Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

1987. február 9. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Ä Tamással^ Kit képviselnek a pótképviselők? az Országgyűlés Elnöki Titkárságának főosztályvezetőjével — Az, országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény új ren­delkezései közül a társadalomra és egyénekre gyakorolt hatását tekintve az egyik leg jelentősebb a kötelező kettős vagy többes je­lölés bevezetése. Ez a megoldás nyilvánvalóan az állampolgárok választói aktivitásának fokozá­sát, választási rendszerünk de­mokratizmusának növelését, a formai! itás kiküszöbölését kíván­ta szolgálni. Az általános kettős, illetve többes jelölés azonban fel­vetette a kérdést: mi legyen a választásokon induló, de ott j.alúlmaradó” olyan jelöltek sor­sa. alkuk a választóik — szavaza­tokban is kifejeződő — széles kő­iének bizalmát, .megbecsülését élvezik. Űj törvényünk a pótkép­viselői és pót tanácstagi intézmény bevezetésével válaszolt, s ki­mondta, hogy az a jelölt, aki az összes érvényes szavazatok leg­alább egynegyedét megkapta, pótkép visel övé. illetve pót,tanács­taggá válik — mondta dr. Ele­ment Tamás, az Országgyűlés El­nöki Titkárságának főosztály- vezetője aki kérdéseinkre vála­szolt. — Mit várt az Országgyűlés az xlj választási törvény megal­kotása után a pótképviselőktől? — Ennek az új intézménynek a jelenttőségét növeli az a tény. hogy megválasztott pótképviselő esetén nincs szükség időközi vá­lasztások kiírására abban az eset­ben. ha valamilyen okból (össze­férhetetlenség. visszahívás, ha­láleset) a képviselői hely meg­üresedik. Ekkor a pótképviselő a választás alapján, a jogszabály­ból következően a megüresedett tisztségbe lép, mandátummal ren­delkező képviselővé válik. Erre az elmúlt hónapokban már volt is példa. Az új törvényt az 1985. évi választások során alkalmaz­ták először, s a pótképviselőség ma már több minit háromszáz társadalmilag aklttv, közmegbe­csülésnek örvendő személyiség 'tiszte. Többségüknél igen szo­ros eredményit hoztak a válasz­tások. Gyakran csak néhány sza­vazaton múlt, hogy képviselői mandátumhoz jussainak. így in­dokolt a velük való törődés, po­zíciójuk elismerése a társadalmi és az állami szervek részéről. Mindez nem feledtetheti azon­ban a_ tényt, hogy a képviselő a választott, ő az Országgyűlés tag­ja, neki kell képviselnie válasz­tói érdekeit. A pótképviselő nem vehet át képviseleti jogokat. Sze- rf.élye kapcsán két célt tűzhetünk ki: felkészítését arra az esetre, ha pótképviselőből képviselővé válik, illetve közéleti tevékenysé­gének biztosítását, szervezését. Ezek a feladatok elsősorban a Ha­zafias Népfrontra hárulnak, hi­szen e\ a tömegszervezet meg­különböztetett szerepet játszik a társadalmi szervek között vá­lasztás* rendszerünkben. — A választások fn azt mond­tuk, hogy aki „alulmaradt", nem bukott ember. Mondhatjuk-e ma: nem tétlen ember? i — A Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottsálláruak Alkotmány- jogi Munkabizottságában javas­latot készítettünk a társadalmi és állami szervek számára. Ezek­ből szeretnénk most néhányat kiemelni: Elsfsorban meg kell tudnunk, hogy a pótképviselők milyen közéleti munkát látnának el szívesen, illetőleg milyen tár­sadalmi vagy állami szerv tevé­kenységéhez kapcsolódnának. A többség vállalt már ilyen jelen­tőségű feladatokat, azt is jó len­ne ismerni — országos összesí­tésben —, hogy melyek azok a területek, ahol dolgoznak. Ez a felmérés a területi népfrontbi­zottságok feladata. Ajánljuk, hogy a megyei, fővárosi népfront­bizottságok' évente legalább egy alkalommal szervezzenek talál­kozót a képviselőik, pótképvise­lők és a népfront aktivistái szá­mára. Ezeken a találkozókon nemcsak a képviselők adnának tájékoztatást munkájukról, ha­nem alkalom nyílna a terület ak­tuális problémáiról vaió eszme­cserére is. Számos lehetőség nyí­lik arra, hogy a pólképviselők aktívan vegyenek részt lakóhe­lyük társadalmi életében. Példa­ként említenék egyet: a törvény- tervezetek társadalmi vitáinak megszervezésébe be kellene von­ni őket. — Milyen 'tájékívztatást kap­nak a pótképviselők? — Ami az informáltságukat Il­leti: néhány helyen már lehető­vé teszik, hogy a póttképyiselők mcgiíimerked,hessenek a követ­kező ülésszak írásos anyagaival. Valamennyien rendszeres tájé­koztatást kapnak az Országgyű­lés irodájától, az, ülésszakok elő­készítéséről, a bizottsági Ülések­ről. Az érdeklődő p álképviselők részt vehetnek az üléseken. Ter­mészetesen nem mindannyian egyszerre, mert a hallgatóság ré­szére biztosított helyek szánta — sajnos —, korlátozott. A tanácsi szerveknek javasoljuk. hogy időmként hívják ös.sze a képvise­lőket és a pótkép visel őket, adja­nak tájékoztatásit terveikről, eredményeikről és gondjaikról. Jó megoldás az is, ha a tanácsok bizottsági munkájukba bevonják a pótképviselóket is. Célszerű lenne tájékoztatni őket a tanács üléseinek napirendijéről, s kap­janak meg mind Hin olyan infor­mációt, amely a választókerület jelene, jövője szempontjából fon­tos. Az ajánlások összegzése meg­történt, s rövidesen eljuttatjuk az illetékes állami és társadalmi szervekhez. ■ — Joghézag miatt van-e szűk- séf• iaz ajánlásokra? ' — Erre azért van szükség, mert a pótképviselőkikel kapcsolatban eligazítást sem a választási tör­vény, sem pedig más joglzabály nem tartalmaz. Tehát joghézag van. amit a kialakuló gyakor­latnak kell betöltenie, s ha ez megtörténik, jogszabályi megfo­galmazásra. is sor kerülhet. Az ilyen eljárás nem szokásos jog­alkotásunkban, de azt hiszem, az adott esetben ez indokolt, hiszen egy új jogintézményről van szó. Javasoljuk, hogy a népfront vál­lalja magára a pótképvl sei őkkel való szorosabb kapcsolattartást, munkájuk figyelemmel kísérését, hiszen a ciklus vége felé e szer­vezetiek kell elsőként megten­nie ajánlásait a képviselőjelöl­tökre. Nyilvánvaló, hogy azt a pótképvlsei őt, aki „öt évre el­tűnt”, aligha fogják javasolni akárcsak második jelöltnek. Az viszont lehetséges, hogv a nép­front helyi s:|rrvezete úgy foglal állást, hogy mivel a pótképviselő jobban Ismeri a' helyi és orszá-' gos gondokat, meggyőzőbben ér­vel és mozgósít a jobbítás érde­kében. tehát alkalmasabb a. fel­adatra. mint az. aki „öt évig csak ült" a Parlamentiben. Hát már csak ezért is érdemes pótképvi- selőként (is) dolgozni. Ruttkay Levente AZ ÁLLAMI GAZDASÁG NEM AKAR RÁFIZETNI Miért nincs elég friss hús Izsákon? • Húsfeldolgozás az izsáki vágóhídon. Ha az állami gazdaság is meg­kapná az ártámogatást, szívesen adna belföldre is árut. Többen is panaszkodtak: Izsá­kon, a központi húsboltiban, a megszokott napi szállítások he­lyett csak hetente kétszer jut friss sertéshús... A visszalépés joggal izgatja a vásárlókat. A kedvezőtlen változás okairól az üzletvezető-helyettest, Kraszu- ják Csabát faggattam: — Én még emlékszem azokra az időkre — mondta —, amikor a hentesek csak hetente egy na­pon árusítottak, mert nem volt elég áru, Ma már erre nem hi- vat'kozhatom. Az emberek, iha hozzászoktak valamihez, ami jó, nem szívesen engednek. Bizony, hétfőn vagy kedden délelőtt jön­nek a vevők, és sokszor kell ne­met mondani. — És miért mondanak nemet? — Az Izsáki Állami Gazdaság a múlt héten megszüntette a szállításait. Nem kapunk napon­ta friss árut helyből, bár az álla­mi gazdaság igazgatója többször is ígérte: exportvállailásaik •mel­lett a községi ellátást is segítik. Nem tudom, mi lesz tavasztól, amikor a friss árut még inkább igénylik a vevők. Dr. Horváth Istvánt, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatóját is megkerestük: — Valóban ígértük, hogy — bár itt exportra termelő vágó­iadat építettünk — segítjük Izsák és környéke, Szabadszállás, Kum szentmiklós ellátását is — mond­ta a gazdaság vezetője. — Éven­te eddig mintegy 4 800—5000 ex­portmin öségű — azaz fel árra,1 vá­sárolt — sértésit adtunk el saját nyereségünk terhére belföldön. De most már nem. tehetjük ezt... — Hogyan lehet: a Kiskunfél­egyházi A Hat forgalmi és Hús­ipari Vállalatnak és az ergová- nyi szakszövetkezettek megéri a belföldi eladás, önöknek viszont nem? — Mi drágábban vásároljuk a válogatott állatokat. Negyvenhá­rom forint 80 fillért fizetünk a termelőknek, a többi felvásárló pedig 38—39 forintot. Ha egy sertést exportálunk, 400—500 fo­rintunk marad; ha helyiben mé­rik el, ugyanennyi a veszteség. Vagyis, összességében ezer forin­tot fizethetünk rá darabonként, ha például Szabadszálláson vagy Kunszentmiklóson értékesítjük a húst. Ez évente ötmilliós ráfize.- tést jelent nekünk, s ezt nem en­gedhetjük meg magunknak. — De ön korábban többször Is ígérte, hogy a helyi ellátást is segítik... — Izsákon továbbra is üzemel­tetjük a „felsővárosi” mintabol­tunkat. Erre is ráfizetünk ugyan, de ezt még y,állatjuk. Ha mi is megkapnánk azt a támogatást, am,ít az állami húsipar kap az eladott áru után — ezt többször is kértük —, szívesen segítenénk. Különben r.em megy ... Félidőben a téli vásár Szombaton félidejéhez érkezett a ruházati kereskedelem kedvez­ményei vására, amelynek során — eredeti áron számítva — csak­nem kétmilliárd forint értékű téli holmit kínálnak az áruházak, üz­leteik. A legtöbb helyen a készle­tek több mint fele elkelt a vásár első hetében. A Centrum áruházak 400 miliő forintnyi kedvezményes áruval készültek fel a vásárra, s a kész­letnek mintegy 50 százalékát ad­ták el eddig. Budapesten 20, a vidéki Centrum áruházakban át­lagosan 10 százalékkal volt na­gyobb a forgalom^ mint a tavalyi vásár első hetében. Nagy az ér­deklődés a férfi- és a női télika- bátek Iránt. A vártnál kevésbé fogynák a férfiöltönyök. A spor­tos ítéli öltözékekből már csak néhány fajta kapható. A legtöbb helyütt elfogytak a hátaposó csiz­mák. A Skála-Goop áruházaiban a 640 millió forint értékű vásári árukészletből 450 millió forintnyi ital állt vevőre a vásár első heté­ben. A Ruházati Beüt Vállalat üzle­teiben elsősorban, a férfi- és női télikabátolk és a szőrmeáruk iránt nagy az érdeklődés. A vásár első hetének forgalma 8 százalékkal vett több. mint a Itaivialvi kedvez­ménye?, akció első felében. Még minden kedvezményes áruból akad az üzletekben, áim a válasz­ték — különösen télikabátokból — már meglehetősen hiányos. M UN Dl ÁL-NAPLÓ 7. Könyörög a nagykövet Lépjünk csak egy pillanatot vissza! Május 15-én megérkezik az MTI munkatársa, dr, Klinkó Márk főszerkesztő. „Tisztelt nagy­követ elvtárs! Itt van 50 dia, na­gyon szépek, Magyarországról készültek. Ez jó lesz propaigamda- anyagnak!” — Ott voltam a je­lenetnél, láttam szegény nagykö­vetünk arcát, aki azt sem "tud­ja. hogy most sfrjon-e vagy ne­vessen. Két héttel a VB kezdete előtt kezébe nyomnak ötven diát pro- pagandaanyag gyanánt. Hát nem bájos? A sírás utáni következő fázis a nevetés, ha az embert hir­telen és sokkolóan éri a jószán­dékú rossz, a kényszeredett mo­solyból keserű nevetés lesz. Ez persze nem Klinkó Márk hibája, ő jó szándékkal hozta a diákat, és tulajdonképpen semmit sem értett e fura köszönömből. Nagy- követünktől a mexikóiak hiába kértek hónapokon keresztül pro­pagandaanyagot a tv-nek, a saj­tónak, a rádiónak,, ő semmit sem tudott adni, mert Magyarország­ról valaki, vagy valakik a fülük botját sem mozgatták. A Mun- d.iál előtt két héttel már egy nagykövetnek is könyörögnie kell, hogy valaki is közölje pro- pagan,daa.nya,gát, hiszen ekkor már a 10—15 nemzeti válogatott elég sajtóanyagot ad a nagykö­zönségnek. Nagy tanulság,: a Mundiál ’88 nem a csapatok pályára lépésé­vel kezdődik, s nem is az utolsó sípszóval ér véget. Több menet van. Elsőként egy- egy nemzet kultúrája lép színre a maiga történelmével, gazdasá­gával, poliit'kájávar és művésze­tével. Azután a csapat vezetői és Játékosai szerepelnek: nyilatkoz­nak és pályára lépnek, játszanak, végül pedig elbúcsúznak. A sport soha nem lehet pusztán cél, ha­nem mindig is eszköz, az embe­riség együtt- és egymás mellett élésének, barátságának nagy esz­köze. Rajta keresztüli találkoz­nak értékek, kultúrák és nemze­tek. A négyévenkénti világbaj­nokság egyik Ilyen nagy lehető­ség. ahol egy nemzeti válogatott és szakvezetés egy országot, egy egész nemzetet képvisel. A Mundiál első fordulóját te­hát tökéletesen elvesztettük. Tu­lajdonképpen föladtuk anélkül, hogy pályára léptünk volna. Kik adták föl? Müven jogon? „Egy nemzet világbajnoki szereplését ennél rosszabbul elő sem lehe­tett volna készíteni!” — gondol­tam én akkor, a magyar váloga­tott leonj érkezése előtt. Május 20-án este 10 órára vár­tuk a magyar válogatott érkezé­sét a leoni repülőtérre. Újság­írók. fotósak, sportszeretők és kíváncsiskodók népes serege gyűlt össze, hogy köszöntse vá­logatottunkat. A helyi önkéntes tűzoltózenekar ki öltözve, teljes díszben előállt, mexikói népzenét, madáchit játszott. Bodó Istvánnal, nagykövetsé­günk egyik munkatársával ácso- rogtunk, beszélgettünk, öt a követség „kölcsönadta" a világ- bajnokság idejére a válogatott­nak, hogy segítse munkáját. Ke­zéből kiveszem a frig« Népspor­tot. Régen láttam már, mohón böngészem az NB Il-es tabellát, a Baját keresem-kutatom, végre megtalálom, szerencsére nem leg­alul. Páncsics Miklós észreveszi és elmondja, hogy ő is a Bajá­nak drukkol, mert arról a kör­nyékről származott el. Beszélge­tünk, az idő közben telik. Pán- cslcs elmondja, hogy minden kül­földi útja előtt tanulgatja az or­szág anyanyelvét, és spanyolul is tud valamennyire. Játékosán próbát teszünk. Közben elhívják valahová, talán telefonhoz, kis idő múlva visszatér, de semmit nem mond. ö általában is kevés beszédű. Simon János (Folytatjuk) Ingázók Azon a bizonyos januá­ri hét elején, amikor a le­zúdult sok hó miatt meg­bénult az ország közleke­dése, vettük észre Buda­pesten és más nagy váro­sokban, hogy milyen sok az ingázó. Nagyon sokan a város környékéről sem érkeztek meg munkahe­lyükre. Tizennégy vállalat teljesén, 30 részlegesen le­állt. Mindenütt éreztük hiányukat. Még az időjárás szeszélyeitől leginkább vé­dett földalatti villamosok ritkított járatai, és a fel­színig kígyózó hosszú so­rok is jelezték, hogy a met­ró dolgozói, vonatvezetői között szintén szép szám­mal vannak bejárók. Egymillió ember, min­den ötödik dolgozó bejáró. ^Számuk, arányuk az utób­bi években — a helyi mun­kalehetőségek bővülésével, a szabadidő felértékelődé­sével — csökkent. Főleg a fővárosban érzékelhető a hiányuk. Az ingázó napon­ta órákat tölt utazással, várakozással, vagy heten­te. kéthetente látja család­ját. Rákényszerül erre a mostoha életmódra, mert a bejárók fele lakóhelyén és közelében nem talál semmilyen munkát. A má­sik felét pedig az igényei­nek, adottságainak megfe­lelőbb munka, a magasabb jövedelem ösztönzi ingá­zásra. A népgazdaság hosszú távon sem mondhat le a bejáró dolgozókról. Sok te­vékenység — nem csak az ipar, hanem a kereskede­lem, az oktatás, az egész­ségügy, a szakigazgatás is — a legésszerűbb területi eloszlás ellenére a váro­sokba összpontosul. Más­részt a munkaerő területi összetétele, kínálata-keres- lete, szintén feltételezi a mozgást, az utazást. A vá­roslakók többnyire képzet­tebbek, a munkakörülmé­nyek iránt igényesebbek, mint a vidékiek. A mi „vendégmunkásaink” a be­járók, akik vállalják a fi­zikailag nehéz és kedvezőt­len körülmények közt vég­zett munkát — többnyire jó pénzért. Szó szerint igaz például, hogy a fővárost a vidékiek építik. Az ingázás csökkenése legerőteljeseb­ben az egyébként határo­zottan mérséklődő állami lakásépítkezéseket sújtot­ta. A budapesti ÁÉV-ek el­néptelenedése a vidéki la­kásépítő váLlalatok fölve­zénylését tette szükségessé. Budapesten minden ötö­dik, Győrben és Miskolcon minden harmadik ipari, építőipari fizikai dolgozó ingázik. Hol, milyen mértékben alkalmaznak bejáró dolgo­zót — ezt a vállalatok sa­ját hatáskörben döntik el Az ingázók útiköltségének 86, illetve 80 százalékát kötelesek viszont megtérí­teni. Ezen a kötelezettsé­gen az 1987. évi szabályo­zásmódosítás sem változ­tat. Lehetőség nyílik vi­szont a magasabb, akár 100 százalékos utazási költ­ség térítésére. A térítés pontos mértékét a kollek­tív szerződés.'illetve a mun­kaügyi szabályzat rögzíti. Dönthetnek most már pél­dául úgy, hogy a távolabb­ról bejárók, tehát az uta­zásra többet költő dolgozók terheit mérséklik, s a ha­vi 150—200 forint feletti részt megtérítik a bejáró­nak. A kötelező mérték fetéttl térítés után azon­ban a vállalatnak 40 száza­lékos béradót kell majd fi­zetnie, mivel a dolgozó számára a megtakarítás többlet bérkiáramlást, vá­sárlóerő-növelést eredmé­nyez. (Az egyébként bér- adómentességet élvező szervezetek is csak ilyen kemény feltételek mellett növelhetik az utazási költ­ség térítését.) A szabályozásmódosítás másik iránya: lehetővé te­szik a közlekedési eszkö­zök szabadabb megválasz­tását, elősegítve az uta­zást, illetve a várakozási idők csökkentését. A munkáltató térítést adhat a gyorsvonat igény­bevételéhez — ugyancsak a kollektív szerződésben, munkaügyi szabályzatban rögzített módon. A kötele­ző 86 százalékos mértékig adómentes a gyorsvonat! költségtérítés, afölött szin­tén 40 százalékos béradó fizetendő. A távolból be­járók utazási ideje ezáltal jelentősen csökkenhet. Saját személygépjármű­vekkel munkába járók — bizonyos feltételek esetén — megkaphatják a személy- vonat, illetve az autóbusz igénybevételével járó költ­ségtérítést. A térítés ösz- szege azonban személyen­ként és kilométerenként nem haladhatja meg a 80 fillért. Nem nagy Összeg, 3—4 személy társulásával azonban már fedezheti a benzinköltséget. A magán-személygépko­csik és -motorkerékpárok szerény mértékű költség- térítésének engedélyezésé­nél a munkaerőhelyzeten túl mérlegelni szükséges a közlekedési és üzemanyag- takarékossági lehetősége­ket, így az utak, a tömeg- közlekedési eszközök ki­használtságát, a parkoló­helyek hiányát. A saját gépjármű használatának támogatása elsősorban ak­kor célszerű, ha a munka­hely (például a mezőgaz­daságban) másként nem közelíthető meg, ha a me­netrendszerű járat nem igazodik a munkarendhez, Illetve csoportos munkás- szállítást helyettesít. (A csoportos munkásszállítás 5—10-szer drágább, mint á tömegközlekedés.) N.em várható gyökeres fordulat az ingázás arányá­ban, helyzetében, legfel­jebb apróbb könnyítésekre, az útiköltség-térítések ru­galmasabb kezelésére, a meglevő arányok stabilizá­lására számíthatunk. Cso­dák nincsenek. Bizonyítja ezt a fővárosi ÁÉV-ek lét­számgondja. A kivitelező építőiparban hiába volt eddig is e rugalmas költ­ségtérítési rendszer ér­vényben. De üdvözlünk minden eredményt, akár­milyen szerény mértékben és viszonylag szűk körben csökkenjen is a várakozá­si és az utazási idő. És leg­főképpen örülnek az érin­tett bejáró dolgozók, akik­nek ezáltal több idejük, energiájuk marad az ak­tív pihenésre, igen gyakran a háztáji tevékenységre. Ilyenkor télen valamivel könnyebb a dolguk. Nincs munka a kertben, csak a ház körül az állatokkal. A bejárásra, a főmunkahely­re összpontosíthatnak. Bizonyára nekik is hi­ányzott az a januári né­hány napos kiesés. Mi, vá­roslakó társaik minden­esetre nagyon örültünk megjelenésüknek. Nélkü­lük, az Ingázók nélkül ugyanúgy elképzelhetetlen az élet normalizálása, mint ahogyan a mindennapok ritmusához hozzátartoznak a metrók, a járható utak és vasutak. Kovács József BEHOZZÁK A LEMARADÁST Pótműszakok országszerte Szombaton több vállalatnál tel­jes műszakot tartottaik a januári kedvezőtlen Időjárás miatti ter­meléskiesések pótlása, Illetve a gazdasági tervek teljesítése érde­kében. A borsodi ipari üzemek Iközül a Sátoraljaújhelyi ELZETT Certa Gyárában több mint ezren töltöt­ték munkával, a szombati szabad­napot. Elsősorban az exportra szállítandó gé pkocs i a Ik at részek, valamint a mágneses biztonsági záraik szerelése volt a feladat, A gyár kollektívája munkásgyűlé- sen döntött úgy, hogy az év első felében pótolják a januári Időjá­rás okozta mintegy 15 millió fo­rintos lemaradást. Három mű­szakban dolgoztak a Borsodi Szénbányák berentei szénosztá­lyozójában. Mintegy 270 vagon- nyl lefagyott szén vár Itt kira­kásra. emellett a bányákból ér­kező szenet is fogadják, A Rábatext Győri Textilipari Vállalatnál csaknem ezren dol­goztak szombatom, a fonodában két műszakban tíz tonna fonalat készítettek, a szövődéi dolgozók 80 ezer négyzetméter Ing- és blúzanyagot, ágyneműkelmét ál­lítottak elő, főként nyugat-euró­pai és japán exportra, Ezzel ■ szombati munkával, amely Idén a harmadik pótműszak, behoztáJc. a januári termeléskiesést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents