Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

1986. október 6. • PETŐFI NÉPE © 3 BÁBOLNAI NAPOK • öt mp alatt több ezren látogattak Bábolnára az ország minden részéről. Újdonságok '»Sri“ " ° a megyei Bács-Kiskunból is vSst> vállalat. © Díjazott a Kecskeméti Mezőgép gyűrűshenger so. ra. © Alkalmazni érdemes me­gyénkben is a kapcsolt munkagépeket, ezzel a la­zább talajokon egy menet­ben vetőágy is készíthető, a nagy erőgépek teljesítmé­nye kihasználható. Felvé­telünkön három egymás melletti sávban dolgozó münkagép: talajt lazít, eké­vel szánt és pálcás henger­rel elmunkál, tömörít. © A kiállítás egyik szenzációja a Laverda MX 240-es kombájn, amely teljesen új építési elvek alapján készülj, és a mellette látható New Hol­land TF—46-os kombájn, amelynek első példá­nyát ismerték meg m érdeklődők. KIADVÁNY A VÁLLALATOK KÍNÁLATÁRÓL A szünidei diákmunka tapasztalatai Az iskolák nevelési célkitűzéseiben az elsők között szerepel a becsü­lettel elvégzett munka tiszteletére, szeretetére nevelés. A tanulmányi időben adott lehetőségeken túl — technikaórák, szakmai gyakorlatok, őszi mezőgazdasági munkák — erre leginkább a szünidő ad módot. A pedagógiai hatást csak erősíti, hogy a diákoknak is jól jön a vakáció alatt keresett zsebpénz-kiegészítés. Az idei nyáron is több ezer közép- és főiskolás diák vállalt néhány hetes munkát a megye ipari és mezőgazdasági üzemei­ben. Nem tudhatjuk pontosan, hányán, ugyanis erről semmilyen intézményhez nem érkezik ösz- szesítés. Nem mérvadóak a Bács- Kiskun megyei munkaügyi szol­gálat adatai sem arról, hányán fordultak hozzájuk nyáq állást keresve. A kecskeméti székhelyű intézmény ugyanis — helyesen — az idén először kiadványban is megjelentette azoknak a vállala­toknak ß kínálatát, ahol a leg­több diákmunkást várták. A lis- t&t pedig elküldték minden isko­lának, tehát helyben lehetett bön­gészni és választani az elérhető keresetet is feltüntető ajánlatok közül. Az bizonyos, hogy a megye- székhely legnagyobb „felvevője” a baromfifeldolgozó vállalat és a konzervgyár volt. A strandokon járva azt is láthattuk: változat­lanul népszerű a fiatalok köré­ben a vízmű vállalat, hiszen a hozzájuk jelentkező kabinosok, ruhatárosok, kertészek egy kicsit nyaralnak is. A posta hirdetései­ben a bérek voltak a legvonzób­bak: a kézbesítők, hírlapkihordők fizetése elérhette a havi 4 ezer forintot is. Szabadszállási, kiskunhalasi, tiszakécskei munkalehetőségek is szerepeltek a kínálatban — ter­mészetesen ezek közül főleg a helybeli diákok válogattak —, és több száz Bács-Kiskun megyei fiatalt vártak a Balaton menti kempingek, üdülők is. Itt a bé­rek nem voltak túl magasak — igaz, fillérekbe került a mun­kásszállás —, a napi. 6, illetve 8 órai munka után viszont á ma­gyar tenger partján vakációzhat­tak a közép- és főiskolás fel­szolgálók, takarítók. - Ugyancsak sok diáknak a KISZ megyei bi­zottsága felügyelete alatt műkö­dő Vállalkozó Fiatalok Irodája szerzett munkát. A tapasztalatok szerint azon­ban — s bizonyára így volt ez az idén is — legtöbben személyes kapcsolatok útján találnak mun­kát a szünidőben. Vannak üze­mek. ahol elsősorban az ott dol­gozók gyermekeit alkalmazzák, másutt — a vállalatok, szövetke­zetek és az iskolák közötti együtt­működés alapján — csak a tan­intézetekben hirdetik meg nyári munkalehetőségeiket a gazdál­kodó szervezetek. A kapálástól a szalagmunkákig, a kertlocsolástól a vagonkirakodásig, ki-ki igényei — és munkabírása — szerint vá­laszthat. A szakma jobb megismerését, megszerettetését szolgálja a szak­munkásképzősök hathetes nyá­ri gyakorlata. Ami egyrészt talán túl hosszú — elviszi a fél vaká­ciót —, másrészt sok helyütt nem is tölti be feladatát: a diákokra gyakran csak segédmunkát bíz­nak Ennek feloldását az ismere­teket valóban próbára tevő és to­vábbfejlesztő szakmai építőtábo­rok számának növelésében le­hetne megtalálni. Varinak erre megyei kezdeményezések, csak­hogy a vállalatok nem szívesen válnak meg az olcsó nyári (se- gédlmunkaerőtől. A jövő eszten­dőben mindenesetre ismét lesz­nek KISZ-lakásépífő táborok, ÉT-hotelek, s szerepel a tervek­ben kerékpárút-építő táborok szervezése is. Mert azért arról sem szabad lemondani, hogy a megyei ifjúságpolitikai feladatok a megyei ifjúság — önként vál­lalt — közreműködésével oldód­janak meg. Sz. K. NEMES JÁNOS CIKKSOROZATA A szocializmus megújulásának útja V. Kétfrontos harccal a válság leküzdéséért 1956. június 28-án a lengyel- országi Poznanban súlyos zavar­gás tört ki, amelyen munkásré­tegek is részt vettek, és a rendet csak a hadsereg bevetésével le­hetett helyreállítani. Poznan fi­gyelmeztető jel volt az MDP-nek is, hogy sürgősen meg kell olda­ni a válságot. Ez adta az utolsó lökést ahhoz az újabb politikai fordulathoz, amelyet a Központi Vezetőségnek július 18—21-i ülé­se határozott el. Ez a plenum vég­re kritikusan elemezte a párt politikáját, levonta az SZKP XX. kongresszusából adódó kö­vetkeztetéseket, és kétfrontos harcot hirdetett a válság felszá­molására. Egyben körvonalazta a teendőket az előrelépéshez a szo­cialista megújulás érdekében. Nagy tehertételtől szabadítot­ta meg a pártot az, hogy a KV ülése felmentette első titkári tisztsége alól Rákosi Mátyást. De a régi beidegződés és a pártegy­ség hamis értelmezése munkált, amikor a döntést Rákosi rossz egészségi állapotával indokolták, és nem tárták a párt és az or­szág elé súlyos politikai hibá­it és bűnös szerepét a koncepciós perekben, valamint a rehabilitá­ció késleltetésében. Rákosi helyébe első titkárnak Gerő Ernőt választotta meg a tes­tület. Ez a választás nem volt nevezhető sem elvinek, sem tak­tikusnak. Gerő Ernő Rákosi mel­lett a régi vezetés második em­bere volt, tehát hasonlóan felelős a politika torzulásáért, az 1953. júniusi fordulat megtorpedózá­sáért. az SZKP XX. kongresszu­sa után is a változások gátlásá­ért, és részese volt a törvényte­lenségeknek is. A júliusi plénu- mon ugyan irányt váltott, de a beszédében hangoztatott „tiszta lappal” kezdjük az új politikát, kifejezte azt a célját, hogy a múltbeli hibákra, az ő személyes' hibáira is, borítsanak fátylat. A pártpolitika megújulásának szándékát tükrözte viszont az, hogy a KV és a PB soraiba több kipróbált, nagy tapasztalattal rendelkező elvtársat választot­tak, közöttük jó néhányan a tör­vénytelenségek áldozatai voltak. Ekkor lett a PB-nek és a KV Titkárságának is tagja Kádár János. A központi beszámoló — már Gerő Ernő tartotta — és a hatá­rozat új megközelítésű, és az SZKP XX. kongresszusa szelle­mének megfelelő volt. A pártegy­ség helyreállítását szorgalmazta, és reálisan elemezte az elhajlá­sokat is: „Pártunkban mélyek mind a szektarianizmus, mind a jobboldali opportunizmus gyö­kerei — állapította meg a beszá­moló. — Mind a kettővel szem­ben a legélesebb, a legkövetkeze­tesebb eszmei-politikai harcot kell folytatni a párt fő irányvo­nalának és helyes politikájának érvényesítéséért.” E kétfrontos állásfoglalás végre a szektás meg­nyilvánulási formákat is bemu­tatta: politikai felvilágosítás he­lyett adminisztratív eszközök al­kalmazása, erőszak a tsz-fejlesz- tésben, bizalmatlanságra alapo­zott káderpolitika, dogmatizmus a társadalmi jelenségek megíté­lésében, beteges gyanakvás a volt szociáldemokratákkal szemben, a szövetségesek lebecsülése, a népfront elhanyagolása. Az állami életben a szocialista törvényesség megszilárdítását, az állami fegyelemnek a szocialista demokráciával egyidejű erősíté­sét és fejlesztését jelölték meg feladatul. Gazdasági téren az anyagi érdekeltség és a minőségi követelmények kaptak hang­súlyt. Mint közvetlen teendőt javasolták az államkölcsönjegy- zés megszüntetését, és a hadse­reg létszámának csökkentését. Az agrárpolitikában a mezőgazdaság szocialista átalakítását ugyan cé­lul tűzte ki a határozat, de egy­részt az ütem realitásokhoz mért csökkentését, másrészt az önkén­tesség legszigorúbb betartását hangsúlyozta. Kifejtette, hogy az állam az egyéni parasztgazdasá­gokat is támogatja a termelés növelésében. A júliusi KV-ülés a miniszter- elnök, Hegedűs András előadásá­ban megvitatta és elfogadta a második ötéves terv irányelveit. Ezek már jobban számoltak a reális lehetőségekkel, tekintetbe vették a szakértői csoportok vé­leményét is, és mintegy 2—3 szá­zalékkal alacsonyabb fejlődési ütemet szabtak meg, mint az ere­deti, még a Rákosi-féle vezetés ál­tal vitára bocsátott tervezet. Pon­tos és valóban előremutató meg­állapítások voltak találhatók a gazdasági irányítás módszereire vonatkozóan is: A központosítás túlzásait fel kell számolni, a vál­lalati tervmutatók számát csök­kenteni, nagyobb hatáskört biz­tosítani a vállalatok igazgatói­nak. Szó volt az anyagi ösztön­zés, az ár- és bér-, valamint a hitelrendszer fejlesztéséről. „Olyan mechanizmust kell kiala­kítani, amelynek segítségével az egyes dolgozók munkáját közvet­lenül a népgazdasági terv céljai irányíthatják” — hangsúlyozta a beszámoló. A júliusi KV-határozatot egyet­értéssel és megkönnyebbüléssel fogadták a párttagság nagy tö­megei. A lakosságra is általában kedvezően hatott. Az első idők­ben még a Nagy Imre köré cso­portosult jobboldali ellenzék is — némi fenntartással — kényte­len volt helyes irányú kezdemé­nyezésnek elismerni a határoza­tot. A kifejezetten ellenséges, burzsoá-restaurációs elemek, akik főleg a Szabad Európából és más uszító külföldi forrásokból kapták a muníciót propagandá­jukhoz, is kissé csendesebbek lettek. De ez az állapot csak átmene­tinek bizonyult. A válság túlsá­gosain mély volt, s a fordulatok három év alatt túlságosan gya­koriak voltak ahhoz, hogy egy helyes lépés gyorsan visszaállítsa a bizalmat. Ezt tudva, Nagy Im­re és csoportja is sietve taktikát változtatott. Miközben továbbra is azt hajtogatták, hogy a sze­mélyi változások a vezetésben nem elég következetesek — s ezt az érvelést különösen Gerő Ernő első titkári megbízatása alá is tá­masztotta — túllicitálásba kezd­tek. Követeléseik mind szélsősége­sebbek lettek, mindinkább kétség­be vonták az alapvető szocialista vívmányokait, értékeket, és a de­mokratizálás címén a rendszer „strukturális megváltoztatását” igényelték. Mindez összefonódott a nyugati tőkés viszonyok szépíté­sével, és lassan a már nem is na­gyon burkolt szovjetellenességgel. A burzsoá restaurációs elemek ebben a tevékenységben jó part­nerei voltak a N.agy Imre-cso­portnak ; persze mindig meg _ is toldották az érvelést és a kíván­ságlistát. Elfogadták a csoport fő követeléseit is, hogy Nagy Im­rét vissza kell vinni a párt-, il­letve az állami vezetésbe, hiszen azt első lépésként általános res­taurációs céljaikhoz alkalmas­nak találták. 1956 késő nyarán és kora őszén a politikai feszültség újra erő­södni kezdett. A viták a külön­böző fórumokon — növekvő mér­tékben az egyetemeken, s általá­ban az értelmiségi ifjúság sorai­ban — szélsőséges jelleget kap­tak. A sajtóban is hasonló folya­matok bontakoztat ki. A kriti­kusok és a világmegváltók egy­mással versenyeztek az esetenként jogos, de gyakrabban irreális, nemegyszer teljesen abszurd kö­vetelések előterjesztésében. A párttagságnak pedig az a része is, amely nem, vagy csak kevéssé került e kritikai zuhatag befolyá­sa alá, bénultan figyelt. A for­málódó és még nem eléggé ösz- szecsiszolódott új vezetés — amely a nyári hónapokban kü­lönben is nagyon el volt foglalva nemzetközi ügyekkel és ismerke­déssel —, sem eszmei-politikai, sem pedig szervezeti útmutatást, segítséget nem adott elegendőt a párttagságnak, a pártszerveze­teknek6 ahhoz, hogy kezdeménye­zők legyenek, és jól politizálja­nak e válságos , helyzetben. (Következik: Az ellenforrada­lom fűzében.) A KÖLCSÖNÖS BIZALOM JEGYÉBEN HAJÓSON Mit tervez a párt vezetőség titkára? Almásiné May<*r Judit a hajó­si községi pártvezetőség titkára. Hajóson szüldtfltt, hét testvér közül hatodikként. Édesapja az állami gazdaságban dolgozott, édesanyja dada volt a hajósi óvodában, s nagy szerepe volt abban, hogy Jutkából óvónő lett. Ám nem sokáig pátyolgathatta a kicsiket, ugyanis 1975-ben a KISZ járási apparátusába hívták poli­tikai munkatársnak, ott dolgozott 1981-ig, ott vették föl a pártba is. S ha már nem élhetett óvó­női hivaitásának, tanult. Elvé­gezte a Juhász Gyula Tanárkép­ző Főiskolái, majd az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen tanári diplomát szerzett. Férjhez ment, egy gyermek boldog édesanyja. Kalocsán építettek családi házat. Ez év tavaszán Hajóson a köz­ségi pártvezetőség titkári funk­ciójára jelölték, s meg is válasz­tották. — Meglepődtem, de vállaltam, mert úgy gondoltam, a bizalo­mért így lehet köszönetét mon­dani. Itthon érzem magam, ha­zajöttem. Nemcsak gyermekként, fiatal lányként, de a KISZ poli­tikai munkatársaként is jól is­mernek a községben. Ennél többet nem volt hajlan­dó magáról elmondani, inkább munkájáról, a község, a pártélet tennivalóiról beszélt. Nem vázolt fel rózsaszín álmokat, hanem nagyon is reálisan magyarázta: mire mit lehet alapozni. — A község már elért valamit. Van villany, víz, út, járda, gáz, tehát olyan infrastruktúra, amely meghatározza az emberek közér­zetét és értékítéletét. A művelő­dési intézmények működése és az általuk szervezett tartalmas programok is az eredményekhez tartoznak, amelyek ugyancsak alapok, erre építeni lehet. Az én funkcióm arra hivatott, hogy megnyerjem az embereket az életkörülmények, a kultúra, a művelődés továbbfejlesztéséhez. Erre számos eszköz kínálkozik, én temészetesen a politika eszkö­zeit használom. Nagyon sok a feladat: a gyer­mekorvos letelepítése, úthálózat bővítése, a közintézmények gáz­zal való ellátása, Érsekhalma fejlesztése, az iskola vi&szakör- zetesítése, tájház kialakítása, hogy csak a legfontosabbakat említsük. — A község fejlesztése, az em­berek megnyerése, helybentartá- sa .elsősorban a vezetők közötti jó együttmunkálkodáson alapszik. Erről falán annyit mondhatok: igazán kölcsönös a községben a bizalom, az együttműködés az ál­lami, a gazdasági, a kulturális és a pártvezetők között. A motor, a húzóerő természetesen a jól mű­ködő pártalapszervezet, ahol a kommunisták az emberekre tá­maszkodva, azokat meggyőzve, a célokat megjelölve, példáit mutat­va dolgoznak. Nos, én erre tö­rekszem. A hat alapszervezetben 110 párttag van, de én ezt a lét­számot kevésnek tartom. Már ebből is következik: van mit csi­nálni. Főleg a fiatalokat, közöt­tük nőket szeretnénk megnyerni a párt számára, élénkíteni a párttaggá nevelést nemcsak az alapszervezetekben, de a KISZ- ben is. Vonzóvá kell .tennünk a pártot a kívülállók számára, s ehhez meg kell találnunk* a for­mákat, megteremtenünk a köze­ledés lehetőségeit. Nem titok, hogy vallásosság is van a község­ben, ezért koncentrálni kell a tanintézetekben, de a művelődé­si házban is a természettudomá­nyos nevelésre, az ilyen ismere­tek megszerzésére, terjesztésére. S ha már erről került a szó, szeretnénk azt is elérni, hogy az alapszervezetek egyre markán­sabban érvényesítsék a párt ve­zető szerepét működési körzetük­ben. A beleszólás, az ellenőrzés, a segítés formáinak, jogának ki­alakítását, megvalósítását kíván­juk. Nem lesz könnyű, mégis ha­tározott célunk, hogy a gyengéb­ben működő alapszervezeteket felzárkóztassuk a jók mellé. Almásiné Mayer Juditot elfo­gadták a községben, sokat vár­nak tö'e az itt lakó kommunis­ták, pártonkívüliek. A pártveze­tőség titkára jól ismeri a dolgos, takarékos, községükért sokat ál­dozó hajósiakat, s tenni akar! — A napi kapcsolat az embe­rekkel, a bizalom megszerzése, részvétel gondjaik megoldásában az első tennivalóm, mert más­képpen nem leszek képes előse­gíteni a község politikai, anyagi, kulturális felemelkedése érdeké­ben kialakított elképzelések meg­valósítását. Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents