Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-27 / 22. szám
tyy YILÄG PBOLETARJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLII. évf. 22. szám Áfa: 1,80 Ft 1987. Január 27. kedd 4 Ruházati cikkek Jánoshalmáról Tavaly csaknem megduplázta előző évi nyereséget a Jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezet' textilipari részlege. Korszerű varrodájukban NSZK gyártmányú gépeken dolgoznak a helybeli asszonyok, lányok. Női ruhát, kosztümöt, dzsekit, anorákot varrnak, ezek túlnyomó része — 70—75 százaléka — NSZK exportra kerül. A szövetkezetiek törekvése a termelés növelése — jó nyereséget hoz ez a tevékenység —, ezért egyre többet értékesítenek e termékeikből belföldön. Erre van is igény a vásárlók részéről, hiszen Jánoshalmán a divattal lépést tartó ruhát varrnak. (Méhesi Éva felvétele) ÚJRA AZ ISKOLAPADBAN Intenzív továbbképzés óvónőknek Kecskeméten a tanítóképző főiskolát és kollégiumát tegnap több mint száz felügyelő, vezető, vezetőhelyettes és beosztott óvónő vette birtokába. Sokan közülük diplomájukat is itt szerezték tíz-húsz évvel ezelőtt. Most annak a 120 órás intenzív továbbképzésnek a harmadik bentlakásos konzultációjára érkeztek, amely elméleti ismereteik elmélyítését, felfrissítését szolgálja. Ma ülést tart az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága A végrehajtó bizottság január 27-ére összehívta a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Bizottságának ülését, amelynek napirendjére a következőket javasolja: — Szóbeli tájékoztató az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről. v — Jelentés az ideológiai élet, a politikai tudatformáló munka tapasztalatairól Bács-Kiskun megyében; az ideológiai munka fejlesztése. Szovjet üdvözlet az iszlám konferenciához Előrehaladásunk motorja a műszaki értelmiség Berecz János Nógrád megyében A Szovjetuniót mélységesen aggasztják a háborús feszültség .és a regionális konfliktusok tűzfészkei, amelyek súlyosan veszélyeztetik a nemzetközi békét és biztonságot, valamint számos állam, így az iszlám országok érdekeit is — hangoztatja az a távirat, amelyet a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnöksége intézett tegnap az iszlám konferencia állam- és kormányfőinek értekezletéhez. Az üdvözlet a közel-keleti kérdés rendezésének feladatáról szólva ismét leszögezi: a Szovjetunió álláspontja az, hogy a térség népei számára biztosítani kell a tartós békét, szavatolni a nemzeti szuverenitást, a biztonságos lét és fejlődés jogát. Továbbra is súlyos nyugtalanságra ad okot az Irán és Irak közötti háború. A Szovjetunió minden lehetőségét igyekszik felhasználni arra, hogy meggyőzze a szembenálló feleket a tragikus összeütközés megszüntetésének, békés, politikai eszközökkel való rendezésének a fontosságáról, s arról, hogy folytatódjanak az ezt célzó nemzetközi erőfeszítések, a többi között az ENSZ keretében. A Legfelsőbb Tanács távirata hangsúlyozza: a Szovjetunió sík- raszáll azért, hogy az Afganisztán körüli problémákat az afgán nép és szomszédai érdekeinek megfelelően oldják meg. „Országunk nem kívánja sokáig Afganisztánban tartani csapatait, amelyeket az afgán kormány kérésére küldött oda, s ezt bizonyította is ott állomásozó, korlátozott létszámú katonasága egy részének kivonásával. Készek vagyunk a többi egység kivonására és ennek meggyorsítására is, ha létrejön a politikai rendezés.” — hangoztatja a távirat. Nógrádban töltötte a hétfői napot Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Salgótarjánban Céczi János, az MSZÜVfP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára tájékoztatta az országrész politikai, gazdasági és kulturális életéről, eredményeiről és feladatairól. Berecz János eziután a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának munkatársaival találkozott, majd fölkereste a Salgótarjáni Kohászati Üzemek több gyáregységét. Szabó István vezérigazgató számolt be a háromezer-négyszáz dolgozót foglalkoztató nagyüzem helyzetéről, egybek között arról ás, hogy minden lelhető forrás kihasználásával gyorsítani kívánják a gyár műszaki-technológiai fejlesztését, s szigorú rendszabályokat léptetnek életbe a munka- és technológiai fegyelem megszilárdítása, a kapacitások jobb kihasználása, az anyag- és energiaköltségek csökkentése érdekében. Az üzemlátogatás utón Berecz János részt vett és felszólalt a Kóhász Művelődési Központ nagytermében tartott munkásgyűlésen. — Ezekben a napokban műn- kásgyűlések, pártnapok sokaságán esik szó helyzetünkről, a szűkebb munkahelyi kollektívák, s a tágabb értelemben vett „or- szágnyi közösség” előtt álló teendőkről — mondotta elöljáróban a Központi Bizottság titkára. Berecz János emlékeztetett rá: a kongresszuson megszületett társadalmi, gazdasági program népünk egyetértésével találkozott. s lényeges, mindannyiun- kat érintő kérdésekben döntött november 19—20-i ülésén a Központi Bizottság, amikor meghatározta gazdasági munkánk megjavításának irányait, számba vette, hogy milyen területekre kell összpontosítanunk szellemi és fizikai erőnket, anyagi kapacitásainkat. Fontos határozataink sorában kell említeni e testület tavaly decemberi állásfoglalását is. amellyel a céljaink eléréséhez nélkülözhetetlen műszaki haladás gyorsítását szorgalmazta. A Központi Bizottság nem adott, nem is adhatott konkrét műszaki feladattervet — nem ez a dolga. De megfogalmazta azokat az általános célokat és követelményeket, amelyek valóra váltásával műszaki téren is előbbre léphetünk. felvázolta azokat a társadalmi tényezőket, amelyek serkenthetik műszaki előrehaladásiunkat, s hangsúlyozottan szólt azokról az emberekről, a műszaki értelmiségről, akiknek szerepe meghatározó a kívánt gyorsításban. — Előrehaladásunk motorja, most a műszaki értelmiség, ehhez, teljesítményük nagyságához kell igazítani fokozottabb anyagi és erkölcsi elismerésüket, megbecsülésüket. Velük, s (Folytatás a 2. oldalon.) MAGVAK A HÓ ALATT Alulról melegszik a vetés A mezőgazdászok általában örülnek a hónak. A fehér bunda ugyanis védi a zsenge vetést, és az olvadás után elegendő nedvességhez juttatja a már évek óta száraz talajt. Idén azonban ehhez az örömhöz némi üröm is vegyül. 1 A 143 ezer hektáros őszi vetésünknek — a legutolsó információ szerint — több mint a fele nem kelt ki. (A csírázás megindulásához nem állt elegendő nedvesség a növények rendelkezésére.) Az üzemeket sürgette az idő, ezért a fagyok beá'J.ta előtt — kényszerűségből — porba, vetettek. Most tehát csak találgatni ■lehet, mit rejt a 30—40 centiméteres hó—jég—th ó-paplan. Ilyenkor a vetés alulról melegszik és lelhet, hogy a kellő hőmérséklet elérése után a csirács- kák növekedésnek indulnak. A ■másik gond viszont, hagy a két héttel ‘korábban leesett 20—25 centiméter vastag hóra az ónos eső, eső után másfél centiméteres jégpáncél fagyott. Erre érkezett újaibb 8—10 centiméter hó. A kérdés most: a jég alatti rétegben elegendő levegő van-e? Ugyanis a .növénykéknek oxigénre van szükségük. Ilyenkor bizony törni kellene a jeget. De mivel? Régebben birkáikat járattak a vetésen. Ez most nem lenne üdvözítő, mert magas a hó és ezt • Ki tudja, mit rejt a hótakaró? (Pásztor Zoltán felvétele) a benne gázoló állatok körme bánná. Tehát marad a traktor. De ebből is a nagy teljesítményű — széles gumiköpennyel —, hogy el ne kaparjon. A művelő- eszköz pedig Cambridge-, illetve gyűrűs henger legyem A jégpáncél feltörését össze szokták kapcsolni kis adagú nitrogénműtrágyázással. Ez azonban most felesleges .pénzkidobás lenne, hiszen az olvadáskor a kemikália gyorsan a növények számára hozzáférhetetlen mélységbe szivárogna. Fel kell készülni, különösen a kötöttebb ialaiokon. a pangó vizek elvezetésére. Már 4-5 hektáron is megéri — ott, ahol szépen fejlettek a kis növények — „bevetni” egy-egy kisebb szivattyút. A Vetőmag Vállalat Duna—Tisza közi központjában érdeklődtem, milyen vetőmag áll az üzemek rendelkezésiére. Bauer Ferenc termeltetési és kereskedelmi osztályvezető elmondta hogy a vállalat minden tavaszra mintegy 30 százalékos tartalékkal készül, így most is több ezer tonna — huszonegy-féle — hibridkukorica- vetőmagjuk van. Tavaszi árpából ugyan kisebb a készlet, de van elegendő az Onda és a Nova fajtákból; Opálból viszont nincs. Van takarmányborsó és zöldtrágyának való lucemamag is. Cz. P. Levegőhöz kell juttatni a zsenge növényeket — Mi a lényege ennek az egyéves kurzusnak? — kérdeztük dr. Krajcsovszky Józseftől, a főiskola igazgatójától. — A továbbképzés célja az — mondta az igazgató —, hogy a tíz évnél régebben diplomázott vezető és beosztott óvónőket megismertessük a legfrissebb tudományos eredményekkel. A hangsúlyt az anyanyelvi és a kommunikációs nevelésre helyezzük. Ez a központi tartalom mintegy ötven százalékát teszi ki. A kurzus másik felében arányosan osztjuk el az általános pedagógiai, a lélektani, a szociológiai ismeretek felújítását és továbbfejlesztését, valamint a speciális kollégiumokat. Ennek során a hallgatók mélyebben foglalkozhatnak például az ének-zenével, a rajzzal, a kézimunkával, a bábozással, a természettudományokkal vagy a differenciált nevelés lehetőségeivel. A tanfolyam szakdolgozat elkészítésével és megvédésével zárul, majd az ezt követő második évben ezeket a pedagógusokat magasabb bérkategóriába sorolhatják, amihez a Művelődési Minisztérium adja az anyagi fedezetet. Bár minden bizonnyal ez is motiváló tényező, a hallgatók nemcsak ezt a körülményt tartották szem előtt a jelentkezéskor. A beszélgetések során kitűnt, hogy sokkal inkább az érdeklődés, a tanulási vágy hajtotta őket, s az a törekvés, hogy elméleti tájékozottságuk ne maradjon el a friss diplomás szakemberekétől. Volt olyan megye, ahol csaknem száz jelentkezőből választották ki azt a tízet, akik végül eljuthattak ide. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, tapasztalatokat, új ismereteket nemcsak az előadásokon szereznek a hallgatók, hanem a szobatársaktól, padtársaktól is, hiszen a nevelés más-más területein mé- lyedtek el eddigi munkájuk során. Igaz, hogy az órarend kissé szoros, mégis szakítanak időt az eszmecserékre, egymás megismerésére. Nem hagyományos a kapcsolat hallgató és tanár között sem; egyenrangú partnereik, pedagógusok állnak mindkét oldalon, hosszú évek tapasztalataival. T. T. A tanácsok és az ifjúság Január elsejétől államigaz. gatási üggyé vált az ifjúsággal való foglalkozás. Furcsa igy kategorikusan kijelentve és leírva a tény, hiszen társadalmunk valamennyi nem. zedéke állampolgári jogán alakítója, szervezője és „részivé, vője” a közigazgatásnak, sőt, mindez kötelessége is. Mit jelentenek hát az életbelépő új rendelkezések és szabályozások? Lehet-e rendelkezésekkel és szabályozásokkal jobbítani azt a gondviselést, törődést, amely eddig is feladata vált társadalmunknak, tár. sadalmunk minden választott és nem választott testületének és intézményének. Lehet-e újfajta módon, más. ként törődni az ifjúsággal? Ügy tűnik: kell, s mert kell, hát meg kellett, meg kell találnunk a lehetőségeket. E le. hetöségek egyike az év közepén létrehozott Állami Ifjúsági és Sporthivatal, amelynek főhatósági szinten megható, rozó feladata az ifjúsággal, s az ifjúságot nevelő sporttal való foglalkozás. Egy hivatal azonban csupán segítheti a változást, de azt nem valósíthatja meg. A megvalósításhoz további szervezeti és szerkezeti változásokra van szükség, és olyan cselekvési programokra, amelyek meg. valósítása .már társadalmi méretű feladat. Szervezeti, szerkezeti változásról szóltunk, igy hát mielőtt tovább lépnénk, szólnunk kell ezekről részletesebben is. Az új rendelkezések életbelépéséig a tanácsok és azok szakigazgatási szervei az ifjúsággal, az ifjúság-problémáival. mint egy-egy terület speciális ■■részfeladatával törőd, tek. Az új „felállás” szerint önálló és felelős szakigazgatási szerv foglalkozik egy-egy település vagy országrész művelődési, ifjúsági, egészség, ügyi és sportügyeivel. Nem véletlen a párosítás, hiszen a jövő ifjúságának teisti és lelki fejlődése olyan generális és központi kérdés, a jövő társadalmát oly nagymértékben meghatározó feladat, hogy ezeket egymástól különválasztva vizsgálni és irányítani napjainkban már nemcsak kor. szerűtlen, hanem legalább ennyire megoldhatatlan feladat is. Szervezési munka lenne csupán a feladatok összekapcsolása? Ha ennyi lenne, kevés lenne, hiszen e formai váltó, zások éppen a tartalom érdekébem születnek. Arról van szó, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthivatal munkájának ki- teljesedébe, céljainak megvalósulása csakis egy országos méretű társadalmi tevékeny, ség révén lehetséges, és e társadalmi tevékenység első számú szervezője, végrehajtója minden településen az adott település életéért és ifjúságáért felelős választott testület, vagyis a tanács. Persze, mindeddig elméleti fejtegetések a leírtak. Lehet-e a mindennapi élet valóságához adaptálni ezt az elméletet? Hogyne lehetne! Hiszen épp ez lesz az a bfeonyos előbb is számonkért tárulom. Példákat kell sorolnunk, hogy a tanácsok és az i/júsdfl kapcsolatát lefordítsuk a szabályok, rendelkezések nyelvéről a hétköznapok nyelvére. Íme hát a legegyszerűbb példa: az ország legkisebb tanáccsal rendelkező községében minden bizonnyal nem alakulhat majd meg az önálló „ifjúsági osztály”. Ugyanakkor azonban a tanácstestület minden tagjának felelősnek kell éreznie magát a településen felnövő és a településen élő ifjú nemzedékért. Sok mindenben megnyilvánulhat ez a felelősség, akár abban, hogy megtalálják-e a fiatalok között azt a vezéregyéniséget, aki. motorja lehet a község társadalmi életének, aki élni tud a község felnőtt társadalma által felajánlott lehetősé- gekkel. Sokszintű ez a felelősség, amiről szólunk, hiszen egy új ifjúsági klub létesítése és egy rendezvény spontán megszervezése között ha. talmasak a különbségek; hiszen más rangúak a döntések, az egyik milliókat igényel, a másik csupán alig többet egy bólintásnál, mégis a lényeg, a tartalom: közös. Erről a közös tartalomról van hát szó akkor is, amikor főhatóságról, új vagy újszerű államigazgatási, közigazgatási feladatokról szólunk. Igen, és még akkor is, amikor szer. vezeti változásokról szólunk, mert ezekhez hozzátartozik gondolkodásunk és szemléletünk átszervezése is. S. B. A. »
