Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-30 / 256. szám

1986. október 30. • PETŐFI NÉPE ©

VENDÉGÜNK VOLT

A legfontosabb a fiatalok megnyerése

Beszélgetés Wojcieh Poleccel, a LEMP KB főmunkatársával

A közelmúltban a megyei pártbizottság vendége volt Wojcieh Polec, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának gazdaságpolitikai főmunkatársa. A közgazdaságtudományok 36 éves kandidátusa —, aki munkahelyén ipartervezéssel foglalkozik —, ellátogatott az MMG kecskeméti gyárába, a soltvadkerti szakszövetkezetekbe, valamint a kiskunfélegyházi cipőgyárba. A felkeresett két városban a vendég pártaktivisták részére előadást tartott a lengyel gazdaság előtt álló aktuális feladatokról, majd a hallgatóság kérdéseire válaszolt.

— Sok kérdés hangzott el a lengyel mezőgazdaság birtokstruktúrájáról, amelyek célja nyilván a LEMP kollektivizálással kapcsolatos álláspontjának jobb megértése volt.

— Köztudott, hogy Lengyelországban a mezőgazdasági termőterületek döntő hányada ma is magángazdálkodók kezében van, de léteznek állami gazdaságok és szövetkezetek is. A X. kongresszus határozatai szerint mindhárom szektort egyaránt támogatni, s fennmaradásukkal hosszú távon számolni kell. A kollektivizálás tehát nincs napiren- detni, s nincs is okunk, hogy álláspontunkon változtassunk. Bár minden olyan jól menne ma Lengyelországban, mint a mezőgazdasági termelés. Vendéglátóimtól hallottam, hogy itt Magyarországon milyen nagy károkat okozott az aszály. Nálunk — bár a betakarítás végső mérlege még nem készült el —, már tudni lehet, hogy az idén rekordtermés volt. A mégy kalászosgabona-fóle összesített termésátlaga hektáronként 33 mázsa lett, ami csúcseredmény. Hasonlóan jók a repce és a napraforgó számadatai is. Varsó és a nagyobb városok környékén' az utóbbi években megszaporodtak az üvegházas kertészetek, s ez a zöldségellátáson' is meglátszik. Emellett sokan sérelmezik, hogy a kertészetek tulajdonosaiból kialakult egy, az átlagosnál jóval gazdagabb réteg.

— A világ hajógyártásában jelenleg körülbelül harmincszázalékos kapacitásfelesleg van. Hogyan hat ez a lengyel hajógyárak munkaellátására, s miként hasonlítható össze a tengermelléki városok dolgozóinak létszáma a válság előttivel?

— A lengyel hajógyárak tőkés exportja öt százalék körül van, főleg hazai és szovjet megrendelésre dolgozunk. Munka vám elegendő, s a létszám sem kevesebb, mint a hetvenes években. Az árak

azonban nyomottak — s a szovjetektől sem kérhetünk sokkal többet a világpiacinál —, így a hajógyártás jövedelmezősége a szénbányászathoz vagy a kohászathoz hasonlítható. Nem nevezhető tehát a népgazdaság húzó ágazatának.

— Milyen iparágak fejlesztését tartják fontosnak?

— Abban a fejlődési szakaszban, amelyben vagyunk, nincs lehetőség extenzív fejlesztésre, hiszen Lengyelországban — bár sok a fiatal —, a munkába lépők száma évről évre Csökken. Szűkös forrásainkat a magasabb műszaki színvonalat képviselő termékek gyártására kell fordítani, így nálunk is előtérbe került az automatizálás, az elektronika és a műszeripar fejlesztése.

— Elénk érdeklődés nyilvánult meg a lengyel gazdaságirányítási reform iránt, s ön is említette, hogy ezen a téren hasznosítják a magyar tapasztalatokat is.

— Valóban gazdaságirányítási reformfolyamat zajlik Lengyelországban, amely tartalmaz Magyar- országról átvett elemeket is. Ilyen például, hogy rosszul működő vállalatokat elvileg' be lehet zárni. Azonban meg kell, hogy mondjam, nehéz ennek az elvnek érvényt szerezni. Nagy ellenállásba ütközik, aki ilyet kezdeményez, hiszen sok egyéb szempontot is illik figyelembe venni.

Magyarországon egyébként — a kiskunfélegyházi cipőgyárban —, a fiatalok aktivitása ragadott meg, s az otthoni gazdaság teljes talpraállításához is az ifjúság megnyerését tartom a legfontosabbnak. Egy beszélgetésben még elmondtam, hogy szívesen hazavinném az itteni árukínálatot is, de rögtön megkérdezték, hogy így vagyok-e az árakkal is. Azt hiszem nem, de az biztos, hogy az árrendszerünket is tovább kell fejleszteni az ellátás javításához. Bálái F. István

MŰVÉSZEK A TANVAVILÁGÉRT

Bócsai parasztember emlékezete

Éppen negyedszázada javasolta valaki: szoborral tisztelje meg homokország fővárosa a vadszép buckákat drága verejtékükkel termőfölddé malterozó parasztok ezreit.

Vállalkozó szobrász is akadt, pénz is teremtődött volna valahogy, de q tervet csendesen befútta a feledés, mint a faluszéli temetőkben porladó kétkeziek sírját a homokot cipelő pusztai szél.

Emlékmű | névtelen parasztnak? Ugyan! „A magyar parasztról évszázadokon keresztül csak a törvények beszéltek”, mint ezt Móra Ferenc is világgá szomo.-- kodta.

Még itt, a Kiskunságban^ a szabad parasztok honában is gyorsan elillant a jövőnek virágzó paraszti teljesítmények emléke, a legszínpompásabb életműveket is kifakította a napi robot.

Nyúlfarknyi hír tudatta annak a Csókás Józsefnek a halálát, aki tekintélyes tudósoknál többet" tett a szőlő- és gyümölcskultúráért.

Két kezemen megszámlálhatom, -hogy a mezőváros Kecskeméten hány utcanév idéz paraszti életműveket. Csak néhány faluban — például Hetényegyházán

— becsülték meg ily módon a közülük származó jeleseket.

Ritka öröm volt Táncos Péter, >yaz avar fejedelem” felmagasz-' talódása. Kiváló írók, költők, más, művészek is szerepet vállaltak azon a gyönyörű ünnepségen, amikor a Likőripari Vállalat hagyományápoló citerazenekara felvette a matkói népi énekes, az egykori parádéskocsis, tanyai ezermester nevét. Szobra a Naiv Művészek Múzeumában látható.

Mondhatatlan öröm a példaerejű bócsai összefogás.

Zahoránszky Ferenc, a környékbelieket sokszorosított állattenyésztési tanácsokkal, ügyek intézésével segítő mérnök, tanyai gazdálkodó és felesége, Borza Vera grafikusművész kezdeményezésére pénteken délután 2 órakor síremléket avatnak a bócsai temetőben egy három éve elhunyt parasztember tiszteletére.

A Tolvajos környékén, a Sallai Termelőszövetkezetben úgy ismerték a többgyermekes Oláh Eze- kielt. mint -a könyves embert. Mindhalálig barátságban élt a betűvel. A szó legnemesebb értelmében értelmiségi életet élt paraszti körülmények között. Laboratóriummá alakította gondolatait, tetteit, az őt övező kisvi- lágot. Ügy élt, ahogyan Németh

László elképzelte \a modern parasztembert. Oszlatta maga körül az elmaradottságot, az ostoba hiedelmeket, mint napsugár a ködöt. Ki tartja számon: bócsai sorstársai neki hitték el Gaga- rint, hogy ember járt az űrben. Mert okosan elmagyarázta, mi is az á súlytalanság, mert soha tévedésben, hamisságban nem találták. Fényt árasztott maga körül, arra késztette ismerőseit: éljenek szebben, okosabban.

Jelképesnek tartom: Munkácsy- díjas szobrászművész, Mészáros Mihály készítette a voltembert megörökítő domborművet. Ba-. ranyi Ferenc József Attila-díjas költő Oláh Ezekielnek ajánlott versével növeli az .ünnepség jelentőségét. Feltűnik a tiszta látásmódú, művelt szellemiségű parasztember a Távolodóban című filmben is. Az avatás után, a művelődési házban vetítik Szo- bolits Béla jelenlétében. A ta- nyavilág hétköznapjainak megörökítésében múlhatatlan érdemű rendező nagyra becsülte Oláh Ezekjeit. Élményesnek ígérkezik A Tanyahazám című film ősbemutatója is. Szabó Gábor, az orgoványi művelődési ház egykori igazgatója a jánoshalmi amatőrfilmszakkörben készítette.

Heltai Nándor

ART BUCHWALD

Az iga^i kerestetik

A Newsweek szerint a 35 évnél idősebb egyedülálló diplomás nőknek csak 5 százalék esélyük van arra, hogy férjhez mennek.

Minthogy pályájuk fontosabb számukra, mint a házasság, a dolgozó nők sokkal később kezdik keresni az igazit — sok esetbed túl későn, mert .már elhódította előlük Kisbutika kisasszony, aki egyáltalán nem törődött azzal, hogy a neve mellé valamilyen címet szerezzen. ^

Honnan ismerem ilyen jól a problémát? Éveken keresztül házasságközvetítőként szolgáltam barátaimnak, ami fárasztó és nehéz munka.

Néhány héttel ezelőtt egy hölgy- Ismerősöm fordult hozzám:

— Keresem az igazit, és szeretném, ha kezébe venné az ügyet*

— Ki kell várnia, amíg magára kerül a sor. Hét nő bízott meg képviseletével, és mindegyik megkért, keressek férfit számukra.

— Nekem elsőbbséget kell adnia. A jövő héten leszek 40 éves —i mondta.

— Jó, de szükségem'van néhány adatra. Fel kell tennem önnek néhány kérdést. Milyen férjet keres?

— Nem akadékoskodom — válaszolta. — Bármilyen szupersikeres férfi megteszi.

— Mit szólna például egy nagy biztosítótársaság alelnökéhez, vagy valamilyen hasonló személyiséghez? — kérdeztem.-• Nem fontos, hogy magas rangja legyen, ha anyagilag független. Nem akarok férjhez menni olyanhoz, aki csak a Jövedelmem vagy a pozícióm miatt néz fel rám.

— Ez Józanul hangzik.

— Keressen nekem egy figyelmes, szerető férfit, aki megérti szeszélyeimet és alkalmazkodik hozzájuk.

— Ez méltányosan hangzik.

— És nem akarok beteges férjet.

— így már nehezebb lesz.

— Tehetséges vezető vagyok. Háromszáz beosztottam van* Azt mondják, hogy határozott, de igazságos vagyok — Jelentette ki.

— Magának az a híre, hogy a vaskezet, amellyel egész nap Irányít, estére hazaviszi magával.

— Az emberek Irigyek* mert gyorsan kerültem vezető pozícióba, emiatt nem volt időm, és nem nevezhettem be az álmaim lovagjának meghódításáért. Bízom

benne, hogy ön most megtalálja az igazit. Valószínűleg boldogtalan házasságban él, és éppen most lázasan keres egy hozzám hasonló nőt.

— Nem könnyű feladat. 40 éven felüli alkalmas férfit találni.

— Ki mondta, hogy 40 éven felülinek kell lennie? 21 éven felül bárki megfelelhet.

— Nincs túl sok megfelelő 21 éves a nyilvántartásomban — válaszoltam.

— Csak azt kérem, hogy érzelmileg szilárd legyen.

— Lehetetlent kíván.

— Tisztázni akarom, hogy nem vagyok kétségbeesett. Nagyon meg vagyok elégedve a helyzetemmel. Szép lakásom, szép nagy hivatali szobám, egy American Express hitelkártyám és egy Sophie nevű macskám van.

— Ezt örömmel hallom — mondtam —, mert az ön esete, ha nem is a legnehezebb, de nem is a legkönnyebb. Meg tudná mondani, mennyire eltökélt, hogy megkeresi az „Igazit**?

— Programot csinálnék tehergépkocsi-vezetőmmel is. ha kérné.

— Még egy kérdés. Milyen sportot szeret?

—* Imádok teniszezni. Jóformán minden férfit legyőzök —, mondta.

— Megengedné, hogy győzzön néhányszor az igazi, amíg jobban megismerik egymást?

— Ennyire kétségbeesve mégsem vagyok...

(Ford. Köller Agnes)

ŰJ KÖZLEKEDÉSI TÖRVÉNY KÉSZÜL

Autó és alkatrész, miniszteri garanciával

Mindenki közlekedik. Méghozzá egyre többen a közutakon. így van ez világszerte, s az is közös a különböző országokban, hogy ez mindenütt egyre több gondot okoz.

Ezen az sem változtat, ha — mint nálunk jövőre várható — törvényt alkotnak a közlekedésről. Segít viszont abban, hogy ez a fontos terület .mindenféle vonatkozásban közüggyé váljék. Ügy is, hogy meghatározott feladatokat ró a kormány több tagjára, illetve a vezetésük alatt működő minisztériumokra. Mert a majdani törvény hatályba lépéséig a közúti közlekedés bonyolult kérdéstömege a Közlekedési Minisztérium és a Belügyminisztérium között oszlik meg. Leegyszerűsítve: az elsőre az utak és a járművek üzemképessége tartozik, a másodikra mindezek rendje-fe- gyelme és a járművezetői engedélyek kiadása. Igaz, hogy a feladatok ma is sokkal többrétűek ennél 1— de a nagyközönség körülbelül ezt látja belőle.

Két minisztérium \ • negyven feladata

Nem csökkennek az említett két miniszter tennivalói a későbbiek során sem, a jövőre kidolgozandó törvényjavaslathoz készített tematika több mint harminc pontban sorolja fel a közlekedési miniszter feladatait és. további tízet tűz a belügyminiszter elé. A belkereskedelmi miniszter és az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke kapja azt a feladatot, hogy .^kezdeményezi az igényeknek és követelményeknek megfelelő járművek beszerzését, gyártását és gondoskodik azok elosztásáról, illetve kereskedelmi forgalmazásáról”, továbbá az ő dolguk a szükséges pótalkatrészek, gumiabroncsok, felszerelési cikkek gyártásának vagy behozatalának megszervezése is. S nem utolsósorban: azok kereskedelmi forgalomba hozatala.

Ez pedig már arra enged következtetni, hogy legalább a belátható jövőben változik e téren a helyzet: majd csak jr eljutunk odáig, hogy személygépkocsit vásárolni lehet, meg hogy a pótalkatrészek és egyéb, az autósok számára fontos cikkek — miniszteri garanciával — a vevőknek jutnak és.,hem a feketepiacnak.

Reményre jogosít az is, hogy a

művelődési miniszter ugyancsak megkapja a maga „leckéjét”; gondoskodnia kell a közlekedési ismeretek óvodai és iskolai oktatásáról, a közlekedési szakemberek korszerű képzéséről. Ami — remélhetőleg — oda vezet, hogy az ifjabb nemzedék nemcsak a gépkocsitípusokat ismeri fel mesz- sziről, de a közlekedés veszélyeit is, s megtanul ésszerűen, biztonságosan közlekedni, kevesebb lesz a gyermekbaleset.

„Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke — olvassuk a továbbiakban — közreműködik a közúti közlekedés környezetkárosító hatását csökkentő intézkedések kidolgozásában és megtételében”. Ez is a jövőbe mutat — de bizony mindezekre sürgős szükség van! Mert lassanként Európa egyetlen országa leszünk, ahol büntetlenül bocsáthatnak ki füstfelhőket gépkocsik és autóbuszok. Jó lenne azoknak az intézkedéseknek „kidolgozását és megtételét” előbbre hozni!

Az viszont elsősorban a gépkocsi-tulajdonosok vágyát fejezi ki, hogy a törvény mondja 'ki: legyen összhangban a jármű ára és élettartama, továbbá, hogy legyen kedvező a járművek tüzelő- és kenőanyagigénye. Magyarán: a jövő közlekedésének alapvető feltétele a korszerű járműpark. Amitől ma bizony, nagyon messze vagyunk.

Útépítés — jótállással

Kimondja majd a törvény — természetesen csak akkor, ha a tervezetet minden illetékes elfogadja és a javaslatot az ország- gyűlés törvényerőre emeli —, hogy olyan karbantartó-javító hálózatot kell kiépíteni, amely igazodik a hazai járműállomány területi és típusok szerint megoszlásához, növekedéséhez és műszaki színvonalának fejlődéséhez. A járműjavításban felhasznált eszközökre és berendezésekre, az alkalmazott technológiákra minőségi követelményeket kell meghatározni. No meg — ismét nem utolsósorban — „a kereskedelmi szervezetek felelősek azért, hogy az indokolt alkatrészigényeket mennyiségben, minőségben, választékban és időre kielégítsék”.

Szabályozzák az útépítéseket is. Lehet magánutat építeni, de törekedni kell arra, hogy azok

kapcsolatban legyenek az egységes közúthálózattal. A közutak építői pedig — ez bizonyára némelyik autóút, autópálya építése tanulságának levonásából ered

— 5—10 évig jótállással tar'óznak ...

Lehetőséget ad az előzetes tervezet — s talán majd a törvény is — arra, hogy a Minisztertanács egyes közutak használatát az illetékes útkezelő engedélyéhez vagy díj fizetéséhez kösse. Azaz; lehet, hogy majd nálunk is lesz autópályadíj, mint számos országban már régóta van. Ahhoz azonban előbb autópályahálózat kell...

Gyalogosok a bal oldalon

Külön, újra szabályozzák a gyalogosok közlekedését. Korántsem azért, mintha a törvény nem állna továbbra is „a gyalogosok pártján”. Sőt: éppen a gyalogosak érdekében. így például remélhetőleg bekerül a törvénybe, "hogy a gyalogosok — ha nincs járda, útpadka vagy kerékpárút

— az úttest bal oldalán, a menetiránnyal szemben kötelesek haladni, mégpedig egysorban! Régi ugyan ez a szabály, de mindeddig vajmi kevesen voltak hajlandók tudomásul venni. Pedig de sok gyalogosbaleset származott már ennek megszegéséből! Különösen falvakban, de talán még gyakrabban az üdülőhelyeken szokás semmibe venni ezt az előírást.

Sok gépkocsivezető viszont azt a — most ismét írásba foglalt — szabályt hagyja figyelmen kívül,- hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen (a „zebrán”) a gyalogosnak van elsőbbsége, s az útkereszteződésben is ott, ahová kocsival behajt. Ám a mentő- és tűzoltóautóval, általában a megkülönböztető jelzést használó gépkocsikkal szemben — s ezt is ajánlatos megjegyezni! — nincs elsőbbsége a gyalogosfiak.

Visszatérve a lényegre: még csak az első tematika készült el, s egy esztendő áll rendelkezésre ahhoz, hogy az országgyűlés elé kerüljön a közlekedési törvényjavaslat. Talán — remélhetőleg — ezt még széles körű vita is meg fogja előzni. Hiszen nagy jelentőségű ügyről van szó. Mert mindenki közlekedik —

Várkonyi Endre

SZAKMAI ÉS BARÁTI ÚTON

© Üjra itthon, Kecskeméten.

(Méhest Éva felvétele)

HARMADIK DÍJ VILNIUSBAN

Hipp-hopp, mint a mesében, olyan hirtelen érte Korenika Lászlót és feleségét a meghívás: vegyenek részt az októberi vilmiusi Borostyán ősz '86. nemzetközi kirakatversenyen. Rajtuk kívül még egy pécsi és egy szolnoki, ruházati szakmában dolgozó kirakatrendező vágott neki hazánkból a hosz- szú repülőútnak, hogy bolgár, csehszlovák, NDK- beli, lengyel és a szovjet köztársaságokból érkezett kollégáiknak versenytársai legyenek.

Hogyan esett a választás Korenika Lászlóra és nejére, Faragó Gabriellára, akik hat éve az Univer Áfész kirakatrendező dekoratőrei, de különben már 36, illetve 25 esztendeje művelik ezt a szakmát? A Litván Reklámszövetség elnökének megtetszett Budapesten az a két kirakat, amelyet a Lenin körúti éjjel-nappali közértben Piros arany és Vadász fú- szerkeverék felirattal a kecskeméti házaspár rendezett. Az egyikért II., a másikért I. díjat nyertek akkor. Lám, érdemes volt fáradozniuk, mint később a kecskeméti tavaszi napokon is! Az idő tájt a Dobó körúti Univer-áruház egyik kirakatával nyertek harmadik helyezést.

— Vilnius!

Az asszony szeme felcsillan, elragadtatással beszél az ott töltött, felejthetetlen egy hétről.

— Nagy sikerünk volt — emlékszik —, miután elkészültünk a litván főváros élelmiszer-áruháza 3 méter magas kirakatának rendezésével. Egy 9 négyzetméteres fotó a háttérben bátyai parasztházat ábrázolt, falán paprikafüzérekkel. Előtte egy Piros arany paprikakrém tubusának felnagyított, óriás mása volt látható. A kirakat nyitott tetejéből lecsüngő paprikákat a járókelők kézzel elérhették. Megfogták, csipkedték, törtek belőlük, kóstolgatták.

Megdobban ilyenkor a (megyéjére is gondoló) kecskeméti ember szive. Hát még milyen öröm — a Korenika házaspárnak olyan eleven az élmény, mintha csak tegnap lett volna — a tetszést aratott kirakattal kivívott III. díj. ötvenkilenc versenykirakatból a harmadik legjobbat megtervezni és megcsinálni: nemzetközileg rangos elismerést jelentő munka.

Ám nemcsak a szakmai bemutatkozás, a szovjet emberek figyelmessége és barátsága is maradandó nyomot hagyott a Korenika házaspárban. Alkalmuk volt tapasztalni a litvánok vendégszeretetét. Megismerkedtek egy, Vilniusban dolgozó dekoratőrnövel. Zakarauskiené Alicija két éve járt Magyar- országon. Ellátogatott Debrecenbe, Egerbe és Kecskemétre. Tizenhárom éves kisfia öt nyelven beszél, és a magyar történelemnek is jó ismerője. Így korántsem idegenekként találkoztak egymással. Közös szálak fűzték össze őket szakmájuk révén is. Alicija ofszet betűpapírt, ragasztót meg tapétát cserélt velük akvarellfestékért és rajzeszközökért. Azzal búcsúztak, hogy legközelebb majd Magyarországon találkoznak újra.

Egyszer valaki magyarul köszönt nekik az utcán.

— Jó napot kívánok!

— De jó...! Maga is magyar? — örültek önkéntelenül a hazánkfiának vélt fiatalembernek.

Kiderült, a köszönő férfi gobelin-iparművész, Magyarországon, a Budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, § Vilniusban kamatoztatja nálunk szerzett tudását.

A Vele való egyórás beszélgetés is azt erősítette meg bennük, hogy a két nép közt csupán a földrajzi távolság nagy. Az emberi és a szakmai kapcsolatoké annál közelebbi.

Kohl Antal