Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
QQzdci/QQpolitikQ j munko y Icljc/ilmcnyck j • PE7 fÖFI NÉPE « 5 1986. november 13. ÉVZÁRÁSRA KÉSZÜLVE A verseny a gyorsaságon dől el \ Az ipari országok szerkezetlakatosai lehetnénk?— Felemás esztendő a Fémmunkásban A Fémmunkás Vállalat valaha több mint mástél ezer dolgozót foglalkoztató kecskeméti gyárának az esztendő első felében munkaellátási gondjai voltak. A tavalyi 760 millió forintos termelés és 80 millió forintos nyereség után erre ia2 évre csak 680 milliós termelést terveztek. s mintegy 40 milliós nyereségre számítottak. Márciusban azonban még úgy látszott, hogy ezek !a szerényebb célok is veszélyben vannak, hiszen az volt a fő gond, hogy milyen munkát adjanak az embereknek, s miként akadályozzák meg a dolgozók elvándorlását. Am az év közepén rekordsebességgel lebonyolított NSZK-exportmunka kihúzta a „kátyúból” a gyárat, s megnyugodva várhatják a mérlegkészítést. Sőt, talán új távlatok is nyíltak a kollektíva előtt. Ez is szó- ?? » *yár igazgatójával, Horváth Jánossal folytatott beszélgetésünkön. ‘ • Horváth János — Milyen előzmények után került sor arra, hogy 1986-ra csak 680 milliót tervezhettek? — A hetvenes években — amelyeknek az elején még -1560 dolgozónk volt — sohasem kellett munkát keresnünk, hanem az volt a legfőbb gondunk, hogy miképpen feleljünk meg aZ elvárásoknak. A kapacitás nyolcvan százalékát a hazai megrendelések kötötték le, tilos volt 20 százaléknál több exportot vállalnunk. Az Ismert- okok miatt a nyolcvanas évek elején megfordult az irányzat. Belföldről egyre kevesebb munkát kaptunk, s a külpiacok felé kellett fordulnunk. Főként észak-afrikai és szovjet megrendeléseket sikerült szerezni. 1985 még jó év volt. Csarnok- szerkezeteket, tévé-rádiójaví- itó 'bázisokat szállítottunk a Szovjetunióba. A szocialista országok ötéves tervciklusainak utolsó esztendejében mindig sok a megrendelés. 1986-ot rosszabb kilátásokkal kezdtük. A fizetőképes észak-af- rikai piacok beszűkültek, s a szór cialista országokba is csak az államközi szerződésekben meghatározott mértékig szállíthattunk, amit ráadásul a jelenlegi szabályozók nem is ösztönöznek igazán. Így a 680 milliót is csak a kötelező optimizmus alapján tervezhettük. Láttuk, hogy enívnyit kell(ene) termelni az elfogadható nyereségért. ■ — És bekövetkezett, amit az irányítás a szabályozással tulajdonképpen akar. A vállalatok forduljanak a tőkés piac felé! — Igen. Május 14-én kezdtük az érdemi tárgyalásokat a nyugatnémet Zahnnadtabrik AG Friedrichsaíen céggel. A Ganz- MÁVAG alvállalkozójaként egy 17 ezer négyzetméter hasznos alapterületű üzemcsarnok acél- szerkezetének elkészítésére vállalkoztunk, amit vállalatunk budapesti épí tésszereilísi üzeme október 10-én a helyszínen ösz- szeállítva át .is adott a megrendelőnek. Ez a kétmillió márkás munka, valamint a főként szovjet megrendelésre gyártott egyéb szerkezetek lehetővé tették, hogy teljesítsük, sőt. némileg túlteljesítsük idei termelési és nyereség- tervünket, noha néhány belföldre szánt gyártmány elkészítésével elmaradtunk. Nyereségünk 40 és 50 mi)lió forint között alakulhat. Csarnokszerkezet az NSZK-ba — rekordidő alatt. — Felmerül a kérdés, hogy miért kellett néhány hazai munkát elhalasztani, hiszen elvégzésükkel a gyár megközelíthette volna a tavalyi jó eredményt. — 1985-ben 75 ezer 500 forint volt a dolgozók keresetszintje. Vállalatunk budapesti központja az összeget az idén visszavette 74 ezer ötszázra. Sérelmezzük a döntést, hiszen elképzelhető, hogy az év elején milyen volt a hangulat a gyárban, ha ebben az évben csak kevesebbet lehet keresni, mint tavaly. A tavaszi, rosszabb kilátások idején 70—80 dolgozó itthagyott bennünket-, így a létszámunk, amely tavaly még megközelítette az 1100-at, jelenleg ezer körül van. A gyors átfutású NSZK-mumka idején minden mást félre kellett tenni, s a lecsökkent létszámmal az utolsó negyedévben már nem tudjuk behozni a határidőcsúszásból adódó lemaradást. ■— Térjünk vissza a konvertibilis exportra. Elképzelhető-e, hogy a Fémmunkás nagyobb részesedést szerezzen a fejlett ipari országok jól fizető piacán? — Elvileg igen, s ez nagy fordulatot jelenthetne gyárunk életében. Első kérdés a minőség. Ezzel nem lehet gond. Meg kell ugyanis mondanunk őszintén, hogy az acélszerkezet-gyártás nem hasonlítható az elektronikához, vagy a biotechnológiához. Tehát nem az a munka, arrii a jelenlegi legmagasabb színvonalú műszaki ismereteket igényli. Leegyszerűsítve a dolgot: ha egy hegesztési varrat jó, akkor az „jó”. Pontosan mérni és hegeszteni pedig tudunk, s ezen múlik az acélszerkezet jó minősége! Műszaki alkalmasságunkat bizonyítja a Münchener SLV mérnöki iroda tanúsítványa. Ok az NSZK-megrendelőnk . megbízásából a nyáron vizsgálták szakmérnökeink és hegesztőink fel- készültségét. Ez a dokumentum a már átadott létesítménnyel együtt jó referenciát nyújt nekünk az egész tőkés világban. Ügy látjuk, hogy ezek az országok — bár szükségük van az acélszerkezetekre —, a gyártásról már szívesen lemondanak. Ugyanis — mivel nem csúcstechnológia, hanem zajos és piszkos munka —, a magas bérek miatt nemigen van rajta nyereségük. Mi viszont, mivel kevesebbet fizetünk, versenyképesek vagyunk. Bizonyíték erre, hogy azóta más nyugatnémet cégekkel is tárgyalunk,. sőt szerződtünk. Meggyőződésem, hogy a fejlett ipari országok szerkezetlakatosai lehetnénk! — Ami nem volna rossz, mert még recessziós időkben is hatalmas felvevőpiacról van szó. De ha feltételesen fogalmazott, nyilván akadályát is látja a dolognak. — A munkánk minősége — bár a festéssel voltak gondok — megfelelő. Versenyképesek vagyunk az árban is, anélkül, hogy ráfizetnénk az üzletre; Erre azonA selejtes zsákok Gazdik Józsi bácsi hetek óta mondogatta a főkönyvelőnek, hogy nincs egy ép zsákja a szövetkezetnek, hogy. már szégyellt, ha valamit vinni kell valahová, mert krumpli, kukorica, minden kicsurog a lyukakon. A főkönyvelő egy darabig tűrte a duruzsolást, aztán egyszer megelégelte. — Vegyen kétszáz új zsákot, a régieket meg dobja kil — De hát. akadt meg az öreg. — Mi baj még? — Arra gondoltam, selejtezzük ki őket, s adjuk el a tagoknak. Kifoltozva jók ezek még, csakhát nekünk nincs ilyenre időnk. — Nem bánom. Tegyenek rájuk valami jelet, hogy selejtesek, s adja el őket. Csak a pénzt pontosan fizessék be a pénztárba I Az emberek kapva kaptak az alkalmon, s tízesével hordták a selejtes zsákokat. — Rendes ember vagy te, Józsi! —. mondogatták a tagok. — Gondoltál ránk. Egy hónapig minden asz- szony zsákot foltozott esténként a tanyákon. El is nevezték az olcsó szerzeményt ..keresztes zsákoknak’’ a rajtuk levő jel miatt, amit Gazdik József rakott rájuk. A főkönyvelő már régen elfelejtette a zsák-ügyet, amikor Gazdik bácsi bekopogott hozzá az irodába. — Baj van, főkönyvelő elvtársi — Miféle baj? — A zsákokkal... — Csak nem kell megint selejtezni? Egy fél éve sincs, hogy újakat vettünk! Az öreg megvakarta a fejét. — Szóval az az igazság, hogy én vagyok a hibás. Tetszik tudni, itt a tanyákon az a szokás, hogy ha vesz az ember egy zsák valamit, hát nem ön- tögetjük át, hanem a vevő ád egy másik zsákot, és kvitt. No, jöttek a tanyasiak tápért, ezért, azért. Vitték a tele zsákokat, s adtak egy- másikat. En mindig megnéztem, nincs-e bennük a jel. Sosem volt. — Akkor hol a baj? — Tegnap számba vettem az üres zsákokat. Akkor vettem észre, hogy' ahová én a jelet tettem, ott majdnem mindegyiken folt van. Csak akkora, amekkora a jel volt. Nem lyukas egy sem. csak foltos. Szóval mire észbekaptam, a kétszáz új zsák helyén már százötven abból volt, amit kiselejteztünk. Tetszik érteni? A főkönyvelő elkáromkod-- ta magát: szidja a tanyasiak furfangos észjárását; Aztán az öreghez fordult. — Holnap tűikor zsákselejtezés. Világos? ■*. — Iaenis. — Addigra' jelölje mea kereszttel. amelyiket ki kell selejtezni. Majd jövök, és megcsináljuk a jegyzőkönyvet, ahogy kell. — Es a selejtet megint eladjuk? — Miért ne — vonta meg a vállát a főkönyvelő. Másnap délelőtt valahogy sok embernek akadt dolga a szövetkezet központjában. Ott tébláboltak mind a raktár környékén, mikor a főkönyvelő pontban tízkor megérkezett. — No, Józsi bácsi, hordja ki az udvarra a selejtezni valót! A százötven zsák kikerült a raktár elé. Az emberek nagyobbacska gyűrűt alkottak a halom körül, s látszólag közömbösen nézték a munkálatokat, Amikor azonban a főkönyvelő is kijött, egyikük megkérdezte. — Ezek eladók lesznek? — Két perc múlva. Aztán beszólt a raktárba. Józsi bácsi! — Tessék? — Hozzon ki egy ollót! — Ollót? — Vágja mindegyik zsákot négyfelé! Az öreg csak nézett. — Tegye, amit mondtam! Valaki megszólalt. — Csak nem akarja felda- rabnltatni a zsákokat, főkönyvelő elvtárs? — Azért még eladók maradnak. Tudja, miiven jó felmosórongy lehet belőlük? Gézáik Józsi bácsi elkezdte vagdosni a zsákokat. Mire mindeavikkel végzett, egyetlen ember sem volt a raktár előtt. — Vitesse az eaészet - a MÉH-telepre. Ott kilóra átveszik — mondta a főkönyvelő. és fjltvürészve elindult az irodák felé. Tóth Tibor ban mások is képesek, a verseny tehát a gyorsaságon dől el. A szóban'forgó munkánk az összeszereléssel együtt sem tarhatott tovább öt hónapnál. A hazai kohászati üzemek viszont nemigen vállalják az alapanyag-szállítást 120 napnál rövidebb határidőre. Kockázatos tehát nagyobb vállalkozásba kezdeni. A Friedrichsa- fenben felállított üzemcsarnokhoz is á megrendelőtől kértünk a DIN-szabványnak megfelelő IPE- szelvényt, úgynevezett „széles talpú I tartót”, valamint kötőelemeket, azaz csavarokat. Ezek országos problémák. Speciális gondunk viszont, hogy nincs öt tonnánál nagyobb teherbírású híddarunk. Lehet, hogy emiatt esünk el egy tárgyalás alatt álló, újabb nyugatnémet megrendeléstől. — A gyár termelőeszközei egyébként lehetővé tennék a gyors, jó minőségű munkát? — Technológiai berendezéseink — tehát a revétlenítő, a lángvágó darabológépek és a hegesztő automaták, valamint a számjegyvezérlésű fúrógép —, ha nem is a legkorszerűbbek, de még jó Ideig megfelelnek a célnak. Idővel szükségessé váló cseréjüket a gazdaságos tőkés export köny- nyen „kitermelné”. Szűk kereszt- metszetünk viszont a befejező technológia, a festés. A daruk amellett, hogy kis teherbírásúnk, elhasználódtak. Cseredaru híján 16 éve dolgoznak lényeges felújítás nélkül, némelyik már- már balesetveszélyes. Katasztrofális a szállítójárműveink állapota. Okoztak már a fővárosban is több közlekedési dugót, hiszen tízévesnél kivétel nélkül idősebb, „nullára írt” ■ teherautókkal és pótkocsikkal dolgozunk. Szükségünk volna tehát, újabb állóeszközökre. — Kielemeztük a gyár múltját, jelenét és távlati lehetőségeit. Mit mondhatnánk a közeli jövőről? — Sokkal derűlátóbbak lehetünk, mint tavaly ilyenkor. Az újabb ötéves terv lendületet vett a szocialista országokban, ami számunkra növekvő szovjet megrendeléseket jelent. Tengizben megkezdődik a magyar finanszírozású szénhidrogén-ipari beruházás, ami nekünk is feladatokat jelent. Sikeresen nyitottunk a tőkés piac felé, már van újabb 4 millió márkás megbízásunk. Nem lesz tehát munkaellátási gondunk. 700 millió forintos termelés már biztosnak látszik, de lehet belőle lényegesen több is. Balal F. István Adóreform Lassan csitulnak az új ház- ad'órendelet keltette hullámok. Mint ismeretes, jövőre módosul a korábbi rend, s kevesebben fizetnek, igaz, jóval többet, lakóingatlanaik után. E rendelet viszont csak folytatása annak a folyamatnak, amelynek célja az arányos közteherviselés megvalósítása. Ezért került sor az általános jövedelemadó-rendszer módosítására az év elején. Megszűnt a községfejlesztési hozzájárulás, s ezt beépítették a korábbi rendszerbe, oly módon, hogy 80 ezer forint jövedelemig nem változtak a kulcsok, tehát itt csökkent az elvonás, 80-tól 200 ezer forintig részben beépült az adóba a KÖFA. Efölött pedig a korábbinál több adót kell fizetni. A másik, e sorba illeszthető rendelkezés a nem lakás céljára szolgáló ingatlanok, vagyis az üdülőépületek stb-k megadóztatása volt. Mi a közös e három rendeletben?, Átböngészve az adótáblákat, egyértelmű, hogy a nagyobb jövedelmeket, illetve vagyonokat adóztatták meg erőteljesen, míg a kisebb kereseteknél, illetve ingatlanoknál az elvonás alig változott,. vagy ahogy említettük, az általános jövedelemadónál csökkent is. A másik fontos jellemző, hogy mindenhol igyekeztek a korábbi túl bonyolult elvonási formákat kiküszöbölni, s ezzel párhuzamosan a szociálpolitikai vagy ellátási célokat szem előtt tartva, kedvezményeket adni. Ebből pedig már adódik a következői összefüggés: e rendelkezések, előfutárai a várhatóan két év múlva bevezetendő személyi jövedelemadó-rendszernek, amelyről már élénk vita folyik a szakemberek között. Az alapelv már egyértelműen kirajzolódik: a jövedelmekkel és a vagyonnal arányos közteherviselés megvalósítása'. Vagyis, á tá rsadalmi közös kiadásainkból mindenkinek anyagi teherbíróképessége szerint kell kivesnnie a részét. Természetesen sehol sem érvényesül fehéren-fe- ketén ez az elv, mert számos országban, így nemcsíak nálunk létezik második gazdaság, s itt is tetemes jövedelmek Iképződ nek. Nálunk a borravaló, a . fusimunka, hogy csak a legisi mértebbeket említsük, teszi nagyon' nehézzé például! a r eális keresetek ki- számítáisát. Éppen ej sért kap egyre nagyobb lián' gsúlyt a vagyonadó, amelynek egyik formája az ingatlanok. megadóztatása. Persze rva nnak, akik vitatják a progres szív adózás elveit. Mondván, jogtalan a kereset vagy a v agyon növekedésével mind nai gyobb százalékú elvonást m egállapítani; De akárhogy* is vesszük, az alacsonyabb ki 2resetűek, vagy kisebb alaj pterületű lakások, házak tub ajdonosai csak nagy erőfeszíti lsek árán lennének képesek több adót fizetni; s ez ellent is mondana az arányosság elvé nek. Az m ár viszont egy egészen más kér dés, hogy nálunk egyelőre a jövedelmek egy részét éppen i i második gazdaságban nem le hét nyomon követni.. Jószeri vei azt sem tudjuk biztosan, hogy körülbelül hány embert. érint, és évente mekkora ö isszeg cserél gazdát ily módon,. (Természetesen csak a legális csatornán átcsoportosuló j övedelmekről van értelme adózás szempontjából beszél ni, mert az illegálisan gazdá t cserélő pénzek mozgásának. felderítése már a gazdasági rendőrségre tartozik.) Mit idenképpen szükséges lenne: tehát a mainál átfogóbb adóellenőrzésre, s ennek keretében a vagyon növekedését sem ártana nyomon követni. Csalt az az adórendszer elégítheti ki a társadalom igazságé :rzetét, amely az összes legális jövedelem adóztatását tűzi ki célul. Különben — ismerjük el — olykor jogosan tilt: akoznak az érintettek még a legenyhébb adókulcsok ellen is, imondván, hogy mások sokkal nagyobb jövedelem után egyáltalán nem fizetnek. E néhány ellentmondásból is látható, milyen nehéz dolog olyan adóreformot kidolgozni, bevezetni., amit a társadalom nagy töbtasége méltányosnak, igazságosnak tart. De minthogy az adóreformnak csak a félútján tartunk még, reméljük, a szakértők e fogas kérdésre is megtalálják majd a választ. Lakatos Mária ÖNTÖZÉSFEJLESZTÉS A KISKUNSÁGBAN IV. „Visszafelé nem léphetünk!” A lakiteleki körzet elfogadott öntözésfejlesztési pályázata ösz- szesen 1580. hektárra szól, a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság és a Lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezet területeire terjed ki. Az utóbbi gazdaság e terv megvalósításából mintegy 1400 hektárt vállal magára. Az öntözés itt nem újdonság, hiszen a lehetőség, a Tisza holtágának közelsége adott. Dr. Deák István, a szövetkezet elnöke, a kezdetekre emlékezik. — A hatvanas években MA— 200-asokkal és hordozható csövekkel kezdtük az öntözést. Ahogy múltak az évek, láttuk, hogy ezekkel a nagy kézimun- kaerő-igényű berendezésekkel egyre nehezebb öntözni. 1964-ben gondoltunk először arra, hogy fejlesztünk. Mindig közbejött valami, ami fontosabb volt. Az ötödik-hatodik ötéves terv időszakában 277 hektáron gyümölcsöt telepítettünk, almát, őszi- és kajszibarackot, valamint 103 hektáron szőlőt. A gyümölcsös termő- refordulását már úgy vártuk, ho<rv készen volt az 5000 tonnás hűtőtároló. A 45 millió forintos beruházáshoz saját pénzünk kevésnek bizonyult, hitelt kértünk, amelynek kamatait még most is törlesztjük. Jelentős anyagi teherként lárult ehhez az 1985-ben befejeződött 50 millió forint értékű komplex melioráció. Ez mintegy kétezer hektáron jelent jobb gazdálkodási körülményeket. Annak tudatában végeztettük, hogy a .befejezése után az öntözésre is berendezzük. — Az öntözésfejlesztés előkészületeivel meddig jutottak? — Készen vannak a kiviteli terveink, ezeket elbírálták és elfogadták. Megjegyzem, ez nem először történt, öt évvel ezelőtt álltunk ezen a ..szinten”. A mostani terv alapján kértük a hetvenszázalékos állami támogatást. Jelenleg a leesúlvosabb gondunk az, hogy a Pénzügyminisztérium az egyeztetések alapján • Az öntözőberendezésekri il már tárgyaltak a Bauer céggel. csak hatvan százalékot ad. Most levelezünk és újra tárgyalunk. Annál is inkább, mert az' ígéretek szerint a fennmaradó harminc százalékra kaphatnánk bankhitelt. — Mi történik, ha a• tárgyalások nem hozzák meg ot várt ; eredményt? — Ennyire nem szabadi boh‘ j- látónak lennünk! De az eshetőséggel számolnunk kell. Akk .or, sajnos, nem tudjuk az Cintöj -és- fejlesztést megkezdeni. A ga- zda- ság nem kerülhet olyan helyzetbe, mint az eddigi beruhá zások terhei miatt. Ma a háro mezer hektáros szövetkezet állő eszközeinek bruttó értéke 244! millió forint. Amíg ezt elértük.... A IV. ötéves terv időszakában ■ a magas hatékonyéágg’al dolgoz 6 szövetkezetek közé* tartoztur (k, a mutató a 12 százalékot r neghaladta. Az ezt követő öt évi jen már tíz százalék volt. 1981-t ,61 pedig folyamatosan mind k isebb lett az értéke az l£i83-as ' mélypontig, a 2.1 százalékig. A következő két évben 3^—4 százai('»k és az idén — termőre fordult' ak az ültetvényeink — r érnél’netően elérjük a nyolc száza.léko t. Visszafelé még egyszer nenn sz abad csúsznunk! — És ha ■ megindulhatnak a munkák? — A melio rációt végző Szolnoki Vízügyi ’ Társasággal egyezkedünk. Szer etnénk a földmunkákat és a c sövezetéseket mi megoldani, a’ i tőlük ide kerülő művezető segéd Hetével. Az öntözőberendezése *kről is tárgyaltunk már, jeleztük igényeinket a Bauer cégnek. Ha a pénzügyi részét rendezni t .udjuk, különösebb gondunk t tehát nem lehet. — F föl és mennyit öntöznek? — - A mostam öntözésfejlesztési tervt ,en 1580 hektár szerepel, amel .vböl 180 a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság kísérleti telep ének területe. A jövő évtől 19! á9-jg ennek költsége — előzetes kf ilkuláció szerint — összesen 120 n íillió forint. A Szikra Termelő- f szövetkezeté ebből 108 millió. A számítások azt mutatják, hogy a mi 1400 hektárunk évente mintegy 12.3 millió forint értékű többlettermést hoz. Ez többségében szőlőből, almából, kukoricából és búzáhól származna. Az utóbbihoz csak egyetlen meg-, jegyzést: ha májusban nem kap ez a növény csapadékot, akár ne is számoljunk vele, annyira kevés termést hoz. Az idén 3,2 tonnát arattunk hektáronként, öntözéssel minden különösebb gond nélkül elérhetnénk a 6 tonnát. A kukorica az 1983—84—85-ös évek átlagában 5 tonnát hozott. Öntözve ennek kétszeresében is reménykedünk. Gál Eszter (Folytatjuk)
