Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

ARANYAT ÉRŐ ÖTLETEK A jászszen ti ász lói Szabó András harmincnégy eszten­deje méhészkedők. Jelenleg kétszáz családja van. Azon méhészek közé tartozik, akik igyekeznek a méhek sze- retetét továbbadni. Jászszentlászlón sokan gyermek­ként, felnőttként tőle tanulták a szakmát. Most azok­nak szeretnénk segíteni, akik egy-két családdal, szak- könyvek segítségével kívánják elkezdeni a méhészke­dést. A méhész sikerének feltétele: A4 jó legelő, kedvező időjárás, szakértelem, jó anya, jó méh és alkalmas kaptár. Jöve­delmének forrásai: méz, pempő, virágpor, anya, viasz, propolisz és raj. Egy-egy család termelését az anya milyensége, egészségi állapota határozza meg. Anyát legjobb ha vásárol a kezdő, s nem nevel. Az első, amiről győződjön meg: ne legyen fertőzött a méhé­szet, ahonnan beszerzi. Ehhez ta­nácsot annyit mondhatok: meg­látszik. Utána vegyük szemügyre magát a felkínált anyát. Az öregség, kimerültség, betegség, gyenge képesség miatt keveset petézik. Naponta 1500-at kell le­raknia. Herét akkor petézik, ha nem párzott. Ha nem rak petét, akkor eltömödött a pete vezetője. Ha petéjéből semmi sem kel ki, afásítás elpusztul. Ez azt jelenti, hogy rossz az anya genetikai öröksége. Mindebből látszik, nem könnyű a jó anyát megtalál­A jó anya februárban megkez­di a petézést, s fokozatosan mind többet lerakva a főhordás idejé­re, az akác virágzásra a jó család 60—70 ezres égyedszámú lesz. Ezektől biztonsággal várhatunk 20—30 kilogramm mézet. Mondhatnék többet is, mert pör- 'gettem már 63 kilogrammot egy családtól, de a kezdőt nagy csa­lódás éri, ha sokra számít és ke­veset kap. Ezért elégedjünk meg a 20—30 kilogrammos átlaggal. A virágpor hordása idején már elkezd szaporodni a család. Ilyenkor újabb és újabb keretet „kérnek". Már a főhordáshoz készülnek. Ha ennek a két- három keretnek a berakását el­hanyagoljuk, zugépítményt, böl­csőt húznak és idő előtt rajzás­hoz készülnek. Ez fontos a saját anyanevelés­kor is. Én évek folyamán össze­válogatott családokkal fogok hozzá. Főhordás előtt 30 nappal a nyárfaágból készített mester­séges bölcsőben nevelt anyát át­helyezem a párosító kaptárba. De előbb ezt az anyát nevelő csa­lád népéből betelepítem. Ilyen­kor a főhordás idején a termelő kaptáraimmal már elvonultam a vándorlegelőre, ugyanígy a többi falusi kaptár is messze van. így elérhető közelségben csak a sza­porításra kiszemelt családok" maradtak. Nyolc napon belül . megtörténik a párzás. A főhor­dás után a kicserélésre szánt anyákat eltávolítóm, helyükbe a pároztatóban lévő, megterméke- nyítetteket helyezem. Jól anyást- tani kevesen tudnak. A legfontosabb, hogy az elvétel után két órával az új anya ott le­gyen, mert az anyátlan család két óra alatt „lelkileg"-jelkészül a sa­ját anya neveléséhez. Ilyenkor már a kintről jöttét betolakodó­nak tekintik és űzik, megölik. Ez az időszak a műrajkészíté- sé is. Három jól termelőicsalád­tól két-két fedett fias keretet és négy „üres" lépest helyezek az új kaptárba. Ezt az új családot szintén két órán belül anyásítani kell. Sokan kevesebb fiaskeretet helyeznek a kaptárba. Ezzel azonban takarékoskodni nem ér­demes, mert az így készített mű­rajból nem lesz a következő év tavaszára elfogadhatóan termelő népes család. Vannak a tanítvá­nyaim között is, akik nem min- . dig veszik ezt elég komolyan. Szólni kell még röviden a kü­lönböző termelési módokról. Né­hány családdal érdemes — ha a hely alkalmas rá — „veszteglő" mékészkedést folytatni. Ezt az elfoglalt ember is győzi. Ha a közeli legelő megfelelő, akkor méz- és viasztermelésre, rajozta- tásra és anyanevelésre alkalmas ez a módszer. Hobbitelkeken le­het „tanyás” módon méhészkedő ni. Ilyenkor nem a méhek, hanem gazdáik utazgatnak. Előnye, hogy a városlakó nagyobb csa­ládszámmal próbálkozhat. Végül a harmadik a profi méhészeknek ajánlható: a vándoroltatás. Bosszúságtól, felesleges pénz­kiadástól kímélhetjük meg ma­gunkat — az egy-két családdal rendelkezők is —, ha méhészke- dési szándékunkat bejelentjük a szakhatóságnál, a tanácsnál, il­letve az állatorvosnál. Kell még szólni a kaptárrend­szerekről is. Kezdő ne akarjon mindjárt konténert vásárolni! Költséges, kezelése nagy szaktu­dást igényel. Én, bár volt már konténerem is, a régi Hunor- típusú kaptárnál maradtam. Könnyen kezelhető és nem utolsó szempont a vándoroltatásnál, hogy könnyű. A leginkább elter­jedt nagy Boczonádinak csak a fele. Belső felépítése olyan, hogy a méztartókból más részek boly­gatása nélkül pergethetünk. Sze­rintem ez a legalkalmasabb a fia- sításra, rakodásra, méztermelés­re. Jó néhány betegség károsítja a méheket. Az ellenük való véde­kezésről könyvtárnyi irodalom jelent meg. Ezért csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az egészséges családok némileg-ké- pesek védekezni. Szembeszáll- nak a betegségekkel, a fertőzött társaikat az egészségesek igye­keznek eltávolítani, figyelni kell tehát a méhek viselkedését, mert ebből sokat megállapíthatunk, és ha kell, gyógyszerekkel segítsé­gükre siethetünk. Ha a méh mászkál, ugrál, si­kertelenül próbál szárnyra kap­ni, akkor valószínűleg „gyomor­vészes". „Májusi vészesek" ak­kor, ha a szaladgáló, repülni képtelen méhek potroha erősen püffedt, tartalma rendszerint sű­rű virágporos. A „bénulásos" be­tegséget megkapókat az egészsé­ges méhek kidobálják a kaptár­ból. Ilyenkor egyébként kelle­metlen szagot is érzünk. Az „at­kakór" felismerhető, ha sok a vergődő, szaladgáló méh. A puf- fadt potroh, szennyezett rovar, piszkos lép, kaptár, mind erre utal. A KERTBEN A kertben keletkezett növé­nyi anyagokat érdemes össze­gyűjteni. A zöldségvetésben a sorközökbe teríthetjük ősszel a nagy mennyiségű összeaprított, úgynevezett biomasszát, oda hordhatjuk, ahol egyébként komposztot használnánk. A fák alá, a rózsaágyakra, a liliomok­ra, a málnára, szamócára, tehát oda, ahová tavaszra nem terve­zünk vetést vagy az nem is lehet­séges. A tavaszi felmelegedéskor el­kezdődik a korhadas folyama­ta, a nyesedék a növényeknek táplálékot és védelmet nyújt. Az ősszel összerakott komposzt- halmok felmelegszenek és nem kell attól tartanunk, hogy azok­kal együtt csíraképes gyommag­vakat is behurcolunk. Ha ta­vasszal a nyesedékkel takart lili­om- vagy íriszágyakban mégis gyomnövény bukkanna fel, azt a takaróanyagtól fellazult talaj­ból könnyen kihúzhatjuk, meg akkor is, ha aiíiúgy makacs ta­rackok}. Különös véd.őhatása, AZ UDVARBAN majd később tápanyagtartalma alkalmassá teszi a nyesedéket nagyobb cserepes vagy ládjs-^ növény takarására is. Ejjbetí az esetben a cserepekben vagy lá­dákban nem kell az öntözővíz számára helyet hagyni, mert az lassan keresztülhatol a védőré­tegen. Nyesedéket mindig csak a már begyökeresedett növények­hez használjunk, és ne takar­junk vele olyan sorokat, ahová még vetni szeretnénk. Ezekbe a sorokba ugyanis nem vethe­tünk, még palántát sem ültethe­tünk. A nyesedéket sohasem szabad az érett és kirostált kom- posztfölddel összetéveszteni, ami vetőbarázdák töltésére is alkalmas. Tehát még egyszer: a nyesedék és a kész komposzt két különböző dolog, ne tévesszük össze őket! Ez az értékes nyese­dék csak „leendő komposzt”, körülbelül egy év múlva az egész kertben és minden kultú­rában felhasználhatjuk. Egyes állatfajok tartási és ta­karmányozási problémái mel­lett sok gondunk lehet az egész­ségvédelemmel is. Az egyik leg­fontosabb szabály, hogy az egyes állatfajokat tartsuk elkü­lönítve. A második szabály: egyidőben egy telepen csak egy­korú állományt lehet tartani. A nagyüzemekben ez az elv már elfogadott. Természetesen első­sorban csibékre és pulykákra vonatkozik, hiszen a nyúlfiókák és a galambfiókák hosszabb ide­ig az idősebbekkel vannak együtt. Tudjuk, hogy a kifejlett tyúkok és pulykák sokféle be­tegséget vihetnek át a csibékre és a pipékre. Aki tehát csibe­vagy pulykaneveléssel foglalko- ' zik, lehetőség szerint ne tartsa együtt ezeket a felnőtt állatok­kal. Valamennyi állatfajra vonat­kozik a következő szabály. Le­hetőség szerint ne engedjünk be idegeneket a tenyészetünkbe. A telepre érkező új állatok befo­gadását szigorú szabályokhoz kell kötnünk. Előbb elkülönítve — míg meg nem győződünk ki­fogástalan egészségi állapotuk­ról — tartsuk őket. Állománycsere után a takarí­tásra és fertőtlenítésre fordított időt ne sajnáljuk. Először a régi almot, trágyát kell eltávolítani, majd kihordani az épületből minden felszerelési tárgyat. Ez­után végezzük az épület belsejé­nek nagytakarítását. Mossuk le a fa- és fémrészeket. Meszeljük le a falakat és a mennyezetet. A padozatot takarítás után fel kell súrolni, és az egész épületet "három-négy százalékos forma- linoldattal le kell permetezni. Amit ebben a szarkási kert­ben láttunk, mások számára is megfontolandó. Elkülönítve tartják a különböző állatfajo­kat. A SZOBÁBAN Egyre több olyan növény dí­szíti a lakásokat, amelyek ere­deti élő helyükön párás környe­zetet igényelnek. Egyesek, pél­dául a Diefifenbachia, jól alkal­mazkodnak a páraszegény, ház­gyári, központi fűtéses szobai körülményekhez. Mások, pél­dául a páfrányok, orchideák, szobalevegőn csak sínylődnek, előbb-utóbb elpusztulnak. A párát — a közhiedelemmel ellentétben — nem pótolja a gyakori öntözés. Sokat javít a növények többszöri permezeté- se, finoman porlasztó kézi per­metezővel. Az esti órákban azonban már ne permetezzünk, mert a leveleken maradó víz- cseppek elhalást okozhatnák. Jó megoldás az, ha a növényt a vizet nagy felületen megkötő, apróra tört kokszra, perlitre, rostos tőzegre vagy gyöngyka­vicsra állítjuk és ezeket a köze­geket állandóan nedvesen tart­juk. A legbiztosabb megbldás azonban a zárt virágablak, a szobai üvegház vagy a nagy mé­retű palack, amelyben a kívánt áratartalom minden évszak­án elérhető, beállítható. A növények életritmusa elté­rő. Egyesek egész évben meg­szakítás nélkül növekednek. Ilyen a Dieffenbachia, a Scin- dapsus, — másoknál a téli hó­napokban a fejlődés lelassul, és ha öntözéssel, tápoldattal eről­tetjük ezt, gyenge, csökevényes hajtást hoznak. Ilyen például a • Nem látszik, de a kaktuszok télen pihennek. fikusz. Vannak olyan fajok, amelyek a téli hónapokban pi­hennek, például a Kaktuszok. Mások ilyenkor, mint a miku­lásvirág, virágoznak és a pihe­nési idejük tavasszal van. Ezt az életritmust a növények származási helyének éghajlata határozza meg. A pihenési idő­ről mesterséges Körülmények között is gondoskodnunk kell, mert különben zavar keletkezik a fejlődésükben, elmaradhat a virágzás, megnyúlt, erőtlen le­veleik, hajtásaik lesznek, sőt el is pusztulhatnak. HELYESBÍTÉS Az október 18-i számunkban dr. Urbán András a rekordtermés titkairól vallott. Szőlője müvclésmódját ismertetve 150 centi-1 méter magasságban kihúzott egy szál huzal­ról írtunk. Ez tévedés volt, a helyes magas­ság 170 centiméter. művelődés KONOK HITTEL Beszélgetés az ötvenéves Buda Ferenccel Buda Ferenc, József Atti- la-díjas költő ötvenéves. 1936. november 3-án szüle­tett. Egyik korai versében, a Füvek példájában így vall önmagáról: „Nincs mivel kérkednem, / nincs mit szé­gyellenem, / hitemen nincsen rézrözsda, / mindenért meg­jártam belső pokloimat". Ez az ötven év, ez a kerek évfor­duló jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk pályájára, indulására. — Debrecenben kezdtem a pályát, ott közölték első versemet. Debrecen híres is­kolái indítottak, a Reformá­tus Gimnázium, a Fazekas gimnázium. Itt Kiss Tamás tanitott, a költő. Ő volt az első mesterem, tanítóm. De távolabb természetesen a debreceni hagyomány, haj­dani költők: Csokonai és Fazekas. S József Attilához ragaszkodtam legjobban. 1955-ben az Alföldben, Kiss Tamás, Koczogh Ákos és Mocsár Gábor segítettek. Együtt'jelentek meg verseim Kalász Lászlóéval és a tragi­kusan korán elhunyt Ker­tész Lászlóéval. Ratkó Jó­zseffel akkor még személye­sen nem találkoztám. Majd pár éves megszakítás után rendszeresen publikáltam az Új Hás című folyóirat kez­deti időszakában, 1961-től. Juhász Ferenc és Nagy Lász­ló pártfogását, segítését so­1 sem felejtem el. 1960-tól 1963^ig^ Budapesten éltem, és ekkor lettek jó barátaim Ágh István és Szabó István, a novellista. — Mély sár című versed­ben írsz a sárfolyammá váló faluról, tanítványaidról. — Budapest után két évig voltunk Pusztava'cson. Új­rakezdést jelentett számom­ra: tanítottam, befejeztem egyetemi tanulmányaimat Debrecenben, megjelent első verseskötetem, a Füvek pél­dája. A verskötet sok él­ményt őriz, hatásokat, s vá­logatott kötetnek számit, hi­szen nyolc év termése került bele. Most még többet ki­rostálnék, de az Írásról való felfogásom azóta sem válto­zott. — A Hetek költőivel in­dultál. Az ének megmarad cí­mű antológia jelzi ma is meg­lévő összetartozástok. Ratkó irta rólatok: „nem hal ki az ének", s rólad: „vasból fara­gott furulyát fúj / fogadott földjén Buda Ferkó”. Mi a véleményed erről a nemze­dékről? Együvé tartozónak vallom magam velük: Agh- hal, Bellával, Kalásszal, Raf- faival, Ratkóval és Serfőző­vei. A közös élmények, ro­kon vonásaink, eszménye­ink összekötnek. De kibő- víthető lenne a Hetek Kiss Annával, Tóth Bálinttal. Az életkor nem döntő, hisz Ka­lász és Serfőző közt is van néhány év. — „Polgárává Kecskemét fogadott” — írtad. Hogyan változott itt sorod? — Nagyon sokat, hisz itt már hosszabb ideig éltem, mint szülővárosomban. Itt kaptam munkát, hajlékot, ideköt családom, több gyer­mekem itt született. S itt dol­gozom a Forrás szerkesztő­ségében, ahol szót értünk egymással. Ekkor jelent meg 1970-ben az Ébresszen aranysíp dmű verskötetem, mely vékony, de sikerültebb, egységesebb, mint az első. Ekkor jutottam el az első olyan versig, a Rohamig, mely nagyobb kompozíció, többszólamú, a hallgatókra is tekintettel van. — „Konok hit nélkül nem megy" — írtad a Rohamban. E kiemelkedő versedhez ha­sonlíthatnám a Tanya-hazá­mat. Mennyiben más ez a versed? — A Tanya-hazám több, a Rohamnál többet mond, szándékoltan nagyobb kö­zösségről, a Duna—Tisza közi tanyák világáról, míg a Rohamban több volt az egyéni, a személyes. Azt ír­tam róla: „Tartozásomat ez a vers le nem törlesztheti. De ha másra nem, arra talán al­kalmas, hogy tisztelegjek a hóban lábaló kisiskolásaim, a korán munkába fogottak, a ma is látástól vakulásig gördülők, nagycsalád-neve- lők, elárvult öregek: tanya­világban élő felebarátaim előtt”. — A Tanya-hazám har­madik verskötetedben jelent meg, a Holt számból búza­szál címmel. Ezen szociográ- fikus elemeket tartalmazó versed mellett itt vallasz mes­tered, barátod, Nagy László haláláról és a Kísérlet a bá­nat ellen című, Nagy László rajzait bemutató kiállításról. Mellesleg hadd állapítsuk meg, hogy mint Nagy László, te is kísérleteztél a fafara­gással, a díszítőművészettel, a rajzolással. De ne feledkez­zünk meg műfordításaidról sem. A Varázsének című kö­teted után sokat fordítottál. Miket? — Nem jobb híján fordí­tottam, hanem minden for­dítást fontos munkának ér­zek. Ablakot nyitni, más né­pek világát megismerni, fő­leg a hozzám legközelebb ál­ló finnugor és török népköl­tészetet megszólaltatni ko­moly kötelességünk. Papp István, kedves debreceni professzorom emlékének ajánlottam említett műfor- dításkötetemet. — Fiatalok keresnek, ta­nácsaid kérik. Most jelent meg, 1986-ban a Homokfú­vás című antológia, melyet te válogattál, szerkesztettél, itt élő fiatal költőket bemutat­va... . -^ Sok fiatal versét olva­som. S a szűkebb hazában, itt a megyében élő fiatalok: Agócs Sándor, Dobozi Esz­ter, Túrái Kamill, Józsa Fá­bián, Csikós Zsuzsa és Tábo­ri Kálmán verseit adtuk köz­re. A Homokfúvás, a cím többet is jelent: a fémek tisz­títását és e széljárta homok­világot is. — Ötven év... Miként lá­tod az elmúlt évtizedeket, s benne önmagad? — Bevallom: nem tartom különös jelentőségűnek az ötvenedik születésnapot. Az idő múlását jelenti. S az a lényeges, hogy mit tett az ember ez idő alatt, és mire futja még idejéből, mennyi adóssága van még másokkal szemben. — A kritika mindig nagy­ra értékelte szikár, kemény, pontos verseid „vas-világát”. Kiss Ferenc „választott­költő”-mivoltodról, „vas­szelídségedről” írt. S mint Szél fúj című versedben írtad: „Időm, életem fele / rég oda­van, / Inog négy falam, / szél fúj, I szemem fáj kék vízre, égre, / lebegő kancasörényre, I napra, / lombon átütő zöld sugarakra". 1 Szekér Endre BUDA FERENC Fekszem csak egymagám Jajgatva sír a szél Nyugalmáuiem leli Agak szikár hegyén Október lángjai Szőlőszemek között Parányi pók lapul Holtában im a lomb Repülni megtanul Ahány még fönnmarad Lehull mind reggelig Hulltukkal életem Tetézve megtelik Szemembe por szitál Talpamra sár tapad Fölszedni sem tudom Szétrongyolt sátramat Juhokkal sík mezőn Járnék én boldogan Vernék izzó vasat Ha adnál jó Uram Fekszem csak egymagám Aludni nem tudok Néznek rám szótlanul Elhamvadt csillagok Holt számból búzaszál Vagyok szegény, világ adósa, voltam vendég, fogadott vándor. Havas hegyek, morajló tenger dicséretükre fölfogadtak. Szálltam haza világos égen, köröskörül szemekkel teljes. Dérrel sózott, ködlő lapályon feküdt hazám, szívott magához. Tarlék, fehér tanyák. December. Porolj velem, sivalló lélek, hitem reggele, mosd meg arcom, táplálj, taposs, tűzzel keresztelj! Rost nem leszek vérrel fizetni, hússal, csonttal csak itt adózom. Itthon vagyok, öledbe fekszem. Holt számból búzaszál kizöldül. ♦ SZELES JÓZSEF Tegnap és ma életemet aprópénzre váltom meztelenségét — zsebemben nyugták nyugtalan leszólít a gyűrött arcú hadserege éjszaka — s két deka remény: holnap vacsorám újra eljön elém az este' sovány emlékfoszlány a szuperszonikus mosolygással tegnapi ebéd után fogadom az utazási irodák utolso buszjegyem plakátjainak kihívó talán elvisz a végtelenbe 1986. november 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents