Petőfi Népe, 1987. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-16 / 13. szám
QQzdQ/QQpolitikci^ munka / telje/ítmények • PETŐFI NÉPE • # 1987. január 19. ' MINDENKOR A JÖVEDELMEZŐSEG? mmMmmmm Húsmarhák a szabadban A kemény hideg, az erős szél, a hófúvás próbára tesz minden .élőlényt. Nem kivétel ez alól a szabadtartású szarvasmarha sem. A megye 26 ezer húsmarhájának körülbelül fele kényszerül mindenféle fedél, szélvédett hely nélkül elviselni az időjárás viszontagságait. Való igaz, ezek az állatok jól tűrik a „ridegtartást’’, •de a hideget, a mínusz 20—30 fokot ugyanolyan nehezen bírják, .mint az egyéb állatfajok. A két évvel ezelőtti nagy hideg tanulságait úgy látszik írnem eléggé vonták le a gazdaságok szakemberei — vélik a Dél-alföldi Állattenyésztés Fejlesztő Vállalat szakemberei —, hiszen a tehenek termékenyítésének idejét most is úgy választották meg, hogy február közepén kezdődnek az ellé- sek. A tehenek legnagyobb része már úgynevezett nehézvemhes, tehát az időjárás viszontagságait még nehezebben állja. Az aszály miatt igen sok helyen szemesnek szánt takarmányt silóztak le — nem az erre éppen legalkalmasabb időpontban, kényszerhelyzetből —, a tömegtakair- mányok nagy része így kalória- szegény. Az állatok takarmány- szükségletét abrakkal kellene pótolni, amire a gazdaságok nem készültek fel. Az is meggondolandó, hogy mindenkor szabad-e mindenáron a jövedelmezőség szempontját elsődlegessé tenni? A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban 2260 szarvasmarha van a szabadban. A tartástechnológia • Fáznak a magyar szürkék Is. eleme az épületnélküliség, mindemellett a gazdaságnak az ilyen jellegű beruházásokra elegendő pénz sem áll rendelkezésére. A takarmányel'látás gondjaira jó előre számítottak az állattenyésztők, hiszen ezer tonna erjesztett takarmányt, 350 tonna fűszénát és 150 tonna szalmát vásároltak. A hideg és a hó miatt a kiadagológépek elakadnak időnként. Az állatokat szinttartós önitatókkal „szolgálják ki”, amelyekhez előtároló tartályokat kapcsolnak. Ügyelnek arra, hogy a víz állandó folyása akadályozza a megfa- gyást. Az Izsáki Állami Gazdaságban 3600 szarvasmarhát tartanak a havas legelőkön. Az állatok jó kondíciójának megőrzése miatt számolnak a többlettakarmány- igénnyel, Szerencsére a tömegta- karmány-ellátás nem okoz különösebb gondot, hiszen az intenzív gyepterületekről elegendő szénát halmozhattak fel és tartósított • kukoricából is elegendő áll rendelkezésre. A takarmányok kijuttatása a legnehezebb, a szállítógépek kisegítésére a lánctalpas traktorokat is bevetik. G. E. EZERMESTER BOLT: Ötszörös forgalom Áttérve a jövedelemérdekeltségre, néhány év alatt ötszörösére emelkedett a forgalom a — Bács-iKiskunban egy helyütt árusító — Ezermester Debreceni Kereskedelmi Leányvállalat kecs-j kéméti üzletében, önállóbb gazdálkodással és a kereslethez való jobb alkalmazkodással, az 1983. évi 10 millióval szemben, tavaly már 50 millió forint jelezte a bevétel növekedését. Élénkült az üzleti tevékenység. Egyre több terméket vásárolnak közvetlenül a gyártóktól, 10 százalékkal olcsóbban, mint ha a nagykereskedelemtől rendelnék meg azokat. Ezzel és a vállalatok elfekvő készletéből átvett kisgépek és különböző híradás- technikai cikkek forgalomba hozatalával az idén januártól már 500-zal több, összesen 2870-féle árucikket kínálnak a fogyasztóknak. Amper- és voltmérőtől, oszcillátortól a lakossági keresletet kielégítő kávéfőző-, hajsütő- és forrasztópáka betétig, a háztartási kisgépekhez való alkatrészekig, kapcsolókig, záraktól a lakátokig sokfajta ezermester- és barkácscikk kapható. Az üzletben felkészülten^ jó kereskedelmi munkával igyekeznek helytállni a piaci versenyben. Ezt mutatja egyebek közt, hogy csupán fogókból 27 fajtára bővítették a választékot, s javítottak a kisgépellátáson. Az üzlet közvetítésével jut el a vevőkhöz számos megyei és országos termelő áruja. Kecskeméti reszelöket és vésőket, Budapesten gyártott körfűrészlapokat és gyalu vasakat, bajai pneumatikus fúró- és csiszológépeket, Lada-olajszűrőket, kaposvári eb tető- és autóantenna-tartókat, ta- péta-iszegőléceket, áam,béria-sarokléceket, gépkocsi-vezérműten- gelyt és még számos iparcikket forgalmaz így a debreceni leány- vállalat kecskeméti boltja. A fiatalok, a gyerekek, az iskolák és más intézmények is gyakran vásárolnak itt. Mozgalmi áruk tníéven ismeretesék azok a ruhaneműk és felszerelési tárgyak, amelyek használata hozzátartozik a tanulóifjúság életéhez. Tavaly 145 ifjúgárda-ruhát 500 forint árkedvezménnyel értékesítettek. Az üzlet az idén is fontos feladatának tartja, hogy jelvényeket, nyakkendőket, kisdobos- és úttörőruhákat, úttörő-, ifjúgárdista- és építőtábori felszereléseket, sport- és szabadidő-öltözékeket megfelelő választékban kínáljon, és fedezze az iskolák anyagszükségletét a technikai oktatáshoz. Gondot fordítanak az olyan — ünnepi alkalmakkor keresettebb — áruk forgalmazására is, mint a zászlók, amelyekből tavaly 605-öt adtak el. K—1 LÁTOGATÁS LENGYELORSZÁGBAN „Csak rosszabb ne legyen!” — Csak rosszabb ne legyen! — mondta Jerzy Blaszczak 15 hektáros egyéni gazda, amikor arról érdeklődtem, hogy megy a sora. Az előzékenyek: a lengyel fővárosban a hétvégeiken kiürül a legtöbb húsbolt. A kiürülést szó szerint kell érteni: 'nemhogy egy darabnyi tőkehús, még egy szalámivég sem lóig a kampókon. Még ma is jegyre árusítják a húsfélét, az átlag felnőtt városi lakos két és fél kilót kap belőle havonta, fejenként. (A bányászok és nehéz fizikai munkát végzők többhöz jutnak.) Ezenkívül még vagy 30 kiló húst vásárol az átlagos lengyel állampolgár a szabadpiacon évenként — a bolti árnál persze jóval drágábban. Ily módon az egy főre eső évi húsfogyasztás még ma is csak 60 kiló, holott 1978—79-ben, a válság előtti években elérte a 74 kilót is. A húshi árnnyal ellentétben a legtöbb élelmiszerből jó, vagy lagaláibbis kielégítő a kínálat. A tej olcsóbb, mint Magyarországon, a pékáru sem okoz gondot. Am Jan Kowalski, az átlagos lengyel állampolgár (éppúgy emlegetik, mint nálunk Kovács Jánost) azt szeretné, ha — több korábbi élelmiszerjegyhez hasonlóan — a húsjegyet Is „nyugdíjazni” lehetne. Ilyen ismeretek, előzmények utáni .kíváncsian vártam, milyen lesz Jerzy Blaszczak, 15 hektáros egyéni gazda portája, a Varsótól mintegy 50 kilométerre fekvő Trebki községben. (Lengyelországban az egyénileg gazdálkodó parasztok művelik meg ma Is a szántóföldek nagy többségét.) A 30-as évei közepén járó, szőke, erőteljes férfi legelőször is megmutatta a gazdaságát. Az első látvány: 23 gömbö- lyödő szarvasmarha — nagyobb részt növendékállat — kérődzött az önitató berendezéssel felszerelt korszerű istállóban. — Nem vezetek én könyvelést! — felelte a gazda ravaszkásan, amikor arról érdeklődtem tőle, menynyire kifizetődő a marhahlzlalás, s általában: menynyi a gazdaság tiszta jövedelme évenként? Ám a parasztporta képe mindent elárul: két lengyel, Ur- sus márkájú traktor állt a gazdasági épületeik mellett, s egy — ugyancsak Jerzy Blaszczak tulajdonában lévő — méregzöld színű, Star teherautó, tele hagymával. A „leltárhoz” tartozott még egy Polski Fiat személyautó, két .motorkerékpár, egy robogó, és a többszintes lakó- és gazdasági épület. — Csak rosszabb ne legyen! — mondta végül is a házigazda. • A mintagazda a teherautójával. Az igazsághoz tartozik persze, hogy nem minden lengyel parasztporta mutat ilyen jómódot. Marian Dziegielewsky, a Lengyel Parasztpárt területi vezetője, aki elkísért e látogatásra, elmondta: Jerzy Blaszczak a mintagazdák közé tartozik, .már az apja is az volt, Ezért — a családi hagyományra alapozva — házigazdánk is szakosított árutermelést folytat. Hagyma és földieper termesztésére, illetve — amint láttuk — marhahizlalásra specializálódott, kitűnő eredménnyel. A hagymája például olyan jó minőségű, hogy nyugati exportra Is jut belőle. Amikor visszatértünk Varsóból, megkérdeztem Tadeusz Golackitól, a lengyel országos tervhivatal főosztályvezetőjétől: — Véleménye szerint mikor .lehet megszüntetni a hús jegyet Lengyelországban? — ötéves tervünk előirányzatai .szerint 1900-re kell elérnünk odáig — hangzott a válasz. — Addig persze, még nagyon sok a tennivalónk. Növelni kell a gabonafélék és a .burgonya terméshozamát, hiszen ezek észrevehetően alacsonyabbak, mint önöknél. Magyarországon. Mároedig nálunk nincs' kukorica, itt főként a krumplitól hízik a disznó. Mégis úgy látjuk, hogy négy év múlva ..nyugdíjazhatjuk” a húsjegyeket, illetve elérhetjük az egy főre jutó 74 kilós húsfogyasztást. Nem kizárt, hogy a baromfihúspiacot esetleg már előbb felszabadítjuk. Megfordultunk egy olyan — 'alkoholmentes és tiszta — varsói mépbüfében, ahol ez megtörtént már: jegy nélkül és elviselhető áron lelhet hozzájutni a grillcsirkéhez. Magyar László STRUKTÚRAÁTALAKÍTÁS Fejlesztés és visszafejlesztés A gazdaság, s azon belül mindenekelőtt az ipar termelési szerkezetének módosítása, átalakítása idestova másfél évtizede napirenden szerepel. Kezdetben az volt a cél, hogy minden vállalat .törekedjen termelési és termékstruktúráját a gazdaságosság Jegyében javítani, korszerűsíteni. A hetvenes évek derekán az exportfejlesztő hitelek intézményesítése a gazdaságos export növelését állította a struktúramódosítás középpontjába. S bár a gazdaságos export fokozása mindazóta Időszerű, a nyolcvanas években nyilvánvaló lett, hogy a szerkezetátalakításnak a gazdaságtalan termelés visszaszorítása is nélkülözhetetlen eleme, eszköze, módszere. Az ilyen komplex jellegű — fejlesztésből és visszafejlesztésből összetevődő — struktúraátalakítás rendkívül lassú, erőtlen, s különösképp érvényes, helytálló ez a megállapítás a visszafejlesztésre. A magyar gazdaság e tekintetben — a termelési struktúra külgazdasági következményekhez igazodó alakításában — jócskán elmaradt azoktól a változásoktól, amelyek világszerte kibontakoztak és felerősödtek. Juttatni és kivonni Az ok—okozati összefüggések láncolatát követve elsőként arra kell emlékeztetni, hogy a magyar gazdaságban hosszú évtizedeken keresztül a termelési struktúra alakításának csak egyik módszerét, eszközét alkalmaztuk; nevezetesen egyik-másik termelési ágazatot a többinél erőteljesebb ütemben fejlesztettük. Erre utal példának okáért a közúti járműfejlesztési program, az alumíniumipari, a petrolkémiai, a számítástechnikai program. Ilyen szerkezetátalakító programjaink ugyan ma is vannak — például a gyógyszer- és riövényvédőszer-, az intermediergyártás fejlesztése —, s ezekhez még úgynevezett hatékonyságnövelő, ráfordításcsökkentő központi gazdaságfejlesztő programok is társulnak, továbbra is változatos kedvezményben részesülnek az exportfejlesztések. Lényegbe vágó azonban az a különbség, hogy a korábbi szerkezetre ható programokat beruházási fellendülés közepette hajtottuk végre, napjainkat viszont a beruházási lehetőségek szűkössége jellemzi. »Ugyan számos elemzés, vizsgálat tisztázta, melyek a gazdaság, az ipar különösképp jövedelmező, gyorsabb fejlődésre is képes szakágazatai, vállalatai, csakhogy a kevesebb fejlesztési forrásból számukra is kevesebb jut, s Így a szerkezetmódositó hatás a kívánatosnál, a szükségesnél gyengébb. S mi a helyzet az úgynever zett visszafejlesztéssel, a gazdaságtalan, s a jövőben sem jobbítható termelés visszaszorításával, megszüntetésével? Nincs értelme tagadni, hogy ez a feladat a társadalmat, a gazdasági vezetést, a gazdaság intézményrendszerét egyaránt felkészületlenül érte. A folyamatos és dinamikus gazdasági fejlődés évtizedeiben kialakult közgondolkodásunk, s a gazdaság ügyesbajos dolgait elrendező gazdaságvezetési gyakorlatunk számára szinte természetellenesnek tűnt, hogy gazdasági tevékenységet, vállalatot visz- sza lehet, sőt kell „fejleszteni”, hogy a gazdasági szervezetek a gondjaikra bízott, a kezelésükben levő társadalmi tőkét nemcsak juttatni, elvonni, kivonni is lehet, épp annak érdekében, hogy másutt hatékonyan gazdálkodjanak vele. A megszüntetés is pénzbe kerül Még egy oka volt — van és lesz — annak, hogy a gazdaságtalan tevékenységek visz- szaszorítása rendkívül lassú. Az úgynevezett visszafejlesztés feladatát azzal — az egyébként igaz állítással — igyekeztünk a közvéleménynyel elfogadtatni, hogy a gazdaságtalan termelés a nemzeti jövedelmet fogyasztja, következésképpen, ha visszaszorítjuk, ha mérsékeljük arányát, a költségvetés terhei is csökkennek, bevételeiből többet fordíthat más célokra. Az érveknek ez a sora helytálló, de egyoldalú. Figyelmen kívül hagyja, hogy bizony a visszafejlesztésnek, az ilyen jellegű struktúraalakításnak is van ára, mintegy beruházási költsége. Az elmúlt évben a kormány három számottevő termelési ágazat, a szénbányászat és a vaskohászat, valamint a húsipar struktúra- átalakítási programját hagyta jóvá, s ezek mindegyike mil- liárdokat vesz igénybe. Egyébként arról sem szabad megfeledkezni — mert ez is las- sítója a folyamatnak —, hogy a gazdaságtalan termelés is valamilyen szükségletet elégít ki, s ha okkal-joggal visszafejlesztjük, megszüntetjük, a. szükségletet más forrásból, általában importtal kell kielégíteni. Népgazdasági szinten tulajdonképpen ez is a visszafejlesztés költségszámláját növeli. Aligha kell folytatni a bizonyítást, hogy a termelési szerkezet módosítása, a külgazdasági követelményekhez való igazítása — haladjon az egyes szakágazatok koncentrált fejlesztése, avagy a gazdaságtalan termelés visszafejlesztése útján — ráfordítás- igényes teendő, folyamat. Emellett a mi gazdaságunkban, társadalmunkban a struktúrakorszerűsítés munkaerő—emberi vetületét is messzemenően figyelembe kell venni. A gazdasági racionalitást csak az utóbbival összeegyeztetve tudjuk és lehet érvényesíteni. Egyedüli többletforrás A struktúraátalakítás teendőinek, lehetőségeinek és fékezőinek áttekintése napjainkban azért különösképp időszerű, mert a népgazdaság idei tervében — az erről közölt tájékoztatóban — szembetűnő gyakorisággal szerepel ez a feladat. A többi között ilyen megfogalmazásban: az iparban meg kell gyorsítani a termelés szerkezetének korszerűsítését... a bányászatban, a vaskohászatban és a húsiparban a racionalizálási és szerkezetátalakítási programokat következetesen meg kell valósítani... a gazdaságtalan termelés visszaszorítására az eddiginél határozottabb lépéseket kell tenni... fel kell gyorsítani a népgazdaságban a munkaerő és a társadalmi tőke mozgását... a fejlesztési forrásoknak a jövedelmező vállalatokhoz való átáramlását... Miért került ilyen hangsúlyozott módon előtérbe az ipar termelési struktúrájának gyorsabb tempóban történő átalakítása? A gazdasági fejlődés menetében Időről időre olyan csomópontok érlelődnek, keletkeznek, amelyekben találkoznak, egyesülnek a kívánatos, a tervezett gazdasági'folyamatokat szolgáló feladatok. Ilyen értelemben csomópont és kulcsfeladat most a struktúraátalakítás, s annak gyorsítása. A magyar gazdaság teljesítménye az utóbbi két évben stagnált, külgazdasági egyensúlya romlott, külföldi adósságállománya emelkedett. Illuzórikus lett volna 1987-re a külgazdasági egyensúlyi helyzet alapvető megváltoztatását célul tűzni, legfeljebb az eladósodás folyamatának mérséklésére vállalkozhatunk. Ám ennek is az a feltétele, hogy a magyar gazdaság teljesítménye ismét növekedjen. Csakhogy ehhez is többletforrások, -eszközök kellenek, ilyeneket viszont az 1986. évi gazdasági teljesítmény nem biztosít. A szerény mértékű élénkítéséhez többlet- forrást csak a termelésben már lekötött társadalmi tőke hatékonyabb felhasználása nyújthat. S ezen a ponton kapcsolódik a struktúraátalakítás, a termelési szerkezet korszerűsítése — mint feltétel — a gazdasági növekedés élénkítéséhez, a termelőeszközök és a munkaerő hatékonyabb, több jövedelmet alkotó hasznosításához. Bizonyos, hogy nemcsak idén, hanem az elkövetkező esztendőkben is gazdasági-termelési szerkezet korszerűsítése, e folyamat gyorsítása lesz a tágabb értelemben vett gazdasági munka kulcsfeladata. Garamvölgyi István A HASONMÁS Egy vegetáriánussal ez valószínűleg nem fordulhatott volna elő. Én azonban, őszintén megmondva, nem vetem meg a finom falatokat. Akkor kezdődött ez a különös történet, amikor éppen először vásároltam az újonnan megnyitott ABC-áruházban. Be is álltam annak rendje-módja szerint a húspultnál álló hosszú sorba, mivel szerettem volna ínyencséget venni. Egyszer csak feltűnt nekem, hogy az egyik csinos eladó a sor felé tekinget. Sőt határozottan az volt az érzésem, hogy engem figyel ott a sor végén. Hát persze, ez tulajdonképpen érthető, szerénység nélkül állíthatom, hogy sok nőnek megakadt már rajtam a szeme. Eljátszottam magamban azzal a gondolattal is, hogy esetleg meg- ismerkedek vele. S ekkor hirtelen odalépett hozzám, kezében egy kis csomaggal. — Nem kell sorba állnia, fiatalember — mondta, itt van az a csomag, amelyet az előbb a húspultnál hagyott. — Ne haragudjon — dadogtam, mert hát erre igazán nem számítottam —, itt valami tévedés les2. En nem ... — De bizony, ez az ön csomag- ja — ismételte meg újra az eladó, s halkan hozzátette: — nézze csak meg, mi van benne! Mivel először voltam az ABC- ben, semmiképpen nem lehetett az enyém a csomag. Azt vártam volna'magamtól, hogy udvariasan megmagyarázom a helyzetet. De nem Így történt. Ugyanis olyan fenséges illat csapta meg az orromat, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Ez a csodálatos borjúhátszín levett a lábamról. Bele sem néztem a csorpagba, máris tudtam, hogy az én kedvenc csemegém van benne. Még a nyál is összeszaladt a számban. Az ilyen hús szinte maga a csoda. S persze óriási szerencse kell hozzá, hogy kapjon az ember. Megköszöntem az eladónak, aki azonban csak ennyit mondott: — néha azért gondoljon rám, tudja, milyen nagyon rossz körélmények között lakom. Sajnos, a célzást nem értettem, mert minden olyan gyorsan történt. Az elkövetkező napokban hasonló esetek fordultak elő velem. Bármelyik környékbeli üzletben jártam, mindent azonnal megkaptam. Természetesen nagyon udvariasak és diszkrétek voltak az eladók. Olyan árukhoz is hozzájutottam, amilyeneket közönséges halandó ember csak úgy egyszerűen nem tud megvenni. Bárhol jártam, vásárlásaim után mindenhol hallottam azt az ominózus megjegyzést, amelyet az ABC eladója is a fülembe súgott: ugye azért gondol majd rám, hiszen ebben és ebben szeretnék segítséget kapni valakitől. Ez a VALAKI nagyon megütötte a fülemet. Most már én is elkezdtem gondolkozni. Talán ezek az emberek várnak valamit tőlem. azért olyan kedvesek hozzám. De hát mit tudnék én viszonzásként adni? Egyszerű könyvelő vagyok egy gyárban. Hacsak nem ismertetem meg őket azokkal a számokkal, amelyekkel nap mint nap dolgozom. Arra azonban nem hinném, hogy kíváncsiak lennének, hiszen még engem sem érdekelnek különösebben. Sajnos a gyanúm az ABC-áruházban történő újabb vásárláskor beigazolódott. Éppen a hússorban álltam ismét, amikor ezeket a szavakat hallottam: „Nem kell újra sorba állnia fiatalember, itt van ez a csomag, amelyet az előbb a pultnál hagyott". A legnagyobb megdöbbenésemre azonban nem nekem szóltak, hanem a kettővel mögöttem álló személynek. AHO hittem a szememnek, úgy hasonlítottam rá,-mintha az ikertestvérem lett volna. S ez az úr alig hallhatóan suttogta az eladó fülébe: holnap 9-kor keressen fel az irodámban, majd meglátjuk, mit lehet tenni az ügyében. Amikor az eladó engem is megpillantott, elcsodálkozott kicsit. Azonban csak nyelt egyet, s to. vasietett. Valószínűleg hasonmásom sokkal nagyobb segítséget jelent majd számára, mint amilyen én voltam. így ért véget, sajnos, rövid ideig tartó kivételezett helyzetem a környékbeli üzletekben. Most már én is visszasüllyedtem a közönséges vásárlók szintjére. Nem baj, hátha összetévesztenek még valahol újra. s akkor ismét felragyog a szerencsecsillagom! Manfred Strahl (Fordította: Szabó Béla)
