Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-06 / 235. szám
/ gazdaságpolitika 1986. október 9. • PETŐFI NÉPE • 5 BŐVÜLŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS Szövetkezeti küldöttség járt a Krímben Szeptember 26-1 számunkban rövid tájékoztatást adtunk arról, hogy a MÉSZÖV delegációja Bedő Tibor elnökhelyettes vezetésével Bács- Kiskun megye testvérmegyéjébe — a Krímbe — látogatott tapasztalatcserére. Erre a két terület közötti gyümölcsöző együttműködés 25. évfordulóján került sor. A delegáció vezetőjével arról váltottunk szót, hogyan összegezhető a Krím-területi és a Bács-Kiskun megyei fogyasztási szövetkezetek kapcsolata. — Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy látogatásunk egybeesett a két megye közötti együttműködés, jeles évfordulójával. A mi konkrét kapcsolatunk csak 15 éves múltra tekint vissza, mindemellett nagy örömünkre szolgál, hogy része annak a sokoldalú együttműködésnek, amelyet Negyedszázad barátsága címmel a megyei párt- bizottság jubileumi kiadványa foglalt össze. A szovjet fogyasztási szövetkezetek a manchesteri takácsok által megfogalmazott, többségében máig is érvényes szövetkezeti alapelvek szerint működnek. Az egyik, tétel az, hogy a szövetkezetek hazájukban és nemzetközileg is együttműködnek. — A kapcsolatok alapja a két területi pártbizottság között létrejött együttműködési megállapodás és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa idevonatkozó irányelve. — Valóban, az országos tanács irányelvben jelölte meg a fogyasztási szövetkezetek ezzel ösz- szefüggő feladatait. Hangsúlyozva, hogy a nemzetközi kapcsolatok illeszkedjenek a megyei párt- és tanácsi szervek irányításával kialakult testvérvárosi és testvérmegyei kapcsolatokhoz. A kölcsönös • delegációcserék egyaránt szolgálják politikai és gazdasági Céljaink, valamint a szocialista országok népei közötti barátság elmélyítését. — Hogyan alakult ez a fogyasztási szövetkezeteknél? — A Krím területi és a Bács- Kiskun megyei fogyasztási szövetkezetek között évenként kerül sor delegációcserére úgy, hogy egyik évben a szovjet elvtársak látogatnak el hozzánk, míg a másik évben a mi delegációnk utazik. ‘ Szövetkezeteink eltérő szervezeti felépítése, jogi és köz- gazdasági szabályozása mellett is megtaláltuk azokat az érintkezési formákat, ahol kölcsönösen hasznosíthatjuk egymás tapasztalatait. Különösen a kereskedelem és a vendéglátó-hálózat fejlesztésében, technológiájában, az áruforgalmi munkában, a reklámtevékenységben, a háztáji gazdaságok integrációjában értünk el kölcsönösen hasznosítható eredményeket. Kedvező tapasztalataink vannak a szovjet mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek gazdasági együttműködéséről is. Nálunk móst fogalmazódott meg az az igény, hogy növekedjék a gazdálkodó szervek érdekeltsége a tanyai és a kistelepülések népességmegtartásában. Ez a Krímben régen élő valóság. — Konkrétan? — Számos olyan településen jártunk, ahol a kereskedelmi egységeket a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építették fel és átadták a fogyasztási szövetkezetnek üzemeltetésre. Olyan gyakorlat is van, hogy az építési anyagot a fogyasztási szövetkezet adja és az egységet a mezőgazda- sági szövetkezet építi fel térítés nélkül. A tapasztalatok átadása kölcsönös. Vendéglátóink örömmel mutatták be a kereskedelemben alkalmazott, tőlünk átvett technológiát is. Ezek: áruállványok, önkiválasztás, szakosítás, hűtőpultok, -vitrinek, italblokkok. Kulturáltak, esztétikusak és tiszták az ülőhelyes vendéglátó- egységeik, amelyek méreteiknél fogva inkább vendéglátó kombinátok. Nem csupán egy-egy nagy teremből állnak, van bennük hely fiataloknak, az idősebbeknek és gondolva a bérházi lakásokra — a családi rendezvényekre is. — Kialakult az élelmiszeripar is a szövetkezeteknél? — Ipari tevékenységük igen széles körű. Jártunk automata kenyér- és péksüteménygyárban, korszerű, és a magyar ízlésnek is megfelelő húsfeldolgozó- és cukrászüzemekben. Ugrásszerű fejlődésnek lehettünk szemlélői a kistermelésben. A szövetkezeti boltokban jelentős a háztáji gazdaságokból felvásárolt zöldség-, gyümölcs- és húsféleség, amelyek minősége és ára is eltér az állami kereskedelemétől. — Mit tesznek a háztartási munka könnyítésére? — A nagyobb,egységekben sok a háztartási munkát megkönnyítő, nem mélyhűtött, félkész áru is: tészták, sütemények, húsok, de megtalálható a töltöttkáposzta is. A munkaidőalap védelmében a vendéglátó üzemek .mellett, jelentős számú kereskedelmi egység vasárnap is —■ legalább délig — nyitva tart. Közöttük a ruházati és iparcikkeket árusító áruházak, boltok is. — A látogatás során minden bizonnyal szóba került az együtt' működés továbbfejlesztésének tartalmi gazdagodása is? — Igen. Fogadta a küldöttségünket a Krím területi pártbizottság nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályvezetője és a területi pártbizottság gazdaságpolitikai titkára is. Kölcsönösen kifejezésre juttattuk, hogy vannak még a két szövetség és a hozzájuk tartozó szövetkezetek közötti együttműködésnek tartalékai, további lehetőségei. Ilyenek: a kereskedelmi és vendéglátóipari szakemberek cseréje, a szakmai turizmus bővítése, a népi együttesek kölcsönös vendég- szereplése. A Krím területi fogyasztási szövetkezetekre az egy járás, egy szövetkezet a jellemző. Nálunk ugyan megszűntek a járások, de vannak járási nagyságú szövetkezetek. — Érdemes lenne megfontolni, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek példáját követve, az egy- egy nagyobb szövetkezet közötti kapcsolat felvételét. — Valóban. Ez mindkét szövetkezet számára hasznos lehetne. Nagy az érdeklődés a nálunk alkalmazott új kereskedelmi és érdekeltségi formák, módszerek iránt. A kisgazdaságok kapcsolatrendszere, a reklám- és propagandamunka, valamint az ipari tevékenységek iránt szintén. A közvetlen kapcsolatok, egymás munkájának mélyebb megismerése mindkét fél számára előnyös és hasznos lehet — fejezte be a beszélgetést Bedő Tibor. Kereskedő Sándor —: Ott, ahol megfelelően,, tő- I rödixek vele, az erdőgazdálkodás | nyereséges, számtalan példa bi- I /.onyítja. Az erdőtelepítés költ- í ségeit az állam teljes egészében dotálja. A .gond inkább az, hogy a mezőgazdasági üzemek egy ré- szében, úgy kezelik, minit szűk- j séges rosszat, vagy még úgy ' sem. Szemlélet, hozzáállás kérdése. Pedig sehol máshol nincs : olyan fontos szerepe a tájban az erdőnek, mint éppen a Duna— ; Tisza közén, ezen belül is a Ho- i mokhátságon. — Az üzemek a földhivatal engedélye alapján, a mezőgazdasági művelésből kivont, gyenge termfiké- pes9égű területen telepíthetnek — kell, hogy telepítsenek — erdőt. A hatóság ebbéli megítélése alapvetően meghatározza a szemléletet... — Ugyanakkor a gyenge ter- mőképességű talaj az erdőgazdálkodás eredményességét is negatívan befolyásolja. Nem jó ez sem az üzemnek, sem az ágazatnak, sem a népgazdaságnak. Társadalmi szinten kellene a szemléletnek megváltoznia. Az erdősítés, fásítás szerepe nem csak gazdasági szempontból fontos. Az erdő anyagi haszna az is, hogy a vad állatvilág élőhelye. Nem anyagi természetű haszna a környezetvédelem (tisztítja a levegőt), közjóléti szerepe, hogy kirándulóhely és igy tovább. Az erdő funkciója hármas: gazdasági, környezetvédelmi és szociális-üdülési. Ez minden erdőre érvényes, csak a hangsúly és a sorrendiség változik. — Az ideálishoz képest milyen Bács megye erdősültsége? — 1950 és 1985 között nem kevesebb, mint 67,5 ezer hektár erdőt telepítettünk. Így 136 ezer hektár az összes, erdőművelés alá vont terület, amelyen csaknem 12 millió köbméter az élő- fakészlet, az erdősültségi arány közel 17 százalékos, megközelíti az országos átlagot. Ezen a tájon azonban a 23—25 százalékos lenne a kívánatos. Azzal az 51 ezer hektárral, amit a hosszú távú koncepció szerint tervezünk telepíteni, meghaladjuk a 23°/o-ot, azaz megközelítjük a kívánatos arányt. Óriási eredmény, hogy a hosszú távú terv meghatározásában teljes az egyetértés az üzemek, a földhivatal és a felügyelőség között. Azt szeretnénk még elérni, hogy a rendelkezésre bocsátott 51 ezer hektár terület- bóka relatíve jobb minőségűeket telepítsék be először. Almás! Márta AKI FÁT ÜLTET...” A sokhasznú erdő Elkészült Bács-Kiskun megye erdőgazdálkodásának hosszú távú — 1986-tól 2015-ig szóló — koncepciója. Ez az első ilyen nagy időt magába foglaló tervdokumentum megyénk erdőgazdálkodásának történetében. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a koncepciót határozati rangra emelte. Azt a szándékot tanúsítja mindez, aminek megvalósulása révén az erdészeti ágazat fontosságának megfelelő helyre kerülhet. Minderről dr. Gőbölös Antallal, a Kecskeméti Erdőfelügyelőség igazgatójával beszélgettünk. — Közvetlen tapasztalatra jókora terület ad Önöknek lehetőséget, mivel Bács, Békés, Csongrád megye tartozik a kecskeméti felügyelőséghez. Milyen az erdőgazdálkodás szerepének, helyének megítélése, miért érzik úgy, hogy az ágazat hincs ■ a fontosságának megfelelő helyen? — Kérdése nemcsak a hozzánk tartozó három megyére, hanem általában érvényes. A választ egy kicsit messziről kezdem, furcsa példával. Tételezzünk fel egy olyan mezőgazdasági üzemet, ahol mindent megtermelnek, ami a megélhetéshez szükséges: búzát, kukoricát, zöldséget, szőlőt, gyümölcsöt, van' állattenyésztés, ipari üzem — csak éppen erdő nincs, de még egy sót fa sem a környezetben. Nem .sok időnek kellene elmúlni ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljék: azon a helyen nemhogy megélni, de élni sem lehet. A vihar elpusztítaná, a homokfúvás betemetné a termést, a szélsőséges klímától szenvedne minden élőlény, az emberek között egyre több lenne az asztmás beteg, az utódok között a szellemi fogyatékos... — Ez utóbbi hogyan függ össze az erdővel? — Ügy, hogy az emberi szervezetre, különösen a magzat és az újszülött fejlődésére ártalmas niitritet, nitrátot tartalmazó talajvíz bekerül az ásott kutakba. A . fa gyökere mélyen nyúlik a talajba, az alsóbb rétegekben áramló szivárgó vízből kiemeli és hasznosítja a számunkra káros elemeket, mintegy megszűri, tisztítja a vizet. — Szerencsére ilyen „er- dőtlen-fátlan” környezet nincs a valóságban. De ha lenne, a (akart értékelni a hiányukon tanulnánk meg? — Az imént csupán néhány momentumot ragadtam ki abbór a bonyolult összefüggés-rendszer- ' bői, amely a környezet és az erdő között van. De maradjunk most csak a gazdasági szempontnál. Tény, hogy az erdő védi a kultúrnövényt a vihartól', homokveréstől, ■széllknfúvástól, a víz' 'rombolásától, javítja a mikro- és mezoki imát. Ez a napi gyakorlatban nem mérhető, de nélkülözhetetlen gazdasági haszna, ami önmagában elegendő ok arra, hogy így gondolkodjunk: van ötezer hektár területem, ezen termelek búzát, kukoricát, zöldséget ... és telepítek erdőt. — Csakhogy a búzán, kukoricán van a nagyobb haszon, amit az üzemen számon kérnek! — Nem lenne szabad -csak a mában gondolkodni, az erdő ökonómiai szerepét, hasznát a pillanattal mérni! Hangsúlyozom: az erdő a tájpotenciál kihasználásának, illetve fokozásának is eszköze! Meg kellene tanulni „tájban” gondolkodni, egy adott táj valamennyi produktumának aiz összegét kellene nézni! — A mezőgazdasági üzemek arról panaszkodnak, hogy erdészeti ágazatuk gazdaságtalan. A szárazság kedvezőtlen hatásai csak ezután érződnek igazán. Nyáron a mezőgazda- sági nagyüzemek bevételei más ágazatok termeléséből származtak, ezért akkor inkább csak becsülgették a közelgő veszélyt. Most viszont már „testközelbe” került hozzájuk, hiszen a szárazság miatti bevételkiesések ezekben a hetekben nehezítik a vásárlást. Azt ugyanis csak kevés gazdaság engedheti meg magának, hogy a nyári betakarítást követő bevételeket nélkülözze. A bankszámlán felgyülemlő pénznek ilyenkor ezernyi helye van. Kora ősszel kell vásárolni műtrágyákat, vetőmagvakat, októberben, novemberben van a betakarítás dandárja, s ez növekvő alkatrész- és energiafelhasználással jár együtt. Mindez pedig pénzbe kerül, s nem is kevésbe. Elmaradt bevételek A bevételek elmaradása ezért erősen ráncolja a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági vezetők homlokát. Ha számlájukon kevés a pénz, hitelekkel ki lehet egészíteni azt, de ez megint csak drága művelet. Magasak a kamatok, a gazdálkodás nyeresége viszont szerény, s az előbbit éppen az utóbbiból kellene fedezni. A szárazság tehát most teszi próbára a gazdaságokat. A felmérések szerint a kalászosgabonák a vártnál mintegy I—6 milliárd forinttal kevesebb bevételt adtak, s a kilátások sem kedvezőek. A tartós meleget megsínylette a napraforgó, a szőlő, a kukorica, így a már említett bevételkiesés a következő hetekben csak növekedni fog. Pótolják más ágazatokban a veszteségeket. — mondhatnánk kapásból. Hasonló jóta- -nácsokat bőven kapnak a gazdasági vezetők, de többségük nem tud mit kezdeni velük. A pótlás forrása lehet az ipari tevékenység, amelynek viszont fejlődése lelassult a legutóbbi években, s a következő hónapokban is csak a csoda lendíthetne rajta. Mérsékelhetők a veszteségek az állattenyésztésben is, de ez a lehetőség is inkább csak elméletben létezik a gazdaságok többségében. Az állatállomány ugyanis már tavaly a mélyponton volt' s a szárazság a takarmánynövényeket sem kímélte. Személyes és közösségi érdek Az állatállomány persze így is kínálja a pótlást. Nem kell egyebet tenni, mint a növendékeket és a továbbtenyész- tésre alkalmas állatokat is értékesíteni a piacon. Ez a módszer gyors bevételt ad. De hát így a jövőt élik fel a gazdaságok! Ezt a sokszor ismételt megállapítást magam is elmondtam tsz-vezető | ismerősömnek. Finoman, szólva, kimosolygott, s magatartását indokolta is. Nekünk a jövő először is a jövő februárig tart © Hét vállalat kivitelezésében, a Debreceni MÄV Igazgatóság irányításával új híd , épöl a- Szamoson, Tunyogmatolcs határában. Képünkön: Építik az áthaladó sínpáí alapozását. Üj vasúti híd / ^épül Tunyogmatolcsnályj — mondta. Akkor lesz ugyan- > is a zárszámadás, amelyen a tagság előtt kell elszámolni a végzett munkával, illetve annak eredményével. Ha csak lehet, nyereséget kell elérni, mert ez feltétele a tagsági , jövedelmek megtartásának, közvetve pedig a szorgos mun- j kát megelőlegező közhangulatnak is. A veszteség bonyolultabbá teszi a gazdálkodás | külső környezetét is, hiszen a rossz hír hamarosan elterjed, -s megnehezül a partneri kapcsolatok tartása. Személyes és közösségi érdek is tehát a nyereségesség megőrzése. Ezért sok mindent megtesznek a gazdasági vezetők. Annak tudatában is, "| hogy felélik' jövőjüket, vállalják az állatállomány — • szakmailag indokolható mértékűnél nagyobb arányú — gyérítését, hogy b< /ételeiket pj növeljék. Nem riadjak vissza í az erőltetett . takarékossági módszerektől sem. Az emlí- ! tett tsz-vezetőhöz hasonlóan sokan mások ezt úgy érik el. hogy jelentősebb vásárlást : csak a gazdaság első számú vezetője vagy a főkönyvelője engedélyezhet, ök ismerik ugyanis leginkább naprakészen a bankszámla összegét. \ Ez a módszer pedig eleve lefékezi a vásárlásokat, hiszen az ágazatvezetők többször is meggondolják, milyen kéréssel kopogtassanak az elnöki irodákban. Persze mindenütt jól tud- | ják, hogy ily módon csak el-, odázzák a gondokat, hiszen a ma elmaradó vásárlások a holnap jövedelmező gazdálkodását is veszélyeztetik. Ha ugyanis szeptemberben, októberben nem kerül jó minőségű vetőmag a .tápanyaggal ellátott, s gondosan művelt földbe, egy esztendő múlva aratáskor nem szabad nagy termésre számítani. S ez ma már különösen igaz, hiszen az aszály és a pénzszűke már itöbb éve sanyargatja a gazdaságokat. Korábban is a ] mostanihoz hasonlóan reagáltak rá a vezetők, vagyis j a bajokat előretolták, ’ amelyek most már összeadódtak. Fejleszteni kell! Véget kellene vetni az okta- j lan, szakmailag káros takaré- kosságnak,- mert végül terve- j ink teljésítése kerül veszély^ | be. A helytelen magatartás felszámolásához persze pénzre is szükség van. Ezt egyaránt tudják a gazdaságok vezetői. ' és azok, akiken a hiányzó ősz- I szeg előteremtése múlik. A közelmúltban már megjelen- | tek az aszálykárt enyhítő f pénzügyi intézkedések, amelyek a gazdaságok többségének átmeneti segítséget nyúj- s tanak az ésszerű tenhelés • folytatásához. A rendelkezésre álló összeg persze egyetlen • nagyüzem szekerét sem ránt- j ja ki ‘a kátyúból, de arra minden bizonnyal elegendő ■ lesz, hogy a lassú kimászás j elkezdődhessen. S éppen a jö- j vő érdekében erről sem szabad lemondani, vagyis a sze- \ rénynek tartott összeget is a termelés fejlesztésére kell fordítani. V. Farkas József Jövő a földeken
