Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

gQzdQ/QQpolidhQ v munko y Idjc/ílmcnyck PETŐFI NÉPE • * 1980. noVember 0. Harminc év gazdaságpolitikája írta: Csikós-Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke H azánk gazdaságtörténe­tében a második világ­háborút követő négy év­itized a szocializmus építésiének jegyében telt el. A szocialista gaz­daságpolitika minősítésekor még­is Indokoltan teszünk különbsé­get az 1956. november előtti,' és az azt követő időszak között. A szocialista építőmiunka .eiaß évtizede, annak minden sikere ellenére, súlyos hibákkal volt ter­hes. Ezt leginkább a gyors ipa­rosítás célzatával meghonosított agrárellenes irányzat és a mező- gazdaság erőszakolt koüektivl- zálási kísérletei idézték elő. Emellett az ország lehetőségeit messze meghaladó beruházások hiánygazdálkodást teremtettek. Ez utóbbi viszont a kicsinyes . di­rigálás gyakbrlatát honosította meg, amihez a szocialista terv- gazdaság jelszava szolgált Ideo­lógiai alapul. Mindez társadalmi elidegenedéshez vezetett, ami vé­gül is az 1956. évi tragikus ese­ményekben fejeződött ki. Ez volt a helyzet, amit az ellenforradal­mi erők a maguk javára szeret­tek volna kihasználni. Az ellenforradalmi események szétzilálták a népgazdaságot. De a kommunista párt újjászerve­zése és a forradalmi munkás-pa­raszt kormány . megalakulása nyomán a gazdaság 'konszolidá­ciója meglepően gyorsan ment végbe. Az ipari termelés 1957- ben 6 százalékkal haladta meg az 1955. évi szfayonalat. Ebben a baráti országok'' nagyarányú és kedvező feltételekkel nyújtott hi­teled is szerepet játszottak. A Szovjetuniótól kapott hitelekből rendezni tudtuk a tőkés viszony­latiban fennállt, országunk szá­mára terhes, rövid lejáratú fize­tési kötelezettségeinket. A reform és előzményei Megértek a feltételek a gaz­daságfejlesztés tervszerű alapok­ra helyezésére. ' Az országgyűlés törvényerőre, emelte az 1958— 1960-as időszakira, szóló három­éves tervet. Ez valójában a gaz­dasági konszolidáció terve volt. A feladat az iparban egyértel­műen adott volt. Egészségtelenül magas volt a befejezetlen beru­házások állománya. Az 1953— 1956-os időszakban sok beruhá­zás állt le, lassult a kivitelezés. Ezáltal jelentős társadalmi tőkék maradtak befagyasztva, A koráb­ban megkezdett beruházások be­fejezése a termelési szerkezet ja­vításával nyitott uitat a gazdaság növekedésépek. A gazdasági kon­szolidáció 1959-ben előrehaladott szakaszba jutott: a tervszerű fej­lesztést ötéves tervibe lehetett foglalni. A hatvanas évtizedben viszont olyan — előre nem tervezhető — események következtek be, ame­lyek a gazdaságpolitikát eltérí­tették a középtávú tervek alap­jául szolgáló hipotézisektől. A második ötéves terv (1961—1965) időszakában, a mezőgazdaságban végbement szocialista átszerve­zés, a harmadik ötéves terv (1966 —1970) időszakában a gazdasá­gi reform „nem tervezett esemé­nyek” voltak. Ezekhez fűződnek egyben a hatvanas évek legna­gyobb sikerei. Ezeket a sikereket az 1957-ben bevezetett , új gazdaságpolitika alapozta meg. A gazdaságpoliti­kai hibák feltárására 1956-ban közgazdasági bizottság alakúit, amely viszonylag rövid idő alatt végezte el munkáját, és javasla­tait átfogó dokumentumban ter­jesztette élő. Javasolta, hogy a kormányzati tervezés számára új kritériumokat határozzanak meg; olyan politikát folytassanak, amelyben a mezőgazdaság és a tercier szektor az iparral össz­hangban fejlődik. A gazdaságsza­bályozást különítsék él a terve­zési rendszertől, vagyis a köte­lező tervmutatókat gazdasági esz­közökkel helyettesítsék. Vezessék be a vállalati önállóságot a nye­reségérdekeltség alapján; a di­rekt beavatkozást a fontos fél­adatokra korlátozzák. Olyan ár- és jövedelempolitikát folytassa­nak, amely összhangban, van a piaci mechanizmus aktivizálá­sával. A versenyt iktassák be a tervezési rendszerbe abból a célból, hogy a kínálat jobban iga­zodhasson a kereslethez, és a gazdasági környezet jobban ked­vezzen a műszaki fejlesztésnek. A Magyar Szodallsta Munkás­párt elfogadta ezeket az ajánlá­sokat, mint az új gazdaságpoli­tika alapvető keretét és a cselek­vés vezérfonalát. Jelentős intéz­kedések történték 1957-ben. Min­denekelőtt az agrárpolitikában ment végbe alapvető fordulat. Megszűnt a mezőgazdasági ter­mékék beadási kötelezettsége. A falu és város kapcsolatát a gaz­daságpolitika az áilaimi szabad felvásárlás és szerződéses rend­szer keretei közé illesztette. Az árutermelésben való anyagi érde­keltséget új alapokra fektetett árpolitika és költségvetési támo­gatási politika teremtette meg. Az egységes mezőgazdasági ár­rendszer és a nagyüzemi felár a kisárutermelés perspektíváját és a szövetkezeti nagyüzemek létre­hozásában váló ' érdekeltséget egyaránt szolgálni kívánta. Az 1957. évi fordulatot az 1960— 1962-es esztendőkben a kisóru- termelő parasztgazdaságok ter­melőszövetkezetékbe tömörülése tette teljessé. | Fejlődésünk aranykora Változásokra került sor a nem mezőgazdasági szektorokban kö- " vetett gazdaságpolitikában is. A Minisztertanács ■ elvi határozat- bán. szögezte le: a kormány tag­jainak megítélésére bízza, hogy az ágazat számára kötelező terv­feladatok végrehajtásában fenn­álló félélősségüknek a vállala­tokra lebontott térvmutaitók kö­telező előírásával tesznek eleget, vagy pedig közgazdasági eszkö­zöket, kereskedelmi módszereket alkalmaznak. Deklarálták a nye­reségérdekeltséget. Bevezették a dolgozók nyereségrészesedését. Hatályon kívül helyezték az egy­séges és központi bértarifa-rend­szert. A bérszabályozás autonóm vállalati üggyé vált, aminek a kormány a munka alapfeltételei, valamint a munkakörönlkéniti al­só és felső bérhatárok meghatá­rozásával állított korlátokat. Az 1956 után bevezetett új gaz­daságpolitikát. fejlesztette tovább az 1968. évi gazdasági reform. Ez szüntette meg a gazdasági folya­matoknak a kötelező központi tervdirekitívákon alapuló szabá­lyozását. A vállalati önállóság, a hozott döntésekért viselt felelős­ség és kockázatvállalás vált a gazdaságirányítási rendszer egyik fő etemévé. Az 1968. évi gazda­sási reformmal a rögzített árak egy része maximált árrá válto­zott. és széles körben tették le­hetővé az árak szabad vagy ár- korlátok közötti mozgását. A ha­tósági árrendszerről a vegyes ár- mechanizmusra való áttérés a tervszerű áralakulást a szelektív árpolitika ügyévé változtatta. Az 1967—1974-es időszakot fel­ölelő. elemzés világosan megmu­tatta a gazdasági reform nyomán bekövetkezett pozitív változáso­kat. Ebben az időszakban a gaz­dasági növekedés évi átlagban 1—2 százalékkal’ felgyorsult, és évente 7 százalék körül mozgott. A munkatermelékenység fokoza­tosan a növekedés egyedüli for­rásává vált.' Dolláirviszon ylatban a korábban krónikusan deficites fizetési mérleg problémája meg­szűnt. A fejlődés kiegyensúlyo­zott volt. Devizatartalékok gyűj­tésére is lehetőség nyílt. Ezt nem az import visszafogásával érték el. sőt a lakosság ellátásában az import részesedése számottevően nőtt. Miközben az életszínvonal növekedésének üteme meggyor­sult, az áruellátás is javult. Csökkent a hiánycikkek szánta, pontosabban szólva, néhány ti­pikus termékre korlátozódott. A gazdaságtörténelemnek ezt a sza­kaszát jogosan lehet a magyar gazdaság aranykorának tekinteni. Éhben a kedvező fejlődési fo­lyamatban okozott — hosszú le­járatúnak tűnő — törést a vi­lágpiacon 1973-ban végbement első. valamint az 1979/80. évi má­sodik olaj árrobbanás. A magyar energiamérlegben kereken 45 százalék az import részaránya, és a kőolajszükséglet mintegy 80 százalékát a behozatal fedezi. Így adódott, hogy a cserearány húsz százalékkal romlott, ami a külkereskedelem-érzékeny ma­gyar gazdaság számára a nemze­ti jövedelem 10 százalékának el­vesztését jelentette. Ennék elle­nére az 1974—78. ötéves időszak­ban a gyors növekedés még tar­tott; évi átlagban 5,3 százalékot ért el. De ez már az egyensúly­bomlás jegyében ment végbe; rubel és nem rubel viszonylat­ban egyaránt nagyarányú eladó­sodás következett be. Ennék a fo­lyamatnak az 1978 végén végre­hajtott gazdaságpolitikai fordu­lat vetett'véget. Új szakasz új programmal A gazdaságpolitikai fordulat két jellemzője az egyensúly prio­ritása a növekedéssel szemben, továbbá az életszínvonal priori­tása a gazdaságfejlesztéssel szem­ben. A prioritások megfogalma­zásakor még az volt a feltétéle­zés. hogy a ‘megnehezült nem­zetközi feltételiek mellett külföl­di eladósodás nélkül évi csak­nem 3 százalékos növekedésre nyílik lehetőség, és éhhez a nem­zeti jövedelemnek a félhalmo­zásra fordított hányadát a ko­rábbi 25 százalékról csak 20 szá­zalékra kell csökkenteni. Ma már megállapítható, hogy az új nö­vekedési pálya kialakítása igé­nyesebb és a vártnál nehezebb feladat. Ebben annak is szerepe van, hogy a KGST-n belül fokozódott a természeti ’erőforrások szűkös­sége, és a növekedési zavarok miatt a beruházásokat szinte mindenütt mérsékelték. Mindez súlyosan érinti a magyar gazda­ságot, A KGST-lben a természeti erőforrások fokozódó relatív hiá- nva. leginkább nálunk fokozta a világpiacra utaltságot, miután a mi gazdaságunk a' legszegé­nyebb ilyen erőforrásokban. A KGST-országokban a növekedé­si ütem csökkenése exportlehe­tőségeinket csökkentette, miután a tőkejavak exportszerkezete a KGST-n belüli elvárások szem előtt tartásával, . tervkoordiná­cióval. termelési kooperációkkal és szakosítási megállapodások­kal alakult ki. Mindehhez iárul a KGST-n belüli igényesség fo­kozódása ami növeli a transzfe­rábilis rubelért exportált termé­kek szabad deviizabefektétését... Sajátos strukturális probléma adódott, amelyen úrrá • tudunk lenni. De ez feltételezi a KGST- együttműködés terén mutatko­zó tartalékok mozgósítását; a KGST-.mechanizmus ezt lehető­vé tevő átalakítását; a világpiac felé történő nyitást: a világgaz­daságban' érvényesülő kereske­delmi konvenciókhoz való jobb alkalmazkodást; á belső növeke­dési taiitai’ékok mozgósítását. Ehhez kívánt a' gazdaságirá­nyítási rendszer továbbfejleszté­séről 1984-berí hozott párthatáro-. zaf. vai’lam!nt az ezen alapuló 1985. évi kormányhatározat átfo­gó programot adni. Erre építve jelölte meg az 1986—90. éveket átfogó VII. ötéves terv a gazda­sági stagnációból kivezető utat, és határozta meg az évi 8 szá­zalékos gazdaságnövekedés kör­vonalait Ez az ipari termelés fokozatos dinamizálását állította a figyelem előterébe, aminek 1986-ban első biztató jelei már mutatkoznak. A SZERVEZÉST ÉRDEMES TANULNI Megtakarítás befektetés nélkül A NOVORG Kereskedelmi Szervezési Intézet munkaszervező. leányvállalata nevével a közel­múltban találkoztam, a vállalat közreműködött az önkiszolgáló boltok pénztárosainak Kecskemé­ten rendezett X. országos, verse­nyén. Kuthy Tamás igazgatótól megtudtam, hogy a leányvállalat az idén július 1-jén alakult. — HarmincEin vagyunk, vala­mennyien felsőfokú képesítésűek. Feladatunk a kereskedelmi mun­ka korszerűsítése^ az új szervezé­si módszerek kidolgozása, adaptá­lása. Mondhatnám azt is, hogy vevők vagyunk mindarra, ami ésszerű és gazdaságos ebben a témában — kezdi a beszélgetést. — Ezek szerint összevonták i szellemi erőket? — Így van, anyagi eszközöket nem kötünk le. Valamennyi mun­katársiunk önállóan szervez, ku­tatja az új módszereket. ■ — Ésszerűsítésekkel, befektetés nélkül jelentős összegeket taka­ríthatunk meg. — Ezt akarjuk, már van gya­korlati példánk, hasznosítjuk a külföldi tapasztalatokat . is. . Mo­delleket dolgozunk ki. — Ltenne szfvep erről néhány szót mondani? — Egy angol szervező céggel léptünk kapcsolatba. Mi alakítot­tunk ki először együttműködést nyugati menedzselő vállalattal. A budapesti Corvin Áruház cseme­gerészlegét alakították át közös javaslataink alapján. Most dolgo­zunk a ruházati osztály korszerű­sítésén. — Melyik üzlet tetszett Kecs­keméten? —r A piac melletti ABC-áru'ház, amelyet az Univer Áíész nemrég egyedi terv alapján épített át, tetszetősebbé vált a-belső kikép­zés. Szerintem érdemes volna „el­adni” az áru elhelyezésének ezt a formáját. — .Az üzlet belső arculata be­folyásolja a vevő közérzetét, ugyanúgy, mint a kiszolgálás lég­köre. — Igaza van, abból indulunk ki, hogy a kereskedelem emberi kapcsolatok láncolata. A vevő kedvében keil járni, hogy jó köz­érzettel távozzon az üzletből, az­zal az elhatározással, ide máskor is visszatér. Mindennek feltétele a jó áruválaszték előteremtése is, ami szintén szervezési feladat. Kereskedő Sándor KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE a»i GAZDASÁGI JELZŐSZÁMOK ■ Megnevezés 1986.1—ül. negyedév az 1985. I—III. negyedév . %-ában §§ IÉÉP« SZOCIALISTA IPAR A termelés* 102,8 A foglalkoztatottak száma 99,9 Az egy foglalkoztatottra jutó termelés* 102,9 A megyei székhelyű vállalatok, szö­vetkezetek összes értékesítése** 106,8 Ezen belöl: külkereskedelemnek 108,9 KIVITELEZŐ ÉPÍTŐIPAR A saját építési-szerelési tevékenység** 93,5 Az építési-szerelési tevékenységen foglalkoztatott fizikaiak száma, 94,5 Ast egy építési-szerelési tevékeny­ségen foglalkoztatott fizikáim jutó saját építési-szerelési tevékenység értéke** 98,9 KISKEREKEDEIJVn ELADÁSI FORGALOM Élelmiszerek és élvezeti cikkek 107,5 Vendéglátás 104,4 Ruházati cikkek 108,1 Vegyes iparcikkek 112,8 ÖSSZESEN 'd • . 110,1 "Terméksorok alapján. **Osszehason!fthatő áron. Számítógéphez kapcsolt blokkolóóra Rugalmas munkaidőben dolgo­zik a Jászberényi Lehel Hűtőgép­gyár ötezer dolgozója. Ezért — és a munkaidőalap védelméért — új, • számítóközponthoz kapcsolt blokkolóórákat szereltek feL Ezek a dolgozók adatait tartalmazó kó­dolt műanyagkártyával működ­nek, s a számítógép pontosan jel­zi, ki, mennyit volt távol, meny­nyi időt töltött munkában két fizetés között. A korábban egy- egy féldecire „kiugró” dolgozók becenevet is - adtak már a készü­léknek, rumrablónak nevezték el. Képeinken: • Munkakezdés. • A számítógépes központba futnak be az érkező adatok, amelyeket tárolnak, és ezek alapján készül el a fizetési lista. Marad-e Rózsa István? Nagy gond, nagy öröm az otthonteremtés. A mindig másoknak építő kőműves számára ritka ün­nep, amikor a magáén dolgoz­hat _ tÁ Rózsa István, a Dutép ága­zati kiváló brigád ' címet el­nyert* Hunyadi János szocia­lista* brigádjának a vezetője már régóta gyűjtögetett új la- kásrSi Elhatározta: amit lehpt, ma­ga csinál, így olcsóbb, így ki­futja az öss zespórolt pénz. Kért egy hórfap fizetésmél- küli szabadságot.’ Megkapta. Napi 14 órát dolgozott, de így is mai^dt. tennivaló. Be kellepe fejezni a ^mun- kát, mielőtt leesik a ho, mi- * előtt fagy repesztgeti a téli világot. Fogadott segédmunkást. Csaknem háromszor annyi órabért fizetett neki’, mint amennyit ő keres a vállalatnál. Segítettek az ismerősök, a rokonok. . Még egy hónapi munkájára volna szükség a beköltözés­hez. A vállalat vezérigazgatója elutasította az újabb fizetés- mélküli szabadság . engedélye­zéséért folyamodó kérését. Érthető! Határidők szoron­gatják a Dutépet, sok család várja, hogy mielőbb birtok­ba vehesse drága pénzen vá­sárolt lakását. Senkit sem nél­külözhetnek. Több tucatnyi kellene Ró­zsa Istvánokból, ha találná­nak. Tekintettel érdemeire (meg­nyerte az országos Ki minek mestere? elnevezésű kőműves . szakmai-politikai vetélke­dőt, a megyeszékhely tanácsa Településfejlesztési eműékpla- keitteQi ismerte él társadalmi vállalásaikat, jó munkájukat, 1985-ben 80 munkanapot tett ki többletmunkájuk) a válla­lat vezetője tudatta: máskor szó -lehet kívánsága teljesíté­séről. Most számítanak rá. Az a Rózsa István, aki egy szót sem szólt, amikor a Dutéptöl eltávozott munka­társait mint nálánál kétszer- háromszor többet kereső al­vállalkozókat látta viszont az építkezéseken, ‘ aki a pénteki murakámap megnyújtását ja­vasolta a vállalati érdekekre hivatkozva, aki számára a nü mindig megelőzte az ént, most a távozás gondolatával fog­lalkozik. Szomorú volnék, ha nem találnának az egyéni és a vál­lalati érdekeltséggel nem fe­leselő megoldást. Oly sok selejtgyárosmak, munkakerülőnek megbocsá­tottak az évek folyamán a munkaerő-gondokkal küsz­ködő építőiparban. Talán rpég- isosak kaphatna egy-két hét hosszabbítást a saját otthonit teremtő brigádvezető. Ez az eset volna az, amikor a kivé­tel igenis erősítené t- a kü­lönben helyes — szabályt. Főművezetőjétől tudom :.-Ró- zsa István volna a legszo­morúbb, ha búcsúzni kellene vállalatától... H. N. Kőolajvezeték Építő Vállalat Kecskemét, Szentgyörgyi u, t n. alatti 500 m3 alapterületű fűthető faházát raktá­rozás vagy iroda céljára HNossza.bb időre bérbe adja Ugyanitt 50 tő elszállítására alkalmas konténerblokk is bérleti díj ellenében kiadó. Érdeklődni, a helyszínen. Levélcím: KW. Siéfok, Tanácsház u. 5. munkásellátási öá. osztály Telefon: 84-12-311/276.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents