Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-11 / 35. szám
t 1087. február 11. © PETŐFI NÉPE • 3 BÁCSBOKODON, AZ ARANYKALÁSZ TSZ-BEN Már a tavaszra készülődnek Régi ismerősként köszöntöttük egymást Hangya Jánossal, a Bácsbokodi Aranykalász Termelőszövetkezet elnökével. Nem titkoltam jövetelem célját. Miután a közös gazdaság a kalászost termelők közül a legjobbak közé tartozik, arra vártam választ az elnöktől, hogyan teleltek az őszi vetésű gabonák? — Az elején kezdem, azzal, hogy ősszel 1280 hektáron búzát, 380 hektáron őszi árpát vetettünk, mégpedig október 5-e és november 10-e között. Nagyon nehéz volt a talaj előkészítés, mert csapadék nem volt, de szerencsére a gépek bírták. Ennek ellenére 1000 hektáron szántás nélkül vetettünk. Az első vetések gyengén keltek, de az október tizenötödike utániak már kaptak egy kis esőt, s ezek jobbak voltak. Ezután még 200 hektár búzát vetettünk, de a kelésről nem tudunk, mert jött a nagy havazás. A száraz, hótakaró nélküli hideg nem tartott sokáig, de a vetéseket a hótakaró felett kétrétegű jégpáncél borítja, ez nem árt a növényeknek? — vetődött fel beszélgetés közben. — Magam is féltem ettől, de mégsem árthat, ugyanis a növény még nagyon kicsi — vélekedett Hangya János. — Mi nem követjük a régi gyakorlatot, hogy letapossuk, hengereljük a hótakarót. Egyszer csináltuk, s a traktornyomokba befagyott a hóié, s ott tényleg nem kelt ki a gabona. Ügy vélem, nem lesz sem kifagyás, sem befülledés. Az előfordulhat, hogy a korábbi vetés nagyon ritka lesz, de azt kukoricával pótoljuk. Az elnök zárszámadási beszámolóját készítette éppen, amelyből kitűnt, hogy a 33,2 milliós nyereségtervet csak 31,8 millióra teljesítették, de ez is 2,7 százalékkal több, mint az 1985. évi. A szép eredmény elérését a tagok helytállása, jó munkája • A nagy erőgépek motorjainak generáljavítása fontos feladat. • Darabokban az MTZ, hogy tavasszal felújítva járja a határt. tette lehetővé. Ez megmutatkozott a jövedelemben is, nem kevesebb mint 71 ezer forint volt az átlag az elmúlt évben, s zárszámadáskor tagonként 7,5 százalékos részesedést is fizetnek. — Időnként ki-kisüt a nap, s készülünk a tavaszra — folytatta az elnök. — Az állattenyésztésben folyamatos a munka, akárcsak a vasipari részlegünknél. A legnagyobb nyüzsgés most a gépműhelyben van. Megfelelő sorrendben javítják az erő- és a munkagépeket. Egy- egy nehéz traktoron hárman dolgoznak: a két vezető és egy szerelő. A kisebb traktorokat ketten javítják, és nagy szó: jelenleg nincs al- katrészgondunk. Beszélgetésünket egy- egy telefon szakította félbe. Különböző vetőmagokról érkeztek a hírek. — A tavaszi fej trágyázáshoz a szükséges műtrágya már a raktárakban várja, hogy a saját AN—2-es repülőgépünk kiszórja. A vetőmagellátásban javulást tapasztalok, talán nem lesznek gondjaink ... Hosszú a tél — mondta elgondolkodva —, viszket már az ember tenyere, menne a határba a földekre. Sürgetjük a gépjavítást, mert már nagyon várjuk a tavaszt... Gémes Gábor ÉRTEKEZLET FÜLÖPJAKABON Jó helyre került 4 a tagság pénze Ezekben a napokban az áfészek és a takarékszövetkezetek tagjai értekezleteken vitatják meg az elmúlt évi munkát, tájékozódnak a múlt évi pénzügyi mérleg alakulásáról, és meghatározzák az idei tennivalókat. A Kiskunfélegyházi Integrál Áfész érdekeltségi területén 35 körzetben tartanak ilyen tagértekezletet. A fülöpjakabi tanyavilágban szintén összejött az áfész-tagság. A Kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet ebédlője megtelt a tanyavilágból összejött tagokkal. Meghallgatták Martus Gyula áfész-elnök beszámolóját, örömmel vették tudomásul, hogy a mérleg szerint a tervezett 35 millió forint nyereséget — az előzetes adatok szerint — elérik. A szövetkezet árbevétele meghaladta az egy- milliárd forintot. Az igazgatóság beszámolója kitért arra is, hogy tovább folytatják a kistelepülések üzlethálózatának rekonstrukcióját. Ennek keretében építették a fülöpjakabi üzletházat is, melynek kivitelezését a tagság 1 millió 300 ezer forint összegű célrészjeggyel segítette. Hozzájárult a költségekhez a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV is. Az új üzletház összesen 3.8 millió forintba került. Dicsérettel emlékezett meg a beszámoló a termelőszövetkezet húsztagú szocialista brigádjáról, amely határidő előtt, jó minőségű munkával adta át a lakosságnak az épületet. A tervezett vegyesbolton és italbolton kívül egy nagyobb, rendezvények céljára alkalmas teremmel is megoldották. A felszólalók szinte mindegyike foglalkozott az új bolttal. Kiss Bálint nyugdíjas termelőszövetkezeti elnök megjegyezte, hogy végre teljesült a fülöpja- kabiak régi óhaja, hiszen a régi toldozott-foltozott épület már nem tudta kielégíteni a növekvő igényeket. Most már van elegendő áru, udvarias a kiszolgálás. Jó helyre került tehát a tagság által jegyzett célrészjegy összege. Kritikai megjegyzések Is elhangzottak. Többen szóvá tették, hogy a különteremben nincsenek rendezvények, szépen berendezték, de nem használják. Kürtösi Károly termelőszövetkezeti tag azt tette szóvá, hogy a felvásárlással nincsenek megelégedve. Véleménye szerint több""* tonna paprika ment tönkre a háztáji földeken, mivel nem vették át a Zöldért felvásárlói. Az idén a Kecskeméti Konzervgyár vállalta, hogy átveszi a zöldségféléket. Ez utóbbi információt Patyi László, a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke közölte a tagértekezlettel. A tanyai ellátást segítik a mozgóboltok. Több felszólaló elismeréssel nyilatkozott az áruellátás javításának e módszeréről. Elhangzott, hogy jó lenne kibővíteni a bolt mozgási körzetét. Sajnos erre nincs mód — hangzott a válaszadásban —, mert az anyagi lehetőségek végesek és ezek a boltok egyébként is ráfizetésesek. — A kritikus légkörű tagértekezlet bizonyította, hogy a fülöpjakabiak törődnek településük fejlesztésével. Örömmel áldoztak anyagiakat értelmes célokra, de ugyanakkor azt is figyelemmel kísérik, hogy hová kerülnek és hogyan értékesülnek forintjaik. K. S. Különleges minőségű sínacél Kedden Miskolc-Tapolcán megkezdődött a KGST Közlekedési Állandó Bizottsága tudományos műszaki tanácsának háromnapos szakértői értekezlete. A tanácskozás témája: különlegesen magas minőségű sínacél gyártásának kidolgozása, műszaki-technikai feltételeinek meghatározása. A tervek szerint a Lenin Kohászati Művek korszerű technológiai berendezésein gyártott sínacél öntecseket a Szovjetunióban, illetve Lengyelországban dolgoznák fel kész sínekké. A kedden kezdődött tanácskozáson a KGST- országok szakértői kidolgozzák a kísérleti gyártások megvalósításához szükséges többoldalú műszaki-tudományos együttműködés tervezetét. A különleges minőségű, hosszú élettartamú, kopásálló és nagy teherbírású sínek igen nagy súlyú szerelvények gyors és biztonságos haladását teszik majd lehetővé. 9. Újságírók a fákon Mezey György teljes nyugalmat kívánt biztosítani a játékosainak. Az épülettömböt, a magyar csapat szállását Aliig fölfegyverzett rendőrök vették körül, több mint ötvenen. Belépni esajc engedéllyel lehetett, amit a gyűrűn belülről adtak ... Május 21-én délelőtt kocsinkkal az első edzésre igyekeztünk a le- óni Punto Verde Sportklub stadionjába, .három sportújságíróval, Boskoviccsal, Borbéllyal és Gyenessel. A bejáratot azonban zárva találtuk, a kapuőr a stadion túlsó felébe, a hátsó bejárathoz irányított minket. Alig 100 méter után ismét fékeznünk kell1, mert a rendőrök utunkat állják, körülöttünk kinnrekedt újságírók népes tömege, akik zsörtölődnek, hangoskodnak. Míg ők mondják a magukét, elégedetlenkednek, addig mi rátaposunk a gázra, elhajtunk mellettük, mint aki semmit nem ért abból, ami itt folyik. A rendőrök később kapcsolnak, s addigra már a hátsó bejáratnál vagyunk, ahol sikerül belógnunk. ,,Kicsit furcsa, hogy saját csapatunk edzésére így kell belógnunk!” — jegyzi meg Gyenes J. András. Különben a nézőtéren ülnek már vagy ötvenen, akiket nem lehetett kiutasítani a sportkombinátból, mivel a Punto Ver-* de Klub tagjainak igazolványuk van. Egy kissé faramuci a helyzet. Fél óra múlva a pálya melletti fák megtelnek fotóriporterekkel, újságírókkal. Persze nem köny- nyű a kizártságot, kirekesztettséget elviselnie annak, aki 4—5 óra hosszát utazott, hogy újságjának interjút vagy jó képet készítsen a magyar csapat valamelyik játékoséról. öt ezért küldték, ez a munkája, s most hirtelen zárt kapukat talál. A 40—50 tudósító csaknem fele nem is mexikói volt, hanem a nemzetközi sajtó képviselője. A másnapi újságokban bizony nem kímélték Mezeyt udvariatlanságáért a kapun kívül rekedt újságírók. A második edzés a következő napon szintén zárt kapuk mögött történt, de már sokkal több újságírónak sikerült belógnia, köztük egy brazilnak, is, aki elmesélte, hogy az „O Globo” című lap munkatársa. Márciusban ott volt Budapesten a magyar—brazilon, és most azért küldték Mexikóba, hogy tudósítson rólunk a magyar futballt különösen tisztelő brazil közönségnek. Nem értette hát, miért ilyen rejtélyes Mezey György, hiszen ezen a világbajnokságon már semmi sem lehet titok, különösen nem szakmailag. Az. edzés éppen befejeződött, amikor Király Ferenc, a magyar sajtófőnök megkért, hogy az egyik tv-társaság riportereinek keressem elő Détárit, mert interjút akarnak vele készíteni. „Hol van Dé- tári?” — fordulok Kardosékhoz, akik éppen a labdákat szedegették össze. Az öltöző felé mutatnak, elindulok hát. Hirtelen azonban elébem áll östreicher: „Mit akarsz tőle?” Hagyd csak békén, majd ha sajtóértekezletet tartunk, akkor nyilatkozik az arra kijelölt játékos!” Aha, most már értem, hogy sajtófőnökünk miért engem küldött, s miért nem ő személyesen kereste Dömét. Akkor már nyolc hónapja éltem Mexikóban, és jól tudtam, milyen hatalom ott a televízió: ha akar, felemel, ha akar, porba sújt. Erre különben nagykövetünk is fölhívta a figyelmet még a decemberi túra idején. Nos, östreicher számomra mindig spanyol állampolgár volt, elmentem mellette és bementem Détáriért, az öltözőbe. Az interjú öt perc múlva elkészült, a televízióban még aznap este láthatta a fergeteges foci- imádatáról híres mexikói közönség. (Az interjúról készült fotó látható Bocsák Miklós: Mundiál ’86 című könyvében.) östreicher természetesen ment panaszkodni Mezeynek. hogy a tolmács nem hagyja békén a játékosokat. Elviseltem ... Simon János (Folytatjuk.) Tanácsok és ösztöndíjak Szerencsére régen — és végérvényesen — elmúltak azok az időéi, amikor az egyetemekről kikerült fiatal diplomások évekig vagy akár évtizedekig képzettségűiknek megfelelő állás nélkül tengődtek, megalázó ínségmunikára, alkalmi keresetre, hólapátolásra kényszerülve. Azok még a szerencsések közé számíthatták magukat, akiknek sikerült egy díjtalan gyakornoki állásra szert tenniük, mert bár fizetést nem kaptak, de belül voltak a kapun, s élt bennük a remény, hogy esetleg előbb-utóbb még kapnak is néhány pengőt a munkájukért. A mai diplomások ezt már csak hírből, emlékezésekből ismerik. S közben nagyot fordult a történelem. Napjainkban ott tartunk, hogy az egyetemeken, főiskolákon tanuló fiatalok esetleg nemcsak a tanintézettől kapnak ösztöndíjat, hanem — főleg műszaki, közgazdasági tanulmányokat folytató diákok esetében gyakori — egy-egy vállalat, termelő üzem, megyei, vagy helyi tanács is köt velük szerződést. Ebben vállalják. hogy a diploma megszerzése után náluk, az üzemben, állami gazdaságban, a megyében, a városban helyezkednek el, s ezért — még a tanulmányi idő alatt — havonta meghatározott összegű ösztöndíjat kapnak. Nem fillérekről van szó, és — amint említettük — főleg műszakiak, közgazdászok és orvostanhallgatók szerepelnek az ösztöndíjasok listáján. Azt is mondhatjuk, hogy ezek a diplomák „felértékelődtek" az utóbbi esztendőkben. Az egyetemeken, főiskolákon évről évre megjelennek a faliújságon az ösztöndíj -ajánlatok: mely gazdaság, tanács, ipari, kereskedelmi vállalat milyen feltételekkel kínál ösztöndíjat. S a hallgatók ezek között válogathatnak. Nem túlzás azt állítani, hogy hosszú távon az ösztöndij- polit'ka meghatározhatja egy- egy terület, város, üzem, gazdaság helyzetét. befolyásolhatja prosperitását. Ezt az országban sokan és jó néhány évvel ezelőtt felismerték, s ennek 'megfelelően tartják kapcsolataikat a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket kibocsátó intézményekkel, magúkkal az egyetemistákkal. f őisk ol ásókká 1. Hol tartanak ebben az ügyben Bács-Kiskun megye tanácsai? Haza jön nek-e azok a fiatalok, akik innen kerültek az egyetemekre, vagy engedve más megyék, városok hívásának, előnyösebb ajánlatainak, máshol telepednek le, értékes diplomával a kezükben, konvertálható tudással a fejükben? Ha azt mondjuk, hogy a megyében működő tanácsoknak (is) van e téren tennivalójuk, akkor finoman fogalmaztunk. Mert például 1986-ban a műszaki egyetemek különböző karain 221, a közgazdaságtudományi egyetemen pedig 107 Bács-Kiskunból származó fiatal tanult, de közülük csak egynek van ösztöndíj-szerződése a megyei tanáccsal, amely egyébként 25 diáknak fizet ösztöndíjat. Még elgondolkod- tatóbb a képlet, ha küliön-ikü- lön nézzük meg a városi tanácsokat. Kiskunfélegyháza tizennégy diákkal kötött ösztöndíj-szerződést, Baja kilenc egyetemistává!, főiskolással, Tiszakécske (aiig több, mint egy éve lett város) hat emberrel állapodott meg, hogy a diploma megszerzése után náluk fog letelepedni. Ezeket a számokat még el lehet fogadni, azzal a sajnálatos ténnyel, hogy műszaki, közgazdász nincs közöttük. Az viszont már érthetetlen, hogy Kecskemétnek — a városi tanácsnak — mindössze két ösztöndíjasa van, két főiskolás. Ennyire nem kell a megye legnagyobb városának a diplomás ember, vagy már telített volna a mezőny? Aligha. Inkább közönyről, az előrelátás hiányáról és arról van szó, hogy a város vezetői nem hallották meg az „idők szavát", noha az elég hangos. Vagy nincs pénz? A jövőt itt és most kell megalapozni. És aki házat akar építeni, annak az alapozáshoz feltétlenül pénzt kell gyűjtenie. Elhangzott már, hogy nincs jelentkező a meghirdetett ösztöndíjra a műszaki egyetemekről, illetve más műszaki jellegű felsőfokú iskolákról, és kevés, nagyon kevés a közgazdaságtudományi egyetemről. Akkor itt az ösztöndíjjal, annak feltételeivel van baj. Mert máshová, más városokba. más megyékbe mennek az emberek, a Bács-Kiskun megyeiek is. Mit lehetne és mit kell tenni? A megye vezetőségének vannak elképzelései. Például az. hogy felülvizsgálja a pályázati rendszert, a felsőfokú intézményekkel még szorosabb kapcsolatot alakít ki, rendszeressé tesz, a Bács megyei hallgatókkal eddig is szervezett találkozókat, felméri a helyi tanácsok, vállalatok, intézmények időszerű és reális igényeit — ami a diplomás szakembereket illeti. Ugyanakkor megvizsgálja a letelepedési támogatásról szóló megyei tanácsi határozat módosításának lehetőségét is. Mindez nagyon szép és biztatónak is nevezhető. De arra aligha lehet berendezkedni, hogy' a megye vezetése gondolkodjon és cselekedjen olyan ügyekben is, ami egy-egy város, üzem, gazdaság felelőseinek volna a kötelessége. — dorgál — VITA ELŐTT A PROGRAMRÓL A népfront az egészségmegőrzésért Készül a íz egészségmegőrzés átfogó táraadalmi programjának tervezete. A min'sztertanác'i jóváhagyás után társadalmi vitára bocsátják és a vita tapasztalatait hasznosítva terjesztik az Ország- gyűlés elé. — Ma már egyre f őbben ismerik fel, hegv az egászséf/'jigy cask széles körű társadalmi összefogással képes eredményeket elérni, csökkenteni a hazánkban nemzetközi összehtasoniítá-ban is magas halálozási arányit, hozzájárulni a lakosság egészére kiterjedő egészség javulásihoz — mondotta dr. Forgács Iván a HNF országos egészsézüavi bizottságának elnöke. A HNF is aktívan részt vesz a programtervezet kimunkálásában, — Ki-ki saját maga is felelős önmaga és környezete egészségéért — hívja fel a figyelmet az egészsé;0üeyi bizHV'ág. Ma még nem lehetünk elégedettek, ha kikapcsolódási, pihenési szokásainkról, életmintáinkról van szó, nincs az egészségre vonatkozó stabil, igazodási pontul is szolgáló értékrendünk — folytatta. Eddig ki nem használt lehetőségeket nyújt. ha képesek vagyunk csökkenteni a társadalmi érintkezések során előadódó feszültségeket. stresszhelyzeteket, illetve ha jobban tudunk védekezni — megfelelő feldolgozással, levezetéssel — a stresszhatások ellen. Ha reálisabb ítélőképességgel mérnénk fel teherbírásunkat, s ennek figyelembevételével osztanánk be erőnket, időinket, a stresszhelyzetek tekintélyes részét elkerülhetnénk. Hagyományai vannak az egészségtelen táplálkozásnak, s az alkoholfogyasztás, a . dohányzás, a családi, a munkahelyi konflik- iusclk, a rendszeres mozgás hiánya, a környezetszennyezés, a vegyszereik túlzott használata, az alapvető higiénés követelmények figyelmen kívül hagyása mindmind olyan egészségrontó tényező, amely ellen lehet és kell is tenni — hangsúlyozta dr. Forgács Iván. TELT HÁZAK A MÁTRÁBAN Üdülés — télen A tél mind kevésbé számít a turizmus holtszezonjának, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a lehetőségek még távolról sincsenek kihasználva. Pedig az Országos Idegenforgalmi Hivatal nemcsak szorgalmazza a téli vendégfogadás fejlesztését, de — a tanácsokkal, intézőbizottságokkal közösen — évente mintegy 40—50 millió forinttal támogatja is az ilyen irányú célokat. Jelenleg is sok fűthető szálláshely várja a vendégeket a hegyvidékeken, a városokban, a tavak és a termálvizek környékén levő szak- szervezeti vagy vállalati, üdülőkben, amelyekben Ilyenkor elsősorban a nyugdíjasok kapnak helyet. A mátrai üdülőkben —, ahol az elmúlt öt év alatt mintegy százmillió forintot költöttek a korszerűsítésekre — a tél1 is főszezonnak számít. Telt ház van Mátraházán. Mátrafüre- den, Galyatetőn és Párádon, ezeken a helyeken turnusonként összesen 1200-an üdülhetnek.
