Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-30 / 306. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986. december 30. Támadásban a kommersz GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Ünnep az úttörőházban Nem kell mély szakmai elemzés hozzá, hogy észreve­gyük: az Irodalomban, a kü­lönböző művészeti ágakban tá­mad a kommersz. Elég a köny­vesboltok választékát végig­böngészni, a mozik műsorát figyelemmel kisérni. Elönti már az utcai újságárusok standjait is az a sokféle könyv, amelyet bizonyos túlbecsüléssel lektűrnek neveznek, és meg­lehetősen drágán kínálja ma­gát. (Könyvnek hívják, mert az irodalmllag értékes mű­vekhez hasonló formában je­lenik meg, bár vánnak, akik kétségbe vonják, vajon min­den összefűzött vagy kötött nyomtatványt el kell-e könyv­nek fogadnunk.) Üzletnek nem rossz... A könyvesboltok forgalma örvendetesen kielégítőnek mondható, ami a forintbevételt illeti. Nem tudom, a könyv- terjesztő vállalatok központ­jai milyen módon mérik há­lózataik eredményességét; tar­tok tőle, hogy az általános nagy kommercializálódásban mind­inkább háttérbe szorul annak vizsgálata, vajon a vállalati bevétel miből tevődik össze. Ugyanis tapasztalatom szerint — s ezt megerősítik azok a könyvesbolti dolgozók, akik szintén aggódva figyelik a folya. matos ízléseltolódást — a bol­tokban a nem éppen értéket képviselő irodalmi alkotások jelentik a forgalom nagyobb hányadát. Természetes dolog, hogy a könyvterjesztés nem szorítkozhat kizárólagosan az irodalmi vagy a szakirodal­mi értékek árusítására, el kell hogy adja a nagyközön­séget igencsak érdeklő hobbi­könyveket, szakácskönyveket, utazási tanácsadókat, egyebe­ket, de már nem tekinthető ugyanilyen értékű, hasznos cselekvésnek, ha roppant nagy tömegben kínálja a lektűrként közreadott különböző iromá­nyokat. Nem elsősorban a lab­darúgó-világbajnoksággal kap­csolatban kiadott és sajátos igényt kielégítő könyvekre gondolok, hanem inkább a népszerű művészek életéről, intimitásairól megjelentetett, népszerű riporterek által ösz­szegyűjtött, különböző, nagy példányszámban közreadot­takra, amelyeket igen sokan kizárólagos olvasmányaikként vesznek, olvasnak, s nagyon sokan azt hiszik, hogy hiteles Irodalommal találkoznak. Ál­lítólag üzletnek sem rossz ilyesmiket írni és forgalmaz­ni. Túlhajtott elv Hazánkban évente 65--70 millió ember jár moziba. Nem közömbös hát az sem, milyen összetételű a filmkínálat, mi­lyen hányadot foglal el a kom­mersz, Illetve az olyan szó­rakoztató jellegű filmipari gyártmány, amelynek a mű­vészethez igen kevés a köze, legfeljebb csak annyi, hogy hasonló technikai módszerek­kel készül, és egyazon forgal­mazási hálózatban kerül a tö­megek elé. S mert ugyanannak a mozinak a vásznán jelent­kezik a kommersz és a selejt, mint ahol az érték, sok eset­ben ejtheti tévedésbe a né­zőt, azt a hitet táplálva benne, hogy filmművészetet kínál­nak neki. A filmforgalmazás­ban a kommercializálódás meglehetősen régóta tart, de az elmúlt hónapokban minden ed­digi méretet felülmúlt a kom- mersznek a támadása. Bátran állítható, hogy a látható fil­meknek legalább 80 százalé­ka, vagy még ennél is több eh­hez a kommersz, elsősorban a Nyugatról importált, nagyüze- miieg gyártott filmipari termé­kekhez (tartozik, s minden egyéb a megmaradó 15—20 százalékos hányadba szorul. Természetesen ez úgy érten­dő, hogy nem a filmek szá­mában van a torz arány, ha­nem az egyes filmek játszásá­nak számában, gyakoriságá­ban. Mert hiába van, mond­juk, egy hónapban tizenkét új film, és azoknak csak mond­juk 40 százaléka sorolható a kommerszek közé, ha ezek a filmek 10—15—20-szor na­gyobb előadásszámban talál­kozhatnak a közönséggel, mint az értékesebb művek. A kom­mersz támadása az értékek el­len talán itt a legnyilvánva­lóbb. Más kérdés, hogy bizo­nyos bevételi kötelezettségek a forgalmazókat erre sarkallják, de nem kevéssé túl is hajtják a gazdaságosság elvét. A televízió műsorában is fellelhető a kommersz táma­dása az értékek ellen. Ter­mészetesen külön kell válasz­tanunk a hatalmas műsorfo­lyamból az esztétikai értékű vígjátékot, a bohózatot. Ha figyelembe vesszük a televí­zióban látható tévéfUmek, té­véjátékok, különösképpen az importált müvek, meg a mo­ziktól játszásra átvett filmek nagy tömegét, a kommersz túl­súlya itt is szembetűnő és bán­tó. Nem ok nélkül fakadt ki a XVI. veszprémi tévétalálko­zó szakmai vitáján a tévédrá­ma sorsáért felelősen aggódó főosztályvezető, hogy van-e napjainkban létjogosultsága a tévédrámának, amikor olyan mértékű a kommersz táma­dása az értékek ellen, hogy az nemzeti drámaművészetünket veszélyezteti, a tőmegízlést a leegyszerűsítés felé tolja el, áb­rázolásmódjában a képregény felé tendál. A jó ízlés ellen Idestova két évtizede hivat­kozunk a gazdaságosságra. Már elismertük azt is, hogy a kultúra is sok tekintetben áru.' Szemet hunytunk és még min­dig szemet hunyunk a videó­val való visszaélés fölött, hogy kocsmákban, cukrászdákban, klubokban, és ki tudja, még hányféle nyilvános helyen a videóval való szórakoztatás ürügyén igen sokszor olyan filmgyártmányokat vetítenek, amelyeknek bemutatása nem­csak hogy nemkívánatos, ha­nem sokszor tételes jogszabály­ba is ütközik. Itt már nem Is a kommersz, hanem legin­kább a perifériára szorult, vagy azon kívüleső „művészet­peremi termék" támad az ér­tékek és az egyetemes jó ízlés ellen. Vajon van-e — ha van, ihol van — határa annak a tűrőképességnek, amely a nemzeti és az egyetemes kul­turális értékek rovására a kommersz és a még annak sem nevezhető produktumok töme­ges támadást nem képes visz- szatartani? N éhány nappal ezelőtt a kecskeméti Szalvay J Jfihály Úttörő és Ifjú­sági dühön 35 éves fennállását ünnepelték. Az Úttörő utcai régi épületből néhány esztendővel ezelőtt érkez­tek a jelenlegi sarokházba, ame­lyet eredeti formájában újítottak fel, s falai között az úttörők és a KISZ-korosztályúak számára szükséges klubszobákat, terme­ket alakítottak ki. Emlékezni gyűltek össze a haj­dani úttörők, pedagógusok, mind­azok, akiknek részük volt a moz­galom életrekeltésében. Kecs­kemétre érkezett a ház első .igaz­gatója. Pajor Gyulai Károlyné. Ott voltak a többiek is: Tóth Er- nőné. Hegedűmé Küü Irén, Ko­vács Gyula, valamint Burján Sán- dorné, a jelenlegi Igazgató. Az emlékezetes ünnepélyen a ház gyermekszín játszó csoportja műsort adott, Ágostonná Juhász Emma és Herczeg Irén irányítá­sával. A múltat diaképeken idéz­Most is az utolsó tanítási na­pon tartották fenyőünnepüket a császártöltési úttörők. Várták már valamennyien ezt a napot. Ok mindig az Iskola előkertjében levő „égigérő” fenyőfát díszítik fel, a maguk készítette ajándé­kokkal. Ezután a felnőttek fel­szerelik a díszkivilágítást, meg­gyújtják az iskola 48 ablakában elhelyezett gyertyákat. így volt ez az idén is. Hangulatos műsor­ral emlékeztek meg a karácsony­ról, dallal, zenével, szavalattal. Igazi meglepetés volt valameny- nyi üknek, hogy a zenekar egyik jól felkészült tagja, Hidas Zoltán a templomtorony legmagasabb ablakában játszott trombitáján régi karácsonyi dalokat. Ezután kétszáz csillagszórót gyújtottak meg az ablakokban, így köszönt­ve az elérkezett ítéli szünetet. A rendezvényt a felsőtagozaltosok számára rendezett diszkó zárta. • Kecskemétről, a II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskolából Szolláth Dávid küldött levelet. Mint írja. ték, a jelenről az úttörőház me­semondó, színjátszó és gyermek- torna szakkörének tagjai, a Hí- röske táncklub, a kispolitikusok szakköre és a Napsugár bábegyüt­tes tagjai szóltak. 195Kben az országiban tizedik­ként nyitották meg a kecskeméti úttörőház' kapuját, mindössze négy szakkörük volt akikor. Meg­emlékeztek arról Is, hogy a ház 1957-ben vette fel Szalvay Mi­hálynak, a hős tábornoknak a nevét, aki sokszor járt a kecske- kernéti gyerekek körében, és azon fáradozott, hogy táborokba men­jenek, ismerkedjenek hazánk vá­rosaival, természeti szépségeivel. A ház életében minden esz­tendő hozott valami változást. Szorosabbra fonódtak a kapcso­latok a többi úttörőházzal', kiala­nagy örömmel várták a téli szü­netet, mert Iskolájuk gazdag programot kínál: többször ismer­kedhetnek népi kismesterségek­kel, számítógépes játékokkal, ki­rándulhatnak Budapestire a Szemlőhegyii barlanghoz. Lesz sportnap isi: különböző sport­ágakban mérhetik össze tudásu­kat. Reménykednek, hogy sok hó esik, mert akkor még az 'iskolai sportpályát is kipróbálhatják. • Székeli Andrea a kecskeméti Molnár Erik úttörőcsapattól küld­te beszámolóját: „Névadónk születésnapja tisz­teletére iskolánk szülői munkakö­zössége vetélkedőt hirdetett, amelyre hét úttörőcsapat neve­zett, tíztagú csoportokkal. Ügyes­ségi, sport- és szellemi verseny­ből állt a vetélkedő, s még tánc­tudásból is vizsgáznunk kellett. Nagyon tetszett, hogy étrend­mintákat kaptunk, azt kellett megállapítanunk, milyen nemzeti­ségű emberek élnek velük... Majd népviseletbe kellett öltöz­nünk, amihez a ruhát is mi sze­reztük be. Végül olyan emberek­től kellett aláírásokat szereznünk, kitolták a táborhelyeket Is. Nép­szerűvé váltak a szava lóverse­nyek, szellemi vetélkedők, és ha­gyomány lett az úttörőházl fe­nyőünnep. Változatos, tartalmas a kecskeméti úttörők élete, s «sért nagyon sokat tettek a gyerekek körében munkálkodó felnőtt út- törővezetők is. Lepergett harmincöt év. Jelen­leg 23 szakkörbe járhatnak ide a gyerekek. Jönnek táncolni, ját­szani, számítógépekkel Ismerked­ni csakúgy, mint politikai tájé­kozottságot szerezni. Minderről örömmel szóltak az ünnepségen. A számukra készí­tett meglepetés ezután érkezett a tükör,terembe: ötemeletes, 35 gyertyás, díszes tortával köszön­tötték az ünneplőket. akik az elmúlt negyven esztendő alatt tetteik valamit mozgalmun­kért. A Molnár Erlk-veitélkedővel párhuzamosan iskolánkban mate­matikai és számítástechnikai ver­seny is folyt. A Molnár Erik-ver- senyt a házigazda szerepét vál­laló iskolánk, a számítástechnikait a Zrínyi iskola csapata nyerte. A 'matematikaversenyen egyéni győ­zelmek születtek. Valamennyien élveztük, nagyszerűnek tartottuk a vetélkedőket.” • Sportdélutáni volt az elmúlt na­pokban Kecskeméten, a lenlnivá- rosl iskolában. Erről szól Steix- ner Jolán levele: ,;A Kecskeméti Zománc- és Kádgyár, valamint honvéd KISZ- fiatalck közreműködésével emlé­keztünk meg a KIMSZ megala­kulásának 68. évfordulójáról. Három csoportban vetélkedtünk: lövészetben, asztaliteniszben és szánkózásban. Az első helyezett Nagy Jenő. Kovács Róbert, illet­ve Zöldi Éva lett. Értékes juta­lomban részesültek.” összeállította: Selmeei Katalin Benedek Miklós TUDÓSÍTÓINK JELENTIK «jé* MIÍHé Itt születtem én... kint a pusztán egy juh nyáj köze­lében. Pásztorok voltak a segítői, fcisbárányt adtak az édesanyjá­nak ajándékba.., A félegyházi Szondi Mihály bácsi — akicor 83 évesen — is ezt írta le, ezt a szájhagyomány szerinti, születést, még a másfél­százados évfordulót köszöntő ese­ményeken felbuzdulva, A levél megmaradt, bizonyítva, hogy a nép emlékezete nein mindig egyezik a dokumentumokkal. 6 őrizték Petőfi vélt alakját, a halálának hírét sem fogadva el hitelesnek, szerte az országban, sőt azon túl, még a cári Orosz­országban is, ahol állítólag a sir­,£• lA? .1 fcnie/, /x ym j HP /üf.-loÁ elm&ncltt**) ct^yctm rttZó'l .tó'-fokp-LL JuxJ£>tfe*vi < Aö'-Ué-xZi.A ÁjLo jcc MA*- Aiui/dttfr föjfyí >fí elotunuiU&rt- ■ . _ fart, yOtú/dZtC ■/*****«**M***ia* • A télegyházi Szondi Mihály bácsi levele. HAUI KOHKyPC no pyccKOMy H3bncy Orosz nyelvi vetélkedő Hetedik forduló • Jókai Mór mintegy húsz évvel Petőfi halála után lerajzolta a feltételezett szülőházat. Az élete csupán egy negyedszá­zadnyi volt, mégis olyan rendkí­vülit alkotott, hogy örökre beírta nevét hazája minden nemzedéké­nek emlékezetébe. Petőfi Sándor poétai-váteszi mivoltának híre, s nave üstökösként röppent föl az ország színe előtt. A pályaív csúcsa 1848, a magyar szabadság­harc diadalmas éve volt, hogy azután annak bukásával a költő életének lángja is egy pillanat alatt ellobogjon — de nem a mű, amelyet öngerjesztő szellemi szik­ráival izzítva kikovácsolt Mért az fényesen ragyog, ibánki, bármi felhőzze is időnként verseinek tiszta fényét bárhogy rejtegesse Is a közöny, tunyaság azok em­beri értéket Üzenetét. Hanem ennék az üstökösnek; miként minden üstökösnek, a születése és eltűnése is megmoz­gatja az utókor, a népek fantá­ziáját Akaratán kívül a költő maga is táplálta a későbbi le­gendákat Itt születtem én, ezen a tájon, •Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával ván tele, Most is hallom e dalt. elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogári” — írta 1848. június 6—8-án a vers alá a dátumot s bizonyára — ahogy szokás — a költemény ke­letkeze séndk színhelyéül: Félegy­háza. Korábban pedig — iskolai, katonai irataiban — sokszor je­lölte meg a keresztelési anya­könyvi bejegyzéssel hitelesített Kiskőröst születési helyéül. Sőt a pápai kollégium anyakönyvébe sajátkezűtek irta be így: „Kis Kőrös”. De hát a nép, az „istenadta nép” nem hagyja magát zavar­tatni ezektől a bejegyzésektől. Miért is hagyná amikor olyan szép, majdnem betlehemi legen­dák születtek. Szabadszállástól Orgoványig. Fé'.egyházától Kiskő­rösig se szeri, se száma az „igazi” születési helynek. Született . ezek szerint a kisded Petrovlcs az úton, útközben egy csárdában és ját is megtalálták. (Ez a legenda még napjainkban is újratermelő­dik, komoly tudósok kutatják az eredetét, vitatják — cáfolják, erősítik — a valódiságát.) Amint egyik jeles' kutató irta — még a szülőhely-vita kapcsán — „mind­ez nem érintheti az ő - költői je­lentőségét”. Vagyis elsősorban a müveit, gondolatait, ránk hagyott örökségét keli ismernünk és sze­retnünk, újra meg újra felmutat­nunk. Nehogy akadjon olyan nemzedék, amelynek szellemi kincsei, értékei közül hiányzik a legékesebb gyémánt, a legendá­kon túli Petőfi Sándor költésze­tének gazdag és varázsos világa, mának is üzenő, példát hordozó hazai isága. F. Tóth Pál A Puskin Orosz Nyelvi Inté­zet budapesti kihelyezett tagoza­tával közösen meghirdetett orosz nyelvi vetélkedő hetedik — utol­só előtti— fordulójához érkez­tünk. Kérünk benneteket, hogy továbbra is mellékeljétek külön lapon (1) neveteket, pontos címe­teket, iskolátok nevét, orosz­tanárotok nevét. A megfejtéseket a következő címre küldjétek: Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Puskin Orosz Nyelvi In­tézet budapesti kihelyezett ta­gozata. HADI KOHKYPC no PYCCKOMY JBMKY 1052 Budapest V., Semmelweis u. 1—3. A beküldési határidő a meg­jelenéstől számított két hét. Ér­demes tovább dolgoznotok, mert a nyertesekre értékes díjak vár­naki HAin KOHKypc no pyccKOMy asm (ftHH IHKOJE&HHKOB) 3 a a a h a e yi. B rooifflc y OKasKH. Utódaim, m tu oksskb? Kohbsho, ga. Hx MHoro - goőpux ctea sok o xopomuM kokqom. Eme b- geTOTBe cksskb bxoaht b Ä03HL sesoBBKa a ctshobztch xopomaia gpyroM Ha MHorae rogH. CKH3Ka yqnT ombjioote a godpoie, Tpygojnodara a sndBB k jhwhm,, Karae pyccKue HapogHue CK83KH th 3Haemi>? CKa3KB y Kasworo naposa oboh, ho Bepa b godpo y Bcex HapogoB odmas. Ectb jib y Teds JHodaMHfl repoö BeHrepoKHX 0Ka30K. PaccKam Hant o hőm. üpagyMaft paooK83 no KapTamcaM.

Next

/
Thumbnails
Contents