Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-12 / 36. szám
ni 4 PETŐFI NÉPE • 1987. február 18. VITA Az érzelmi kötődés ereje SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Örömmel fogadtam a nevelés ügyéért írt Mit tehet a pedagógus? című vitaindító cikket, amelyet nagyon helyénvalónak tartok a lapban. Nem kevés esetben olvashattunk pedagógusok méltatlan meghurcoltatásáról, elmarasztalásukról egyéb újságokban — ideje végre a szülők elé is tükröt tartani! „Mondja a gyerek, hogy az óvó néni megbüntette. Miért nem nekem szól, majd én otthon ellátom a baját!” — közli az egyik szülő. Míg a másik, amikor egy csekély horzsolást fedez fel a gyermeke lábán, így von felelősségre: „ön hol volt?! Nem tudott rá vigyázni?” Ugyanez a gyermek még magán viselte az otthoni verés nyomait. S amikor az óvónő bátorkodott megjegyezni, hogy nagyobb sérülések is vannak a gyermeken, arra az volt a felháborodott szülői válasz: „Mi köze hozzá, hogy mit csinálok otthon a gyermekemmel.” Sajnos, a verés még sok családban élő nevelési mód. Nem csoda, hogy a már előbb elmondottak ellentételeként olykor felhatalmazza a szülő az óvodapedagógust: „Ha nem fogad szót, tessék csak jól odaverni neki!”, mármint a gyermekének, és mondja nagy hangon, hogy hova. Jó lenne azt mondani, hogy ezek kirívó és egyedi esetek, amiket az eltöltött 32 év alatt gyűjtöttem ezen a pályán. Ám az igazság, hogy csak az utóbbi néhány év tapasztalattöredékéről van szó... Elítélem a verés minden fajtáját, és nem tudok különbséget tenni intézeti és családi verés között, mégis meg tudom érteni azt a pedagógust, akinek kirívó esetekben eljár a keze, és meggyőződésem, hogy azt nem pedagógiai hitvallásból teszi. Az otthon veréssel idomított gyermek nem tanul meg viselkedési módokat — az óvodai, iskolai nevelő hatások úgymond hatástalanok —, s így hovatovább fejlődésben elmaradottá válik, ami főleg a közösségi munka közben mutatkozik meg. Nagy hiba még a szülői nevelést tekintve, hogy sokan minimális tiszteletet sem várnak el gyermekeiktől. Eltűrik a gátlástalanul pimasz beszédet csemetéiktől, s még köszönést sem várnak, hagyja az anyuka, hogy tépje a szatyrát csemetéje a rágóért, amit sürgősen meg is kap, nehogy hisztizni kezdjen. Pedig a felnőttekkel való kapcsolat formáit a szülővel gyakorolja a gyermek, s így alkalmazza ezt a konyhás nénivel, óvó nénivel... Azután ezek az apróságok lesznek az iskolai nevelők türelmét próbára tevők, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy megtanulják óvodás koruk végére az életkoruk szerint elvárható alapvető szokás- és értékrendeket. Nem tudom elfogadni azt a kifogást, miszerint kevés a szülők ideje a nevelésre. Főleg az óvodás korban,, az érzelmi kötődés ereje miatt, sokkal hatékonyabb lehetne az apóval, anyával töltött meghitt néhány óra az óvodai időnél, a még olyan jól szervezett óvodai élet ellenére is. Kóbor Lászlóné kecskeméti óvónő A KISKŐRÖSI HELYŐRSÉGI MŰVELŐDÉSI OTTHON ® A kiskőrösi gyerekek láthatták először a félegyházi Akkord Rajz- filmstúdió Csodabogarak című sorozatát. A vetítés után az előtérben — a műhelytitkokkal ismerkedtek az ifjú nézők. © Az új mozi berendezése a legkényesebb igényeket is kielégíti. A székek formatervezettek és kényelmesek, a helyiség — Ilyenkor télen nem mellékes — Jól fűtött. Nyitott a város felé Tiszti klub, fék, hemó — úgy tudom, ez a három leggyakoribb eLnevezés, ami alatt a hivatalosan helyőrségi művelődési otthon nevet viselő intézmények futnak a köztudatban. Elvileg zártkörűek, hiszen a fegyveres erőkhöz tartoznak, gyakorlatilag — helye válogatja — így, vagy úgyj mégis csak be lehet jutni. Hogy miért érdemes az embernek ezért törnie magát? Mert: éttermeikben olcsón lehet enni, s majdhogynem bolti áron lehet a jó faiatokat leöblíteni. Hétvégenként diszkó, tánc. S ezzel a civilek számára az igencsak szűk kör már be is zárult — sok helyen. Éppen sajátos jellegéből fakadóan, szóba sem kerül, ha egy-egy város művelődési intézményeit veszik számba. Teljes joggal ott, ahol a polgárok csak hallomásból ismerik. Mert van, ahol nem ... Kiskőrösön, a város szívében, egy hajdani kereskedő sarokházában működik a helyőrségi művelődési otthon. Az elmúlt néhány évben többször is megfordultam itt, s anélkül, hogy a változásokat pontosan számon tartottam volna, újra és újra az a benyomásom támadt, hogy a ház egyre inkább kezd hasonlítani arra, amire már korábban is kellett volna: művelődési otthonra. Nagy Istvánná 1985 májusában került a ház élére, 11 éves szakmai múlttal a háta mögött. Nem tagadja, tartott attól, hogy a honvédségi intézmény nem lesz kellőképpen rugalmas, s talán nem fogják respektálni elképzeléseit sem. Aggodalmaskodása, szerencsére, hiábavalónak bizonyult. Fontosnak tartják a közművelődési munkát, s anyagilag és erkölcsileg a legmesszebbmenőkig támogatják, Csaléteknek gyerekek — Amikor idekerültem, az étterem üzemelt, és hébe-hóba ösz- szejöttek a nyugdíjasklub tagjai. Nem dolgoztak kis csoportok, szakkörök. Persze, először is alkalmassá kellett tenni a helyiségeket a szakmai munkára. Az első nyár még a pókhá'ózással telt. Rendbe tettünk egy-két klubtermet, szakköri szobát, s utána kezdtünk el azzal foglalkozni, mi is legyen bennük — persze, a közönség érdeklődésének megfelelően. A kezdetekhez óriási erőt adott, hogy láttam; az embereknek szükségük van a házra, igényük van a kulturált szórakozásra. Legelőször a gyerekeknek szerveztünk programokat. Ez különben régi, jól bevált fogás. Ugyanis előbb-utóbb betéved a szülő is, ha másért nem, legalább megnézni, hová jár a csemetéje. Be is jött. Kezdtük a minitini klubbal, ahol rajzolhatnak, festhetnek, batikolhatnak a gyerekek. Szombatonként gyakran járunk kirándulni. Voltunk már Kecskeméten a Szórakaténuszban, a Pannónia rajzfilmstúdióban, Budapesten a Gyermekszínházban. A benti foglalkozásainkat és a kiruccanásainkat természetesen elsősorban a helyőrségi dolgozók gyermekeinek szervezzük. De miért ne hozhatnák magukkal barátaikat? Nem zárjuk ki az úgymond kívülálló gyerekeket. Ugyanez jellemzi az MHSZ-szel közös barkács-modellező szakkörünket, csakúgy, mint a Bem iskolával karöltve szervezett gyermek—felnőtt számítógépes, szakkörünket. Ez utóbbihoz az iskola gondoskodott négy Commodore 84-esröl, ml pedig a televíziókról és a szakemberekről. Van német nyelvtanfolyamunk, s angolt is Indítanánk, ha találnánk tanárt. Testépítő klubunkban asz- szonyek cslnosodnak. Az idén havonta rendezünk közművelődési délutánokat a helyőrség dolgozóinak. ahol részben a mindennapi életükkel kapcsolatos problémák kerülnek terítékre, részben pedig aktuális kül-, bel- és gazdaságpolitikai kérdések. Első pó- diumműsorunk vendége Nagy Bandó András lesz — egyelőre hérmat-négyet tervezünk egy évben. Az étterem nem kocsma Az étterem a ház szinte teljes alsó szintjét elfoglaló tekintélyes méretű helyiség. Fürge pincér sürgölődik az asztalok körül, délután hat óra felé jár az idő, szállingóznak a vendégek. Kívülállóként úgy látom, összeszokott asztaltársaságok, leginkább nyugdíjasok kvaterkáznak egy-egy fröccs mellett, van, ahol előkerül a kártya is. Szolidan, csendesen foly- dogál az élet. Nemcsak most, egyébként is. A nagy táncos rendezvényeken sincs szükség kidobólegényekre, fegyelmezett, kulturált közönség látogatja a „tiszti klubot." — Havonta egyszer péntek esti randevút rendezünk az étteremben. Ilyenkor nem kérünk igazolványt senkitől, bárki bejöhet. Minimum százhúszan gyűlnek össze, a fiataloktól a nyugdíjasokig. Van egy remek szalon- zenekarunk, a Club Band, ők vonzzák a közönséget. Érdekes, hogy rengeteg fiatal választja a diszkó helyett a szórakozásnak ezt a hagyományos formáját. Mindabból, amit már eddig megtudtam Nagy Istvánnétól, teljesen nyilvánvaló, hogy a Kiskőrösi Helyőrségi Művelődési Otthon, törekvéseit sajátos helyzetével jól .egyeztetve és kombinálva, azon van, hogy egyre inkább jelen legyen a város közművelődésében, a maga lehetőségeivel színesítse a palettát. Az igazgatónő egyértelműen a kiskőrösi közönség felé való nyitás híve. Direktorságának ideje alatt kerültek szoros, mindennapos kapcsolatba például a munkásőrség- gelfa rendőrséggel, az MHSZ-szel. De nemcsak velük, hanem más intézményekkel és vállalatokkal is együttműködnek. Helyet kapnak rendezvényeikre, meghívót a HMO programjaira. Egy művelődési otthon vezetése nem kevés megpróbáltatással jár, de egyvalamire nincs gondjuk: a közönségszervezésre. A helyőrség dolgozói rendszerint nem foglalják el valamennyi helyet, így jut is, marad is az érdeklődő kívülállóknak. — Ügy vagyok vele — summázza Nagy Istvánná —, hogy mi is Itt élünk ebben a városban, ugyan miért barlkádoznánk el magunkat a — jóllehet nem a dolgozóink közé tartozó — színvonalas, Igényes programokra áhítozó nagyközönségtől. Néha kicsi, néha nagy A ház, mivel eredetileg nem erre a célra épült, nem a legalkalmasabb művelődési otthonnak. Néha kicsi, néha nagy — tudtuk meg az Igazgatónőtől — rendezvénye válogatja. Egészen tavaly Júliusig például az emelet nagy részét (a közművelődési szempontból hasznos alapterület felét) egy tanácsi óvoda uralta. Enyhe kifejezéssel élve: nem a legideálisabb feltételek között töltötték Itt napjaikat a gyerekek. Időközben, egy új rendelkezés értelmében, a helyiségbér olyannyira megemelkedett, hogy képtelenek voltak kifizetni. A körülmények Ilyen egybeesése folytán — s kisebb kálvária után — az óvoda új. sokkal jobb helyre került, s megvalósulhatott Nagy Istvánná régi vágya: a mozi. Már kiskőrösi utam előtt felhívták figyelmemet a helyőrségi művelődési otthon legújabb szolgáltatására. Molltorisz Károly, a megyei moziüzemi vállalat mű© Nagy Istvánná igazgató kitárta a kaput. (Straszer András felvételei) szaki osztályának vezetője mesélte, hogy az igazgatónő olyan lelkesen és makacsul ragaszkodott elképzeléséhez, hogy az osztályt is „megfertőzte”. Szívügyük lett az új mozi sorsa, mintegy egymillió forintnyi felszereléssel — a kinotechnikai berendezésekkel és a függönnyel — támogatták a terv megvalósulását. — Maximális segítséget nyújtott a helyőrség, a szakipari munkákat például a katonák vállalták. Az óvoda augusztusban költözött ki, s mi már december 22-én vetítettünk. Gondolom, magyarázatra szorul, ml szükség volt arra, hogy a pár lépésre levő városi mozi mellett egy másik Is üzemeljen. Az az Igazság, hogy a kiskőrösiek közül sokan azért nem járnak a művelődési központba filmet nézni, mert az ottani közönség ló része nem tud viselkedni. Vagyis: nem lehet élvezni a filmet, nem lehet kulturáltan szórakozni. Ezért gondoltunk erre a stúdiómozira. Mindössze hatvanén férnek be, s a teremben van egv kis színpad is, ahol pódiumműsorokat rendez- 'hetünk. Ügy tervezzük, bérletes filmklubot szervezünk bemutatjuk a katonai filmstúdióban készült alkotásokat, archív filmeket játszunk, életműsorozatokat vetítünk. Az igényes közönség érdeklődésére számítunk. Hetente háromszor van mozi, eavszer pedig — kimondottan szórakoztató — videofilmeket mutatunk be. Külön egvséae vagyunk a moziüzemi vállalatnak, de természetesen koooerálunk maid a várost filmszínházzal is. Reméljük, hogy mihamarabb bekerülünk a köztudatba., s új kezdeményezésünk kedvező fogadtatásra talál a kisköröst közönség körében. Kormos Emese „Csinos, de családcentrikus” A címben egy házassági hirdetésből emeltünk ki egy részletet Teljes égésiében így hangzik: „Csinos, de családcentrikus lány ismeretségét keresem házasság céljából.” Hasonló mondatokat olvashatunk napi- és hetilapokban: „Kedves, szolid, de komoly gondolkodású vagyok.” — „Keresem komoly gondolkodású, szolid, kedves, de külső és belső értékekre igényes nő ismeretségét” — „Életvidám de karcsú nők írjanak.” Véleményem szerint azért, mert valaki csinos, még lehet családcentrikus; ha komoly és szolid, még igényes is lehet a külső és belső emberi értékekre; azért, mert életvidám, még lehet karcsú — vagyis az elleni étet, szembenállást kifejező de kötőszó az (egymással) kapcsolatos viszonyban álló szavak közé került. Valójában az egyik áll íj ás nem áll szemben a másikkal, tehát az és mellérendelő kötőszóval kell kapcsolni a tagokait, „Az iskola elkészült, de tornaterme még nincs” mondatban két olyan dolgai állítunk egymással szembe, amelyek között tartalmi ellentét van, táv helyesen használjuk a de kötőszót Ugyanígy helyénvaló a de használata akkor is. amikor a megszorító ellentétes utótag mintegy korlátozva ismeri el, ..engedi meg” az előtag érvényét: ..Csak néhány forintot kérsz érte. de többet is megérne.” A fentiek értelmében javítandók az alábbi mondatok is: „A hatóságok propagandamunkával, de fokozott ellenőrzéssel igyekeznek pozitívan befolyásolni a forgalmat.” (A de helyébe az és kívánkozik.) „Felsorolta a legégetőbb gondokat, reálisan, de kertelés nélkül” (vagyis kertelés nélkül). Baj van az egyik leggyakoribb, sokféle szerepoen használatos alárendelő kötőszavunkkal, a hogy-gyal is. „A vizsgabizottságnak arra a kérdésére, hogy mi a foglalkozásom, elmondtam, hogy építész vagyok, s abban a hitben, hogy a kérdést azért tették fel nekem, hogy a szakmai viz-:igát a továbbiakban a szakterületemhez igazítsák, elmondtam, hogy a faiparban is felkészült vagyok.” A sok hogy monotonná, modorossá teszi beszédünket és írásunkat. Kerüljük a hogy kötőszós mellék- mondatok ilyen egymástól függő láncolatát. Annál is inkább, mert az első kát és a.z utolsó helyen álló kötőszót nyugodtan el lehet hagyni, a harmadik megmaradhat, a negyediket pedig mert-tel lehet helyettesíteni: „...mert a szakmai vizsgát a továbbiakban a szakterületemhez kívánják igazítani ...” Ami az élő beszédben elmegy, az az írásban tűrhetetlen. Máskor meg éppen a hogy hiánya okoz nehézséget. A főnévi dgenévi szerkezet használata ide- gen-zorűen hat a vélekedést, akarást, kérést sib. kifejező igék után (például: javasol, parancsol, tervei, tart, tekint, vél, képzel stb.): ..Elhatároztam lakást bérelni” helyett: „Elhatároztam, hogy lakást bérelek." — „Az ülést elhalasztani javasoljuk” mondat is magyarosabb így: „Javasoljuk, hogy halásszák el az ülést." Dr. Saiga Attila FEBRUÁR 13-TÓL 18-IG: XIX. Magyar Játékfilmszemle Február 13-tól 18-íg a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg a XIX. Magyar Játékfilmszemlét, Ismét alkalmat teremtve az alkotóknak, forgalmazóknak, kritikusoknak a tájékozódásra, ismerkedésre, vélemény- cserére. Bizonyára nemcsak a szakmának, hanem minden érdeklődőnek tanulságosak lesznek a kritikusok és a leendő közönséget képviselő társadalmi zsűri hozzászólásai, kérdései, A többféle kiegészítő program között kiváló alkalomnak ígérkeznek erre a megújuló Filmklub Szövetség rendezvényei, az utolsó előtti napon pedig a filmek ismeretében az alkotók és a forgalmazók tanácskozása. Ugyanekkor tartják a Filmklub Szövetség vitáját a magyar film jelenlegi helyzetéről, eredményeiről. Az utolsó nap programja, a zsűri nyilvános vitája valószínűleg az idén is sok érdeklődőt vonz majd. Sajtókonferencián találkozhatnak a hazai és külföldi kritikusok az alkotókkal. A játékfilmszemle fő eseménye természetesen az 1987-es esztendőben is az új magyar produkciók bemutatása. Jelentős részük első ízben kerül közönség elé, bár akad néhány kivétel is, például a már a múlt év decemberében premierre tűzött Akii Miklós és a Queen budapesti koncertjéről készült Varázslat című film. A szemle párhuzamosan három helyszínen vetítendő fllmjeiinek Jelentős része azonban januártól folyamatosan látható a hazai mozikban. Ha végigtekintünk a rendezők névsorán, feltűnő, hogy az előző szemlén olyannyira hiányolt Idősebb rendezői gárda több kiemelkedő képviselője Is Jelen lesz. Jancsó Miklós filmje, a Szörnyek évadja, nyitó díszelőadáson, a program ünnepélyes Indításaiként kerül a közönség elé. A következő, eseményekkel zsúfolt napokban mutatkozik be Böszörményi Géza Laura című alkotásiéval, mely Bacsó Péter Ranánhéjkeringőjéhez hasonló • Bacsó Péter: Banánhéjkerlngö. módon mai, minden művészeti ágban gyakran visszatérő témát dolgoz fel. Egyénien szatirikus hangnemben követik kitörni kész, környezetük ellen lázadó (gyakran női) hőseik sorsát, akik saját érzelmeiket vállalva keresik helyüket a magán, és a társadalmi életben. Maár Gyula Malom a pokolban című játékfilmje egyike az irodalmi alapműre épülő produkcióknak, forgatókönyve Moldova György azonos című regényéből készült. Ottlik Gézának, a mai magyar próza másik jelentős alakjának kisregénye nyomán készítette el Cserhalmi Györggyel és Andoral Péterrel a főszerepben Dömöliky János Hajnali háztetők című filmjét. Cselekménye szokatlan, egy festmény keletkezésének s modelljeinek története. Az 1987-e9 év filmjei között számos olyan akad, amely fő témájaként vagy témájának fontos részeként előszeretettel fordul a gyermekek világához. Ezek közé tartozik a.z ugyancsak irodalmi ihletésű, Vámos Miklós Cédulák című novellája alapján készített Csók, Anyu!, melynek rendezője a me- sefilmek alkotójaként is ismerős Rózsa János. Gárdos Péter: Szamárköhögés címmel általános Iskolás korú gyermekeket állít középpontba az 1956 utolsó, kritikus hónapjaiban játszódó filmjében. Erdőss Pál, aki az előző évben Visszaszámlálás című produkciójával a szemle egyik nagydiját nyerte, Idén ismét új filmmel jelentkezik: a Gondviselés szenvedő alanyai ugyancsak kiskorú gyermekek. A dokumentumftlm- kategória tavalyi győztese, Sára Sándor az Idén Keresztúton címmel készített filmet. Kifejezetten a gyermek nézőknek ajánlható Sólyom András új filmje, a Doktor Minorka Vidor nagy napja, mely Békés Pál 1985-ben megjelent meseregényéből készült. A szemle programjának érdekes, izgalmas részét képezik a főiskolás vl-zsigafllmek, a BBS újabb alkotásai és Bódy Gábor video- filmjel is. Károlyi Júlia I
