Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

• PETŐFI NÉPE • 5 1987. január 6. QQzdQ/QQpolitikQ y munko y tel)c/íimcnifck j MI IS AZ A KTV? Piackutatás, termeltetés, érdekvédelem Nem csak közvetít a kisiparosok és a vállalatok között Szelektív iparfejlesztés a szocialista országokban A Kisipari Termeltető Válla­lat, a KTV 1955-ben olyan tör­ténelmi időben alakult, amikor a társadalmi megítélés nem ked­vezett a kisiparosoknak. Orszá­gos érdekvédelmi szervezetük­nek, a KIOSZ-nak az volt a célja a vállalat létrehozásával, hogy a magánvállalkozókat a gyárak, üzemek termelőpartnereként be­vonja a népgazdasági tervfelada­tok megvalósításába. Ennek azon­ban csak egy részterületére, ne­vezetesen az exportra való ter­meltetésre terjedt ki tevékeny­ségük. Tizennégy évvel később alakult át a budapesti központú, vidéki kirendeltségeket, irodá­kat működtető vállalat, tevé­kenységi körét bővítve. Azóta Kisipari Termeltető Vállalat a neve. Amíg az üzlet létrejön Kecskeméti irodájuk a békés­csabai kirendeltségé. Negyedik éve működik, a megyeszékhely központjában levő Árpádváros­ban, eldugott helyen. A Murakö- zy utcának nincs átmenő forgal­ma, erre csak az Itt lakók jár­nak. A cégtáblán szembetűnőbb az az információ, miszerint ez a békéscsabai kirendeltség iro­dája, de hogy milyen vállalaté, arról csak a nehezen olvasható embléma tájékoztat.- Ez nem az a fajta reklám, ami felhívná ma­gára a figyelmet. Tóthné Aradi Ilona irodavezető és Kolterné Rádi Valéria üzletkötő azonban arra hivatkoztak: tevékenysé­gük, szolgáltatásuk propagálá­sára más, sokkal hathatósabb módszert választottak. — Magunk keressük fel a po- tenciálliis megrendelőiket, a gyárakat, vállalatokat — mondta az irodavezető. — Első látogatá­Kerek évforduló közeledtével szokás úgy mondani: jubileumra ■készülődnek. Ezúttal azonban csak a mondat első fele igaz: né­hány hónapon belül 25 éves lesz ez Országos Műszak? Fejlesztési Bizottság. Sőt: úgy is számolhat­juk, hogy már betöltötte huszon­ötödik „életévét”, mert 1961 szeptemberében nevezték ki el­ső elnökét, aki hamarosan hoz­zálátott munkatársainak össze- válogatásához. Nem lehetett könnyű dolga az azóta — immár sok éve — tragikusan, autóbal­eset következtében elhunyt Kiss Árpádnak. Valami teljesen újat kellett elkezdeni, csekély számú apparátussal, de országos hatás­körrel. Ám — mint azelőtt és azóta is oly sokszor bebizonyosodott — a magyar műszaki és gazdasági szakemberek „szürkeállománya” szinte csodákra képes, ha van miért megmozgatni. Sorra-rend- *e érkeztek az új bizottsághoz, és a_ munkáját segítő hivatalhoz •a műszaki fejlesztésre vonatko­zó tanulmányok, elképzelések. Seregnyi olyan gondolat szaba. <3ult fel, amely a korábbi, kizá­rólag tervutasítások alapján működő gazdaságba» legföljebb megszülethetett, de aztán el Is szunnyadt, várva — Csipkeró­zsika módjára — a felébredés­hez alkalmas időt. A MÜFA vonzereje Érkeztek a javaslatok az ipar, az építőipar, a közlekedés .fej­lesztésére, s az OMFB vezető testületé — természetesen ala­pos, átgondolt szelektálás után — eljuttatta azokat az illetékes kormányzati szervekhez. Ahol — tovább szelektáltak, többnyire azt a szempontot téve első hely­re, hogy mire van pénz. (Aminek voltaik negatív következményed Is. A telefonhelyzetről például csak annyit jegyzett meg az OMFB felterjesztése, hogy véleményük szerint „nem szerepel súlyának megfelelően a fejlesztési prioritá­sok között". A többi — közis­mert.) Oj fejezet kezdődött az OMFB működésében 1968-ban az (ak­kor még) új gazdasági mechanizr mus bevédésekor. A változások léhyege an foglalható össze, hogy most már 15—20 évre kel­lett kidolgozni fejlődési prognó­zisokat és fejlesztési irányelve­ket. .Jelentős pénzösszeget kaoott az OMFB műszaki fejlesztési alap­ként. s ennek birtokában tudott tárgyalni és kölcsönösen elá­sunk tájékoztató és tájékozódó jellegű, nemcsak a saját tevé­kenységünkkel ismertetjük meg a vezetőket, hanem mi is felmér­jük az adott termelőegységgel esetleg megköthető üzlet lehető­ségeit. — Az iroda tehát a kisiparo­sok munkáját „árulja”? — Nem egészen. Mert bár igaz, hogy az iparosoknak kere­sünk piacot, munkalehetőséget — ez az alapvető feladatunk —, a gyakorlatban ez úgy történik, hogy az üzemek által igényelt munka elvégzéséhez keressük meg a kisiparost. Ezután, hogy úgy mondjam, nyélbe ütjük a két fél közötti üzletet. De hozzá kell tennem, mi egyik félnek sem kötelezzük el magunkat. Sem azt nem vállaljuk, hogy a kisiparost folyamatosan ellátjuk munkával, sem azt, hogy a vál­lalatot „vállalkozóval”. — Tudomásom szerint a kis­iparosoknak mindig sok a mun­kájuk. Miért van szUkségUk még­is közületi megrendelésre? — Egyes szakmákban az apró­munka nem kifizetődő — vála­szolta Kollerné. — Hiszen min­den új helyre „fel Jcell vonulni”, felszereléseket, eszközöket, gépet szállítani, 'letelepedni, kialakíta­ni, megteremteni a munkavégzés feltételeit stb. Ugyanakkor egyes termékeket gyártó kisiparosok­nál a lakossági »negrendelés nem számottevő. — Ami pedig a másik szerződő felet, a termelőcéget illeti — folytatta Tóthné — számukra sok mindenért előnyös az üzlet. A kisiparos elvégez olyan mun­kákat is, amelyekre mások nem vállalkoznak kapacitáshiány mi­att, vagy mert nem találják meg benne az anyagi számításukat. Egyre gyakoribb, hogy nagyobb szerződéseket kötni kutatóinté­zetekkel és vállalatokkal a nép­gazdaság számára fontos kutatá­sok eredményes elvégzésére. Talán külön mondani sem kel­lene, hogy a műszaki fejlesztési alap iránt egyszeriben nagy lett az érdeklődés. De — hazai vi­szonyaink ismeretében — azt sem lehet mondani, hogy min­den vállalat és intézmény meg­felelt a kívánalmaknak. Ám a mérleg alapjában mégis a pozi­tívumok javára billent: sok min­denben lépett előre a magyar népgazdaság számos ága a MÜ­FA segítségével. Még akkor is igaz ez, ha némelyik területen az eredmények csak több év után mutatkoztak. Ami folyhat egyes ága za tokban a kutatás— fejlesztés—gyártás folyamatának természetes hosszúságából, idő- igényességéből, de — mert sajná­latos módon erre is van példa — n világszínvonaltól való lemara­dást okozó kényelmességből is. Független plénum 1986 eleje éta az OMFB alap­vető feladata — mint az erről szóló minisztertanácsi határo­zat kimondja: „A kormányzati műszaki fejlesztési politika érvé­nyesítése, a műszaki fejlesztéssel összefüggő kormányzati döntések kezdeményezése és előkészítése, a fejlett technika elterjesztése, részvétel a gazdaságirányítás, a népgazdasági tervezés és szabá­lyozás fejlesztésében, a tudomá­nyos kutatások Irányításában és összehangolásában, továbbá a nemzetközi műszaki-tudomá­nyos kapcsolatok hazai koordi­nálása”. Most már tehát nemcsak egyeztet és koordinál az OMFB, hanem Irányítói felelősséggel tartozik a kormányszintű kutatá­si és fellesztési tervek összeállí­tásáért Is. Ami — többek között — azt lelentl, hogy korábban a minisztériumok vagy elfogadták az OMFB állásoontlát — vagy egyszerűen túl tették magukat ralta. Most nedlg az OMFB-nek van Joga dönteni a minisztériu­mok javaslatairól. Ügy is mondhatnánk: minden az OMFB-re tartozik, aminek va'ami köze van az ország mű­szaki feilődéséhez. S az is új, hogy a bizottság plénuma a kor­mánynak lavaslatokat tevő. mű­szaki-gazdasági szakértő testü­let. amelyből kimaradtak a mi­nisztériumok. országos hatáskö­rű szervek képviselői, s nagyobb munkában — például építkezésen — kisiparosok az alvállalkozók. A KTV alapvető feladata az 1969-1 átalakulás után is megmaradt: a hiánycikknek számító, közvetet­ten vagy közvetlenül exportra kerülő, illetve importpótló ter­mékek gyártásába igyekszünk bekapcsolni a kisiparosokat. Ez utóbbi esetekben átvállaljuk tő­lük az adókedvezményhez szük­séges ügyek intézését. Gépbe­szerzésben. annak felkutatásá­ban Is segítjük őket. Miért nem a KIOSZ...? Beszélgetésünk közben három ügyfél Is megfordult az Irodában, köztük Tóth Béla szerszámké­szítő kisiparos. Tőle kérdeztem: — Miért veszi Igénybe az Iro­da segítségét? — Nagyban csinálom az ipart, folyamatos, nagy volumenű meg­rendelésekre van szükségem. Az iroda jóvoltából kevesebb időt, energiát kell fordítanom a piac­kutatásra. Van azonban az álta­luk nyújtott szolgáltatások kö­zött egy nélkülözhetetlen. Ne­vezetesen az, hogy ha a vállal­kozó kisiparos fizetésképtelen cégnek dolgozik, az elvégzett munka értékének 80 százalékát ki­fizeti a vállalat. Ilyen esetben — mint jogi személy — a további­akban is a vállalat jár el. — Miért nem a KIOSZ, a kis­iparosok érdekvédelmi szerve­zete látta el ezt a feladatot? — A kérdést Darabos Bálintnak, a KTOSZ Bács-Kiskun Megyei Tit­kársága helvettes titkárának tet­tem fel. A válasz: — A jogszabályok nem teszik lehetővé. A KIOSZ ugyanis, mint társadalmi tömegszervezet, nem „jogi személy” nem léphet számban kerültek be a gazdaság, az. ipar, a műszaki fejlesztés vál­lalati irányítói, s ott vannak a tudomány kiválóságai is. Ami pedig különösen új — s talán más szervek is átveszik a példát —, hogy a plénum tagjai saját meggyőződésük szerint, vállalataiktól, szolgálati köteles­ségüktől függetlenül alakítják ki és szögezik le véleményüket, Ja­vaslataikat. Az OMFB elnöke ve­zetője a plénumnak is, a hiva­tali apparátusnak is — de a ket­tő között igen nagy a különbség. Az elnök — Tétényi Pál akadé­mikus — a plénum üléseit veze­ti. de az azon részt vevőiknek nem fölöttese. őket nem utasíthatja. nA hivatal viszont az elnök ap­parátusa — mint a minisztérium a miniszternek. SzaktitkársSgok, programirodák Szaktitkárságok alkotják az OMFB apparátusának nagyobb és jelentősebb részét, energeti­kai, nyersanyag- és kohászati, vegyipari, gépgyártási, villamos- ipari, elektronikus ipari, automa­tizálási és számítástechnikai, épí­tési és településfejlesztési, vala­mint könnyűipari és szolgálta­tástechnikai szaktitkárságok mű­ködtek már az 1986. januári, a legújabb változások előtt. Ezek­hez újonnan állították fel az anyagtakarékossági és az anyag­technológiai szaktltkárságokat, továbbá a — kissé hosszú nevű —- elektronika társadalmi-gaz­dasági alkalmazása elterjeszté­sének központi gazdaságfejlesz­tési és szervezési programjának titkárságát, és az elektronlzálásl kutatási-fejlesztési programiro­dát. ÜJ programirodát alakítottak az Anyagmozgatási és Csomago­lástechnikai Intézetnél (ez az OMFB Irányítása alatt működik) a gazdaságos anyaigfailhaszná- lásra Irányuló technológiai kor­szerűsítés programirodájaként (AGPI) és — ki tudja, miért — a közlekedési és vízgazdálkodá­si szaktltkárságba olvasztották be a környezetvédelmi szaktlt- kárságot. Lassanként egy éve lesz, hogy megtörtént az átalakulás. A lé­nyeg azonban nem változott: az OMFB mindig igyekszik lépést tartani a fejlődéssel. S ebbe az irányba vinni magával — ha lew hét — minél több vállalatot. In­tézetet, sőt: az egész népgazdasá­got. Tárkonyt Endre fel ilyen értelemben. Annál in­kább az általunk létrehozott gazdasági szervezet, a KTV. Hetvenöt szerződés — A kisiparos munkájáért vállalnak-e felelősséget? — Természetesen — mondta a kecskeméti iroda üzletkötője. — Ha arra kerül sor, kártérítést fi­zetünk — amit aztán behajtunk a kisiparoson —, illetve elvégeztet­jük vele az elmaradt munkát. — Mennyire Ismerik tevékeny­ségüket, mennyire veszik igény­be szolgáltatásaikat? — Ahhoz képest, hogy koráb­ban a vállalatok, szövetkezetek alig dolgoztattak kisiparosokkal, most már sokkal jobb a hely­zet, eredményeket is fel tudunk mutatni: 1984-ben 45, 85-ben 60, tavaly pedig 75 szerződést kötöt­tünk. — Mely cégek vannak megren­delőik sorában? — Például az Újpesti Gépelem­gyár, az MMG, a kecskeméti, a solti Mezőgép, a félegyházi gép­gyár, a kalocsai asztalos kisszö­vetkezet, a kecskeméti, a város­földi, a lászlófalvi tanács —, hogy csak a visszatérők közül említsek néhányat. — Utolsó kérdésemet talán előbb kellett volna feltenni: mi­ért éppen a békéscsabai kiren­deltséghez tartozik a kecskeméti Iroda? — Mivel Bács-Kiskun megye korábban is a békéscsabai kir rendeltség érdekeltségi területe volt, munkája megkönnyítése, Illetve minőségének javítása cél Iából nvitotta meg kecske­méti irodáját. Ezzel együtt ösz- szesen 18 vidéki kirendeltsége, illetve irodája van a KTV-nek. Almást Márta Infrafénykép — mezőgazdászoknak I Kifizetődő az infraérzókenysé- gű filmek használata a mezőgaz­dasági nagyüzemekben; a repü­lőgépekről készített felvételek ugyanis lehetővé teszik a növény- védelmi és műtrágyázási költsé­gek csökkentését, a -terméskiesé­sek mérséklését. Az elmúlt év­ben több mint húsz mezőgazda- sági nagyüzemben éltek a lehe­tőséggel: légifelvételeket hasz­náltak az agronómusok. A felvételeket különleges ka­merákkal készítik, ezeket rezgés­csillapítóval ellátott állványokon helyezik el á repülőgépek alsó nyílásainál. A felvételen az egészséges zöld növény színe élénkvörös, a beteg növényé pedig barna, fekete, zöld, szürke, vagy éppen fehér. Az el­színeződés mértékéből állapítják meg, hol van szükség azonnali beavatkozásra, és milyen kiterje­désű a fertőzött, beteg növények­kel teli terület. A felvételek meg­mutatják a talaj víztartalmát is. Mivel a víz elnyeli az infrasugár- zást, a sötét tónusú fényképré­szekből kiderül hói a leggazda­gabb a talaj vízkészlete. Fajtanemesités Moldáviában Kismis Moldavszklj — ezt a nevet adták új étkezéslszőlő-faj- tájuknak a moldáviai Vierul tudományos-termelési egyesülés szőlészeti kutatóintézetnek faj- tanemesltől. Ez az első magtalan fajta, amelyet Moldávia terüle­tén termesztettek. Telepítését az Idén kezdik meg a köztársaság gazdaságaiban. A fajtanemesítés hosszadalmas és fáradságos folyamat. A fajta kihozatalától a széles körű tele­pítésig több évtizedre van szük­ség. Jelenleg teljes gőzzel folyik a munka egy elvileg új biotech­nológián: a hidroponlkus ter­mesztési módon. A tőke talaj nélküli fejlesztéséről van szó, ami három-ötszörte gyorsabb a hagyományosnál. A fajta neme­sítésével egyidejűleg folynak a szaporítás munkálatai, Így a szelekciós folyamat nagyon je­lentősen lerövidül. A Szovjetunióban elsőként moldáviai tudósok hoztak létre alanyokat és oltóágakat vírus­mentes alapon, ami lehetővé te­szi egészséges ültetőanyag for­galomba hozását a legjobb étke. Az intenzívebb gazdálkodásra való áttérés terveit fogadják el napjainkban valamennyi szocia­lista országban. Igaz, a nemzet- gazdasági sajátosságok, a gazda­sági gondok eltérő súlya más-más számszerű feladat megfogalma­zására készteti a tervkészítőket. Közös vonás azonban az, hogy valamennyi tervet „a minőségi követelmények” teljesítésének je­gyében fogalmazták meg. Az NDK-ban 1987-ben is el­sődleges feladatnak tekintik az energia- és anyaghasznosítás fo­kának javulását, a termékek ma­gasabb fokú feldolgozása és azok minősége javítása révén. Konk­rét hatékonysági mutatók teljesí­tését írja elő már évek óta a cseh­szlovák népgazdasági terv is, de számot vet az extenzív tartalé­kok kimerülésével a bolgár, vagy a többi szocialista ország gazda­sági vezetése is. Vadonatúj gyárak helyett Nem a gyorsítás programjait, hanem a gyorsabb átállás prog­ramjait vázolják föl. A szelekti­vitás a jelszó — a „mindenütt egyforma gyors fejlesztési tem­pót elérni” követelményével szemben. E mögött az a felisme­rés húzódik meg, hogy a mai gyors és tőkeigényes technikai változások közepette sehol nincs mód a teljes önellátás megterem­tésére, vagy csak igen súlyos áron, a gazdaság hatékonyságá­nak romlása mellett. Ezért van az, hogy még a jelentős tőkeerő­vel rendelkező Szovjetunióban is változik a beruházási politika hangsúlya: a termelés állóesz­közeinek bővítéséről azok felújí­tására helyeződik át. Növekednek a műszaki felújítások, a rekonst­rukciós fejlesztések, és az összes beruházási eszköz 45 százalékát fordítják a következő évben ilyen célra. Tömör megfogalmazás olvas-. ható a szovjet tervjavaslatban: az ipar az idei előirányzatnál 6.3 százalékkal több pénzzel gazdál­kodhat, ,a gépipar finanszírozása 11,5 százalékkal nő. „Az új gaz­dasági körülmények közepette, s erre tér át jövőre a szovjet ipar jelentős része, a fő finanszírozá­si forma a vállalatok saját fel­halmozása lesz” — fejtette ki Nyikolaj Talizin n\jniszterelnök- helyettes. az állami tervhivatal elnöke. Más szóval azon túl. hogy a legtöbb ország a lépéstartás jegyében egy-egy csúcstechnoló­giai fellesztési területet kiemel, — általános elvvé teszi az olcsób­ban. saját forrásokból előállítha­tó termékek gyártását a hagyo­mányos iparágakban, a kohászat­ban. a textiliparban, vagy az élelmiszeriparban is. Jellemző, hogy — persze egészen más gaz­dájáéi háttérre támaszkodva — a lengvel költségvetésben is mek­kora hangsúlyt kap a vállalati önelszámolás, a ..következete­sebb vállalati önfinanszírozás” elve. Rugalmasabb irányítás Ott is, akárcsak más ország­ban, az a gazdaságstratégiai koncepció, hogy a jobbak, a ha­tékony exportot elősegítő válla­latok jussanak nagyobb léleg­zethez — az állami költségvetés ne vonja el tőlük a megtermelt zésifizólő-fajtákból. Ennek a módszernek az a lényege, hogy a steril üvegedénybe helyezik a rügyet, amelyből aztán pará­nyi tóke fejlődik ki. A lombik­ból ezek a csemeték először nö­vényházakba kerülnek, amelyek mikroklímája elősegíti a gyors növekedést, majd onnan az ültet­vényekre. Először a Vierul tudo­mányos-termelési egyesülés Va­értékeket, és ne csoportosítsa az­tán át a bevételeket a rosszab- baknak dotáció formájában. A vállalati gazdálkodás stabilitása érdekében nem változtatnak a pénzügyi szabályozókon, a jö­vedelemadó mértéke is stabil marad, de emellett a műszaki fej­lődést végrehajtó, sikeres export- programot realizáló vállalatok juthatnak előnyösebb anyagi hely­zetbe. A fogyasztási cikkek, a la­kossági szolgáltatások ártámo­gatása a sajátos lengyel feltéte­lek mellett természetesen még hosszú ideig a gazdálkodás vele­járója lesz, a termelési szférá­ban viszont hadat üzentek a szubvencionálási gyakorlatnak. E törekvéseknek megfelelően korszerűbb és rugalmasabb irá­nyítási mechanizmusokat igyet keznek kidolgozni a szocialista országok. A vállalatok költség- érzékenységének fokozása az NDK-ban, a közelmúltban kör­vonalazott lengyelországi válla­latszanálási elképzelések, a terv értékmutatói szerepének foko­zása Bulgáriában — egy-egy ki­ragadott eleme az újítási törek­véseknek. Kiemelt figyelmet érdemelnek az átfogó szovjet változások — a bérezésben, az árrendszerben, a hitelezési gyakorlatban a vál­lalatok küLkereskedési lehetősé­geinek kiterjesztésében, vagyis a legtöbb gazdaságirányítási kér­désben már a múlt évben szüle-/ tett határozat, és az idén ezek konkretizálása, a gyakorlatba va­ló átültetése lesz soron. Bátrab­ban és határozottabban kell él­ni a pénzügyi és hitelezési me­chanizmus nyújtotta lehetősé­gekkel — hívta föl a figyelmet Borisz Gosztyev pénzügyminisz­ter a Szovjetunió 1987. évi költ­ségvetésének ismertetésekor. A KGST -valutáért Ä szocialista országok a külső gazdasági környezet javulására ebben az évben sem számítanak. Az országok együttesen «— mint ez a KGST munkájáról szóló moszkvai sajtóértekezleten el­hangzott — 80—90 milliárd dol­láros adósságállományt halmoz­tak föl. A megoldás a KGST komplex programjának megva­lósítása és vele párhuzamosan az együttműködési mechanizmusok korszerűsítése. Vita a konkrét lépésekről fo­lyik, arról, miként lehetne bőví­teni a transzferábilis rubel funk­cióit, hogy a „szocialista országok pénze” ne csak a kétoldalú for­galomban legyen felhasználható. A reális fizetési eszköz mellett tényleges hitelviszonyokat is ki kellene alakítani — közölték a moszkvai sajtóértekezleten, hi­szen á gyakorlatilag ingyenes KGST-kamatok nem ösztönöz­nek a hitelezés felfuttatására. Ami a szocialista országok tő­kés országokhoz fűződő külgazda­sági kapcsolatait illeti, a gazda­sági nehézségek ellenére nincs szó bezárkózásról, valamennyi or­szág kész a kölcsönös érdekek alapján a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. E szándékot tükrö­zi az is, hogy a múlt évben meg­kezdődtek a KGST és az EGK, Illetve a két gazdasági csoporto­sulás országai közötti kapcsolatok rendezését célzó tárgyalások. Marton János leni szovhozában telepítettek ilyen „vasegészségű” szőlőt 80 hektáron. A tudomány és b termelés ösz- szefogásának jóvoltából megnö­vekedett a leszüretelt szőlómeny- nyiség a köztársaságban. Ennek jelentős része a moldáviai fajta- nemesítők laboratóriumaiban született zamatos, lédús étkezést- szőló-falta. DÖNT A TÁRCÁK JAVASLATAIRÓL Huszonöt éves az OMFB SZŐLŐCSEMETÉK — GYORSÍTOTT MÓDSZERREL • A szölőskertek telepítésének útján ezek az üvegedények jelentik az elad állomást.

Next

/
Thumbnails
Contents