Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-03 / 284. szám
4 • PETŐFI n£PE © 1986. december 3. Bor óta háza 0 Kívülről is Impozáns látvány az Iker sátortetős új épület. Biztosan emlékezetes marad a borotaiaknak 1986. november 7-e. Az ünnep előestéjén avatták föl ugyanis a gazdagodó észak-bácskai falucska új büszkeségét: a faluházat. A kívülről is impozáns épület előtt nagy gonddal, ízléssel rendezték el a kertet. (Novemberben is láthattunk ott virágzó árvácskákat.) Az iker-sátortetős létesítményben tágas előtér fogad. Látható: nincs még teljesen kész az épület. A szép és biztosan nem olcsó büfé polcai üresek. Nincs üzemeltető! A vendéglátóhely kínálata csak alkoholmentes italokból állhat, nyilván ezért nem tülekszenek a vállalkozók. Az előtérből nyílik a tágas, világos, félezer látogató fogadására alkalmas nagyterem. Üveg- ablaksor választja el a helyi termelőszövetkezet üzemi konyhájától. A raktárak, egészségügyi és szociális helyiségek szomszédságában, két szépen bebútorozott klubhelyiség is van. A tetőtér ma még üres. Ha lesz elég pénz a berendezéséhez^ itt működik majd a községi könyvtár. Ennyi a leltár... Sokan dicsérték a falúban a megnyitót kővető háromnapos rendezvénysorozatot. mélyben mindenki talált kedvérevalót. Népitánc -bemutató, táncház, diszkó, popzenei koncert, gyermekelőadás és nótaest is volt az új létesítményben. A kérdés: mit hoznak Borotán a hétköznapok? Közismert: a falu régóta várta a ház átadását. A hatvanas évek óta — amikortól a helyi tsz megvásárolta a községtől a művelődési házat — nem volt megfelelő épület, ahol a faluközösség találkozhatott volna. Szükség volt rá, így nem sajnálták a pénzt a szorgos borotaiak. A családok például — keresőnként — 5—5 napi munkabérüket ajánlották föl az építkezésre. A tizenötmil- liős beruházás költségein egyébként a helyi termelőszövetkezet és a tanács osztozott (A közös gazdaság fizette az összeg kétharmadát.) Nagy a felelőssége tehát a népművelőnek, aki a létesítményt vezeti. Gilicze Attila az Igazgató. Hosz- szabb távoliét után hívta vissza ismét Borota: vállaHa el a falu- házgazda tisztát Jól ismeri az Itt lakókat, mert akkor Is itt dolgozott, amikor a lehetőségek meg sem 'közelítették a mostaniakat. A tervekről kérdezem, — Dicséret illeti a lakosságot és az építtetőket — .mondja —, 'hogy áldoztak ezért az épületért. Az anyagiak mellett segítettek például a berendezésénél. Harminc-negyven fiaita! is szorgoskodott itt esténként, hogy időre minden rendben legyen. Most •a stúdiót szereljük. Áz egész épületet innét hangosítjuk. Az isjif © Munkahelyi értekezlet az új létesítményben. A korszerű üzemi konyha nemcsak a termelőszövetkezet, hanem minden falubeli szolgálatára létesült. kólái oktatás segítésére zártláncú videoközpontunk Is lesz. Akár minden teremben külön műsort adunk. — Sok város irigykedhetne Bo- rotára. Ki a „gazda”, a tanács, vagy a tsz? — Sajnos, ma még nem tisztázott teljesen a kérdés. Ezt keli eldönteni minél előbb! Tervezés, alapos munka csak a kérdések végleges tisztázása után Indulhat. Természetesen mindkét szervezetnek sajátos érdekei vannak. A start jól sikerült: vallóban nem panaszkodhatunk a felszereltségre. — Milyen programokat terveznek? — Neves színművészek, politikusok, újságírók, tudásók meghívását. A televízión „iskolázott” közönség ugyanis igényes, csak megbecsült, neves emberek előadásai érdeklik. A bóvli, a rossz hakni itt sem kell! — Ügy gondolom, otthonra találnak itt a kis csoportok is, — Természetesen, ezt szeretnénk. Ma a népitánc-csoportunk- ra vagyunk a legbüszkébbek. A jövőben' báb-, kézimunka- és ba- tikszakkönt indítunk. Jól működik az Ifjúsági klubunk is. Most szervezzük a szabó-varró és autóvezetés! tanfolyamot A jövőben Itt tölthetik szabaidejü- ket a község nyugdíjasai és az általános Iskolások. Jó lenne, ha a falu, amely áldozott erre, a jövőben valóban magáénak tudná, használná is a faluházat. Ezéirt; dolgozunk! Farkas P. József © Gilicze Attila (középütt) ifjú munkatársaival a stúdióban. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Ki volt Váczy János? Hagyatéka közkincs lehetne Kecskeméten, 1859. december 3-án született Váczy János irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A XIX. század második felében ő is egyike volt azoknak a kivételes tehetségű és lelkierejű férfiaknak, akik munkásságuknak olyan eredményeit adták, amellyel örökre beírták nevüket nemcsak Kecskemét, hanem a magyar szellemi élet fejlődéstörténetébe is. Tehetsége és a későbben , választott pálya iránti elkötelezettsége már kora ifjúságában megnyilvánult, amikor középiskolai tanulmányainak színhelyén, a kecskeméti piarista gimnáziumban évről évre sorra nyerte a kitűzött irodalmi pályadíjakat. A Kegyes Tanítórend kecskeméti főgymnasiuma 1871—1879 között kiadott „Tudósítmány”-ai arról számolnak be, hogy Váczy János az 1871/72-es tanévben egy ezüst forintot és egy aranyat érdemelt. Az 1878/77-es tanévben „tek. Hornyik János úr által felajánlott Kecskemét város történetét négy kötetben, bekötve Váczy János VI. osztályos tanuló dolgozatának {télé oda a bizottság." 1877/78-as tanévben pályaműve „jutalma méltóságos Horváth Döme királyi ítélőtáblái tanácselnök és főt. Horváth Cyrlll kegyesrendi kormánysegéd uraknak 2 db aranya.” VIII- ban elnyerte az iskola Széchenyi- diját, 30 forint kíséretében. Iskolájával, a kecskeméti piarista gimnáziummal Váczy Jánosnak, az egykori kisdiáknak, több mint 100 éves „kapcsolata” ma sem szakadt meg. Hiszen ha dolgozatai azóta el is enyésztek, a nagyhírű tanár, pedagógus és irodalomtörténész remekművei (Kazinczy összegyűjtött levelezése, Berzsenyi Dániel és Tompa Mihály életrajza stb.) ott sorakoznak a mai piaristák értékes könyvtárának polcain. A mezővárosi iparos r.zülők gyermeke tudományos íróként 1883-ban lépett fel, amikor is doktori értekezésével próbát tett a magyar irodalomtörténet-írásban. Haller Jánosról és Hármas1' Istóriájáról szóló dolgozata irodalmi méltatásban is kiérdemel3! te tanárai elismerését. Ezt SkdP vetően számos kisebb írói ara- képe mellett megírta Ráday Gedeon, Kulcsár István, Katona József, Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Toldy Ferenc, Va- chott Sándor és Szemere Miklós munkásságáról szóló tanulmányait. Foglalkozott Arany Jánossal, mint lírikussal, Eötvös Józseffel, mint politikussal, Deák Ferenccel, mint szónokkal és levélíróval. Kora legalaposabb és legtermékenyebb tudományos könyvismertetőjének számított. Legszívesebben a Századokban, az Egyetemes Philológiai Közlönyben, a Budapesti Szemlében, az Irodalomtörténeti Közleményekben, az Irodalomtörténetben és a Figyelőben publikált. Az irodalmi méltatásokon és a tudományos igénnyel megírt bírálatokon kívül Váczy János másik sikeres területe az életrajzírás volt. „Ide tartozó munkái között méltó feltűnést keltett — 1895-ben — Berzsenyi Dániel életrajza. Ezit a pályaművét a Magyar Tudományos Akadémia az irodalomtörténeti Lé- vay-díjjal jutalmazta. Nemcsak az életrajzi adatok felkutatása, egybeállítása és magyarázata érdemel benne elismerést, hapema korrajzi háttér gondossága és a szoros értelemben vett irodalmi részletek megbízhatósága is” — mondta róla Pintér Jenő, az MTA rendes tagja, laz 1929. február 4-én megtartott ülésen. Sajnálatos, hogy városunk szülötte, s a Szentháromság temető jelenlegi „lakója” azóta sem kapott hasonló méltatást. Sőt, Váczy János ma is élő, 98 éves leánya, a Bagiak Csongrádi utcai ősi hajlékában Kiss István tanár úrnak elmondta: „Nagyon sajnáljuk, hogy apámról Kecskeméten megfeledkeztek, pedig ő mindig tősgyökeres kecskemétinek tartotta magát.” Az idős hölgy lehangolóan szomorú kijelentéséhez hadd tegyem hozzá, hogy változás azóta sem történt. Sőt, az 1986 februári Berzsenyi-évforduló alkalmából a lapokban megjelent cikkek is figyelmen kívül hagyták az Akadémia által díjazott Váczy János Berzsenyi-életrajzát. A pálmát Merényi Oszkárnak ítélte, azzal, hogy: „Tudományos megalapozottságú, nagy Ívű monográfia 1906-bart jelent meg Berzsenyi Dánielről Merényi Oszkár tollából.” Az sem véletlen, hogy a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek munkatervében már 1830-tól szerepelt Kazinczy Fe- ■' renc munkáinak kiadási terve, az 1880-as évektől megtalálni vélte azt az embert, aki képes lesz a nyelvújítás vezérének irodalmi hagyatékát nemzeti köz- kinccsé tenni. Így esett a MTA választása Váczy Jánosra. 1890- ben jelent meg az első kötet, 1911-iben pedig a huszonegyedik. Elsősorban ezekért a munkáiért 1908. május elsején az 'MTA nagygyűlése Váczy Jánost „az irodalom-történettudomány terén kifejtett buzgó és sikeres munkásságát méltányolván, levelező tagjává választotta.” Tanári és a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárosi teendői mellett hihetetlen odaadással végzett irodalmi munkássága aláásta egészségét, s hosszú súlyos betegség után a felsőszék- ■tói szőlőben lévő nyaralóban halt meg 1918. augusztus elsején. A ház'még ma is áll. Emléktábla nélkül... Szabó Tamás KÉPEK A KIRAKATOKBAN Köztudomású, hogy léteznek művészeti díjak, ösztöndíjak, pályázatok országos, megyei és városi szinten egyaránt. Vannak szép számmal állami „ és társadalmi szervezetek, intézmények, gazdaságok, amelyek művészetpártoló törekvései különösen dicséretesek. Mindezek azonban kevesek a megélhetéshez; a művészek többsége csak akkor tud sikeresen megküzdeni egzisztenciális gondjaival, ha folyamatosan értékesíteni képes alkotásait. Mindezt felismerve, Bács-Kiskunban a mecenatúra egyre inkább az értékesítési lehetőségek bővítését szorgalmazza, az itt élő'képzőművészek esetében. Az elmúlt esztendőben a kecskeméti Domus Áruház szocialista brigádjai vállalkoztak arra, hogy a megyében élő festők grafikusok, szobrászok alkotásait közszemlére tárják rendszeresen az üzlet egyik kirakatában, s különösebb ellenszolgáltatás nélkül segítik értékesítésüket. A Művészet az otthonban néven ismertté vált, kísérletként vállalt egyéves akció a következő eredményt hozta: A kecskeméti Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió művészeinek alkotásai mellett, mintegy húsz Bács-Kiskunban élő képző- és iparművész zsűrizett alkotásait mutatták be. Közülük 80 ezer forint értékű kép és szobor talált gazdára. Sok ez vagy kevés? Ha elosztjuk, mondhatni: elenyésző. Persze tegyük hozzá, hogy néhány művésztől egyet sem, néhánytól pedig több alkotást is vásároltak. Sikeresnek az áruház sem minősíti ezt az akciót, amiit azzal indokod, hogy a Képcsarnok Vállalat helyi boltja alig kőhajításnyira van a Domustól, s ez nagy konkurenciát jelent. így az egy év leteltével ismét csak bútorok láthatók valamennyi kirakatában. Függetlenül attól — a Domus vezetőjének megítélése szerint —, hogy a cél (az itt élő művészek ilyenformán történő segítése, illetve a bútorok mellett a képző- és iparművészeti alkotások népszerűsítése, meghonosítása az otthonokban) nemes. Mert nem kifizetődő. Még akkor sem, ha igen jelentős (15—2d százalék) részesedést kapna az áruház minden eladott alkotás után. Ellenben, ha a város másik részén lenne vagy a Domus vagy a Képcsarnok... Valószínűleg itt a titok nyitja. S ezt sejti a Bács- Kiskun Megyei Rendező Iroda is, mely arra törekszik, hogy Baja, Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza után, a megye minél több településén meghonosodjon a zsűrizett képző- és Iparművészeti alkotásokat kínáló, úgynevezett „kirakat galéria”, s valameny- nyiben kínálhassák műveiket a megye legkülönbözőbb részeid élő művészeink. Es sok kicsi sokra megy alapon, ha mondjuk mindenütt csak egy alkotása talál gazdára egy-egy festőnek, grafikusnak, keramikusnak, az eredmény jelentéktelennek kevésbé lesz mondható. A legjobb megoldásnak tehát az látszik, ha sokféle környezetben kínálnak sokféle alkotást. Mert igenis vannak szép számmal, akik képekbe, szobrokba fektetnék forintjaikat. Csakhogy, a laikus nehezen tudja eldönteni, melyik kép az értékes és melyik nem, melyik a giccs vagy uram , bocsá’ a másolat. Nos, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának szakzsűrije ebben segít. Szinte teljesen garantált, hogy e zsűri által árazott alkotások között bóvli nincs. Persze, a művek árától, létrehozójuk nevétől függetlenül, alapvetően meghatározó, hogy kinek melyik — milyen stílusú, témájú — alkotás tetszik. S így valószínűleg bármennyire bővül az eladás lehetősége, lesznek művészek, akik továbbra Is elenyészőt profitálnak munkáikból. Végül még valami, amiről megfeledkezni kétségtelenül hiba lenne: az áruházak érdekeltsége jelentősen befolyásolja a sikert. Elvégre nemcsak a művész — az eladó is a piacról él. Koloh Elek ötét, borús, decemberi éj. Keményre fagyott, frissen hullott hó teszi egyenletessé, egyformává a házakat, kerteket, az utcákon szabadon kóborló szél jégkristályokat ragad magával céltalan útjaira. Aztán egy pillanatra előbukkan Földünk hűséges kísérőjének kerek, sárga arca, fény önti el a tájat, a hólepel köny- nyedén veri vissza az éjszaka ellen intézett erőtlen támadást, és a fekete hideg zavartalanul uralhatja tovább a terepet. A konyhakertbe félig beékelt masszív, fából ácsolt épületből ■apró zajok szűrődnek ki. Ijedt, izgatott hangok egymást keresztezve meghallgatás nélkül száll- dosnak és hullnak a földre meg- értetlenül. A fő — tégla — épületben lámpa gyullad, az udvarra kitörő világosság a hóba rajzolja az ablakkeretet, és egy magas, erős férfi körvonalait. Az árnyék a hajába túr, lehajol, lavórt húz elő, vizet löttyint Védtelenül bele, vadul dörgölni kezdi magát. Üjabb árny jelenik meg, alacsony, tömzsi asszony, hosz- szú hajjal, fürge mozdulatokkal. Látni, ahogy összehajolnak, a nő mond valamit, a férfi az órájára pillant, bólint. , Nyílik az ajtó, eddig ismeretlen férfi árnyéka a havon, kezet fog a háziakkal. A lámpa kigyulladásával szinte egyidőben a faépületben megszűnt a neszezés, suttogás, a szél megtorpant, a beálló csend félelmetessé sűrűsödött. A vendég kezében kés villan, indulni akar, de a házigazda határozott mozdulattal visszatartja. Ismét nyílik az ajtó, hajlott hátú alak vetül a hóra, kézfogás. Az újonnan érkezett mozdulatai idegesek, kapkodóak. Mielőtt elindulnának, felhajtanak egy-egy féldecit. Megborzonganak. Borzongásukban benne van az előttük álló feladat gondolata is, ezé a véres hagyományé. Kilépnek a verandára, valaki felkattintja a külső világítást, a sötétség újabb területről kényszerül visszahúzódásra, számára ez már a vég kezdete. Hajna- lodik. Remegő testek verődnek a faház itt-ott már korhadó falához. A menekülni akarók tehetetlensége. Jövőnélküliség. Három pár csizma gyűri csikorogva a havat, ösvény keletkezik háztól házig. Az élen haladó halkan megnyitja a faház nehéz, vasalt ajtaját, bal kezében elemlámpa, a mögötte állónál kés, hátul, ugrásra készen, a harmadik. Kattan az elemlámpa. A padlón, félelemtől reszketve, megné- mult torokkal, két hatalmas disznó bújik egymáshoz. Matú? Gábor (lWMSBOIT KÉPES LEVELEZŐLAPOK, LOGIKAI JÁTÉKOK, MŰVÉSZETI KÖNYVEK, CSOMAGOLÓANYAGOK, POSZTEREK, 1987. ÉVI ASZTALI ÉS FALINAPTÄRAK, HATÁRIDŐNAPLÓK nagy választékával várjuk kedves vásárlóinkat a Dobó krt. 5. szám alatti üzletünkben. u V, 2709 A D
