Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-23 / 301. szám

1986. december 23. • PETŐFI NÉPE * 3 MA IS VAN VQNZÁSA! ''ÜülI v I s' I k$ H I '&. i'J'y'' ' :s::'Éw»£sK Családról — a család ünnepe előtt Válaszol az MTA Szociológiai Kutatóintézet igazgatója Sokan vallják: családban élni jó! Különösen igaz ez akkor, ha a társadalom mikroközössége valóban betölti funkcióját. Segíti tagjait a beilleszkedésben, s ezzel együtt jó hátteret ad a egyéni boldoguláshoz is. A család megteremti az élet fenntartásához szükséges javakat és a társadalom újraterem- tődését. Univerzális intézmény, amely gyógyít, nevel, erősít, bátorít. S mikor tűnik ez legegyértelműbbnek családosoknak és egyedül élőknek? Karácsonykor, a szeretet, a béke és a „família” nemzetközi ünnepén. Amikor még ott is elcsende­sülnek a harcok a vitában, ahol korábban úgy tűnt, végső stá­diumba ért a kisközösség összetartozása. A társadalom alapegységéről, a szociális kultúra főiskolá­járól: a család és a társadalom viszonyáról dunavecsei ankét­sorozatunk legutóbbi vendégével, Cseh-Szombathy Lászlóval, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintéze­tének igazgatójával beszélgettünk. — Időnként úgy tűnik: társadalmunk manapság fedez) föl ismét ősi alapintézményét, a csaladot. Valóban így van, vagy ez csak a laikus érzékcsaló­dása? — Nem tévedés! Valóban többet hallunk ma a családról. A közvéleményben jól érzékelhető izga­lom a kutatóknál már a hatvanas években jelent­kezett e téma kapcsán. Tehát évtizedekkel ezelőtt láttuk: olyan tényezőkkel állunk szemben, melyek a társadalom funkcionális szempontjából nem meg­nyugtatóak ... — Melyek a legfőbb problémák? — Három aggasztó jelenséget említhetek. Az el­ső: ma kevesebb család keletkezik, mint hajdaná­ban. Van bizonyos tartózkodás .a fiataljaink köré­ben, vagy inkább azoknál, akik már egyszer há­zasságra léptek, de elváltak. Nem csak magyar je­lenségről van szó! Megtalálható ez más európai országokban is, szocialistákban és kapitalistákban egyaránt. — Persze párkapcsolatok vannak?! — Vannak, de olyanok, amelyeket nem legalizál­nak társadalmilag. Ebből komplikációk adódnak, amelyeknek következménye — a második problé­ma — a gyermek vállalásától való tartózkodás. — A mai család kevésbé szívesen vállal gyere­ket? — Az emberekben él a gyermek utáni vágy, de ezt kielégítheti egy gyermek is ... Nincs megoldva a népesség egészséges reprodukálása. A harmadik gondunk: a családok instabilitása. Ez sem új jelen­ség. A statisztikák szerint 1945 óta folyamatosan emelkedik a válások száma. A mostani családjogi törvény az 1949-es módosítása, tehát már azóta vi­szonylag könnyű egy frigyet fölbontani. Ez azt is jelenti: ma Magyarországon minden harmadik há­zasságot nem „ásó, kapa, nagyharang”, hanem a bíró választ szét. — Mivel magyarázhatók e változások? — Ha meg akarjuk érteni a helyzetet, az ötvenes évekhez kell visszajutnunk. Az akkori politikái ú&j; zetés nem szimpatizált ezzel az ősi intézménnyei. Az iskola fő feladatává tette, hogy a gyerekeket vonja a család befolyása alól. Az akkoriban felne­velődő gyerekeket tehát kettős hatás érte. Az egyik oldalról a cáfolatát kapták azoknak az értékeknek, amelyeket a másikon — otthon — méltányolták. De a tömegkommunikáció is hosszú időn keresztül csak a munkával és a teljesítménnyel kapcsolatos érveket hirdette. A jó család nem számított pozitív értéknek. — A hatvanas évektől azonban a nők foglalkoz­tatása már nem csak „teljesítmény” kérdése... — Valóban; már többről van szó. A szakközépis­kolákban és az egyetemeken ma nőtöbbség van. Az iskola pedig érthetően azt sugallja lányainak, hogy éppen olyan karriert fussanak be, mint a fér­fiak. Amikor azután elérkezik az anyaság vállalá­sának ideje, krízis következik be ... — Feloldhatatlan? — Egyenlőre úgy tűnik; nehezen. A férfiakat fel kellett volna már készíteni arra, hogy ők is vegye­nek át néhány „anyai” szerepet. De melyik munka­hely az, ahol respektálnák azt, hogy egy férfinak munkaidő után sietnie kell haza, mert ő hozza el a gyermekeit az óvodából... Azt mondják: ott a fe­leséged, csinálja az! Feszültség támad tehát, mert a nőkbe is azt oltottuk bele, hogy ők is menjenek géemkázni, sportolni, keressék személyiségük sok­irányú kibontakoztatását. Á férfiak meg nem vál­toztak. — Ügy gondolom, 196?a gyes bevezetésének éve — volt a vízválasztó. — Valóban, ez igen lényeges intézkedés volt, mert lehetőség nyílt az anyai szerep a társadalom által anyagilag is támogatott vállalására. Sajnos azon­ban nem sokat változott az ösztönzés. Nem kap megfelelő elismerést, ha egy lány, miután férjhez megy, otthon marad hat, esetleg kilenc évig. A gyes ideje alatt elavult szinte' minden, amit az anya ad­dig tanult; férfi kollégái előre lépnek, s miután visszatér, elölről kezdhet mindent. Á gyes félmeg­oldás. E szakaszban ugyanis lényegesen csökken a jövedelem. Ami azt eredményezi, hogy a férfi­nak fokozottabban kell a munkában részt venni. ö lesz ismét, s továbbra is az első kereső, felbomlik áz egyenlőségen alapuló kapcsolat... — Persze azóta már léptűnk előre... — 1973—74-ben a népesedési határozat szellemé­ben megint születtek intézkedések, de a probléma nem oldódott meg. Talán a „gyed” az igazán előre vivő kezdeményezés; s vannak más új motívumok is. Például: 1984-ben lehetővé vált, hogy a férj is gyermekgondozási szabadságra menjen. Egyszer tán az is megvalósulhat, hogy — ha akarják — mind a két szülő félmunkaidőben dolgozzon ... — Kialakulóban van egy új családmodell? — Igen. Az emberek többsége számára ma is van vonzereje a családnak. A sok válás oka inkább a felkészületlenség... — Hogy érti ezt? — Megalapozatlanok a párkapcsolatok. Az a ki­választott, akivel jól lehet táncolni, szórakozni, vagy jó szexuális partner. De hogy a családtól mi vár­ható el, s hogy majd milyen problémákkal kell szá­molni az együttélés során, ezzel nem nagyon törőd­nek fiataljaink. A családi életre való nevelésnek éppen ezt kellene pótolnia. Ne várjunk el olyat a társunktól, ami egy hagyományos családban ter­mészetes volt, de ma már nem az." Például, hogy a férj erős legyen és uralkodjék. Ma — ez talán az "új modell — inkább egymás felének, partnerének kell lenni a társnak. — Nehéz persze „modellezni” úgy, ha az új pár nem kezdhet közvetlenül az esküvője után önálló életet. Másokkal — szülőkkel, nagyszülőkkel, fő­bérlővel — kell együtt élnie. — A lakás valóban az egyik feltétele a modern családfejlődésnek. Azután vannak más, például jö­vedelmi feltételek is, de azok inkább a gyermek vállalásával függnek össze... Sok minden hiány­zik ma még, de addig is, amíg minden meglesz, fontos, hogy változzon a szemléletünk. Én a jó, a színes, a korszerű, ámde stabil értékeken alapuló emberi kapcsolatok pártján állok, amelyben a partnerek megfelelő kultúrával tudják kezelni éle­tüket, adott esetben konfliktusaikat is. Sok gyer­mek vagy kevés, egyedül élni vagy együtt... Sza­badon választhassunk! — Az új családjogi törvény miként illeszkedik a korszerű családvédelmi politikába? — Néhány fontos részletkérdést tisztáz! A fejlő­déshez azonban szélesebb körű családpolitikai in­tézkedések szükségesek: a nevelés, a gazdaságpoli­tika, á társadalompolitika terén. A törvény mégis fontos: mutatja, hogy a család stabilitásának az ál­lam, a társadalom nagy jelentőséget tulajdonít. Farkas P. József A Katona István Társaság emlékülése Kalocsán Az idén működésének huszonötödik évébe lépett a kalocsai Katona István Társaság. Az irodalmi, kép­zőművészeti és honisme­reti közösség emlékülést tartott a napokban névadó­ja halálának 175. ' évfor­dulója alkalmából. Dr. Benda Kálmán tör­ténész professzor, a ke­gyeleti koszorúzás után elmélyült, érdekfeszítő elő­adásban ismertette Kato­na István neves történet­író (1732—1811) életét és munkásságát. Az elemzés részletesen kitért Katona István emberi tulajdonsá­gaira, hazafias érdemeire, valaminf tudományos mun­kamódszereire. Az előadó kiemelte: a történetíró módszerének ma is mélta­tott erénye, hogy a vé­leményeket alátámasztotta eredeti okmányokkal. Ez újításszerű volt abban a korban, amikor a történet- írás alapjaként nagyban a tekintély, a kinyilatkoz­tatás jellegű elemek ural­kodtak, amelyek az igaz­ság hajlíthatóságának ked­veztek. Az előadó behatóan is­mertette Katona István fő művét, a História critica regum Hungáriáé című 42 kötetes munkát, amely dön­tő részben Kalocsán szü­letett. ahol a szerző 1790- től. mint érseki könyvtá­ros működött. Ezt a mű­vét, az akkori korra jel­lemzően, latin nyelven ír­ta. Eddig két kötet lefor­dítása történt meg, Takács József kalocsai tanár jó­voltából. A negyven kötet "magyar­ra fordítása tehát még adós­ságaink sorába tartozik, s erre az előadást követő felszólalások is utaltak. Sok gyakorlatias javas­lat is elhangzott. A javas­latok zömmel azt céloz­ták, hogy milyen úton-mó- don lehetne szaporítani a főmű (Magyarország ki­rályainak kritikai történe­te) magyarra fordított kö­teteit. Döntés született a lefordított két kötet házi­lagosan leírt pár példá­nyának hozzáférhetősége ügyében. Mindezek meg­valósítása méltóbbá tehe­ti Katona István emlékét. Kanyó János KÉPERNYŐ Megszállottak ’86 Akit elfoglal hivatása, ritkán ér rá saját munká­jának elismertetésére, képességeit, alkotásait, tet­teit harangozó ‘sürgölődésre. Bizonyára sokan hüm- mögnek velem együtt, aki egy-egy, munkahelyét évenként váltogató „megszállott” népművelőről ol­vas, hall. Tudok olyan világ- vagy legalábbis or- azágmegváltó tervekről nyilvánosan nyilatkozó fér­fiúról, akinek emiatt nincs ideje saját munkájá­énak elvégzésére. Gyanakodva ültem hát csütörtökön este a képer­nyő elé a Megszállottak ’86 dokumentumműsor megtekintésére. Féltem az ügyeskedők, a magukmutogatók fon­toskodásától. Sebeő Agnies szerkesztő, Vicsek Ferenc riporter és B. Révész László rendező azonban jó emberisme­rő. Jól válogattak. A megszólaltatott tanár, gyer­mekvédelmi szakember, közgazdász, divattervező, ügyvéd és mentőorvos valóban többre becsüli a si­keres munka örömét, a társadalmi hasznosság tu­datát, a csináltam valamit boldogságát a 'fizetés­nél. A három műszakban dolgozó, legfeljebb havi hétezret kereső mentőorvos-asszony vajon mit szólt volna ahhoz, hogy a film vetítésének napján egy értekezleten megtudtam: egy kezdő jogászlány szé- gyellte havi hatezer forintos fizetését... Felte­hetően semmit. Kétségbe kellene esnie — több­bekkel együtt —, ha csupán a borítékban dudoro­dó vagy lapuló forintok számán méri társadalmi hasznosságát. Dolgozik legjobb tudása szerint, mert így nevelődött, ilyennek született, ezt kívánja tőle környezete, így tartja magához méltónak. Jó szívvel mégsem dicsérhetem a Megszállot­tak ’86-ot. Magam is tucatszámra sorolhatnék megszállott, feladatait teljes odaadással ellátó lakatosokat, ház- felügyelőket, kertészeket... Vidékieket is... H. N. Hetvenöt éves a Pjatnyickij együttes A Népek Barátsága Érdemrenddel tüntették ki a Pjatnyickij állami aka­démiai orosz népi kórust. A magas ki­tüntetést a szovjet zeneművészet és a népművészet terjesztésében kifejtett sok évtizedes munkásságáért kapta az együttes. A kórus előadásában hetven­öt évvel ezelőtt hangzott fel orosz nép­dal, ami az együttes alapítójának, a kiváló dalgyűjtőnek, Mitrofán Pjat- nyickijnak az érdeme. Elvitte őket Moszkvába, megalakította az első fa­lusi népdalkórust, bizonyítva, hogy a népdalegyüttesek is megállják helyüket a színpadon. Majdnem negyedszázada már, hogy a híres együttest Valentyin Levasov irányítja. Az ö vezetése alatt jelentős sikereket ért el a kórus. Nagy érdeme, hogy az utóbbi években az együttes re­pertoárját modem dalokkal is gazda­gította. ERŐTELJESEBB TERÜLETI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉST! Ankét az Alföldről Néhány évvel ezelőtt az Alföld gazdaságföldrajzi kutatásait rendszerező tanácskozásán ve­tődött fel, hogy tegyék rendsze­ressé a régió társadalmi-gazda­sági problémáival foglalkozó tu­dományos kutatók találkozóit. Ennek jegyében rendezték meg Békéscsabán a II. Alföld-anké- tot. A rendező szervek — a Bé­kés Megyei Tanács, a Szegedi Akadémiai Bizottság, valamint az MTA Regionális Kutatások Köz­pontja Alföldi Osztálya — ne­vében dr. Simon Imre kandidá­tus nyitotta meg a konferenciát. Az első előadó dr. Tóth József, az MTA RKK főigazgató-helyet­tese a térfelosztás és területi ér­dekérvényesítés néhány fontos kérdését foglalta össze. Vázolta a térfelosztás történelmi folya­matát és rámutatott arra, hogy a Közép-Kelet-Európában kiala­kult központosított modell nem felel meg a területi érdekek ér­vényesülésének, mert a térfel­osztás egyes problémáit csak ágazati szempontok szerint ké­pes megoldani. Az Alföld sajá­tos helyzetéről szólva kiemelte az alföldi érdekek egységes meg­jelenésének és képviseletének hiányát. Murányi Miklós, a Békés Me­gyei Tanács elnökhelyettese a környezetvédelem és környezet- gazdálkodás lehetséges céljait fogalmazta meg a leendő kör­nyezetvédelmi mintamegyében. Ennek létrehozását nem első­sorban a példamutató szándék, hanem a veszélyben lévő termé­szeti erőforrások — különösen a termőföld és a víz — tudomá­nyos alapokon nyugvó megóvá­sának igénye vezérli. A délutáni, majd a másnapi tudományos 'ülés előadásai el­méleti síkon vagy konkrét eset- tanulmányok segítségével az al­földi régió alábbi időszerű kö­zös problémáihoz kapcsolódtak: Melyek az elmaradott megye-, il­letve országhatár menti térségek terület- és településfejlesztési feladatai? Változtak-e az alföl­di megyék lehetőségei az új ta­nácsi szabályozórendszerben? A térségre miként hatnak a közel­múlt társádalmi-gazdasági struk­túraváltozásai ? A részt vevő kutatók közül többen is választották megyén­ket vizsgálati témaként. Dr. Mé­száros Rezső a helyi társadalom térpályáinak sajátosságait mu­tatta be Bocsa és egy Békés me­gyei település, Zsadány példáján. Bócsáról szólva megállapította, hogy a település külterületének ' kiürülése együtt jár a falu belső magjának kiépülésével. Ez a fo­lyamat azonban nem változtatott, a gazdálkodás hagyományos ag­rárjellegén. Bocsa társadalma és gazdasága továbbra is igen zárt, az ingázók száma csekély. Dr. Pál Ágnes megyénk ipará­nak szerkezetét tanulmáhyozta. Kimutatta, hogy a megye 112 te­lepülése közül 50 gyengén ipa­rosodott (48 településen nincs állami ipari üzem). Sajátosság­ként emelte ki, hogy a megyeha­tár településeinek iparosodott- sága — szemben az alföldi me­gyék hasonló helyzetű, de gyen­gén iparosodott területeivel — közepes színvonalú. Dr. Hajnal Klára Kiskunhalas veszélyben lévő növényvilágát mutatta be, amely — bár nem tartozik a Kiskunsági Nemzeti Park területéhez — reprezen­tálja a Homokhátság növényvi­lágát. s akár védettséget is ér­demelne. A kétnapos konferencián sző esett még az Alföld .égészségügyi ellátottságának főbb vonásairól, megismerhettük a régió egyes tájegységeinek történelmi átala­kulását, a II. világháború utáni magyar—csehszlovák népesség­csere demográfiai hatásairól számtalan — e térség múltját és jelenét tükröző — térbeli fo­lyamatról. A kutatók színvonalas, jobbí­tó szándékú, az Alföld iránt megnyilvánuló szeretettől fű­tött előadásait hallgatva joggal remélhetjük, hogy gondolataik követőkre találnak, és ennek nyomán megjelennek, majd rea­lizálódnak mindazok az egysé­ges alföldi érdekek, amelyek a térség haladó társadalmi-gazda­sági változásait szolgálják. Jövőre a III. Alföld-ankétot a településkutató csoport szer­vezi Kecskeméten. Göndör Zsuzsanna— Horváth János MTA RKK Településkutató Csoport Kecskemét TÁVOL-KELETRŐL ÉRKEZETT Világjáró kórokozó Az egészségügy vihar előtti sárga jelzése ismét felröppent a napok­ban: influenzajárvány veszélyével kell szembenéznünk. Még nem ál­talános jelenség, de az országban — Budapesten, a Jászságban és Tol­na megyében — már kialakult gócok Jelzik, bogy nem kerülte el ha­tárainkat az új vírustörzs, amely Távol-Keletről érkezett. ­Az év eleji járvány 1 millió ^$00 ezer emberi érintett, így érthető, hogy most a lakosságot számos kérdés foglalkoztatja, többek között: az új világjáró kórokozó megjelenése milyen következményekkel jár­hat, hogyan lehet védekezni ellene, milyen módon gyógyítható a ra­gályos betegség, kiket érint leginkább? Az Országos Közegészségügyi Intézetben Dömök István professzor­tól, .az OKI főigazgató-helyettesétől kértünk tájékoztatást. — Idén áprilisban .Kínában, Hongkongban és Japánban jelent meg az A-vírus egyik alaptípu­sának variánsa, amelyet Singa- pore-ban azonosítottak először, ezért az új influenza törzs neve; A/Singapore/6/1986. A vírustörzs­ben szerkezeti változás ment vég­be, így most a világban az A- virusnak a Ht N, és a H3N2 va­riánsa egyidejűleg van jelen. Ál­talában az első okozza a járványt, amely már elérte Európát: no­vember elején Moszkvára és a Szovjetunió több nagyvárosára kiterjedt és a múlt hónap köze­pén az NDK-ban is izolálták ezt az influenzatípust. Kétségtelen, a jelek arra mutatnak, hogy mi is járvány előtt állunk, eddig az országban öt vírustörzset azono­sítottak. ' Budapesten az elmúlt hetek­ben 30—50 százalékkal emelke­dett az influenzás és a heveny légúti megbetegedések száma. Ä Jászság két községében a hatezer lakos között három nap alatt ezer megbetegedés fordult elő. A jelenlegi vírustörzsnek bizo­nyos fokú rokonsága van az elő­ző években járványt okozó A (H, Nj) altipusú törzsekkel, ezért azok, akik korábban már átvészelték az influenzát, bizo­nyos fokú' védettséggel rendel­keznek az új variánssal szemben. — Kik’ részesülhetnek védő­oltásban? — Elsősorban a veszélyeztetet­ték. A 60 éven felüliék, akik közösségiben élnek, például szo­ciális otthonokban. Továbbá az idült betegségekben — szív-, ke­ringési, légzőszervi, vesebeteg­ségben — szenvedők. Oltást kap­hatnak az egészségügyi és közle­kedési dolgozók is, akik foglal­kozásuknál fogva sok emberrel érintkeznek. Sajnos, az oltóanyag, amelyet erre a szezonra készítet­tünk, nem tartalmazza az új tör­zset. Mégsem dolgoztunk feles­legesen, mert a vakcinában lévő törzs antigénje rokonságban áll az új kórokozóval. Természetesen nagv erőfeszítéssel megkezdtük az új törzsből készült oltóanyag előállítását, de csak január első felére lesz kész, mivel az ellen­őrzési folyamat is időbe telik. Talán nem késünk el vele, 8— 10 hétig tart egy influenzajár­vány. Sajnos, az A-vírus kamé­leon-természete, azaz szerkeze­tének gyakori változása mindig nehezíti a felkészülést, a véde­kezést. Ezért sem tudunk végle­gesen megszabadulni a visszaté­rő kórokozótól. — A védekezésnek más mód­ja is van... — Feltétlenül. Növelni, erő­síteni kell a szervezet ellenálló­képességét, fogyasszunk vitamin­dús» ételeket, főleg C-vitamint, ha csak lehet, kerüljük az em­bertömeget, a zsúfoltságot, mi­vel az influenza cseppfertőzés­sel terjed. Elég, ha közelében va­gyunk a betegnek, vagy annak, akiben csak lappang a kór, már nagy a fertőzés veszélye, mert a levegő továbbítja a vírust. — Milyen tünetekkel jár a je­lenlegi influenza, mennyi idő alatt gyógyul meg a beteg? •— Magas láz, végtagfájdalom, nagyfokú elesettség a velejáró­ja. Mindenképpen orvoshoz kell fordulni, még annak is, akit nem túlságosan vesz le a lábáról. A vírusokra nem hatnak az anti­biotikumok, ezek csak szövőd­mény esetén segítenek. Az influ­enzás beteg magas láza priznic- cel, azaz fizikai hűtéssel és gyógy­szerrel csillapítható. Igyon sok folyadékot, citromos teát és fel­tétlen maradjon otthon, töltsön ágyban 3—6 napot A lábon ki­hordott influenza értelmetlen hősködés, lelkiismeretlen vét­ség a magunk és a mások egész­sége ellen. Évszázadunkban nem egy inf­luenzajárvány — köztük a leg­nagyobb: az 1957-es, amely be­járta a világot vagy 1918—19 telén a spanyol nátha, amely több emberéletet követelt mint az első világháború — figyel­meztet arra, hogy vegyük komo­lyan és ne becsüljük le az újra és újra támadó, földrészeket le­rohanó ellenséget H. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents