Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1987. január 2». KÖNYVESPOLC AZ OKTATÁS SZOLGÁLATÁBAN ÁLLNA Az „Európa-paradigma” Vanpak fogalmaik, amelyek nem határozhatók meg egyetlen szóval, sót — nem egyszer — könyvtárakat írnak tele róluk. Ilyen az Európa fogalmunk Is. Vitányi! Iván esszéjének címében a paradigma kifejezést használja, amelyről az olvasható az idegen szavaik szótárában, hogy ..bizonyításra vagy összehasonlításra alkalmazott példa”. Joggal vetődhet föl a kérdés, hogy miért kell itt és most. Magyarországon, a XX. század végén • Európa-f ogalmunkat újrafogalmazni? Erie válaszolhatjuk azt is, hogy a magyar történelem sem .szói” másról mint önmagunk, illetve az Európához fűződő viszonyunk megfogalmazásáról. Európában élni nem csupán földrajzi meghatározottságot jelentett, jelent, de programot, óéit Is, ha úiy tetszik, küldetést. Vitányi Iván az Előszóban elmondja, hogy tanulmányát eredetileg egy nemzetközi közös kutatás számára készítette. A könyv alcíme: Európai kultúra — világkultúra, tehát a szerző bizonyos történelmi áttekintéssel magának a kultúra fogalmának •a meghatározására is vállalkozik. Nem először és nem elsőként — tegyük hozzá. Ennek a jogosságát és hasznát is sokan megkérdőjelezik mostanában, pedig nincs igazuk. Nincs igazuk azért, mert — hogy a címből már ismert szót használjam — korunk épipen a paradigma-váltásé. amikor átrendeződnek a sorok, újra kell értelmeznünk és fogalmaznunk több ismert vagy ismerni vélt jelenséget, tényt, fogalmat. Indokolja ezt a többi közt az aggodalom az európainak nevezett értékekért. Melyek ezek? Nincs itt tér arra, hogy mindet felsoroljuk, részletesen kifejtsük. Vitányi is csak utal rájuk. A sor elejére kívánkozik a humánum fogalma, amely az ókori görögöktől napjainkig többször is átfogalmazódott, de lényegét, magját megőrizve, gazdagítva. Leegyszerűsítve a személyiség tiszteletének nevezhetnénk ezt, az én megbecsülésének. De minthogy az én fogalma csak viszonyaival határozható meg, a nagy gondolkodók, Arisztotelésztől Hegelen, Marxon' $1 Freudig, mindenkor a társadalomról a közösségről Is szóltak, s természetesen a kultúráról. Arról a kultúráról amely úgy része az életnek, hogy egyszerre meghatározott és meghatározó, mert eredmény Is, ösztönző, rendszerező erő Is. Az egyik lehetséges felosztás a „magas” és mindennapi kultúra, míg a másik (ez már .századunk „terméke”): a humán és a technikai-természettudományos. Vitányi tanulmányából is az derül ki, hogy a felosztás vagy megosztás csak elméleti Lehet, mivel az élet maga mindenkor mégha- lad ja, Jlletve új módon fogalmazza jneg. Napjainkban a technikai és a humán kultúra szembenállása, illetve azok dialektikus egysége foglalkoztatja Európát és a világot. A könyv utolsó fejezete a magyarság helyét, helyzetét körvonalazza sommásan. Adyt idézi, aiki nagyratörő vágyainkat, kudarcaink utáni porbahUllása inkát, letöréseinket fogalmazta meg visszamenőleg a történelemre vonatkoztatva is, de mindmáig ható érvénnyel. Európaiságunk, viszonyunk a kultúrához, a haladáshoz, ma is olyan program, amely komoly elszánást, szívás munkát, erőfeszítést igényel és feltételez. Jogunk van a büszkeségre Is, okunk az elkeseredésre is, de sem az önelégültség sem az önfeladó fatalizmus nem indokolt. Horpácsi Sándor FILMJEGYZET Első feleségem Ha azzal kezdem, hogy az új produkció a többnyire amerikai recept szerint készülő társai között rendhagyóan ausztrál akkor az érdeklődők többségének nem mondtam sokat, mert a szigetország nemzeti filmgyártását nincs lehetősége Ismerni. De ha azzal folytatom a jellemzést, hogy a film egyúttal nagyon európai is, talán még nehezebbé teszem a nézők dolgát. Az első képsorokon például a robogó gyors ablakából elsuhanó fákat, az ausztrál tájat látjuk, miiközben Christoph Willibald Gluck muzsikáját halljuk. Az orosz származású zeneszerző helyzetének feltárulása köziben európai közérzetünket fokozza a jelentős hangulati és szerkezeti funkciót betöltő zene részben Gluck, részben a XX. századi svájci szerző, Carl Orff szerzeményeiből. Noha számomra a téma s a hangulatok alkalmanként Berg- mant idézik, holmi utánérzésről sző sincs: a hatvanas évek óta Ausztráliában élő, elismert holland rendező, Paul Cox munkája nagyon is egyéni hangvételű. Arról már nem is szólva, hogy nézőpontja egészen új: nem szoktunk hozzá, hogy az elhagyott férj — aki ezúttal mindegy, hogy európai vagy ausztrál — mikroszkópján vegyük szemügyre a testi-lelki eLhidegülés visszafordíthatatlan folyamatát s a szenvedőbb féllel, a férfi főszereplővel aggódjunk egy család sorsáért. Szokatlan, hogy ő az, aki szemünk láttára, aggodalomról aggodalomra, hisztiről hisztire, a másik nemtől megszokott szavakkal gesztusokkal reagálja végig az elszakadás egyes fázisait. ’ ♦ A történet elején, a férfit úgy Ismerjük meg, mint akinek családja mellett teljes életét a komolyzene tölti be. Operát komponálja rádió egyik komolyzenei műsorát vezeti, és karnagyként Is tevékenykedik egy kisebb vegyes karban, melybon felesége (s mint később kiderül annak szerető Is énekel. A megelégedett no nyugalmasnak tűnő hétközn;>kat Helen bejelentése dúlla fel. válni akar. Kislányukkal önállóan kívánja folytatni életét. A férfi eleinte képtelen elképzelni családja elvesztését, végigjátssza a kérés, könyörgés, vitatkozás, fenyegetés teljes skáláját, ami persze Inkább csak ront a helyzeten. A családi összetartás szülői példáját sem hajlandó a nő magáévá tenni, más modell pedig a közös élet folytatásához nincs, még az egyik nagyszülő váratlan halála imlattl megrendülés sem segít.,. Reménytelen a harc az elveszített érzelmekért. A befejező képsorok nem zárnak le semmit-, nem erőltetik, legfeljebb sugallják a megoldást. Édes gondok Az új csehszlovák vígjáték szerzője a hatvanas évek új hullámának egyik legkiválóbb rendezője: Jurái Herz, aki nem száműzte ugyan rendezései közül a vígjátékot, de elsősorban komoly filmjeivel (például A hullaégető) írta be nevét a fiilimtörtónelemlbe. Az Édes gondok a vígjátékoknak abba a vonulatába tartozik, amelyeknek tulajdonképpen nincsen történetük. Az epizódok szálai egy Pozsony környéki cukrászdában futnak össze. Itt dolgozik ugyanis minden tortával dobáLt (vagy dobálható) és dobáló ;,hős". Közöttük Is a legfoglalkoztatottabb Simon Sindelka, az édesszájú és ügyefogyott cukrászművész, aki teljes romlatlansá- gával szerelmes a legédesebb és legromlottabb ' pimcérlányba. Mindkettőjük pusztán csak Játékszer a gonosz, haszonleső, tiltott üzelmekkel foglalkozó fő- plncér kezében. Nem maradnak ki a felvonulásból: a féltékeny feleség, a falu szimpatikus tanítónője és újgazdagék sem. Eny- nyi hibátlan és tiszta típus már nem Is ví ' ’kba, hanem lnJkább mesébe Illő, u nemzeti hagyományokra épülő cseh groteszkhez pedig végiképp semmi köze, még akkor sem, ha a nyelvi, helyzeti, képi komikum tömérdek jól megoldott fajtája földelhető az alkotásban. Károlyi Júlia Kiaknázatlan lehetőségek a planetáriumban Három éve nyílt meg a kecskeméti planetárium. Ilyen létesítménnyel nem sok város büszkélkedhet az országban, még pontosabban ketté: Budapest és Pécs. E. Kovács Zoltán a múlt nyáron vette át az' intézmény vezetését. Lelkesedése határtalan, s hogy ez nem pusztán az új feladat minden vállalkozószellemet munkára serkentő hatása — kiderült beszélgetésünk során. Manapság, bármiről is legyen szó, előbb-utóbb az anyagi gondok kerülnek terítékre. A havi fenntartás 20 ezer forintba kerül a megyei TIT-nek, a bevétel az elmúlt években átlag 3—4 ezer forint körül mozgott, mostanában 6 ezer. Rekordot döntöttek októberben, amikor is egy hónap alatt 11 ezer forint volt a bevétel, — a csillagászati hét rendezvényeinek köszönhetően. — Es ebben az összegben nincs benne annak a több száz érdeklődőnek a belépti dija, akik a holdfogyatkozásra voltak kíváncsiak. Ugyanis a mostoha körülmények miatt nem volt képem tőlük pénzt kérni. — Ha jól sejtem, a távcsőre utal... — Igen, van egy Zeiss távcsövünk, amely a hozzá tartozó elektromos óragép segítségével képes a csillagokat követni. Nem tudjuk azonban rendszeresen használni, mivel a csillagvizsgáló még nem épült fel. A raktárban van, de azért nem porosodik: ki szoktuk cipelni a ház elé, persze ott nem lehet rendesen fölállítani. Meg, hogy mást ne mondjak: a holdfogyatkozáskor az egyik látogatónk szerzett hozzá hosszab- bítót, mivel nekünk nincs. „Az ételbárban hirdetünk*’ — Szavaiból arra következtetek, hogy a holdfogyatkozáskor tapasztalt rendkívüli érdeklődés nem mindennapos jelenség... — Sajnos, így van. Hétköznap a látogatottság kritikán aluli, hét végén pedig csak akkor jönnek, ha a Petőfi Népe felhívja a figyelmet programjainkra. Kéthetenként vasárnap is várjuk az érdeklődőket, délelőtti és délutáni előadásra. Van úgy, hogy ötvenen is eljönnek, van úgy, hogy senki se. Hétfőn karainak tartottam a délután ötórai kezdést, de úgy tűnik, a hatórás sem sokkal csábítóbb. —■ Lehet, hogy rossz s propagandájuk. — Az iskoláknak, gyáraknak, üzemeknek rendszeresen kiküldjük programajánlatunkat, de valahol elakad. A pedagógusok például olyasmi után érdeklődnek telefonon, ami ebben az anyagiban íeketén-íehéren le van írva. Nagy szívfájdalmam — de gondolom más közművelődési intézmény vezetőjének is —, hogy a város központjában nincs olyan hely, ahová ki lehetne rakni hirdetményeinket. Igazán készséges volt a Széchenyi téri ételbár vezetője: megengedte, hogy a kirakatban hirdessünk. De hát ez nem az igazi. Addig nem nyugszom, míg nem lesz megállítótáblánk a centrumban. — Maradjunk még egy kicsit a látogatóknál. Kik fordulnak meg leggyakrabban a planetáriumban? — A környező megyékből is fogad úrik vendégeket, csillagászszakköröket, egyetemistákat. De járnak erre tulajdonképpen az ország minden tájáról, a kiránduló diákok, vándortáborozó úttörők terjesztik hírét a kecskeméti planetáriumnak. Sajnos, ma imég ott tartunk, hogy a helybeli Iskolások ad hoc jellegigei jönnek. amikor éppen eszükbe jut. A jó idő, a jó magaviselet szolgál ürügyül egy kis kiruccanásra. Igazából a pedagógusok sem tudják, mekkora — eleddig kiaknázatlan — lehetőség rejlik a planetáriumban, — Miért nem hozzák tudomásukra? — A kezdeti lépéseken már túlvagyunk. Kétszer tartottam továbbképzést általános Iskolai fizikatanároknak, s Igen jó kapcsolatot sikerült teremtenem a pedagógiai intézettel és a szakfelügyelőkkel. A továbbiakban szeretném megnyerni az ügynek a földrajztanárokat, és természetesen a középiskolákban tanító pedagógusokat is. Nem tudok olyan tantárgyat említeni, amelyet valamiképpen ne lehetne összefüggésbe hozni a csillagászattal. Hogy mást ne mondjak, tartottunk már itt filozófiaórát is. A szaktanárra] együtt — Vagyis: hs már as ország három planetáriuma közül Kecskeméten van as egyik, miért engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy ezt az Intézményt nem állítjuk az oktatás szolgálatába? — A továbbképzésen, azt hiszem, sikerült ráébreszteni a tanárokat arra, hogy a planetárium nem mozi. Remek rendhagyó fizikaórát lehet itt tartani, ahol a gyerekek a tananyaggal ismerkednek, de egyúttal valami mást, valami többet is kapnak. A szaktanárral közösen beszélnénk meg az óra menetéi sőt még abba Is beleanennék, hogy teljes egészében vezesse az órát, a műszerek kezelésével együtt, s én mint technikus segédkeznék. Az ilyen jellegű órákhoz rengeteg ötletem van, de ezeket nem muszáj elfogadni, nem sértődöm meg. Nekem csak az e fontos, hogy a planetáriumot, ha már van, minél hatékonyabban ki lehessen használni. Két pedagógus egyébként már jelentkezett Kiskunfélegyházáról — ők is részt vettek a továbbképzésen —, diákjaik nálunk ismerkedtek a gravitáció törvényeivel. — A bejáratnál videofilmeket hirdetnek a plakátok. Tehát a planetárium mégis mozi, bizonyos tekintetben... — Kísérleti jelleggel, változó látogatottsággal üzemel nálunk egy videomozl. Az az Igazság, hogy az Ilyen-olyan karatefilmek Iránti spontán érdeklődés nagyobb, mint a ml programjaink Iránti. Hát, ez egy kicsit rosszul esik. Van viszont a dolognak egy másik oldala: a mozira várakozók látják a kiállításunkat, elálldogálnak a modellek előtt, s ez a ml propagandánkat szolgálja. Anyagilag Is számít valamicskét, a bevétel 20 százaléka bennünket Illet. 6 Az Oroszlán csak » Naprendszerből nézve oroszlán, » csillagok egyébként a térben teljes ősz. ■zevlsizasigban helyezkednek el — mutatja a modell, — S alkalmanként Itt marad a magnó a két színez televízióval... — No igen, ez sem mellékes, hiszen ilyenkor én is használhatom. A budapesti Uránia Csillagvizsgálótól éppen ezért megszereztem Carl Sagan híres csillagászati sorozatát, amit így be tudok építeni előadásainkba. Ha már a felszerelésnél tartunk: kaptunk egy Primo számítógépet a TIT-től, igaz, közben „megszabadítottak” az írásvetítőtől, emiatt nem tudom az egyik mo- dellemet mutogatni. Van viszont üstökös-projektorunk, s egyszerre nyolc diaképet is ki tudok vetíteni. Különösen a gyerekek élvezik a rakétakilövést imitáló szerkezetet, amit magam készítettem. Látványosságban tehát igazán nincs hiány! A Plútó a Szabadság téren — És itt a folyosón szemléltető modellekben sem. Mint látom, valamennyi az ön keze munkáját dicséri. Itt a plafonon például megszemlélhetjük a bolygók aktuális állását, emitt nyomon követhetjük a Halley üstökös pályáját, s egy elmés modell azt illusztrálja, miért látjuk oroszlánnak az Oroszlán csillagképet. — Szenvedélyem a szemléltetés. Ehhez kapcsolódik egy elég merész elképzelésem is, aminek megvalósításához szeretnék támogatókat találni. Régóta dédelgetett vágyam bolygórendszerünk méret- és távolságarányos modelljének elkészítése. Ehhez persze Igen nagy helyre van szükség. Csak hogy el lehessen képzelni: terveim szerint a gom- bostűfejnyl Plútónak a Technika Háza előtt kellene lennie, a körülbelül 40 centiméter sugarú Napnak pedig a planetáriumnál. A közbeeső úton helyezkedne el a többi bolygó. Az útvonalat követve ez érdeklődők kigyalogolhatnának hozzánk, úgy, hogy közben megismerkednének bolygórendszerünk tagjaival, mert kicsinyített másukhoz természetesen magyarázó szöveget Is fűznénk. Az ötlet amúgy kézenfekvő, s ha megvalósulna, lehet, hogy teljesen egyedülálló lenne a világon. — Előhozakodott már vele valahol? — Odáig még nem jutottam, hogy ez ügyben konkrét megbeszélést folytattam volna. Egy messziről jött embernek előbb bizonyítania kell. Talán ha nagyobb szavam lesz, támogatni fogják nem mindennapos ötletemet is. Kormos Emese • A belépő a plafonra pillantva a bolygók aktuális állását láthatja. MÁTYÁS B. FERENC: Repülőnap Az apró repülőgép megszűnt berregni, is oly csendes és szédítő zuhanásba kezdett, hogy a közönségben meghűlt a vér. Elszakadt füstcsóvájától is, melyet e pillanatig farokként maga után vont, hogy láthatóvá, követhetővé tegye bravúros mozgásának minden részletét... A szélcsendben ott feszült az égre rajzolva mutatványának száz alakzata; dugóhúzótól a legfantasztikusabb ákombákomokig. — Ez semmi — mondta a fiilábú. — Láttam én igazi zuhanást negyvennégyben. Valódit, nem bohóckodástl Az akkori repülök ismerték a légikunsztokat, m9rt életre-halál- ra ment a játék. De ez smaful — jelentette ki. A nézők egy másodpercre feli fordultak, aztán visszakapták tekintetüket az ezüstös bogárra, mely zuhantában pörögni kezdett, s mert így sebessége valamelyest csökkent, füstrongyok libbentek nyomában. Sokan mar mosolyogtak, ellenzőként tenyerüket tartották homlokukhoz.hnay jobban megfigyelhessék a békeidőbe törpült attrakciót. Mások azonban továbbra is visszafojtott lélegzettel lesték a pillanatot, amikor a monoplán majd felpörgeti motrát, is kecses Ívben fellendül a magasba, mintegy kikerülve az útjába keveredett Földet. — Cirkusz, ez, kérem, csak a háló hibádzik alóla. — Menjen már — szólt rá a fiatalember. — Mit ugrál a négyennégyével? A maguk orrát szaros kapával sem lehet felérni, amiért átéltek egy háborút. Minek hagyták annak idején abba, ha olyan nagyra vannak vele, mi? A fiilábú úgy tett, mintha mit sem hallott volna. Bütykös ujjaival elcsípte cigarettájának parazsát, is zsebre vágta a csikket. Aztán felnézett. A repülőgép pompás csavarba zuhant. — Az istenit! — kiáltotta —, ezzel baj van, emberek! A fiatalember felkacagott: — Mi van, tatus? Elfogyott az a fene nagy háborús kurázsi? — Lezuhan, kérem! Higgyék el, száz méterre sincs már a földtől! — Hogy magának micsoda szeme van! — Van! LigelháfHtős voltam negyennégy- ben. Az emberek mosolyogtak. Már megint elő- hozakodotfa negyvennégvével. Nem lehetett mintakatona, — ugyebár ráment a fél lába is... A gép hirtelen felkapta orrát, is az ég feli rdndutt. Dühösen vakkantott, mint túl nagy ellenség előtt a túl kicsi kutya. Aztán ismét elnémult. A röptér sziliről vijjogó szirénázással tűzoltóautók robbantak a kifutópályára. Nyomában mentő robogott. Az irányitótjrony ablakain izgatott műszakiak kiabálták ki intelmeiket a bámiszok tömegére. A féllábú szája szélére ragasztotta a csikket. — Ennek sincs őrangyala — mondta remegő hangon a fiatalember. — Van neki, hogyne lenne. Csak fenn maradt. — Hol?... — Az égen! Vigveszedelemben elhagyja az embert... Vigveszedelemben az ember nem számíthat az angyalokra. A fiatalember néma maradt. Torka kiszáradt, és homlokára izzadságcseppeket sajtolt a rémület. A gép veszedelmesen közeledett a földhöz, néha megrándult, s Ilyenkor az asz- szonyok iszonyodva hunyták be szemüket... Aztán dobbantva, mintha bakugráshoz venne lendületet, rábukdácsolt a pályára. A segítségére siető autók slkoltva tértek ki útjdból. — Szd, ami szó — törte met? a féllábú a hallgatást —, ügyesen csinálta. Látja? — fordult a fiatalemberhez. — A jó pilóta fütyül az őrangyalokra. Mit mondtam? A fiatalember válaszolni akart, de nem tudott egyetlen hangot sem kipréselni magából. Előkotorta gázöngyúftóját, és tüzet adott a féllábúnak. A hangoebemondó szenvtelen hangon bejelentette • következő músorazdmot