Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-03 / 259. szám
1980. november 3. • PETŐFI NÉPE • 3 A KONSZOLIDÁCIÓ MEGTEREMTÉSÉÉRT Az első lövésektől a tanulságokig Pelejtén született, 1930-ban, egy iparos család tizennyolcadik gyermekeként. Lakatos szakmát tanult, majd Budapesten keresett munkát. Tizennyolc évesen lett tagja a kommunista pártnak. 1952 óta él és dolgozik Kecskeméten. Az ellenforradalom leverését követően Szabadság Érdemrenddel és a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel tüntették ki a párt újjászervezése, a konszolidáció megteremtése érdekében végzett önfeláldozó munkájáért. Az utóbbi huszonöt esztendőben az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának tanáraként dolgozik: a módszertani csoport vezetője, s immár'egy évtizede az intézmény pártalapszervezeté- nek titkára. — Miért éppen a kommunista párt tagja lettem u koalíció idején? Nem hiszem, hogy akkor még teljes elvi meggyőződésből. Inkább azért, mert akik a környezetemben éltek, akikkel együtt dolgoztam, barátkoztam, ehhez a párthoz csatlakoztak — emlé- * kezik vissza Szabó Sándor. — Azután 1950-ben behívtak katonának, s az államvédelmi hatóság belső karhatalmához kerültem, majd elküldték Székesfehérvárra, a politikai vezetőképző iskolába. Két évvel később vezényeltek Kecskemétre, az itteni karhatalomhoz politikai munkatársnak, s miután 1953-ban leszereltem, a megyei pártbizottság apparátusában; először a pártiskolán, majd az agitációs és propagandaosztályon dolgoztam. — Ha jól tudom, megbízták a pártiskola vezetékével is. — Igen, de ez már később volt; 1956. augusztusában. — Tehát itt érték az októberi események is. Hogyan emlékezik vissza azokra a napokra? — A hírek természetesen eljutottak Kecskemétre is, de október 26-ig rend, fegyelem volt a városban. Ekkorra azonban nagy csődület támadt a főtéren. Ezen a napon éppen a kádgyárból jöttünk Szép Károllyal — ma az Alföldi Tüzép igazgatója —, s már akkora volt a tömeg a belvárosban, hogy alig tudtunk bejutni a megyei pártbizottság székházába. Az apparátus egy része bent volt, közöttük Daczó József, az akkori első titkár, azután Gyóni Lajos, * Romsies Ferenc. Simó Tibor, Cserháti László, Borszéki Lajos, Szőllősi Mária, László József, Kiss Gyula, Farkas László és mások. A helyi katonai alakulattól kértünk segítséget. Jött is egy tiszt két katonával, s felállítottak egy géppuskát a pártház bejáratánál, miután kiosztottak közöttünk 17 géppisztolyt és néhány láda gránátot. A tüntetők be akartak nyomulni, mi meg kértük őket, hogy a küldötteikkel tárgyalhassunk, de nem lehetett szót érteni velük. Hallottuk, hogy eldördülnek az első lövések .., Azután megjelent végre négy-öt tank a főtéren,'és a tömeg szétfutott. Vagyis nekünk nem kellett használnunk a fegyvereinket. Megszerveztük az őrséget* és október 30-ig a székházban maradtunk. — Kértek instrukciókat a pártközponttól? — Kértünk. Felhívtuk telefonon a központi vezetőséget, de azt mondták, hogy cselekedjünk belátásunk szerint... Ekkor már a hadseregen belül is nagy volt a fejetlenség, s egyre tarthatatlanabbá vált a helyzet. Ügy döntöttünk, hogy hazanae- gyünk. Mindenki féltette a családját, én is a feleségemet. kisfiámat, »kislányomat. Miután a szolnoki rádióban elhangzott a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásáról szóló híradás, visszatértünk a pártszékházba. A szovjetektől önvédelmi fegyvereket kértünk, s nekiláttunk a párt újjászervezésének. a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívásának terjesztéséhez. — Félt? — Nem különösebben. Hallottam listáról, melyen az én nevem is szerepelt, s arról, milyen sors vár rám, ha az ellenforradalmárok kezébe kerülök. De annyi volt a tennivaló, hogy nem sok idő maradt ilyesmin morfondírozni. Baja és Kalocsa, illetve e két város környékén levő települések tartoztak hozzám. amikor elkezdtük az újjászervezést. Az emberek persze bizalmatlanok, nyugtalanok voltak, a közbiztonság helyreállítása is jelentős erőfeszítéseket követelt. De november végére már háromezer tagja volt az MSZMP-nek Bács-Kiskunban, s ez a szám 1957. május 1-ig tízezerre növekedett. Érdekes módon, a nagyobb üzemekben, a munkásság körében nehezebb, s a kisebb településeken megmaradt téeszekben, illetve állami gazdaságokban könnyebb volt az újjászervezés. — Pontosan mikor alakult meg az MSZMP ideiglenes megyei intézőbizottsága? — 1956. november másodikén.- Molnár Frigyes, Petőfi Sándor és Erdősi József voltak a vezetői. Az ezt követő napokban a megye több városában is létrejöttek már ezek az ideiglenes szervezetek. Egyébként ezekben a napokban dőlt el, hogy létrehozzuk a Katona József Rádióadót Kecskeméten. Romsics Ferenc és Szőllősi Mária mellett én kaptam a feladatot, hogy ezt megszervezzem, s az adásokat szerkesszem. — Gondolom, sokféle tanulsággal szolgált önnek is ez a „nemzetrázó” időszak. — Hosszú lenne felsorolni. Például korábban soha nem hittem volna, hogy milyen pokoli dolog, ha egy párt vezető testület nélkül marad. Az október 23. és november 4. közötti napokra gondolok. Másrészt viszont úgy látom, hogy közvetlenül az ellenforradalom alatti és utáni időszakban nagyobb volt a magamfajta kommunisták között az egymással szembeni kötelességtudat, mint később. Sok tanulsággal szolgált 1956, de néha az az érzésem, megfeledkezünk ezekről. — Hogyan alakult az élete az utóbbi harminc évben? A megyei pártbizottságon, a párt- és ^tömeg- szervezetek osztályán dolgoztam 1960-ig, majd ismét a pártiskolára — a mai oktatási igazgatóságra — kerültem. Közben felvettek a politikai főiskolára, ahol 1964-ben államvizsgáztam. Ezt követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán szereztem diplomát. Tanítok változatlan meggyőződéssel egy igazán jól felkészült, jó kollektívában. A munkámhoz, az elveimhez hozzátartozik hogy nem megyek el szó nélkül a bosszantó, szubjektív okokból eredő ellentmondások hibák mellett. Mert szerintem ez is minden kommunista kötelessége. Koloh Elek Tanyai vakáció Zolika, a hétéves pesti kis- unoka a nyáron három hetet töltött a Csengődi-tanyán. A szülei külföldre utaztak, s a gyereket a nagyszülőkre bízták. Igaz, a nagymamának meg kellett esküdnie, hogy sem a kúthoz, sem a kutyához, sem a nádasba nem engedi a fiút. Az első nap rendben telt el. Végigjárták a tanyát: megcsodálták az állatokat, vetettek néhány szem kukoricát a csirkéknek, s a gyerek csak nagy rábeszélésre mondott le arról, hogy éjszakára ágyába vigyen egy kisnyuszit. A nagymama ágy elfáradt, mintha egy héten át szedte volna a markot így hetvenévesen egy javakorabeli kaszás után. Másnap aztán, amikor megebédeltek, nem is tudta megállni, hogy egy fél órácskára le ne szunyókáljon. A fél órából egy bő óra lett, s mire felébredt, a gyerek már nem volt sehol. Csengődi néni előbb az urát kereste meg az ólak körül, majd hangosan kiáltozni kezdett. — Zoli! Zolika! Már a második hívás után hallatszott a válasz az egyik cseresznyefáról. — Itt vagyok. A nagymama halottsápadt lett. — Szent isten! Ez felmászott a fára. Ha az anyja megtudja .,. Csengődi bácsi csak mosolygott — Te meg nevetsz? A nagyapa büszkén gondolt arra, hogy csak van egy kis tanyai vér ebben a gyerekben, ha városi létére fel tudott mászni a cseresznyefára. Aztán a feleségéhez fordult. — Mire esküdtél meg? — Hogy a kúthoz, a kutyához meg a nádasba ... — Na látod! Azzal otthagyta a még mindig rémüldöző asszonyt, és ment a dolgát végezni. Egy hét telhetett el a háromból, amikor Zoltánka bejelentette, hogy nem érzi jól magát: neki Pesten öt pajtása is van, itt meg nihesenek barátai. Játszótárs után kellett nézni: Szerencsére a szomszéd tanyában volt egy hatéves kislány. Csengődi néni átment, s megkérte az anyját, hadd játsszanak a gyerekek délutánonként önaluk.' Ettől fogva minden rendben volt Zoltánkával. Igaz, néha órákra eltűntek, de mindig előkerültek. . Csak a nagymama idegeskedett állandóan. — Höl lehetnek? — Valahol a tanya körül, ne félj — nyugtatgatta az ura. — Te! Ezek bementek a nádasba — Majd megjönnek, ha ott vannak. — De az eskü ... — Ne félj, a Bundi vigyáz rájuk. — A Bundi? — Zolika leoldotta a láncról, s együtt mentek hármasban. — No, már csak a kút hiányzik. — Ügy bánik a kútostorral, hogy az apja sem csinálta különbül. — Te engem a pokolra akarsz juttatni — mondta Csengődi néni, de aztán arra gondolt, hogy öt gyereket neveltek fel, és sem a kutya nem harapta meg őket, sem a kútba nem estek be, de még a nádasból sem kellett kimenteni egyiket sem. Meg is érkeztek nem sokkal vacsora előtt mind a hárman: Zolika is. Zsuzsika is, a kutya is. — Hazahozta őket a gyomruk — nevetett a nagyapa. Zolika kötelességének érezte, hogy kis játszópajtását minden este hazakísérje. Szépen ké- zenfogta öt, s igy mentek a szomszéd tanyáig aprókat lépegetve a dűlöúton. Az egyik alkalommal a kisfiú szomorúan ült le a vacsorához. . — Tán összevesztetek? — kérdezte a nagymama. — Áh, dehogy. Hát akkor? Zoli egy kicsit gondolkozott, majd megszólalt. — Az a baj, hogy nagyon rossz helyen van a ti tanyátok. — Rossz helyen? — kérdezte csodálkozva a nagyapa. — Aztán miért? — Túl közel van a Zsuzsiká- ék tanyájához. Ilyenkor este egy-kettőre odaérünk — mondta a kisfiú, fs bánatosan kezdte kanalazni a lebbencs- levest. A két öreg alig tudott komoly maradni. Aztán mikor a gyerek már lefeküdt. a hetvenöt éves Csengődi Márton megsimogat- ti a felesége kezét. — Emlékszel, te a nyolcadik vagy a kilencedik tanyában laktál annak idején. Tóth Tibor Jurinovics Miklós Ünnepi megemlékezést tartanak ma Kalocsán, a 37. budapesti forradalmi ezrednél, amelynek felderítő tisztje volt az ellenforradalomban hősi halált halt Jurinovics Miklós, aki Bácsalmáson, született 1930. december 5-én. Nyolcgyermekes bácsalmási család legidősebb fia. Apja az első világháborúban orosz fogságba került, a Vörös Hadsereg internacionalista katonája lett. Miklós gyermekkora olyan volt, mint a többi falusi proletárgyermeké. A felszabadulás évében fejezte be tanulmányait a polgári iskolában. A MADISZ, majd az EPOSZ helyi szervezetének volt alapító tagja. 1948-ban önként jelentkezett katonának, s egy év múlva a Kossuth Akadémia hallgatója lett. Tisztté avatásakor hadnagyi rendfokozatot kapott. Tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának. A kalocsai 37. lövészezred- nél teljesített szolgálatot, amikor az 1956 . októberében kirobbantott ellenforradalom, fegyveres bandáinak leverésére az ezredet Budapestre rendelte a parancs. Október 26- án délben a felderítőcsoport első gépkocsija — amelyen ő is tartózkodott — Pesterzsébetre érkezett, s itt a Jutadombok felől az ellenforradalmár orvlövészek tüzet zúdítottak az egységre. Az első orvlövész kioltotta Jurinovics Miklós százados életét. Véresen vitték hátra a segélyhelyre, de már késő volt. Az ő vére szentelte meg azt a zászlót, amelyet az ezred katonái magasra emeltek. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hősi halála után őrnaggyá léptette elő, és a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki. Emlékét szülőházán tábla, szervezetek neve, alakulatánál és Kecskeméten a mártírok emlékműve őrzi. BŐVÜL, ERŐSÖDIK; HELYET ÉS ODAFIGYELÉST KÍVÁN A kecskeméti piac Régebben sokan* ellenezték. Valaki azt mondta: „Elég! Miért nem vet véget a hatóság ennek a tarkabarka zsibvásárnak?” Rendőrök közeledtére, akár a seregélyek, gyorsan szétoszlott Kecskeméten a vásárcsarnoki élelmiszeráruház mellett összeverődött alkalmi piac. Aztán, mintha mi sem történt volna, újra alkudoztak órára, mécsesre, kölnire, fejkendőre és laposfogóra. A nagyobb piac vonzásában Ennek most már öt éve. Közben megnyitották a nagybani piacot, de a — zömmel lengyel és román turisták által hozott — sokféle áruval nem szorult ki az alkalmiból immár mindennapivá nőtt kicsi sem. Esténként bőrönddel, utazótáskával és hátizsákkal nagy számban érkeznek további árúsok a vasút- és az autóbuszállomás felől. Becslések szerint mintegy ötvenen bérelnek szobát a közelben — mások a környező utcákban, autóikban töltik az éjszakát , hogy portékájukkal jókor reggel a piacon megjelenhessenek. Tanácsülésen is foglalkoztak az árucsarnok vonzásában évről évre erősödő kispiaccal. Működését úgy szabályozták, hogy a korábban ellenőrizhetetlen és helypénz nélküli adásvételt egy Budai utcai udvarban folytathatják az árusok, tavaly december óta. ötven forint egy jegy- Ha megéri, hát tessék! Hétközben 6—18, szombaton 6—12 és vasárnap 6—11 óra közt kinek-kinek nyitva áll a sokszínűségéből semmit sem vesztett — fél évtizede még csak megtűrt, manapság viszont már piacfelügyelet alá tartozó — vegyescikk-kispiac. Nyolcvan asztalt használhatnak az árusok, de néhányan megszokásból szívesebben pakolnak csak a földre, „ök ehhez ragaszkodnak!" — mondják a hely- pénzszedők, Petz László és Ági László. Ez is résre a kereskedelemnek WmBBuMUm • »«Äsi Bárhonnét is kínálják az eladók, amit magukkal hoztak, tagadhatatlan, hogy nem kevesen vásárolnak Itt. Cipőtől ruhaneműig. szerszámtól zseblámpáig, zoknitól fésűig, s még sok egyéb cikkig választékával és lealkudható áraival egyfajta lakossági szükségletet elégít ki az itteni felhozatal. Ha nem igy lenne, nem tolonganának és nem vásárolnának annyian, mint ahogy azt az eddig beszedett helypénz is mutatja. Nem akarunk elhamarkodottan példálózni, de tény, hogy a nagyobb vonzásában felélénkült kisebb piac 200—300—400 forintos cipőárait látva eltűnődik az ember: másutt miért 1600 forintnál kezdődik egy férfifélcipő ára, s miként nem átallnak egy-egy butikban annyit kérni egy pár lábbeliért, amennyi egy takarítónő havi fizetése? Ám nézzük tovább a kispiacot j Egy vásárlási alkalom a többi közül, jó dolog. De rendben van-e minden más vonatkozásban is? Jó, ha vigyáz a vásárló! Szilaj Mihály, a piackezelőség megbízott vezetője határozottan állítja: — Nincs minden rendben. Háromszázhatvan négyzetméter területével a Budai utcai udvar is kicsi. Ember ember hátán tolong. Nincs senkinek az arcára írva, ki kicsoda. Zsebtolvaj vagy becsületes szándékú-e? Az .egyik szombaton, valaki szerint húsz perc alatt, tizenkét vevőtől loptak el különböző értékeket. A helypénzszedök eddig húsz üres pénztárcát találtak. Egy jakab- szállási asszony nem tudott busz- szal hazautazni, mivel attól is ellopták a pénzt. Okkal figyelmeztetik tehát a látogatókat _ a bejáratnál elhelyezett táblán: „Kérjük, értéktárgyaikra vigyázzanak!” . — Igen, ilyesmi is hozzátartozik a kispiac mindennapjaihoz. Ami persze nem jelent belenyugvást a jelenlegi helyzetbe. A városi tanács közel került a megoldáshoz, hogy segítse áttekinthetővé és ellenőrizhetővé tenni a forgalmat. A zsúfoltság csökkentésére, egy másik ház versenytárgyalás alapján történő lebontásával, újabb 360 négyzet- méteres udvarral bővítik az ezután már nem is annyira kis piacot. 9 Ember ember hátán. Reggel óta szüntelen az érdeklődés a kis- piaron. • Szemét... mindenütt csak szemét! (Tóth Sándor felvételei) Rendet és tisztaságot kérnek a lakók Fontos kérdés az árucsamok környéki állapotok rendezése is. A piac kiszorult az utcára. Hétvégeken 25—30 ezer ember fordul meg itt, Bács-Kiskunon kívül Békés, Csongrád, Szolnok és Baranya megyéből. Nem szólva azokról a külföldi turistákról, akik a kispiacra hoznak árut, de szállást nem találva, az utcákon, gépkocsijaikban töltik az éjszakát. Gyorsforralón főznek, kocsit mosnak, és vacogva várják a reggelt, mire a kispiacra és főként a WC-be bejuthatnak. Az illemhely ugyanis éjszaka zárva. Emiatt ki-ki ott... ahol tudja... no, de ne részletezzük. Elég az hozzá, hogy a máskülönben sem tiszta és rendezetlen utcákban rossz érzés a lakóknak ilyen körülmények közt élni. A közeli Csáky utcában például vastagon áll a szennyvíz a 14-es számú ház előtt Arrébb egy autó. Odébb egy fához pányvázott ló,, gazdáját várja, hogy feltakaritsa utána az ürüléket a kövezetről. Feltakaritsa...? Bár úgy lenne! Ettől függetlenül igen fontos, hogy a megyeszékhely piacának és környékének forgalmazási, közlekedési és köztisztasági helyzete javuljon. A kecskeméti piac jövője. és jó hagyományainak továbbélése a lakosság áruellátásában ezt kívánja. Kohl Antal
