Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-20 / 43. szám
1387. február ZO. 0 PETŐFI NÉPE • 5 KONKURENCIA ÉS HATÉKONYSÁG Minőséget ígér az Épszisz „Munkaidőbankárok” — Kell-e a szövetkezet elnökének, Nusser Elemérnek a címben jelzett ígéretet tennie? ■— Hadd válaszoljak egy tapasztalattal — mondja az elnök. — Ismert, hogy az utóbbi években csökkent az építőipari munkák mennyisége. Megszűnt a vállalatok monopolhelyzete, a kereslettel szemben a kínálat került túlsúlyba. Erre mondják: menni kell a munka után, ha talpon akarunk maradni. A megváltozott körülményeket és az új építőipari szervezeti formák által kínált előnyöket kipróbálva több korábbi megrendelőnk fordult — a jobb színvonal és alacsonyabb ár reményében — másik kivitelező vállalathoz. Rá kellett azonban jönni, hogy magasabb vagy közel azonos árért sokkal rosszabb minőséget kaphatnak cserébe. Ügyfeleink most azzal a jelszóval, hogy korrekt árakon jó minőségű munkát várhatnak szövetkezetünktől, folyamatosan növelik a megrendeléseink számát. — Szavai éles konkurencia- harcról árulkodnak, vagy pedig máshol kell keresni a titok nyitját? — A gazdaságot — jól vagy rosszul — különböző szabályozókkal működtetik. Az érdekeket népgazdasági, vállalati és egyéni szinten kell egyeztetnünk. Maradjunk az utóbbi kettőnél. A vállalat érdeke a jó szakmai fel- •készültségű munkaerő vonzása, megtartása és ösztönzése, amit csak megfelelő bérrel lehet elérni. Szövetkezetünk szerencsés helyzetben van. A kijelölt fogyasztási szolgáltató kisvállalatok1-^ megállapított úgynevezett bruttó jövedelemszabályozási formában működik, 15 százaié, kos adókulccsal. Szemben az egyéb szabályozókra érvényes progresszív adózási rendszerrel. Ennek köszönhetően nálunk a dolgozó is megtalálja a számításait. Ösztönző érdekeltségi rendszert vezettünk be és nyílt teret adhattunk a becsületesen elvégzett munka teljes értékének a kifizetésére. Többletjövedelemhez csak többletmunka árán lehet jutni. Így 1986-ban nagymértékű differenciálódás jött létre az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezetnél. Volt olyaml fizikai dolgozóink, aki munkabérként 147 ezer forintot vett fel. De ugyanakkor volt olyan szakmunkás is, aki egy évben alig érte el az ötvenezer forintos keresetet. Annak ellenére, hogy az egy főre számított bérszínvonal nem növekedett, a múlt évi egy főre eső jövedelmünk 22,8 százalékkal emelkedett. — Az Épszisznél az érdekeltségi viszonyok alakulása a hatékony gazdálkodás előhírnöke lehet. Meddig? — Amíg nem változtatnak a szabályozórendszeren. Az ösztönző kereseti lehetőségek következtében megszokott dologgá vált a differenciált bérezés, a minőségi munka követelménye, az azonnali felelősségrevonás gyakorlata és nem ritka a felmondás sem. Talán előnyösebb helyzetben, de kialakítottuk a gazdálkodás alapvető szervezési és irányítási követelményeit. — A bankreformok hatására stílszerűen létrehozták a „munkaidőbankot”. Mit jelent ez? — Minden dolgozónk az éves szabadságából két napot letétbe helyez. Ha munkaidő alatt magánügyben kér eltávozást, akkor az eltöltött órákat megfelelő nyilvántartás szerint szabadsága terhére kiveheti a bankból anélkül, hogy ez a munkaidőalap rovására menne. — Térjünk vissza a minőségre, A megrendelések növekedése nem vonja-e maga után a színvonal csökkenését és az építési munkák idejének az elhúzódását? — A többletigény kétségtelenül feszítettebb munkatempót követel. Az igazi gond mégsem ebből adódik, mert a jól előkészített munkák könnyen Utemez- hetők. A jelenlegi gyakorlat szerint a tervező, beruházó vagy éppen a megrendelő a felújítási program összeállítása során lényegesen kevesebb munkát fogalmaz meg és közöl, mint az ténylegesen várható. Mondok egy konkrét példát: a vám- és pénzügyőrség meglévő épületének korszerűsítésére és kisebb bővítésére eredetileg 8 millió forintos keretösszeget állapítottak meg. Ehelyett a menetközben módosított tényleges költségek meghaladják a 13 millió forintot. Az ilyen, sajnos gyakran előforduló változtatások mellett a minőség garantálása önhibán kívüli határidő-módosítással jár. Ennek ellenére szövetkezetünk vállalkozását a nagyfokú rugalmasság és színvonalas munka jellemzi. Az időszakonként eltérő létszámszükséglethez a sokoldalúan képiett, több szakmában is teljes értékű dolgozóink eredményesen alkalmazkodnak. Hosszú távon erre alapozzuk a minőség és hatékonyság javítását. Kisvágó Árpád jgggg&gg ij|g§ INGATLANFORGALOM, MINTALAKÓTELEP Szövetkezeti kezdeményezések A gazdasági helyzet változása tavaly a lakásszövetkezeteknél meggyorsította a szervezeti mozgást. A kiskunfélegyházi Fortuna szövetkezetből egy 66 lakásos csoport kivált, és összefogás néven alapított új szövetkezetét. A kecskeméti városközponti lakásszövetkezetből pedig három lakáscsoport vált ki ugyanilyen céllal. Baján megalakult az Ifjúsági Lakásszövetkezet, amely kizárólag építkezéssel foglalkozik. A változások következményeként tavaly december 31-én a megyében 42 lakás-, 7 garázs- és 2 műhelyszövetkezet működött. Az összesítések tavaly december 31- ére 101 lakás építését f ejezték be. Több mint háromnegyed részük teljesen házilagos kivitelezésben készült. Saját építőbrigádokkal dolgozott a kalocsai és a kecs- ’ keméti Népfront Lakásszövétke- zet.Az építőanyag-, területhiány nem akadályozta a munkát. A változások közé tartozik, hogy az új lakásokhoz 120 társasház tulajdonosa csatlakozott. Mindezt összevetve, a fenntartásba vont Otthonok száma meghaladta a 8 ezret. Fehér Bélától, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárság vezetőjétől az idei elképzelésekről kérek információt. Elmondja, hogy az idén a lakásszövetkezetek közgyűlésein alapszabályba kerül az ingatlanforgalmazás megszervezése. A lakástulajdonosok egy része jelenlegi otthonát nagyobbra szeretné cserélni. Lehetőség ■van arra, hogy eladja a szövetkezetnek és abban is segítséget kaphat, hogy nagyobb lakást vásároljon, Figyelemre méltó kezdeményezésnek számít, hogy Kecskeméten a széchenyivárosl lakásszövetkezet nyugdíjasházat létesített. A száz lakásból 50 tanácsi bérlakás, 50 pedig sze• Lakásszövetkezeti sorházak Tiszakécskén. mélyi tulajdonba kerül. Ez utóbbiakból 18-mak már van gazdája. A kalocsai Petőfi KISZ Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet mintalakótelep építésére hirdetett tervpályázatot az elmúlt év decemberében. A kezdeményezésbe az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot, a KISZ Központi Bizottságát, a SZÖ- VOSZ-t, a megyei és a városi tanácsot, valamint a MESZÖV-öt is bevonták. A pályadíjakat — összesen 800 ezer forintot — a lakásszövetkezeten és a MESZÖV- ön kívül érdekeltek adták össze. Az idén eldöntik, hogy melyik tervet fogadják el és a szövetkezet saját építőbrigádja a jövő évtől kezdve megkezdi a munkát. A pályázat célja: energiatakarékos, korszerű anyagokat és technológiákat hasznosító és később széles körben alkalmazható tervek megvalósítása. A lakások egyre nagyobb mértékben igénylik a felújítást. Az elmúlt évben már többszörösét költötték erre a célra, mint ko- •ráhban. A 12 millió forint ráfordítás tartalmazza többek között a Kecskeméti Széchenyi városi Lakásszövetkezet kémény- és tetőfelújítását, a kiskunhalasi Markovid Mária Lakásszövetkezet két épületének teljes felújítását. Várható, hogy az idén még többet kell költeni a felújításokra. Szó van arról, hogy a Kecskeméti Népfront Lakásszövetkezet építőbrigádja az egész városban vállal építési és felújítási munkát. A megye az elmúlt esztendőkben országosan Is élen járt a szövetkezeti lakásépítésben, ezt a pozíciót az Idén is meg szeretnék tartani a közösségek. K. S. • Jó példa az együttműködésre a szintén Tiszakécskén épülő 13 lakásos szövetkezeti épület, amelynek földszintjén a takarék- szövetkezet kap helyet. A lakás- és a takarék- szövetkezet közös beruházását az elképzelések szerint a nyáron adják át rendeltetésének (Keserű Sándoi felvételei) A bérek ösztönző ereje a szocialista gazdaságban A bérek és a keresetek egyik legfontosabb társadalmi-gazdasági funkciója a munkateljesítmények növelésére, a munka minőségének javítására való ösztönzés. Ez akkor valósul meg, ha a keresetek szorosan a munkateljesítménytől függnek, és a bér- differenciák is a teljesítménykülönbségekhez igazodnak. Noha a teljesítményarányos bérezés közismerten a munka szerinti elosztásnak a követelménye, eddig ennek az alapelvnek a meg-megújuló kampányok ellenére sem sikerült következetesen érvényt szereznünk. Napjainkban is az az általános tapasztalat, hogy az állami vállalatokban és intézményekben (eltérően a kisvállalkozói-kistermelői szférától) lényegesen jobb és több munkával sem lehet számottevően többet keresni. Milyen ellentmondások, akadályozó körülmények miatt alakult ki ez a helyzet? A szerteágazó okok egy része a bérek egyéb funkciójával és a teljesítménymérés nehézségeivel, a másik része pedig a vállalati bérszabályozás rendszerével kapcsolatos. Nézzük ezeket közelebbről! A teljesítményelv következetes alkalmazását, a teljesítmények szigorú számonkérését sok helyen akadályozza a felvehető munkaerőhiánya. Így a rendszeres utánpótlást nélkülöző, úgynevezett hiányszakmákban a teljesítményt a vállalat kénytelen viszonylagosan túlfizetni. A bér akkor képes ösztönző funkcióját betölteni, ha a dolgozó befolyásolhatja saját teljesítményét és munkája elkülöníthető, mérhető. A munkások különböző csoportjai nem egyformán ösztönözhetők. A teljesítménybérben dolgozóknál (az iparban dolgozók körülbelül 55 százaléka tartozik ebbe a csoportba) még elég hatékony az ösztön- zőerő, bár itt is ismert a „teljesítményvisszatartás” jelem sége és a „jól fizető” munkáért vívott pozícióharc. A teljesítmény szerinti díjazás alkalmazása végül Is azt eredményezi, hogy az egymással helyettesíthető vagy azonos szakmáiban dolgozó munkások körében jelentős bérkülönbségek alakultak ki. Az Időbérben dolgozóknál viszont szinte általános a munkaidő rossz kihasználása, és a munkaintenzitás szintje is alacsony. Sőt, annak a veszélye Is fennáll, hogy a munkáltató a munkahelyen töltött időt, nem pedig a ténylegesen ledolgozott Időt fizeti meg. Ennél a bérformánál csakúgy érhető el a munkaerő jobb kihasználása, ha a csoportok az egyes feladatokat kevesebb emberrel oldják meg úgy, hogy a létszámcsökkentéssel megtakarított bért (vagy annak egy részét) felosztják a feladatot vállaló dolgozók között. A vállalati összteljesítményt nagymértékben befolyásoló vezetők és magas képzettségű szakemberek (fejlesztő mérnökök, üzletkötők stb.) bérezésének hosszú időn keresztül az volt a jellemző hibája, hogy a munkabérek nagysága elsősorban a vállalat méretétől, a vezetői rendszerben elfoglalt pozíciótól és nem a tényleges produkciótól függött. A legutóbbi években a keresetek „mozgó részét” képező prémiumoknál e körben már tapasztalható javulás. Mindez azonban nem változtatta meg azt a jelenséget, hogy nálunk „álvezetői beosztások”-kal tetézett vezetői hierarchia alakult ki. Az ösztönző erő érvényesülését zavaró tényezők felsorolásakor szólnunk kell a bérszínvonal-szabályozás kiemelkedő teljesítményt honoráló korlátáiról is. Kedvezőtlen körülmény, hogy a népgazdasági átlagnál nagyobb vállalati béremelést progresszív kereseti adóval szankcionáljuk a vásárlóerő szabályozása érdekében. Ez azzal a következménnyel Is jár, hogy az egyes vállalatok kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozóikat nehezen tudják megfizetni. Továbbá ellentmondásos az a bérezési gyakorlat is, amely a teljesítményelv mellett vagy annak rovására igen gyakran szociális szempontokra is (például a nagy- családosok, a pályakezdők vagy a nyugdíj előtt állók stb. humánus kiemelése a béremelések és jutalmazások során) tekintettel van. Ügy vélem, hogy e rövid áttekintésből is látható, hogy a bérkategória több, esetenként egymással ellentétes funkcióval túlterhelt, amelyek következményeként a bérek teljesítménynövelést ösztönző ereje a magyar gazdaságban jelenleg nem elég erős. Dr, Sipos Miklós egyetemi docens Gyerünk Kánaánba! Amikor Stux Arnold hivatásos dinnyecsősz egy alkalommal fülöncsipte a tizenkét éves Vékási Petyát, amint az egy négykilós pirosbélűt akart éppen leszakítani a száráról, aznap azzal a jóleső érzéssel tért nyugovóra, hogy lám, nem élt hiába, a lelkiismeretes munka megtermetté gyümölcsét, három évtizedes áldásos tevékenysége csúcsára ért, sikerült elkapnia egy gyümölcstolvajt. Stux Arnoldnak ezzel hosszú időre biztosítva volt a sikerélmény, ami a szakemberek szerint jobb köz■ érzetet biztosít, mint három fél törköly, korsó sör kísérővel. A sikert valóban úgy áhit- }a mindenki, mint sivatagi vándor a flaska vizet, s úgy érzem, ki-ki a maga képességei szerint meg is tesz mindent, hogy sikerélményben legyen része, így bátran állíthatom, hogy mi a tízmillió sikeres ember országa vagyunk, Lelki szemeimmel máris látom, hogy eme megállapításra jó néhányan élénk fejcsó- válásba kezdenek, amivel egyet nem értésüket akarják kifejezni. A kételkedőknek azonban nincs igazuk, azon egyszerű ok miatt, hogy nálunk még az olyan teljesítmény is sikeresnek számítódik, amiért másutt nem adnak egy kalap vegyes műtrágyát sem. A minap például beszélgetek egy sráccal, aki tavaly nyáron fejezte be középiskolai tanulmányait. „Hogyan zajlott le az érettségi 7" — érdeklődtem a gyerektől, aki büszkén közölte, hogy átment. „Na, de hogyan?" — forszíroztam a dolgot, mire megtudtam, hogy a léc ugyan mozgott, de azért fennmaradt. Szóval olyan kettesre sikeredett. „És mit szóltak a szüleid?" — tettem fel még egy kérdést. A válasz nem kis megrökönyödésemre Így hang. zott: „Ó, nagyon boldogok voltak, jutalmul befizettek egy párizsi Ibusz-útra." Hát kérem, ezért vagyunk mi a tízmillió sikeres ember országa, mert ami csak egy árnyalattal jobb az elfogadha- tatlannál, azt menten kikiáltjuk sikeresnek. Csak nézzünk körül, hogy mennyi boldogságtól sugárzó arcot láthatunk. Például, mert sikerült átrázni a főnököt. Sikerélmény. Vagy tessék megnézni az örömtől csillogó szemeket, ha valakinek sikerült elfogni a rekontrázott ultit. Még másnap is azt meséli a kollégáknak, olyan részletességgel, aho. gyan egyik-másik tévériporter a meccset közvetíti, s még azt is közli velem, hogy a labda a kapu fölé szállt, mintha én behunyt szemmel nézném a tévét. A színhely: söröző, idő: délután három. Az egyik asztalnál fellegekig csap a jókedv. Az ok: külső ellenőrzésre hivatkozva sikerült meglógni a hivatalból. Egytől-egyig az életből vett példáimmal, remélem, nekem is jogos a sikerélmény: sikerült meggyőzni az olvasót, hogy nálunk mindenki sikerember. Hogy akkor viszont hol késik az a bizonyos Kánaán? Ugyebár ott a bibi, hogy ezek a fajta egyéni sikerecs- kék a nagy egész szempontjá- - ból annyit sem érnek, mint szalmonella ellen a sózott hering. Másfajtákra lenne szükség, mert úgy vélem, hogy napnál is világosabb, siker és siker között akkora különbségek vannak, mint teszem azt az én zongorajátékom és Kocsis Zoltáné között. Csak éppen turáni átok-e vagy micsoda, mi nem tartjuk sikkesnek az olyan sikereket, amelyekért gürizni, izzadni, hajtani kell, s netán nemcsak nekünk, de még a hejőcsabai számadó juhásznak is haszna van belőle. Hogy a bevezető példához nyúljak vissza, nem az az igazi siker, ha Stux Arnoldnak három évtized után sikerül elfognia egyetlen dinnyetolvajt, hanem arra mondhatnánk, hogy ez már döfi, ha a Stux által őrzött földön három évtized alatt csak egyetlen dinnyetolvaj járt volna sikerrel. Szóval, valahogy Így kellene, hogy eljussunk a bizonyos Kánaánhoz. r Sok sikert hozzál B&loghy Zoltán Egységes minőségértékelés a KGST- országokban Készül a KGST-tagországok egységes minőségértékelési és-tanúsítási rendszere, amely a tagországok között gyorsítja az áruforgalmat, s egyben garantálja a termékek kifogástalan minőségét. Az új rendszer bevezetésével az exportáló országok maguk tanúsítják a megrendelőhöz szállított termékek jó minőségét, s azt az átvevő ország minőségellenőrző szerveinek már nem keli megvizsgálni. A minőségellenőrzésre és -tanúsításra valamennyi KGST- tagországban a vállalatoktól független laboratóriumokra bízzák a minősítést. Ezek érdekeltek lesznek abban, hogy a valóságnak megfelelő minőségi tanúsítást adjanak ki a termékekre. Amennyiben a fogadó ország felhasználóinál kiderülne, hogy a termék minősége nem felel meg a KGST-tanúsítványnak, akikor nemcsak a további szállításokat állíthatják le, hanem az exportáló ország felelős állami szervét is értesítik arról, hogy a tanúsítvány nem megbízható, s így a szükséges intézkedések nem maradhatnak el. A Magyar Szabványügyi Hivatalban az MTI munkatársát arról tájékoztatták, hogy a minőségértékelési és -tanúsítási rendszerben mindenekelőtt a KGST-szab- ványokat veszik figyelembe, s ezek alapján vizsgálják a termékeket. Jelenleg a KGST-tagor- szágokban mintegy 5500 termékre és vizsgálati módszerre kidolgozott szabvány van érvényben. Ezek egy része felülvizsgálatra szorul, mert az utóbbi években jelentősen megnőttek a minőség iránti követelmények, s a szabványokat más nemzetközi szabványokkal Is egyeztetik. A KGST minőségértékelési és -tanúsítási rendszeréhez tartozó országokban meghatalmaznak egy- egy állami szervet, amely kapcsolatot tart a tagországok hasonló intézményeivel, és saját országában összehangolja és felügyeli a rendszerrel kapcsolatos feladatokat. Hazáinkban várhatóan a Magyar Szabványügyi Hivatalt bízzák meg a feladattal. A várhatóan jövőre érvénybe lépő minőségértékelési és -tanúsítási rendszer elsőként azokra® termékekre vonatkozik majd, amelyeknek minőségét — baleset- veszélyességük miatt — egyébként is kötelező ellenőrizni az exportáló országokban. Később az ágazati minisztériumok javaslata alapján fokozatosan bevonják az ipari és mezőgazdasági termelőeszközök, valamint a tartós fogyasztási cikkek nagy részét.
