Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
1986. december 31. • PETŐFI NÉPE • 5 Számítógépet az iskoláknak Egy akció eredménye és folytatása Nem kell feltétlenül jósnak lenni ahhoz, hogy elhigeyfik: pár éven belül mindenki valamilyen módon kapcsolatba kerül a korszerű elektrotechnikával. Az élenjáró országokhoz viszonyított lemaradásunk csökkentése érdekében a kormány elektronikai gazdaságfejlesztési programot dolgozott ki, amelynek értelmében fel kell készíteni a társadalmat az új technika fogadására és alkalmazására. A célkitűzés döntő mértékben az iskolákban valósítható meg, ahol mindig az új iránt legfogékonyabb korosztály található. Most azok közül kerestünk fel néhányat, akik a megye társadalmi szervezetei és intézményei képviseletében feladatot vállaltak ebben a munkában. . A felhívás meghallgatásra talált — Milyen konkrét tennivalókat határozott meg a kormányprogram — kérdeztük Tohai Lászlótól, a megyei tanács általános elnökhelyettesétől, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezete elnökétől. — Először is lehetőséget adott arra, hogy az általános iskolákban fakultatív oktatás és szakköri munka keretében a tanulók elsajátíthassák az alapvető ismereteket, a középiskolákban pedig tantárgyként bevezethessük a számítástechnikát. A támogatás mértékét a tanulói létszámra vonatkoztatott normatívák határozzák meg. Bács- Kiskun megyében a program megvalósításához 3 ezer iskolai számítógépre van szükség. Ennek fele az alsófokú, míg másik fele a középfokú tanintézetekbe kerül. A végrehajtás a pedagógiai intézet bevonásával a fenntartó tanácsok feladata. Természetesen az anyagi eszközök mellett gondoskodni kell az oktatásban részt vevő tanárok felkészítéséről, szakmai továbbképzéséről is. A központi intézkedésben meghatározott célkitűzések valóra váltását a VII. ötéves terv végéig, de legkésőbb a következő tervidőszak elejere be kell fejezni. — Ehhez milyen pénzügyi források állnak a tanácsok rendelkezésére? — Sajnos, nem olyan bőségben, mint ahogy a feladat fontossága indokolná. Megsem késlekedhetünk. Tanúi vagyunk az elektronika térhódításának. Ma már például az NC és CNC vezérlésű szerszámgépek elteijedésével, a robottechnika alkalmazásával a szakmunkások is egyre szorosabb kapcsolatba kerülnek a számítástechnikával. Nem beszélve az otthoni személyi számítógépek számának rohamos növekedéséről. Ebből a felismerésből kiindulva a megye vezetése úgy döntött: felgyorsítja és három év alatt 1988-ra befejezi ezt a társadalmi programot. Ezért az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében a szakszervezetek, a Hazafias Népfront, a KISZ, az úttörőelnökség és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezetei nevében felhívással fordultunk Bács-Kiskun megye gazdálkodó szerveihez és intézményeihez. A mozgalomnak új célt és tartalmat 'adva azzal, hogy az iskolák támogatásának előterébe most az informatikai- elektronikai oktatás feltételeinek segítése kerüljön. A felhívás meghallgatas- ra talált és 1986-ban 13,2 millió forintból gazdálkodhattunk. Ebből 3,3 millió forintot különböző vállalatok és intézmények ajánlottak fel. — Hol tart most Bács-Kiskun megyében a módosított program végrehajtása? — Eddig az általános iskolák 1133 darab C + 4 típusú számítógéphez jutottak hozzá, amelyből 307 gép beszerzését a vállalati befizetések tették lehetővé. A gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek ösz- szesen 360 gépet kaptak. ígéretünk van arra, hogy további ötszáz darabos megrendelésünket hamarosan leszállítják. így tehát az alsófokú intézetek az oktatáshoz szükséges alapgépekkel jórészt már rendelkeznek. A következő lépésben a középiskolákat szeretnénk felszerelni. De nem feledkezhetünk el a tanyán élő gyerekekről sem. A megye sajátosságainak megfelelően mozgó stúdiót helyeztünk üzembe, hogy ők is bekapcsolódhassanak ebbe a munkába. Fontos tennivalónk még az oktatási intézmények programokkal és szak- irodalommal történő ellátása. Az első évi gépbeszerzések és eredmények már azt is lehetővé tették, hogy az idén megyei tanulmányi versenyt hirdessünk az általános iskolásoknak. Együtt élve a várossal — A megyei vállalatok közül a SZÜV Kecskeméti Számítóközpontja egyike azoknak, amely sokat tett és tehet a számítástechnika népszerűsítése érdekében. Milyen eszközei és lehetőségei vannak erre? — Meghatározónak . tartom — mondja Varga Gabriella, a vállalat KISZ-bizottságának titkára azt a szemléletet, miszerint a várossal együtt kell élnünk. Ilyen légkörben dolgozni és érezni a vállalt felelősséget, olyan többlet, amely nemcsak erősíti a kollektíva összetartozását, de ösztönzi és értelmet ad a munkánknak. A SZÜV korábban is feladatának tekintette a fiatalság körében a mikroelektronika megismertetését, a fogadói—felhasználói kultúra magas szintű kialakítását. Számítástechnikai berendezések felajánlásával, bemutatók és szakmai programok szervezésével, az ismerkedést és pályaválasztást segítő nyílt napok meghirdetésével, de még a számítástechnikának a gyermeknapi programokra történő „becsempészésevei” is igyekeztünk a komputerek világára irányítani a figyelmet. — Ezek szerint a feladatok végrehajtásában a számítóközpont KISZ-tagjai jelentős szerepet vállaltak. jjjB- A megyei KISZ-bizottságon alakult Számítástechnikai Védnökség Operatív Bizottságának tagjait jórészt a mi fiataljaink alkotják. Ez a szervezet támogatja év közben az iskolai oktatást és pedagógusképzést, minden évben meghirdetjük Baján a számítástechnikai nyári tábort és kezdeményezte a Neumann János Számítástudományi Társaság diáktagozatának létrehozását. A SZÜV részéről az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében együttműködési szerződést kötöttünk a Mátyás Király Körúti Általános Iskolával. Ebben vállaltuk, hogy az informatikai képzésben részt vevő pedagógusoknak ingyenes tanfolyamot szervezünk, segítséget nyújtunk a berendezések kezelésének es használatának elsajátításához, megoldjuk a karbantartási és szervizproblémákat. Legutóbb — az úttörőmozgalom 40 éves évfordulója atkáiméból — KISZ- eseinknek a vállalat ajándékaként egy színes televíziót adtak át az iskolának. A tanítvány túltesz a mesteren — Hogyan élnek ezzel a lehetőséggel és mit jelentett a Mátyás király körúti iskolának a mozgalom? EES- A városban itt található a legfiatalabb kollektíva. A tantestület nyitottsága és a gyerekek fogékonysága szerencsésen kiegészíti egymást E- válaszolja dr. Széki Bálintné, az iskola igazgatója. EgIMár meglévő kezdeményezésekre épült- a felhívás, a mozgalom sokat segített az elképzelések megvalósításában. A VII—VIII. osztályos tanulóink fakultációs lehetőséget kaptak, így órarend- szerűen oktathatjuk a számítástechnikát. Három évvel ezelőtt kezdődött az elméleti ismeretek elsajátítása, amihez a számítógépet még kölcsön kellett kérnünk. Ma már kilenc gépünk van és az ötödik-hatodik osztályosok is — a könyvtárban elhelyezett egyik berendezésen — kóstolgathatják, ismerkedhetnek az új technikával. Minden érdeklődő szabad gépidőt kap délután az iskolában. Önállóan, felügyelet nélkül is használhatják az eszközöket. — Miben látják a szervezett oktatás jelentőségét? raji- A számítástechnikai eszközök eltelj edését nagymértékben befolyásolta a divat — kapcsolódik a beszélgetéshez dr. Papp Istvánná igazgatóhelyettes. SS Sokan vásároltak egyénileg és szereztek be kollektívák is üyen megfontolásból számítógépet. Ha ez csak a játék eszköze, és tudjuk: a gyerekek a játékokat hamar megunják, félő, hogy éppen a lényeg, a felhasználhatóság tudatosulása' marad rejtve tanulóink előtt. Ezért csak akkor engedjük a gyerekeket játszani, ha az ehhez szükséges programokat ők maguk készítik. A mi feladatunk már az általános iskolában megszerettetni a számítógépet, hogy a középfokú tanulmányok során a megszerzett ismereteket tovább fejleszthessék. — Többször hangsúlyozták a fiatalok fogékonyságát. Megtörténhet, hogy ebben a pedagógus alulmaradhat? — Előfordulhat, de ez nem baj—veszi át a szót Hegedűs Gábor, a matematika-munkaközösség vezetője. — A tanítványainknak azt kell érezniük,'hogy mi felkészültebbek vagyunk matematikából, de az alkalmazásban ők túlszárnyalhatnak bennünket. Hibát követ el az a tanár, aki nem ilyen szellemben irányítja diákjait. Erről éppen az érdekeltek győztek meg bennünket. A szertárból kialakított szűk gépteremben Miskár Attila, Kocsis Pál, Velkei Tamás és társai készültek a megyei versenyre. A váratlan látogatás során szerényen nyilatkoznak. Eredményeikről inkább Hegedűs tanár úr vall: — A Mikrovilágban közölt programfeladat rövidítését Pali olyan sikeresen oldotta meg, hogy az újságszerkesztői azt hitték, szakemberrel állnak szemben ... Kisvágó Árpád TETSZIK NEKIK, HOGY GÉMESKÚTBÓL HÚZHATJÁK A VIZET... A VENDÉGVÁRÓ TANYA ÉS GAZDÁJA . — Innen a második tanya, ott túl a nyárfákon — igazítanak útba a Magony-tanyán. — Hogy hívják az öreget? Nem is tudom. Mindenki csak Feri bácsinak ismeri. A hosszú, fehérre meszelt tomá- cos ház, még a melléképületek szinte elvesznek a hatalmas udvaron. Néhány tyúk kapirgál a hóban, szelíd kutya törleszkedik a lábamhoz. Három út torkollik a tanyába, mindegyik bejárat tárva- nyitva. —- Ez a betonútra visz, emez a fülöpházi faluba, amaz meg sehová — magyaráz a házat ölelő léckerítés mellől Daróczi Ferenc. Nem mozdul a kapuból, fogódzkodik, kifelé jövet is megcsúszott a jégen. Mondom, hogy újságíró vagyok, zavarom-e. — Ilyenkor télen nemigen csinálok semmit. Most gyújtottam be. Jólesik egy kicsit lustálkodni. Jöjjön tje! Az apró konyhában félhomály, a tenyérnyi ablakon alig szüremlik valami a téli szürkületből. Melegebb van mint kint, de inkább kabátban maradok. Példás rend: az ágy vetve, sehol egy mosatlan edény, a sparhelt fölötti rézlemez előtt fésülködni lehetne. Pedig nem is várt senkit. Megakad a szemem a mennyezeten. A csodaszép faépítményt, mintha most fejezte volna be a mester, vadonatújnak látszik. — Pedig százéves, még az apósom építtette. Én úgy kerültem ide a tanyára. Innen két kilométerre gazdálkodtunk. A feleségemék ketten voltak, a nővére 14 évesen meghalt agyhártyagyulladásban. Azt mondták, csak úgy adják hozzám a lányukat, ha ide jövök. 1926-ban esküdtünk ... Megnézzük a szobában az esküvői képet. Az aranyozott keretben csinos fiatalasszony, s az akkor 26 éves kackiás bajuszú Feri bácsi. Férfiasán leplezi, de észreveszem, fátyolosabb a hangja. — Négy éve múlt augusztusban, hogy eltemettem a feleségem. Egy pénteki nap reggel kiment az udvarra. Volt két kis piszok kö- lyökkutyánk. Gyere, majd megkötlek, fogta volna az egyiket. Elesett, combnyaktörés. A kórházban halt meg, 71 éves volt. Még most is élhetne. Akkoriban igen sokszor nehéz volt. Ríva ettem meg a vacsorát, ríva feküdtem le ... Ha már itt tartunk, előkerül még néhány fénykép. A közelmúltat idéző fekete-fehérek, s a máról tudósító színesek. Feri bácsi lányának esküvői fotója, s az unokájáé. A csöppnyi fiúcska már a dédunoka. Nem messze laknak, Fülöphá- zán. gjjcP A lányom tegnap is itt volt, kimeszelte a konyhát. Mondtam neki, hagyja csak. De hát ősszel nem ért rá. Lakodalmas házaknál szokott segédkezni, most ősszel volt neki vagy öt lakodalma. A ve- jem méhészkedik, van szőlője is, leginkább állandóan hoz nekem bort. Ritkán járok a faluba, mert nemigen bírok menni. Régen voltam templomban is. Elvinnének kocsival, de restellem kérni. Legutóbb, most szombaton jártam Kerekegyházán, tíz malacot eladtam kilencszáz forintjáért. A pénzt odaadtam a családnak. Boltba nem járok, ők hozzák, ami kell. Egyébként főzögetek magamnak, de tegnap tyúkot vágott a lányom, ma azt melegítem. *’ Feri bácsi tartózkodó ugyan, de szemmel láthatóan örül a beszélgetőtársnak. Ilyenkor télen jobbára egyesül van. Megeteti a tyúkokat, a kocát, olykor összejön egy kis tereferére a szomszéd lánnyal — ő mondja így —-, hiszén a legközelebbi tanyq lakója csak 1913-beli. Eltelik azért a nap, persze nem úgy mint nyáron. — Hát idegyünnek és szétnéz- nak summázza immár sokadszor, s kénytelen-kelletlen rájövök, hogy előzetes elképzelésemmel ellentétben Feri bácsinak teljesen természetes, hogy egy-egy nyári napon olykor több száz külföldi is megfordul a portáján. A házban minden maradt a helyén, a vendégjárásról most csak az a több tucat, tálcákon sorakozó pohár árulkodik, amennyinél jóval kevesebbre van szükség egy háztartásban. Nem csinál nagy ügyet belőle, de nem is titkolja, azért csak kedvére van a dolog. — Három éve keresett meg a Magony-tanya főnöke, hogy átjö- hetnének-e ide a vendégeikkel. Mondtam, jöhetnek. Lovas kocsi hozza őket, hatvan-hetven, de van úgy, hogy százhúsz embert is. Nyáron volt olyan napom, hogy háromszázan is megfordultak a tanyán. Körülnéznek a házban, azT tán az udvaron — olyankor viszünk ki asztalokat — leülnek, vagy álldogálnak, s poharaznak. A bort a Magony-tanyáról kapom, de a külföldiek úgy tudják, én adom. Van itt néha olyan nótaszó! Pörölt a lányom, hogy minek engedtem. Hát mit csináljak, szeretem a jó társaságot, nem unom úgy magam. Nem gondoltam volna soha, hogy van aki azért utazik ide, hogy megnézze, hogy éltünk, hogy gazdálkodtunk. Tetszik nekik, hogy gémeskútból húzhatják a vizet és azt isszák. Jókat beszélgetünk, persze én nem tudnék, de mindig van tolmács. Szóba jön minden. Azt is kérdezik, kapok-e ezért valamit. Mondom, nem. Valakinek biztos haszna van rajta, nekem annyi, hogy jól szórakozom. Néha kapok tőlük ajándékba valami apróságot, töltőtollat, öngyújtót. Van úgy, hogy télen is beállítanak. Most szóltak a lovászok, hogy két nap múlva jön egy csoport. Tavaly szilveszterkor a kemencébe is begyújtottam, mert délután páran átruccantak hozzám. Örülök, ha jönnek... Miközben mesél, leemel az ablakpárkányról egy köteg levelet, képeslapot, fényképet. Ezt mind a vendégei küldték. Nyugat-európai nagyvárosok látképei az egyik oldalon, néhány kedves köszöntő mondat, valamilyen idegen nyelven, vagy tört magyarsággal a másik oldalon. A polaroid fotókon Feri bácsi jókedvű idegenek körében, az izgalomtól kissé kipirult arccal, természetes vidámsággal. Sose látja őket többé, talán ha egykét arcot őriz az emlékezetében. ■—^ Amikor szegény feleségem meghalt, mondták a lányomék, költözzek be a faluba. Van ott egy kis házunk, most az unoka lakja. De én itt éltem hatvan évet, s még mindig nem untam meg. Amíg mozogni bírok, nem hagyom itt a tanyát. Ide vagyok szokva.. Csöndes a levegő, meg szabad. Ide hallik a harangszó. Kormos Emese TUDÓSÍTÁS A KÁLYHA MELLŐL Itt szókimondó emberek laknak Az időjárás ezúttal nem segítette a falugyűlés szervezőit Tabdin. A kellemetlen ónos eső, a síkos utak miatt sokan döntöttek úgy, főként az idősebbek közül; otthon maradnak. Élmaradt aznap a Kresz- tanfolyami foglalkozás is a művelődési ház szomszédos termében. Bizonyára veszélyesnek tartotta az útviszonyokat a kecskeméti előadó. A Volán-járat szerencsére csak hét percet késett, így megérkezett a kezdésre Moravcsik Ferencné, a község országgyűlési képviselője. Napirenden a vízbekötések Azokat, akik elcsúszkáltak az esőben, a jeg$s járdán, úton a falu fórumára, nem érte csalódás. Több mint félszázan jöttek így is össze, és a gyűlés két és fél órájában alaposan megvitatták a tabdi lakóit foglalkoztató ügyeket. A legtöbb szó a vízműtárolásrol és az iskoláról esett. Az előbbiről azért, mert befejezéshez közelednek a munkálatok, az utóbbi pedig — az iskolabővítés terve a soron következő közös vállalkozás. A vízműtársulat munkájáról Judák János elnök számolt be. Mint elmondta, az első ütemben négy és fél millió forintos költséggel kialakították a kutat és a gerincvezetéket. A második szakaszban került sor a 9 kilométernyi belterületi vezetékhálózat kiépítésére. A közművesítés a község 1300 lakosa közül négyszáz családot érint, akik összességében többmilliós hozzájárulás fizetését vállalták. Mint az elnök elmondta, az idén esedékes befizetéseknél alig akadt elmaradás. Az utcai vezetékeket október végén adták át, s eddig 191 házat kötöttek be az ivóvízhálózatba. A többiek jövő év tavaszán kerülhetnek sorra. Hátra van még egy nagy feladat: vastalanító berendezést kell építeni Tabdin, ez is belekerül mintegy négymillió forintba. Miért kell márciusig várnunk? A kezdést megelőzően, a várakozás perceit elütő beszélgetés során valaki figyelmeztetett: úgy készüljek, itt szókimondó emberek laknak, nem mennek el csak úgy, vélemény nélkül a hibák mellett. S valóban, már az első hozzászóló, Csapiár Gyula, a helyi iskola tanára megadta a falugyűlés errefelé megszokott alaphangját. Kritikusan szólt, ám amit mondott, arra többen is rábólintottak: — Igaza van! Hogy miről beszélt? A kiskőrösi diákbusz korai indulásáról, a belterületen szabadon kóborló kutyákról, az új tűzcsapok utcaképet rontó, néhol balesetveszélyes elhelyezéséről, s a vízbekötés költségeiről. — Szeretném pontosan tudni, mire költik az általam befizetett összeget? — mondta, s a válaszok során valóban sor került a pontos elszámolásra. Répási Sándor meg azok közé tartozik, akiknek a portája előtt már ott folyik a vezetékben a víz, de a bekötést az idén nem tudta a vízművállalat elvégezni. — Miért kell márciusig várnunk? — tette fel a kérdést többek nevében. Nem eredménytelenül, mert Komlósi György, a kiskőrösi üzemmérnökség vezetője Ígéretet tett a fórumon; január másodikától, amint az időjárás engedi, folyamatosan elvégzik a bekötéseket. Huszonnégyen mondtak véleményt Az iskola ügyére szinte minden hozzászóló kitért. Ez kapta a legnagyobb helyet Winter Istvánná tanácselnök beszámolójában is. Kevés a tanterem, s ami van, az is szűkös. Vizesblokk nincs, a fűtés is elavult. Nem ritka, hogy a délutáni órákban már fáznak a gyerekek. Á szükséges pénzt évek óta próbálják előteremteni, de csak az elmúlt hónapban nyűt meg a lehetőség, hogy a megyei, a helyi tanács, a Szőlőskert Termelőszövetkezet összefogásával hozzáfogjanak az iskola bővítéséhez. Még így is szükség lenne a tabdi lakosok társadalmi munkájára és anyagi támogatására is. — Az ötéves terv második felében tehót szavazhatnánk meg az iskolaépítésre. Azért jöttünk össze, hogy erről is döntsünk — mondta az elnöknő.. S íme néhány vélemény. Túrái Attila ácsmester: — Támogatom az iskolaépítést, mert sok a gyerek, és reméljük, lesz még több is. Szebelládi Istvánná óvónő: -— Szerintem is kell. A fiam, amikor eljöttem, a lel- kemre kötötte, hogy szóljak az iskoláról. Rápási Sándor póttanácstag szerint: -aj Inkább társadalmi munkával segítsük az építést, ez többet ér, mint a teho. Akár öt napot is aláírok, és szerintem szívesen jönnek a többiek is. Ha a vendéglő falát fel tudtuk közösen húzni, fel tudjuk az iskoláét is. Társadalmi munkával vagy befizetésekkel —> egy biztos az elhangzottak után: Tabdin hamarosan hozzálátnak az iskola felújításához, bővítéséhez. Erről és a többi ügyről —járdaépítésről, vasárnapi filmvetítésről, a Decsi-tó feltöltéséről—huszonnégyen mondtak véleményt a falugyűlésen. Andriska László népfront- titkár beszámolójában visszatekintett a három évtizede alakult község múltjára, s beszélt a fejlődés következő állomásáról is. Nemrég ugyanis megkezdték a telefonkábelek fektetését Tabdin. „ Utolsóként kért szót Moravcsik Ferencné: — Őszinte szavakat hallottam, melyek azt bizonyítják, hogy az itt lakók ismét találtak olyan közös célt, ami előbbre viszi a község életét — mondta az országgyűlési képviselő. A kezdéskor még forró kályha kezdett kihűlni, mire véget ért a falugyűlés a művelődési ház nagytermében. Tabdi lakói, szomszédok, ismerősök egymást támogatva indultak el hazafelé a jégpáncél borította utcákon. Lovas Dániel v \ • Megyei versenyre készülnek a Mátyás király körút általános iskola diákjai.
