Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

• PETŐFI NÉPE • S 1986. november 10. QQzdo/óQpolitikQ y munko y Idjc/ílmcnijch ÖNTÖZÉSFEJLESZTÉS A KISKUNSÁGBAN L VILÁGGAZDASÁG Feltétel a bővített újratermeléshez I „Motorállamok” és lemaradók Bács-Kiskun megye 550 ezer hektáros mezőgazdasági terü­letének csupán huszadrésze — 27 ezer hektár az, ahová vízjogi engedélyt kértek. Az idén azonban mindössze 20 ezer hektáron pótolták mesterségesen a csapadékot. A Kiskunság­ban még ennél is rosszabb az arány. Az öntözésre berendezett területek felének eszközei, gépei elhasználódtak. Ezek a rideg tények, vagy ha úgy vesszük, az érem egyik oldala. A másik: a megyében negyedik éve, egyes területeken ha­todik éve, tart az aszály. A gazdasági év csapadékmennyisége nyolcvan év ‘átlagában 540 milliméter. 1981-től a gazdasági évek csapadékösszegének hiánya — halmozottan — 590 milliméter. Talajvizet a megszokottnál jóval mélyebben lehet találni. Az éremnek van egy harmadik oldala is — az, ame­lyik szempontunkból a leglényegesebb .— Bács-Kiskunban ma már folyamatosan végeznek meliorációt, amelynek „ko­ronája” az öntözöfürt (vagy -rendszer) kialakítása. A hazai . öntözésfejlesztési programban Bács-Kiskun megye kiemelt helyet foglal el. Ez be­látható időn belül, valószínűleg a VII., VIII. ötéves terv időszaká­ban, mintegy 23—25 ezer hektár öntözésbővülést jelent. A me­gyei hosszú távú vízgazdálkodá­si terv kidolgozásán most mun­kálkodnak a szakemberek, ebben a legnagyobb „falat” a Homok­hátság közepének öntözésfejlesz­tése. Ez azonban csak a távoli, jövőt jelezheti, talán az ezredfor­dulót. Ma a legnagyobb figyelem Ti- szakécske, Lakitelek, Tiszaalpár és Kiskunfélegyháza térsége fe­lé fordul. Ezeken a területeken a munkák folyamatosak vagy a ki­viteli tervezés stádiumában van­nak. Az öntözésfejlesztés ütemét alapvetően befolyásoló tényező a pénz, pontosabban: a rekonstruk­cióhoz, a beruházáshoz szükséges összegek szűkössége. A jelenleg érvényben levő ren­delkezések szerint az öntözés- fejlesztéshez, az üzemi adottsá­gok függvényében, 30—70 száza­lékos állami támogatás adható. A gazdaságok saját anyagi ere­jük mellett lehetőséget kapnak bankhitelre is, amely kamatainak mérsékléséről szintén tárgyal- nakn Nasyn szükség van a^segítn Régre .az:üzemek beruházást." le- ____ h etőségsinekisMgymértékí .íésöKümns.-iEq kenése miatt. Annál is inkább, mert a bővített — több szövet­kezet esetében az egyszerű — új­ratermelésnek egyik feltételévé vált az öntözés.' Öntözés nélkül. ... és öntözve. sr bnnrri Reményekre jogosító az az el­képzelés, hogy a jövő évtől a központi állami támogatást a me­gyei szakigazgatási szerv osztja el az üzemek között. Eddig ugyanis az üzemi öntözésfejlesz­tés támogatása, mértékének meg­határozása közvetlenül a Mező­pjAsto* rtottson nak. Példa erre a kiskunsági üzemek gépparkjának állapota. Mondhatnánk: ez már végképp nem az öntözésfejlesztés téma­körébe tartozik. Ez azonban ko­rántsem lehet igaz, hiszen a gaz­daságokban mindig a gazdálko­dás egészét kell figyelemmel kö­vetni. És ennek folyamatosságá­hoz megteremteni a feltételeket. Gál Eszter (Folytatjuk.) ■ A napokban haladta meg a fejlődő világ összesített adósságállománya fez ezer- milliárd dollárt. Sok fejlődő ország változatlanul igyek­szik átütemezési megállapo­dások révén lélegzethez, és persze újialhb erőforrásokhoz jutni, hogy lehetővé váljék a minimális gazdasági fejlő­dés. Ez a tragikus gazdasági ál­lapot legalább annyira jel­lemzi a „'harmadik világot”, mint az. hogy egyes orszá­gok sikeresen birkóztak meg a világgazdaság' csapásaival — az olajárrobbanás, vagy a mezőgazdasági árak lemor­zsolódásának, a konjunktúra lanyhulásának gondjával. A szaksajtó érzékeltetve a nagy­fokú differenciálódást, már nem Is egységesen a „harma­dik világiba” sorolja a több mint száz fejlődő országot, hanem a „negyedik vagy az ötödik világba”, a szerint, hogy az adott ország egyre inkább leszakad, vagy ellen­kezőleg, felzárkózik az élme­zőnyhöz. Made in Hongkong Mi a titka a felzárkózás lehetőségének? — kérdezik a közgazdászok és válaszukban azt hangsúlyozzák, hogy a talpon maradó, világgaz­daság1 súlyukat a megráz­kódtatások ellenére ás növel­ni tudó országok sajátos gaz­daságpolitikájuknak köszön­hetik á sikereket. Agresszív exportpotiltikát folytattak, gyors ütemben honosították meg a legfejlettebbnek- szá­mító iparágaikat, mégpedig a külföldi várnaiatokkal való szoros együttműködésben. Az ENSZ-statdsztlkák tanú­sága szerint az „ötödik világ” flgyélemre méltó sikereket ért el: fokozta világgazdasá- sági súlyát nem egy termék­ei csoportban. Közismert, hogy | a nyolcvanas években a leg- I fejlettebb tőkés országok I mérsékelt gazda-ági növeke- I dési ütemet értek él1, évekig | eltartott, amíg alkalmazkod- . I tak a második olailáremelés I határához. A hanyatló ipar- I ágakban ekkor meggyorsult I a termetósvlsszaeíés, amit a í, behozatal gvars ütemű vfsz- i szafovásta kíséri Hlyen kö­rültmények között sikerült a fejlődő viliág „motoráilamai- nak” megközelítőleg a leg­fejlettebb országok géppia­cának tíz százalékát megka­parintani az 1980, évi 5 szá­zalékos aránnyal szemben. Nőtt az „ötödik” viliág orszá­gainak súlya a vegyes ipar­cikkék, a fogyasztási iparcik­kek piacán is — éles ellen­tétben azzal, hogy ezen ter- toékcsopartok nemzetközi forgalma összeszűkült az adott időpontban. Közismert, hogy ma már az amerikai vásárló nagy valószínűséggel hongkongi inget, vagy dél­koreai cipőt emel le az eladó- pultról vásárláskor, olyan je­lentős súlyt képviselnek a délkelet-ázsiai országok egyes könnyűipari és textil­ipari termékek piacán. Az új gazdasági stratégia kapcsán azonban jóval több­ről van már szó, mint egyes elavult, a fejlett tőkés orszá­gokban visszqfejlődőben levő gyártmány fejlődő országból történő behozatalának felfut­tatásáról. A műszaki fejlődés élvonalába sorolható [termé­kek egyre nagyobb része vi­seli masán a „Gyártatták Brazíliában. Mexikóban, vagy Tajvanban” feliratot. Követő technológia Szakértők arról beszélnek, hogy új világkereskedelmi útvonal Van kialakulóban: visszaesőben van az az áru­tömeg. amely a legfejlettebb régiók, vagyis Nyugalt-Euró- pa és az Egyesült Államok között cserélt gazdáit és nö­vekvőben az ázsiai—amerikai termékcsere. Adatok szerint a fejlődő viliág exportált hír­közlési eszközeinek három­negyede. műszereinek fele, az adatfeldolgozó berendezé­seknek 60 százaléka kerül az Egyesült Államokba. A felsorolásból is kitűnik, hogy azoknak a fejlődő or­szágoknak Sikerült ígérete­sen bekapcsolódni a nemzet­közi munkamegosztásba a vi­lággazdaság válságos évedben is. amelyek a „kevésbé kon- junlotúiteérzékenyí’ (területe­ken vetették meg a lábukat. Közismert, hogy egy sor fej­lődő. Illetve (wortaPseta ország legfőbb gondja éppen az volt. hogy növelje kivitelét, olyan Időszakban, amikor (hagyo­mányos terményeivel, nyers­anyagaival csak alacsonyabb árat érhetett el a piacon. Az átlagosnál sokkal gyor­sabban növekedett viszont a legkorszerűbb műszaki szin­tvonalat képviselő termékek világkereskedelme, és érte el a 35—50 milliárd dollárt a nyolcvanas években. Ebből az összegből Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea egymaga több tmi'lliiárdot mondhat magáé­nak. Arról 'természetesen nincs szó, hogy e délkelet- • ázsiai és egyes latin-ameri­kai országok a „csúcstech­nológia” területén • hódítanák meg a piacot — az élenjáró technika kutatása, kifejlesztése és gyors sorozatgyártása válto­zatlan ül a legfejlettebb or­szágok, illetve azok monopó­liumainak privilégiuma. A jövő technológiáiéit „követő” műszaki színvonalú eyárt- mányaikiksl viszont erősítet­ték nemzetközi helyezésüket. Aki újít — az nyer A fejlődő országok eg} csoportja •; mezőgazdasági adottságai és egyéb gazdasá­gi körülmények miatt azt te­kinti elsődlegesnek, hogy szűnjék meg a legfejlettebb országok protekcionizmusa és ezáltal legyen nagyobb lehe­tőség a mezőgazdaságiter- mény-exportra, vagy a nyers­anyagok, bányatermékek ki­vitelére. A másik csoport el­sősorban oly módon szeret­ne jelentősebb iparitermék- exporitőrré válni, hogy előnyt húz az alacsonyabb bérekből — ők elsősariban abban lát­nak- esélyt, hogy a hagyomá­nyos _ iparcikkek forgalmát bővítsék. A nyolcvanas években e választási modellek egyike sem bizonvülit sikeresnek: sem a kereslet, sem a világ­piaci árak mozgása nem ked­vez a mezőgazdasági ter­mény, Vagy a hagyományos iparcikk-értékesítésnek. A -„gyorsam fejlődő országok” csoportja a felzárkózás más­fajta útját válps-totta: erő­teljesen támaszkodott az élen­járó technológia behozatalá­ra és Ily módon tartósan bő­vítette a kivitelit. Marton János ELLENŐRÖK A PARTON — GUMICSIZMÁVAL A VÍZBEN őszi halászat a Tiszán A kopogósra száradt, gödrös út úgy dobálja a Polski Ftatot, akár a pingponglabdát: vissza kell kapcsolni a kettes sebességbe. Előttünk a Tiszaalpár! Búzakalász Tsz terepjárója tempósabban bukdácsol, el­tűnik a maga kavarta porban. Riadalomra még sincs ok: itt ez az egyetlen út,, letérni sem lehet róla. Balról a Tisza tőserdei Holtága, jobbról kukoricatarló szegélyezi. Esős Időben járhatatlan az út, mű- velheteden a termőföld: nincs az a gép, amelyik bele ne ragadna. Ta­lán a víz könnyebb megélhetést ad az e tájon élőknek? • Hálóban a zsákmány. (Méhest Éva felvétele) gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium jogkörébe tartozott, az elosztásban a megyei felügye­leti szérynek csupán véleménye­zési lehetősége volt. Jövőre — ha a tervezet jóváhagyásra kerül — a kapott keretet a megyei szak­vezetés bontja meg, messzemenő­kig figyelembe véve a támoga­tásra igényt tartó üzemek hely­zetét, elképzeléseit és lehetősége­it.,. Nem támad lelkiismeretfurda- lásom, hogy leírjam: az öntözés­fejlesztésnek nem lehet sem technikai, sem szakemberhiány az akadálya. Mégis meg kell em­líteni mindkét témában egy-egy dolgot. A mostani megyei öntö­zésfejlesztéshez rendelkezésre állnak a gépek, eszközök. A szo­cialista országokból származó gépeknek „nyílt útjuk” van — az eddigiek szerint — a gyártól a gazdaságokig. Sőt lehetőség adó­dik — ha van az üzemnek dol­lárkerete — ezeken kívül tőkés gépek vásárlására is. Szembetű­nő, hogy e választékhoz a hazai mezőgépipar nemigen járul hoz­zá. +j, A másik téma az emberi hát­tér. A termelőszövetkezetek el­nökeit ötéves ciklusra választ­ják. Az ebben az időszakban felvállalt terheket nem bizonyos, .hogy végig az ő felelősségükkel viseli a gazdaság. Márpedig, ha ez a felelősségtudat erős a szö­vetkezeti vezetőben, igyekszik — lehetséges és meggondolt* módon — az egyenletes, törés nélküli ' gazdálkodást megalapozni. A va­lamikori szép mondás, hogy a nagypapa az Unoka örömére ül­teti a diófát, ilyen szempontból nem múlhatja Idejét. A meggon­dolandó csak az, hogy ezekből a terhekből mennyit, meddig és hogyan vállalhat úgy a vezető, hogy tudja: az utódok is képe­sek lesznek viselni. Anyagi lehetőségeik szorításá­- ban inkább a hamarabb jövedelT met hozó, gyorsan kézzelfogható eredményt produkáló beruházá­: sokat helyezik előtérbe. Nem be­szélve arról a szem elől nem té­veszthető tényről, hogy még ezek­re a gyorsan „pörgő” befekteté­sekre is nehezen vállalkozhat­Legkorszerűbb áz „élőlánc” Elérjük a szikrai holtágat, in­nen már csak a széles gumis nagy kocsi bírja a terepet. Ká­dár Mihály, a szövetkezet halá­szati főágazatának vezetője nem tesz megjegyzést a lehetetlen út­viszonyokra: a szárazföldi nehéz terep jelenti a legkisebb akadályt a halászok munkájában. Az úttalan út végén tartály­autó áll, gumicsizmás férfiak al­kotta „élő lánc” köti össze a víz­zel. A partra húzott hálóból a halak nagy, műanyag edénybe kerülnek, amit a láncban állók kézről kézre adnak. Ez a „leg­korszerűbb technológia”, amit a természetes vizek lehalászásá­nál alkalmazni lehet. — A tógazdaságoknál más a helyzet — magyarázza Kádár Mi- hály —, egyenletes terepen tech­nikailag megvalósítható a „kiter­melés”, a mozgatás gépesítése. — Szövetkezetüknek van~e mesterséges tógazdasága? — Birtokunkban nincs, de Csongrád megyében bériünk 74 hektárt. Az itthoni vizeinket a Tisza és holtágai jelentik, össze­sen 234 hektáron. De ennél 50 hektárral többel gazdálkodunk, ez a szikrai holtág ugyanis, ahol most vagyunk, nem a miénk. A part és a tartályautó közöt­ti lánc a mérlegelésnél megsza­kad: Kanalas Mihály halászati ágazatvezető méri és jegyzi a ra­kományokat. — A mai napig 110 mázsa bu­sát fogtunk — számol be —, de még korántsem végeztünk. Egé­szen biztos, hogy meglesz a ter­vezett 150 mázsa busa ezen a te­rületen. — Es akkor elmondható, hogy jó fogás volt? — Most már talán igen. Az utóbbi években sajnos a jó fo­gás egyáltalán nem volt egyenlő a nyereséggel. Busásan fizet-e a busa? Rossz idők jártak mostanában a halászatra. A korábban évekig oly busásan fizető busa exportja egyik napról a másikra beful­ladt, s ennek bizony a termelők adták meg az árat. Stílusosan: megyénkben is volt olyan tsz, amit ez a tevékenység „nyomott a víz alá”. Hasonló sorsra jutott a Tiszaalpár! Virágzó Halászati Tsz, amely ez év tavaszán beol­vadt a Búzakalászba. — A nagy szövetkezeten belül kisebbek a halgazdálkodás költ­ségei — mondja a főágazat-ve- zető —, ugyanakkor jobb a ki­szolgálás: nagyobb a géppark, több a jármű, felkészültebbek, vagyunk a javításra, nagyobb a' közös kalap, esélyeink a beruhá­zások megvalósítására jobbak. — Tehát biztatóbb így a jövő? — Már csak azért is, mert a busa exportja ismét beindult. — Belföldön nem értékesítik? — Dehogynem. Csak jóval ke­vesebbet tudunk eladni, miAt amennyi szeretnénk. A -búsát nem nagyon ismerik itthon, ide­genkednek tőle. Túl azon, hogy ízletes és sokféleképpen elkészít­hető, lévén növényevő, termelé­si költsége-viszonylag alacsony, ez a legolcsóbb halfajta. Az élő busa kilója negyven forint, a feldolgozotté körülbelül duplája. — Ezt is soknak tartom. — A hal termelési önköltsége nem kevés, a pontyé . például 60—65, úgy átlagosan a minden­fajta halé 37—40 forint. Ezért annyi az ára, amennyi. Erősen tartja magát viszont az előítélet, ami az összes többi, tehát a ser­tés-, szarvasmarha-, baromfi- mö­gé utasítja a halhúst. Pedig kor­szerű, egészséges táplálék, orvo­sok a megmondhatói. Hej» halászok, horgászok...! Óvatosan leereszkedünk a sza­kadék os parton. A víz széle híná- ros, zöldes-fekete. Csónakba ülünk. Az akkumulátorból táplálkozó kis­motor szinte hangtalanul mű­ködik. A természetes vizeken még a halászok sem használhat­nak benzinmotoros csónakot. Túl­oldalt már partra húzott háló vár bennünket, az iszapos vízbe bokáig, féllábszárig merült fér­fiak csónakba dobálják a bősé­ges zsákmányt. De valahogy úgy, mintha a parton állóknak számlálnák, csipkelődő, kedé- lyeskedő, pergő beszédükből is erre lehet következtetni. Mint megtudom, ez nem képzelődés. A szikrai holtág ugyanis a Magyar Horgász Szövetség Bács-Kiskun Megyei Intéző Bizottságáé: ebből a vízből a Búzakalász Tsz csak az általa telepített busát foghatja ki. Csakhogy a lehalászás közben sok másfajta hal is a hálóba ke­rül: az épeket visszadobálják, a sérülteket a halászok elviszik ugyan, de értékének megfelelő mennyiségű nemes ponttyal kár­pótolják a horgászokat. A nagy őszi lehalászásnál a kecskeméti Hírős, a félegyházi, az alpári horgászegyesület, illetve az inté­zőbizottság képviselői is jelen vannak. Óriási amurt emelnek magas­ba a csónakban állók, szinte dia­dalmasan : — Micsoda zsákmány?! — ki­áltják a partra. — Megvan vagy tíz kiló! — Aztán: zutty! Visz- szadobják a vízbe. Az is a hor­gászoké. Tánc a hálóban Legközelebb busából találnak ritka nagy példányra, most a hor­gászok riposztoznak: — Annak én kopogtam a cső- inakban, tudod-é?! Azért került a hálódba! — Miért kell a busának ko­pogni? — kérdezem meglepődve. — Attól megijed és úszni kezd. Nekimegy a vízben kifeszí­tett hálónak, visszafordul, és „besétál” a félkörben kifeszített hálóba, a tanyába. Máris fogoly. — Itt, a parton már csak ver­gődnek, csapkodnak, de a tanyá­ban —, mert arra hiszik a me­nekvés útját —, kiugrálnak a vízből. Nagyon szép látvány, ahogy hatalmasakat ugranak, ezt nevezik busatáncnak. Mikor Erzsébet megrázza szoknyáját Akár a vízben dolgoznak, akár a csónakban, akár a parti „élő­láncban”, a halászok ruhája vi­zes lesz. Munkájuk emellett fi­zikailag is nehéz és nem kevés tapasztalatot, ügyességet igényel. — Nem könnyű mesterség ez — mondja Kádár Mihály. — Pél­dául a sertéshizlaló figyelemmel. kísérheti munkája eredményét, de mi nem látjuk, mi van a víz­ben. Küldünk olykor vízmintát a MÉM Növényvédelmi és Agroké­miai Központnak, de inkább a hozzáértés, tapasztalat alapján „lőjük be” az úgynevezett népesí- tési optimumot. Ha kevés halat telepítünk, a víz nincs gazdaságo­san kihasználva, ha sokat, akkor a hal nem gyarapodik. Akkor dolgozunk jól, ha a telepítéskori súlyuk négyszeresére növekszik három év alatt., A most kifogott zsákmány nagy része teleltetőbe kerül, tavasszal pedig vissza a helyére, a termé­szetes vízbe. A szikrai holtág kéthetes lehalászását befejezve, munkájukat Tiszaugon folytatják az alpáriak. — Meddig tart az őszi lehalá­szás? ■ — Amikor az Erzsébetek meg­rázzák szoknyájukat és leesik a hó, abbahagyjuk, de csak átme­netileg. Folytatjuk, miután a víz annyira befagyott, hogy elbír bennünket. Akkor léket vágunk, leeresztjük a hálót — és kezdődik a téli halászat. Almási Márta I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents