Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
házunk tája Tudnivalók a sertéstenyésztésről Az elmúlt évek változásai, a háztáji sertésállomány csökkenése felveti a hogyan tovább kérdést Annyi biztos, az egyre szigorodó külpiaci és belföldi igények megkövetelik a jó minőségű árut, s ez alól nem kivételek a háztáji gazdaságok sem. Egyetlen járható út marad: maradéktalanul teljesíteni a vásárlók által diktált követelményeket. A felzárkózás sikerét nagyban befolyásolja, mennyire képesek a gazdák a gyors változtatásra, álláspontjukat, szemléletüket felülbírálni. Akik bővítésre, fejlesztésre, esetleg új állomány beállítására szánták el magukat, aligha kockáztathatnak. Ezúttal Zs. Kovács Istvántól, a MÉM által adományozott Kiváló Kistermelő kitüntetés birtokosától kaphatnak tanácsot, aki ma is gyakorló gazda és a Kalocsa melletti Negyvenszálláson, ISV technológiával tenyészsüldők nevelésével foglalkozik: ezenkívül megyei havilapunk a Szövetkezeti Élet munkatársa. Igyekezzenek úgy tervezni, átalakítani, berendezni az épületeket, hogy egységnyi területen a legtöbb állatot tudják felnevelni. Nem árt, ha ehhez kikérik a tapasztaltabb gazdák véleményét és szorgalmasan forgatják a bőséges választékban kapható szakkönyveket. Ha kevés a férőhely, akkor inkább kocatartásra, ha több, akkor hizlalásra (is) célszerű berendezkedni. Természetesen az a szerencsésebb, aki maga állítja elő a hízó alapanyagot, mert ez sok előnnyel jár. A sertéstartók a nagyüzemekben meghonosodott, nagy tenyészértékű fajták -iránt érdeklődnek. Ez bíztató jel, ugyanis a fehér sertések elterjedése a minőségi javulás alapvető feltétele. A háztáji udvarokba elsősorban a magyar lapálysertés, a magyar fehér hússertés és az ezek keresztezéséből származó utódok javasolhatók. Arra azonban vigyázzunk, hogy túl sok fajtát ne keverjünk, mert ez előbb-utóbb megbosszulja magát. Akik kocatartásra rendezkednek be, vegyék figyelembe a „jártatási” lehetőségeket, az állatok biológiai igényeit, a higiénikus elletés követelményeit. Télen tartsuk a kocákat védett helyen. Gondoskodjunk megfelelő nagyságú, kényelmes fekvőhelyről, a mozgási lehetőségeket ne korlátozzuk. Könnyen kialakítható a száraz férőhely, ha az állatok a kifutóban végzik az ürítést. A jószágokat rá lehet szoktatni a számukra kívánatos mozgásra. Erre különböző módszerek vannak. Másik kérdés, hogyan biztosítsuk a hidegben a pihenőhely megfelelő hőmérsékletét? Egy lengő gumilap, ponyvadarab, esetleg zsák a legalkalmasabb, amit az ajtókeretre erősítünk. Ellés idején elsősorban a malacok igényét kell figyelembe venni. A fő követelmény, hogy világos, huzatmentes, legalább 16 Celsius-fokos, meleg istállóban tartózkodjon a koca malacaival. Ha kevés az állat nem gazdaságos fűteni. Az infralám- pával való melegítés ilyenkor előnyösebb. Egyre azonban vigyázzunk! Az égőt porcelán foglalatba csavarjuk, lássuk el védőkerettel és legalább 60 centiméter távolságra erősítsük az alomtól! A malacoknak indokolt külön fekvőhelyet kialakítani. Legjobb, ha ez a terület kiemelkedik a padozatból, így szárazon tartható, könnyen takarítható. A malac utóneveléséhez kis méretű etetőket, kis teljesítményű, biztonságosan működő önitatókat használjunk. A rács- padozatos nevelő kutrica nem előírás, de egyszerűsíti és köny- nyíti munkánkat. A hagyományos módszer esetén a bőséges száraz alom elengedhetetlen. A sertéshízlalással foglalkozók hajlamosak a téli hónapokat kihagyni. Viszont a befektetés a folyamatos hizlalással térül meg gyorsabban. A technológiát alapvetően az határozza meg, hány sertést kívánunk tartani és ellátásukra mennyi időt tudunk fordítani. Sok állat esetén az önetetők, önitatók használata nélkülözhetetlen, esetleg taposórács beépítése is indokolt. Önitatóból a vízszint- tartós mutatkozik a legjobbnak. Kívánság szerint, természetes módon ihatnak belőle az állatok. Az önetetőket gondosan kell megválasztani. Nem jók a nagy térfogatúak. A táp köny- nyen megakadhat bennük, fennáll a penészedés veszélye, aminek komoly állategészségügyi következményei lehetnek. Az adagoló nyílást vegyük szűkre, jobb ha a hízónak „meg kell küzdeni” a betevő falatért. Megszüntethetjük a pazarlást, ha szabályozni tudjuk az adagolást. A hízórekeszek kialakításakor nem árt figyelembe venni az esetleges beteg állatok elkülönítésének lehetőségét. Célszerű az elkülönítő helyet rekeszen belül biztosítani. így megmarad az „összeszaglás” lehetősége. Gyógyulás után a falkába visz- szaengedve nem számít idegennek az állat, a többi nem marja. Alapterületnek hízónként legalább 0,8 négyzetmétert számítsunk. Csoportnagyságnak 15—20 jószág az ideális. Ekkor a szociális rangsor még károso.- dás nélkül kialakul. Az a jó, ha három sertésre jut egy etetőhossz, illetve egy falkára két önitató. A padozat kialakítására több variációt vehetünk figyelembe. A hizlaló rekeszek pihenőhely padozatának a 10 centiméter vastag válaszfal-téglát ajánlom, lapjára, erős, cementes malterra fektetve, hogy kimoz- díthatatlanul álljon. Több előnye is van: meleg, puha, kellemes fekvőhely, szívesen tartózkodnak rajta az állatok és csak nagyon hideg időben szükséges almozni. A kifutó bordázott beton, vagy taposórács legyen, lehetőleg fedett helyen. A sertések izgő-mozgó, kíváncsi állatok, szívesen turkálnának, minden érdekli őket, játékosak. Ha „szórakozásukat” nem tudják megteremteni, marakodnak, zaklatják egymást. A háztájiban sem ismeretlen már a farok-, és fülrágás, a kannibalizmus. Egy megoldást tudok ajánlani, az én gazdaságomban bevált! Láncokat szereltem a mennyezetre, a végükhöz pedig (az állatok fejmagasságában) ■ autókülsőből vágott gumiszeleteket szereltettem. Hízóim kedvelt szórakozása: rágják ezeket a gumidarabokat, foguk belemélyed, ami biztosítja a rágás érzését. Ez a különös játék nagyszerűen leköti őket. „Szabadidejükben” nincs marakodás, fölösleges járkálás. Mindezeket figyelembe véve az állatok biológiai igényét kielégítve, remélhetjük, vállalkozásunk gazdaságos lesz, s hosz- szabb távú sertéstartásra rendezkedhetünk be. A KERTBEN Ahogy melegszik az idő, úgy ad egyre több munkát a szőlő, a gyümölcsös. A szőlő metszésekor azonban, különösen az idei kemény tél után érdemes házilagosan rügyvizsgálatot végezni. Épnek két — könnyen megtanulható — módja ismeretes. Az első szerint szedjünk megfelelő számú vizsgálódásra alkalmas, átlagos vesszőt, s ezeket 24 órán át szobahőmérsékleten tároljuk. Ezt követően egy éles késsel a meghagyandó rügyeket metsszük keresztben ketté, így meggyőződhetünk azok életképessegéről. Ha zöldek és nedvdúsak akkor élnek. Ha bámulnák, vagy feketédnek, akkor a fagy alaposan megcsipkedte. Az átültetés, az öntözés után sorrendben a második legfontosabb ápolási munka. Számtalan hiba forrása. A szobában hosz- szabb ideje tartott növényeinket akkor ültessük át, amikor edényüket kinőtték, vagy fejlődéA másik módszer időigényesebb. Ilyenkor vízbe állítva, mint a vágott virágot, hajtassuk, s néhány nap múlva meggyőződhetünk a vessző, így a tőke kihajtási erélyéről. A kapott „adatokat” átlagoljuk kisebb-nagyobb ültetvényünkre és e szerint tervezzük a metszést. Az azonban általánosságban mindenképpen igaz, hogy idén hosszabbra kell majd a csapokat, ugarokat, vesszőket hagyni, mert csak így várhatunk elegendő termést. Aki még nem metszett, nem késett el. Kár siettetni a munkát, hiszen a tél lehet hogy még kemény hideget tartalékol. sükben rendellenességet tapasztalunk: növekedésük megáll, sárgulnak, fonnyadnak. Az új edény csak egy-két centiméterrel legyen nagyobb átmérőjű a réginél, mert az a növény, amelyik aránytalanul nagy cserépbe A SZOBÁBAN . kerül, nem fejlődik, esetleg el is pusztul. A kezdő szobakertészeknek gondjuk az is, hogy mikor van az átültetés legkedvezőbb időpontja? Általában a tavaszi hónapokat javasoljuk. Egyenletes meleg lakásban már februárban ültessünk. Ilyenkor az első tavaszi napsütés hatására a téli fényszegény hónapokban pihenő növények újult erővel hajtanak. A hansági tőzeg rostos szerkezetű, savanyú kémhatású, a legtöbb szobanövény földkeverékéhez jól alkalmazható, orchideáknak, bíoméliáknak nélkülözhetetlen folyami homokkal, vagy perlittel keverve dugványok gyökereztetésére is kiválóan alkalmas. A Florasca típusföldek tartalmaznak hansági tőzeget. Általában az egész földmennyiség negyede legyen hansági tőzeg. A cserép aljára mindig friss földet terítsünk, a behelyezés előtt a növény felső részéről óvatosan távolítsuk el a régi földet, rakjuk körül frissel és hüvelykujjunkkal nyomkodjuk AZ UDVARBAN A napokban Csikós József kecskeméti agrárszakmáméit olvasónk levelében felhívta a figyelmet a juhok körüli igen fontos munkákra. Mivel sokan tar• A virágboltokban előrecsomagolt dobozokban árulják a hansági tőzeget, a nagyobb vetőmagboltokban azonban zsákosán is kapható. körbe. Sose töltsük a cserepet színültig földdel. Peremétől számítva 1,5—2 centimétert hagyjunk az öntözővíznek. Az átültetést alapos öntözéssel fejezzük be. tanuk a tanyán, hobbikertben, ha nem is nyájat, de egy-két juhot, ezért nekik is érdemes megfogadni a tanácsot. Az egyik komoly kárt okozó betegség a juhok férgessége. Az ilyen betegségben szenvedő állat pazarolja a takarmányt, lesoványodik, „megszakad a gyapjúja”, gyenge bárányt nevel, stb. A jó gazda legalább hat héttel a kihajtás előtt féregteleníti birkáit. Elenyésző költség ez, hiszen száz anyajuh esetén sem kerül kétezer forintba. így ha nem betegszenek meg az állatok, ötvenszázalékos abrakmegtakarítást érhetünk el, harminc százalékkal jobb lesz a legelőképesség és ugyanekkora arányú a gyapjú többlethozama. De javul a bárányok súlygyarapodása is. Ne feledkezzünk meg azonban a juhokkal érintkező kutyák fé- regtelenítéséről sem. A másik ilyen nagy kárt okozó betegség a rühesség. Minden év augusztus 20-ig hatóságilag kötelező minden birkát megfürdetni. A rühes birkának nemcsak gyapjúja vész el, de az állandó viszketéstől le is romlik. Az anyának teje nincs, vagy csak minimális. így a bárány elhullik és ha életben is marad, igen gyenge lesz. Mindez megelőzhető, ha a kötelező fürdetést alaposan, nemcsak hevenyészve végzik el. Ezután legalább hat hétig ne járassák olyan legelőn a birkát, ahol für- detlenül hagyottak is előfordulhatnak.
