Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

1986. október 13. • PETŐFI NÉPE • 3

Befejezéshez közeledik a szüret

(Folytatás az 1. oldalról.)

A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban Ferenczl Imre termelési igazgatóhelyettessel egy Nivába ültünk. Útirányunk a ba- lotaszállási területen lévő ültetvény, amelynek termését most szüretelik. Útközben a szőlőről beszél:

Csabai István

• Teljesítménybérben szüretelnek 'a sziládysok.

• A Kecskemétvin kecskeméti gyárában Weither Endréné m üst- ssvfokot mér.

— A legtöbb szőlő 1973—82- ben termett, 16—17 ezer tonnát dolgoztunk fel, most örülünk, ha meglesz a tíz. De a minősége az idei termésnek a legjobb. A kooperációs partnereinknél, a kistermelőknél és saját ültetvényünkön is a Kunleány adta a legtöbbet, 13 tonnát hektáronként, de még a Rajnai rizling, a Chas- selas, a Muscat Ottonel és a Kövidinka hozama is jónak mondható. Az átlagtermés így is csak 6 tonna körül alakul. Pedig a fürtszám alapján ennél, 20—30 százalékkal többre számítottuftk. A bogyók sajnos nem nőttek meg, s a szemek is már töppedtek — nem is csoda ilyen aszályban.

A dűlőútról a szőlőtáblák közé fordulunk. A kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákjai szedik a fürtöket.

— Hagyományosan már vagy két évtizede kijárunk a gazdaságba szüretelni — mondja dr. Erdey Zoltánná, az egyik negyedik osztályfőnöke. — Egy hétig dolgozunk, aminek haszna kölcsönös: a gazdaság biztos munkaerőt tervezhet, a tanulóink pedig zsebpénzt.

Kövidinkát szednek, a szemek édesek, azt mondja Ferenczi Imre, a mustfoka 17 fölött van. Visszafelé jövet az ágazat sorsáról beszélgettünk, a rossz értékesítési helyzetről és arról, hogy egyáltalán van-e, lehet-e jövője az Alföldön a szőlőtermesztésnek.

— Nincs más út, szőlőt kell termelni ezen a vidéken — mondta az igazgatóhelyettes. — Ez a homok semmi másra nem alkalmas. Ha öntözni tudnánk az egészet!',.. akkor igen, de ez ma még csak álom. Egyébként is úgy látszik, hogy van jövője a szőlőA szőlőterméseknek mintegy 25 százaléka éjszakázik még kint az ültetvényeken. A későn érő fajták jól cukrosodnak. De nem sokáig már, a szép napos időjárás segíti a munkát, nem kell már két hét, hogy befejeződjön a szüret.

9 Kistermelőktől veszik át a szőlőt Hosszúhegyen.

termesztésnek, mi a piacpolitikánkat a több lábon állás elve szerint alakítottuk. A belföldi bor- forgalmazásra is mindig nagy súlyt helyeztünk, s úgy tapasztalom, hogy ez most különösen hasznos.

A megye legnagyobb feldolgozóüzeme, a Kecskemétvin Bor- gazdasági Kombinát. Keresztes József főosztályvezetőtől tudom, hogy eddig csaknem 25 ezer tonna szőlőből préseltek mustot, s a szüret befejezéséig még 10 ezer tonna szőlőre számítanak. A kombinát kecskeméti gyárában Dabasi Gábor igazgatóhelyettes előbb a minőségről beszélt:

— A cukor és sav arány általában igen jó, a most beszállított fajtáknál 7—10 ezrelék közötti. Szerződéses partnereink: a környező szövetkezetek, magántermelők hozzák ide a termést, naponta 200—250 tonnát veszünk át. Évek óta arra törekszünk, hogy a közös telepítésekben is a minőséget adó fajták kerüljenek előtérbe. Felvásárlási árainkban ugyancsak ez tükröződik. Figyelembe vesszük a minőség mellett az értékesebb fajtákat, valamint külön díjazzuk a hosszú távú szerződés szerinti szállítást.

A kombinát valamennyi átvevőhelyén, az ott lévő árjegyzékből leolvasható, a legtöbbet a Merlot és Zweigelt fajtáért fizetnek a szerződéses partnereiknek, kilóját 16 forintért vásárolják. Feltűnt, hogy most a Kövidinkát is premizálják, kilónként egy forint úgynevezett évjárati felárat fizetnek.

— A minőségi szőlőfajtákat külön vonalon dolgozzuk fel — folytatta Dabasi Gábor. — Felkészültünk a gyors, minőségi kezelésre, hogy december elején letisztult bor kerülhessen a tárolóba.

A Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát borászati üzemében ottjárttunkor csak egy kistermelőtől kellett átvenni a szőlőt. Szer- letics József Sükösdről lovas kocsival hozta a termést. A kombinát ültetvényeit az időjárás súlyosan károsította az utóbbi két évben. Az átlaghozam is csak 4 tonna körül alakul. Az eddigi tapasztalataikat az új telepítéseknél hasznosítják, a fajták közül a Cserszegi fűszerest, a Kunleányt, a Biankát és a Chasselast tartják a legalkalmasabbnak. Azt is tervezik, hogy bizonyos területeken visszatérnek a fejművelésre.

SZABÁLYSÉRTŐK TOMPÁN ÉS MÉLYKÜTON

A bevételről lemondanának a tanácsok

A napokban két nagyközségben, Tompán és Mélyhűtőn foglalkozott a tanács a szabálysértési ügyintézés helyzetével. A beszámoló az előbbi településen négy, az utóbbiban két évet* ölelt fel. Mindkettőből kicsengett, hogy sajnos nem mindegyik elkövető kilétére derűi fény...

A mélykúti beszámolóban írták: „Mielőtt az adatok ismertetésére rátérnék, kérem, pusztán az elhangzott számok alapján ne vonjanak le következtetést arra nézve, hogy a lakosság most * ugyan jobb-e, vagy rosszabb, mint az elmúlt évben. A szabálysértési ügyek keletkezése nagyban függ attól, hogy a fel- jelentésre jogosult szervek és személyek milyen aktívak voltak.” A településen a két év során a legmagasabb pénzbírság (szerszámok, egy szemüveg és egy táska eltulajdonításáért, melynek összértéke 726 forint) háromezer forint, volt. Ugyancsak eny- nyl járt egy ablakbetörésért.

Tompán a jaégy év alatt mintegy 270 ezer forintot kasszíroztak be az illetékesek különböző szabálysértésekért. A legtöbbet, 95 ezer 700 forintot 1984-ben. Ebből csaknem 50 ezer forint volt a tulajdon ellen vétők pénzbírsága. Általában mindkét helyen a tulajdon elleni vétség jelenti a legnagyobb tételt; ezek közül a bolti lopások száma a legmagasabb. A listán szerepel még becsületsértés, magánlaksértés, orgazdaság és tankötelezettség megszegése. Mélykúton például egy műsoros diszkóest szabálytalan megtartásáért- is bírságot róttak ki az illetékesek.

Mindkét nagyközségben az elmúlt évek alatt több százezer forintot fizettek be, de ezekről nyilván lemondanának a ' települések vezetői, ha megszűnnének, vagy legalábbis csökkennének a szabálysértések.

A kiszabható pénzbírság általában Í00 forinttól 5 ezer forintig terjed, egyes esetekben elérheti a 20 ezer forintot is. Természetesen a hatóságok figyelembe veszik a cselekmény súlyát, az elkövetés módját, társadalomra való veszélyességét, valamint az elkövetők anyagi és szociális helyzetét. A pénzbírságot többségben önként befizetik. A beérkezett feljelentések nagy százalékát bizottságok közreműködésével tárgyalják, mivel a bizottság tagjai általában ismerik az elkövetőket és' megpróbálnak nevelőhatást gyakorolni rájuk. Ennek köszönhetően a legtöbben jó útra térnek. Sajnos azonban helyettük újak jönnek!

T. L.

NEMES JÁNOS C

A szocializmus megújulásának útja

Xt A munkásosztály és szövetségesei

Az MSZMP 1957. júniusi ország gos értekezletével lényegében befejeződött a párt újjászervezése. Az eszmei-politikai irányvonal és a szervezeti, munkastílus- beli kérdések tisztázása és az élet normális rendjének helyreállítása után a párt figyelmét teljes erővel a széles népi-nemzeti egységfront létrehozására, a szocialista építés érdekében a dolgozó tömegek aktivizálására fordíthatta.

Ehhez mindenekelőtt a gazdaságban kellett előrelépni. 1957 nyarára a termelés ugyan a régi kerékvágásba került, az ellátás kielégítő volt, az előző évekhez viszonyítva jelentősén javult a dolgozók életszínvonala. Mindennek nem a nemzeti jövedelem emelkedése, hanem elsősorban külső források adták fedezetét. A testvéri szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió árukban, valutában és egyéb formában mintegy 2 milliárd rubel értékben nyújtottak anyagi segítséget Magyarországnak. Ezenkívül halasztást adtak a hitelbe visszatérítésére és jelentősen bővítették áruszállításaikat.

Az 1957. évi terv a nemzeti jövedelemnek az előző évekhez képest kisebb, viszont a fogyasztásnak 8 százalékkal nagyobb emelkedését irányozta el. Az ipari termelést az előző évhez képest csupán 2 százalékkal tervezte emelni, ezen belül a nehézipar termelése 3,4 százalékkal kisebb, a könnyű- és élelmiszeriparé 9 százalékkal nagyobb lett volna. A mezőgazdasági termelési értéket 3.2 százalékkal magasabbra tervezte.

Az 1957. évi terv nem teremtette — nem is teremthette — meg a nagyobb fejlődés feltételét, de a gazdasági helyzet megszilárdítását segítette. És már jelentkeztek óvatos kezdeményezések, törekvések a gazdaságirányítás rendjének megváltoztatására is. Növelték a vállalati önállóságot, csökkent a tervmutatók száma, fokozatosan bevezették a nyereségrészesedés gyakorlatát, kevesebb termék maradt a központilag elosztásra kerülő kontingensben ...

A gazdaságpolitika mélyebbre hatoló elemzését végezte el a kormány által kiküldött Közgazdasági Bizottság, amelyben a legtekintélyesebb közgazdászok és más szakemberek (köztük szép számmal pártonkívüliek) vettek részt. E bizottság elemzése minden égető és vitatott kérdést felvetett: az ország adottságait, és ezzel kapcsolatban a gazdasági struktúrát. a fejlesztés ütemét, a beruházási Dolitikát. a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolását stb. A gazdasági irányításra vonatkozóan olyan kérdésekre hívta fel a figyelmet a tervezet,

mint a tervek összeállításában a helyi vélemények, kezdeményezések figyelembevétele, a közvetett befolyásolás alkalmazása, a vállalatok gazdasági önállósága, az érdekeltség, amelynek a vállalati nyereségből való részesedésben is kifejezésre kell jutnia, az árrendszer — főleg a termelői — reformja, a bankrendszerű ellenőrzés kifejlesztése. Csupa olyan gondolat, amelynek megvalósítása az akkori viszonyok között ugyan nem mindig volt reális és lehetséges, de irányvétel szempontjából feltétlenül megfontolásra késztetett. A dokumentum egyes tételei bizonyos mértékben szerepeltek az országos pártértekezlet téziseiben is.

Más vonatkozásban is a valóság iránti érzékenységet tanúsította az MSZMP és vezetése. 1958-ban széles körű -vizsgálatot, ma azt mondanák: szociológiai felmérést kezdeményezett a munkásosztály helyzetéről. Ez a lépés azért is figyelemre méltó volt, mert az MDP egykori vezetése ugyan soha nem fukarkodott a munkásosztály vezető szerepének deklarálásával, az olykor bizony dagályos hitvallással a munkáspolitika mellett, arra azonban soha sem szánta el magát, hogy átfogóan megvizsgálja, hogyan él, dolgozik, gondolkodik ez az osztály, milyen változások mennek végbe rétegződésében, mentalitásában, törekvéseiben a szocialista átalakulás hatására.

A munkásosztály helyzetéről szóló elemzés elkészítésében mintegy kétezer pártmunkás és állami funkcionárius vett részt. Negyvenötezer munkással és munkásból lett értelmiségivel beszéltek. A vizsgálat kimutatta, hogy a munkásosztály létszáma 1949-tól 1957-ig 80 százalékkal nőtt, arányuk az összkeresők között pedig 18.7 százalékról 29 százalékra. Ugyanakkor ez a pozitív változás negatív hatásokkal is járt. Szűkült a régi. szervezett, tősgyökeres munkások aránya és befolyása körükben. Gyors számszerű növekedésükkel nem tartott lépést tudati fejlődésük, erősödtek soraikban a kispolgári nézetek. a nacionalizmus, a szov- jetellenesség. a szocialista tulajdon lebecsülése és a narasztelle- nes nézetek is. (Ez utóbbi annál is feltűnőbb, hiszen a létszám növekedésének forrása nagvrász- ben éoDsn a parasztság volt.)

A beszélgetésből kitűnt, hogy miközben az MSZMP irányvonalát általában elfogadiák. sok jogos bírálat érte a Központi Bizottságot. egves pártszervezeteket és még inkább az állami intézményeket és szerveket. Kifogásolták. hoev azt az irányvonalat nem érvényesítik meefetelően. sőt olykor még el is torzítják. Egyes vezetők — helyenként, még azok is, akik a munkásosztály soraiból kerültek ki — figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét.

Az elemzés alapján elfogadott 1958. október 16-i KB-határozat részletesen taglalja, miképpen kell javítani a párt és a mpnkás- tömegek politikai kapcsolatait, milyen kötelességei vannak a párt-, állami és gazdasági vezetőknek a személyi kapcsolatok javításában, hogyan kell gazdasági, kulturális és különböző szervezeti intézkedésekkel a munkás- osztály érdekeit jobban érvényesíteni. Megjegyzendő, hogy egy év múlva a KB megbízásából a Politikai Bizottság újra áttekintette a helyzetet és tennivalókat, majd 1962 júniusában a Budapesti Pártbizottság jelentését és feladattervét vitatta meg e kérdésről.

A társadalmi-politikai konszolidációnak fontos eszköze volt a népfrontmozgalom feltámasztása. Ez sem ment viták nélkül, hiszen míg egyesek csupán a pár- tonkívülieket szerették volna benne látni, addig kommunista körökben — a Nagy Imre-időkre emlékezve — bizonyos ellenszenv nyilvánult meg a mozgalommal szemben. A pártnak tehát e tekintetben is világossá kellett tennie koncepcióját. A PB november 2-i határozata állást foglalt az erős népfrontmozgalom mellett, mint amely kifejezi a nép egységét és széles tömegek céltudatos munkáját a szocializmus építéséért. „A .tömegek aktív közreműködése nélkül .nem oldhatjuk meg sikeresen az előttünk álló nagy feladatokat" — figyelmeztetett a határozat.

Az elvi megalapozás olyan, amely mindmáig érvényes és iránymutató: „A népfrontpolitika a szocializmus építésének, az osztályszövetségnek sajátos, ’ történelmileg meghatározott módja: a munkásosztály és a szocializmushoz hű erők összefogása azokkal a társadalmi rétegekkel és csoportokkal, amelyek nem mindenben értenek egyet velünk, de olyan alapvető kérdésekben, mint a népköztársaság erősítése, a szocializmus építése, a béke védelme, hazánk függetlensége, az életszínvonal emelése és más kérdésekben — helyeslik a párt és a kormány politikáját, készek ezek megvalósításában részt venni”.

Az ezen az alapon megújuló és kivirágzó népfronttevékenység első nagy próbája az 1958. november 16-i országgyűlési és tanáéival asz tások voltak. Fő célként a népi hatalom megerősítését és az alkotmányos élet helyreállításának befejezését jelölték meg. A választási kampányban, majd a szavazásokon kifejezésre jutott az új politika iránti bizalom, és így az ország vezetése megbízást kapott a politika folytatására.

(Következik: A mezőgazdaság átalakítása.)

CSALÁDIAS LÉGKÖRŰ TALÁLKOZÓ TŐSERDÖN

Idősek — fiatalosan

Baráti kézfogások; a viszontlátás öröme az arcokon. Így kezdődött a közelmúltban a Tőser- dőn megrendezett találkozó, amelyen lakiteleki, tiszakécskei, kiskunfélegyházi és kecskeméti idősek vettek részt. S ilyen jó, családias légkörben folytatódott egészen a befejezésig.

— Rendkívül népszerűek az ilyen túrák gondozottaink körében. Már jó előre nagy izgalommal készülődnek a közös rendezvényekre, és azt sem bánnák, ha minden napra jutna egy — tájékoztatott dr. öveges László- né, a kiskunfélegyházi öregek napközi otthonának gondozónője, aki csaknem három évtizede végzi ezt a cseppet sem könnyű munkát.

Ebédig gyorsan eltelt az idő. Az idős emberek körülülték az ünnepi asztalt, jókedvűen beszélgettek, vitatkoztak egymással. A Tisza-parti séta után többen a szabadtéri színpadon, fiatalokat is megszégyenítő frissességgel táncoltak, énekeltek. Közülük sokan napközi otthonban töltik napjaikat, de néhányan a panziót is igénybe veszik. .

— Idestova hat éve lakom a tiszakécskei otthonban, de nem bántam meg. Közösen sokkal könnyebb elütni az időt, főleg, ha kirándulni is megyünk. Mióta itt vagyok, még egyetlen programot sem hagytam ki. Eddig nem volt családom, de most úgy érzem, valami hasonlóra találtam ebben a közösségben — mondta Novák Pista bácsi, s a körülötte ülők helyeslőén bólogattak.

A kecskeméti Sánta Imre bácsi nem egyedülálló:

— Jóravaló emberek a gyerekeim, de nappal dolgoznak én meg egyedül unatkozom otthon. A napköziben jó a társaság, gyorsan telik az idő. Este pedig vár a családom.

Dr. Valter Ferencné, a kecskeméti napközi otthon vezetője nem tartja ezt egyedi jelenségnek.

— Sokszor tapasztaljuk, hogy a család idegenkedik ettől a megoldástól. Főleg a külvilág, a szomszédok véleményétől tartanak. Pedig szerintem semmi szégyell- nivaló sincs. Ma a gyerekek többsége dolgozik, az unokák óvodába, iskolába járnak. Így a családban is magányosnak érezhetik magukat a napjaikat egyedül töltő idős emberek.

Kiss Ferencné, — Erzsiké néni — barátnői társaságában a közeli Tisza szépségében gyönyörködött:

— Egy éve bejárok a lakiteleki napközi otthonba. Jól érzem magam a társaim között és a gondozóink is kedvesek. Az életem eddig nem volt más, mint örökös munka, a család ellátása, gyereknevelés. Sohasem értem rá tétlenkedni, a szórakozással töltött idő is ritka alkalomnak számított. Most próbálom bepótolni, amit elmulasztottam. Ebben a közösségben nem lehet unatkozni, mindig van Valamilyen érdekes program.

— Tudja kedveském — vette át a szót Farkas Lajosné—, mióta beköltöztem a tiszakécskei panzióba, úgy érzem, tíz évet fiatalodtam. Ezelőtt tanyán laktam, ahol még villany sem volt. A férjem tizennégy éve meghalt, a fiamék pedig Kecskemétre költöztek, emeletes házba. Hívtak, de nem nekem való élet az ott. A fiam kezdetben nagyon szé- gyellte, hogy az édesanyja szociális otthonban él, de most már megért engem.

•

Ezen a kiránduláson megszületett az elhatározás, hogy a négy napközi otthon — köztük a tiszakécskei panzió — idős lakói rendszeresen meglátogatják egymást. Farkas Andrea

Vasárnapi szállítási csúcs Záhonyban

Az őszi csúcsforgalom jelle-, mezte a vasárnapi munkát Záhonyban, ahol a szállítási feladatok sajátossága a magyar és a szovjet vagonok eltérő tengelyszélességéből adódik. A záhonyi vasutasok ezen a napon hétszázötven a Szovjetunióból érkezett széles nyomtávú kocsit ürítettek ki, s csaknem ezemégyszáz normáltengelyű vagont raktak meg. Összességében több mint negyvenezer tonna árut továbbítottak osztrák, jugoszláv és hazai megrendelők részére. A Szovjetunió felé útnak indított három vonat- szerelvény százötven vagonnyi almát, élelmiszert, különböző berendezést szállít. Újabb szállítmányt indítottak Tengizbe, ahol a VEGYÉPSZER fővállalkozásában magyar munkások dolgoznak a jamburgi gázvezeték létesítményein. Munkájuk megkönnyítésére gépeket, konténerházakat és „Tajga” lakókocsikat küldenek a nagy jelentőségű beruházás színhelyére.

A MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságán egyébként az augusztus óta tartó őszi szállítási csúcs jelentősen felülmúlja az előző évi rekordot. Szeptemberben 1,2 millió tonna árut szállítottak el, a tavalyi hasonló időszaknál húsz, a tervezettnél pedig 10 százalékkal többet. A feladatokat számítógép irányításával, a mindenkori teendőkhöz igazodó napi munkaszervezéssel teljesítik. Különösen nagy figyelmet fordítanak az almaszállitasra alkalmas fedett vagonok azonnali kirakására. Ennek is köszönhető, hogy hétfőn úiabb 180—200 kocsit pakolhatnak meg az almatermesztők az exportra szánt gyümölcscsel. Ez a mennyiség ugyan a szedés üteméhez képest még mindig kevés, de már enyhíti a tárolási gondokat.