Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-28 / 280. szám

• PETŐFI NÉPE • I 1986. qovember 28,

QQzdQ/QQpolitikQ j munka y teljc/ítméníjch

A HIÁNY SZÜLTE MÉRLEGÜZEM

Űj munkahely Gátéron

A hiány is te* remthet új üzemet. Legalábbis ez tdrtént a múlt évben ' a Pálmonostori Keleti Fény

Termelőszövetkezet gátéri telepén, ahol kis mérleggyárat hivtak életre, amely máris tisztes nyereséget hoz a gazdaságnak, és újabb, kulturált munkahelyet ad az ott élőknek. Miért alakult az üzem? Hegedűs János, a termelőszövetkezet elnöke így emlékezik a történtekre:

•

— Néhány éve építettünk egy vetőmagtisztíitó üzemet, s ehhez kerestünk zsákolómérleget. Szinte az egész országot bejártuk érte, de akkor még senki nem gyártotta. Ráadásul a KGST-or- szágckból sem lehetett beszerezni. A nagyobb hazai mérleggyá- raknak nem érte meg ezzel foglalkozni, hiszen Magyarországon jó, ha évente 25—30-ra van igény. Ekkor született meg a gondolat: aminek a gyártása egy nagy cégnek ráfizetéses, az nekünk jó üzlet lehet. Csináljuk hát magunk!

| Nem tétováztak

© Ormándi András és Szatmári József az automata mérlegek végszerelésén dolgozik.

Az ötlet kivitelezéséhez azonban némi szerencse is kellett. Pont ebben az időben találkoztak a szövetkezet vezetői egy mérlegkészítő kisiparossal, akinek kész, kidolgozott tervei voltak ilyen mérlegekről. A pálmo- nostoriak nem sokat tétováztak: a rajzok alapján hamarosan elkészítettek egy mintadarabot. A múlt év derekán azután három fővel Gátéron egy piciny átalakított magtárban meg is kezdték a gyártást.

— Már ’85-ben hat darabot készítettünk — mondja az elnök —, s termékeinket bemutattuk az OMÉK-en és az őszi BNV-n is. A premier ragyogóan sikerült. Már akkor lekötötték az egész idei rendelésállományukat.

Ebiben az évben 5 millió forint , értékben húsz darab 5—10 kilogrammos méréstartományú, és 20—80 kilogrammos automata zsákolómérleget gyártanak. Ehhez persze már nem elegendő a régi kis sufni és a három ember. Űj, 250 négyzetméteres alapterületű csarnokot építettek, és az üzem létszáma is kilenc főre gyarapodott. A fejlesztés indokait volt, hiszen a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok takarmánykeverő és magtisztító telepein a jövőben is szükség lesz e berendezésekre.

Müller Ferenc, a mérlegüzem vezetője kalauzol a gátéri telepen. Először a korábbi üzemmel Ismerkedünk. Ez az a bizonyos átalakított magtár; Valójában egy nagyobbacska szoba.

— Bizony, a hosszabb szálanyagokkal nehéz volt itt mozogni —

emlékezik az üzemvezető —, persze akkor még ez is „megtette”. Igaz, most is hasznosítjuk a helyiséget. itt daraboljuk és készítjük elő az anyagot, majd lefestjük a késztermékeket.

Elkészült a csarnok

Kilépünk az ajtón. Pár méternyire ott áll az új csarnok. Kívülről amolyan félkész üzem benyomását kelti a látogatóban. Annyira új, hogy még vakolva sincs.

— Az épület külső „bepucolár sa” tavaszra marad — jegyzi meg Müller Ferenc, mintha ‘ csak a gondolataimban olvasna. — Fő, hogy belülről már teljesen kész. Megoldottuk a fűtést is. így télen-nyáron ütemesen mehet a munka.

A csarnokban kellemes meleg, s a vasasüzemek szokásos '/zaja fogad. A munkások észre sem veszik érkezésünket, annyira leköti őket tennivalójuk. Hátrább egy satu fölé hajolva parányi alkatrészt formál egy testes ember. Arrébb hegesztés kékes fénye villog vakítóan. Mellette sarokköszörű visít, amint gazdája az újdonsült acéltest hegesztési varratához szorítja'. A kemény anyagról csillagszóróként záporoz alá a szikra. A látvány azonban kevéssé érvényesül, mert az épület óriás kopolitablakain beömlő fény elnyomja. Az előtérben ketten már az utolsó simításokat végzik két hosszú 'lábú, kész mérlegen.

— Mióta dolgozik itt — llépek oda az idősebbikhez, Ormándi Andráshoz,

— Ebben az Üzemben még csak egy éve — válaszolja, majd gyorsan hozzáteszi: — a szövetkezetben azonban már 1972 óta. Előtte a pálmonostori gépműhelyben voltam szerelő. Egészen más munka ez, mint a korábbi. Na* gyobb pontosságot Igényel. A mérlegkészítésnél nem lehet tévedni! Persze azért a régi szakmámtól sem szakadtam el. Ha itt, a gátért körzetben „rabban le” a téesz valamelyik erőgépe, s nagyobb baja nincs, megjavítjuk mi, hogy ne kelljen kijönni a gépműhelyből a szerelőknek vagy bevontatni a beteg .traktort.

— Nemcsak mérleget csinálunk — kapcsolódik a beszélgetésbe a fiatalabb munkás. Szatmári József. — Besegítünk a központi tmk-soknak is. Uze-jf műnk villanyszerélője elvégzi a gátért terület elektromos javítási, karbantartási munkáit is. Egyébként mindketten helybeliek vagyunk, -s örülünk, hogy itthon, a falunkban dolgozhatunk. Nekem egy éve még Félegyházára kellett naponta bejárnom.

Kubába is eljutott

Az üzemlátogatás után Pálmo- n ostorán, a gazdaság központi irodájában ismét az elnökkel beszélgetünk.

— A hiány és a szükség hívta életre ezt az üzemet — mondja összegzésiként Hegedűs János. —

Az utóbbi négy év aszályos időjárása nehéz helyzetet teremtett nálunk is. Az alaptevékenységből egyre nehezebb megélni a csökkenő nyereség miatt. Ezért a már működő élelmiszer-ipari és faipari melléküzemág mellett újabb, eredményesen végezhető melléktevékenységet kerestünk, így találtunk rá az automata mérlegcsalád gyártására.

A Pálmonostori Keleti Fény Tsz-mél tehát gyorsan, határozottan döntöttek, s döntésük helyességét a piac máris fényesen visszaigazolta. Ebben az évben például a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalaton keresztül — komplett vetőmagtisztíitó rendszer részeként — három mérlegük már Kubába is eljutott! De mi várható a későbbiekben? A jövő ugyancsak biztató. 1987-ben 30 darabot kell gyártaniuk az automata mérlegekből. A szakemberek azonban nem állnak meg ezen a ponton. Tárgyainak a hódmezővásárhelyi Metripond vezérkarával. Egy olyan együttműködési megállapodás tető alá hozásán munkálkodnak, amely kooperációs gyártást tesz majd lehetővé. A gyár jobb műszerezettsége és a munkásainak a mérleg- gyártásban szerzett nagyobb tapasztalatai miatt néhány fontosabb alkatrész készítését magára vállalná, A Keleti Fény új üzeme viszont átvenné agy-két egyszerűbb, kisebb sorozatú mérleg 'gyártását. A reális tervek tehát készek ahhoz, hogy a gátért új csarnokban hosszú távon, eredményes melléküzemág működhessen.

. ' Gaál Béla

KÉSZLETGAZDÁLKODÁS

Sok bába között...

Egyik nagyvállalatunknál ,1 munkacsoport alakult a készletgazdálkodás javítására. A szakemberekből álló munka- ' közösség a napokban fejezte : be az anyaggazdálkodás külső Va és belső tényezőire kiterjedő % vizsgálat első szakaszát. Meg- % állapították, hogy a növekvő készletek elsősorban a ma* rí? gyár gazdaság fogyatékosságaira vezethetők vissza, ugyam- v is az alapanyag- és alkatrészig gyártók továbbra Is manopol- // helyzetben vannak. Ennek kö- jf vetkeztében nem működik szabályosan a piac, a - meg- / rendelők kiszolgáltatottak, iff Nem anyagbeszerzés, hanem / hiánygazdálkodás folyik, többek között a kohászati ter- ' mékek, az építőanyag- és a ' gépipari áruk elosztásában. Ebből azonban nem az kőül vetkezik, hogy a vállalat nem || tehet semmit a készletgazdál- I kodás javítására. Igaz ugyan.

az anyagbeszerzéskor túl hosz- - szúak a szállítási határidők, s É menet közben szinte képte- í I lenség a változó igényekhez \ alakítani "a megrendeléseket, de a vállalati tervszerűség és szervezettség fokozásával szá- ^ mottevően csökkenthetik az : ) anyagbeszerzés, a készletezés / gondjait, egyszerűsíthetik az / ügymenetet. __

A duzzadó vállalati készle- . teknek ugyanis csak egyik * oka a bizonytalanság, a túl- i biztosítás. A másik oka az, I hogy a vállalat nem tudja pontosan felmérni még, nrvi- / lyen munkái lesznek és azok- hoz mennyi anyagra lesz |: szüksége. így aztán a legké- ; nyelmesebb megoldást váiaszt- í* ják, azaz másfélszer, kétszer I többet rendelnek, mint ameny- S nyit majd felhasználnak. Pontosabb tervezéssel és számolással elkerülhetnék mind a

találomra történő megrendelést, mind a raktárkészlet növekedését.

Ebből a helyzetből vonta le a munkacsoport a második következtetését, miszerint & kelleténél több szerv és személy foglalkozik a vállalatnál anyagmegrendeléssel, tárolással. Ám a részlegek féléves, éves anyagigényét alig, vagy egyáltalán nem vizsgálja felül a központi anyaggazdálkodási osztály. Éspedig azért nem, mert ahogy az egyes részlegeknél, úgy a központi anyagosztályon sincs kellő érdekeltség az ésszerűbb, a takarékos anyaggazdálkodásra. Az érdekeltség hiánya pedig azt eredményezi, hogy inkább legyen fölös készlet, amelyen időnként különböző börzéken, hirdetések útján jelentős veszteséggel kell túladniuk, minthogy valamilyen hiányzó anyag miatt esetleg termeléskiesés álljon elő.

A vizsgálócsoport azt is kiderítette, hogy az egyes részlegek, önálló üzemek saját anyag- és alkatrészraktárakkal is rendelkeznek, amelyekben a pontos nyilvántartás csak jámbor óhaj. Gyakran olyan árukat rendelnek meg, amelyből a saját vagy a vállalati raktárban bőséges készlet áll rendelkezésre, vagyis a vállalati anyaggazdálkodásban sem az oda-, sem a visz- szajelzés nem működik megbízhatóan. Tehát, ha a vállalatnál túl sokan és szétforgácsolva foglalkoznak anyagmegrendeléssel, -raktározással, az csak a terület áttekinthetőségét zavarja.

Az ismert közmondás módosításával: sok bába között megnő a készlet.

Zs. Cs.

Megjelent a Házi Jogtanácsadó

Folytatódik a szeptemberben megkezdett munkajogi sorozat. Ezúttal a munkaviszony keletkezése, módosítása, megszűnése a fő téma, mely méltán tarthat számot az olvasó érdeklődésére.

Egy napjainkban mind többeket érdeklő és érintő kérdésre: hogyan is alakul a felszámolás alatt álló munkahelyek dolgozóinak helyzete, újabb elhelyezkedésük, a „türelmi idő”, és a cseppet sem mellékes anyagiak — választ kapunk a füzetben, Az

Igazságügyi Minisztérium közreműködésével készült írás minden apró részletre kiterjed.

A gmk-posta ezúttal is a kisvállalkozásokkal kapcsolatos bonyolultabb kérdések megválaszolására vállalkozott.

Természetesen ezúttal is közli a lap a tévé Jogi eseteinek szöveges változatát. Ez alkalommal az augusztusi adásban elhangzottakat ismerteti teljes terjedelemben.

A tanyai közgazdász

Kenyeres Imre már vagy harmadszor járt bent a szövetkezet elnökénél, de soha seni sikerült vele beszélnie,

— Pedig olyan dolgot akarok neki javasolni, hogy attól még az étvágya is megjön — mondta az irodában dolgozó bérelszámoló kislánynak.

Amikor a mondás az elnök fülébe jutott, elhSzta az orrát^

— Én meg épp attól félek, hogy elmenne az étvágyam.

Kenyeres Imre nem először jött az elnökhöz javaslattal. Akarta már ö megreformálni a birkatenyésztést is, a kukoricatermesztést is. Legutóbb azzal állt elő, hogy tenyésszenek a Lapos ■dűlőben levő távon hódot, mert az nagyon kifizetődő.

De hiába tagadtatta le magát az elnök még vagy háromszor, Kenyeres Imre kifogott rajta. Elment a lakására.

— Elnök elvtársi Ugye tudja. hogy az én sógorom a fa- féCdolgozó vállalatnál dolgozik?

— Nem tudom — felelt kurtán az elnök.

— No! Szóval ő mondta, hogy a cég. abba akarja hagyni a ládakészítést.

— Hát aztán.

— Most vettek vagy egy éve drága pénzen gépeket, minden magától megy. ember is alia kell hozzá, mégis abba akarják hagyni.

— Az ő dolguk.

— Mert nagy a ráfizetés, istentelenül drágák voltak a gépek.

— Ügy kell nekik.

— Szóval én azt gondoltam, át kéne nekünk venni ezt a ládakészitést.

— Bolond maga, Kenyeres? Hogy mi fizessünk rá? Hagyjon nekem békéti Rengeteg a dolgom.

Kenyeres Imre kigombolta a kabátját.

— Csak két percet szánjon

rám, élvük elvtársi ! .

Az elnök maga été tette az óráját.

— De egy tnásodperccel sem többet.

— Szóval... megvan a sok megrendelő, a ládák kellenének. Nem volna szabad ezt veszendőbe hagyni.

— De emberi Honnan lenne nekünk annyi pénzünk, hogy megvegyük azokat az istentelen gépeket? Dollárba kerültek azok! Nekünk olcsóbban csinálná a csodagép a ládákat?

Kenyeres Imre megtörülte a bajuszát.

— Ki mondta, hogy meg kell venni a gépeket?

— Hát?

— Hisz épp ez az!

— Micsoda?

— Hogy mi nem géppel csinálnánk a ládát.

— Hanem?

— Ott van a szövetkezet fűrésztelepe. Ott le lehetne szabni a deszkát. Tíz ember éjjel-nappal szögéivé. Nem csinálnánk meg naponta any- nyit, mint a masina, de tízszer. ötvenszer olcsóbban dolgoznánk.

Az elnök felállt.

— Letelt a két perc? — kérdezte Kenyeres Imre.

Az elnök azonban a vállára tette a kezét.

— Hallja, maga mond valamit. Piacot nem kell keresni, az megvan. Szögezni meg, hogy is mondta, tíz ember? Fát pedig... ott a sok nyárfa! Mondja, tanult maga köz- gazdaságtant?

— Még pelenkát koromban itt a tanyán — vigyorgott Kenyeres Imre.

Két hónap sem telt bele, a szövetkezet udvaráról naponta indult egy teherautó kész ládákkal a megrendelőkhöz. A ládacsinálók meg, igy hívták Kenyeres Imre brigádját, ontották a ládákat. Jobban jövedelmezett a dolog a téesz- nek, mint a zöldség.

Amikor fél év múltán az elnök találkozott a városban a fafeldolgozó igazgatójával, emez megállította.

— Hallod-e, hogy az istenben boldogultok fi ezekkel a ládákkal? Nekünk beletörött a bicskánk.

, — Hja, komám! Ma már nem lehet semmit termelni jó közgazdász nélkül.

— Közgazdász nélkül?

— Ügy ám!

— S neked van?

— Van.

— Saját közgazdászod?

— Az hát — vigyorgott az elnök, és megkínálta egy cigarettával a sápadt igazgatót.

Tóth Tibor

■ ANYAG- ÉS SZAKEMBERHIÁNY

Ruhaipari gondok Bácsalmáson

Közel egy éve jelent meg a Petőfi Népe hasábjain „El a holtpontról!” címmel egy írás, amelyben a Szegedi Ruhagyár vezérigazgatója beszélt a bácsalmási gyáregység akkori — nem éppen rózsás —helyzetéről. Most újból felkerestük Juhász Gézát, és megkértük, hogy elemezze az elmúlt 12 hónap eredményeit, kudarcait.

— Vessünk egy pillantást a statisztikai adatokra, a számok hűen tükrözik a jelenlegi állapotot. Ha a termelést nézzük, a bácsalmási törzsgyár 89,1 százalékra, a két telephely. — Kelebia és Tataháza — 106,3 százalék, illetve 107,8 százalékra teljesítette a harmadik negyedév végére a tervet. A termelékenységet vizsgálva 90,9 százalék, 110,6 százalék, illetve 109,2 százalékos mutatót kapunk. Az első osztályú minőség részaránya pedig — a három egységet összesítve — 96,26 százalék.

— Ezek szerint éppen a központi telep, a bácsalmási maradt el a tervezettől. A másik két gyáregység többletteljesítménye ezt nem kompenzálja?

— Sajnos nem, mert a bácsalmási gyár háromszor akkora, mint a másik kettő együttvéve, így érthető, hogy az összmutatő- fcat tekintve miért van lemaradás a tervben kitűzött céloktól.

— A tavalyi gondok okaiként a rendkívüli telet, a nagyméretű munkaerő-vándorlást, a vezetőségben történt személyi változásokat és az anyagellátási problémákat említette. Módosult-e a kép valamit azóta?

— Alapjában nem. A bedolgozói munkahelyek számának gyarapodása a városban, s más varrodák hatalmas konkurenciát jelentenek számunkra. A többműszakos munkarend nem túl vonzó lehetőség a kötetlenebb munkaidővel szemben. így még mindig nem tudtunk stabil kollektívát kialakítani. További gondot jelentenek a súlyos anyagellátási hiányosságok. Az alapanyagokat készítő vállalatok gyakran késedelmesen szállítanak, másrészt a szövetek a minőségi követelményeknek általában nem feleinek meg, mindössze 86 százalékos az első osztályú alapanyagok aránya.

— Mely vállalatokkal állnak szerződéses kapcsolatban?

— A Lőrinci Textilművek, a győri Graboplast és a Kőbányai Textilművek a fő szállítóink.

— A hibás, illetve a késedelmes teljesítésért kiróható szankciók nem elég hatékonyak a szükséges változások eléréséhez?

— Egyáltalán nem. Ugyanakkor a kötbérből sem szabni, sem varrni nem tudunk. Ezért a bácsalmásiakat sem marasztalhatjuk el a lemaradásért. Volt a nyáron egy olyan hét, amikor a legnagyobb gyártóegységet kellett leállítanunk, és a- dolgozókat kényszerszabadságra küldenünk, anyaghiány miatt.

— Feltételezem: mindezek mellett belső tényezők is közrejátszottak a lemaradásban.

— Igen. Bácsalmáson baj van a technológiai fegyelemmel és a hatékonysággal. Mindez Olyan minőségi problémához vezetett, ami miatt kénytelenek voltunk egyes vezetőket felelősségre vonni. Emellett augusztusban és szeptemberben nagyon sokan hiányoztak. Volt olyan nap is, hogy a 406 dolgozó közül 130 volt betegállományban.

— Lát-e olyan megoldást, amivel kilábalhatnának a jelenlegi helyzetből?

— Feltétlenül.. Ennek azonban

számos összetevője van. Mindenekelőtt radikálisan javítanunk kell a termelékenységet, csökken- tenünk az egyes termékekre ráfordított munkaidőt, hiszen sem a tőkés, sem a szocialista vevő nem hajlandó megfizetni a mi pluszköltségeinket. Továbbá

olyan szerkezetváltásra kell törekednünk,' ami jelentősen növelné az exportot. Ehhez azonban újabb szakemberekre lenne szükség, akik a korszerűbb technológiára való áttérést gyorsan meg tudják valósítani. A létszámgondok megoldására pedig az a tervünk — mivel a környező falvakból nem szívesen járnak be az asszonyok Bácsalmásra —, hogy lakóhelyükre telepítenénk kisebb-nagyobb üzemegységeket. Derűlátásomat arra alapozom, hogy az a tataházi és kelebiai telep, amely tavaly még gyenge eredményeket mutatott, az idén szépen helytállt. Ezen túl egy önálló szsftmunkásképző iskola létesítését tervezzük Bácsalmáson, ami segítene égető létszámgondjainkon.

Bundula Csaba