Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-19 / 298. szám
/ wamm A VAJDASÁGBAN JÁRTUNK ID. I1M Európai hírű szívgyógyászati intézet Űjvidéken • Dr. Csikós József, az intézet igazgatója dr. Gajdócsi Istvánnal, a megyei tanács elnökével beszélget. 1986. december 19. * PETŐFI NÉPE • 3 » í.;L -á lík,íó. fXfeáíS .*/ ÜÉI í íM ‘ . . •. ■ í 1i ^ H Jif-s Kik az alkalmasak? I Újvidéken, a város szélén szép, kellemes erdei környezetben épült fel a Sremska Kamenica-i Szív- és Érrendszeri Gyógyintézet. Dr. Csikós Józse-f, az arvos- tudómáriyok doktora, az intézet igazgatója adott tájékoztatót a dr. Gajdócsi István vezette megyei küldöttségnek, a Vajdaság egészségügyi helyzetéről, s a megelőző, 'gyógyító munkáról. — Az Intézet — kezdte — 1977- ben létesült, az akkori legkorszerűbb követelményeknek megfelelően de a korszerűsítés azóta is, állandóan tant. Az intézetet azért hozták létre Újvidéken, mert a Vajdaságban a második világháború után sr'terült ugyan az akkor népbetegségnek számító tuberkolózist felszámolni, de manapság a szív- és érrendszeri betegségeiket, valamint a rákot és az alkoholizmust, a haláleseteket és az egyéb kóros következményeket számítva, az első helyen éli a terület. A statisztika szerint a halálesetek 55—60 százaléka, a Vajdaságban a már említett betegségek miatt következik be. Az intézet országos jellegű, ezért műszerezettsége, gyógyító tevékenysége rendkívül magas szintű. Igaz, évente nagy összeg áll rendelkezés ükre beruházásra; az idén már másfélezer szívoperációt hajtottak végre. Tavaly 7 ezer ulltrahahigvizrigálatot, 1400 szívikatételezést, s 400 ritmussza- bályozó-behelyezést végeztek. — Az onkológiai,, a szív- és érrendszeri kórmegállapításhoz minden berendezésük megvan, amely a világon ismert — folytatta az intézet igazgatója. — Három éven felüli gyermektől kezdve a gyógyszeres és műtéti kezelésre felkészültünk. Az országban a kónmegáliliaipítádbian és a műtéti beavatkozásban a legjobb eredményeket a mi intézetünk érte el. Kiváló szívsebészünk, Ninoszlav Radonovics Svájcban tanult, őt nemcsak az országiból, külföldről is felkeresik műtét 'céljából. Az igazgató érzékletesen mutatta be. hogy a betegség diagnosztizálásához, a gyógyításhoz milyen sok péíiz kell. Műszerbeszerzésre 1981 óta 100 millió dollárt költöttek, s legutóbb a: rák November 26-án jelent meg •„Újsóit élni akar” cimű riportunk. A Duna-táji kisközségben — írtuk — elöljáróság intézi a lakosság ügyes-bajos dolgait. Szellák Jánosné elöljáró elmondta: sajnos, eredménytelenül fáradoznak azért, hogy az 51-es főúttól tíz kilométerre eső településre vasárnap is eljusson autósugárkezelésének modernizálása egymillió dollárt emésztett fel. Ebben az évben az úgynevezett katéterműtő 3,8 millió dollárba került. A megítélés világszerte egyöntetű: az újvidéki kardiológiai intézet felveszi a versenyt bármelyik világhírű intézettel. — Elégedettek vagyunk a jelenlegi színvonallal — Így dr. Csikós József —, de nem szeretnénk ‘lemaradni. Lépést tartani a fejlődéssel nehezebb lesz. A legnagyobb gond a káderképzés. Szakorvosaink külföldön az egyesült államokbeli Houstonban, Londonban, illetve Genfben teszik le a szakvizsgákat s képesek bármilyen szív- és érrendszeri megbetegedés 'gyógyítására, de kevesen vannak. A Vajdaságban, mint az országban mindenütt, a megelőzésre. is jelentős gondot fordítanak. Sajnos, az évszázados táplálkozási szokásokat egyik napról a másikra nem lehet megszüntetni, megváltoztatná. A túl zsírost szénhidrátdús táplálék, a modem korra jellemző mozgáshiány, a dohányzás, az alkohol, s természetesen a stresszhatás növeli a koleszterinszintet, a vérnyomást, az idegfeszültséget, egyre több lesz • a rizikófaktor, ami azután különböző megbetegedésekben nyilvánul meg. buszjárat; az iskoláikba visszautazó diákoknak, hazalátogató családtagoknak ne kelljen fagyban-sárban órákat gyalogolniuk. Cikkünk nyomán a Kunság Volán illetékesei kivizsgálták a problémát. Amint az Rigó István igazgató szerkesztőségünkhöz írt leveléből kiderül: igyekeznek segíteni a kistelepülés lakóinak. — Minit minden orvosnak, nekünk ás a megelőzés az elsődleges feladatunk,' de ismerjük az embereket, s tudjuk, nehéz a beidegződéseken változtatni. A fel- világosító munka mellett szűrést is végzünk, mert úgy véljük: jobb még idejében felfedezni a kisebb bajit, mint később küzdeni a páciens életéért A különböző civilizációs betegségek, mint •minden kór, megelőzhetők, de ehhez elsősorban egészségesebb életvitel kellene. Dr, Csikós József Európa egyik legmodernebb egészségügyi intézményét vezeti', amely igen jelentős külföldi kapcsolatokkal rendelkezik; felajánlotta az együttműködést megyénk orvostársadalmának is. Véleménye szerint a magyar és a jugoszláv orvosok tapasztalatcseréje igen jelentős lépést hozna a megelőzésben, a gyógyításban. Orvosi tanácsokat, intelmeket hallottunk, amelyeket érdemes megfogadni. Amikor a beszélgetés után a ültbe szálltunk, a gyógyintézet udvarára szirénázva érkezett egy mentőautó. Ezen az estén ismét egy ember életéért kellett 'küzdeniük a Sremska Kamenica-i szívgyógyászati intézet orvosainak. Gémes Gábor (Vége) 1987. január 4-től, egy hónap próbaidőre, munkaszüneti napokon új járatot indítanak Üjsolt;—Solt útvonalon, amely 17 óra 22 perckor indul majd. Az utasok — írja az igazgató — így elérhetik majd a Dunaújváros, a Kalocsa' és a Budapest irányába induló járatokat. Az újsoltiak igen megörültek a hírnek. Mi is köszönjük a Volán intézkedését. — efpéjé — „Most vagy a jövőben?” — kérdezett vissza egy szövetkezeti vezetőségi .titkár, amikor véleményét tudakoltam a pártba jelentkező munkatársairól, majd így folytatta: „Mert szerintem előfordul, hogy csak a mának veszünk fel új párttagokat, gyakran olyanokat, akik lebecsülik az önképzést, a továbbtanulást és aligha vesznek politikai vagy szakmai könyvet a kezükbe az iskola után. Ezzel pedig későbbi alkalmasságukat kérdőjelezik meg.” Válasza kissé szokatlan, de elgondolkodtató. A kommunisták közösségébe kerülő párttagok évtizedeken ót hatnak a környezetükben élő emberekre, a helyi társadalmi és gazdasági folyamatok alakulására. Ilyen értelemben jogosan mondhatjuk, hogy á pártépítés jövőépítés. Olyan párttagokat kell ma felvennünk, akik képesek befogadni és alkalmazni a politikai élet új jelenségeit, lépést tartani a tudományos-technikai fejlődéssel, készek tudatosan és önzetlenül cselekedni a kis és nagy közösségért. Időtálló elemek Az alkalmasságnak — bár mindig konkrét feladatok alapján határozható meg — vannak időtáüó elemei. Nevezetesen : materialista világnézet, a marxizmus—leni- nizmus eszméinek elfogadása, tudati és érzelmi azonosulás a párt politikájával és az ezért való cselekvés. Az állandó értékek manapság olyah időszerű tartalommal jelentkeznek, mint például az új iránti fogékonyság, az eligazodás képessége az új nézetek és jelenségek között. Hasonlóképp fontos a problémák feltárnának és megoldásának, a hibás gyakorlat kiigazításának a kezdeményezése — amely követelményt pártunk XIII. kongresszusa határozattá emelt. Ma az alkalmasságnak feltétlen velejárója kell, hogy legyen — az SZKP XXVII. kongresszusa szóhasználatával élve— a párttag tiszta és becsületes személyisége,. vagy egyszerűbben: a becsületes, tiszta élet. Csak az lehet alkalmas párttagnak, aki környezetében tekintélynek örvend, emberi kapcsolataiban szerény, figyelmes és tapintatos. S ami talán ma a leglényegesebb: a szavak és a tettek összecsengése, vagyis & politika melletti, meggyőződésen alapuló kiállás. A párt politikáját ugyan sokféle módon lehet képviselni — van, aki a katedráról, van aki kevesebb szóval, de annál meggyőzőbb cselekedettel a munkapad mellett — abban nem lehet különbség, hogy _ politikai céljaink megvalósításához minden kommunista a maga helyén legjobb tudása szerint járuljon hozzá. Kinek a feladata felismerni? Közbevethető, hogy ezeket a követelményeket nem egy felvétel előtt álló, de még sok régebbi párttag sem teljesíti hiánytanul^ Ez való tény, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy általában nem kiforrott kommunistákat, hanem olyanokat veszünk fel a pártba, akikben megvan az a készség, képesség és szándék, hogy azzá legyenek. Egy húsz év körüli fiatal párttagságra való alkalmasságát el lehet-e dönteni tanulása, munkája, magatartása, jellemvonásai alapján? És egyáltalán: kinek a feladata felismerni? Ki a felelős kiválasztásukért és felkészítésükért? Ezt a kérdést sok helyen többen felvetették már. A kommunista kollektíva együttes képességéről és felelősségéről van szó. Ugyanakkor az egyik legszebb személyes élmény, ha egy párttag új embert ajánl a mozgalomnak. Beszélgetések során ne- veü, formálja gondolatait, eloszlatja benne a kételyeket, felelősséget ébreszt 'benne az emberek, az ország jövőjéért. Vagyis felkészíti a párttagságra. Sok párttag szívesen vállalkozik erre a feladatra, mások viszont nem vesznek részt az utánpótlás nevelésében, gyakran még saját gyermekeik, unokáik világnézetének alakításával sem törődnek. Pedig úgy kellene lennie, hogy a párttag egyik legnemesebb cselekedetének tartsuk, ha egy új, leendő kommunistát állít maga mellé. A párt utánpótlás-nevelésében általában alapvető befolyásoló tényezőként vetődnek fel a mai konkrét társadalmi és gazdasági nehézségek. Ezek tagadhatatlanul jelentős hatást gyakorolnak a párthoz való csatlakozás elhatározására. A gazdasági, életszínvonalbeli gondok, a közművelődés, a kulturális élet feszültségei megnehezítették — és előreláthatólag a közeljövőben sem könnyítik — a párt munkáját. A pártélet vonzereje nem épül látványos eredményekre, mi több. a társadalom egészének érdeke megkívánja, hogy a párt egyes emberek szempontjából talán kedvezőtlen, átmenetileg előnytelen, vagyis népszerűtlen döntéseket is kezdeményezzen, támogasson. Mindez nem hat serkentően a belépési szándékra sem. De vajon gátját jelenthetik-e ezek a feszültségek az utánpótlás nevelésének? Örök helyeslők és „különcök” Országosan az a tapasztalat, hogy a korábbi évekhez hasonlóan évente mintegy 30 ezer pártonkívüli „belülről” párttagként kíván részt venni a gondok leküzdésében, a politika alakításában. Helyenként és időnként azonban az j összfolyamattól eltérő jelenségeknek lehetünk tanúi. Megfigyelhető, hogy a pár- tonkívüliek egy részét a gondok távoltartják a párttól, másokban viszont aktivitást váltanak ki. Utóbbiak között azonban nem kevesen vannak olyanok, akik javaslataikkal, segítőkész, jó szándékú kritikájukkal, változást akarásukkal .kellemetlenkedőnek tűnnek némely munkahelyen. S következésképpen erős a hajlam arra, hogy renitenskedő- nek vagy különcöknek tekintsék őket. S ahol ez így van, megtörténik, hogy inkább az örök helyeslőket hívják ma-' guk közé a pártszervezetbe. A fiatalok nagy részére — a párt számára oly fontos rétegre — éppen az újat, a többet és gyorsabban akarás a jellemző. Az alapszervezetek vegyék észre a • jószándékú, a fejlődésért türelmetlen embereket és vonják be őket a párt- életbe. Amellett, hogy a párt mit vár el új tagjaitól, azt is meg kell nézni, hogy mit nyújt számukra. Nem a leegyszerűsített adok-kapok elv alapján. Nem erről van szó. A leendő párttagnak is vannak elképzelései, igényei. < Mit is várnak általában? Mindenekelőtt érdemi tájékoztatást az országos és a helyi kérdésekben egyaránt, továbbá nyl-lt, jő légkörű közösségi életet. Felelős részvételt a pártalap- szervezet belső ügyeinek eldöntésében, több kezdeményezési lehetőséget a munkahely fejlődésének alakításában. A képzelt mérlegnek előbb-utóbb egyensúlyban kell lennie, különben a leendő párttag hosszú távon nem vállalja ezt a felelős közéleti szerepet. Tenni kész fiatalok Ahol jó színvonalú az alapszervezet munkája, ott többnyire nincs gond a tagfelvételekkel sem. Így a formalizmustól, a bürokratikus vonásoktól megszabadított, az élet valódi kérdéseit megvitató, jó légkörű és hasznos pártélet — amennyiben ez keüő nyíltsággal és nyitottsággal is párosul — a színvonalas pártutánpótlás alapfeltétele. Ez nyújthat garanciát arra, hogy a közösségért, a társadalomért tenni kész, a párttagságra alkalmas, tehetséges fiatalok, munkások, értelmiségiek, a tér-' melőszövetkezetek dolgozói cselekvői, résztvevői lehessenek a párt ügye szolgálatának, sorsunk szebbé formálásának. Schultz György, az MSZMP KB munkatársa CIKKÜNK NYOMÁN Vasárnapi járat Újsoltra KALOCSAI NÉPI EGYÜTTES Egy turné tanulságai Gyöngyösbokréta néven már a harmincas években népszerűvé vált a Kalocsa ős környékének népviseletét, díszítőművészetét és táncait ápolók lelkes közössége, s a felszabadulást követően egyre több folklór, együttes tűnt fel a városban. Ezek a csoportok végűi 1967-ben egyesültek a helyi művelődési központ égisze alatt, s Kalocsai Népi Együttes néven szerepelnek azóta. Ma már több mint kétszáz tagot számlálnak. Az óvodásoktól a nyugdíjasokig valamennyi korosztály csoportjai megtalálhatók a kalocsai táncosok között. Eddig Európa szinte valamennyi országában megcsodálhatták produkcióikat. Sót, nemcsak öreg kontinensünkön. Példa erre a legutóbbi, egyiptomi vendégszereplésük, amelyről nemrég tértek haza a kalocsaiak. S azóta furcsa hírek keringenek az együttes turnéjáról... Mi történt valójában? — Ennek próbáltunk utánajárni, felkeresve az illetékesekét. • Archiv felvétel, mely a Kalocsai Népi Együttes korábbi, NSZK-beli turnéján készült. — Egyiptomba, az Ismailiai Fesztiválra, egy igen jelentős seregszemlére kapott meghívást az együttes — mesélte Vörös András, a művelődési központ igazgatója. — A kiutazók száma 41 volt. Tudtuk, hogy az ilyen szintű fesztiválokat mindig színvonalas szervezés előzi meg, illetve kíséri, de azt is tudtuk, hogy az egyiptomi klíma, környezet szokatlan az európai ember számára. Ezért az utazást megelőzően megfelelő egészség- ügyi tanácsadáson vettek részt a kiutazók. Ennek ellenére többen megbetegedtek a vendégszereplés során. De ma már mindenki jól van. Azt hiszem, egy kicsit túlszinezték az egészet, s alaptalan vádaskodások is szárnyra kaptak... Legalábbis azok alapján, amit elmondtak a táncosok és kísérőik, ez a véleményem. Én ugyanis nem voltam a kiutazók között. Dániel Géza, a kalocsai városi pártbizottság titkára, a tánc- együttes társadalmi elnöke vezette a vendégszereplő csoportot. — Elutazásunk előtt felkerestem Pesten a Bartók Néptáncegyüttest, tudva, hogy tavaly Egyiptomban turnéztak — hallottuk tőle. Érdeklődtem, milyenek a kinti viszonyok, mihez tartsuk magunkat, mire készüljünk. Azután mindezt elmondtam itthon a táncosoknak és a szüleiknek. Kolera, tífusz és tetanusz elleni védőoltást mindenki kapott, felszerelkeztünk gyógyszerekkel ... Vittünk vízforra- lókat, mert mondták, hogy kinn csapvizet inni csak forralva ajánlatos. Mégis szalmonellás megbetegedést kapott — négy-öt táncost kivéve — mindenki. Hogy mitől, azt nehéz lenne megmondani. Nem valószínű, hogy a tilalom éllenére ittak volna a csapvízből a fiatalok. Elég, ha gyümölcsöt vagy salátát ettek, ugyanis azt is ilyen vízzel mossák meg, de az sem lehetetlen, hogy más étel okozta a tömeges fertőzést. Mert nemcsak a magyar táncosok, a többi európai csoportok is hasonlóan jártak. Kegyetlen meleg volt. A megnyitóünnepségen 40—45 fok. Ilyen klímában menettánccal felvonulni nem akármilyen megpróbáltatás egy európainak. Ivóvízre 40 fontot kaptunk, de ez mindössze 84 üvegnyire volt elég. Vagyis napi két üveg jutott mindenkinek. A legtöbben hatot is megittak volna abban a hőségben ... Mindezt leszámítva, nagyon jól sikerült a vendégszereplés, a kalocsai a legnépszerűbb együttesek közé tartozott ezen a fesztiválon. Jutott idő kirándulásra, strandolásra, városnézésre is. Szálláshelyünkön állandó orvosi ügyeletet tartottak, s a fesztivál szervezői mindent megtettek, hogy a gyomor- • és bélfertőzésben szenvedők mihamarabb meggyógyuljanak. Általában két-háromezer érdeklődő kísérte figyelemmel az együttes fellépéseit, s kétségtelen, hogy a táncosok derekasan helytálltak a szokatlan éghajlati viszonyok ellenére is. Dr. Deákné Tőth Veronika, a Kalocsai Népi Együttes művészeti vezetője: — Sokan irigykedve nézik, amikor egy-egy külföldi turnéra indulunk, mert nem is sejtik, micsoda kemény munka, mennyi lemondás árán értük el -— s tudjuk tartani — ezt a színvonalat. A megbetegedések ellenére nagy élmény és nagy megtiszteltetés volt ez az Ismailiai Fesztivál, amit megillet a mamut jelző, hiszen 10 külföldi és hat egyiptomi együttes kapott rá meghívást. A megnyitón kívül hat fellépésünk volt. Akik a fertőzés ellenére elég erőt éreztek magukban, azok színpadra léptek, a betegeket közösen ápoltuk, s közben lelkileg is segítették egymást a gyerekek. Persze, jórészt 15—17 éves fiatalokról van szó, akik nem mindig hiszik el, hogy veszélyes az, amit a felnőttek annak tartanak. Vagyis nem lehetetlen, hogy az előzetes tájékoztatások, jótanácsok ellenére, fogyasztottak olyan ételt vagy italt, ami a sorozatos megbetegedéseket előidézte. Az egyiptomi orvosok lelkiismeretes hozzáállásának jó. voltából a csoport 75 százaléka egészségesen tért haza, s csak egyetlen táncosunk szorult még itthon is kórházi kezelésre. Gondot jelentett, hogy a kivitt víz- forralókat nem tudtuk használni, mert ott más méretűek a konnektorok... — Egyébként igen jól szervezett, színvonalas fesztivál volt ez az egyiptomi — mondta a művészeti vezető. — Úgy éreztük, a bolgár együttes mellett ml kaptuk a legnagyobb figyelmet, tapsot, nyilvánosságot. Persze néhány tanulsággal is szolgált a vendégszereplésünk, annak ellenére, hogy tapasztalatból tudjuk: minden külföldi turné tartogathat feszültségeket, előre nem látható problémákat, meglepetéseket. Ilyen tanulság például, hogy az egyiptomihoz hasonló klímájú országokba egy csoportnak orvos nélkül elindulni nem szerencsés dolog. Emellett nagyobb italkészletet “kellett volna vinnünk, még ha ez jócskán megnövelte volna is a szállítási költségeinket... Mindent egybevetve, nekem az^ a véleményem, hogy fantasztikus nagy élmény volt ez az egyiptomi turné. Vendéglátóink a megbízható, a nehezebb körülmények között is derekasan helytálló együttesek között emlegettek bennünket, s nagy érdeklődés, siker kisérte fellépéseinket. Én azt hiszem, végül is ez a legfontosabb, leginkább emlékezetes, ami az Ismailiai Fesztivált illeti. Bács-Kiskun néptáncmozgalmának színvonalát dicséri, hogy igen gyakran tájékoztathat lapunk sikeres külföldi vendégszereplésekről. Am, különféle konfliktusok, meglepetések beárnyékolhatják táncosaink sikereit. Gondoljunk például a Soltiak olaszországi „krimijére”, amikor az éjszakai országúton fegyveres rablók kerítették hatalmukba autóbuszukat ezen a nyáron, s kirabolták a gyanútlan, más viszonyokhoz szokott fiatalokat. Tálán Egyiptomban is ez a gyanút lanság idézte elő a problémát. Pontosabban: magyar szemmel, felfogással, magatartással csak határainkon belül élhetünk különösebb konfliktusok nélkül. Ha átlépjük határainkat, alkalmazkodnunk kell az idegen ország viszonyaihoz, törvényeihez, adottságaihoz. Ha valami, ez mindenképpen tanulság kell, hogy legyen mindazoknak, akiket kitűnő felkészültségűk elismeréseként külföldi vendégszereplésre hívnak a jövőben. Koloh Elek
