Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) tésére, majd teljes felszámolásá­ra, a fegyverkezési verseny vi­lágűrre való kiterjesztésének megakadályozására. Mint mon­dotta: támogatjuk a szovjet kor­mánynak a napokban közzétett felhívását arra, hogy haladékta­lanul kezdjenek minden terü­letre kiterjedő tárgyalásokat a nukleáris kísérletek teljes be­tiltásáról. Ez a széles biztonságpolitikai, koncepció kifejezi az egész szo­cialista közösség érdekeit, kö­vetkezésképpen a benne foglalt elvek a Varsói Szerződés többi tagállamának konkrét külpoli­tikai kezdeményezéseiben és lé­péseiben is testet Öltenek. Szö­vetségünk javaslatai kezdemé- nyezőek, rugalmasak és messze­menően figyelembe veszik part­nereink érdekeit, biztonsági meg­fontolásait is. A katonai szembenállás nagy­arányú csökkentése szempont­jából például kiemelkedő jelen­tőségű a, Varsói Szerződés tag­államai Politikai Tanácskozó Testületének ez év júniusi bu­dapesti felhívása, amely az eu­rópai fegyveres erők és hagyo­mányos fegyverzet csökkentésé­nek , konkrét programját tartal­mazza. A Varsói Szerződés tag­államai tevékeny részesei az atomfegyvermentes övezetek lét­rehozását, a vegyi fegyverek tel­jes felszámolását célzó kezde­ményezéseknek is. Kiemelkedően fontos lépésként értékeljük, hogy az ENSZ hatá­rozattá emelte a Magyar Nép- köztársaság által tíz szocialista ország nevében beterjesztett, a béke és biztonság átfogó nem­zetközi rendszerének megterem­tésére vonatkozó javaslatot. Megfékezni a fegyverkezési versenyt Várkonyi Péter ezután arról szólt, hogy a Varsói Szerződés, a Szovjetunió javaslatai nyomán világszerte erősödik az a felis­merés, hogy az emberiség fenn­maradásának biztosítása érde­kében közös erővel meg lehet és meg kell fékezni a fegyverkezé­si versenyt, minél hamarabb ér­demi fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodásokat kell kidolgozni és aláírni. Ezzel azok a nyugati tárgyalópartnereink is egyetértenek, akik javaslatainkat kisebb-nagyobb fenntartásokkal fogadják. Sajnos, az események azt mu­tatják, hogy jelentős azoknaik az erőknek a befolyása is, különö­sed az Egyesült Államokban, amelyeknek nem érdekük érde­mi megállapodások létrehozása, a nukleáris fegyverzetek felszá­molása. Az amerikai katonai­hadiipari komplexum, a katonai fölény megszerzésére törekvő erők a Reykjavíkban egyes kér­désekben körvonalazódott meg­állapodások visszavonására, il­letve a korábbi évek eredmé­nyeinek felszámolására törek­szenek. Erről tanúskodik többek között a SALT—Íí. megállapo­dás amerikai részről történt meg­sértése is. Mindezek miatt a szovjet—amerikai tárgyalások folytatásának feltételei ismét nehezebbek lettek, és számol­nunk kell azzal, hogy a' jövőben is keletkezhetnek újabb feszült­ségek a két vezető hatalom vi­szonyában. Mi a hadászati táma­dóeszközök teljes felszámolá­sára Reykjavíkban előterjesz­tett szovjet javaslat ■ megvalósu­lását tartjuk az egész emberiség szempontjából kívánatosnak. Mint ismeretes, a NATO brüsz- szeli miniszteri tanácsülése nyi­latkozatot adott ki az Európában állomásozó hagyományos fegy­veres erők és fegyverzetük kor­látozásáról. Mi az állásfoglalást nyilvánvaló negatívumai ellené­re is úgy értékeljük, hogy az — bár nem ad érdemi választ a budapesti felhívásra — lehető­séget nyújt az abban felvetett javaslatok megtárgyalására. A Reykjavik után felerősödött negatív jelenségek nem törik meg kezdeményezéseink lendü­letét. Olyan folyamat kezdődött el, amelyben az előrehaladást fé­kezhetik vagy időlegesen feltar­tóztathatják az ellenható erők, de nem akadályozhatnak meg bennünket abban, hogy a köl­csönös érdekek figyelembevéte­lével, kitartó kezdeményezések­kel és türelmes tárgyalásokkal érdemi megállapodásokra jus­sunk. | A fő tendencia az, bogy a vi­lágban egyre inkább megerősödik az atomkor realitásait felismerő új politikai gondolkodásmód, a nukleáris katasztrófa elhárítá­sában való felelősségvállalás. Jelentős' hozzájárulás a kedve­zőbb légkör kialakulásához az európai bizalom- és biztonság- erősítő intézkedésekkel és a le­szereléssel foglalkozó stockholmi konferencia első szakaszának sikere. Az ott elfogadott doku­mentum értéke mindenekelőtt abban van, hogy a helsinki zá­róokmány aláírása óta ez az el­ső komoly nemzetközi lépés az európai biztonsági és együttmű­ködési folyamat katonai terület­re történő kiterjesztése felé. Mindez találkozik a magyar külpolitika alapvető törekvései­vel, hiszen mi is minden tőlünk telhetőt megteszünk a ‘fegyver­kezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért, a nemzetközi bé­kéért és biztonságért folyó küz­delem elősegítéséért. Nemzeti érdekeinket fejezi ki aktív rész­vételünk a fegyverektől mentes, békés világ megteremtésére irá­nyuló közös erőfeszítésekben. A beszámoló ezt követően azokkal a globális problémákkal foglalkozott, amelyek megoldá­sa széles körű nemzetközi ösz- szefogást követel: — Ilyen terü­let például a közös küzdelem a nemzeti határokat nem ismerő környezeti ártalmak ellen. Mind­inkább egyetemes problémává válik a nemzetközi terrorizmus is.. A magunk részéről határo­zottan elítéljük a semmivel seih igazolható terrorista cselekmé­nyeket, beléértve a terrorizmus­nak az állami politika szintjére emelését is, és készek vagyunk együttműködni mindazokkal, akik e káros jelenség felszámo­lásáért küzdenek. 1986 sem hozott pozitív fordu­latot a világgazdaság számunk­ra is kedvezőtlen tendenciáinak alakulásában. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a nem­zetközi gazdasági biztonság meg­teremtése az államok többségé­nek érdekében álló közös fel­adattá vált. Torzítja a világgaz­daság fejlődését, akadályozza a felhalmozott problémák meg­oldását az imperialista körök ál­tal kikényszerített fegyverkezé­si verseny. A világbékét kedvezőtlenül befolyásoló regionális konfliktu­sokról szólva kijelentette, hogy hazánk, is érdekelt a közel-kele­ti válság átfogó, tartás és igaz­ságos rendezésében. Aggoda­lommal tölt el bennünket a Kö- zép-Amerikában kialakult fe­szültség, szolidárisak vagyunk Nicaraguával. Az Afrika déli ré­szén kialakult tarthatatlan hely­zet felszámolásához mindenek­előtt ez szükséges, hogy a Dél- afrikai Köztársaság vessen vé­get az apartheid rendszerének, vonuljon ki a törvénytelenül be­kebelezett Namíbiából, tartsa tiszteletben a dél-afrikai front- országok politikai, gazdasági függetlenségét.' Szélesedett a magyar külpolitika mozgástere — Az elmúlt esztendő során tovább szélesedett a magyar külpolitika mozgástere, növeke­dett aktivitása. Tevékenységünk­höz a legutóbbi évtizedek gaz­dasági, társadalmi és politikai fejlődése, hazánk ennek nyomán megnövekedett nemzetközi te­kintélye nyújt szilárd hátteret. Tapasztalataink szerint a magas rangú államférfiak hazánkban tett látogatásai csakúgy, mint hazánk képviselőinek külföldön folytatott tárgyalásai nyomán az illető ország politikai, gazdasági köreiben és közvéleményében fo­kozódik az érdeklődés és a ro- konszenv Magyarország iránt. Az elnyúlt év eseményei is megerősítették, hogy nagyságá­tól függetlenül ma már minden állam cselekvőén hozzájárulhat a béke és a biztonság ügyéhez. E meggyőződéstől vezettetve tö­rekszünk arra, hogy — akárcsak korábban tettük — minél aktí­vabban vegyünk részt a nemze­tek közötti párbeszédben. Azel- ! múlt időszakra visszatekintve joggal mondhatjuk, hogy sza­vunknak van hitele, állásfogla­lásainkra, lépéseinkre figyelnek partnereink. A magyar képviselők az ENSZ- ben és más nemzetközi szerve­zetekben valamint kétoldalú kap­csolatainkban is aktívan dolgoz­nak az országok közötti gazda­sági, műszaki-tudományos kap­csolatok szélesítése, az igazsá­gosabb nemzetközi gazdasági rend kialakítása érdekében. Elő­készítő megbeszéléseket folyta­tunk az Európai Gazdasági Kö­zösség illetékes szerveivel an­nak érdekében, hogy olyan meg­állapodást kössünk a szervezet­tel, amely áruinknak a nyugat­európai piacokra jutásához a je­lenleginél lényegesen jobb, a GATT-tagságunk alapján ha­zánkat megillető, diszkriminá­cióktól mentes feltételeket te­remt. * Feladatunknak tekintjük, hogy külkapcsolataink révén is az el­következendő időszakban min­den lehetséges módon elősegít­sük az MSZMP Központi Bi­zottsága november 20-ai határoza­tának megvalósítását. Külpolitikai . tevékenységünk számára meghatározó jelentősé­ge van annak, hogy hazánk tag­ja a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek. Az elmúlt időszakban is tevé­kenyen segítettük a Varsói Szer­ződés tagállami külpolitikájá­nak összehangolását, a közös ja­vaslatok kimunkálását, az egyez­tetett kezdeményezések megva­lósítását. Megelégedésünkre szol­gál, hogy a Varsói Szerződés tag­államainak Politikai Tanácsko­zó Testületé júniusi budapesti ülése az együttműködés korsze­rűsítésének szellemében végez­te munkáját. A szocialista or­szágok áttérése a gazdaságfej­lesztés intenzív szakaszára, a sajátosságokkal összhangban megindult gazdaságirányítási re­formok megkövetelik a KGST-n belül a tagállamok közötti érde­keltségi viszonyok fejlesztését. E törekvések és szándékok ju­tottak kifejezésire a KGST-tag. államok testvérpártjai vezetői­nek november 10—11-ei moszk­vai munkatalálkozóján, vala­mint a KGST Tanácsának 42., budapesti ülésszakán. Kapcsolatépítésünk elvei változatlanok Várkonyi Péter kiemelte: kap­csolatépítésünk elvei, fő irányai változatlanok. Legfontosabbnak a Szovjetunióval, a szocialista országokkal fenntartott baráti, szövetségesi kapcsolatok erősí­tését, az országaink közötti együttműködés elmélyítését, kö­zös társadalmi céljaink megva­lósítását tartjuk. A harmoniku­san fejlődő magyar—szovjet kapcsolatok kiemelkedő állomá­sa volt Kádár János és Mihail Gorbacsov budapesti és moszk­vai találkozása. Nagy gondot fordítunk az együttműködés fejlesztésére az Európán kívüli szocialista or­szágokkal. Megelégedésünkre szolgál, hogy államközi kapcso­lataink a Kínai Népköztársaság­gal rendezettek és folyamato­san bővül gazdasági, műszaki­tudományos, valamint kulturális együttműködésünk.. Kapcsolatainkat a fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök és a béke megőrzésében meglé­vő közös érdekeltség alapján fejlesztettük. Ma mérhető le igazán annak jelentősége, hogy a nyolcvanas évek első felében a nehezebb körülmények között is fenntartottuk a politikai párbe­szédet ezekkel az országokkal. A fejlett tőkés országokkal meglé­vő együttműködésünk fejlesz­tése, új formáinak kialakítása, az ezt akadályozó tényezők elhárí­tása fontos érdekünk. Politikai és gazdasági érdeke­inknek megfelelő figyelmet for­dítunk az afrikai, valamint a közel- és közép-keleti térség or­szágaihoz fűződő kapcsolataink fenntartására és a lehetőségek szerinti bővítésére. Az európai enyhülés további kiteljesedéséhez jó •lehetőséget nyújt az .európai biztonsági ;. és együttműködési értekezlet bé­csi utótalálkozója. A Magyar Népköztársaság alapvetően ér­dekelt a ibécsi találkozó sikeré­ben, hiszen népünket, hazánkat a politikai, gazdasági, kulturális és az emberi kapcsolatok törté­nelmileg kialakult Igen erős kötelékeinek ezernyi szála fűzi az európai földrészhez. Az 1975-ben elfogadott helsin­ki záróokmány ajánlásai mara­déktalanul 'érvényre jutnak a belső gyakorlatunkban. Az el­múlt évtized során több ízben, legutóbb 1986 elején széles kö­rű javaslatokat tettünk a hel­sinki folyamatban részt vevő tőkés országoknak a záróokmány ajánlásainak a kétoldalú együtt­működés keretébe történő beil­lesztésére. A helsinki ajánlások szellemében javasoltuk számos nyugati partnerünknek ez évben is az emberek közötti kontak­tusok gyarapítását elősegítő kul­turális, oktatási együttműködési lehetőségek szélesítését, s e cél érdekében a magyar állampolgá­rok szempontjából hátrányos vízumkiadási eljárások egysze­rűsítését, a viszonosság kialakí­tását. A bécsi találkozón küldöttsé­günk a helsinki záróokmány ajánlásai kiegyensúlyozott vég­rehajtásának elősegítésén fára­dozik. A magunk részéről a gaz­dasági, műszaki-tudományos együttműködés kérdéseire kí­vánunk nagy súlyt fektetni. Ter­mészetesen ez nem csökkentheti a politikai-biztonsági témakör, valamint a humanitárius együtt­működés jelentőségét. A három fő együttműködési területen a többi szocialista országgal együtt arra törekszünk, hogy a talál­kozó ne váljék értelmetlen kon­frontáció színterévé. Ezért ké­szek vagyunk a pozitív tartalmú együttműködésre, a közös kez­deményezések bátorítására, az együttműködés még szélesebb ki­bontakoztatására valamennyi partnerünkkel.—.......... Az európai biztonság katonai kérdéseinek tárgyalásához is jó alapot ad a stockholmi konferen­cia sikere. A szocialista -orszá­gok, így. hazánk is, elsőrendű politikai jelentőséget tulajdo­nítanak a megállapodás mara­déktalan végrehajtásának. Fontosak a tárgyalások A magunk részéről fontosnak tartjuk és támogatjuk, hogy a bécsi utótalálkozó befejezését követően mielőbb elkezdje mun­káját az európai bizalomerősítő és leszerelési konferencia má­sodik szakasza. Ennek keretében a további bizalom- és biztonság- erősítő intézkedések kidolgozá­sa mellett meg kellene kezdeni a tárgyalásokat a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről is. Sor kerülhetne a Varsói Szerződés tagállamai­nak budapesti felhívásában fog­lalt leszerelési program megvi­tatására. Küldöttségünk ezen a fóru­mon is aktívan fellép az államok kölcsönös kapcsolatait vezérlő elvek következetes és teljes ér­vényesítéséért. Annak a szerep­nek a jelentőségét is hangsúlyoz­zuk, amelyet az Európa külön­böző országaiban élő nemzetisé­gek játszhatnak a jószomszédi viszony megteremtésében, annak erősítésében, gazdagításában. Támogatni kívánjuk Bécsben azokat a javaslatokat, amelyek célja, hogy tudósok, szakembe­rek bevonásával szakértői talál­kozókon, fórumokon tüzetesen vizsgálják meg és tárják fel a gazdasági, műszaki-tudományos és környezetvédelmi együttmű­ködés új követelményeit, szük­ségleteit és ezeknek megfelelő ajánlásokat dolgozzanak ki. Várkonyi Péter visszatekintett arra, hogy egy évvel ezelőtt adott számot az Országgyűlésnek a Budapesten tartott Európai Kul­turális Fórum megrendezésére kapott megtiszteld megbízatá­sunk teljesítéséről és annak eredményeiről. — Megelégedé­sünkre szolgálhat — mondotta —, hogy a bécsi találkozón részt vevő államok ismételten nagyra értékelték a 35 ország képviselői-- nek közös erőfeszítéseit az eu­rópai kulturális együttműködés ügyének előmozdításáért, és el­ismeréssel emlékeztek meg há-- zigazdai szerepünkről. A kétol­dalú megbeszéléseken, amelye­ket a fórum óta számos ország­gal folytattunk, bátorítást kap­tunk ahhoz, hogy a bécsi talál­kozón újabb konzultációkat .kezd­jünk és kezdeményezéseket te­gyünk a kulturális fórumon be­terjesztett, általunk elfogadásra leginkább esélyesnek tartott ja­vaslatok megvalósítása érdeké­ben és ehhez a bécsi találkozó megfelelő elhatározását kiesz­közöljük. Arra törekszünk, hogy a hazá­juktól távol élő magyarok őriz­zék meg magyarságtudatukat, kultúrájukat, ápolják kapcsola­taikat az óhazával, ugyanakkor legyenek jó. állampolgárai az őket befogadó országoknak. Az elmúlt időszakban tovább bővül­tek kapcsolataink a külföldön élő magyarsággal, a rokoni-ba­ráti szálakon túl növekedett az érdeklődés a Magyarországon szervezett nemzetközi és hazai tudományos, kulturális konfe­renciák, rendezvények iránt. Várkonyi Péter befejezésül kiemelte: — Meggyőződésem, hogy szándékunknak megfele­lően a magyar kormány külpoli­tikája a maga eszközeivel hozzá­járult szocialista társadalmunk építéséhez, nemzeti céljaink megvalósításához szükséges ked­vező nemzetközi körülmények megteremtéséhez. A jövő eszten­dőben is az eddigi eredményekre alapozva, a jól bevált külpoliti­kai elveink és gyakorlatunk sze­rint kívánjuk folytatni nemzet­közi tevékenységünket. * • * Barcs Sándor (országos lista), az Interparlamentáris Unió ma­gyar csoportjának elnöke egye­bek között az Interparlamentáris Unió munkájáról szólt. Emlé­keztetett arra, hogy ez az egyet­len olyan nemzetközi társadalmi szervezet, amely felvállalta a világpolitika és az emberi élet minden gondjának megtárgya­lását, a kiút keresését. Az IPU munkájának jelentőségét' mu­tatja, hogy a csaknem száz tag­ország képviselői között olyan jeles politikusok is vannak, akik­nek a szava mind hazájuk bel­politikai életében, mind pedig a nemzetközi politikában nagy súllyal esik latba. Tájékoztatta az Országgyű­lést, hogy 1989-ben hazánk — amely az ÍPU egyik alapítója — rendezi meg az Interparla­mentáris Unió centenáriumi kon­ferenciáját. Ez a megtisztelő megbízatás egyben hazánk kül­politikai tevékenységének elis­merését is jelzi. Fekete János (Békés m., 11. vk.), a Magyar Nemzeti Bank el­ső elnökhelyettese elmondotta: a nemzetközi kapcsolatok fej­lesztésének fontos tényezője az ország gazdaságának fejlődése, • Az Országgyűlés padsoraiban Kádár János és Lázár György. stabilitása. Éppen ezért a jelen­legi helyzet — amikor nem telje­sültek terveink, a konvertibilis külkereskedelmi mérleg passzív, s nem sikerült elérni a tervezett növekedést — bizonyos mérték­ben aggodalomra ad okot. Annak ellenére, hogy a mérleghiány pótlására külföldi hiteleket kell felvenni, e téren vannak olyan tényezők is, amelyek reményre jogosítanak. Természetesen továbbra is gon­dot jelent, hogy nem minden hi­telt fordítottunk helyes célokra, egy részüket a fogyasztás finan­szírozására használtuk fel. Ezt a gyakorlatot nem lehet hosszú távon folytatni. Hitelképessé­günk azonban nem egy-két év kevésbé eredményes munkáján alapszik, hanem az elmúlt negy- ven évben elért sikereken. Azon, hogy zavartalanul és minden kö­rülmények között — a legnehe­zebb időszakokban is — teljesí­tettük kötelezettségeinket. Ma­gyarország jelenleg is jónak ítél­hető nemzetközi fizetőképességé­nek az is fontos tényezője, hogy tudják partnereink: ha kell, a kormány meghozza a szükséges intézkedéseket — hangsúlyozta a képviselő. Boldizsár Iván (országos lista), a The New Hungarian Quarterly főszerkesztője: a' külügyminisz­teri beszámolóhoz kapcsolódva rámutatott: a magyar kormány külpolitikai tevékenysége min­denkor a béke megőrzésének po­litikáját követi. A továbbiakban megjégyezte: fontos az a szerep, amit a különböző európai or­szágokban élő nemzetiségek játsz­hatnak a jószomszédi viszony megteremtésében, erősítésében, gazdagításában. A magyar társa­dalom keserű történelmi tapasz­talatokon és keserves tanulsá­gokon okulva alakította ki és az alkotmányban is rögzítette a hazánkban élő nemzetiségek sa­játos jogait. így jöhetett létre az összekötő szerep, amelyet a Ma­gyarországon élő kisebbségek nemzetiségi jogaik, kulturális fejlődésük, oktatási körülmé­nyeik, anyanyelvi használatuk birtokában jól betöltenek. Ez az a hídszerep, amelyről már a 30- as években álmodozott a ma­gyar progresszió — mondotta a képviselő. Boldizsár Iván felidézett egy, a bécsi utótalálkozón elhangzott magyar felszólalást. Mint mon­dotta, a magyar delegátus rámu­tatott: a határainkon túl élő ma­gyarok sorsának alakulása nem- csupán külpolitikai kérdés, ha­nem fcelső életünkre is hatással van. Helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy a nemzetiségekkel kapcsolatos problémák elhall­gatása károkkal járna. „Minden­fajta nacionalizmust és annak legrosszabb formáját, az erősza­kos asszimilációt, a korlátozó- gyámkodást határozottan el kell utasítani”. A képviseld hozzá­fűzte: ezért kell a nemzetiségi jogok követelményei iránt mind- annyiunknak egyformán érzé­kenyeknek maradnunk. Ez tör­ténik nálunk, hiszen a magyar kormány politikájában felismer­hető a problémák rendezésének őszinte szándéka. Mándity Marin (országos lis­ta), a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének fő­titkára saját tapasztalatai alap­ján képet adott arról, hogy a hazánkban élő délszlávok — szerbek, horvátok, szlovének — milyen szerepet vállalnak a Magyarország és Jugoszlávia kö­zötti jószomszédi viszony fenn­tartásában, erősítésében. Mint elmondta, az utóbbi években kü­lönösen szorossá váltak a test­vérmegyei, testvérvárosi kap­csolatok. Ugyancsak jelentős szerepet töltenek be a délszláv nemzeti­ségűek a magyar—jugoszláv ál­lamközi egyezmények valóravál- tásában. Ezek sorában különösen élénkek az oktatásban kialakult kontaktusok: jelenleg 45- ösztön­díjas tanul Jugoszláviában a leg­különfélébb | szakokon, rendsze­res a nemzetiségi pedagógusok jugoszláviai továbbképzése, il­letve taneszközök, tankönyvek cseréje. Eredményesen fejlőd­nek a testvériskolai és -egyete­mi kapcsolatok. E napirendhez több hozzászó­ló nem jelentkezett, a szó ismét Várkonyi Pétert illette. A kül­ügyminiszter megköszönte a képviselők értékes, a kormány külpolitikájáról szóló beszámo­lóval egyetértő gondolatait,, majd így folytatta: mindaz,amit képviselőtársaink elmondtak — a szovjet parlament felhívásáról, a Magyarok Világszövetségének tevékenységéről, az Interparla­mentáris Unió munkájáról, a nemzetiségek helyzetéről, a szomszédos országokkal való kapcsolataink javításáról és fej­lesztéséről — alátámasztja a beszámolóban is elhangzottakat, azt, hogy hazánk külpolitikájá­nak az egész magyar társadalom részese, alakítója, rendkívül nagy aktivitással segítve közös ügyünk sikerre vitelét. Határozathozatal következett: az Országgyűlés a külügymi­niszter beszámolóját és a fel­szólalásokra adott válaszát jó­váhagyólag tudomásul vette. Válasz a képviselő kérdésére Ezután Morvay László (Bu­dapest 33. vk.), képviselő kér­désére — tervez-e a Belügymi­nisztérium intézkedést a lakó­nyilvántartás, illetve a ki-beje­lentkezés jelenlegi, visszaélések­re lehetőséget adó rendszerének módosítására — Földesi Jenő belügyminisztériumi államtitkár válaszolt. Bevezetőül utalt arra, hogy több éve folyamatban van a lak­címbejelentés és -nyilvántartás korszerűsítése. Az állami népes­ségnyilvántartás rendszerének 1974-ben létrehozott rendszeré­vel megkezdődött a lakosság sze­mélyi számára épülő korszerű, egységes nyilvántartás kialakí­tása. Ehhez kapcsolódott 1984- ben a lakcímbejelentés és -nyil­vántartás új rendjének beveze­tése, amely után kiépült a köz­ponti, egységes, számítógépre szervezett lakcímnyilvántartás és a területi tanácsi szerveknél a gépi kartonnyilvántartás. A bejelentkezések új rendszere azonban jelenleg még nem tud­ja teljesen megakadályozni a visszaéléseket. A leggyakoribb hiba, hogy nem a valóságnak megfelelően töltik ki a bejelen­tőlapot, a tanácsi ügyintézők pe­dig nem tudják azonnal ellen­őrizni ezeket. A fiktív bejelenté­sek jogsértések előidézőivé ’’ál­hatnak. Az ilyen esetek orvoslá­sa jogilag szabályozott, azonban hosszas utánjárást, bizonyítást igényel. A gondok, amelyekre a képvi­selő utalt, részben arra is visz- szavezethetők, hogy a korszerű gépi rendszer szolgáltatásai még nem teljeskörűek. Ez a helyzet a tervek szerint 1988 végétől vál­tozik meg. Az állami népesség- nyilvántartás területi, gépi al­központjainak működése is a pénzügyi lehetőségek függvé­nyében — előreláthatóan a VII. ötéves terv végéig valósul meg. Ugyancsak az említett problé­mák megoldását szolgálja az ingatlan-, a lakás- és a lakcím­nyilvántartás komplex számító- gépes rendszerének kiépítése. Az adatok integrált hasznosítása hozzájárul majd a bejelentések­kel kapcsolatos visszaélések meg­előzéséhez, feltárásához — mon­dotta az államtitkár. Ezzel az Országgyűlés téli ülés­szaka, amelyen Cservenka Fe- rencné és Péter János felváltva- elnökölt, befejezte munkáját. V

Next

/
Thumbnails
Contents