Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

0 PETŐFI NÉPE • 5 1986. derem bér 9.

H,

QQzdo/ÓQpolitikQ v műnket y Idjc/rtmcnyck

HÍRES SZŰCSÖKRE VÁRVA

Dollárt fiadzik-e a magyar bunda?

HÁROMSZOROS ÁRBEVÉTEL

Dinamikus a fejlődés a Kiskunmajsai Petőfi Tsz-ben

Nem kell bemutatkoznunk egy* másnak, hiszen megfordultam már Kiskunmajsán, a Petőfi Termelőszövetkezetben és beszélgettem többször az elnökkel. Mégis meglepetést okozott, amikor a kitüntetettek névsorában — november 7. alkalmával kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát — nem úgy láttam leírva a nevét, ahogyan évek óta. Első kérdésem ezek után csak ez lehet:

— Mit jelent Klucsó Vilmos neve előtt a Zs?

— Zsan-t. Több generációra visszavezethetően kiskunmajsai- aknak számítunk, de valamelyik ősöm Franciaországból ideszármazott hentes volt. Ha már eny- nyire régre nézünk vissza, nagyapámtól számítva már a földművelés volt a család foglalkozása. Innen az indíttatásom. A mező- gazdasági technikum elvégzése után gépállomáson dolgoztam, ott ismerkedtem meg a szövetkezeti mozgalommal. Majd a kiskunmajsai áfész mezőgazdasági ágazatát vezettem.

Akkortájt indult meg az „ezer szakembert a mezőgazdaságnak” program. Ennek keretében a jászszenti ászlói Zöld Mező Tsz agronómusi posztjára irányítottak. Teljesen új gazdaság volt ez akkor, a nagyüzemi gazdálkodást Igen nehéz körülmények között alakítottuk ki. Végül is sikeres esztendőket zártunk. Onnan a Kiskunmajsai Jonathán Tsz-be jöttem, ahol elég sokáig — 16

évig — „ragadtam meg”. Az első szőlőtelepítések idején kezdtem ott dolgozni agronómusként, majd főagronómusként. 1980 februárjában a másik majsai gazdaságban, a Petőfi Tsz-ben elnöknek választottak. Elég kritikus helyzetben, hiszen a gazdálkodásra is rányomta a bélyegét az itteni feszültségekkel telített légkör. Bizonyos fokig előnyömre szolgált, hogy a tagok jól ismertek, bíztak bennem, de már a kezdet kezdetén tudtam, hogy. nagyon sokat várnak tőlem.

— Mi volt az első változtatás?

— Azzal kezdtük, hogy megbeszéltük, „új lappal indulunk”. A minél dinamikusabb fejlődést céloztuk meg, ennek szolgálatába állítva a terveket, a gazdaság belső szervezetét, a termelési szerkezetet. Az első gazdasági év jól sikerült, a szövetkezet eddigi legnagyobb eredményét is megdupláztuk, 6,5 millió forintos nyereséget értünk el. Amiért akkor, egyetlen alkalommal megkaptuk a Kiváló Termelőszövetkezet elismerést. Óriásit lendített a dolgainkon, különösen a vezetők iránti bizalom erősödött meg. Kezdtünk jó szakembereket toborozni, akkor én voltam a hatodik felsőfokú iskolát végzett a gazdaságban, ma huszonnégyen vagyunk, minden munkaterületen megfelelő felkészültségű ember áll. Az elmúlt évek alatt megháromszoroztuk a téesz árbevételét, annak ellenére, hogy az aszály kegyetlenül sújtott bennünket.

Az alaptevékenységünk termelési értéke ma 60 millió forint, pontosan kétszerese a hét év előttinek. A szántóföldi növénytermesztést átalakítottuk, gabonát termelünk és elsőbbséget élvez az állattenyésztéshez szükséges takarmányok biztosítása. A kertészet is jelentős, á fűszerpaprika az idén például tízmillió forintos árbevételt hozott. Majsán kultusza van a szőlőnek, nálunk ebben az ötéves tervben 120 hektáron szakcsoportos formában, és a közös területén 31 hektáron telepítünk.

Az egyik legfontosabb ágazatunk a tejelő tehenészet. A céltudatos tenyésztői munka eredményeként a 2600 literes tehenenként! fejési átlag az idén már 6000 literre emelkedett. És ami a lényeg, az ágazat nyereséges. Éppen ennek a továbbfejlesztése a gondunk. Az idén hatvan elő- hasi üszőt vásároltunk, ezzel azt érjük el, hogy az 5000 liternél kevesebb tejet adó teheneket kiselejtezhetjük. Szerettük volna az istállókat is korszerűsíteni, de a beruházáshoz szükséges saját anyagi eszközünk ehhez kevés.

• Zs. Klucsó Vilmos, a Kiskunmajsai Petőfi Tsz elnöke. (Méhe. si Éva felvétele)

A melléküzemágaink termelése, az ipari tevékenység is tisztességesen fejlődött. A műszaki gumiáruk gyártása és a tejfeldolgozás — úgy látszik — egyaránt sikeres. Teljes erővel szervezzük, koordináljuk a háztáji gazdaságokban végzett munkákat. A tagjainknak van szarvasmarhájuk, sertésük, fűszerpaprikájuk, dohányuk. A legerősebb szálnak tartom, ami a szövetkezethez köti az itt dolgozókat.

— Mit kívánna most a gazdaságnak?

— Nagyon ránk férne, hogy vége legyen a „hét szűk esztendőnek”. Az elmúlt négy évben az időjárás 15—16 millió forinttal rövidített meg bennünket. Bár azt hiszem, igazán fontos az, hogy azoknak, akik annak idején megjósolták: a Petőfi Tsz rövidesen tönkremegy, nem lett igazuk. Sőt... — mondja Zs. Klucsó Vilmos.

Gál Eszter

A csillogó kirakatokban mustrára kitett nemesprém hosszúkabátok,' kulik, dzsekik vonzzák a tekintetet, ám amilyen csodálatosan szépek, olyan borsos az áruk is; bizony a bérből és fizetésből élő, gyermeket nevelő magyar asszonyok csak álmodozhatnak arról, hogy bársonyos bundát öltsenek a télen. Az árcédulák öt-hatjegyű számait fürkészve, sokakban felmerült: micsoda üzlet lehet a bundával foglalkozni, mennyit nyerhet itt a tenyésztő. a szűcs, a kereskedő. De valóban a gyors gazdagodás forrása ez az ágazat?

Az első pillanatban úgy tűnik, hogy igen. Hiszen a prémes- állat-tenyésztés nem igényel jelentős beruházást. A jószágok tartásához nem kell összkomfortos „palotákat” építeni, jól szolgálnak az egyszerű, oldalfal nélküli színek, amelyekben csak a tető védi a ketreceket. És ami a leglényegesebb: az állatok legtöbbjének takarmánya az olcsó melléktermék, olyan vágóhídi hulladék, ami másra nemigen használható.

A Boscoop meg a többiek

Csakhogy a gyakorlatban nem ilyen egyszerű a dolog. Kétségtelen, hogy e században sokan sokszor megpróbálkoztak már a különféle prémesállatok magyar- országi meghonosításával, ám a kezdeti lelkesedés a legtöbbjüknél hamar lelohadt, számtalan telep rövid idő alatt tönkrement. Másfél évtizede isimét megnőtt a vállalkozási kedv. Azóta több agrárnagyüzem már talán el is felejtette a kudarccal végződő kísérletet, mások viszont ma is igyekeznek bebizonyítani, hogy ér. demes ezzel az ágazattal bajlódni.

Jelenleg az országban nyérc, róka, nutria, görény, csincsilla, nyestkutya tartásával alig másfél tucat tsz, állami gazdaság, egyesület, szakcsoport foglalkozik. Közöttük az egyik legnagyobb vállalkozó, a budaörsi székhelyű

Boscoop Agráripari Vállalat; ma már ez az állattenyésztési rendszer tudhatja magáénak a honi mutriaállománynak megközelítően a 60, az ezüstrókánaik a 80, a kékrókának a 30 százalékát, a nyércnek pedig csaknem a felét. A Bos- coopnál — miként az e területen ügyködő legtöbb gazdaságban, szakcsoportban is — a jelszó: kiépíteni a teljes vertikumot; vagyis egy kézben összpontosítani a tenyésztést, a nyúzást, a kikészítést, a kabátvarrást. Azért, mert csak így lehet elfogadható jövedelemre szert tenni, elérni az árbevétel 10—15 százalékát kitevő nyereséget.

Érzékenyvadállatok”

Tény, hogy a tenyésztési fázis csak szerény haszonnal fizet. A legfőbb oka ennek az, hogy az állattartó telepek legtöbbjében még mindig indokolatlanul magasak a termelés költségei; például egy lenyúzott myércgerez- nát itthon átlagosan 1000—4000 forintért tudunk előállítani, a világpiacon — az aukciókon — ellenben nem adnak többet értük ezer forintnál. Pontosabban: az első osztályú bőr ára volt ennyi a nyáron, de a magyar gerezna minősége, egyöntetűsége holdnyi távolságban yan a kiválótól. S emiatt szinte kilátástalan nyersbőreinket külföldön értékesíteni. Ezért van, hogy a hazai termelők valójában nem is törekednek termékeik exportálására, kifizetődőbb azokat itthon eladni, illetve konfekcionálni. Holott, ha sikerülne a jószágtartás anyagi ráfordításait mérsékelni, ez az ágazat jelentős valutabevétellel gyarapít- hatná a népgazdaságot.

Ehhez, persze, mindenképpen javítani kell a bőrök minőségén, ami jórészt, a tenyésztői munka színvonalemelésével valósítható meg. De változtatni kell a takarmányozáson is; el kell érni azt, hogy mindennap, minden etetéskor az eledel azonos legyen, ugyanis ezek a „vadállatok” nagyon érzékenyek a táplálék ösz- szetételére: ha változik, megbetegszenek, elhullanak. Jelenleg azonban az állattartók ki vannak szolgáltatva a • vágóhidaknak, rendszerint csak azt vihetik el, ami éppen van. De gondot okoz e hulladékok ára is, helyesebben fokozatos áremelkedése. Mihelyt kiderül ugyanis valamelyik melléktermékről, hogy az kell valakinek, már nem is marad olyan olcsó.

Szövetkezés az osztrákokkal

Ezek után lépjünk tovább a telepekről, s nézzük meg a szűcsipart. Hát, e területen sincs sok okunk a büszkeségre. Lehet, hogy századokkal ezelőtt Európa-hírű- ek voltak bundakészítőink, s keresettek portékáink, ma ellenben a magyar szőrmekabátok nem hívogatják a vevőket, se Keleten, se Nyugaton. E termékeink minősege gyenge, nem állják a versenyt a nyugati modellekkel, így szinte eladhatatlanok.

De talán ez már csak a múlt. A Boscoop ugyanis augusztusban szövetkezett a neves osztrák Lis- ka céggel, amely jelentős hagyományokkal rendelkezik a nemes szőrmék konfekcionálásában és eladásában. Az Imperial Szőrme Konfekcionáló Kft. néven megalakult vegyes vállalat jórészt magyar alapanyagot fog feldolgozni, a kiváló bundák készítéséhez szükséges gépeket, technológiát, művezetőket, és nem utolsósorban model leket_ a külföldi partner szállítja, s emellett vállalja azt is, hogy a kabátok 40 százalékát a saját csatornáin értékesíti. A Boscoop ettől a vegyes vállalattól évi több millió dolláros forgalmat remél, vagyis azt; hogy-lesz exportképes magyar bunda.

Becslések szerint évente itthon mintegy 10 ezer —elsősorban persze olcsóbb — nutriabundára van igény. Ennyi fogy el. És a honi prémesállat-tenyésztésnek egyelőre csak az a líaszna, hogy ezekre a kabátokra nem kell az országnak valutát költenie.

Horváth L. István

Űj gáz-dízelmotor

A Szovjetunióban gáz-dízelmotorral felszerelt KAMAZ típusé tehergépkocsikkal folytatnak kísérleteket. Amíg a motor be nem melegedett, addig gázolajjal működik, majd mintegy tíz perc múlva át lehet állni földgáz-üzemeltetésre. Az új motor üzemelhet tisztán gázolajjal ég 20 százalék gázolaj—80 százalék földgáz összetételű keverékkel is.

Az új megoldás lehetővé teszi a dízel üzemanyag 70—80 százalékának megtakarítását. Emellett a motor teljesítménye nem változik. Azokon a helyeken, ahol lehet gázt tankolni, ott a motor metánnal működhet. Ha a gáz elfogyott, akkor tovább működtethető tiszta gázolajjal.

Hamarosan megkezdik a gáz-dízelmotorral felszerelt teherautók gyártását. Kísérletek kezdődtek e motorok alkalmazására autóbuszokon is. (APN — KS)

A TISZA ÉLELMISZER- ÉS VEGYlARU KERESKEDELMI VÄLLALAT

pályázatot hirdet

áruforgalmi

főosztályvezetői

munkakör betöltésére

A megbízás 5 éves időtartamra szól, amely alkalmasság esetén meghosszabbítható.

Pályázati feltételek:

— közgazdaságtudományi egyetemi, vagy kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolai végzettség,

— legalább középfokú nyelvvizsga valamelyik világ, nyelvből,

— kereskedelemben eltöltött 5 év, melyből legalább 3 év vezetői gyakorlat.

Fizetés:

kiemelt bérezés, prémium és jövedelemérdekeltség, nyelvpótlék.

Szükség esetén a lakásmegoldást elősegítjük.

Pályázni lehet:

a hirdetés megjelenését követő 15 napon belül, a vállalat Igazgatójához (Szeged, Sóhordé u. 5.).

A pályázatokat bizalmasan kezeljük.

2745

EGYSZERRE ÉRETTSÉGIZTEK

Egy asszony meg a lánya

— A lányával egyszerre érettségizett le. — Ezt hallottam Kolyankovszkynéról. Mondhatná valaki, hogy: no és?! Olyan nagy dolog, ha valaki leérettségizik, most, 1986-ban? Ez nem szenzáció valóban, de ha az illető kétszer any- nyi idős is elmúlt már, mint amikor az emberek befejezik a középiskolát, minimum érdé-, kés az eset, a teljesítmény.

Számomra kétszeresen is az, mert már gyerekkorában ismertem Kolyankovszky Zoltán- nét. Indulásáról, esélyeiről csak annyit: nem kergették az asztal körül, mert nem akart zongoraórára menni...

Ezen az sem enyhít, hogy apja nevezetes ember volt a faluban; hordójavitgató. A kádárszakmát valamikor valahol még szolgalegényként leste el, magam, is hallottam erről mesélni. Es a bendzsója! Egymagában kimuzsikált lakodalmakat. Egyébként főállásban ingázó munkás volt, az ország minden tájára, s nagy mesélő, jó humorú ember. A főváros felé járó vonatokon jól ismerték, törzsközönség hallgatta a zötykölődő koncertteremben; hozzá hasonló munkások. Tánczos Imre meghalt, a három lánya másfelé kereste a boldogságot.

Katira a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál bukkantam, a nővérei Budapesten élnek.

— Én Is dolgoztam fönn. Egy évig otthonról, Alpórról középiskolába jártam Félegyházára, de abbahagytam. Elmentem a nővéreim után Pestre. Ott gépelni is tanultam, de vizsgát nem tettem. Megismerkedtem Zolival és tizennyolc évesen férjhez mentem hozzá.

Szép pár voltak. Emlékszem rájuk: a fiú fekete, a lány szőke. Csak hát szerelemből nem lehet megélni...

— Hazaköltöztünk a faluba. Otthon dolgoztam a presszóban, próbálkoztunk a kosárfonó szövetkezetben is, de semmire se .haladtunk. Ezután, 1968-ban jöttünk ide, az akkor igen jól fizető vállalathoz. Hét forint húsz filléres órabérrel vettek föl segédmunkásnak. Hihetetlenül boldogok voltunk. A termelés minden területét megismertem, mindenütt dolgoztam. Ez nagyon jó volt, főleg a későbbiekre gondolva. Eey időben gépiróskodtam, aztán 1971-ben programozó lettem a termelési osztályon.

Értelmes, talpraesett nőnek ismerték meg a munkahelyén a vékony asszonykát, ezért válhatott belőle programozó. Mert ez nem kis feladat: neki kell naponta összhangba hozni a beérkező szárnyasmennyiséget a feldolgozó-kapacitással — vagyis programokat készíteni több száz ember munkájához. Ha a program rossz, zűrzavar keletkezik, s végső soron veszteség — vagyis csak keletkezne, mert Kolyankovszkyné nem csinál galibát, pontos a munkában. Immár tizenöt éves gyakorlat áll mögötte.

Közben vaskemény akaratú asszonnyá érett. Három gyereket szült. Angéla' már dolgozik, kereskedelmi szakközépiskolában érettségizett az idén. Csaba karosszérialakatosnak készül, i>tt a vállalatnál, jövőre szabadul. A legkisebb, Zoli, nyolcadikos, asztalos lesz. O a nagyapjára ütött, vérében van a muzsika, klariné- tozik a városi úttörőzenekarban. (Kolyank'ovszkynénak ez a fia kishíján meghalt, csöpp korában egyszer beteg lett, s az anyja éjszaka félt — nem a sötéttől — elvinni az orvoshoz. Reggel pedig már majdnem késő volt...)

Második nekifutásra sikerült megszerezni az érettségit. Korántsem azért, mintha Katálin asszony félvállról vette volna a tanulást. ,

— Jöttek a gyerekek egymás után. Majd ha megerősödnek, elkezdem — biztatgattam magam. Még bejáró voltam — 1976-ban költöztünk csak Kecskemétre —, amikor beiratkoztam a kereskedelmi szakközépiskolába, levelezőre. Ekkor lettem terhes Csabával, alig fértem a padban. A tanárok a végén attól féltek, ott szülök meg az iskolában. No. három évet elvégeztem, meglett a gyerek, és utána kénytelen voltam abbahagyni a tanulást. Fél évig voltam csak otthon, de reggelente fél négy, négy órakor keltem a bejáróbuszhoz, este hathét órakor értem haza a két gyerekhez. A férjem hét közben munkásszálláson lakott, ekkor már a vasútnál dolgozott. 0 is félté- kenykedett rám a tanulás miatt, a munkatársai telebeszélték a fejét, hogy ha majd leérettségizek, elhagyom. Szóval, szünet következett. Tízéves vakáció, az én számomra...

— Elveszett a három év, mert öt éven belül nem folytattam. Így aztán amikor újrakezdtem 1982-ben, a Dolgozók Németh László Gimnáziumát választottam. Remek tanári kara van, sok segítséget, megértést kaptam. A családi háttér is megváltozott, már saját otthonunk volt. A. férjem átvállalt, amit tudott, hogy tanulhassak. És sokszor lábujjhegyen közlekedett a lakásban, mert mi négyen egyszerre jártunk iskolába. Persze, én csak a. hétvégeken tanulhattam. A vizsgákra mindig ráment a szabadságom. Az idén sem maradt pihenésre egyetlen napom sem.

Angélával együtt sírtak az érettségi előtti' napokban, hogy úgysem sikerül. Utána pedig azért, mert sikerült... A nagylány, bár jeles bizonyítvánnyal végzett, nem ment továbbtanulni. Kell a keresete, majd levelezőn Dró- bálk^zik.' iár a főiskolai felvételű előkészítőre.

— Magam előtt toltam az adósságot — mondta Kolyankovszky- né. amikor az anyagiak kerültek szóba. — Amíg tanultam, nem vállalhattam különmunkát. Egyik

/

• Kolyankovszky Zoltánná: — Mindenki vállal valamit, hogy anyu géemkázhasson.

személyi kölcsönt a másik után vettem föl. Egy öttagú családnak, amelyikben három iskolásgyerek van, nem kevésbe kerül az élet. Most már kezdünk egye-v nesbe kerülni. Amióta leérettségiztem, géemkázhatok. Szépen megfizeti a vállalat. Fizikai munka, a napi rendes munkaidő után négy óra, meg szombat délelőttönként. Szombat délután kimosok, „kikapcsolódásképpen”, aztán vasárnap pihenhetek is egy kicsit. Hét közben a család ösz- szefog, mindenki vállal valamit, hogy anyu géemkázhasson. Most fizettem ki az utolsó tartozásunkat.

Az érettségi bizonyítvány csak neki magának bizonyít valamit, amiről meg akart bizonyosodni; hogy meg tudja szerezni, megvan hozzá a képessége és az akaratereje. Semmi előlépést nem hozott — csupán eddig ismeretlen nyugalmat.

Kolyankovszkynét arról is ismerik a vállalatnál, hogy az ünnepségeken szavalni szokott, mélyen, tisztán csengő hangon. Lánykorában szerette meg a verseket — Váci Mihály, Garai Gábor költeményeit — és a nehéz években sem tagadta meg őket. Neki is volt egy álma, s addig nem nyugodott, míg valóság nem lett belőle.

A. Tóth Sándor