Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-27 / 49. szám

1987. február 27. • PETŐFI NÉPE • 3 VENDÉGLÁTÁS A KÖZSÉGEKBEN — ÚSZÓD­„Tollat kell ragadni, mert ami sok, az sok!” — így kezdi la­punknak küldött sorait egy uszó- di levélíró. Bár névtelenül, de tu­datja, hogy „ ... az új vendéglő­ben nagy harc folyik az alkoho­lizmusért. Reggel fél 7-től lehet féldeciziii vagy egydecizni, mivel 9 óra előtt háromcentes rövid­italt nem mérnek. Embereink ki ■&em józanodnak, máris kezdik új­ra az ivást.” Tortáért Kalocsára kell menni! Dülöngélés 5 órakor A „Köszönjük, nevek nélkül” aláírással érkezett levél nyomán ellátogatunk a faluba. Kiderül: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja! A község páirttitkára, aki a tanács végrehajtó bizottsá­gának is tagja, elmondja, hogy már reggel 5 órakor találkozott dülöngélő tsz-taggal. Honnét jött, vagy hová tartott? Azt már nem tudta pontosan megállapítani. Az •egyik tanácstag meg arról szá­mol be, hogy éjszakába nyúló ti- vornyázásck zavarják Úszód la­kóinak életét. Az idei falugyűlés sürgette: a tanács kísérje figye­lemmel, ellenőrizze és segítse kul­turáltabbá tenni a helyi vendég­látást. Mindez azután történt, hogy Csoda Jánost, a Szabadság ut­cai szerződéses Nefelejcs presszó üzletvezetőjét a megyei kereske­delmi felügyelőség 5 ezer forint bírsággal büntette videoműsorok engedély nélküli bemutatásáért (34 kazettát találtak nála), s já­ték- és pénznyerő automaták üze­meltetésére vonatkozó szabályok megszegéséért. Heibl Istvánnét, az új vendéglőnek nevezett Tíz- lukú csárda tulajdonosát szintén elmarasztalták. A népi ellenőri vizsgálat tanúsága szerint a De­ák Ferenc utcai vendéglátóhelyen 9 óra előtt is kiszolgáltak szeszes italt. A próbavásárlásnál keve­sebb vodkát és kevertet töltöttek ki, s a fali árlap olvashatatlan volt. Ezért, árdrágításért és ár­ellenőrzés akadályozásáért — többrendbeli szabálysértésért — összesen 17 ezer forint pénzbün­tetést fizetett Heiblné egy esz­tendő alatt. Kiszabták a bírságot... és azután? •Nem a múltat akarjuk ezzel mindenáron fölhánytorgatni. Nem azért jöttünk Úszódra, hogy le-' vélírónk jelzése és a tanács vb- titkáránál, Kalapos Zoltánnénál őrzött jegyzőkönyvek alapján csupán a vendéglátás gyenge ol­daláról írjunk. Az érdekel in­kább bennünket, milyen helyet (Méhes! Éva felvételei) foglal el Úszód kereskedel­mében. — Valami­kor hét kocs­ma volt a köz­ségben — szá­molgatja Ok- vátovity István tanácselnök. — Konkuráltak egymással. „Megélt” mind a hét. Azóta vál­tozott a hely­zet. Két kézben van a vendég­látás, még pon- * tosabban a szeszesital-forgalma­zás. Csada Jánosnak nem szakmája a vendéglátás. Mégis, vállalkozói kedvéből .több mindenre futotta itt az elmúlt három eszten­dőben, mióta szerződéses üze­meltetőként bérli a Nefelejcset, a Kalocsa és Vidéke Áfész presszó­ját. Az ide 300 méterre levő kül­ső tégla WC helyett bénít mos­dót építtetett. A kiszolgálópult fö­lött bolthajtás, a falakon olaj­festés, lambéria, egy állványon színes tévé. valamint rexasztal és más berendezések jelzik az áfész költségére elvégzett korszerűsí­tést a negyvenéves épületben, ahol 30 esztendeig kocsma volt. Valójában ma is az. Csupán a cé­gér és a külső változott. Ám ami­kor az ételforgalmazásról kérde­zem a bérlőt, látom, ezzel hamar kátyúba jutna beszélgetésünk. Ropi, pogácsa — más semmi — Étel? — tűnődik el gond­terhelten. — Az itt nem kell. Ezen a helyen mindig kocsma volt, so­sem kifőzde. Megszokták az em­berek. Csak ropi és pogácsa szo­kott lenni ... Beszédesebbé válik, amikor az •Italra terelem a szót. — A Nefelejcs, látja, így sem üres — mutat körbé a teremben • A nagy, fehér épület — a Tiz- lukú csárda — kiemelkedik a fa­lu házainak sorából. Felszereltsé­gével kulturált vendéglátóhely le­hetne ... • ... ha nem a kocsmajelleget őrizné tovább. : igsUr' «r* iw»?? Csada János. — Az asztaloknál mindig ülnek. Reggel 7-kor jövök dolgozni, és 23 óráig talpon va­gyok. Este nagy a forgalom. Olyankor eladok annyi félliteres pálinkát, mint amennyit azelőtt reggelenként kimértem. Amikor még a művelődési házban enged­tek szeszes italt árusítani, három- százötven-négyszáz üveg sört vet­tek tőlem egy-egy bálban. Két éve ezt megtiltották. Azóta nincs bál. Nem jönnek össze a fiata­lok. Ügy fáj az ember szive, ami­kor látja, hogy mennyire pang a kultúrház ...! Majd a fagylaltozók is sorra kerülnek őszintén szólva, nem fakadtam könnyekre efölött a szívfájdalom fölött. Amiatt van inkább hiány­érzetem — a falubeliekkel együtt —, hogy míg tortáért Úszódról Kalocsára kell utazni, míg nyáron a Nefelejcsben a gye­rekek az italozók sorában vára­kozhatnak fagylaltért, s míg erő­sen tartja magát az a nézet, hogy egy településen csak alkoholfélék forgalmazásából lehet megélni, addig az uszódi vendéglátás fe­hér foltja — egyoldalúsága — megmarad. Kérdés, hogy meddig? Kohl Antal 23. Ó, szenyor hungaro! A magyar labdarúgó-válogatott Mexikóvárosban töltött utolsó napjaira a Holiday Inn Szállóban szállt meg. A tizennyolc emeletes hotel legfölső szintjén, a bárban ülök helybéli és magyar barátaimmal. Az asztalon cola és ruim. Köze­leg az éjfél, csapatunk holnap délután repül haza. Mexikó „szép­séges hölgyei” ellepték az éjsza­kai mulatókait, bárokat, hogy fo­cistákkal ismerkedhessenek meg. „Te nem mész senkiivel táncol­ni1?” — kérdezem Hajszán Gyulát. ..»Nem! Ezt a másfél napot már kibírom, a,ztán vár Otthon a menyasszonyom. ’ ’ Beszélgetünk sefc mindenről, így a megalázó vereségről is. Hajszánt kihozták a Mundiáílra, de egyszer sem válogatták be a csapatba!. Mégsem szid ezért sen­kiit, Mezeyt sem hantjai. „Alapvető hibánk italán az volit, hogy hamis koncepcióval jöttünk el, hamis szellemben azt hittük, hogy Itényleg nagyon sokra le­szünk képesek, és csak győzelem­re játszottunk, döntetlenre nem is gondoltunk. Amikor pedig csú­fos vereséget szenvedtünk. végleg összeroppaimt a csapat, és lám, imég azt sem értük el, amire pe­dig reálisain képesek lettünk vol­na, bejutni a legjobb tizenhat közé.” A maigyar válogatott június közepének egyik délutánján Me­xikóvárosban repülőgépre szállt és elhagyta az 198G-os Mundiál színhelyét. Mexikóban senki sem vette észre távozásukat... A Mundiál tovább folytatódott nélkülünk ás. Június 15-én az Azték Stadionban száztizennégy­ezer néző hangarkánjáival buzdít­va Mexikó 2:0-ra győzött Bulgá­ria ellen. „Ccákflti bim-bum. bam- baim-baim, Mexikó—Mexikó rá, rá, rá!” — zúgta önfeledten a tömeg. Igen, ez az örömök éiiszakája volt. Amikor a ‘hazai válogatott győzőit, a stadionból a városköz­pontig vezető több kilométeres főúton, a Tilailpanon haitafimas emberáradait kígyózott, a Refor­mra sugárút arany Angyal szobrá­ig. Ott azitán énekeltek, táncol­tak. tapsoltak, miközben azt kia­bálták: éljen Mexikó! At autósok örömükben tülköl­tek. több autóbuszt a fiatalok megállítottak, megszálltak, úgy, hogy a tetőn is harminc—negy­ven ember ül:t, állt, csimpaszko­dott. A buszokat a városközpont­ba térítették. A szél mexikói zászlót lenge­tett, mexikói rigmusokat hordott magával. Mindenki önfeledten tombolt, tízéves gyerek és het­venéves aggastyán járta a yuca- táni párád icscmnaadár táncát. Áz emberek fején, nagy karimájú sombréro-kialap és pattogott a Mundiál! indulóra. Igen. ez való­ban az örömök éjszakája vo’it. Ezek azok az órák. amikor felej­tik az emberek bánatukat és sze­génységüket. fél évvel a földren­gés után örömtől csillant a könny. Pienta. fiesta, valódi latin-ame­rikai karnevál-hangulat. Ez kröl ai néon'eik, ez adja a sport fölszabadító örömét. Sze­gény és gazdag, éhes és jóllakott eevüit tombol, mexikói és kül- fö’dii együtt örüli. Ezt jelentette tehát Mexikónak és ta mexikóiaknak a Mundiáil. Tíz hónappal a. mexikói világ­bajnokság után Kecskeméten, a Hunyadi János Általános Iskola MEGYEI FÓRUM Többet kell tenni a munkavédelemért Az elmaradt kár a haszonnal egyenlő Többnapos munkavédelmi ren­dezvénysorozat színhelye az SZMT kecskeméti székhaza. A szakszervezetek, az általános fo­gyasztási szövetkezetek, az ipari szövetkezetek és a munkavédelmi felügyelőség megyei szervezetei hívták meg az érdekeltségi terü­letükhöz tartozó gazdálkodó egy­ségek munkavédelemmel foglal­kozó képviselőit. A rendezvényen megtekinthető a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat és a Mű­szaki Árut Értékesítő Vállalat ki­ál lí tásai. :M umikar uha-di va tbsmu­tató, munkavédelmi videofilmek és számítógépes vetélkedők szí­nesítik a programot. Miint ismeretes, a munkavéde­lem tennivalói az állami és a szakszervezeti szervek között át- szerveződtek, két évvel ezelőtt megalakult az Országos Munka- védelmi Főfelügyelőség. A tenni­valók megva’.ós'Tásáért. az új in­tézményrendszer közreműködésé­vé!, az állalmi és gazdasági veze­tés a felelős, míg a szakszerveze­tek kötelessége a feladatok minél jobb megoldásának szorgalmazá­sa. segítése és ellenőrzése. Az el­lenőrzés nem cél. hanem eszköz, ez derült ki dr. Szűcs Endrének, a Szakszervezetek Megyei Taná­csa elnökének megnyitó szavai­ból. A közös cél a termelés mun­kakultúrájának és biztonságának fejlesztése, a munka- és technoló­giai fegyelem erősítése, a korsze­rű imunikakörüCimények megte­remtése, az üzemi balesetek és foglalkozási ártalmak megelőzése. Az együttműködés alapelve: az emberért tevékenykedni. Az utóbbi években a gazdasá­gi háttér nem kedvezett a mun­kavédelemnek, mégsem engedhe­tő meg. hogy az alapvető bizton­ságtechnikai feltételek hiányoz­zanak. — Alapállásunk — mondotta az előadó —, hogy legalább éves terv készüljön. Középtávon pedig egy rang'or legyen arról, hogy az anyagi lehetőségek függvényében melyek a megoldandó feladatok. Természetesen első helyre az életveszély megakadályozásának ke’l kerülnie. Fontos, hogy a gaz­dasági megközelítésben tudato­suljon : az elmaradt kár a haszonr mai egyenlő. Ennek érdekében ja­vítani kell a megelőző intézkedé­sek és a baleseti Oktatás tartal­mi színvonalát, a munkarvédelmi- őr-mozgalom aktivitását és szer­vezettségét. Akad tennivaló a közlekedésbiztonság, a környezet­védelem és az egészséges élet­módra nevelés területén is. Gergely Imre, a Bács-Kiskun Megyei Munkavédelmi Felügyelő­ség hivatalvezetője beszámolt a megye munkavédelmi helyzetéről. Elmondta, hogy az ellenőrök napról napra ott vannak, ahol rajtuk kívül más külső ellenőr­zés nincs. A felügyelőségre háru­ló feladatok végrehajtása a dol­gozók egészségvédelmén (túl je­lentős népgazdasági haszonnal jár. Hogy mennyire nem elha­nyagolható szempontról van szó, ezt a statisztikai adatok is bizo­nyítják. Bács-Kiskun megyében az üzemi balesetek miatt kieső munkanapok száma kimeríti 80 fő egyéves teljes munkaidőalapját. A közös munkában az érdekelt­ség akkor lesz teljes, ha kiegé­szíti a munkahelyi, gazdasági és társadalmi vezetők személyes példamutatása, a szocialista bri­gádok kollektív hozzáállása, va­lamint a hatékony felvilágosító, propaganda- és nevelőmunka. A rendezvénysorozat ma ha­sonló programmal, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Te­rületi Szövetségének meghívásá­val folytatódik. K. A. Népi ellenőrzés Két vizsgálati program megtárgyalását tűzte teg­nap délelőtti ülésének na­pirendjére a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A testület jóvá­hagyta a Szerződéses kap­csolatok módosítására tett intézkedések gyakorlati végrehajtása az élőállat- felvásárlás tekintetében, valamint az Áralkalmazás és ármunka a szerződéses és a jövedelemérdekeltsé­gű kereskedelmi egységek­ben című programokat, amelyek egészen a negye­dik negyedév végéig ad­nak munkát a népi ellen­őröknek. földrajz.szakfcörösei hívtak: me­séljek Mexikóról! Eddig csak egyetemen, főisko­lán tartottam előadásit, de ennek a kedves fölkérésnek nem tudtam nemet mondani. Kérdéssel for­dultam a gyerekeikhez: „Nos, mit tudtok Mexikóról, soroljátok!” „León, Irapuato, peso, Pique, sombrero és a zászlójuk is piros —fehér—zöld színű, minit a ma­gyaroké” — mondták egymás után. Ekkor eszembe jutóit, írni lenne a válasz, ha most ugyanezt a kérdést fölt enném Mexikóban egy leoni iskolában ’hasonló korú gyerekeknek: „Mit tudtok ti a magyarokról ?” De Italán jobb, hogy nem tehe­tem föl. Biztosan mosolyognának. A mexikóiak mindig mosolyognak: örömükben is. bánatukban is, soha nem haragtantók. Két héttel a Mundiál után — lehet, hogy elmúlt már egy hp- nap Is —. Horváth Attila bará­tommal újra ellátogattunk Lyon­ba a Hotel Estanciába. A szállo­da portára egv középkorú hö'igy volt, megismert engem. Szélesen elmosolyodott, nevető szemmel nézett rám; „Ó, Senor hungaro! Ó, a magvar úr!” ! Láthatóan örült a viszem Hatás­nak. Elmondta!, hogv szeretettel emlékszik vissza a magyarokra, a magyar újságírókra akik tré­fának, vidámak, furcsák és meg­fej tlh etet! enek voltak.. Tízhónaipos kinttartózkodásom és hazatérésem után fél évvel el­mondhatom, hogy van egy nagy szerelmem: dús. fekete hajú, barna bőrű. fekete szemű, karcsú és mindig moso’vgó. Ügy 'hívják: MEXIKÓ. Talán még viszontlátom! Simon János (Vége) „A FIAM IGAZI FÉRFI LESZ” Bevonulok Február 25—26. A megye na­gyobb városainak egy-egy köz­épületében gyülekeztek e két napon a behívóparancsot kapott fiatalok. A fiúk arcán szorongás, a hozzátartozók közül az apák büszkén húzták ki magukat, az anyák és menyasszonyok szája pityergésre állt. Nem mintha okuk lett volna rá, de sajnálni ülik a bevonulót.,.(?) Ifj. Volcz Dénes 23 éves, már honvéd, ezen a reggelen Kecske­méten, a Nagykőrösi utca 21. szám alatti lakásban úgy búcsú­zott a szüleitől és 20 éves húgá­tól, hogy a puszik után letette a lakáskulcsot, s megkérdezte: „El­kísér valaki?” Az édesanya ter­mészetesen szívesen vállalta ezt az „áldozatot”. — Kecskeméten végeztem a Gépipari és Automatizálási Mű­szaki Főiskolán gyártástechnoló­giai szakon, szerszámszerkesztő és -gyártó üzemmérnök vagyok — mondta a be­vonulási he­lyen, az SZMT székházának előcsarnoká­ban. — Buda­pesten, a Hun­gária Műanyag- feldolgozó Vál­lalatnál helyez­kedtem el gya­kornokként, s s már két he­te tudom, hogy ma kell bevo­nulnom. Kicsit félve indulok neki ennek a 18 hónapnak, de azért biza­kodom • is. Mi­től félek? Nem bízom az álló­képességem­ben, s a bezárt­ság lesz szo­katlan. Hu­szonhárom éves vagyok, s most szakadok ki először a csa­ládi környe­zetből az is­meretlenbe. A bizakodás? Lel­kileg, fizikai­lag megedződöm, emberi tartást kapok, s megszerezhetem az al­kalmazkodóképességet. Igazán ar­ra törekszem, hogy megfeleljek a feladatoknak, szeretném meg­állni a helyemet. Az édesanya türelmesen hall­gatta a fiát. Lopva, hogy más észre ne vegye, a büszkeségtől csillogó, de a féltéstől .nedves szemmel méregette. Eszébe jutott a kolléganők intelme: „Ne kísérd el!” Miért ne tette volna, hiszen örül, hogy a fia katona lesz. Hu­szonhét éve dolgozik a Dutópnél bórcsoportvezetőként, a férje itt minőségellenőr. De jó, hogy nem hallgatott a kolléganőire. — Minden szülő tudja, hogy a fiai, ha eléri a kort, s'egészséges, bevonul katonának — mondta az édesanya. — Várja is, szorong is, ez van bennem is. Nagyon család- és szülőszerető a fiam, s ezért is ragaszkodtunk ahhoz, hogy itt Kecskeméten szerezzen magasabb képesítést. Ez lesz áz • Ifj. Volcz Dénes, aki már ka­tona. • A búcsúzás pillanata. első huzamosabb távolléte. Anya vagyok, s tudom, hogy ebben a fenyegető világhelyzetben fel kell készülni a haza védelmére. Ex nemcsak a férfiak, hanem az anyák kötelessége is. Én abban bízom, hogy becsületesen helyt­áll a fiam a hadseregben, s al­kalma lesz tovább fejleszteni technikai tudását. A szülők min­dig optimisták. Én is az vagyok, s abban reménykedem, hogy 18 hónap múlva a fiam igazi férfi lesz! Bevonulók, félig-meddig már katonák. Kissé sután, esetlenül; de lelkesen igyekeznek eleget tenni már most az utasításoknak, a parancsoknak. Néhány hét, s a Magyar Néphadsereg egyenru­hájában már otthon, vagy éppen a laktanyában az odalátogató szülőknek magabiztosan, határo­zottan, s talán egy kis túlzással mesélik élményeiket... Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents