Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-05 / 30. szám
1987. február 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Az egységes ítélkezési gyakorlatért Beszélgetés dr. Stefancsik Rajmunddal,-a megyei bíróság büntető kollégiumának elnökével A Bács-Kiskun Megyei Bíróság büntető kollégiuma a hét elején ülést tartott és megtárgyalta a büntető ítélkezésben folytatott szakértői bizonyítás legfontosabb feladatait. Kik a tagjai és mi a feladata a testületnek? — kérdeztük dr. Stefancsik Raimund- tói, a megyei bíróság elnökhelyettesétől, a büntető kollégium elnökétől. — A bíróságokról szóló törvény előírása alapján valamennyi megyei bíróságon büntető, polgári és gazdasági kollégium működik. Ez az ugyanabban az ügyszakban ítélkező hivatásos bírák testületé, amelyet a megyei bíróság elnökhelyettese vezet. Tagjai a megyei bíróság bírái, továbbá a városi bíróságoknak, öt évre. kollégiumi tagként kijelölt bírái. A kollégium a megyei bíróság területén az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elemzi a bíróságok gyakorlatát, véleményt nyilvánít a vitás jogalkalmazási kérdésekben és szükség esetén elvi iránymutatást kezdeményez. — A kollégiumi ülések időpontját és témáját egy-egy terv. időszakra előre kell meghatározni. Milyen kérdésekről tárgyaltak az elmúlt években? — Közismert, hogy 1979. július 1-jén lépett életbe az új büntető törvénykönyv. A tapasztalatok alapján vizsgáltuk a gazdasági és a vagyon elleni cselekmények miatt Indult ügyekben folytatott ítélkezési gyakorlatot. Jelentős szerepe volt a kollégiumnak az egységes bírói szemlélet kialakításában. A gyors és törvényes ítélkezés, a cselekmények tárgyi súlyához és az elkövetők bűnösség! fokához Igazodó büntetés a lakosság közérzetét Is javíthatja. Különösen fontos, hogy a károsultak már a büntető eljárásban érvényesíthessék kárigényüket, hogy ne kelljen külön polgári pert Indítaniuk. — Az említett tanácskozás a szakértői bizonyítás kérdéseit vizsgálta a büntető eljárásban. Időszakonként vissza kell térni erre a témára, hiszen a szakértő szinte ősidők óta résztvevője az igazságszolgáltatási munkának. — Az elmúlt tíz év alatt a legfontosabb területeken jól működő szakértői irodák hálózata épült ki. Ebben az időszakban kezdte meg működését a kecskeméti Igazságügyi Könyvszakértői' Iroda és az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda is. Ugyancsak az eltelt időszak jellemzője, hogy a megyében dolgozó szakértői testület egy része kicserélődött, és új, megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező kijelölt szakértők álltak munkába. Legutóbb 1976-ban foglalkoztunk a szakértői vizsgálattal. Az időszerűség kedvéért úgy gondoltuk, most Is megvizsgáljuk, milyen feladatok állnak előttünk a megváltozott gazdasági helyzetben. Az ülésen egyébként a kollégium tagjai és a városi bíróságok büntető bírál mellett az Igazságügyi Minisztérium, a megyei rendőr- főkapitányság, a megyei főügyészség képviselői, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karainak szakemberei, valamint ügyvédek és az említett szakértői irodák vezetői vettek részt. — A büntető eljárási törvény szerint akkor kell szakértőt igénybe venni, ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különös szakértelem $zülz- séges. A különleges szakismerettel nem rendelkező bíróság hogyan tudja ellenőrizni és értékelni vagy akár elvetni a szak- véleményeket? — Több felszólaló foglalkozott ezzel a kérdéssel és kifejtette, hogy a szakértő tevékenysége a bizonyítási anyagnak csupán egy részét teszi ki. A bizonyítási eszközök összességéhez képest a szakvélemény részbizonyíték. A bíróság viszont a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és így alakul -ki a meggyőződése az objektív valóságról. Felhívta a figyelmet a büntető kollégium arra, hogy minden olyan esetben, amikor a megalapozott tényállás csak szakértő közreműködésével állapítható meg, a bíróság a szakértői bizonyítást nem mellőzheti. Ebben a körben egyúttal meghatározta azokat az ügytípusokat is, amelyekben a szakértő bevonása felesleges. A fentiek mellett részletesen elemezte még a kollégium az elmeállapot vizsgálatának indokoltságát, az orvosszakértő Igénybevételének gyakoriságát, a fiatalkorúak elleni eljárásban alkalmazott pszichológus és gyógypedagógus szakértők kirendelésének gyakorlatát, valamint a közlekedési bűncselekmények miatt folyó ügyekben a műszaki szakértők közreműködését. A kollégium végül megállapította, hogy a megyében működő irodák szakértői magas szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretesen dolgoznak. Tuza Béla Növekszik a tenyésztői kedv Illa™ke A kémény junuári fagyok idején visszaesett az állatpiacok forgalma, a szokásosnál kevesebb malacot és süldőt kínáltak eladásra a kistermelők, és a vásárlókedv is mérsékeltebb volt. A hónap végén viszont már mutatkoztak a fellendülés jelei, és februárban — amennyiben nem szól közbe az Időjárás — várhatóan kialakul az állatpiacok ilyenkor szokásos téli forgalma. A disznóvágások után felszabadultak az ólak, s a kistermelők a szabadpiacon vásárolt malacokkal és süldőkkel fokozatosan feltöltik azokat. Mivel a takarmányellá- tás továbbra is megfelelő, akadály nélkül nevelhetik fel az ál- lorríányt. A téli állatpiaci forgalom januárban némileg elmaradt a várakozástól; egy-egy átlagos nagyságú vásárban 500—600 malac és 150—200 süldő cserélt gazdát, holott ilyentájt 1000—1200, illetve 300—320 a szokásos forgalom. A rossz közlekedési viszonyok miatt és a nagy hideg következtében volt a felhozatal mérsékeltebb, ám a felkínált? állatállomány több mint kétharmadát mindenütt megvásárolták, ami a szokásosnál valamivel jobb arány. Az árak kiegyensúlyozottak, a malacok kilóját 60—65 forintért adják, a süldőét pedig 50—55- ért. Januárban kedvezően alakultak az önálló állatforgalmi és húsipari vállalatok felvásárlásai. Az elmúlt év azonos időszakához 4. Terremoto Másnap reggel az egyetemre tartottam. Megállók az egyik újságos pavilon előtt, megakad a szemem a kifüggesztett sportújság betűin. Az Esto sportnapilap öles betűkkel szedte címoldalára: „A magyarok térdre kényszerítették a brazilokat, Tshárdás Budapesten!” „A magyarok ünnepeltek, a brazilok megalázottan távoztak.” Zsebembe vágtam az újságot és elindultam szokásos tacos-evő helyemre reggelizni. (A tacos kukoricalisztből készült, úgynevezett tortillalepény, melybe fűszerezett, sózott, paprikázott húsdarabokat tesznek, megsütik és citrommal leöntik.) Mint myidig reggelenként az egyetemre menet, most is a Bellas Artes metrómegálló melletti tacos-sütő standját kerestem néhány jó falatéit. „Ah! Brazilverő4 Láttam bizony, láttam a meccset, a — földrengés brazilok valósággal szenvedtek, macska-egér harc volt ez a javából. ízlett a tacos? Na, mára három tacos erejéig a vendégem vagy! Ja, kérem, három gólt a braziloknak ...” Lelkendezett az eladó. Én csak álltam, s élveztem, hogy magyar vagyok. A MundiáL-folmácsolásról sokáig semmi hír nem érkezett. Azért a tévében végignéztem néhány meccsközivetítést, hogy lejegyezzem, megtanuljam a labdarúgás szavait, olyat mint kapufa, les, ék, fedezet stb ... Közben egy nagyon kellemetlen, a szó szoros értelmében megrázó élmény szörnyen fölkavart, s elhatároztam, hogy alakuljon bárhogy is, a fővárost egy időre mindenképpen elhagyom. 1986. április 30-ának hajnalán történt... Az időpontra pontoképest 80 ezerrel több sertést vettek át, a hízott állatokat folyamatosan dolgozzák fel. A húsipari központ szakemberei szerint ez a felvásárlási teljesítmény februárban várhatóan ismétlődik. Ez, valamint az a tény, hogy tavaly decemberben az egy évvel korábbinál mintegy 400 ezerrel több hízót tartottak az országban, azt igazolja, hogy növekszik á tenyésztői kedv. Folyamatosan gyarapszik a sertésállomány, és nagysága az idén várhatóan a tervezettnek megfelelően alakul. Az állami ipar az első félévben 3,6 millió sertés átvételével számol, s ezzel időarányosan teljesítheti a felvásárlási előirányzatot. síin emlékszem, mert aznap reggel 9-kor éppen egy számomra nagyon fontos előadást kellett tartanom a mexikói egyetemen, az UNAM-on. Ezt az előadást tekintettem tíz hónapos mexikói ösztöndíjas ténykedésem záró akkordjának, ha úgy tetszik, búcsúelőadásának. Tudtatn, hogy nagy lesz a fölhajtás, hiszen száznál több hallgatót várnak, köztük neves professzorokat, jön a dékán, jön. Tóth János, mexikói magyar nagykövetünk is, aki a rendezvény után állófogadást ad a meghívottak részére. Szent ég, ennyi minden! Kell ennél nagyobb izgalmat kiváltó dolog? Nem kellett, de történt... Három héten keresztül alig hunytam le a szememet, nagy erőbedobással dolgoztam. Délelőtt 9 órakor kezdődött az előadásom, de hajnali fél kettőkor még égett az asztali lámpa a harmadik emeleti albérleti szobámban. Az íróasztalnál gubbasztottam jegyzetem fölé hajolva, a külvilágot tudatomból kikapcsolva olvasgattam, javítgattam előadásom anyagát, amelynek címe: „A 20. századi szociológiai gondolkodás története Magyarországon”. A témát talán alcíme tette igazán vonzóvá, mert ilyen nevek sorakoztak, mint Mannheim Károly, Hauser Arnold, Po- lányi Károly, Lukács György, Heller Agnes, Kulcsár Kálmán, Huszár Tibor, Ferge Zsuzsa, Papp Zsolt, Gombár Csaba. Hirtelen soha nem tapasztalt dolog történt velem: Tompa, de hatalmas, minden oldalról érkező dübörgést hallottam, felülről, alulról, oldalról, az arcom az asztalba csapódott. „Teljesen kimerültem!” — villant át az agyamon. „Azonnal lefeküdni, még mielőtt megpattan egy ér az agyamban!” és már tápászkod- tam volna föl az asztal mellől, Falu a folyóhajlatban S zépeket hallottam, olvastam Ordasról. (Már a neve Is sejtelmesen zord). Látatlanul Is megkedveltem a Duna hajlatában megbúvó ősi községet. Olyan szeratettel mutatta be a műemlékvédők megyei tanácskozásán Besenczi Sándor, a község múltjának, értékeinek tudora és gondosa, hogy legszívesebben azonnal autóba ültem volna az egykori malomház, a református templom, a Rákóczi-emlékfa megcsodálására, az ordasiak megismerésére. Hazaérve, előkerestem egy kétszázéves országleírást. Vajon említi-e a községet? „Határja szűk” Hosszabban ismerteti, mint Madarast, Jankováczot, Köröst. (Mizse akkoriban „szabad puszta" a’ Jászságban, Orgovány, Jakab szállás, Tsárda Pest Vármegyében”! „Magyar Ordas, magyar falu Pest Vármegyében, Földes Ura B. Rudnyánszky Uraság, lakosai reformátusok, fekszik Patajnak szomszédságában, mellynek fiiiája, Úszódhoz egy mérföldnylre, határja három nyomásbéli, fekete a’ fölgye, tiszta búzát, kétszerest, és zabot terem, határja szűk, káposztával bővelkedik, szőleje, erdeje kevés. A' Dunán hasznos halászattya de elvesztettem az egyensúlyomat és visszazuhantam. Közben a kegyetlen dübörgés, a pokoli hang még erősebben, még félelmetesebben hallatszott. Itt a világ vége! Recsegett, mozgott a lakóépület, a falban a vashuzalok csikorogva őrölték a betont, miközben én minden erőmet összeszedve ösztönösen elindultam az ajtó felé. Tántorogtam, egyik lábamról tehetetlenül a másik lábamra, kiszolgáltatottan valami külső akarat kényének. Akkor jutott el a tudatomhoz, hogy a lépcsőházból kiabálás, ordítozó», sikítozás hallatszik, hogy: „Terremoto!” És mindenki rohant lefelé. Ez volt életem első földrengése, 1986. április 30-án, hajnali 1 óra 35 perckor, a Richter-skála szerinti 6,7-es erősségű, 42 másodpercig tartott. Furcsa dolog, de akkor igazából nem ijedtem meg — ezt ma sem értem — míg házunk és környékének lakói az éjszakát a szabad ég alatt töltötték, addig én perceken belül ismét az íróasztalnál ültem, mint aki igazából fel sem fogta, hogy mi történt vele. Csak este a szomszédok elbeszélései, a rádió meg a tv híradásai után tudtam megérteni az átélt veszélyhelyzetet és kezdtem el félni. De nagyon. Ennek a földrengésnek ugyan nem voltak emberáldozatai, mint a fél évvel korábbi borzalmas földindulásnak, mely a gyengébb sta- tikájú házakat kegyetlenül össze- roppantotta, viszont ezúttal a földrengést jó két héten keresztül kisebb földindulások sorozata követte, vagy 20—25 rengés- hullámban. „El innen, el Mexikóvárosból!” — adtam ki magamnak a jelszót. Simon János (Folytatjuk) van, vagyonnyaikat a’ kereskedők hajón el horgyák." Kicsit félteiji a találkozástól. Csendesebb, hangulatosabb a falu, mint sejtettem. Kalocsa és közel-távoli kúriák hatása érződik oromzatos, klasz- szicizáló barokk homlokzatú házain. Tavaly minősítették műemlékké ősi református templomát. Csak az autóbusz-rhegállónál látok várakozó, beszélgető embereket az ebédidőben (is) nép- telen utcákon. Kalocsára, távolabbi üzemekbe indulnak délutáni műszakba. Többen a közeli Duna töltéséről jól kivehető paksi atomerőműben keresik kenyerüket. Műhely az állomásépületben Helyben kevés a munkaalkalom. Húsz-harminc asszonyt, lányt foglalkoztat a volt hajóállomás közelében kialakított műanyagüzem, mint ezt megtudtam Bures Tibor vb-tltkártól. (Hosz- szú közszolgálat végén került Ordasra, dolgozott Homokmé- gyen — szülőfalujában —, Bátyán, Géderlakon). Szorgalmasnak és zárkózottnak mondja a község fogyatkozó lakosságát. (Az elmúlt esztendőben 12 ordasit tósértek utolsó útjára és mindössze hat idevaló illetőségű gyerek látta meg a napvilágot a közeli város kórházában.) A körzeti takarékszövetkezet beszámoló gyűlésének előkészítésére a vb-titkárt fölkereső Kiss Jeremiás elnök egyetért a véleménnyel. Mindenkit jól ismer, helybéli, innen autózik dunapa- taji irodájába. Remélem nem árulok el üzleti titkot, ha elmondom, hogy a takarékszövetkezet betétállománya több mint 13 millió forint. Az ordasiak többsége is náluk tartja megtakarított pénzét vagy annak egy részét. Sokan átpártoltak a helyi postához, mert így a be-, illetve kifizetésnél megtakarítják az autóbuszköltséget. Majd mindenért a szomszédba kell menniük. A termelőszövetkezet központja Úszódon van, az orvos Géderlakról jár át. Mostanában annak örvendeznek, hogy visszakapták az iskolát, az óvodát. Korábban mindenért a pataji gondnokságra kellett szaladniuk. öreg házak, öreg emberek Ordas önállósági vágyát, élni- akarását bizonyítják gondozott közintézményei. Szépen kicsino- sittatták a tanácsházát. Vigyáztak az eredeti állapot megőrzésére. Addig-addlg veszekedtek, amíg sikerült az épülethez illő ablakokat készíttetni a tüzép- telepeken kapható típusablakok helyett. Hamarosan befejezik az orvosi rendelő felújítását. Központi fűtést kapott az óvoda, Jutott pénz Járdák betonozására Is. Amennyire lehet, könnyítik a« öregek sorsát. Közvetlenül a tanácsi Irodákból nyílik az Idősek klubja. Rádióhallgatással, olvasgatással, kézlmunkázásMl, játékok készítésével töltik napjaikat a megfáradt Idősebb or- dasl polgárok. Dicsérik konyhájuk főztjét. Bizony olykor népesebb az öregek második otthona, mint az óvoda. Miben reménykedhet az új évezredre Ordas? Vigyáznia kellene arra, hogy olyan csendes sziget maradjon rohanó világunkban, mint amilyennek megismertem. A nyugalom, a régi paraszti vflogot felidéző környezet egyre. nagyobb érték lesz korunkban. Jobban kellene vigyázni a hangulatos faluképre, mert előbb-utóbb az üdülők fölfedezik Ordast. Kevés település büszkélkedhet ilyen kiváló adottságokkal! A faluszéli házak szinte a nagy folyóra néznek. A Duna közepén lakatlan sziget, vadgyümölcsökkel. Az idei téltől megszaggatott boltíves, torná- cos hajdani malomház szállást nyújthatna a pihenést, a barangolásokat kedvelőknek. Helyre- állításához pénz kellene, s nem is kevés. Jó szóval is óvhatná a tanács a hangulatos öreg házakat. Kár az épületekhez nem Illő kerítésekkel, vaskapukkal, ablakokkal megzavarni harmóniájukat. Ha csak tizedannyim vigyáznák a Kalocsa környéki települések arculatát, mint az őrségiek vidékük építészeti értékeit, többen látogatnák a vendégforgalom számára még fölfedezetlen falvakat. Idetelepülök Jövője érdekében keresi múltját Ordas. A fiatalok közül is többen maradnak szülőfalujukban, mint korábban. Rájöttek arra, hogy olcsóbb és derűsebb az élet? örömmel jegyeztem föl két cigány származású családot dicsérő szavakat. Kedvelik őket Ordason, mindkét család saját új házában lakik. Búcsúzáskor hallottam: úgy döntött egy fiatal házaspár, hogy a most 615 lakosú faluba költözik. Ileltai Nándor Tartalékosok búcsúztatója Tegnap délelőtt Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendezték meg a hadkötelezettség felső korhatárát elért tartalékosok ünnepélyes búcsúztatását. A művelődési központ nagytermét zsúfolásig megtöltő, Kecskemétről és a vonzáskörzet községeiből érkezett tartalékosokat dr. Mező Mihály, a városi tanács elnöke meleg szavakkal köszöntötte. Az elnöki megnyitót követően, Fehér Sándor a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mondott beszédet. Megköszönte az al- kotrnányban előírt kötelezettségek példás teljesítését, további erőt, egészséget kívánt, arra kérte az obsitosokat, hogy neveljék a fiatalságot a hazához hű, igaz magyar emberekké... A honvédelmi miniszter ünnepi parancsának ismertetése után Horváth László alezredes, a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok kitüntetéseket és emlékplaketteket nyújtott át. Honvédelmi Érdemérem különböző fokozatait kapták: Antal Károly t. törzsőrmester, Horváth Tibor t. százados és Csikós Imre t. őrmester. Az ünnepség végén színvonalas műsorral köszöntötte a felső korhatárt elért tartalékosokat a városi ifjúsági fúvószenekar és a Lánchíd Utcai Általános Iskola énekkara. Ezen a héten a megye más városaiban és városi jogú nagyközségeiben hasonló ünnepségekre kerül sor. G. G. BÁCS-KISKUN „ŐRSÉGE”?
