Petőfi Népe, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-16 / 295. szám
1986. december 16. • PETŐFI NÉPE • 3 Nyugdíjasként a közéletben Kikérik a véleményét Póttanácstag. A lakossággal tartja a kapcsolatot, ügyes-bajos dolgait tolmácsolja a tanács vezetői felé. Sipos András Kiskőrösön egy éve póttánácstag. Nyugdíjasként tevékenykedik a közért, ötvennyolc éves. Alezredesként szolgált a honvédségnél. Első ránézésre is katonás, agilis ember benyomását kelti. — Tavaly jelöltek. Számomra meglepetés volt ez, hiszen nem vagyok kiskőrösi, 1959-ben költöztem ide a családommal. Ugyanakkor az Itteni emberek elsősorban mezőgazdasági munkából élnek, márpedig az én foglalkozásom ettől igen távol áll. Ráadásul civil életet is csak néhány éve élek ... — Ezek szerint a tanácsi munkával sem állt közelebbi kapcsolatban. Akkor mégis miért jelölték? — Erre talán másoktól kaphatna pontosabb választ. Mindenesetre eddig is tiszteltek az emberek, sokszor felkerestek problémáikkal, és ha tudtam, segítettem. Azt hiszem, hallgattak és hallgatnak rám. Űton-útfélen megszólítanak, kikérik a tanácsomat. Ha valami sérti az igazságérzetemet, mindent megteszek azért, hogy az illetékesek intézkedjenek. — Nem zavarja, hogy nem tanácstag, hanem pót- tahácstag? — Ebből hiúsági kérdést nem csinálok. Se előnyét, se hátrányát nem érzem. Egészségemnek és koromnak megfelelően igyekszem ellátni a feladatomat. Rendszeresen részt veszek a tanácsüléseken és sotezor rákérdezek egy-egy, lakosságot érintő problémára. Én csak az egyenes beszédet szeretem, ahhoz szoktam hozzá, tehát a kérdéseimre egyenes választ is várok. — Mire szokott rákérdezni? — Ne gondoljon nagy horderejű dolgokra, mert tisztában vagyok a város lehetőségeivel. Olyan kérdések foglalkoztatnak elsősorban, amelyek orvoslása szebbé, jobbá teheti az életünket. Szerencsére nem panaszkodhatunk, mert az illetékesek igyekeznek megoldani a problémákat. Például az elmúlt időszakban szilárd útburkolatot kapott a Bajza, az Arany János és a Deák Ferenc utca. Igaz, sok segítséget kaptunk az itt élő emberektől is. Jelentős társadalmi munkával járultak hozzá az aszfaltozáshoz. Jelenleg a Budai Nagy Antal utca csapadékelvezetésén fáradozunk. A tanácsi munkában kollégám dr. XJrbán János tanácstag, aki rendszeresen kikéri a véleményemet. — Nyugdíjasként is sok a munkája. Mikor van ideje a családjával foglalkozni? — A póttanácstagi munkám mellett vezetem a helyi nyugdíjasklubot és TIT-előadásokat tartok. Valóban be van osztva minden percem, de azért a szőlőbe is járok és jut idő a két gyerekemre és a feleségemre. Ügyesen kell megszervezni a napot. Temesi László ÖNÁLLÓSULT FÉNYKÉPÉSZEK Üj műterem, új szolgáltatások Megvalósították terveiket % x ' Négy évvel ezelőtt, élve a jogszabály adta lehetőséggel, a Kecskeméti Fodrász- és Fényképészipari Szövetkezet 22 fényképésze kivált a szövetkezetből, kisszövetkezetet alakítottak. Ez volt az első ilyen eset megyénk ipari szövetkezeteinek történetében, tehát járatlan úton indultak el. Miért törekedtek önállóságra? A „nagy szövetkezetben” a részlegek általában nem az eredményességük alapján részesültek a fejlesztési alapból. A fényképészek úgy érezték: többre lennének képesek, jobban boldogulnának, ha a tevékenységükből származó nyereséget saját céljaikra fordíthatnák. NAPKÖZBEN „Heringjáratok” Régi bölcsesség: fölöslegesen nem érdemes zsörtölődni. Ki ígérte ugyanis azt, hogy mára minden rendben fog menni? Mondta például a Kunság Volán, 1986 végére egyedül megoldja tömegközlekedésünk problémáit? Nem. Ez egyébként sem csak jószándék kérdése... Nem is kérhetjük számon a vállalat illetékesein, hogy egy közvetlen megyei irányítású nagyközségből — ahonnét sokaknak, sokféle ügyben kell például Kecskemétre utazniuk — a nap első felében' miért csak egy járatot indítanak a megyeszékhelyre, s azt is miért hajnali ötkor? Vagy, hogy két forgalmas csomópont — teszem azt Solt és Kecskemét — között miért csak úgy lehet utazni, hogy a kedves „vendég” bebarangolja a fél Alföldet? Fel sem tett kérdéseinkre a válasz úgyis ismert. A vállalat gazdálkodik. Dolgozói nyereséges cégnél kívánnak boldogulni. Nincs, aki kifizetné a deficitet. Ezért — így a válasz — racionalizálnak. De azért van, ami bánt. A túlzsúfolt járatok problémája. Ez nem lehet gazdasági kérdés. A közönség ugyanis adott, s méltán várja el, hogy pénzéért emberhez méltó utazási lehetőséget kapjon. Mire gondolok? Például a pénteki távolsági járatokra. Egy ilyen hétvégi utazás — például Kecskemét és Izsák között — fölér egy hithd láma aszkétikus gyakorlatával. Nem véletlen, hogy a népnyelv heringjáratok- nak becézi azokat. Egy személyes példa. Pénteken két késő délutáni járat fel sem tudott venni, mert arra seny volt elég szabad tere, hogy a csuklós ajtót rendesen kitárja. Végül — két óra várakozás után — mégis sikerült feljutni az egyikre. Ott megértettem: van megoldás arra, hogy ebben az elhidegülő, elidegenedő világban az emberek nagyon közel kerüljenek egymáshoz ... Mozdulni sem lehetett a zsúfoltságtól. Mint hallottam: nem egyedi eset ez. Az utasok többsége — például az in-? gázók, vagy az orvosi kezelésre járók — régóta szenvedik e kínt. Talán csak a vállalat illetékesei nem hallottak róla? F. P. J. A válás ellenzői nem jósoltak fényes jövőt a bátor vállalkozóknak, sokan a tevékenység bevételének növelésére sem láttak lehetőséget, hiszen " Kecskeméten, Orgoványon, Izsákon, Lakiteleken . évtizedek óta többnyire a szövetkezet, műtermeit kereste fel, aki fényképet akart. Konkurenciát csak a kisiparosok jelentettek, jelentenek számukra ma is, velük szemben azonban — főleg a megyeszékhelyen — a szövetkezetiek a település központjában levő üzleteik révén előnyben vannak. A kételkedők úgy vélték, ezt már „fokozni” nem lehet, nem láttak addig ki nem használt tartalékot a bevétel növelésére. •A válás ellen agitáló érvekkel szemben csupán az önállóság előnyeit hozhatták fel a fényképészek — és nekik lett. igazuk. Megtalálták annak útját-módját, hogyan bővítsék megrendelőik körét: nem a műteremben várják őket, hanem maguk mennek a helyükbe, felkínálva szolgáltatásaikat. Óvodákat, iskolákat, sőt, üzemeket keresnek fel, és valóban: az emberek kedvet kapnak a fényképezkedésre. „A legkülönlegesebb igényeknek is eleget teszünk” — mondja Réget De- zsöné, a szövetkezet elnöke. Volt olyan megrendelőjük, aki azt kérte, hogy a munkahelyén, munka közben örökítsék meg; szocialista brigádok a naplójukba, illetve saját maguknak, „emlékbe” kértek képet, és így tovább. A kisszövetkezet új szolgáltatása a karácsonyi fényképezés, igény szerint a lakáson, családi körben. Amióta önállóan dolgoznak, szakmailag is jobban fejlődnek. Erre rá is kényszerülnek, hiszen a személyi jövedelem árbevétel- arányosán illeti meg a dolgozókat: zsebbe vágó érdekük, hogy többet és jobban dolgozzanak. A közvetlen anyagi érdekeltség együttgondolkodásra, ötletekre, azok megvalósítására ösztönöz. Közösen rendszeresen elmennek szakmai kiállításra, pályázatokon részt vesznek, s jól szerepelnek. Korszerű, automata gépeket vásároltak; ha apránként is, de módszeresen fejlesztették tevékenységük műszaki színvonalát. Kecskeméten, a Rákóczi úti, nem a legjobb körülmények között levő műtermük helyett újat nyitottak a Dobó körúton. Ebben a megyei és a városi tanács, valamint a KISZÖV is segítette a szövetkezetét. Tevékenységük elismerését, a velük szembeni bizalmat jelenti ez. Hogy ezt mire alapozták, számokkal is kifejezhető: 1983-ban, az önállóvá válás első kerek esztendejében 3 millió 668 ezer forint volt az árbevételük, az egy dolgozóra jutó termelési érték 133 ezer forint. Tavaly kisebb létszámmal értek el nagyobb bevételt — 4 millió 504 ezer forintot —, így egy dolgozó átlagosan 174 ezer forintot .hozott” a közös kalapba. Eredményeik az idén is hasonlóképpen alakulnak. A. M. • Megnyílt a Dobó körúti, jól felszerelt műtermük. Ábra hám Jánosné fényképész örömmel dolgozik a szép környezetben. (Tóth Sándor felvétele) Negyven százalék MÓDOSÍTOTT RENDELET A költségvetési szervek nagyobb lehetősége A pénzügyminiszter 1937. január elsejei hatállyal módosította a költségvetési szervek — intézetek, hivatalok, üzemek — gazdálkodásáról. valamint az állami pénzügyekről szóló törvény végrehajtási rendeletét. Az .intézkedések célja, hogy tovább bővüljön a népgazdaság vállalati formában működő szektora, korszerűsödjenek a költség- vetési intézmények gazdálkodási feltételei. A módosított rendele- tek lehetővé teszik, hogy a költségvetési intézmények megfelelő pénzügyi kedvezmények mellett váfil-alatöá alakulhassanak, ésszerűbb működésükkel csökkentsék a költrégvetés terheit. Az úi gazdálkodási feltételek növelik az intézmények önállóságát, s a korábbinál fokozottabb mértékben ösztönöznek az ésszerű takarékosságra és a teljesítménynövelésre. Január elsejétől egyszerűsödnek a .gazdálkodási szabályok, és átalakul az információs rend is. Így lehetőség van arra, hogy az állami költségvetés információs igényeinek kielégítése mellett tovább erősödjék az üzemgazdasági szemlélet. A. gazdálkodási önállóságot növeli az ás, 'hegy az anyagi érdekeltségi rendszerbe vont költségvetési intézmények, vállalkozásaik finanszírozására — a hitelpolitikai irányelveknek, megfelelően — beruházási hitelt vehetnek igénybe. Az alapvetően költségvetési támogatásiból gazdálkodó, állami feladatokat ellátó költségvetési szerveik pedig lehetőséget kapnak arra, hogy forgóeszköz- hitelt vegyenek fel gazdálkodásuk segítésére. A keretjellegű szabályozás erősítésével, a kötöttségek oldásával a költségvetési szervek vállalkozási lehetőségei bővülnek. A gazdálkodást szabályozó módosított rendelet lehetővé teszi a pénzügyi előirányzatok sáléit hatáskörben történő változtatásét a terven felüli fejlesztések önálló finanszírozását. az állóefzköz-fenTiitairtási eszközökkel való gazdálkodást, az amortizáció elszámolásával a beruházási források bővítését valamint a személyi érdekeltségi rendszer javításiéit. a feladatok önálló kijelölését a bér- és munkaerő-gazdálkodás korszerűsítését. A rendelet a Magyar Közlöny 49. számában jelent ínéig. A negyven százalék hallatán a legtöbben talán azokra a kétgyerekes elvált apákra gondolnak, akik éppen ennyi százalékkal kevesebb pénzt visznek haza fizetéskor. Nemrégiben még szinte ehhez kötődött a „negyven százalékos” fogalom. Ma viszont már takarékpénztári kedvezményhez is köthetjük ugyanezt. Amikor megjelent a rendelkezés arról, hogy különböző kedvezményes kamatozású hitelek határidő előtti — egy összegben történő — visszafizetése esetén negyven százalék engedményt ad az Országos Takarékpénztár a teljes kiegyenlítéskor, sokan felkapták a fejüket. Miért ilyen nagylelkű az OTP, s ha már ilyen, eddig miért nem volt, s vajon meddig lesz az? Betét—hitel egyensúly Nyilvánvalóan gazdasági érdekek indokolják az ehhez hasonló lépéseket. A hetvenes évek végéig, a nyolcvanas évek elejéig a lakossági jövedelemgazdálkodásban bizonyos automatizmus volt tapasztalható. A megtakarított jövedelem gyűjtésének általánosan elfogadott formájának a kamatozó vagy a nyereménybetétekbe való pénzelhelyezés számított. A kamatpolitikában mindenkor tapasztalható volt egy olyan törekvés, hogy a betétben elhelyezett jövedelmek annyi kamatot kapjanak, ami a tőke reálértékét — a lassú pénzinflálódás ellenére — nem csökkenti. A. betéttulajdonosok általában tartós fogyasztási cikkekre vagy lakásra gyűjtöttek, így a gyűjtögetés időszaka behatárolható volt. Ám a szükséges összeg nem mindig állt teljes egészében rendelkezésre, így a hiányzó összeg megszerzésének szinte kizárólagos megoldásául kínálkozott a hitelfelvétel. Természetesen a lakossági betétek ez idő tájt fedezték a lakossági hiteleket, így egy nagy nemzeti önsegélyező társulásra hasonlított a lakosság jövedelemgazdálkodása. Az említett időszakban országos szinten a betéteknek mintegy 65—70 százaléka volt kihelyezett hitel. A 80- as években viszont új tendenciák kezdtek feltűnni a lakossági pénzpiac láthatárán. A különböző szövetkezeteknél felerősödött a megtakarított személyi jövedelmek bekapcsolása, a közös (esetleg nagyüzemi) fejlesztések finanszírozásába vagy azok kivitelezésének meggyorsításába. A lakossági pénzeszközök ilyen jellegű lekötése is legalább azt a kamatjövedelmet biztosította, mint az OTP legelőnyösebb lekötési kamatrátája. A bankok versenye A takarékszövetkezetek tavaly ősszel és az idén megkezdték már a hosszúlejáratú hitelek kibocsátását is. Így megindult az üzleti verseny a lakossági bankok között. Mind az OTP-nek, mind a takarékszövetkezeteknek különös érdeke fűződik ahhoz, hogy ösztönözze a lakosságot a jövedelem egy részének megtakarítására, s* azok betétként való elhelyezésére. Azoknak is érdeke, hogy legyen „hitelre való”, akik kölcsönért kívánnak a pénzintézetekhez folyamodni. Bács-Kis- kun megyében az OTP betétállománya az idei év végére meghaladja a 10 milliárd 500 millió forintot. Az ezzel szemben álló hitelállomány viszont már jóval 12 milliárd forint fölött jár. Így már érthető a sürgető engedményadás a további hitelkibocsátáshoz, a betétállomány növekedésének meggyorsításához. A pénzügyi kormányzat döntése értelmében az 1985. december 31-e előtt aláírt kölcsön- (adásvételi) szerződések alapján keletkezett kamatmentes vagy évi 1, 2, 3 és 3,5 százalékos kamatozású takarékpénztári hitelek (vételárhátralékok) határidő előtti — egy összegben történő — visz- szafizetése esetén 40 százalék engedményt ad a takarékpénztár. A teljes visszafizetést el nem érő rendkívüli törlesztés esetén az éves törlesztési kötelezettségen felüli összeg 40 százalékának megfelelő engedmény nyújtható — december 31-én — ha a többletbefizetés az egyéves törlesztési kötelezettséget eléri. Ilyen esetben az engedmény akkor illeti meg az adóst, ha vállalja, hogy a kölcsönszerződésben megállapított havi törlesztőrészletet változatlan összegben továbbra is folyamatosan fizetik. Vagyis így a kölcsön lejárata lerövidül. Szabadulás az adósságtól Tartozni, adósnak lenni igen sok állampolgár számára kényszerű, nem kellemes dolog. Most lehetőség adódott azoknak, akik fennálló tartozásuk mellett némi készpénzzel is rendelkeznek, hogy adósságuktól — ^nnak alig több mint felét befizetve — köny- nyen, gyorsan megszabaduljanak. ök is jól járnak, meg azok is, akik hitelre várnak. Tuza Béla VlZÁTEMELŐ ÚJSZEGEDNEK Megkezdődött az Újszeged városrész csapadék- és szennyvizeinek összegyűjtésére és továbbítására szolgáló új vízátemelő, s a hozzá csatlakozó zárt csatorna műszaki átadása Szegeden. A létesítmények együttes beruházási költsége meghaladja a 100 millió forintot. A vízátemelő berendezés szivattyúi percenként öt köbméter vizet emelnek át a Tiszába. A több mint másfél méter átmérőjű zárt csatorna előzetes árokásás és földkiemelés nélkül, úgynevezett sajtolásos technológiával épült. Csupán egy indítóaknát készítettek, s onnan különleges sajtólóberendezéssel nyomatták előre a betongyűrűket, majd a bennük maradt földet az aknánál a felszínre hozták és elszállították. Így megtakarították a csatorna feletti földtömeg kiemelésének és visszadöngölésé- nek költségeit, s nem akadályozták a városrész forgalmát. A betonelemek előrepréselését lézersugárral ttrányítOitltálk, hogy pontosan célba érjenek. Az új vízátemelőmű jóval korszerűbb és nagyobb teljesítményű a réginél, előreláthatóan még az ezredfordulót követő néhány évtizedben is kielégíti a szükségleteket. DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG A hanyag ügyintézőnek felelni kell tettéért Egy évig húzódott az ügy, míg a Legfelsőbb Bíróságon pont került a végére. Hét évig dolgozott a mezőgazdasági szakszövetkezetben a pereskedő munkaügyi csoportvezető. Számos mulasztást követett el, fontos nyilvántartásokat nem vezetett, a munkakönyvek kezelését elhanyagolta, a MIL-lapokat ömlesztve tárolta. annak „D” szelvényét nem küldte vissza az előző munkáltatóhoz. A szakszervezethez érkező fizetésletiltásokat hanyagul intézte, az ellene szólókat eltüntette. Emiatt fegyelmi úton elbocsátották, kizárták a szövetkezetből. A döntőbizottság helyben hagyta a kizárást. A munkaügyi híróság és a megyei bíróság enyhítette a büntetést, a kizárás fegyelmi büntetés helyett munkadijesökkentést mondtak ki, és csaknem 40 ezer forint visz- sza tart ott munkadíj (járandóság) kifizetésére kötelezték. A Legfelsőbb Biróság elnöke törvényességi óvást emelt, mert az ítéleteket törvénysértőnek, enyhének találták: azok ellentétesek a büntetési és nevelési célokkal. Különös jelentőséget tulajdonított a vezető beosztású dolgozó fizetésletiltásokkal kapcsolatos magatartásának, összeférhetetlen volt munkakörével — mondja az óvás folytán született legfelsőbb bírósági döntés —> hogy maga intézte éveken át a saját és az ugyanott dolgozó férje ellen érkezett letiltásokat. Beosztásával visszaélve olyan helyzetet teremtett, amellyel a hitele^ zőket kijátszhatta, munkáltatóját pedig készfizető kezesként felelőssé tette. Ez a cselekmény — mondja a Legfelsőbb Bíróság, az egyéb fegyelmi vétséget képező cselekményen és mulasztáson túl — már olyan súly, hogy kizárólag ezek miatt is helye lett volna a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásának. A Legfelsőbb Bíróság a cselekménysorozatot súlyosnak ítélte, hiszen a munkaköri leírásban szereplő A dolgozót műszaki-gazdasági tanácsadói munkakörben alkalmazták, ahol az orosz nyelv ismerete és rendszeres használata szükséges volt. Felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezett, ds nyelvpótlék iránti kérelmét a munkáltató elutasította. A munkaügyi döntőbizottság is elutasította az igényt. Hivatkozott a vállalati kollektív szerződésre, amely a nyelvtudás! pótlékot azoknál a munkaköröknél ismeri el. ahol az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen. Azokban a munkakörökben pedig, amelyekben az idegen nyelv ismerete előnyös, azt a dolgozó személyi bérbesorolásánál Veráik figyelembe. A döntőbizottság határozata ellen a dolgozó a munkaügyi bírósághoz fordult, és havi bérének IS százalékát kitevő nyelvpótlék megállapítását kérte. A munkaügyi biróság sem osztotta a dolgozó álláspontlát. A legtöbb ügyész a munkaügyi bíróság jogerős Ítélete ellen törvényességi óvást emelt. Ennek a Legfelsőbb Biróság helyt adott. A jogszabály kimondja, hogy nyelvtudást pótlékban kell részesíteni azt kötelezettségét a dolgozó szándékosan szegte meg, ezek az esetek ismétlődtek, és egy részüket vezető beosztásával visszaélve követte el. A munkaügyi csoport- vezető tehát- nem kerülhet visz- sza munkahelyére, helyes volt a kizárás fegyelmi büntetés, és az ezt helyben hagyó szövetkezeti döntőbizottság határozata. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bírósági ítéletet hatályon kívül helyezte, a felperes keresetét elutasította. a dolgozót, aki olyan munkakört tölt be, amelyben a magyar nyelv mellett megbatározott - élő idegen nyelvrác rendszeres használata a kollektív szerződés vagy a munkaügyi szabályzat szerint nélkülözhetetlen. A rendelkezés szerint nyelvtudás! pótlékban lehet részesíteni azt a dolgozót is, akinek munkakörében a magyar nyelv mellett a megbatározott idegen nyelvek használata a munkakör ellátásához hasznos. A jogszabályi rendelkezésekből következően — mondja a Legfelsőbb Bíróság döntése —, a vállalati kollektív szerződésben (vagy munkaügyi szabályzatban) kell meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekben az idegen nyelv használata nélkülözhetetlen, és rendelkeni kell arról ts, hogv me<y esetekben kell és lebet nyelvpótlékot fizetni a dolgozónak. A jogszabály a munkáltatóra bízza ezeknek a munkaköröknek a meghatározását. A dolgozó munkájában hasznos volt az orosz nyelvtudás — amelyből felsőfokú nyelvvizsgája van —, ezért nem mondható túlzottnak a 15 százalékos pótlék iránti Igény. Kinek jár a nyelvpótlék?
