Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-27 / 49. szám

1987. február 27. • PETŐFI NÉPE • • TESTVÉRMEGYÉNK ÉLETÉBŐL Az átalakítás első lépései a Krímben Kevés ember akad, aki ne kisérné élénk figye­lemmel a szovjet belpolitikai változásokat. Mihail Gorbacsovnak az SZKP KB január 27—28-ai ülésén elmondott elemzése is megerősíti azt a tényt, hogy a politikai vezetés a gondok mielőbbi felszámolását, a kibontakozás útját választotta. A társadalom egé­szét átható reform, a gazdasági változtatásokra irá­nyuló erőfeszítések kezdeti lépései is kemény mun­kát, átgondolt tetteket követelnek vezetőktől és be­osztottaktól egyaránt. A Krímszkaj» Pravda munka­társa la Krasznogvargvejszkij já­rás Rosszéja téeszében tett láto­gatást, és beszámolt az ott szer­zett tapas z találtairól. A múlt. ev .szeptemberében adott interjúban a főállattenyésztő, B. Vaszilkovszkij elmondta, hogy az 1988-os esztendő első nyolc hónapjában előlit sikerek további tettekre sarkallják őket.. Az év végi összegzés alapján bátran el­mondhatják, hogy nem indultak rosszul. Ez természetesen a na­gyon kemény, tudatos és tervsze­rű munkának köszönhető. A tsz fő profilja a szarvasmar­ha-tenyésztés. és ennek érdeké­ben már kora tavasztól kezdve biztosították a zölditafcairmány-el- látást, meghatározták azt a meny- nyiségefc. amely a leggazdaságo­sabb. Ez nagy változást hozott, Tcstvérlapunk, a Krímszkaja Pravda számos cik­kel és riporttal igyekszik bemutatni és példaképül állítani azokat a vállalatokat és gazdaságokat, ame­lyekben megfigyelhető a megújhodásra irányuló tö­rekvés. Mind többen ismerik fel, bogy az egy hely­ben topogás, a tehetetlenség egyre nagyobb kárt okoz; akadálya a szocialista társadalom nyújtotta lehetőségek kibontakozásának. A változtatásokért vívott küzdelem az egész megyében egyre Jellem­zőbb lesz. minden ésszerű kezdeményezés­nek. Megfelelő rendelkezésekre, tör­vényekre és a határozatok alkal­mas végrehajtóira van szükség. Az irányítás és a vezetés felelős­sége nélkül elképzelhetetlen a termelés alapvető feltételeinek megváLtozitatása-. Ez nagy odafi­gyelést, gondos elemzést, fegyel­mét és önállóságot igényel, hiszen — minit tudjuk — nenn zökkenő- mentes a korszerűsítésre való át­állás. Éh közben újabb és újabb problémák vetődnek fel, amelyek megoldása állandó készenlétet kíván. És nagyon fontos, hogy megnyerjük magunknak a dolgo­zókat.. gondoskodjunk róluk, mert nélkülük minden csak szép terv marad — hangzott el a Rosszija kolhozban. Győri Ilona Sz. ment lényegesen emelkedett a tejhozam az 1905-ös évhez ké­pest, és bíznak abban, hogy a to­vábbi korszerűsítésekkel ez nö­vekedni fog. Gondoskodni kelt a jól tejelő fajták kiválasztásáról, a takar- mánytermesztés technológiai fe­gyelmének betartásáról, mert ezek nélkül tartós, eredményekre nem lehet számítani — vette á.t a szót M. E. Zsűrik állattenyésztő. Az átalakítás kezdetén va­gyunk. Az egyes termelőegységek között versenyt kezdeményeztünk. Ezzel növelni akarjuk a kis kö­zösségek felelősségét és természe­tesen ezzel, együtt az érdekeltsé­get. Morá'íis és anyagi ösztönzés­sel segítünk elérni minden konk­rét eredményt. ' Nagy szerepet szánunk a vállalkozásnak és FIATAL ÚJÍTÓK Teljesítményekkel bizonyítanak «s Ä'Sr Jobbára fiatalokból verbuválódott az Izsáki Állami Gazdaság hús­üzemének kollektívája. Szaktudásuk és korábbi teljesítményeik alap­ján a létesítmény vezetőivé is fiatalokat választottak. Mivel bizonyítottak eddig? A korábban veszteségesen dolgozó rész­leg az elmúlt három évben a gazdaság nyereséges egysége lett. Mi kellett mindehhez? Jó szervezés, a szabályok pontos betartása és betartatása, vagyis kitartó, fegyelmezett muníka. A létesítmény szakembereiből szerveződött csoport- folyamatosan kísérletezik is. A hagyományos, feldolgozott árukat olcsóbban, jobb minőségben kívánják piacra adni. Szeretnék a hagyományos „magyaros” termék­listát is megújítani. Most például a sertéstüdőből készült termékeiket szabadalmaztat­lak. Eddig a tüdőt nem tudták használni. A vérrel együtt hulladék- nak, feldolgozásra alkalmatlan mellékterméknek számított. Most a fiatal újítók megmentik a sertéstüdőt, darálva, keverve, fiiszerezve remek töltelékárut készítenek belőle. Mint megtudtuk; ők így köszöntik a KISZ megalakulásának 30 év­fordulóját. —kas— • Folyik az elemzés a rész­leg laborató­riumában. Ár­vái Zoltán és Fekete Ildikó is részt vesz a kísérletekben. • • Ha a közön­ség megkedvel­te az izsáki parasztkol­bászt, legyen mindig elég a boltban! A leg­utóbbi fejlesz­tés a száraz­áru-érlelő megépítése volt. Bútorok a nagyvilág kertjeibe A Kecskeméti Alumí­niumipari Szövetkezet egyik legkelendőbb gyárt­mánya az alumíniumból készülő kerti bútor. Évente 25—30 ezer garnitúrát ad­nak el belőle, nagyrészt tőkés megrendelők részére. Az USA, Finnország, Franciaország és nem utol­sósorban Anglia a vevőjük, ez utóbbi egyedül 35 mil­lió forint értékben vásárolt tavaly. (P. Z.) • A gondosan tisztított öntvényeket a nemrégen átadott festőüzemben mű­anyag bevonattal látják cl. 2,8 MILLIÁRDOS ELMARADÁS Mikor pótoljuk a téli kiesést ? Talán majd csak július tá­ján, a nagy kánikulában feje­ződik be az a vita, amely ja­nuár közepe óta dúl országo­san: felkészültünk-e az idei nagy télre? Anélkül, hogy eb­ben a véget érni nem akaró vitában állást akarnánk fog­lalni, annyit ki lehet jelen­teni: az ipari vállalatok nagy általánosságban valóban fel- készülten várták a telet, jó részük számolt azzal, hogy ha nagyon sok hó esik, vagy ha olyan hidegek lesznek, ami­lyenek mifelénk egy évszá­zadban alig háromszor-négy- szer fordulnak elő — termel­ni akkor is kell. Természetes, hogy ez nem volt olyan egyszerű, mintaho­gyan utólag — szólni lehet ró­la. A külfejtéses bányákban például január 13-ától 18-áig 33 ezer tonna szén kitermelé­se maradt el. Ennek éppen egyharmada — 11 ezer tonna — volt a kiesés a hagyomá­nyos művelésű szénbányák­nál, elsősorban a perem-kül­fejtéseken. Hiányos felkészülés Ugyancsak lényeges volt a tél miatti kiesés a villa­mosenergia-szolgáltatásban. ahol január 12-én és 13-án életbe kellett léptetni az or­szágos terheléskorlátozás A- fokózatát. Ez. 300 megawatt kiesését jelentette, és 166 fo­gyasztót érintett. Elsősorban ipari üzemeket, de előfordult áramkiesés háztartásoknál is. Az viszont kevéssé mutat előrelátásra, hogy az energia- termelés azoknál az erőmű­veknél csökkent, amelyek a külfejtésű bányák szenével tüzelnek. Vajmi kevés lehe­tett ott a tartalék — vagy ha igen, bem eléggé fagybiztos helyen tárolták a szenet. Az ok ugyanis mindenütt a szén­készletek lefagyása volt. Ahol viszont fiz úgynevezett alter­natív tüzelésre rendezkedtek be — vagyis gázzal éppúgy tudnak fűteni, mint olajjal — ott a leghidegebb, hófúvá- sos napokon egyszerűen átáll­tak az olajtüzelésre. Így tör­ténhetett meg — ami nemzet­közi elismerést váltott ki azokban a napokban, amikor egész Európa küszködött a téllel —, hogy Magyarorszá­gon nem volt zavar a gázel­látásban. Százhúsz vállalat — a nép­gazdaság szempontjából leg­fontosabbak — adott napi helyzetjelentést január 12- étől az Ipari Minisztérium ve­zetőiből alakult operatív bi­zottságnak. A jelentések oly­kor jobban hasonlítottak ost­romlott városok hadijelenté­seihez, mint békés üzemek termelési számsoraihoz'—ám a helyzet sem volt békésnek, de legalábbis mindennapinak mondható: a fűtőanyag- és nyersanyag-készletek egyre fogytak, a havazást pedig előbb szélviharok, majd rend­kívüli hidegek váltották lel. Egyetlen januári nap A szállítások, pontosabban; a szállítás nehézségei okoz­ták a legtöbb gondot. Sem a vonatok, sem a távolsági au­tóbuszok nem tudtak menet­rend szerint közlekedni. Ez pedig — a többi között — azt jelentette, hogy január 12-én, 13-án a dolgozóknak átlagosan csak 30—50 százaléka jutott el a munkahelyére, s ők is többnyire nagy, több órás ké­séssel. holtak olyan üzemék, vállalatok is, amelyeknél a dolgozók 90 százaléka hiány­zott — az időjárás által iga­zoltan. S ott, ahol a dolgozók — több-kevesebb hiányzással — bent voltak munkahelyükön, a termelés megindításának (vagy akárcsak folytatásá­nak) első feltétele volt, hogy eltakarítsák a havat legalább az ajtók, kapuk elől, védett helyre vigyék az érzékenyebb anyagokat, műszereket, s ál­talában a lehető legjobban védekezzenek a tél várható, további kártételei ellen. (Ha zárójelben is, de meg kell jegyezni; ezeknek a munkák­nak jó részét korábban is el­végezhették volna, számítva arra, hogy 1987-ben — mint / minden évben — várható a tél beállta.) Felmérték; mennyi kártoko­zott a — ha nem is rendkívü­li, de szokatlanul hideg — időjárás. Megállapították, hogy a fagykárt egyetlen vál­lalat sem szenvedett, s hogy az egész ipar összes termelé­si kiesése 2,5—2,3 milliárd fo­rint. ami nagyjából megfe­lel egyetlen januári munka­nap termelési értékének. Március végéig Mindenki számára termé­szetes volt, hogy ezt be kell pótolni, hiszen a mainál jobb gazdasági helyzetben sem le­het ekkora hátrányt hurcolni egész éven át. Mindjárt hoz­záfogtak a hétvégi műszakok megszervezéséhez: januárban 73 vállalatnál dolgoztak szom­baton vagy (néhol és) vasár­nap, összesen 204 műszakot teljesítve. Februárra maradt a kiesés nagyobbik felének pótlása: 103 vállalatnál ter­veztek 414 műszakot. Így a feldolgozóiparban az első negyedév végéig felszá­molnak mindén lemaradást. A' bányákban nincsenek gon­dok, hiszen csak ott volt több­kevesebb kiesés, ahol a köz­lekedési nehézségek miatt nem tudtak munkahelyükre jutni a bányászok. S a közle­kedési vállalatok dicséreté­re szóljon, hogy az élelmiszer- és üzemanyag-szállítás után — mert ez volt a legfonto­sabb, kétségtelenül — a bá­nyászjáratok időben-rendben indítását tartották legfőbb feladatuknak. Legtovább tart a kiesés le­dolgozása a folyamatosan termelő üzemeknél, ahol a cél „csupán” az, hogy ne vi­gyék át az 1987-es tél miatti hiányt 1988-ra. Ezt azonban — ésszerű gazdasági-szerve­zési intézkedésekkel — el fogják kerülni. Vállalták, amint elmúltak a nehéz téli napok. Vagyis felkészültek a — reméljük, vissza nem térő — kemény télre. Jöhet a tavasz! V. E. Lakatosok munka nélkül? de vannak tanulságai Kecskeméten is elkezdődött a racionalizálási prog­ram, néhány gyárban, vállalatnál máris több szakmunkásnak adták ki a munkakönyvét. Közü­lük sokan — például a lakatosok — nem tudnak a képzettségüknek megfelelő munkakörben elhe­lyezkedni. Ha adódik is számukra munkaalkalom, jóval kevesebb bért kínálnak nekik, mint ameny­nyit előző helyükön kaptak. Ilyen és hasonló okok miatt kiváló szakemberek kénytelenek a nemter­melő szférában elhelyezkedni... így szól a hír, amely a napokban „érte el” szer­kesztőségünket, s aminek valódiságát vagy valót­lanságát kiderítendő kerestük fel azokat, akiknek hivatalból minden ilyen változásról tudni illik. Ezer betöltetlen hely Dr, Tóth Imre, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának ve­zetője tőlem hallotta először az „információt”. — Nincs róla tudomásunk — jelentette ki határozottan. — Ki­sebb mértékű munkaerőmozgás persze mindig van a vállalatok között, ez azonban jelenleg sem számottevő. Az pedig végképp nem igaz, hogy egyes fémipari szakmákban nem lehet elhelyez­kedni! Lakatosokat például tu­catjával keresnek! Kecskemét üzemei, intézményei ebben az esztendőben 1388 dolgozó felvé­telét és 439 „leépítését” tervezik. Á két szám különbsége 949, te­hát csaknem ezer dolgozót vesz­nek fel 1987-ben: A termelőegységek, intézmé­nyek tervezett létszámcsökken­tését tartalmazó összesítésből az derül ki: előreláthatóan a leg- ' több munkatársától, számsze- rint 78-tól a Magyar Nemzeti Bank kíván (átszervezés miatt kénytelen) megválni. (Nyilván­való, hogy többségük szellemi dolgozó). A Dutép 52, a Habse­lyem Kötöttárugyár 40, a Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz 30 fős létszámleépítést tervez. Más cégek ennél kevesebbet. A do­log persze nem ilyen egyszerű, mert ezek a számok csupán a végeredményt mutatják. De hogy az a negyvenes létszámcsökken­tés száz gépivarró elküldésének és hatvan hímző felvételének egyenlege-e (a példa részemről teljesen önkényes! A. M.), nem derül ki a megyei tanács bir­tokában levő adatokból. Egy biz­tos: a munkaerőpiacon jelen­leg szinte minden szakmában kereslet van, ezt a megyei ta­nács munkaügyi szolgálatához beérkező vállalati igénylések is egyértelműen bizonyítják. Minderről dr. Feleky Pál, az iroda vezetője a legapróbb rész­letességgel tudja tájékoztatni az érdeklődőket. A híresztelésben szereplő példánál maradva: az egyik (számítógép által készített) több méter hosszú lista szerint január végén 15 kecskeméti cég keresett lakatosokat, összesen több mint száz dolgozóra volt szükségük azon a napon ebben a szakmában. Márpedig amire ekkora a kereslet, azt nem „ve­szik” áron alul! Igaz, a kereslet— kínálat aránya naponta változik a munkaerőpiacon (ez minden­féle szakmára vonatkozik), de ritkán és legfeljebb átmenetileg billen a kínálat oldalra. Hézaj» a jogszabályon Ha a munkaügyi szolgálat ada­tai nem pontosan fedik a való­ságot, annak oka az, hogy az üzemek, vállalatok nem jelentik be (a szolgálati irodának) a ter­vezett vagy tényleges létszámvál­tozásukat. Ez egyrészről azt je­lenti: a valóságban több dolgo­zó felvételére van igényük, mint amennyiről az iroda tud. Ám fi­gyelemreméltó és a munkanélkü­liségről elterjedt híresztelés szempontjából elgondolkodtató, amit dr. Feleky Pál a létszám- leépítéssel kapcsolatos bejelen­tési kötelezettségről mondott: — Az erre vonatkozó jogsza­bály hézagos. Ugyanis csak azt mondja ki, hogy a cégek abban az esetben kötelesek irodánk­nak bejelenteni létszámleépíté­süket, ha az egyidőben megha­ladja a tíz főt. De hogy mit je­lent az egyidejűség, azt ki-ki sa­ját belátása szerint értelmezi. Ha az adott vállalat az egyik héten felmond tíz dolgozójának, a má­sik héten nyolcnak — és így to­vább, mem biztos, hogy tudomást szerzünk róla. Ilyen feltételek kö­zött képtelenek vagyunk haté­konyan segíteni, az igényeket közvetíteni a cégek között. Pe­dig az effajta koordinációra a jövőben minden eddiginél na­gyobb szükség lesz, tekintettel arra. hogy a vállalatok közötti rmirtkoenWue ■ port »-ítas, na­gyobb mértékű munkaerőmoz­gás előbb-utóbb úgyis bekövet­kezik. Meghízható információt! Nehezen tudom elképzelni, hogy akár csak egyetlen válla­lat is, durván visszaélve azzal a bizonyos jogszabály-hézaggal, a tömeges létszámleépítésről ne tájékoztatta volna a tanács mun­kaügyi szolgálatát. Ám, hogy egészen a végére járjak a híresz­telésnek, megkérdeztem a me­gyei tanács ipari osztályának Vezetőjétől: van-e tudomásuk ar­ról, hogy Kecskeméten akár csak egyetlen üzemben, vállalatnál is nagyobb létszámleépítés tör­tént volna a közelmúltban? Dö­mötör Tibor így válaszolt: — Egészen biztos, hogy nem volt. A fémipari szakmákban — lakatos, hegesztő, forgácsoló stb. — pedig kifejezetten mun­kaerő-éhség van a városban. Ha­sonló helyzet jellemző más szak­mákra is. A konzervgyárban ugyan lesz egy kisebb mértékű lakatos-leépítés, de őket szélesre tárt kapukkal várják más üze­mek, mint például a BRG, a re­szelőgyár. Ami pedig a jövőt il­leti: még nem hivatalos bejelen­tés alapján tudunk róla, hogy egyik-másik üzemben az év második felében esetleg számot­tevőbben csökkentik a szak­munkás-létszámot, de ha ez be­következik is, nem marad senki munka nélkül. Mint mondottam: munkaerőéhség jellemző a vá­rosban. Azt pedig, hogy az el­bocsátott dolgozó új munkahe­lyet találjon, minden arra ille­tékes szerv segít „összehozni”. Ehhez viszont elengedhetetlen a pontos információ, az, hogy az üzemek, vállalatok lelkiismere­tesen — még idejében! — tájé­koztassák terveikről mindazo­kat. akikre a dolog tartozik. Min­denekelőtt természetesen a sa­ját dolgozóikat: az őszinteséget nélkülöző légkör bizonytalan­ságot félelmet — mindez pedig a ,iv. sí a ni h' >z. hasonló híres-/!’- lést, mendqmi'ndái szül! Almás! Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents