Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-28 / 254. szám
Biogáztelep. Csak a ráérősen sétálgató ember veheti észre a zsebken- dőnyi nagyságú eligazítótáblát a kecskeméti Március 15-e utcán. Ha valaki elég kíváncsi ahhoz, hogy elinduljon a megadott irányba, talán várakozásteli csodálkozással teszi meg a Máriahegybe vezető pár százméteres poros földutat. Közben meditálhat a technika csodáiról, mert halft Idősebb Piszmán Imre: — Hogyan mutogassak egy olyan telepet, amely csak elméletben üzemeltethető? (Fotó: Straszer András) ígéretekben nem volt hiány — Két évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel fogtunk a kísérlethez. Az Energiagazdálkodási Intézet felhívására olyan egyéni gazdálkodót kerestek a megyében, aki állattartással és fóliakertészettel is foglalkozik. — A Kecskeméti Egyesült Szak- szövetkezet közvetítésével ránk esett a választás — kapcsolódik a beszélgetésbe ifjabb Piszmán Imre. — Az elképzelések szerint a híg sertéstrágyából nyerhető biogázt felhasználhattuk volna a fóliasátor fűtésére, moslék melegítésére, sőt később a lakóépület fűtéséhez is. Ígéretekben és lelkesedésben nem volt hiány. Három évre szóló szerződést kötöttünk az intézettel egy családi fekáliahasznosító berendezés működtetésére. Mi vállaltuk, hogy helyet biztosítunk a berendezéseknek, kezeljük a gázkazánt, for gadjuk az érdeklődőket és bemutatókat tártunk a biogáz fel- használásáról. Az Energiagazdálkodási Intézet pedig megígérte, hogy ingyen és bérmentve leszállítja és felszereli a kísérlethez szükséges eszközöket. — Öriási volt a felhajtás — emlékezik vissza a vendégkönyvet keresve idősebb Piszmán Imre. — Sajnos, nem tudom megmutatni, úgy látszik, az intézet munkatársai legutóbb magukkal vitték a megmaradt propagandaanyaggal együtt. De voltak itt Afganisztánból, az NSZK-ból, az NDK-ból, Romániából és az ország minden tájáról. Legalább háromszázan keresték fel és nézték meg a telepet. Az országos napilapokkal egyidőben tudósított a tv és a rádió is. Mindenki csodálta. ___— Bocsásson meg, nem értem, most a keserűség vagy az irónia beszél magából? — Jöjjön, előbb megmutatom a telepet. Haszon nincs — „gáz” van... — A sertésólakat már a kísérlet figyelembevételével újítottuk fel — folytatja. — A kifutók padozatát középre lejtettük, a burkolat alatt pedig egy 25 köbméteres trágyatárolót képeztünk ki. A létesítményt — előírás szerint — tetővel fedtük le, hogy a híg trágya esővízzel ne keveredhessen. Ez a plusz munka anyaggal együtt körülbelül 70 ezer forintunkba került. Előre gondoltunk a berendezések elhelyezésére is. Itt kapott helyet a moslékmelegítő üst A fekáliát egy szivattyú továbbítja a kazánházba, amelyet a szomszédos garázs- épületből alakítottunk ki. Az alapanyag először egy száz hektoliteres tartályba érkezik^ ahonnan a keletkezett biogáz egy szűrőn keresztül a gáztartályba jut. Ez táplálja a kazánt a szükséges fűtőenergiával. A berendezés most is működik; halványkék' lángok bizonyítják a rendszer életrevalóságát. — Mennyi haszna származott abból, hogy vállalkozott erre a kísérletre. — Tavaly télen kapcsoltuk rá a fűtést a kertben látható, körülbelül száz négyzetméteres fóliasátorra. Bár ne tettük volna! Az első éjszaka tönkrement 250 tő paradicsom. Ha csak három kilogrammot számolok bokronként, a kétszáz forintos szezonár mellett, könnyen kiszámíthatja a veszteségünket. Az történt ugyanis, hogy hanyagságból elfelejtették a gázszűrőt vasforgács- csal feltölteni, így a termés gázmérgezés következtében elpusztult. Jóhiszemű emberek a „pácban” — Ha ezek után még hittek a sikerben, mi táplálta a reményeiket? — A kísérlet attól kísérlet, hogy kiderüljenek a hiányosságok. Minden alapunk megvolt a bizakodásra, hiszen az Energiagazdálkodási Intézet mindent megígért, csak később derült ki, hogy kevés a pénz. — A gázóra állása'szerint eddig 1674 köbméter gázt termeltünk. 60—70 sertés tartása mellett a berendezés jelenleg napi 8—10 köbméter gáz fejlesztésére alkalmas. Télen ez a mennyiség a szükséges üzemi hőfok szinten- tartására Js kevés. A hidegben állandóan* propán-bután gázpalackokkal pótoltuk a hiányt, nehogy lefagyjanak a vezetékek. Hiába kértük, hogy szigeteljék a tárolótartályt és a csöveket, ez csak részben történt meg. Éneikül télen le kell majd állítanunk az üzemeltetést. A kazánház tetőszerkezete is hiányos. A trágyatárolóból csak a lét tudjuk leszívatni. Egy keverő beépítésével a naponta nyerhető gázmennyiséget 20—25 köbméterre növelhetnénk. A közel félmillió forint értékűre becsült berendezés jelenleg csak a, lángot tudja produkálni. Nyáron a fölöfleees gázt a levegőbe szellenti, a fűtési idényben azonban tényleges használatra alkalmatlan. Pedig évente 50—60 ezer forint fűtési energiát lehetne vele megtakarítani. Hát hogy mutogassak egy olyan berendezést. amely csak elméletben működik — fakad ki idősebb Piszmán Imre. aztán így folytatja: — Visszaéltek a jóhiszeműségünkkel, kihasználtak és becsaptak bennünket. A kutatókat csak az érdekelte, hogy a gázkazánban égjen a láng. Mi meg hitessük el a látogatókkal, hogy minden kifogástalanul működik? Egyszerűen nevetségessé váltunk, úgy érezzük, nincs tovább ránk szüksége az Energiagazdálkodási Intézetnek. Ök már levonultak a terepről, nyilván learatták a babérokat. Mi időt, pénzt és nem ’ kevés fáradságot áldoztunk erre a kísérletre. Nem így képzeltük el a folytatást. Kisvágó Árpád AZ IPAR KIVÁLÓ MESTERE Az építő és árutermelő ács Zmeskó Ottó .kerekegyházi ács és állványozó az idén májustól, 53 évesen, Az ipar kiváló mestere oklevél tulajdonosa. Nem csupán ez az egy elismerés méltatja a település- és kör- nyékszerte ismert kisiparos tevékenységét. Kiváló szervezeti munkáért KIOSZ- és Érdemes társadalmi munkás tanácsi kitüntetést is kapott. A dicsérő v sorok egy másik oklevélen, a megyei kórház épületénél végzett állványozására emlékeztetik. Szakmájában elnöke a megyei mestervizsga-bizottságnak, és ötvennégy kisiparostársa bizalmától a KIOSZ megyei szervezetéhez tartozó helyi intézőbizottságot vezeti. Ehhez a beosztásához egy sikeres rendezvény is fűződik: 1947 után másodszor, csaknem negyvenévi szünet múltán, az idén újra volt kisiparosbál Kerekegyházán. Ha erre lehetőségünk lenne, rövid légiúton akár fényképet is készíthetnénk Zmeskó Ottó eddigi munkáiról. Láthatnánk a kecskeméti Katona József Gimnáziumot, az ókollégiumot és a Piarista Gimnáziumot, amelyek megújulásában része volt ács- és cserepezőmunkájának. ö tatarozta, négy alkalmazottal, a lakiteleki, a kunpusztai és a kerekegyházi templomot. Fülöpszálláson rendbehozta a református templom tetejét. Júniustól a közelmúltig a hetényegyházi gyógyszertár felújítása volt a feladata. Tetőt, ablakot cserélt, homlokzatot vakolt és mosottkő lábazatot épített. Ballószög szolgáltatóháza és általános. iskolája szintén munkaterülete volt Zmeskó Ottónak, akárcsak Kerekegyház • Gömbölyödik » hólapátnyél — jöhet a tél. (Méhest Éva felvétele) zán a sportpályaöltöző, több — társadalmi munkában tatarozott — közintézmény, vagy az a negyven családi ház. amelyekre ő épített tetőt az elmúlt néhány évtizedben. Nincs a nagyközségnek olyan utcája, ahol ne ácsolt volna tetőszerkezetet! — Milyen a jó tető? — kérdezem tőle. — A faszerkezetes, cseréppel vaay palával fedett tető védi legjobban az épületeket — válaszolja. — Akit csak lehet, lebeszélek a lapostetős építkezésről! Miért? Mert a bitumen megfagy, megrepedezik. az eső a’áfolyik, és nyomban ázik a mennyezet. A mi településünkön ilyen gond nincs. Itt hagyományos tetőzetet építünk. amelyről lefolyik a víz — mutat a mester műhelye udvarából egy kész, és egy felül még csak ácsolt házra. Az üzleteket járva, Zmeskó Ottónak feltűnt, nincs, vagy csak nagyon szegényes választékban kapható szerszámnyél. Azt is hallotta egy helyen: hiánycikk. Ha így áll a dolog — gondolta — ezen lehet segíteni. . Felkeresett két forgalmazót, a Vídiát és az Univer Áfészt. Szólt, hogy vállalkozna e keresett termék gyártására. Megkötötték az egyezséget. Azóta 3000 lapát-, kapa- és ásónyelet adott át a kereskedelemnek 100 ezer forintért. Hétszáz nvél látogatásunk, napján is elszállításra vár. Mit sem törődve a most. még bőven adakozó októberi napfénnyel. Zmeskó Ottó már a következő évszakra készül. Körmarógépével nemesnyárból hólapátnak . való nyelet gömbölyít. Az iskolákat, gyógyszertárt, templomtornyokat és más épületeket megjárt ács ezzel a munkával is mestersége hírnevét szeretné öregbíteni, Kohl Antal A távlatok még többet ígérnek Krími vendégek a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban A Kiskunhalasi Állami Gazdaság és a Szovjetunió krími területén levő Nyizsnyegorszkij Szovhoz 22 évvel ezelőtt kötött testvérgazdasági szerződést. A több mint két évtized alatt szoros kapcsolat alakult ki a két mezőgazdasági nagyüzem között, amely az idén új elemmel bővült. Megállapodtak abban, hogy fizikai munkásokból álló csoportok is kölcsönösen ellátogatnak tapasztalatcserére a hét gazdaságba. Az első ilyen — kilenc asszonyból álló — csoport a közelmúltban járt a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban, Kilenc napra jöttek és a borászatban dolgoztak. Alkalmuk volt megismerkedni a munkaszervezéssel, a technológiával. Elutazásuk előtt Bagamolova Ludmilla Jakovlevnával, a csoport vezetőjével a tapasztalatokról — A mi gazdaságunk — éppen úgy, mint a'kiskunhalasi — jórészt szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Brigádjaink egy,.adott szőlő- és gyümölcsterület megműveléséért felelősek. Teljesítménybérben dolgozunk, az ültetvény megműveléséhez szükséges gépek is hozzánk tartoznak, karbantartásukért- felelősek vagyunk. — Milyen terméseredményeket értek el az idén? — Sajnos, a téli fagyok és az aszály, miként a magyar mező- gazdaságban, nálunk is 'sok kárt okozott. A mi körzetünkben egyébként is szélsőséges az időjárás, keményebb a tél, éppen ezért azt a magasművelési módszert, amit itt- láttunk Kiskunhalason, a mi gazdaságunkban nem lehet alkalmazni. A télre takarni kell a szőlőket. — Egy átlagos évben lehet-e úgy termelni, hogy gazdaságos legyen az ágazat? — jó esztendőben 12 tonna a hektáronkénti termés szőlőből, és 25—30 tonna almából. Így még érdemes foglalkozni az ágazattal. Sajnos, az idén csak 7 és fél tonna szőlőt szüreteltünk, és 11 tonna almát szedtünk le egy hektárról. — Mi az, ami - különösen tetszett a halasi gazdaság borászatában? — Elsősorban a melléktermékek hasznosítása. Például a kunfehértói borkősavüzemben még. a melléktermékek származékait is szinte láncszerűen hasznosítják. Ilyen üzem nálunk nincs. — A szeszfogyasztást korlátozó rendelkezések változtattak-e a termelés szerkezetén gazdaságukban? — A csemegeszőlő-termesztést fejlesztjük, 22 hektáron van már Magyar könnyűipari üzemek — kamatoztatva szakmai tapasztalataikat — a külkereskedelemmel együttműködve eredményesen kapcsolódnak be szovjet üzemek termelésének korszerűsítésébe. Két cipőgyárunk szerződést kötött arra, hogy technológiájukat szovjet vállalatoknál js bevezetik. A szovjet Zarja Cipőipari Egyesülés egyik tagvállalata a Minőségi Cipőgyár technológiáját vette át tíz női lábfoeli- modell gyártásához. A magyar gyár vállalta azt is, hogy a felső-, a bélésbőrök és az úgyneve-. zett aprókellékek kivételével a gyártáshoz szükséges anyagokat — a talpat, a sarkat, a kérget, a merevítőt és a közbélést — is szállítja. Az évente 24 millió pár, főként női lábbelit készítő szovjet üzem az idén 150 ezer pár cipőt gyárt magyar technológiával. A magyar közreműködésért Ludmilla Jakovlevnaf. új telepítésünk a korszerű fajtákból. Hasonlóképpen növeljük a gyümölcstermelő területet is. — Járt már Magyarországon máskor is? — Egyszer már voltam, néhány évvel ezelőtt egy delegáció tagjaként. Örömmel állapíthatom meg, hogy az utóbbi években sokat fejlődött , a termelési technológia a mezőgazdaságban, de a távlatok még^többet ígérnek. Megjegyzem, hogy a csoportunkból még csak egy asszony járt az önök országában. A többiek először vannak itt. Bízom abban, hogy a két gazdaság között tovább erősödik a kapcsolat, ' és a következő években még sokat tanulunk egymástól. Kereskedő Sándor a szovjet partner nyersbőrrel fizet. Ugyancsak a Minőségi Cipőgyár megbízást kapott a Litván SZSZK Bőr- és Cipőipari Egyesülésétől, hogy a minőség javítása,' az anyagfelhasználás ésszerűsítése, a termelékenység fokozása érdekében szervezze át az egyesülés két vállalatát, Az előkészítő munkálatokat még ez évben megkezdik a magyar szakemberek, és várhatóan már a jövő év első hónapjaiban elkezdődik az évi 10 millió pár cipőt gyártó egyesülés termelésének korszerűsítése. A Sabaria Cipőgyár azt vállalta, hogy Tbilisziben segíti a cipőgyártás költségeinek csökkentését. Ennek érdekében a cipőgyár szabászatát átszervezik. Olyan eljárást vezetnek be, amely- lyel jelentősen csökkenthetik a fajlagos anyagfelhasználást. KELETI FENT MGTSZ, PALMONOSTORA állami, szövetkezeti, magánvállalkozó társat keres a GÁTÉRON létesítendő vendéglátóipari egység beruházásához Jelentkezéseket levélben a szövetkezet címére (Pálmonostora, Dózsa Gy u. 71.) V a társulásba bevinni szándékozott összeg közlése mellett. W 1986. november 30-ig várjuk. ^ vV ^^VWVWWWWVNXVW lőttünk már bioritmusról, biokertészetről, bioépítészetről, de mi célból kerül a városszéli, komfort nélküli öreg házak és gondosan művelt kertek közé egy biogáztelep? Erről érdeklődtünk mi is Piszmán Imre portáján, ahol egy újabb, sokatmondó tábla invitálja bemutatóra az ideérkezőket. Mellékvágányon egy kísérlet Tanulótelep, tanulságokkal Technológiáért nyersanyag
