Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

• PETŐFI NEPE • 5 1986. október 1. QQzdQ/QQpolitikQy munko y tcíjc/Umcnyck A címadó mondat a XIII. pártkongresz- szuson elfogadott szervezet szabályzat­ban foglalt követelmények egyike. Je­lentőségét nem szükséges hangsúlyozni, hiszen köztudott, hogy eddig is minden társadalom a munka által fejlődött, gyarapodott és gazda­godott. Az emberiség a Földön minden érté­ket a munkának köszönhet, így volt ez eddig, és így lesz a jövőben is. A szocialista célokért küzdők mindig is igazságtalannak és ember­telennek tekintették a kizsákmányolást, és annak minden módjával szembeszálltak. Tár­sadalmi törekvéseink legfontosabbika, hogy minden munkaképes ember dolgozzék, mun­kája arányában részesüljék a javakból. Napjainkban a szocialista építésnek egy vi­szonylag nehezebb, bonyolultabb szakaszába érkeztünk. Számtalan gonddal, újabb és újabb problémával találjuk; szembe magunkat. A nehézségek láttán jócskán akadnak, akik nem győznek panaszkodni. Ma azonban a cselekvésre, a munkára, a bajok orvoslására, a hibák felszámolására kell összpontosítani a figyelmet és az erőt. E nehezebb helyzetben a megoldás kulcsa az, hogy mindenütt jól, felelősségteljesen, tudásunk legjavát adva dolgozzunk. Keressük kitartóan azt, hogy mit és hogyan lehet a legjobban megtenni, s uta­sítsuk él annak magyarázgatását, hogy mit, miért nem lehet megcsinálni. Hazánkban ma közel kilencszázezer párt­tag van, valóságos hadsereg, ha összefogunk és egyet akarunk. Eddig, és a jövőben is a kommunisták meghatározó erőt képviseltek országunkban. Az utóbbi több mint négy év­tized alatt a párt vezetésével, a kommunis­ták cselekvő részvételével ez a nép jelentős alkotások létrehozója, nagy vívmányok leté­teményese lett. Van mit gyarapítanunk. Eb­ben a ma élő kommunista nemzedékeknek Párttagok részt kell vállalnia, ez becsületbeli ügyünk és jól felfogott érdekünk Is. A párttagok példamutatása a munkában és a hivatás teljesítésében alapkövetelmény, mely azonban számos összetevőből áll. A munkafegyelem, a technológiai fegyelem, a munkavédelmi rendelkezések betartása, csak­úgy, mint a lelkiismeretes munka, igény a kommunistákkal szemben, de még többet kell igényelni tőlük: a példamutatást. A kommu­nista akarva-akaratlanul mintát ad a környe­zete számára, s ezt a mintát utánozzák, kö­vetik. A példa a magatartás és a norma egy­ségében jelenik meg, ha a párttag a szocia­lista normáknak megfelelő példát tud nyúj­tani, akkor lehet reményünk arra, hogy ezt mások követik. Igaz, ugyanez vonatkozik a rossz példára is, ami sajnos hamarabb talál követőre, mint a jó. A személyes példa alapja a szakmai tu­dásra, politikai meggyőződésre és erkölcsi magatartásra épülő tekintély. Ezt mindenki csak maga vívhatja ki, kevés hozzá a pénz, az összeköttetés, a beosztás, de döntő a mun­ka. Ez akkor is így van, ha sokain másként vélekednek. Az ügyeskedő, spekulációra szá­mító, munka nélkül gyarapodó embert lehet irigyelni, esetleg utánozni, de tisztelni, tekin­télyként elfogadni nem. Mostanában indulatokat kavartak a mun­kaidőalap jobb kihasználása érdekében ho­zott intézkedések. Vitatkoznak a szabadság- kiadáson, a munkakezdésen, és más fontos tényezőkön. De talán még fontosabb, hogy a munkaidőben miként dolgozunk, milyen a munka szervezettsége, mennyire ésszerű, kor­szerű, kap-e teret a kreativitás, a kezdemé­nyezés. A kommunisták példamutatása ezek­re különösképpen vonatkozik, és arra, hogy ne nézzük tétlenül a tehetetlenséget, a tu­nyaságot, a szellemi és fizikai tespedtséget, a restséget. A szervezeti szabályzat által megfogalma­zott követelmény nemcsak a termelőmunká­ban, a fizikai dolgozókra érvényes; mint ahogy a különböző vitákat kavaró intézkedé­sek sem. Hivatalokban és intézményekben, kereskedelemben és közlekedésben, országos irányító apparátusokban és kulturális műhe­lyekben, a betegágynál és a szerkesztőségek­ben mindenütt, ott is, ahol csak egy kommu­nista dolgozik — sőt ott még inkább — pél­dás helytállást kell tanúsítani a munkában. A pártszervek és -szervezetek feladata, hogy megköveteljék és számonkérjék mindezt, tö­rekedve arra, hogy a párttagok belássák a kötelességük teljesítésének fontosságát, s an­nak önkéntesen tegyenek eleget. Ha viszont előfordul, hogy valaki megsérti a szervezeti szabályzat ez irányú előírásait, azzal szemben a pártfegyelmi felelősségre vonás eszközét is szükséges igénybe venni. Bízva abban, hogy a kommunisták híven teljesítik a vállalt kö­telességeket, erre mind kevesebb esetben ke­rül sor, valamennyien példásan helytállunk a munkában. Takács Györgyné dr. az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese • Őszi vadászat a Bükkben. • A Fegyver- és Gáz­készülékgyár vadász- fegyverei iránt itthon és külföldön nagy a kereslet: Cj-Zél.andtól Kanadáig vannak vevőik. E gy vadászadoma szerint volt egyszer egy magyar vadász, aki skótabb volt a skótnál. Társas vadászatokra: leg­feljebb két töltényt vitt. Miután kilőtte ezeket, kölcsönkért társai­tól. Ugyeskezű vadásznak tartották, de töltényadósságairól rendre meg­feledkezett. Egyszer aztán megelégelték skótságát társai, és alaposan megtréfálták. A legközelebbi vadászaton preparált töltényt adtak a kölcsönkérőnek. Eleinte fel sem tűnt neki, de csak rájött, hogy lövései után nem a fácánok hullatják tolláikat, hanem a kölcsönkapott tölté­nyek. Többé soha nem kért töltényt a ..skót” magyar. Aki nem hiszi, járjon utána: megkezdődött a vadászati idény. Puskák, vadak, emberek Fogyatkozó fegy verm ű ve sek Szarvasbikán kívül ünőre, bor­júra, őzsutára, -gidára, fogolyra, örvös galambra, récékre és vad­disznókra leshetnek és lőhetnek a hazai vadászok. Aki nem ké­szült fel időben a nagy vadászat­ra, s hibás fegyverével nem ke­reste meg a fegyverműveseket, bizony gondban lesz. Az ország­ban ugyanis mindössze a Diana Ipari és Szolgáltató Kisszövetke- , zet, a Fegyver- és Gázkészülék­gyár, és két Vkisiparos foglalko­zik fegyverjavítással. Kevés a fegyverműves. ' — Már a kiemelt szakmák kö­zé kellett volna sorolni a mes­terségünket, és pénzben . jobban megbecsülni — mondja keser­nyésen Cserhalmi Géza fegyver­műves, a kisszövetkezet üzemve­zető-helyettese —, mert nagy a felelősségünk. A II. világháború előtt csak Budapesten tíz iparos, fegyverműves dolgozott. — Emlékszem Bakonyi bácsi­ra — szól közbe Kiss Károly fegy­verműves, a szövetkezet másik üzemvezető-helyettese — régi mester volt, valamikor együtt dolgoztunk. Egyszer egy Spanyol- országban gyártott puskát adtak be javításra. Egyikünk sem tud­ta szétszerelni. Bakonyi bácsi félrehúzódott, szinte szünet nél­kül pislogott, hol jobbra, hol bal­ra, nehogy bárki meglássa: ho­gyan szeréli szét a puskát. Régen külön „kasztot” alkot­tak a fegyverművesek, gondosan vigyáztak mesterségük titkára, minden fogásukra. Nem teljesen ok nélkül. Igazi fegyverműves ugyanis csak az lehetett és le­het ma is, aki jó technikai érzék­kel, rátermettséggel, szakmasze­retettel, netán megszállottsággal rendelkezik. Kár, hogy nem ér­deklődnek e szakma iránt a fia­talok. Fáj is a feje Takács Imré­nek, a Diana szövetkezet elnöké­nek, mert olykor, a hibától füg­gően, akár négy-öt hónapot is várakozhat a vadász, mire a ja­vítóműhelyből visszakapja féltett „társát”. Kötelező vizsga — nemzetközi előírások szerint Áthidaló megoldás lehet per­sze az új puska vásárlása. Az ország 51 vadászboltját a Diana szövetkezet látja el. Sörétes fegy­ver van elegendő, de golyósból nem tudják kielégíteni az igé­nyeket. Ezzel is magyarázható, hogy a világ valamennyi vadász­fegyvertípusa megjelenik itt­hon. Mert a belügyminisztériumi engedély birtokában bárki vásá­rolhat külföldön fegyvert, illet­ve elfogadhat ajándékként. Két sörétes és egy golyós puska le­het egy-egy vadász tulajdonában. Bármilyen formában is érkezik vadászfegyver az országba, érke­zés és javítás után, sőt, huzamo­sabb használat után is kötelező vizsgára vinni. Erre a célra léte­sítették csaknem száz esztendeié a Magyar Kézilőfegyver Vizsgá­ló Hivatalt. — Az elmúlt esztendőben átla­gosan 195 forintot fizettek egy puska vizsgálatáért a vadászok — mondja Tóth Imre igazgató. —? Hazánk tagja a brüsszeli egyez­ménynek, amelynek az a lénye­ge. hogy a tagországok a kézi lőfeawerek próbabélyeeeit köl­csönösen elismerik. A Nemzetkö­zi Állandó Bizottság, a CIP sza­bályai és előírásai szerint vizs­gáljuk a fegyvereket. A CIP-nek igen szigorúak az előírásai, azok­tól csak egyféleképpen lehet el­térni, azzal, hogy még szigorúbb rendelkezéseket vezetnek be a tagországok. — Hány évig „él" egy vadász- fegyver? — Nagy a szóródás — vála­szol dr. Kováts Zoltán, nyugal­mazott alezredes, a hivatal ko­rábbi vezetője. — A fegyver mi­nőségétől, fajtájától, a használat gyakoriságától is függ. — Hogyan ■ történik a vizsgá­lat, az ellenőrzés? Gondolom, műszerek is segítik munkájukat. — Rövid ideig tartó, de igen nagy nyomásnak tesszük ki a csö­vet. Próbalövés után műszerrel ellenőrizzük az esetleges elvál­tozásokat. Ezt a mérési mód­szert 1860-ban az angol Noble kaoitány találta ki, s azóta sem született jobb eljárás. Vannak próbálkozások kvarckristállyal, ami azonban nemcsak a nyomás­ra. hanem a hőre is érzékeny. A CIP elhatározta a váltást, a kvarckristállyal történő módszer elfogadtatását a tagországokkal. Egy kis történelem Kevéssé tudott, hogy hajdaná­ban egy fegyvertípus volt, akár vadászati, akár katonai célt ■ szol­gált — amelyet szélpuskának hív­tak. Feltalálásának időpontjáról megoszlanak a véleménybe. Egye­sek szerint 1430-bap a nürnbergi Guter készítette el az elsőt, má­sok viszont 1556-ra teszik feltalá­lásának időpontját, és Lobsinger nevéhez kötik, aki szintén Nürn- bergben élt. A szélpuska lőpor helyett, a sűrített levegő energiá­ját használta fel a lövedék kilö­vésére. Alattomos, hangtalan fegyver volt. Ennek igazolására egy adat: Napóleon hadserege az itáliai hadjárat során egy 500 fős tiroli szélpuskás egységtől nagyobb veszteséget szenvedett, mint az osztrák hadsereg többi részétől együttesen. A szélpuskák történe­tét feldolgozta Lugosi József, s a Múzeumi füzetek sorozatban megjelentette a Zrínyi Katonai Kiadó. Ha valaki közelebbről is szeretné megismerni a szélpuskát, tekintse meg Budapesten a Had­történeti Múzeumban. Ma már ritkaságnak számit minden da­rab — a múzeumban több is van —, egy jó állapotban levő szélpuska értéke meghaladja a százezer forintot. Aki veszi a fá­radságot, s ellátogat a budapesti Kapisztrán térre, az feltétlenül nézze meg a japán, az afganisz­táni és argentin vadászfegyvere­ket is. £s nem utolsósorban a nemrégiben elhunyt finn •állam­fő. Urho Kekkonen ajándékát, egv finn vadászpuskát. Mit tagadjuk: ma is vannak önkéntes fegyverművesek, akik titokban puskakészítésre adták fejüket. Amjak ellenére, hogy ezt a törvény igen szigorúan bünte­ti. (Nyolcévi börtönbüntetést is kiróhatnak a bíróságok.) És még­is mindig akadnak vállalkozók, de egyikőjük sem vadász. Ügy mondják, a. valamirevaló vadász inkább fél karját veszíti el. mintsem a ouskáiat.rA követ­kező esetet hallottam Kecsmár Istvántól: — Dísznóhaitáson vettem részt — emlékezik vissza. — amikor mélv vízmosáson kellett volna átmásznom, megcsúsztam, vissza­estem az árok altára. és még a bó­kám is megrándítottam. Az árok­ban n°dig egv iőkora sebzett .vad­disznó fűtött kifutni nem tudtam, öa v< térésre sem volt módom. Ráfogtam a foewere- m"t. a 95. M winchesteremet. s aliő céTnzyá másodo“’-"“k alatt minden tölténv«»m,et. kilőttem, mi­re a disznó épne” 1 lábamnál össyerogvott. tr q Jjvképű ségn ek tűnik, de nvnendtan kimenthe­tem. nemegyszer az életemet mentette meg a feevverem... Horváth Teréz Kupolák, tornyok MT / %/ a kupola kiváló mestere dis“— Eredeti stílusában újítják fel Baja egyik ékességét, a városi tanács épületét. A bádogos míves munkával Nagy László izsá- ki kisiparost bízták meg. A padlástérről létra vezet a megbontott tetőre. A bezsalu­zott kupola körüli állványon többen dolgoznak —, vajon me­lyikük Nagy László? Jókötésű, negyvenes férfi áM fel: ahogy a Védőkorlát fölé mjagasodik, csak a fogódzó nélküli levegő­ég veszi körül. Lába mellett miniatűr gyermekjátéknak tűn­nek ja távoli, többemeletes há­zaik. a Duna foltja kisebb á ci­pőjénél. A perspektíva félelme­tes, a látvány lenyűgöző. Nagy László elindul, nyugodtan lép­kedi a pallón, mintha csakugyan | lenne Gödét, Lfliputban. — Nem fel? — kérdezem, amint biztos talajt érzek a tal­paim aílaitt. — Vagy már meg­szokta a tetőt? — Soha nem is féltem. Gye­rekkoromban az „égig • érő” nyárfáikra is felmásztunk ma­dárfészekért, eszünkbe sem ju­tott, hogy félhetnénk. A falusi gyerek életébe beletartozik a fánamászás. A földiemről más jut eszembe. Mindig gyenge rajzoló voltam az iskolában. Aztán egyszer, már felnőtt fej­jél megpróbáltam lerajzolni az izsátoi templomtornyot. Az ered­ményen magam is meglepőd­tem : sikerült eltalálnom az arányokat, méreteket. Azóta nem félek a rajzoktól, elég rá­néznem és átlátom, a szerke­zetet. Olyan tez, mintha kapu nyílt volna meg előttem. — Miért éppen a bádogos­szakmát választotta? — Hárman voltunk testvérek, kellett a pénz, csakis szakmát taniuühattem. Úgy alakult, hogy bádogosnak jelentkeztem. Má­sodéves koromban — 1963-ban cikk jelent meg a Petőfi Né­pében a Bácsép néhány szak­munkástanulójáról. köztük vol­tam én ős. Az volt a crkk címe: Szakmát szeretni Voltunk ott hárman-néeyen, akik — mivel rászorultunk —. munkát vállal­tunk szabadidőnkben. Fejen­ként 250 forintot kerestünk na­ponta —, jó pénz veit ez a hatvanas években! Hogyne sze­rettük votaa meg a szakmát, és persze meg ős itlamiulLtuk. hiszen magunkra voltunk utalva. — Ezek voltak az első siker­élményei. És azóta? — Sikerélmény? Tulajdonkép­pen maga a munka laz. Ha nem nyomaszt a túl szűkre szabott 'határidő, szeretek dolgozni. A legtöbb 'kfisiparcsniak ven vala-i mtiflyen Jellegzetességé". En­gem arról ismernek, hogy mun­ka közben fütyülni szoktam. Megesik, hogy a többiek is csat­lakoznak hozzám és akkora koncertet rendezünk, hogy a járókelők csak forognak. De ha a ■ „nótázást” nem is veszik át tőlem, a jókedv, a lendület rájuk ragad. Megy a munka, mint a karikacsapás. — Ügy tudom, kiállításokon is szerepelt? — Legutóbb kilsehb-niagyobb tetőkupolákkal augusztus 20-án Gödöllőn, a kisiparosok orszá­gos kiállításán, ahol Bács-Kis- kun megyeieknek ítélték az el­ső díjat. Itt beszélgettünk « elő­ször Kovács László fémöntő kis­iparossal arról, hogy jó lenne létrehozni valamiféle alkotó kis­közösséget különböző szakmájú kisiparosokból. Elképzeléseink szerint az egyedi kézműves munkáinkat zsűriatetnéruk is. Akár sikerül terveinket meg­valósítani, akár nem, úgy érzem, megindult valami, ami eddig hiányzott az életünkből. Engem nagyon boldoggá tett, hogy az dzsáki sárffehér-napokon ás részt vehettem a munkáimmal-: nem­csak a kicsinyített kupoláikkal, hanem a lemezintarzia díszítésű gyümölcsöstálakkall. Sikert arat­tak. El is tettem a kalapácsot emlékbe, amivel azokat készí­tettem. Ha úgy tetszik, alkalmi al­kotó közösség jött létre kisipa­rosokból a bajai városháza fel­újítására is: — A különböző rézidomok, mánt például ez az oroszlánfej — mutatja Nagy László —, úgy készülnek,, hogy Lakatos Mik­lós gipsz öntő megcsinálta a mintát. Kovács László pedig for­mába önti. Nekem nemcsak azt kell tudnom, mit h-cgyan lehet elhelyezni, hanem ha nincs ere­deti mániái, valamit ki kell ta­lálnom helyette. Nem ez el­ső míves munkám, én készítet­tem példáié a Kodály Intézet bádogosmunkáinak nagy részét, a karapancsai Albredht-kastély külső bádogborításáfc mégis, minden munka más és más. Van ennek a szakmának vará­zsa is. Csodálatos dolog a ma­gasból szétitekintená: minden évszakban és minden háztető­ről más látványban van ré­szünk. Valóságos élmény tavasz- szal szétnézni a templomtorony­ból. látni a zöldbe, virágba bo­rult vidéket a falun túl az üde réten legelő csordát, a parányi áffiatkiákat... Sajnos, nem tu­dom úgy elmondani, ahogyan látom. Nagy László a munkáiért ka­pott számtalan elismerő oklevél mellett birtokosa az Ipar Ki­váló Mestere 'kitüntetésnek. Almási Márta példamutatása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents