Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

I gazdaságpolitika VILÁGGAZDASÁG Kölcsön- vagy működő tőke a fejlődő országokban? A fejlődő világ sikerországai kö- * zül sokan kényszerültek az elmúlt években „népszerűtlen” intézkedé­sekre. Hogy megfékezzék az inflá­ciót, és helyrebillentsék a kereske­delmi mérleg egyensúlyát, sorra ér­tékelték le valutáikat, és emelték a világpiaci árak változásának meg­felelően egyes nyersanyagok, ter­melőeszközök árát. Stagnált egy sor országban a fogyasztás is — az erőteljes hitel- és importvisszafogás következtében. A megszorítások már tavaly kezdték meghozni gyü­mölcsüket, így a vállalkozók most abban reménykednek, hogy a gaz­dasági konjunktúra javulásával megint javulhat az országok nem­zetközi pozíciója. Értelemszerűen nem a külső kon­junktúralökések adják e „gazdasági csoda” magyarázatát — a tartós jövőbeli fellendülés oka az újabb nagyszabású gazdasági szerkezeti váltás. Nem egyszerűen a készter­mékek termelésének növelése a cél, hanem a legfejlettebb iparágak meghonosítása. A telítődő textil- és vegyicikk-piac helyett egy sor fejlő­dő ország a legfejlettebb elektroni­kai gyártmányával akar újabb el­adási lehetőséghez jutni. A hitel hátrányai Dél-Korea máris a világ egyik legkorszerűbb acélkombinátjával rendelkezik, ä világ hajópiacából már 20 százalékos részesedést hasít ki magának és gyártja a legkorsze­rűbbnek tartott számítógépeket, hír- és távközlési műszereket is. Brazíliában meghatározóvá vált a nyolcvanas években a legkorsze­rűbbnek tartott oxigénbefüvásos acéltermelési technológia. Mexikó vagy Tajvan vegyiparában elteijedt a korszerű tőkés gyártási technoló­gia, a gépgyártásban a legkorsze­rűbb robottechnika. Mindez a külföldi tőke nagyfokú részvételével történt. A fejlődő or­szágok hosszú ideig azt az álláspon­tot vallották, hogy minél szigorúbb ellenőrzés alá kell vonni a külföldi tőke mozgását. Ha a nemzetközi monopóliumok korlátlan befekte­tési és kereskedelmi lehetőséget él­veznek, ez az erőforrások kiszivaty- tyúzásá val, a torz gazdasági szerke­zet állandósításával, egyszóval a se­bezhetőség, a függőség fokozódásá­val jár — hangsúlyozták. Nem kép­viselnek gyökeresen eltérő állás­pontot azok a fejlődő országok sem, amelyek sikerrel jutottak túl a nyolcvanas évek világgazdasági megrázkódtatásain. Ők azonban el­sődleges szempontjuknak azt tekin­tették, hogy kedvező irányba terel­jék a beruházásokat, olyan megál­lapodásokat kössenek a befekte­tőkkel, amellyel kettős célt lehet szolgálni: az önálló nemzetgazda­ság fejlesztését, egyben a technoló­giai lépéstartást. Szakértők rámu­tatnak arra, hogy korábban főként a nemzetközi pénzpiacokról szerez­tek hitel formájában ezek az orszá­gok külföldi erőforrásokat. A vegyesvállalat előnyei Bebizonyosodott azonban, hogy az állandó adósságvisszafizetési kényszer sokkal erőteljesebben ve­szélyezteti függetlenségüket. A mű­ködő tőke gyorsuló behozatala, a fejlett ipari országok vállalataival való együttműködés viszont azzal kecsegtet, hogy meghonosítható a legfejlettebb technológia, biztosít­ható a folyamatos műszaki megúju­lás, mégpedig úgy, hogy a technika kifejlesztésére kevesebb hazai erő­forrást kell áldozni. A szakemberek szerint néhány gyorsan fejlődő ország ipari, keres­kedelmi sikere főként annak tulaj­donítható, hogy szoros kapcsolatot volt képes kiépíteni a technológiát birtokló nagyvállalatokkal. • Könnyűipari termékeket, textí­liákat szorosabb nemzetközi kap­csolatok nélkül is értékesíthetnek a fejlődő országok vállalatai a világ­piacon — feltéve persze, ha megfe­lelő „bérelőnyöket” kínál a szállító és kereslet is mutatkozik a termék iránt. Eladhatóak a nyersanyagok, a rendszerint zárt technológiával gyártott féltermékek is, anélkül, hogy a gyártó különösebben építe­ne az ipari országok vállalataira. A gépipari, elektronikai, műszer- és gyógyszeripari fejlesztések azonban eltérő jellegűek, a közgazdászok szerint az értékesítés, a gyártás ki- fejlesztése elképzelhetetlen a műkö­dő tőkével való szorosabb kapcso­lat kiépítése nélkül. Nagyobb az esélye annak, hogy egy korszerű te­levíziós készüléket például expor­tálni lehet a legfejlettebb országok piacán, ha a .gyártó támaszkodik valamelyik kooperáló tőkés partner termelésszervezési, minőségellenőr­zési módszereire, kereskedelmi elosztó- vagy javítóhálózatára. Csökkent az adósság . A gyorsan fejlődő országok igye­keztek minél erőteljesebben tá­maszkodni a működő tőke behoza­talára, a vegyesvállalatokra. Igye­keztek olyan feltételekben megálla­podni a befektetőkkel, amely „von­zó hatásf gyakorol a, tőkére”, egy­ben a befogadó ország számára is előnyt biztosít. A statisztikák tanúsága szerint ez a gazdaságpolitika tette lehetővé azt, hogy egyes fejlődő országok kikerüljenek az exportfokozás, el­adósodás bűvös köréből. Meglehe­tősen általános jelenség, hogy azok az országok, amelyek exportcéljai­kat a hagyományos és kevésbé jól eladható termékek fokozott kivite­lével igyekeztek elérni az elmúlt években, az import visszafogására is rákényszerülnek. A termelés szer­kezetének módosulásával viszont számos fejlődő ország fokozta a technológia importját, egyben fi­gyelemre méltó eredményeket ért el a gépek, a technológia kivitelében is. Marton János Az olvasztómű csoportvezetője KEVÉS SZÓVAL TESZI A DOLGÁT AZ ÉJSZAKAI MŰSZAK Kecskeméti Gépgyár és Vasöntöde Részvénytársaság. Időben oly távoli­nak tűnik az elnevezése az egykori ódon termelőüzemnek, hogy nehéz el­hinni: tényleg ennek a falai közül nőtt ki sokadik utódként a mai zománc- és kádgyár? Faragó Gyula olvasztóműi csoport- vezető csaknem három és fél évtizede kötődik a gyárhoz. Keze itt edződött, itt izmosodott erőssé, amikor a «műhe­lyekben még mindent meg kellett fogni. Nádasdi Ferenc főtnűvezető-oktató ta­nulója volt 1952—54 között. Akkor az öntödei homokot lapátolta és kézzel döngölte. Az egyik legnehezebb mun­kában, a rámolásban a puszta erejére számíthatott. Az izzó vasat kéziedé­nyekben cipelték az öntőformákhoz, amelyekben akkoriban kádon kívül sa­tu és mezőgazdasági alkatrészek is "ké­szültek. Mára az.öntödéből olvasztómű lett. Gombnyomásra működő Junker öntő­gépet, kokszemelőt és a korszerű kád­gyártáshoz szükséges egyéb — vezérlő­pult mellől irányított — berendezése­ket látunk. A homokot géppel adagol­ják. Görgőrendszer gyorsítja a terme­lést. Automatizálták a formázást. Míg régen, kézzel négy ember 6 kádat ön­tött műszakonként, manapság húszán ‘már 400-at készítenek. Mit tesznek^ azért, hogy a kádak a ■piacon jól értékesíthető termékké vál­janak, pénzt. és újabb megrendelést „hozzanak” a vállalatnak? Ez már az. itteniek, nem kis mérték­ben Faragó Gyula és szaktársai — köz­tük a munka- és technológiai fegyelem­ben példát mutató, 15—20 esztendeje a gyárban dolgozó Szalai Sándor és Kó- csó Dénes kályhajavító, Bajkó József és Balogh Elemér csapos, s a többiek — helytállásán múlik. Amikor ellátogatunk hozzájuk az ol- vasztómübe, kevés szóval teszi dolgát az éjszakai műszak. A csoportvezető a vezérlőpultnál. Előtte «nyomógombok, kapcsolók. Kézmozdulatára a csar­nokban egy kokszoskosár emelkedik. Mint háziasszony számára a recept, a pulton rövid leírás ad útmutatást arról: nyersvasból, géptörmelékből, saját hulladékból, szilíciumból és salakkép­ző mészkőből egyszerre mennyit kell felhasználnia. Nem messze kékes gáz­lángot fúvatnak egy még nedves kiön­tővályúba. Fönn, a Junker-kemencé­nél, egy overallos férfi. Az arca verejté- kes, amint a kifolyónyílást tapasztja. Arrébb a kemece vízhütését ellenőrzik. Noha még csak 22 óra 30 perc, ők már a reggel fél 5 órai (első) csapolást készí­tik elő. Ez az éjszakások feladata. Az olvasztóműben — akárcsak á többi műhelyben — szeretnének jó esz­tendőt zárni. Ennek érdekében a gyá­riak többsége — Faragó Gyula cso­portvezető is — részt vett az őszi kom­munista szombat munkájában. Ez al­kalommal 600 darabbal növelték a für­dőkádgyártást. A kiváló kohász cso­portvezető ehhez, 6 órás műszakban, az olvasztómű üzemeltetésével, 35 ton­na folyékony vas előállításával járult • hozzá. — Miért? — kérdezem tőle. — Megérdemli a vállalat. Bízom benne, hogy munkánk nyomán a jö­vőnk is jobbra fordul. > Kohl Antal ÉVZÁRÁSRA KÉSZÜLVE A jövő is megalapozott Nagyméretű bronzcúner hirdeti a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet központi iro­dájának bejárata felett, hogy a kö­zös gazdaság eddig már nyolc alka­lommal nyerte el a kiváló címet. Emellett kétszer miniszteri dicsé- ttK retben is részesültek. A hatezer hek­táron, kedvezőtlen adottságok kö­zött gazdálkodó szövetkezet tehát esztendők óta a legjobbak között van Bács-Kiskun megyében. Öt éve még tagjai voltak a „százasok klub­jának”, (az ország legjobb száz ter­melőszövetkezete tartozik ide), de gazdaságossági mutatóik alapján ma sem adták alább a 249. helynél.' Pesír István elnök mégis gondter­helt arccal fogad. A tapasztalt szakember 32 éves elnöksége alatt megszokta, hogy a mezőgazdaság­ban minden esztendőben meg kell küzdeni a természettel, de az idei szokat­lanul nagy szárazság az ő edzett idegeit is próbára tette. Nem csoda hát, hogy először erről kezd beszélni, amikor az idei esztendő várható eredmé­nyeiről kérdem: • A Hírős Napokon aranyéremmel tüntették ki a tormaüzem ecetes, reszelt tormáját. Képünkön: 200 grammos üve­gekbe töltik a finom ízesítőt. — Későn érkezett az eső és még mindig nagyon kevés — mondja Pesír István szomorúan, majd a pár nappal ezelőtti, cukorrépaszedéskor történte­ket idézi fel: — A szárazság miatt olyan lett a föld, mint a beton. így aztán a szedőgé­pek beleszaggatták a répát. A csapa­dékhiány ellenére hektáronként 30 ton­nányi termett, de legalább négy tonnát nem tudunk felszedni. Ennyi benne maradt a földben. A mélyszántást kénytelenek voltunk félbehagyni, mert törtek a gépeink. A napokban kettésza­kadt egy IHC-ekénk. Meg kell tehát vámunk, hogy komolyabb eső jöjjön, és csak akkor folytathatjuk a munkát. — Hogy kelnek a vetések? • — Őszi árpából 400 hektárt vetet­tünk, de ennek csupán a harminc szá­zaléka kelt ki. Az őszi búza 1200 hektá­ros vetését már október 25-re befejez­tük. Sok éves tapasztalat, hogy a korai vetések a mi területeinken jobban sike­rülnek. Ám ennek csak tíz-tizenöt szá­zaléka bújt ki a földből.. Reméljük, több is kikel majd a hótakaró alatt. "Feltéve, ha lesz egyáltalán hó! Sajnos, ezek után kalászos gabonából jövőre sem várható jó termés. Bár tavasszal még meglátjuk, mit tehetünk. Lehet, hogy őszi árpából felülvetést kell majd végeznünk. — Dyen szárazságban különösen fontos a csapadék mesterséges pótlása. Milyen öntözési lehetőségeik vannak? — Jó pár éve 25 hektáros öntözőte­lepet építettünk. A szövetkezet köz­pontja melletti kubikgödrökből pró­báltunk vizet nyerni. Ez ment is két esztendőn keresztül, de azután olyany- nyira lecsökkent a talajvízszint, hogy nem lehetett tovább öntözni.-—A kedvezőtlen időjárás bizonyára az idei terméseredményekre is rányomta bélyegét ♦ —I Április 1-től május .végéig össze­sen 27 milliméter csapadék hullott. Ez azután a szárazságtól egyébként is szenvedő búza késői kelését nem tudta kellőképpen meggyorsítani. Az április és a május tehát nem segített ezért a tervezétt 4,5 tonnás átlagtermésből mindössze 4,3 tonna lett. Ennél is na­gyobb a kiesés az árpánál, ugyanis- a • Pesír István tervezett 4 tonnás átlagtermésből csak 2,5 tonnát tudtunk betakarítani. Csu­pán e két növénynél keletkezett termés- kiesés megközelitőleg 4,5 millió forint veszteséget okozott a szövetkezetnek. A nehézségek ellenére mégis úgy tűnik, hogy év végére tudja teljesítem növény- termesztési főágazatunk a 85 millió fo­rintos árbevételi tervét. És ez óriási tel­jesítmény! Valamennyi itt ténykedő ve­zető és dolgozó emberfelettit produkált az idén. — Hogy áll a másik fő ágazat, az állattenyésztés? — Erre az esztendőre 91 millió fo­rint árbevételt tervezünk, s ezt bőven túltelj esi tj ük. A szarvasmarhatenyéíz- tési ágazat például máris elérte pz elő­irányzott 27 millió forintot, s év végéig még legalább hárommilliót „hoz”. Kie­melkedő teljesítménnyel a juhászat fé­nyesen igazolta, hogy megfelelő az ál­talunk kidolgozott « új érdekeltségi rendszer. Az ebben az ágazatban dol­gozók egyre pontosabb, precízebb munkájának eredményeként a terve­zett 6,6 millió helyett 8,25 millió forin­tot könyvelhetünk el. A baromfite- nyésztési ágazat ugyancsak „többet tesz a közös asztalára”, mint amennyit eredetileg terveztünk. ■ — Ezek'szerint az idén az állatte­nyésztés volt az igazán „húzó ágazat”. A szőlő- és gyümölcstermesztők viszont jelentősen elmaradlak az elvárásoktól. — Ez igaz, de nem az ő hozzáértésü­kön, munkájuk minőségén múlott a ki­esés. A szőlőt, s a gyümölcsösöket ta­vasszal erős fagykár érte. A kajsziba­rackot olyannyira letarolta a rosszkor jött hideg, hogy a 30 hektárról összesen egy mázsányit lehetett leszedni. A há­rom hektáros meggyesből és az öt hek­táros cseresznyéskertből még kóstoló sem jutott. Pont virágzáskor érte á lágy. — A melléküzemágak tevékenysége kevésbé függ az időjárástól. Hogyan tel­jesítettek ezek? — Valamennyi megfelelt a várako­zásnak. Az élelmiszeriparunk, amely a tormasavanyítást, a házitészta-készí- tést és a pálinka palackozását foglalja magában, teljesíti az 1986-ra beterve­zett 33 millió forintos árbevételi tervét. A lakatos, a gépkocsiszerelő- és forgá­csoló üzem ugyancsak eléri a kitűzött 72 milliós tervet. A gumiüzem, amely több, mint ezerféle terméket állít elő, már mostanra hozta, amit az év elején vállalt. Decemberi munkájukkal terven felül gyarapítják a gazdaság eredmé­nyét. — Végül hogyan összegezné a szö­vetkezet 1986-os teljesítményét, s mi­lyennek látja a közös gazdaság jövőjét? — Gazdaságunk annak ellenére eredményes évét zár, hogy már négy esztendeje aszály van, s az idén különö­sen nagy volt a szárazság. Emellett adottságaink sem' a legkedvezőbbek. Mégis miért tudtunk talpon maradni? Mert dolgos, hozzáértő tagságunkat komoly, fiatal szakembergárda irányít­ja. Nagy szellemi kapacitással dicse­kedhetünk. Harmincöt mérnök és főis­kolát végzett szakember, hetven techni­kus, öt közgazdász és két állatorvos dolgozik nálunk. És valamennyien bi­zonyították már: úrrá tudnak lenni a nehéz helyzeteken is. Én 64 esztendős vagyok és az idén év végén nyugdíjba vonulok. Nyugodtan megyek el, mert meggyőződésem, hogy nehéz feladatok megoldására is képes a szakembergár­dánk és irányításukkal a Vörös Csillag Tsz a korábbiakhoz hasonlóan ered­ményesen dolgozik majd. Gaál Béla ROBOTOK AZ ÓRAGYÁRTÁSBAN Az egyhangú és monoton feladatok végzésétől szabadí­totta meg n dolgo­zókat a minszki In­tegral termelési­műszaki egyesülés egyik műhelyében az órák elektronikai egységeinek össze­szerelését végző ro- botizált gyártósor: A 12 alkatrészből álló kronométer összeszerelését ez a sor a korábbiaknál négyszerte gyorsab­ban és jobb minő­ségben végzi el. Lézeres üvegvá­gás, automatikus műszerszortírozó, robotizált meleg­ónozó sor, dialógus üzemmódban mű­ködő számítástech­nikai komplexum — ilyen és ehhez ha­sonló újdonságok az utóbbi években nagyszámban jelentek meg az egyesülésnél. A belorusz főváros e vezető vállalatánál a termelés tervszerű mű­szaki megújítását a technológiai folyamatok komplex gépesítésére és automatizálására alapozva hajtják végre. Képűnkön az elekt­ronikus karórák robotizált blokkszerelő gyártósoron hatvan percenként kétszáz óra készül. A

Next

/
Thumbnails
Contents