Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
QQzdQ/óQpolitikQymunko yldjc/ílmcnych PETŐFI NÉPE © 5 1986. november 11. ÖNTÖZÉSFEJLESZTÉS A KISKUNSÁGBAN II. Társasági tagként könnyebb a teherviselés A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége 1986. július 23-án tárgyalta a VII., VIII., IX., ötéves terv időszakára szóló meliorációs és öntözésfejlesztési feladatokat. Az üzemek ennek alapján pontos információt kaphattak arról, ihogy területüket milyen mértékben érintik ezek a munkálatok, és a jelenlegi árakon számolva, milyen pénzügyi hatásuk lesz. — Két évvel ezelőtt élkészült Kiskunfélegyháza térségének meliorációs tanulmánytervé, amelyhez az öntözésfejlesztési terv társult — mondja Mag József, a szövetség főmunkatársa. —■ Ez Utóbbi két részből áll, az északi és a déli fürtöt foglalja magába. Az északi fürt a tiszakécskei Solohoy, a lakiteleki Szikra termelőszövetkezetek és a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság területeit jelenti. A déli térségben — két ütemre bontva — először a tiszaalpári Tiszatáj és Búzakalász, a városföldi Dózsa termelőszövetkezeteket, valamint a Kecskemét—Szikrai Állarpi Gazdaságot érintik. A második ütemre az .ottani meliorációs munkák i/előbbrehaladtával lehet számolni, — tehát a következő Ötéves tervben — a Városföldi Dózsa, a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag, Dózsa, Lenin, a Városföldi Állami Gazdaság és Pálmonostora földjein. — A gazdaságok zömének az öntözési beruházás szinte teljesen új dolog, az anyagi támogatáson kívül szükségük van a szervezés, előkészítés, kivitelezés munkálatainak segítésére is. — A szövetség és a megyei tanács szakemberei szorosan együttműködnek a koordinációs feladatok megoldásában. Minden apróbb-nagyobb „lépésről” ' tudomásunk ván, figyelemmel kísérjük a gazdaságok erőfeszítéseit. A mezőgazdasági üzemek semmiképpen nem érezhetik, hogy ebben az óriási munkában magukra maradnak. Sőt, tavaly, ,.a tiszaalpári Tísiatáj, a Búzáka- 1 ász, a yárosföldi Dózsa, termelőszövetkezet, a Kecskemét— Szikrai Állami Gazdaság gesztorságával létrehozta a Tiszaalpár— Nyárlőrinci Öntöző Társaságot, melynek munkáját szintén segítjük. • Határok nélkül... — A társulás feladata a nevében keresendő? — Igen. Ahogy'Magyar Ferenc, a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság igazgatója mondta egyszer: az öntözés tenrhészeti adottságai nem veszik figyelembe sem a közigazgatási, sem a földrajzi határvonalakat. Ezek a gazdaságok a Tisza .holtágát „használják” majd víztározóként. A területeik szomszédosak, az öntözésfejlesztés közös munkája anyagi terheiket és a kivitelezés gondjait is köny- nyíti. A társaság tervei egyébként 5300 hektárra készültek el. Jövőre kezdik meg az építéseket. — Mit jelent majdan az öntözés a Kiskunságnak? — A szövetséghez tartozó gazdaságok döntő többsége kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodik. A víz mindig a minimumtényező volt. Az utóbbi aszályos években az ehhez kapcsolódó mutatószámok még kedvezőtlenebbé váltak. Azonkívül nemcsak az eső kevés, hanem ennek időbeli eloszlása is gondokat okoz. Területeinken a mesterséges csapadékpótlással a termelési érték 2—2,5-szerese is elérhető a száraz körülményekhez viszonyítva. Az öntözéssel biztonságosabbá válik a gyümölcs, a szőlő és a szántóföldi növények termesztése, a régóta 'hagyományos nagyüzemi zöldségtermesztés ezen a területen pedig csak így folytatható jövedelmezően. Az Öntözéssel a termőföld hasznosításának magasabb foka érhető el. Különösen a homokon gazdálkodó szövetkezeteknél, ahol a termés 20—50 százalékkal csökken a szárazság miatt. A magasabb átlaghozam, a biztonságos betakarítás vízpótlással elérhető, ugyanakkor az eredményesség is javul. A gazdaságok a jövő útját az öntözésfejlesztésben látják, de lehetőségeiket figyelembe véve csak addig nyújtózkodhatnak, ameddig a takarójuk ér. Vagyis, nem mindegy, mennyibe kerül a beruházás, s az sem, mennyi lesz a majdan felhasznált víz díja — mondja Mag József. S még hozzátehetjük: akármennyire is fontos és alapnak tekinthető az öntözés, mégsem jelentheti azt, hogy csak ezzel majd minden megoldódik. A tápanyag-utánpótlást, a termelési szerkezetet és az üzemi szervezetet is érintő módosítások szintén szükségesek. Ennek kimunkálása is folyamatban van már néhány gazdaságban. Ezek nélkül valójában a termelésnövekedés reményei nem teljesülhetnek. Gál Eszter (Folytatjuk). Exportált termelési rendszer Külföldön is keresett a bajai technológia A Bajai Kukoricatermelési Rendszer kilenc partnergazdasággal 1972-ben alakult. Tizenegy évvel később már önálló jogi személyként, közös vállalatként, s jelenlegi formájában — fejlesztő vállalatként — két esztendeje tevékenykedik. Jelenleg Magyarországon 14 megyében 161 partnergazdaságban, összesen 210 ezer hektáron termelnek növényeket BKR—FKV technológia alapján. A hazai termelési rendszerek között azzal tudtak viszonylag gyorsan tért nyerni, hogy technológiájuk technikai bázisát már megalakulásuk óta a KGST-országok ban gyártott, így könnyebben beszerezhető erő- és munkagépek alkotják, amelyeket speciális, tőkés államokból származó berendezésekkel, eszközökkel egészítenek ki. Magyarországról először A hazai termelési rendszerek közül elsőként a BKR jelent meg külföldön. A Szovjetunióban és Bulgáriában dolgoztaik nagyobb területen. 1977-ben ezzel indult a magyar mezőgazdasági technológiák exportja. Az Agrotröszt közvetítésével a Szovjetunióban Moldávia déli részén ismertették meg a gyakorlatban is a helyi szakembereket a magyar kukoricatermesztési módszerekkel. Így saját természeti körülményeik között láthatták munkában a BKR gépsorát, a nálunk használatos vetőmagvak, műtrágyák és növényvédő szerek ' biztosította egyenletes eredményt. Az államközi együttműködési szerződés három évre és ezer hektárra szólt. Ez idő alatt a bajáiak bizonyítottak. Kilencszázhatvan hektáron az első évben az 5460 kilogrammos átlagtermés több mint a dupláját jelentette annak, ami a kontroll területen, helyi technológiával termett. A következő esztendő további eredményjavulást hozott, a harmadik évben pedig az átlagtermés meghaladta a hektáronként 7,5 tonnát. A moldáviai munkával egy időben az Agrober-Agroinvest Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével Bulgária öt megyéjében is megjelentek a BKR-emblémájú gépek. A komplex' technológia itt is meghozta a kívánt sikert. A szerződés szerinti utolsó évben, 1981-ben négyezer hektár átlagtermése 8,4 tonna lett, szemben a kiindulási 3,5 tonnával. A kukorica őshazájában A KGST-országokban elért eredmények nyomán 1980—1985 között Mexikóban, a tengeri őshazájában is termeltek BKR-tech- nológia alapján kukoricát. Az ide utazó bajai szakembereknek először a nagyüzemi termesztés előnyeit ’élvező nagyobb, összefüggő táblákat, érdekközösségeket is ki kellett alakítani. Már csak emiatt sem volt köny- •nyű dolguk. A trópusi klíma, a nagy távolság miatt a termesztéshez szükséges anyagokat és eszközöket a helyszínen rendel© Csehszlovákiában már évek óta nagy sikerrel szervezik a BKR— FKV fajta-összehasonlító és gépbemutatóit. kezésre álló forrásokból szerezték be. Így a termelési rendszer kivitele tulajdonképpen árumozgatás nélküli, szellemi exportként jelentkezett. Erőfeszítéseik meghozták a kívánt eredményt. 1979-ben a hagyományos módszerrel még csak 2,2 tonnás volt a hektáronkénti átlagtermés. Tavaly pedig már túllépték a 6,3 tonnát is. Az eddigi mexikói rekord az 1983-as esztendőhöz kötődik, ekkor ugyanis egy hektárról átlagosan 6560. kilogramm kukoricát takarítottak be. A legjelentősebb partner Csehszlovákia Az első külkereskedelmi szerződés 1982 márciusában jött létre, a két fővállalkozó, a csehszlovák Transakta és a magyar Agrober-Agroinvest Külkereskedelmi Vállalat között. A BKR vetőmagot, növényvédő szert, gépet és alkatrészt szállított északi szomszédunkhoz. Az első esztendőben hektáronként 1,71 tonnával haladta meg a rendszer szervezte gazdaságok átlaga az országost. A kedvező tapasztalatok hatására a csehszlovák partner engedélyt kért az ágazati vezetéstől az export bővítésére. Jelenleg 16 ezer 500 hektáron harminc tag- és partnergazdaság munkáját szervezi a BKR—FKY. A jelenleg is folyó tárgyalások azzal biztatnak, hogy 1990-re ez a terület megsokszorozódhat. Az export ellentételezéseként 1984- től a BKR—FKV Magyarországra kiváló termőképességű és nagy biológiai értékű csehszlovák tavaszi- és sörárpafajtákat hozott be. Jövőre lencse és őszi káposztarepce technológiájának importját tervezik. Külföldön nem könnyű helytállni. Erről így fogalmaz dr. Matos Lőrinc, a BKR—iFKV igazgatója: — Tevékenységünket minden esetben pontos, részletes felmérő munka, információszerzés előzi meg. Mindenkor figyelembe kell vennünk, hogy a fogadó ország körülményeihez, feltételeihez, •ökológiai, ökonómiai környezetéhez legjobban alkalmazkodó technológiát adaptáljuk. Ez a magyar körülmények között alkalmazott korszerű módszerekhez képest nem visszalépést jelent, hanem a fokozatos évenkénti változtatásokkal ésszerű, arányos fejlődést biztosít. Cxauner Péter VITÁK A VENDÉGLÁTÓIPARBAN Szerződéses üzletek és vállalati központok hűtők, kávéfőző masinák — rendKÖNYVESPOLC Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert Hatodik éve, hogy döntő lépés történt a vendéglátás megújításában: megkezdődött a kisebb üzletek szerződéses vezetésé., Nem sokkal később a nagyabb vendéglátóhelyek is ösztönzést kaptak, hogy hatékonyabban működjenek — ezt szolgálta a jövedelemérdekeltségi rendszer elterjesztése. Mondhatni, hogy így szinte az egész szakma űi arculatot kapott — legalábbis az az arca megújult, amelyik a vendég felé fordul. Nem történt azonban számottevő változás a vendég számára láthatatlan vállalati központokban. Márpedig az üzlethálózatban bekövetkezett jelentős módosulások — és általában a gazdálkodással szemben támasztott követelmények — megkívánnák, hogy a vendéglátó . vállalatok központjai is korszerűbb feltételek között működjenek. • Sok az íróasztal Amint köztudott, a szerződéses üzletvezetők önállóan inté- -'zik a rájuk bízott vendéglátó- hely ügyeit, szemben a korábbi rendszerrel, amikor az alapanyagok beszerzésétől az árak kialakításán áf egészen az üzlet berendezéséig mindent a vállalati központ irányított. Hasonlóképp -önállósultak a jövedelemérdekelt- ségi rendszerbe bevont nagyobb vendéglátóhelyek is. még ha ezek számára néhány feltéte’t ma is a központ diktál. Bár akadnak még hagyományos, úgynevezett szoros elszámolást rendszerben működő vendéglátóhelyek, nyilvánvaló, hogy a válla,la,ti központok feladatköre, hatásköre egyfelől szűkült, másfelől úi irányítást módszeréket tesz szükségessé. A szakemberek, akik a vend,áglátó szakma reformját kidolgozták, azt várták, hogy a vállalati központok maguk is felismerik a megváltozott helyzetüket, s ehhez igazítják szervezetüket. Mivel az üzletek egy nagy csoportjával — a szerződéses vezetésbe adottakkal — a központoknak kevesebb a dolguk, arra lehetett számítani, hogy a központok csökkentik apparátusuk létszámát. Ez azonban — nagyrészt szubjektív okok miatt — nem, illetve csak kevés helyen következett be. Némely vendéglátó vállalat irodájában ma is annyi az Íróasztal, mint ameny- nyii akkor volt, amikor az üzletekét közvetlenül, a szó legszorosabb értelmében irányították. Amikor minden bevett forinttal elszámoltatták, amikor minden lépésüket megszabták, amikor minden döntést a központokban hoztak. Természetesen í az irányítás megváltozása-' nem csupán létszámcsökkentést kíván a vendéglátó vállalatok központjaitól, hanem új módszerek bevezetését is. Bár a szerződéses üzletvezetőik önállóak, bizonyos részfeladatok megoldásához szívesen vesznek igénybe külső segítséget. Az a szerződéses üzletvezető, aki a magasabb nyereség megszerzéséért személyes kapcsolatban akar maradni a vendégeké kel. tehát jelen kíván lenni az üzletben, netán maga óhajtja a törzsvendég elé tenni az ebédet, és aki maga állítja össze az étlapot, gondoskodik a személyzetről, kalkulálja az árakat, ellenőrzi a konyhát hajnalonta friss zöldségért húsért szaladgál, és mindeközben töri a fejét újabb vendégcsalogató, a forgalmat növelő módszereken — az ilyen elfoglalt üzletvezető szívesen venné, ha az egyszerűbb ügyek intézését másra bízhatná. Természetesen nem ingyen, hanem fizetség ellenében. Vállalkozás vagy tespedtség? Ilyen egyszerűbb ügy lehet például a gépek — konyhagépek, szeres karbantartása, az üzlet berendezési tárgyainak — szék, aszta,1, abrosz, tányér, pohár, evőeszköz, dekoráció — beszerzése, javítása, illetve mosatása, és sok más hasonló, mondjuk a kirakatüvegek tisztántartása. Az lenne a kézenfekvő, ha az ilyen feladatok ellátására az anyavállalat — a vállalati központ — vállalkozna. A szó szoros értelmében vállalkozna: felkínálná szolgáltatásait a szerződ,éses üzletvezetőknek, akik ezt megfizetnék. Ehhez azonban az kellene, hogy a központokban is kialakuljon a vállalkozói szemlélet, hogy a központok ilyen ajánlatokat tegyenek a szerződéses vezetőknek, és a feladatok ellátására szolgáltató csoportokat hozzanak létre. Meg kell mondani, hogy bár már hat esztendeje lenne mód és szükség a központok ilyen átváltozására, csak igen kevés helyen ismerték fel; az új rendszerben nem irányítani, hanem kiszolgálni kell a szerződéses vezetőket Még kevesebb helyen jöttek létre azok a bizonyos szolgáltató csoportok. Jó példaként a Hajdú megyei vendéglátó vállalatot szokás emlegetni, amely egyfelől alaposan csökkentette adminisztratív létszámát — az irodai dolgozók egy részét az üzlethálózatban foglalkoztatja —, másfelől vállalati gazdasági mun- kaközös'égeket hozott létre a szerződtéses üzletek kiszolgálására! Néhány más vendéglátó vállalat is próbálkozik hasonlókkal. a többség azonban, mint már említettük — a megújulásnak csak kevés jelét mutatja. A tespedtség láttán pedig felmerül az emberben: ugyan, mi tudná megújulásra késztetni a központokat? Hiszen ma a korábbihoz képest igencsak kényei, mes helyzetben vannak: a szerződéses üzletvezetők csak fizetik nekik a szerződésiben rögzített átalánydíjat, minek ellenében alig keli valamit is tenniük. A minisztérium törekvése A rendre befolyó tekintélyes summák — a licitálás során olykor felsrófolt átalánydíjak — majdhogynem munka nélkül juttatják jövedelemhez a központokat. Ami, és ez az igazán elgondolkoztató, akikor is garantálja- a vállalat . jövedelmezőségét, ha eközben több üzlete ráfizetéses. Ha a jövedelmezőség a szerződéses üzletek révén biztosra vehető, akkor ugyan mi készteti a vállalati központokat, hogy a közvetlen irányításúik alatt maradt üzleteket hatékonyabb gazdálkodásra ösztönözzék, hogy azokat is megújítsák, hogy azck is jobb, figyelmesebb szolgáltatást nyújtsanak a vendégeknek? így jutottak a szakma egyes vezetői arra a gondolatra, hogy létre lehetne hozni valamiféle elszámoltatási központot, amely valamennyi szerződéses vendéglátóhellyel elszámolási viszonyban állna: megkötné velük a szerződéseket, és kezelné a befolyó átalánydíjakat. Talán mondani som kell,- hogy a gondolat — amelyet a közelmúltban ismertettek a vendéglátó vállalatok vezetőivel — kemény ellenállásiba ütközött, sőt, felháborodást keltett. Sejteni lehetett ugyanis mögötte olyasféle szándékot, hogy a vállalatokat netán megfosztanák a biztos bevételi forrástól — a szerződésesek befizetéseitől —, minek következtében azok anyagilag igencsak megirendütnének. Mindenesetre rákényszerülnének, hogy — más forrás alig lévén — egyéb üzleteikből ."préseljenek ki magasabb bevételt, mert máskülönben könnyen csődbe juthatnak, és egyenesen" feleslegessé válhatnak. A Belkereskedelmi Minisztérium mindenesetre jó úton jár, amikor hatékonyabb tevékenységre próbálja késztetni a vendéglátó vállalatokat. Gál Zsuzsa Ötödik, javított kiadása jelent •meg dr. Bálint György Gyümölcsöskert című könyvének a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában. A tv-ből méltán népszerű „Bálint gazda” vallomással kezdi kötetét: „Gyermekkori. élményeim, tanulmányaim és személyes tapasztalásaim erősítették bennem azt a felismerést, hogy a kertészkedés az a tevékenység, amelyben minden ember közvetlen és személyes sikerélményre tehet szert... A gyümölcsöskert nemcsak a kertkedvelő családtag tulajdona, hanem az egész családé. Napfényt és levegőt, szabad mozgást talál itt a gyermek, egészséges időtöltést az idős ember, hasznos szórakozást a család felnőtt, dolgozó tagja és barátja. Zöld orvosság— szokták mondani a kertre. Gyógyír a bánatra és ok az örömre!” r. • Hogyan válik a kert, tényleg örömmé, zajos, feszültséggel telített mindennapjaink pihentető, kikapcsolódó helyévé? Ebben szeretne tanácsaival segíteni a szerző. Elsősorban kezdő kertészeknek készült átdolgozása a telekkel kapcsolatos tudnivalók között szól a kert ideális méreteiről, a telepítés, a csemetenevelés, -gondozás, a talajtan alapismereteiről, tanácsot ad öntözési, metszési problémák megoldásához. Fontos fejezet a kártevők és kórokozók elleni átgondolt növény- védelem. trAz én specialitásom" és a- „Termeljünk még szebb gyümölcsöt” című fejezetek már a „haladó” kertésznek szólnak: a szerző egyéni tapasztalatait, ötleteit közreadva. K. M. • az alsú-dunaVölgyi vízügyi igazgatóság meghirdeti eladásra AZ ALÁBBI HASZNÁLATBÓL KIVONT ANYAGAIT: 2 db ECA gőzkazán (52 tag),-- 1 db födém daru, 1 db 'habarcsszivattyú, 1 db görgős habarcskeverő, 1 db szárzúzó, 2 db 5 fm-es szállítószalag, i 1 db IZS 350 köbcentis motorkerékpár, 1 db betonkeverő MR—250, 1 db 3 tonnás pótkocsi, 1 db autógréder D 557, 1 db kompresszor KL 300/32. 1 db áramfejlesztő aggr. ESZD—10. ELADÁSI ÁR: megegyezés alapján. ClM: ALSÖ-DUNAVÖLGYI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG Anyaggazdálkodási Csoport. 6501 BAJA, Bajcsy-Zs. E. u. 8—10. Telefon: 11-059, 11-033/349. mellék. , Telex: 281-373 Ügyintéző: Kvalla József főraktáros. 870 t).v
