmagasabb szintje lesz, végzett főiskolások pályázhatnak — kerámiában és más témákban is — a mesterdiploma megszerzésére. A rektor szerint: művészettörténeti jelentőségű, hogy a Magyar Iparműveszeti Főiskolán folyó képzésbe vidéki város is bekapcsolódik. A stúdió egyik szárnyában négy szoba, egy tanári vendégszoba és két nagy műterem áll majd rendelkezésükre. A képzés jelentős mértékben kötődik majd a stúdió nemzetközi programjához, a választás is feltehetően ezért esett Kecskemétre. Nagy segítséget tudunk nyújtani a technológiai ismeretek megszerzéséhez, a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséhez, és a nyelvtanulás lehetősége sem lebecsülendő. — Szeptembertől tehál két munkakört tölt be? — Tíz éve vagyok a stúdió igazgatója, egyre közelebb járunk munkatársaimmal ahhoz, amit szerettem volna megvalósítani, egyre inkább benne vagyunk a város, az ország művészeti vérkeringésében, a nemzetközi művészeti közéletben. Elértük azt, hogy a külföldi alkotók meghívásának pályázati feltételei a jövőben, részben va- lutáris önköltséges részvételre épülnek. Munkatársaim is egyre felkészültebbek, önállóbbak, a nagyobb feladatokkal egyre sikeresebben birkóznak meg. Remélem eljutunk a közeljövőben az intézmény még nagyobb önállóságáig, amikor majd nem mint igazgató, hanem mint művészeti vezető tevékenykedem. A megmaradó időt pedig szeretném a tanításnak és saját művészetemnek szentelni. Bekö Ambrus nagyon beteg volt. Hónapok óta nyomta már az ágyat, s hiába kapta a sokféle orvosságot, nem akart gyógyulni. A szíve volt beteg, de ahogy az orvos mondta, legnagyobb baj a hetvenkilenc év volt. A doktor felajánlotta, hogy beviteti a kórházba, de amikor Bekö Ambrus azt mondta, hogy inkább itt szerelne meghalni a tanyán, nem győzködött vele. — Majd én elápolgatom — mondta a felesége. Nem is volt Bekö Ambrusnak semmi panasza a gondoskodásra. Tyúkhúslevest, főtt csirkehúst kapott enni, talán fiatal házas korában sem kényeztette öt el ennyire a felesége. Naponta megfürdette, pontosan adta neki az orvosságot: a kórházban nem tudtak volna vele így törődni. Az egyik nap halkan a feleségéhez fordult Bekö Ambrus. — Hallod? — Mi kéne? Mit főzzek? — Nagy kérésem volna. — No csak?-— Tíz éve sütöttél utoljára kenyeret. — Kenyeret? — Ha meg tennéd __ — Mit? — Süss nekem utoljára még egyszer! Beköné megdöbbent. Tíz éve tényleg a városból hordták a kenyeret, s a kemence, mely ott állt ugyan az udvaron, már csak emlék volt, amit benőtt a fű. — Kenyeret süssek? — Szeretném még egyszer érezni a friss kenyér illatát, meg egy falatot a számba venni belőle. Beköné arra gondolt, hogy a pogány ura, aki esküvőjük óta nem volt templomban talán az Úr testét akarja búcsúzóul magához venni, s még jobban átmelegedett a lelke. Nekifogott a készülődésnek. Előbb kovászt kerített. Vagy tíz tanyát bejárt, de megszerezte. Amikor aztán öreg kezével bedagasztotta a csöppnyi kenyértésztát, és pihenni tette, kiment, hogy begyújtsa a kemencét. Még sose hasogatott kemencébe való fát. Az mindig az ura dolga volt azelőtt. Meg is gyűlt a baja a tökével meg a fejszével, de végül pattogott a tűz a kemencében. Egy ideig nem volt mit tennie, bement az urához. — Nemsokára bevetem a kenyeret — mondta. Az ura sápadt volt, mintha rosszabbul lett volna. Csak a szemével intett, hogy jól van. — Csak megérje, hogy kész legyen — gondolta az asszony, és kiment. Előkereste a vetőlapátot, majd széthajtotta a régi-régi szakajtón a kenyérruhát: szépen kelt a kenyér. Odakint a tanyaudvaron mintha az állatok is megérezték volna, hogy szokatlan dolog készül: a tyúkok, kacsák félrehúzódtak, a két kutya pedig mozdulatlanul feküdt, csak a szemük mutatta, hogy Bekö néni minden mozdulatát figyelik. Az asszony kihúzta a parazsat, majd nekiállt, hogy bevesse a kenyeret. Még a lapát alá való állványt is megkereste valahol a pajta mélyén. Úgy csinált mindent, mint hajdan: még éltek benne a mozdulatok. — Már sül— mondta odabent az urának. — Jó — szólt halkan Bekö Ambrus. Az asszony megtörölte az ura homlokát, és simogatni kezdte a kezét. Bár nem volt orvos, tudta, hogy ez az utolsó napjuk együtt. — Megyek, megnézem a kenyeret — állt fel egy idő után. Pár perc múlva hozta is be a gyönyörű, friss, piros kenyeret. — Megvagyok! — Érzem — suttogta Bekö Ambrus, és a melle emelkedéséből látszott, ahogy szívta be a mindent körüllengö illatot. — Megkóstolod? — Már nem tudom — mondta a férfi. Bekö néni letelte a kenyeret az asztalra, és újból odaült az ágy mellé. Fogta a férje kezét, és nézte, nézte a kenyeret, az utolsót, amit megsütött életében. Már sötétedni kezdett, amikor érezte, hogy a férje keze hűlni kezd. Tóth Tibor KISS DENES: Támadó télben E roppant fehér támadásban a nyárra gondolok a nyárra! Rejtőző rügyek türelmére viharos ordas tutolásra Ahogy a télben fölmagaslik a konok ember-szoborcsoportok dértől ragyogó patinája Az arcokba karmoló szélre kéményekben zengő vonókra magasztos emberi hűségre fagytól zománcos végtagokra E roppant fehér támadásban szivünk ormai alatt nyár van Gondolnom kell a csirákban ott dacoló sudár kalászra Rejtőző rügyek türelmére Gondolok a kenyérsütökre mindenkire ki értem moccan s csikorogva feszül a hónak hitet álmodik tettnek szónak Bőrük alól július dobban konokon az istenvert égre! Károlyi Júlia SZENTENDRE MÚZEUMAI S zívtáji fájdalmaim vannak. Nyolc hónap alatt háromszor voltam EKG-vizsgá- laton, ahol egyszer sem mutattak ki kóros elváltozást, a szívemet is egészségesnek találták. Félek az infarktustól. Mit tegyek? A szívtáji fájdalom nem feltétlenül szív-, lehet az reumás, gyomor- vagy epeeredetű, s helyétől függően okozhat szívtáji fájdalmat a porckorongsérv is. A hosszú percekig, esetleg órákig tartó, a mozgásra módosuló, befolyásolható fájdalom valószínűleg nem szív eredetű. A rövid ideig tartó, nitromintre, nitroglicerinre (nyelv alá) javuló fájdalom az, amely feltehetően koszorúér eredetű. Az ilyen mindenképpen viszgálatot és megfelelő terápiát igényel, orvosi ellenőrzés mellett. * Egyre többet hallunk a genetika, vagyis az öröklés fontosságáról. Hallani, hogy a káros öröklési következményeket előzetes vizsgálattal meg lehet előzni. Mi ennek a módja? Horgászoknak Utánpótlás-nevelés, környezetvédelem A Magyar Horgász Szövetségben a hagyományoknak megfelelően a közelmúltban is megtartották a szokásos évzáró, évnyitó sajtótájékoztatót. Czakó Béla, a MOHOSZ főtitkára egyebek között arról informálta a horgásztémákkal foglalkozó tudósítókat, hogy az elmúlt év várakozáson felüli volt a horgászat csaknem valamennyi területén. A taglétszám például tovább nőtt, az 1985. évi 296 ezerről 316 ezerre. Több víz került horgászkezelésbe, tovább javult a horgászvizek halállománya, sok helyen megközelítette, illetve meghaladta az intenzív halasítás követelményeit (ez 200 kiló hektáronként). A fogási eredményekből kitűnik, hogy javult a közös- és htsz- hasznosítású vizek telepítettsége is. A tavalyi országos átlagfogás meghaladta a 17 kilogrammot. A telepítendő halivadék 20 százalékát a MOHOSZ már saját haltermelő gazdaságaiban állította elő, s ezt az arányt a jövőben szeretnék tovább javítani. A szövetség 28 ezer hektár vízen gazdálkodik, ebből 8—10 ezer hektárnyi vizet az' elöregedés, a hínáro- sodás veszélye fenyeget. Az idén és a következő években ezeknek a területeknek a tisztítása okozza a legnagyobb gondot. Nagy teljesítményű, nagy távolságokon is könnyen mozgatható vagy szállítható gépek kellenének. Nagy hangsúlyt kapott a tájékoztatón az ifjúsággal, a horgászutánpótlással való foglalkozás és a környezetvédelem. A MOHOSZ idén is több mint ezer gyermeket táboroztad A fiatalok felkészítése mégsem a táborokban, hanem az egyesületekben dől el. Ma már a nevelés, a tájékoztatás hatékony és korszerű eszközei rendelkezésre állnak. Az országos szövetség számos oktatófilmet készített, amelyeket az egyesületek a megyei intézőbizottságok közreműködésével kikölcsönözhetnek. A legutóbbi horgászközgyűlés határozatainak egyik legfontosabb része volt a környezetvédelem, amelyre nagyobb szükség van, mint bármikor. Nőtt a vizek halsűrűsége, gyarapszik a horgászlétszám, s ez óhatatlanul nagyobb veszélyt jelent. De egyúttal azt a közös érdeket is, hogy óvjuk vizeink, környezetünk tisztaságát. Olvasóink kérdezték Az ember természetét és élet- képességét, viselkedését öröklött tulajdonságai, szervezeti adottságai nyilvánvalóan befolyásolják. Túlzott lenne a meghatározás szót használni, mert az öröklött tulajdonságok mellett fontos a környezet szerepe, valamint az egyént érő egyéb külső hatások összessége. Például ha valaki önző, erőszakos tulajdonságokat örököl — amelyek megléte már gyermekkorban megállapítható —, azonban szeretetteljes gondozásban, nevelésben részesül, akkor messzemenően tompul erőszakos hajlama. Ha egy alkalommal ugyanezt a gyereket egy kutya megharapja, azt követően erősödik erőszakos, önző magatartása, mígnem a környezet elnéző és figyelmesen gondoskodó hatása háttérbe szorítja a hátrányos és antiszociális tendenciákat. Ez a nevelési példa lélektani, de genetikai tanulságokkal is szolgál. Valójában azonban az orvosgenetikai problémák nem ilyen jellegűek. Előfordulhat ugyanis, hogy a szülők adottságai együttesen érvényesülve, az utódokra káros hatásúak. Esetenként torzszülött világrajövetelét eredményezik. Ezért kell a vérvizsgálat és szükség esetén a genetikai eligazítás. A házassági tanácsadásokon ez kérhető is. ♦ Mi az orvosi vélemény a jógáról? Aki egészséges és kedve van hozzá, foglalkozzék vele. Szükséges azonban a szakszerű irányítás és a résztvevő helyes kritikai hozzáállása. Ez utóbbi alatt értendő: ha valami kényelmetlen vagy valamely gyakorlat nem várt következménnyel jár, azt érdemes jelezni, felesleges hősködni. A nem megfelelően végzett légzési gyakorlatok olykor feszültséget okoznak, álmatlanságot eredményeznek. dr. II on ti Géza Rejtvényünkben hat szentendrei múzeum neve található. VÍZSZINTES: 1. Kos- suth-díjas keramikusművész, az államnak adományozott művei a város nevezetes látnivalói közé tartoznak (zárt betű: A). 12. Világhírű magyar festőművész életművét bemutató állandó kiállítás (zárt betűk: Ó, L). 14. Valódi. 15. Hozzáhajít. 16. Szolmizációs hang. 17. Becézett női név. 19. Omla- dék. 20. Lóerő röviden. 21. „ ... madár” (Móricz). 23. Belső eredetű, görög szóval. 26. Némán sétál! 27. Dal. 28. Mennyiség. 29. Törzskar. 30. Ittrium és nátrium vegy- jele. 32. A felsőfok jele. 34. Noé betűi keverve! 35. „ ... Piacid”, téli üdülőhely az USA-ban. 38. Rajta járunk. 40. Néma jós! 42. Afrikai köztársaság, fővárosa: Bamako. 43. Csavargó, olykor bandákba verődő személy. 44. Kicsinyítő képző. 45-----azt. 46. Sír. 48. Morz ehang. 49. Bakonyi hegy. 51. Bíztatás. 52. Szolnok megyei helység. 56. Nátrium. 57. Igavonó állat. 59. A magyar zenei világ kimagasló alakja (Ferenc). 60. Shakespeare egyik királyalakja. 62. Móricz Zsig- mond regénye. 64. Elektromos töltésű részecske. 66. Római számok, összegük 1095v 67. Ozmium vegyjele. 69. Álljunk csak meg! 70. A New York-i Opera népszerű neve. 72. Földet forgat. 73. Komain ... 76. Paprikatermesztéséről ismert magyar város. 78. Arzén. 79. Szentendrei festőművész, (1909—1941, Lajos) kiállítása 1986-ban nyílt meg. 80. Családi képzőművészeti emlékkiállítás. Károly, Valér, Béni, Noémi és Fialka Olga műveiből. FÜGGŐLEGES: 1. Szobrászművész, akinek 1979 novembere óta van állandó kiállítása Szentendrén (1908 —1975). 2. USA-állam. 3. Határozói igenév végződés. 4. Becézett férfinév. 5. Alomkórt okozó légy. 6. Piaci elárusítóhely. 7. Személyes névmás. 8. Radon vegyjele. 9. „A Pál utcai fiúk” egyik alakja. 10. Pravoszláv szentkép. 11. .. . föld (alumínium) 12. Diplomáciai gépkocsik jele. 13. Férfinév. 18. Sophia .. . olasz filmszínésznő. 22. Innivaló. 24. Ének. 25. Váratlan fordulat angol szóval. 26. Állj! 31. Szándékozd. 33. Felsőruha. 36. Americum vegyjele. 36. „Für ...” (Beethoven). 38. Egészen, teljesen. 39. Szorgos állat. 4L Megszokott. 44. Egyfajta vászon. 47. Kőműves- munkát végez. 50. Állandó kiállítás a neves szentendrei művész munkáiból (Jenő). 52. Némán jár! 53. Zenebona, lármás felfordulás. 54. írók nemzetközi klubja. 55. Olasz névelő. 58. Régi hosszmérték. 61. Barkácsla- punk betűjele. 62. Hideg, száraz adriai szél. 63. Kívánság. 65. Kistestű hal. 68. Oxigén és lantán vegyjele. 69. A hét vezér egyike. 70. Csíp. 71. Halfajta. 74. Római 55. 75. Igen oroszul. 76. Kicsinyítőképző. 77. Egyforma betűk. F. I. Beküldendő: a vízszintes 1., 12., 79., 80. és a függőleges 1. és 50. számú sorok megfejtése. A február 7-én közölt rejtvény helyes megfejtése: AKI EGYEDÜL UNATKOZIK, AZ TÁRSASÁGBAN UNTAT! Az elmúlt héten közölt keres: 'rejtvény r r-ejtői kő rül könwiitalv:':;: nyert di1 : Jor í ' Hefi •háza; Ikré 1 ündc, Kecs! .met; KC Bálint, Sárát id', dr. L ryánkői Béla, Kiskuníé:. _. : á/a. NYUGDÍJASOKNAK Egyedül Hazánkban jelenleg 700 ezer magányos, javarészben idős ember él. Hogy milyen hatalmas szám ez, bárki beláthatja, ha összehasonlítja saját, szűkebb pátriája — város, község, szállás, major — lélekszámával. Az ő számukra a magány nem átmeneti lelkiállapot, hanem végleges életforma. Évek, netán évtizedek óta élnek egyedül, lelki és fizikai fájdalmaktól gyötörten. Lehet, ez utóbbi szavak olvastán sokan fölkapják fejüket: nono, ez azért túlzás! Nem, nem túlzás, csakhát az egyedül élőknek van egy „nagyon jó” tulajdonságuk: nem panaszkodnak magányukra. S tudják a régi bölcseletet: ha egyedül vagy, tevékenykedj, s megszűnik magányod. Mert az egyedüllétet csak az tudja elviselni, aki legyőzi a magányt. Munkával, elfoglaltsággal, alkotó tevékenységgel. „A magányt nem az teszi rettenetessé, hogy nincs, akivel megoszthatnám a terhe- im, hanem az, hogy nincs, akinek a terhét elvállalhatnám” ... Hányszor találkozunk az országúton magányos tanyája felé baktató magányos emberrel! Vagy a városi parkok árnyai alatt s a falusi porták előtti kispa- don üldögélő, magukba ros- kadó anyókákkal, öreg férfiakkal! Elfáradt szemükkel lesik az utca végét — várnak valakit... Rokont. Fiút, lányt, unokát. Akárkit. S a rokon nem jön, mert ő is egyedül van; a fiú vagy a lány saját gondjaival perlekedik valahol az ország másik felében. S az unoka? Talán meg sem fogná a nyikorgó kapu rozsdás kilincsét. Ülnek s várnak. Hol marad a régi bölcselet: ha egyedül vagy, tevékenykedj? Helyén van az, hiszen a valakire várók nem tétlenek, csakhát már nincs mit tenniük! Nincs, akinek a terhét elvállalhatnák. Ezerszer letörölték a port, felmosták a konyhát — kiballagnak az utcára és nézik a távolt. A közösséget, mely számukra a világot jelenti. De miért csak szemlélői s nem aktív részesei környező világuknak az egyedül élők? Miért húzódnak be saját szobányi, udvamyi, tanyá- nyi világuk zugába? Mert — említettük — számukra az egyedüllét végleges életformává vált. Tavaly, öt éve, húsz esztendeje. Akkor, amikor meghalt a házastárs, amikor elköltöztek a gyerekek, kihaltak a rokonok. Mi, a nem egyedül élők, a nem magányosok mégis tehetünk valamit. Nyomjuk le néha azt a rozsdás kapukilincset, kopogjunk be az ajtón, üljünk autóba, s hagyjuk magunk mögött azt a félországnyi távot. Ha mást nem, vigyük magunkkal terheinket — örömmel vállalja át azt az anyaszív. Fényképet az unokákról — ünneppé varázsoljuk azzal a nagyszülők szürke hétköznapját. Vagy csak kérdezzük néha: mit segíthetek? így talán — ha rövid időre is — nem érzik magukat egyedül az egyedül élők. S nemcsak szemlélői, de aktív részesei is lehetnének a mindnyájunkat körülvevő világnak. B. I. A.
