Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

gazdaságpolitika CSIRKELÁBBŐR-KÁLVÁRIA k Kell-e, ami van? Néhány évvel ezelőtt a ke­zembe nyomtak egy furcsa anyagot, találjam ki, mi az. Gondoltam, ennél könnyebbet nem is kérdezhetnének, hiszen a vak is látja, hogy gyíkbőr. Na­gyobbat nem tévedhettem volna, hiszen tapintásba, formára a na­gyon kivételes anyaghoz annyi­ra hasonlító valami nem más, mint kikészített csirkelábbőr, serpentilla. Az ügy akkor kez­dett igazán érdekelni, amikor megtudtam, hogy a Kiskunmaj- sai Jonathán Termelőszövetke­zetben megkezdték a gyártást. A történet azonban nem itt kez­dődik, hanem... Jó kezdet után kifogások A Bőr Nagykereskedelmi Vállalat újítógárdája gyártót keresett szabadal­mára. A majsai szövetkezet és az újítók egymásra találtak. Megszületett az együttműködési szerződés, még 1984 tavaszán. Tartalmazta többek között, hogy az értékesítést a Bőrker vállalja. Az év második felében ez 7,5 millió forintot jelent. Erre mondták azt a szö- vetkezetbeliek: lázálom. Az eredeti el­képzelés szerint gyártani Bodogláron, egy régi iskola épületében? Ezt? Az újabb terv a gazdaság ipartelepén valósult meg, egy uj épület kepében. Ez már természetesen egy komolyabb és drágább üzem, ahol az újítás megvaló­sításához szükséges speciális gépeket is be lehet állítani. A múlt év közepén megindult a munka, nemsokára elké­szült az első 10 ezer kikészített csirke­lábbőr. Amit a Bőrker nem vett át, úgymond készletezési gondok miatt. Közben persze dolgozott az üzem, is­mét 10 ezer serpentilla került a raktár­ba. A szállítás megindítását tudakoló kérdésre a válasz: minőségük kifogá­solható. Ekkor a szövetkezet írásban kérte a minőségi követelményeket. A vállalattól érkezett minőségi ellenőr a darabonkénti vizsgálat után úgy ítél­te, hogy az első 10 ezer darab 6 százalé­ka első osztályú. A Bőrker ekkor az együttműködési szerződésre hivatko­zott, amelyben nem szerepelt „konk­rét” értékesítési megállapodás. A má­sik hivatkozási alap: az eredeti szerző­désben foglaltakat a szövetkezet nem teljesítette, azóta pedig megváltoztak a piaci igények. (Háttérinformáció: a Ferrokemia Vállalat 16—18 forintos áron kínálja a Bőrkernek a serpentilla darabját). Úszó forintok A Kiskunmajsai Jonathán Tsz-ben 1986-ban összesen 103 ezer csirkeláb­bőr készült el, ami végül is a Bőrker- hez került. Ezekben 40-—50 bedolgozó munkája fekszik. Ők nyúzták a csirke­lábakat, amelyeket az üzem húsz mun­kása készített ki. A gazdaság természe­tesen perspektivikus tevékenységként kezelte a serpentillagyártást. Számítá­saik szerint egy csirkelábbőr készítésé­nek önköltsége 21,30 forint, terveztek 35 millió forint árbevételt és ötmillió forint nyereséget. A pillanatnyi helyzet szerint viszont ebből semmi nem való­sult meg. Pontosabban, a tervekhez ké­pest hiányzik a gazdaságnak 35 millió forint árbevétele és 5 millió forint nye­resége. Az utóbbival egyébként az aszály okozta kieséseket akarták ellen­súlyozni. Viszont van egy speciális, semmi másra nem használható gépek­kel felszerelt üzem és hetven olyan dol­ozó, akiknek eddig munkát tudtak iztosítani. Mindamellett, hogy ez a gazdaságban meglévő és működő hat­van ágazatból csupán egy, mégis érzé­keny veszteség. Lesz megoldás? A történtek után több kérdés vetőd­het fel. Az első — talán legkézénfek- vőbb — miért kell egyáltalán ez a bor­fajta? Mert készíthetők belőle — igaz egyértelműen luxuskategóriába tartozó termékek, cipőkv szandálok, csizmák, bőrdíszművek. És az sem mellékes, hogy egy ragyogó ötlet megvalósult. A csirkék feldolgozásának eddig hasz- nosítatlan melléktermékéből érték szü­lethet. A második kérdés lehetne az is, miért vállalkozott a gyártásra a Jonathán Tsz? Egyrészt mert saját vágójukból és számításaik szerint a későbbiek­ben más feldolgozókból — elő tudják teremteni a szükséges nyers csirkelá­bat. Másrészt — mint terveik bemuta­tásakor kiderült — perspektivikusnak, jövedelmezőnek ítélték a tevékenysé­get. Ezenkívül dolgozóiknak — bedol- ozóiknak — munkaalkalmat, biztos eresetet nyújthattak. A következő kérdés vonatkozzék a jövőre. Mi lesz most a serpentilla sor­sa? A szövetkezet, keresve az értékesí­tés más csatornáit, külföldre is küldött mintákat. Egy tőkés vállalkozó — e AKI SZERENCSÉSNEK TARTJA MAGÁT Beszélgetés egy géemkázóval Molnár István lakatossal két évvel ezelőtt találkoztam először munkahelyén, a Kecskeméti Alumíniumipari Szövet­kezetben. Kérdésem — hogyan ítéli meg a lehetőséget, hogy az újonnan alakult gmk-ban dolgozhat? —, váratlan reakci­ót váltott ki belőle: mentegetőzni kezdett. Higgyem el — mondta —, családjának szüksége van arra a plusz-pénzre, amiért egyébként nagyon meg kell ám dol­goznia! Miután sikerült megnyugtatnom, hogy nem látok kivetnivalót a vállalkozásában, őszintén elbeszélgettünk. A gmk-ról az volt a véleménye: jó, hogy van ez a lehetőség, de nem jó, hogy annyi más munkatársával együtt élni kény­telen vele. Abba kell hagyni, amint csak lehet —, akkor ebben maradtunk. Az abbahagyásnak azonban, úgy tűnik, még nem jött el az ideje: Molnár István ma is géemkázik. Hétfőtől péntekig napi 12—14 órát dolgozik, szombaton nyolcat. Kisebb meg­szakításokkal így megy ez már három éve. — Úgy lehet bírni — válaszolja most a kérdésemre —, hogy otthon nem csinálok az égvilágon semmit. Hazame­gyek, kényelmesen megvacsorázok, fürdés után leülök a tévé elé. De rendszerint elalszom még a film elején. Az újságolva­sásra vasárnap van alkalmam. Családom félreteszi nekem az egész heti Petőfi Népét. A gyerekekkel is csak vasárnap tudok foglalkozni. Róluk eszembe jut időnként: szerencsés időszakban születtek. Már nagyobbacskák voltak, elmúltak tíz évesek — miiyd a ketten, mert ikrek —, amikor elkezdtem géemkázni. Ha most l m ek kisebbek, nem vállalna túlmunkát? Molnár István lontolóra veszi a kérdést. Ebben nem vagyok biztos — mondja kis idő múlva. Alighanem akkor is dolgoznék, legfeljebb nagyobb konf­liktusba kerülnék emiatt a saját lelkiismeretemmel. Az élet- színvonalunk megtartásához kell a plusz-kereset. Gondolja el: anélkül, hogy erre tanítottuk volna őket, a gyerekeim tényleg szeretik a fehér szalonnát! Nem csak nyáron, papri­kával, paradicsommal, ilyenkor télen is, főtt krumplival. Mégsem kövérek. Fogy azért persze a boltból vett felvágott is, de a szalonnával sokat tudunk spórolni. OTP-hitelt nem fizetünk. *A szüleim házához ragasztott épületben lakunk —, már majdnem kész volt, amikor megnősültem. Nem fényűzően, de tisztességesen berendeztük. Annak idején még a fizetésünkből. Az öltözködés? Eltekintve attól, hogy a gyerekeknek meg­vesszük a drágább farmert is, általában nem visszük túlzás­ba. Nekünk luxus a kocsi, meg a nyaralás, a kirándulás. Azokért az utazásokért, az együtt töltött vidám szabadságért érdemes évközben hajtani! Az előző — nyolc évig használt kocsinkat most cseréltük újra, decemberben pzínes tévét vettünk. Ennyi tellett ki a géemkázásból eddig. Én legalább látom értelmét a túlmunkának, de az önálló életet most kezdők, a fiatalok ...! Egyikük fizetése rámegy a hiteltör­lesztésre, a rezsire, a másik fizetésből kellene élniök, ruház- kodniok. Még jó, hogy van géemká, ez a lehetőség... A maga gyerekei hogyan boldogulnak majd? — Feleségem örökölt egy lakást. Emellett a nagymama takaréklevelet váltott, ugyanakkor mi is fizetjük az ifjúsági takarékbetétet. Szerencsések vagyunk, nem panaszkodha­tunk. — Tehát közeledik az idő, amikor abba lehet hagyni a túlmunkát? — Mi, akik a géemkában együtt dolgozunk, egyelőre azzal vagyunk clfoglalva.'hogy meddig csinálhatjuk? Már az idén is több adót fizetünk, hat és fél százalékkal csökken a keresetünk. Én mégis optimista vagyok. Valami elkezdődött itt is, a szövetkezetünkben. Áttértünk a bértömeg-gazdálko­dásra. Nagyobb teljesítményt ugyan nem tudunk nyújtani, az Aluszöv már régen felhúzta a versenycipőt, jtt eddig is tisJíségescn kellett dolgozni. De a jó munkát jobban meg tudják majd fizetni. És ha más haszna nem is lenne a géemká- nak csak az, hogy sok embert megtanított dolgozni, már akkor is nyertünk rajta, nem? — Erről jut eszembe: az újításairól nem is kérdeztem! Régen ráértem munkaidő után kikísérletezni az elgon­dolásomat, elkészíteni hozzá, amit kellett. Most már inkább csak amolyan apróbb ésszerűsítéseket szoktam bevezetni a saját munkám — a közös munkánk — megkönnyítésére. Nem is mindig szólunk róla a vezetőknek, ha mégis, csak azért, hogy a normát ahhoz igazítsák. — Arra gondolt-e, hogy mi lesz, ha a géemkázásból szár­mazó jövedelmet mégsem tudja semmivel pótolni? Nem tudom! Almási Márta Készül az új földtörvény Egyenrangú az állami és szövetkezeti tulajdon A földre vonatkozó jogszabályok, s azok módosításai ma már szinte áttekinthetet­lenek. Ám már készül az új kódex, megjárta a társadalmi fórumokat, s a törvény tervezetét megtárgyalta az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Hamarosan a Minisztertanács elé kerül, majd az Országgyűlés tavaszi ülésszakán válik törvénnyé, ha a képviselők elfogadják. 0 Kuklis Antilláé a felesleges részeket távolítja el a bőrről. 0 Virágh László, üzemvezető, a minő­séget ellenőrzi. , (Méhesi Éva felvételei) pillanatban úgy tűnik — lát fantáziát a termékben. A tárgyalások során még vegyes vállalat létrehozásának gondo­lata is felmerült. Addig — konkrétab­ban - kooperációs szerződés a kézzel­fogható továbblépés. Ennek alapján a szövetkezet ebben az évben egymillió serpentillát ad át a vállalkozónak. Az ebben a hónapban várható tárgyalások egyetlen bizonytalan pontja: lehetsé­ges-e, hogy a vevő kérésére az alap­anyag 60 százalékát ne a csirkék, ha­nem esetleg pulykák és tyúkok „szol­gáltassák”. És még véletlenül se feledkezzünk meg róla: a Bőrker Vállalat több tár- yalás után felajánlotta: az év első félé­én 30 ezer kikészített csirkelábbőr ga­rantált és ugyanennyi saját készletébe történő átvételét. A másik fél Az utolsó kérdés szóljon a Bőrker Vállalat illetékeséhez, Serdült Gyula műszaki igazgatóhoz: Mit vártak, mit várnak a kiskunmajsai serpentillától?- Abból is látszik, hogy fontosnak tartjuk a terméküket, hogy a teljes ta­valyi mennyiséget átvettük tőlük. Hasznos bőripari anyagnak érezzük a kikészített csirkelábbőrt, annál is in­kább, mert a környezetvédők a világon szinte mindenütt megakadályozták a hüllők irtását. Tehát ezek bőre nem kerülhet a piacokra. E bőrök helyette­sítésére, pótlására alkalmas lehet a ser­pentilla. Piackutatásaink eredménye mostanában válik valóra. Exportaján­lásainkra már érkeznek a válaszok. Re­méljük, az üzlet beindul. A múlt év utolsó negyedében a Szigetvári Cipő­gyár már felhasználta ezt az anyagot 10 ezer pár cipő készítéséhez. A Kiskun­majsai Jonathán Tsz vezetőivel úgy be­széltük meg, hogy március közepén új­ra tárgyalunk, az addig kialakuló hely­zetnek megfelelően. Gál Eszter — A törvénytervezet bevezető ren­delkezései között egy lényeges újdon­ságról feltétlenül érdemes szólni, — mondja Jójárt László, az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal osz­tályvezetője. — Ezután a föld rendelte­tése számít majd, s nem az, hogy hol fek­szik, bel-, kül- vagy éppen zártkertben. Ha tehát termőföldről beszélünk, akkor bárhol is fekszik, a termőföldre vonat­kozó jogszabályok az érvényesek. És a termőföld mellett megkülönböztetünk építmény elhelyezésére szolgáló, külön­leges rendeltetésű, valamint hasznosí­tásra alkalmatlan földet. Az utóbbihoz sorolhatjuk például a természetvédelmi célokra szolgáló területeket. — Változnak-e az állami földre vo­natkozó szabályok? — Az állami föld továbbra is egysé­ges és oszthatatlan, s csak állami vagy társadalmi szervezet kezelheti. Ám az új törvény által megvalósulna az állami és a szövetkezeti föld egyenrangúsága. Te­hát a földtulajdon kölcsönösen átru­házhatóvá válik. Eddig ugyanis csak a szövetkezeti földből lehetett állami, most ez fordítva is igaz lesz. — A mezőgazdasági szövetkezetek­nek leginkább az okoz gondot, hogy évek óta használt állami földek tulajdon­jogát nem szerezhetik meg, s így azt bármikor, kártérítés nélkül visszavehe- tik tőlük. — Valóban ez is rendezésre váró gond volt, s az új törvény szerint ezután majd megválthatják az általuk használt állami földet. Egyetlen korlátozást is­merünk el, ha arra a földdarabra a rendezési terv, vagy a helyi tanács vég­rehajtó bizottságának határozata alap­ján a tanács tíz éven belül igényt tart. És a tsz-nek arra is lesz lehetősége, hogy a tanácsi kezelésben lévő állami földeket átvegye.-— A tartós földhasználatra vonatko­zó szabályok is sok vitára adtak okot, holott ez a forma egyre népszerűbbé vá­lik. — Az a szabály ezután sem változik, hogy a föld építkezés céljára vagy gaz­dasági tevékenységre adható tartós használatba. Eddig úgy volt, hogy az építmény tulajdonjogával együtt a tar­tós földhasználatot átruházhatta a mindenkori tulajdonos. Ezután a gaz­dasági tevékenység céljára használatba vett földet is átadhatja az ültetvénnyel, növényekkel együtt. És eddig az is sok bonyodalmat okozott, hogy ki adhat engedélyt a tartós használatba álló föl­dön létesített építmény bővítéséhez, újabb épületek emeléséhez, ha azt nem a tulajdonos, hanem a fia, rokona kí­vánja megtenni. Egyébként a tanács lett volna az engedélyező, tehát aki tar­tós használatba adta a földet, de sok­szor meg sem kérdezték, vagy csak utó­lag, amikor már állt a ház. Ezután a tartós földhasználó maga engedélyez­heti az építést. Ugyancsak sok problé­mát okozott, hogy a tsz csak a tagjá­nak, alkalmazottjának adhatott földet tartós használatba, így ha a férj ebbe a körbe tartozott, s a feleség nem, akkor nem jegyezhették be őket a tartós hasz­nálatba vett földön létesített épületre tulajdonostársként. A törvény szerint ezután erre is mód nyílik. — Régóta vitatott a földtulajdonra, tehát a telek-, lakás- és üdülőszerzésre érvényes jogszabály ... — A szerzés mértéke továbbra is korlátozott, de több körülmény meg­ítélése változik. Eddig például, ha vala­ki a megengedett mértéken felül földet örökölt, akkor a régit vagy az újat el kellett adnia. Ezután viszont meghatá­rozott mértékig megtartható lesz a többlettulajdon, tehát a lakás, üdülő telek, termőföld, ha az nem a tulajdon- szerzésre vonatkozó jogszabályok megsértésével, hanem örökles, örökbe­fogadás, vagy házasságkötés által ke­rült a család tulajdonába. Ha tehát mindkét házasulandónak van lakása, akkor azt nem köteles ezután eladni. Hasonló rugalmassággal jár majd el az állam a jogosulatlanul külföldön tar­tózkodók tulajdonával kapcsolatban is, amit a belföldön maradt családtag megszerezhet, természetesen az öröklé­si illetéket ki kell fizetni. — A társadalmi vitákon többen is na­gyobb védelmet kértek a földnek, hogy a mindenkori tulajdonosa ne szipolyoz- hassa ki, az ne veszítsen az értékéből... — Eredeti szándékunk szerint is na­gyobb hangsúlyt kap a földvédelem, s a társadalmi fórumok csak megerősí­tettek bennünket abban, hogy jo úton járunk. Jóval szigorúbb jogszabályok védik majd a földet. A művelési agat — az indokolt körben — változatlanul csak hatósági engedély birtokában le­het megváltoztatni, tehát a jó minőségű szántóból nem csinálhatnak máról hol­napra legelőt. Ha más célra használták a földet, s az a tevékenység megszűnik, akkor kötelesek a földet újra művelésre alkalmassá tenni. S azt a földet sem lehet műveletlenül hagyni, ahol egyéb­ként majd házat vagy mást épít a tulaj­donos. Az építkezés kezdetéig azt is művelni kell. És természetesen azok a vállalatok, amelyek ipari, közlekedési vagy más célra földet vonnak el, köte­lesek az után járulékot fizetni. Azok pedig, akik tevékenységükkel rontják a föld minőségét, bírságot fizetnek majd. Ezek a pénzek a központi földvédelmi alapba kerülnek, s ebből kívánjuk fi­nanszírozni a rekultivációs és meliorá­ciós munkákat. D. L. SZAKKÖNYVTÁR A SERTÉSPÖRKÖLT ES A SZÁMÍTÓGÉP A Valery Giscard d’Estaing megbízásából készített, s 1978 januárjában nyilvánosságra került Nora— Mine jelentés nagyban előrevitte Franciaországban a társadalom számítógépesítésével kapcsolatos gondol­kodásmódot. Legfőbb értéke — írja dr. Barna Gyula —, előrejelzéseinek megalapozottságán túl az enciklo- pédista megközelítésben és értelmezésmódban rejlik. A számítógépesítés kérdését a technikai részletekre való összpontosítás helyett ( mellett), a legszélesebb társadalmi összefüggések rendszerében vizsgálta, így a téma a hagyományosan fontos politikai problémák­kal egyenrangú tényezővé vált. Franciaországban egyetlen, az ország életébe befolyást gyakorolni kívá­nó csoport sem hagyhatja figyelmen kívül. A jelentést — amelynek köszönhetőén létrejött a francia Informatikai Ügynökség —, a Statisztikai Ki­adó Vállalat 1979-ben magyarul is megjelentette, s a munka hazánkban is nagy feltűnést keltett. A létreho­zott ügynökség egy évvel ezelőtt értékelte az eltelt időszak fejlődését, s a magyar változat most is példás gyorsasággal készült el. Talán a nyomdai munkaiatok elhúzódása az oka, hogy csak a napokban kerül a könyvesboltokba, az „Informatika Franciaországban — ma” címmel. Felfogható egy rendkívüli esettanul­mánynak arról, hogy középtávon mennyire érvénye­sülnek a kiemelt kormányzati programok hatásai, de felfogható egy összefoglaló monográfiának is. Milyen C roblémák es szituációk adódnak egy olyan ország­án, amely 8—10 évvel előttünk jár az informatika alkalmazásában. Számos tárgyalt probléma máris je­lentkezik hazánkban, mások még idegennek tűnnek ugyan, de esetleges felmérésük csak idő kérdése. Nagy tanulság, hogy az informatika egyfelől a társadalom és a gazdaság minden rétegébe elér — amire össznépi méretekben kell felkészülni —, másfelől a foglalkozta­tásnak egy új szerkezetét hozza létre, amely jelentős átrétegezódéssel jár. Szakemberek számára különösen érdekesek lehet­nek azok a részek, amelyek egészen friss összehasonlí­tást közölnek ugyanazon probléma franciaországbeli és más fejlett ipari országokban alkalmazott megkö­zelítéséről, a fejlődési folyamatok összehasonlításá­ról. A könyy külön elemzi a nyolcvanas évek elejének mikro-informatikai robbanását. Annak ellenére, hogy megállapítja: az informatika az életmódra — amely voltaképpen meglehetősen állandó —, rövid távon ... f, FRANCIA INFORMATIKAI ÜGYNÖKSÉG JELENTÉSE • ancia informatikai Ügynökség jelentése — a fbj kevesebb, közvetlen hatást gyakorol, mint a gépkocsi, vagy a televízió, új kultúra születéséről beszél. Össze kell békíteni Jeanne d’Arc-ot a számítógéppel, s az informatikát a francia kultúra ugyanolyan integráns részévé kell tenni, mint a camember-sajt, vagy par­füm. Érzékelhető a magyar kiadás előkészítőinek azon szándéka, hogy a dolgot — mondjuk a sertéspörkölt­tel összevetve —, hasonlóan értékeljük, s az informa­tikai robbanás biztosítása számunkra mindazokat a technikai és gazdasági ütőkártyákat, amelyek nélkü­lözhetetlenek a mai világban, s az ebből születő holna­pi világban. Ezért ajánlható a könyv a szűkebb érte­lemben vett szakemberek mellett a politika döntésho­zóinak is. Bálái F. István

Next

/
Thumbnails
Contents