Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-22 / 18. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1987. január 22. Várkonyi Péter oslói tárgyalásai Magyar—szovjet gazdasági együttműködési megállapodások A hivatalos látogatáson Norvé­giában tartózkodó dr. Várkonyi Péter külügyminiszter kedden befejezte tárgyalásait norvég kollégájával, Knut Frydenlunddal. A két politikus megbeszélései során áttekintette a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, gyár—norvég kapcsolatok zetét és továbbfejlesztésük tőségeit. Knut Frydenlund este díszvacsorát adott dr. konyi Péter tiszteletére. a ma- hely- lehe- kedd Vár­Üj osztrák kormány Szerdán Kurt Waldheim állam­fő előtt letette a hivatali esiküt a novemberi válaszitásokat köve­tően alakult új osztrák kormány. 1966 óta először a szocialisták és a polgári-konzervatív Osztrák Néppárt közösen alakította!« ka­binetet, amelyben fele-fele arány, ban osztották meg a posztokat. Ausztria háború utáni 19. kor­mányának élén továbbra is a szo­cialista Franz Vranitzky álX akit tavaly, a pártnak a köztársasági elnökválasztáson elszenvedett ve­resége után állítottak posztjára. Az alkancellár, egyben külügy­miniszter Alois Mock, az Osztrák Néppárt elnöke. A szocialistáké a belügyi, a pénzügyi, a szociá­lis tárca,‘ők adják a közlekedés­Wannsee-emlékülés A német fasiszta vezetőknek az európai zsidóság teljes elpusztí­tásának módozatait kidolgozó úgynevezett Wannsee-konferen- ciájáról emlékeztek meg kedden Nyugat-Berlinben, a 45 évvel ez­előtt tartott tanácskozás szín­helyén. A fasiszta rémtettek súlyossá­gát nem szabad kisebbíteni, s azok a politikusok, akik a múlt felidézése ellen foglalnak állást visszaélnek társadalmi felelős­ségükkel — hangsúlyozta a meg­emlékezésen mondott beszédé­ben Heinz Galinski, a nyugat­berlini zsidó közösség vezetője. és az állami ipar miniszterét. A konzervatívok töltik be a gazda­sági., a mezőgazdasági, a nemzet- védelmi, a tudományügyi, a csa­lád- és környezetvédelmi tárcát. Az igazságügy-miniszteri posz­tot független szakember tölti be. MOSZKVA A KGST Végrehajtó Bizottsá­ga január 20—21-én tartott 122. ülésének időszakában a Magyar— Szovjet Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság társel­nökei. Marjai Józsel és Alekszej Antonov miniszterelnök-helyet­tesek Moszkvában tárgyaláso­kat folytattak. A munkatalálkozón, amelyen részt vettek a két ország érintett főhatóságainak képviselői és szakértői is, a fő figyelmet azok­ra a feladatokra fordították, ame­lyek a Kádár János és Mihail Gorbacsov múlt évi találkozóin, valamint a Lázár György és Nyi- kolaj Rizskov miniszterelnökök tavaly decemberi tárgyalásain elért megállapodások gyakor­lati megvalósítását szolgálják. Ennek megfelelően megerősí­tették a felső szintű megállapodá­sok végrehajtásának kibővített közös munkaprogramját. Meg­állapították. hogy a két ország kormányszerveinek irányításá­val a feladatok végrehajtása meg- fele'ő intenzitással folyik. Marjai József és Alekszel An­tonov áttekintette az. országaik által egymásnak szállított ter­mékek műszaki színvonalának ema’ésére. minőségük javításá­ra végzett munka helyzetét, vala­mint azokat az eredményeket, amelyeket a magyar és szovjet szervezetek a KGST-tagállamok műszaki-tudományos haladása 2000-ig szóló komplex program­jának végrehajtásában eddig el­értek. E munka meggyorsítására olyan intézkedéseket fogadtak el, a melyei« célja a műszaki, tu­dományos eredmények mielőbbi gyakorlati hasznosítása. A miniszterelnök-helyettesek megvizsgálták a két ország vál­lalatai közötti közvetlen kapcso­latok bővítésének kérdéseit, a kö­zös magyar—szovjet gazdálko­dó szervezetek alakítására folyó munkát. Megállapították, hogy az együttműködés új formáinak kiterjesztése terén élénk tevé­kenység alakult ki. A kormány­közi bizpttság folyamatosan na­pirenden tartja ezt a témát, hogy segítse a nagyobb gazdaságossá­got. hatékonyságot, magasabb műszaki színvonalat eredmé­nyező új formák elterjedését. A társelnökök foglalkoztak a jamburgi gázlelőhely kiaknázá­sában való magyar—szovjet együttműködés kérdéseivel. Jó­váhagyták a kormányközi bizott­ság idei munkatervét. A találkozó idején egyez.mény.t írtak alá az ioncserélő gyanták magyarországi gyártásának bőví­tésében való együttműködésről, és az ezzel összefüggő kölcsönös vegyitermék-szállításokról. A TÍZEK TORPEDÓJA A Contadora hovatovább a ki- tartás, a fáradhatatlanság és a következetesség szimbóluma lesz. Reménytelennek tűnő, hálátlan feladatot vállalt ugyanis magára a közép-amerikai válság rende­zésének óhaját zászlajára tűző csoport, amely épp négy évvel ezelőtt, 1983 januárjában kezdte meg tiszteletre méltó misszióját. Négyéves útja azonban jobbára kudarcokkal, csalódásokkal volt tele. A Contadora a napokban újabb, példa nélkül álló akciót indított útnak. Nyolc latin-amerikai or­szág külügyminisztere, valamint az amerikai államok szervezete és az ENSZ főtitkára indult kö­zép-amerikai körutazásra, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kilendítse a holtpontról a Conta­dora békemisszióját. A tízek — kimondatlanul bár — megtorpe­dózni szándékoztak az Egyesült Államok kifárasztási taktikáját, s újfent bizonyítani, hogy válto­zatlanul létezik a „mi Ameri­kánk” szemlélete, amely Latin­Amerikát az Egyesült Államok­tól különálló egységnek fogja fel. A tizek körutazását érdemben elemezni még korai lenne, hi­szen a résztvevők csak néhány órával ezelőtt utaztak el az utol­só állomásként szereplő San Salvadorból. Ha az újabb misz- szió sikerével szemben mégis bo­rúlátóak vagyunk, az csupán a múlt keserű tapasztalatainak tudható be. A sajátos békekez- demányezás legfőbb gyengesége ugyanis, hogy az Egyesült Álla­mok ellene van. Márpedig Wa­shington közép-amerikai gaz­dasági befolyása, és főleg kato­nai jelenléte folytán bármikor „foglyul ejtheti” a neki nem tet­sző békemisszickat. A jelek szerint ezt tette most, a tízek útnak indulása előtt is. Philip Habib elnöki különmeg­bízott ,mígelőzte a latin-amerikai külügyminisztereket, s körutazá­sa során ismertette az „új ame­rikai béketervet”. Amely termé­szetesen semmiben sem külön­bözött a jól ismert washingtoni recepttől, miszerint Közép-Ame- rika rendjét csak a kommunista behatolás eszközéül szolgáló san­dinista rendszer eltűnése ad­hatja vissza. Ezek után érthető, hogy a Daniel Ortega nicaraguai elnök által előterjesztett kilencpontos rendezési javaslat már csak a „másik végletként” kerülhetett szóba. Ortesa ugyanis leszögez­te: csak a Nicaragua elleni ame­rikai agresszió megszüntetése esetén teremtődhetnek meg a feltételek arra. hpgy a gyakor­latban is érvénybe léphessen a múlt év végén elfogadott új al­kotmány. amely a politikai plu­ralizmuson, az el nem kötelezett politikán, és a vegyes gazdasá­gon alapul. Számunkra a kör itt bezárulni látszik. Néhány nap múlva ta­lán megtudhatjuk, hogy a tí­zeknek sikerült-e megtorpedóz­niuk az amerikai kifárasztás tak­tikáját. ás újabb röppályára in­dítani a közép-amerikai béke- missziót. S. A. • SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOK A genfi válaszra várva A világ két leghatalmasabb állama, a Szov­jetunió és az Egyesült Államok kapcsolatáról beszélve, 1987 elején a világ elsősorban Géni­ből várja a választ ennek a kapcsolatnak a közvetlen kérdőjeleire. Itt, a szovjet—ame­rikai fegyverzetcsökkentési tárgyalások már­ciusig tartó hetedik menetében a két világ­hatalom viszonyának alapkérdéseiről tárgyal­nak. Nagyon egyszerűen kifejezve: arról, hogy az állandó és éles szembenállás, a két ország közötti fegyverkezési verseny időszakát fel lehet-e váltani fokozatosan az együttműködés és leszerelés, a fegyverkezési verseny enyhí­tésének vagy megszüntetésének történelmi idő­szakával. Sajátos biztonsági érdekek Ez a vita rendkívül bonyolult kérdésekről folyik, és igen hosszú ideg tarthat. Mindkét világhatalomnak megvannak ugyanis a sajá­tos biztonsági érdekei. Mindkettőnek van szö­vetségi rendszere, amelynek sérthetetlensé­géért — éppen szövetségeseinél nagyobb ere­je miatt — komoly felelősség terheli. És vé­gül: mindkét hatalomnak van nemzetközi be­folyása, gazdasági, politikai és kulturális ki­sugárzása olyan országok egész sorára, ame­lyek nem tartoznak szövetségi rendszeréhez. Mindehhez hozzájárul, hogy az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió stratégiai helyzete gyökeresen eltérő. Az Egyesült Államoknak csak két szárazföldi szomszédja van: Kana­da és Mexikó. Keleti és nyugati határa két óceán, amelyek ugyanakkor elválasztják leg­fontosabb szövetségeseitől. A Szovjetunió ha­táros a rhaga szövetségi rendszerével, amely viszont közvetlenül érintkezik a NATO-val. Ezen túlmenően Kínától, Iránon és Törökor­szágon át Norvégiáig a Szovjetuniónak egy sor olyan közvetlen szomszédja is van, ame­lyek vagy a vele szembenálló katonai blokk tagjai, vagy pedig saját hatalmuknál és kü­lönleges célkitűzéseiknél fogva komoly biz­tonságpolitikai gondokat okozhatnak a szov­jet vezetésnek. Ebből az általános helyzetből azt a követ­keztetést lehet levonni, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok már egyszerűen stra­tégiai szempontból is természetes vetélytár- sak. Történelmi tanulságok Túlságosan leegyszerűsítenénk azonban a szovjet—amerikai viszony problematikáját, ha pusztán a — pillanatnyilag valóban elő­térben álló — katonai-stratégiai szembenál­lás enyhítésére szűkítenénk. A történelmi ta­nulságok arról beszélnek, hogy az Egyesült Államokban rendkívül mély gyökerei vannak a szovjetellenességnek, és ezek a gyökerek elsősorban a társadalmi rendszer talajából táplálkoznak. A feudalizmust nem ismerő Amerika a legdinamikusabb kapitalizmus otthonává vált. Ennek következtében egész értékrendszere és hagyományai élesen és gyö­keresen különböznek a szocializmus érték- rendszerétől és hagyományaitól. Sokkal gyö­keresebben, mint más, például európai tők.és országok esetében. Nem tekinthető véletlen­nek, hogy a nagy és fejlett tőkés országok kö­zül az Egyesült Államok az egyetlen, ahol még egy szociáldemokrata típusú tömegpárt sem tudott kifejlődni. Valószínűleg ebben rejlik a legmélyebb ma­gyarázata annak, hogy miután a 20-as évek elején a polgárháborúban győzött a szovjet hatalom, a rákövetkező néhány évben az ösz- szes vezető tőkés ország ésszerű kapcsolato­kat létesített Moszkvával — kivéve az Egye­sült Államokat. Washington a Szovjetunió egyszerű diplomáciai elismerését is megta­gadta, és erre csak Roosevelt elnöki periódu­sának kezdetén, 1933-ban került sor. Az idén 70 éves Szovjetunió történetének első 16 évé­ben tehát nem volt diplomáciai kapcsolat a két ország között. Ezt az amerikai szemben­állást hatalmi és katonai okok nem magya­rázhatták, hiszen a szovjet ország akkor az újjáépítés és az önvédelem elemi feladatai­val volt elfoglalva. A 30-as években mindvégig felemás és hul­lámzó szovjet—amerikai viszony voltaképpen csak 1941-ben, Hitlernek a Szovjetunió elle­ni támadása után formálódott szövetségesi kapcsolattá, s ez jóformán a háború befeje­zésének pillanatában megszűnt. 1946 elejétől kezdve már hidegháborús szembenállás jel­lemezte a két ország kapcsolatát. Ezt a 7Ó-es években az emlékezetes enyhülési folyamat csak korlátozta és ésszerű mederbe szorítot­ta — de semmiképpen sem szüntette meg. Illúziók nélkül A történekem tehát arra int. hogy a szov­jet—amerikai kapcsolatok fejlődését a jövő­ben is illúziók nélkül szemléljük. A vetélke­dés, az érdekek összeütközése minden bizony- nyál a jövőben sem lesz elkerülhető. Az vi­• Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan az el. szalasztott lehetőségek találkozóján, Reyk- javikban. szont kétségtelen, hogy most olyan lehetősé­gek adódtak az érdekellentétek békés meg­oldására és a gazdasági, kulturális kapcsolat- rendszer kiépítésére, mint eddig talán soha­sem. Ennek egyik magyarázata feltétlenül az, hogy a Szovjetunió történelme során eddig még nem tapasztalt, forradalmi jelentőségű reformmozgás korszakába lépett. Ez a moz­gás értelemszerűen a gazdaság területén kez­dődött, de ma már behatolt a kulturális élet­től a jogrendszeren át az emberi jogokig az ország egész életébe. Ennek természetes kö­vetkezménye az, hogy a módszerek és a kap­csolatok felülvizsgálása a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területét is érinti. A helyzetet egyelőre az jellemzi, hogy az Egyesült Államok nem mérte fel ennek a ki­bontakozó változásnak a világtörténelmi je­lentőségét, és az új lehetőségekre régi módon reagált. A szovjet—amerikai kapcsolatok fej­lődését — messze túlmutatva a genfi tárgya­lások témakörén — alapvetően az határozza majd meg, hogy az Egyesült Államok meny­nyire tud józan és alkotó módon reagálni a szovjet politikában bekövetkezett és még vár­ható, dinamikus, pozitív változásokra. — ie — * Munkásgyűlés Zalaegerszegi Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szer­dán Zalaegerszegre látogatott. A megyeszékhelyen Karvalits Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára és Űjvári Sándor me­gyei tanácselnök fogadta, övári Miklós elsőként a nyugat-dunán­túli térség egyik legjelentősebb élelmiszer-ipari üzemét, a Zala Megyei Tejipari Vállalatot keres­a Ruhagyárban te fel, majd a tanácsházán hall­gatott meg tájékoztatóit a város életéről, az itt élők eredményei­ről, gondjairól. A Központi Bizottság titkára délután részt vett a Zalaegersze­gi Ruhagyárban tartott munkás- gyűlésen. Basa Ferenc vezérigaz­gató összegezte az elmúlt eszten­dő gazdálkodási tapasztalatait, a most kezdett év teendőit, majd Óvári Miklós mondott beszédet. Négyszáz részvényes, 2500 ügyfél Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt sajtótájékoztatója Tegnap sajtótájékoztatót tar­tottak az Országos Kereskedel­mi és Hitelbank Rt. képviselői. Kiss Pál vezérigazgató elmondot­ta, hogy a 6,6 milliárd forintos alaptőkével létrehozott bank ügyfeleinek száma jelenleg meg­haladja a 2500-at. A bank part­nereinek 45 százaléka mezőgaz­dasági vállalat, szövetkezet, 36 százaléka ipari gazdálkodó szer­vezet, 13 százaléka kereskedelmi vállalat, e pénzintézet vezeti pél­dául a Skála-Coop és a Centrum bankszámláját. A pénzintézet a hazai bankok közül a legszélesebb hálózattal rendelkezik, 48 fiókja működik az ország különböző települése­in, ebből 10 megyeszékhelyen. A vállalat részvényeinek döntő többsége — 5,7 milliárd forint — állami tulajdonban van, s 0,9 milliárd forintot pedig vállalatok jegyeztek. Mintegy 400 vállalat és szövetkezet részvényese a banknak. Beszámoltak arról, hogy a részvényeseket a legjövedelme­zőbb vállalatok közül választot­ták ki. A részvénytulajdonosok december 31-éig már befizették jegyzett értékpapírjaik névérté­kűnek 30 százalékát. Mivel nagy érdeklődés mutatkozott a rész­vényjegyzés iránt, a bank veze­tői úgy döntöttek, hogy az év közepén újabb közgyűlést tar­tanak, amelyen döntenek az alaptőke további esetleges eme­léséről. A bank részvényei sza­badon értékesíthetők, azzal a megkötéssel, hogy az értékpapí­rok forgalomba hozatalánál a részvényeseknek elővásárlási jo­guk van. A bank 2500 vállalat és Szö­vetkezet számláját vezeti, s mint­egy 140 milliárd forint az indu­ló hitelállománya. Partnerei kö­zött olyanok is akadnak, ame­lyek jelenleg veszteségesen gaz­dálkodnak. Ez jelentős gondot okoz a nyereségérdekeltség alap­ján működő pénzintézetnek. Az érintett vállalatok az anyagi helyzetét felülvizsgálják, s le­hetőséget biztosítanak számuk­ra a jövedelmezőség megterem­téséhez szükséges terv elkészíté­sére is annak rövid időn belüli végrehajtására. Hangsúlyozták azonban: amennyiben azt tapasz­talják, hogy nincs meg a part­nerek készsége a megállapodás­ban foglaltak végrehajtására, a türelmi idő elteltével kezdemé­nyezik e vállalatok felszámolását. A bank ügyfélkapcsolataiban mindenekelőtt az egyenjogú part­neri viszony kialakítására törek­szik. Az igényeknek megfelelően folyamatosan új üzletágakat fej­leszt ki, alkalmazkodik a part­nerek által támasztott követel­ményekhez, kockázatot is vál­lalva vesz részt a fejlesztések fi­nanszírozásában. A hitelezés mel­lett a bank bekapcsolódik a bél­és külföldi lízingügyietekbe, s közvetít vegyes vállalatok ala­pításánál. MTESZ-TANÁCSKOZÁS Feladatok a mezőgazdaságban A mezőgazdasági termelés fej­lesztésében érintett — az agrár-, az élelmiszer-ipari, az erdészeti, a hidrológiai, a kémiai tudomá­nyos egyesületek vezetői és meg­hívott szakemberek tegnap a MTESZ-székházban a mezőgaz­daság előtt álló idei tennivalókat elemezték, s megvitatták, hogy a szakmai szervezetek miként já­rulhatnak hozzá az ágazat fej­lesztésének gyorsításához. A tanácskozáson Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elmondotta: a mező­gazdasávi termelés, az előirány­zat szerint az elmúlt évihez ké­pest 1987-ben 4.5—5,5 százalék­kal nő. Ahhoz, hogy megterem­jen a tervezett mennyiségű ga­bona, arra is szükség van, hogy a búja esetleges kifagyása miatt tavaszi árpa, kukorica vetésével pótolják a kieső területeket. Az idén korszerű megoldások alkal­mazásával folytatják a nagyüze­mi állattelepek rekonstrukciós programját A termelés fokozásában, illet­ve a minőség javításában nagyobb szerepet kap a tudományos ku­tatás, valamint annak társadal­mi szervezetei, amelyek — egye­bek között — a gazdaságilag el­maradott térségekben levő nagy­üzemek szakmai előrelépését segíthetik. Az egyesületek támo­gatásával korszerűsítik például a‘ tsz-ek belső anyagi érdekeltségi rendszerét is. Az agrotechnikai feladatok megoldásáról szólva kiemelte a talajerő-gazdálkodás és a táp­anyagpótlás korszerűsítésének, továbbá az új agrotechnikai el­járások bevezetésének szüksé­gességét. A szárazság ellenére — mint mondotta — tavaly számos gazdaságban két-három tonnával több búza termett hektáronként az úgynevezett művelőutas mű­velés révén. A termelési rend­szerekben — így például a KITE- ben és az IKR-ben — eddig mint­egy 75—80 ezer hektáron valósí­tották meg a kukorica szuperin- tenziv termesztését. Folytatják a metszést (Folytatás az 1. oldalról.) A szőlőtőkék kedvező évjárat ígéretét hordozzák magukban, a rügyek termékenysége jobb az átlagosnál, tötab a fürtkezdemény is, tehát az eddigiek alapján a bortermelőik jó esztendőre szá­míthatnak. A gondok csupán azokban a körzetekben jelentkez­hetnek, ahol a növények „‘gyen­gén” indultak a télnek, és ahol a hőmérő higany.szál a jócs­kán a mínusz 20 Celsius-fok alá süllyedt. A megye nagyüzemeiben, de kiskertjeiben is a nagyobb hide­gek elmúltával ezen a héten is­mét a metszőollókhoz nyúltak, s folytatták a korábban megkez­dett munkát. A házi kertekben és a kister­melőknek tanácsolható, hogy a rügyterhelés megállapítását bíz­zák az egyszerű, otthon is elvé­gezhető vizsgálatkor kapott ered­ményre. A metszés megkezdése előtt vágjanak le néhány hajtást a fáról, illetve vesszőt a szőlőről. Ezután a 24 óráig tartsák fagy­mentes helyen, majd a rüg veket metsszék át. Ha a kapott metsz­lap zöld, nedves, akkor nincs baj, azonban, ha fekete, illetve megbámult, akkor ez a rügy megfagyott, életképtelen. A má­sik egyszerű módszer, igaz, idő­igényesebb, de jobb képet ad a tőke, a fa állapotáról. Eszerint valamilyen edényben hajtas­sunk. s a pattanó rügyek számá­ból következtethetünk a növé­nyek kondíciójára. A szakem­berek tanácsa szerint a mostani szőlőmetszéskor átlagos rügy­terhelést kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy négyzetméteren­ként hagyjanak 8—12 termőrü­gyet a vesszőkön, a vegetáció megindu'ásakor úgynevezett után- metszéssel a többletterheléstől megszabadítható a tőke. Külön­leges bánásmódra csupán az aszály- és fagykárosult ültetvé­nyeken lesz szükség, de erről még később kell dönteni. Mivel a tél valószműleg még nem adta ki a dühét,- a kevésbé fagyzugos helyeken célszerű folytatni a megkezdett metszést, míg a mélyebben fekvő részeken érdemes a melegebb napokat vár­ni. Cz. P.

Next

/
Thumbnails
Contents