Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-02 / 283. szám

• PETŐFI N£PE • 5 1986. december Z. QQzcJQ/QQpolitikciv munko j tcIjc/ftmcnychT^ ,® Kecskeméten, az új megyei kórházhoz közel, a széchenyivárosi üz­letben a kecskeméti és a budapesti Elit Ortopéd Cipőkészítő Szövetke­zet áll a lakosság rendelkezésére. Felvételünkön: Petróczi Sándornéa helybeli, és Schautek Gyuláné üzemmérnök, a budapesti szövetkezet dolgozója. FORMÁJA SZÉP ÉS DIVATOS Kinek kell és kinek jár? Ortopédcipő-készítés Kecskeméten Az ortopédcipő-készítés az egyik legneuralgikusabb pontja a hazai cipész szak­mának. Bács-Kiskun 'megyé­ben sok gondot okozott ad­dig is, amíg volt, akkor is, amikor nem volt, s a helyzet hasonló most is, hogy ismét van. Egy kecskeméti fodrásznő: — Húsz éve dolgozom a szak­mában. Most már nem kapok a boltban olyan cipőt, amibe az én széttaposott, lúdtalpas lábam be­leférne. Az üzletben kismama­cipőt használok, utcára valót ke­mény ezresekért kisiparossal csináltattam. De csak jobban és jobban fájt a lábam. Elmentem orvoshoz, jól leszidott, minek használok betétet. Hát akkor ír­jon fel nekem ortopéd cipőt! Mi­ért? — kérdezte. A maga lába nem beteg! Pedig nagyon fáj, ezt elhiheti nekem! Dr. Gréczy Imre ortopéd szak­orvos, a megyei kórház részleg- vezető főorvosa: — Sajnos, ott még nem tar­tunk, hogy az állófoglalkozású dolgozók a munkaruhával együtt védőcipőt is kapjanak. A folya­mat azonban, aminek eredménye­ként még a nem állófoglalkozá- súak közül is sokan a szakren­deléseinken, kötnek ki, általában gyerekkorban kezdődik. A jól­lehet divatos, mutatós, de ké­nyelmetlen, a láb természetes fej­lődését akadályozó cipők hasz­nálata miatt. — Ilyen kapható a boltokban. — A cipőipar a kereskedelem, az meg a vásárlók igényeit tart­ja szem előtt. A kívánatos pedig az lenne, ha a lábbeli nemcsak . szép és divatos, hanem . kényel­Js->gé§3Séges, is lennej , En­nek érdekében már elkezdődött valami. Kecskeméten például dr. Tóth János kollégám és az Alföldi Cipőgyár szakemberei az egészséges és divatos gyermekci­pők tervezésén dolgoznak: Szak- rendeléseinken sajnos nagyon sok és egyre több a lábfájós be­teg. De sokkal kevesebb, akinek valóban ortopéd cipőre van szük­sége. Gyakran nehéz velük meg­értetni: a rászorulóktól vennék el a korrigáló-gyógyító lábbelit, amit maguknak követelnek. Rá­adásul a saját lábukat is tönkre- f tennék vele. Mindehhez azt is tudni kell: az orvos által utalvá­nyozott ortopéd cipő árából ál­talában a nagyobb részt a tár­sadalombiztosítási intézet vál­lalja. Olykor a több ezer forint­ból a beteg csak néhány százat fizet. Szögi Tibor, a Kecskeméti Ci­pőipari Kisszövetkezet elnöke: — Beteg, deformálódott láb­ra az orvos utasításainak meg­felelően a legügyesebb, legta­pasztaltabb szakemberek tudnak cipőt készíteni. Sokáig a mi szö­vetkezetünk látta el Bács-Kis- kun megyében ezt a feladatot, ami egyre nehezebben ment. Amint az utolsó ortopéd cipőt készítő szakemberünk is nyug­díjba vonult, 1982-ben kénytele­nek voltunk fölmondani ezt a szolgálatot. Dr. Gréczy Imre: — Attól kezdve Szegedre vagy Budapestre voltak kénytelenek utazni megyénkből lábbeli ügy­ben a nehezen mozgó, félig béna emberek. Az útiköltség a társa­dalombiztosítási intézetet ter­helte. Két évig tartott ez az ál­datlan állapot. Völgyi Ferenc, a Budapesti Elit Ortopéd Cipőkészítő Ipari Szövetkezet elnöke: — Amint a régi jó szakembe­rek .kiöregedtek, az ország kü­lönböző megyéiből sorra felke­restek bennünket a vezetők, szakmabeliek, hogy segítsünk megoldani az ortopédcipő-készí- téssel kapcsolatos problémáikat. — Miért éppen Önökhöz for­dultak? ■'^•'Tudbín^íóm ‘szerint' K^Z|p-EuíiípáBhn SThí^'még *égy * ekkora méretű, ezt a speciális tevékenységet folytató szervezet, mint a mi szövetkezetünk. Ügy tudtuk megoldani az országosan jelentkező problémát, hogy ter­melő kapacitásunkat gépesítés­sel növeltük, ugyanakkor kiépí­tettük vidéki felvevő hálózatun­kat. Dr. Gréczy Imre főorvos ve­tette fel, hogy Kecskeméten is nyissunk üzletet. Ennek megva­lósításában a helyi cipőipari szö­vetkezet — személy szerint Szö­gi Tibor elnök — többfélekép­pen segített bennünket. Egy­részt végigjárta a hivatalos ügy­intézés útját helyettünk, ez ügy­ben nem kellett Kecskemétre utaznunk. Másrészt átadták ne­künk a Luther-udvari üzletük bérleti jogát, azaz, működésünk­höz helyet is biztosítottak. Mi pedig rábeszéltünk egy üzem­mérnök házaspárt, hogy Nyírbá­torból települjenek Kecskemét­re. Lehet, hogy egy kicsit túlzás érre a munkára mérnököket al­kalmazni, de az biztos: elsősor­ban a méretfelvevőn múlik a megfelelő lábbeli elkészítése. Schautek Gyula és felesége ki­váló szakemberek. Most már a kecskeméti szövetkezettől bérelt széchenyivárosi üzletben dol­goznak, kulturáltabb körülmé­nyek között tágasabb helyen. A Luther-udvari üzletünk bérleti jogát szeretnénk eladni minél előbb, mert feleslegesen növeli költségeinket. Schautek Gyula és Schautekné Hutár Erika: — Az emberek hajlamosak ar­ra, hogy az ortopéd cipőt otrom­bának képzeljék el. Pedig még a magasított talpúnak is lehet szép, divatos a formája. A láb méretének és az orvos utasításá­nak megfelelően, a megrendelő által választott fazon szerint készítjük el a tervet, és a kapta­fát. Érdekes munka a miénk. — És nehéz. Az ortopéd cipő­nek egyből sikerülnie kell, mert ha másikat kell készíteni, arra mi, szövetkezetiek fizetünk rá. A kisebb eltéréseket itt, helyben korrigáljuk, ezért vesszük szí­vesen, ha ügyfelünk személyesen jön a cipőért. Javítást is válla­lunk, ezért a páciens a teljes díj­nak mindössze tíz százalékát fi­zeti. Korábban ez a kedvezmény csak az orvos által aláírt javítá­si vény birtokában illette meg őket. — Sajnos, a cipőkészítés válla­lási határideje kicsit hosszú, 3— 4 hónap. De nemcsak azért, mert havonta egyszer jön az Elit ko­csija a kaptafákért. Nagyon sok a munkánk. Ortopédcipő-készí- tést privát megrendelésre is vál­lalunk, emellett parafa-, rozsda- mentes acél- és lúdtalpbetéte­ket is készítünk. Azok a Bács-Kiskun megyei­ek, akiknek a lakóhelyéhez kö­zelebb van Szeged vagy Buda­pest, természetesen ott rendel­hetik meg lábbelijüket. Hogy már Kecskeméten is van ilyen szolgáltatás, meg nem oldotta, de enyhítette a gondokat. Ehhez is sok jószándék, akarat, áldozat- készség kellett — és kell. Almás! Márta V.V.V.'.V.».' J#V«V»VéV4*éV*VÉV*Vé**V»V«V Az egész dolog úgy kezdődött, hogy az egyik reggelre ellopták özvegy Pető Ambrusné ősziba­rackját. Nem meglopták, nem csak néhány szemet vittek el, ha­nem leszedték a tanya mögött' le­vő három fáról az összes gyü­mölcsöt. Pedig ennek az árából akart venni szegény asszony aján­dékot karácsonyra a gyerekeinek. Két éve, mióta a férje meg­halt, a tanya körül levő gyü­mölcsfák minden hasznát a két fiára meg a lányára költötte, akik bent laktak a városban. Bár alig múlt negyven éves, azt mondta, neki már nincs semmi­re szüksége. Nem bízott ugyan abban, hogy megtalálják a tetteseket, de azért elment a rendőrségre. Három vagy négy nap telt el, amikor a mezőőr bekopogott hozzá. Petőné elkezdett szívből ne­vetni. No, jóember, maga is akkor jön, ami'' ór már elvitték a ba­rackot Am. <’ ■'» lőtt, hogy nagy a ha' y csak egypia­ga ve n ■ megnézte a csu­pasz l ,.it, s megállapítot­ta. hogy ide bizony könnyen be­jöhettek a tolvajok, mert van is kerítés, meg nincs is. — Ilyen ez már vagy húsz éve, mégsem loptak el eddig semmit — nevetett újból Petőné. Az ember köszöni, és elment. ■ Petőné el is felejtette, de más­nap délután újból megjelent, hogy elfelejtett valamit megnéz­ni. — Csak menjen, tudja már a járást — vetette neki oda az asz- szony, de aztán elrestellte, hogy így fogadta a vendéget, s a me­zőőr után ment. — Nézze csak! — mondta az asszony — hagytak még ott egy szemet azok a bitangok. Kóstolja meg, milyen jó barackom volt! A férfi elővette a táskájából a bicskáját, kettévágta a mag men­tén a barackot, s a felét odaád- ta Patőnének. — Együk meg együtt! Az asszony elpirult, s jobban megnézte a mezőőrt. Jó negyve­nes, bajuszos ember volt, csillo­gó szemekkel, kicsit őszülő bar­na hajjal. Mikor visszaértek az udvarra, így szólt hozzá. — Jöjjön már be egy percre, ne vigye el az álmomat! A mezőőr elfogadta a meghí­vást, s odabent vagy fél óráig elbeszélgettek, hogy milyen jó itt élni a tanyán. Harmadnap a mezőőr újból bekopogott a Petö-tanyába. — Tán nem felejtett el megint valamit? . — Nem, nem. Hanem hoztam egy kis barackot kóstolóba az enyémből. Ha már a magáét el­lopták. S kirakott a táskájából három mosolygós őszibarackot. — Ez igen! — bólogatott Pe­tőné. Negyednap már várta, hogy jön-e a vendég. Jött. Most körtét tett ki a táskájából. Aztán megkérdezte, hogy nem haragszik-e rá az asszony, ami­ért ennyiszer idejön. — Már miért haragudnék? Hisz’ egyedül vagyok, akár az ujjam! — Mert én is így vagyok. — Maga is özvegy? — Nem, hanem agglegény. — Nem kellett senkinek? — ne­vetett Petőné. — Nekem nem kellett senki — mosolyodott el a férfi is. Ettől kezdve mindennapos ven­dége volt a mezőőr a Pető-tanyá- nak. Mégpedig szívesen látott vendége. Először egy kis szalon­na-kolbász uzsonnával kínálta meg őt a háziasszony, aztán az egyik vasárnapra meghívta ebéd­re is. A tanyaszomszédok összemoso- lyodtak: ellopták már az ősziba­rackot, mit akar ott a mezőőr? Aztán amikor megvolt az es­küvő is, és a mezőőr odaköltözött a Pető-tanyába, az egyik tanyai özvegyasszony irigykedve jegyez­te meg. — Könnyű Petőnének, neki el­lopták a barackját. De mit te­gyek én, nekem meghagyták az egész termést! Tóth Tibor Falusi kereskedők Egykor, ha a vásárló belépett a falusi boltba, megszólalt a csen­gő. Az ajtó fölé szerelt rézharan­gocskának nemcsak jelképesen volt értelme. Valóságosan jelez­te a boltosnak, hogy vendége, vá­sárlója érkezett. A boltos ugyan­is nem tétlenkedett az üres üz­letben, szabad perceit is munká­val töltötte. Tennivalója bőven akadt a ház körül, hiszen a bolt mellett legtöbbjük mezőgazdasá­gi munkával is foglalkozott. A falusi kereskedők kertet is mű­veltek, állatot is tartottak, min­denki azzal foglalkozott kiegé­szítésképpen, amihez éppen ér­tett. S nem afféle hobbi, pasz- szió volt a földművelés, az ál­lattartás, hanem a megélhetés­nek, a jövedelemszerzésnek egyik módja. A bolt ugyanis nem vagy csak nagyon szerényen tartotta el a családot. Nincs új a nap alatt Nincs ez másképpen most sem, csak napjainkban népesebb „csa­lád” panaszkodik a szerény meg­élhetésre. A magánkereskedelem nem divat a falvakban, az el­látás jószerint csak a fogyasztá­si szövetkezetek feladata. A statisztikák szerint a szövetkeze­tek árbevétel-arányos nyeresége 2—3 százalék között ingadozik, s mint a szakemberek mondják, ez a szerény jövedelem sem a fa­lusi boltok fenntartásából szár­mazik. A szövetkezetekben is kényszerű divat a kiegészítő te­vékenység; - mezőgazdasági ter­mékek felvásárlásával, feldol­gozásával foglalkoznak, nagy­kereskedelemre vállalkoznak, ipari termékeket gyártanak. A szűkre szabott árrések miatt a kiskereskedelemből nem tudnak megélni a fogyasztási szövetke­zetek. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, hiszen az egykori szató­csokhoz képest semmi nem vál­tozott. A szövetkezetek verseny­társak nélkül gazdálkodnak, s ez kevésbé jelent monopóliumot, mint kényszerűséget. A monopol­helyzet ugyanis közgazdasági értelemben is kihasználható le­hetőség. A falusi kereskedelem­ben azonban megkülönböztetett, kihasznált helyzetről szó sincs, amit az alacsony jövedelmező­ség ékesen bizonyít. Így aztán a szövetkezeti kereskedelmet nem­csak az állami vállalatok hagy­ták el, mint versenytársak, a magánkereskedők sem igazán mérték velük össze kereskedői tudásukat. Magánvállalkozók A magánkereskedők vállalko­zókedvét a törvényes előírások is korlátozták, hiszen ha mégis boltot nyitottak valamelyik köz­ségben, hivatalosan csak keres­kedésre kaptak engedélyt. Mind­ez már a múlté. Októbertől mó­dosult a belkereskedelmi törvény és a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet, s a fa­lusi kereskedők is többféle jö­vedelemszerző foglalkozásra vál­lalkozhatnak egyidőben. A be­vezetőben említett példánál ma­radva, újra fölszerelhetik az üz­let ajtaja fölé a csengőt, s amíg üres az üzlet, a hátsó udvarban vagy a műhelyben találhatnak elfoglaltságot. Nincs akadálya annak, hogy például cipészüz­letet is nyisson, s ne csak folto­zóvargaként működjön, hanem az új lábbeliket is árulja boltjá­ban. A törvényerejű rendelet mó­dosítását követően várhatóan megélénkül majd a kereskede­lem. Ez, mint már hallani lehet, nem mindenütt arat osztatlan sikert. A szövetkezeteknél, vál­lalatoknál dolgozó kereskedők ugyanis azt mondják, hogy a magánkereskedők eleve előny­ben vannak velük szemben, s így a versenyben nem egyforma az esélyük. Márpedig azonos esé­lyek nélkül versenyről sem le­het valójában beszélni. E kijelen­tés igazsága aligha vitatható. A nem egyenlő feltételeket ér­zékeltető helyzetekről pedig számos történetet mesélnek a ke­reskedők. Az közhelyszámba megy, hogy nem minden termék­ből egyformán azonos és folya­matos az ellátás, s ahol hiány van, ott a nem éppen etikus ke­reskedelmi módszerek is fellel­hetők. Az kétségtelen, hogy a magánkereskedők ilyen tekin­tetben előnyben vannak, hiszen egyszerűbben és mélyebben nyúl­hatnak a zsebükbe, ha a kurrens­nek számító árut mindenképpen meg akarják 'szerezni. A vállala­ti szakemberek azt is kifogásol­ják, hogy a költséggazdálkodás­ban sem azonosak az esélyeik, hiszen csak példaként említve, az egyik szektorban sem nélkü­lözhető tüzelőolaj ára nem min­denkinek azonos. S bár a szö­vetkezeti, állami kereskedelem­nek nincs ellátási ’ felelőssége, rajtuk mégis gyakrabban szá­mon kérik az ellátási hiányossá­gokat, mint a magánkereskedő­kön. Állhatják a versenyt Persze nemcsak panaszkodni, ki­fogásolni tudnak a szövetkezeti szakemberek, hanem tenni is. Az egyik áfész évekig lángost sü­tött a városi strandon. Megle­petésükre a „maszek” is enge­délyt kapott ugyanerre a tevé­kenységre. Ezt látva a szövetke­zet elnöke fölkereste munkatár­sát, s csak annyit mondott ne­ki: a szövetkezeti lángos mindig legyen olcsóbb néhány fillérrel, mint a szomszédé. Nem kétséges, kinél falatoztak ezután többet a strandolók. .Anélkül, hogy bárkit is a ma­gánkereskedelem háttérbe szo­rítására buzdítanánk, a példa bi­zonyltja, hogy a szövetkezeti ke­reskedelem sincs tétlenségre kárhoztatva. Más módszerekkel, de állhatják a versenyt, s az újabbnál újabb fogások helyett nem kell panaszkodással tölteni az időt. A legjobb, a súrlódások­tól leginkább mentes helyzet persze az volna, ha intézménye­sen egyforma versenyfeltételeket teremtenének minden kereske­désre vállalkozó' embernek és szervezetnek. V. Farkas József TANULJUNK EGYMÁSTÓL! Az ónodi téesz „csodaszerével”* Boldog városlakó az, akinek az életét sem csótány, sem fá­raóhangya nem keserítette meg ez idáig. Mindenesetre a panel­házak számának növekedésével ezek az állatkák is egyre jobban elszaporodnak. Irtásuk eddig csak hosszadalmas és körülmé­nyes eljárással, főleg permete­zéssel sikerült. Ha sikerült... A Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Önödön sokan érdeklődnek Horánszky Istvántól, a II. Rá­kóczi Ferenc Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet elnökétől irtó­szer ügyben. Amint az a rádió híradásából kiderült, a téesz bicskei szakcsoportja képes, ha­zánkban egyedülálló eljárással, tökéletesen és gyorsan kiirtani a fáraóhangyákat és a csótányo­kat. Breuner Imre, a szakcsoport elnöke a napokban érkezett haza Brazíliából, egy nemzetközi kár­tevőirtási konferenciáról. A fá­raóhangyák ellem kifejlesztett pusztító ,hadjáratukról’ így ő nyilatkozott: „Leánykolóniák” — Tíz éve ■ Tatabányán azono­sították először Magyarorszá­gon ezt a hangyát. Abban külön­bözik a korábbról ismertektől, hogy apróbb, keskenyebb és vö­rös színű. Az életmódja is eltérő az egyéb hangyákétól. Nem egy bolyban élnek, hanem úgyneve­zett lánykolóniákban. Az épüle­teken belül az elektromos veze­tékek mellett és a csövek közöt­ti rések mentén ideális életteret találnak maguknak. Viszont a lakók életét megkeserítik, ami­kor csapatostól megjelennek... Akinek nem volt -még a lakásá­ban, az örülhet, mert például Tatabányán és Óbudán úgy el­szaporodtak, hogy többen már a környékről is elköltöztek. Mis­kolcon eddig nem érkezett jelzés róluk. — A hagyományos irtószerek­kel nehézkes az elpusztításuk. Azonnali permetezéssel ugyan meg lehet őket ölni, de a király­nő viszonylag gyorsan szüli az újabb utódokat... Mi kutatva az ellenük való küzdelem lehetősé­gét — mondja Breuner Imre — rátaláltunk az elmúlt évben for­galomba hozott Viodat 10 PA néven ismert anyagra. Ez mézbe, májkrémbe keverve, s lerakva a vonulás irányába, a királynő meddőségét idézi elő. Ettől a hangyákat még el kell pusztíta­ni, ám ezáltal nem kepesek to­vábbi szaporodásra. Nyolcadrész költség — Szerencsénkre rábukkan­tunk egy másik irtószerre is, egy granulátumra, ami gyomormé- reg-tartalmú. A Combat nevű anyag hazánkban szabadforgal­mú. Olyan receptúra szerint ké­szült, hogy az emberre ártalmat­lan, de a hangyák nagyon szí­vesen fogyasztják és elpusztul­nak tőle. Ezt etetődobozban kell elhelyezni a vonulási helyeken. A hangyák behordják a szem­cséket és négy-öt nap múlva a királynővel együtt elpusztulnak. Jelenleg Komárom megyé­re van az Egészségügyi Minisz­tériumtól engedélye a szakcso­portnak erre a hangyairtási eljá­rásra. Folyamatban van viszont az engedélyezés az egész ország' területén. Ez az új eljárás szak­értelmet nem igényel, gyors és olcsó szer, A korábbiakhoz ké­pest egy lakás hangyamentesí­tése nyolcadrész költségbe ke­rül. S mivel nem kell permetez­ni, toxikus mellékhatások sin­csenek. Ahol ezzel irtottak, min­denütt elkönyvelhették a teljes eredményességet... (soltész) * Megjelent a Déli Hírlap 1986. okt. 9-ei számában V ; ílK«p«boit wácsoatyi i íjájttkÉxu ­KÉPES LEVELEZŐLAPOK, LOGIKAI JÁTÉKOK, MŰVÉSZETI KÖNYVEK, CSOMAGOLÓANYAGOK, POSZTEREK. 1987. ÉVI ASZTALI ÉS FALINAPTARAK, hatAridónaplók nagy választékával várjuk kedves vásárlóinkat a Dobó krt. 5. szám alatti üzletünkben. 2709 Petőné meg a mezőőr Kiirthatok a fáraóhangyák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents