Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-03 / 233. szám

QQzdQ/QQpolitikci j munka y leljc/ilmcnijck J • t~l: : AZ ÁRUT EL KELL ADNI, AZ ÜZLETEKET EZUTÁN IS KI KELL NYITNI! Korszerű technológia — növekvő baromfiállomány Beruházásom a Jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezeíöer Van-e és lesz-e elég szakember az élelmiszer­kereskedelemben? Valamikor élelmiszer-kereskedőnek lenni népsze­rű foglalkozás volt. Sokan évtizedeket töltöttek a pult mögött, onnét is mentek nyugdíjba. Napjainkban nagyot fordult a helyzet ebben a szakmában. A fogyasztás növekedése és » bővülő árukínálat következtében az értékesítőlánc fesze­sebbé vált. Felgyorsult a forgalmazás. A kis, pe­remkerületi boltokban is eljutottak odáig, hogy szű­kök a polcok, tele áruval minden tenyérnyi hely; s amikor egy üzletvezetőhöz látogató érkezik, azt csak úgy tudja leültetni, ha ő addig állva marad. Szabadság, kiporciózva Ilyen helyszűkével bajlódnak a Konzum Kereskedelmi Válla­lat 1107-es kiskecskeméti élelmi­szerüzletében is, a Hullám ven­déglővel szemben. Vezetője két éve Pesti József. Nehéz körül­mények közt, ám mégis javuló értékesítéssel sikerült az egy esztendei forgalmat a korábbi 10- ről több mint másfélszeresére, 17 millió forintra növelnie. — Nem, lehetett könnyű ... — Én vagyok a boltvezető, az áruátvevő és á segédmunkás egy személyben. Mire egy szállítmány a raktárba kerül, háromszor-' • négyszer is átmegy a kezemen. Megszoktam már, hogy nem egy műszakot dolgozóm, és hogy a szabadságot kiporciózzuk magunk közt, hiszen sosem vagyunk ele­gen. Hány eladóval árusítanak? — Hárommal. Az egyik fod- rásznő volt. A másik szakmai gyakorlattal rendelkezik, de nincs szakképzettsége. A harma­dik ugyancsak szakképzetlen. Hat órát foglalkoztatjuk. Árut hoz ki a raktárból. Két és fél éve van itt. Tanítgatjuk a ki­szolgálásra. Szorongatott helyzetben Másutt ennél jobb, vagy még ily©n sincs az -ételmiszer-keres- kedelem szakember-ellátottsága. A boltajtókon egyre gyakrabban olvashatjuk: „Szakképzett és szakképzetlen eladókat, pénztá­rosokat felveszünk". Beljebb lép­ve kuriózum valahol tanulót lát­ni. Szerencsénk van a kecskemé­ti Katona József téri önkiszolgá­ló élelmiszerboltban, ahol Lovas Erika másodéves tanulót Mészá­ros Sarolta üzletvezető így mu­tatja be: — Mióta Erikát ismerem, az első perctől kezdve meg vagyok vele elégedve. Ért a zöldségel­adáshoz és a csomagoláshoz. Fel­tölti árukkal az állványokat. Fi­gyeli a termékek szavatossági idejét, makor jár le. Foglalkozik a vevőkkel is: megmutatja, hol találják a keresett cikkeket. Örömmel halljuk az elisme­rést Erikáról, ónnál is inkább, mivel az üzlet azé a Konzum Kereskedelmi Vállalaté, amely belső erőforrásaiból törekszik a szakember-ellátottság és ezen ke­resztül a munkaerőhelyzet javí­tására. A fluktuáció magas — 30 szá­zalékos. A szükséges létszám hiánya miatt egy-egy üzletvezető is pénztárgéphez ül, vagy kiszol­gál. A dolgozók közül csak min­den harmadik szakképzett. Ke­vesen jönnek erre a pályára, hi­• Lovas Erika mustárt rak a polcra és ellenőrzi a termékek szavatossági idejét is. Mögötte vezetője, Mészáros Sarolta. (Gaál Béla felvétele) szén az élelmiszer-kereskedők munkája jóval fáradságosabb, mint a ruha-, vagy műszakicifck- eladóké. Még négy éve az álta­lános iskolát 4-es eredménnyel végzett gyerekeket vettek föl a vállalathoz tanulónak, ma már 2-esnél pár tizeddel jobb jegy­gyei is fogadják a jelentkezőket. Melyik jobb? Velük, vagy a szak­képzetlen felnőtt dolgozókkal foglalkozni? Valójában inkább az a kérdés: mit tehetnek önerő­ből, hogy ebből a — szoronga­tott — helyzetből kikerüljenek? Az utánpótlás-nevelés r.w'taiűhely^’®^'/ Berkes Lászlóné 18 éve okta­tási előadó a vállalatnál. Ez idő alatt jó néhány boltvezetői, bolt­vezető-helyettesi és pénztárosi továbbképző-tanfolyamot szerve­zett. Sokrétű tapasztalatokat szer­zett a különböző közép- és felső­fokú — ellenőri, munkaügyi, áru­forgalmi, könyvelői, eladói és tűzvédelmi — és más, a vállala­ti tevékenységgel összefüggő ok­tatásról. Most mégis inkább ar­ról kérdezem: — A szakmai utánpótlásban milyen szerep jut a tanulókép­zésnek? • — A széchenyivárosi Ifjúsági ABC-ben tíz, jól felkészült eladó­tól harmincnyolc gyerek tanulja a kereskedői szakmát. — feleli Berkesné. — Az áru rendelésé­től, átvételétől és raktározásától egészen az értékesítésig megis­merik a forgalmazás útját. Az üzlet mellett, elsőként az ország­ban, 1983-tól oktatási kabinet működik. Akik példamutatóan nevelik a fiatalokat a szakma szeretetére, azokat — mint Kecs­keméten Kiss Ferencnét, az If­júsági ABC, Árki Lajosnét, az 1152-es bolt vezetőjét, s a félegy­házi Dobos Lászlót, Borbás Fe­rencnét, a kalocsai, Balogh An- talnét és a bajai Vedelek Ist- vánnét — a vállalat Kiváló ta­nulófelelős címmel tüntette ki, és anyagilag is érdekeltté teszi őket ebben a munkában. — Hogyan? , — Egy-egy tanuló bolti felelő­se 40 forintot kap havonként. Attól függően, hogy a reá bízott fiatal 3-as, 4-es vagy 5-ös osz­tályzattal fejezi be a tanévet, visszamenőleg és havonta 60, 80, illetve 100 forinttal növekszik ez az alapösszeg. Akik visszaléptek — s akik maradtak — ösztönzik-e a tanulókat? — érdeklődöm ezután. — Tanulmányi munkájuk sze­rint az év első felében 30 ezer 690 forinttal jutalmaztuk a leg­jobban helytálló első- és másod­éveseket. Hozzájárultunk több tanulmányi kirándulás költsé­geinek fedezéséhez is. A kereske­dői szakmához való ragaszko­dást kívánjuk erősíteni azáltal, hogy tizenöt jó tanulóval tanul­mányi szerződést kötöttünk. A Konzumnál — kiderült ez további beszélgetésünkből — nem mondanak le arról, hogy élelmiszer-kereskedőnek lenni újra rangot jelentő foglalkozás legyen. Kilenc közép-magyaror­szági élelmiszer-kereskedelmi Vállalat tanulóinak versenyében az elmúlt 13 esztendőben szer­zett 2 első, 2 második és 3 har­madik hely nemcsak a részt ve­vő bács-kiskunibeli harmadéves, végzős tanulók, de a Konzumnál folyó szakemberképzés kitűnő osztályzata is! Előrelátásra vall a jövő szakembereinek kiválasz­tásában, hogy akik az idén je­lentkeztek, elsőéveseknek, azokat még májusban — az őszi tanév­kezdés előtt — gyakorlatra hív­ták: ismerjék meg idejekorán a pult belső oldalát, tudják, hogy mire vállalkoznak! Nyolcvanöt­ből heten visszaléptek a megye öt városában. Helyettük másokat — az eladói szakmára alkalma­sabbakat — szerződtetett, idő- veszteség és késedelem nélkül a vállalat, hogy az élelmiszereket ezután is értékesíthesse, s az ABC-ket és más üzleteit tovább­ra is nyitva tarthassa. Kohl Antal A Jánoshalmi Petőfi Termelő­szövetkezet 1968 óta foglalkozik pecsenyecsirke-neveléssel. Foko­zatosan alakította ki az ágazat vertikumát, vagyis 1970-től a té­ny észbaromfi-tartás is meghono­sodott, majd egy év múlva egy régi épületben keltetőüzemet hoztak létre. A fejlesztés eredmé­nyeként az ágazat meghatározó szerepet tölt be a közös gazda­ság termelésében. Az akkori körülmények úgy hozták, hogy azonos helyen ala­kították ki a baromfi-előnevelést, a törzsállomány tartását, valamint a keltetőüzemet. Mészáros Béla elnökhelyettes arról informál, hogy időközben a szigorú állat­egészségügyi előírások, a techno­lógiai fegyelem, a növekvő piaci követelmények szükségessé tet­ték, hogy korszerűsítsék az egész vertikumot. A régi üzemben például — még a bővítések ellenére is — évente mintegy 2,7—2,8 millió csibét keltettek. A gépek tipusa is régi volt, az ezres Gergely-féle keltetőket már nem gyártják. Emiatt az anyag és alkatrész beszerzése is igen nehézkes, a javítás és karbantartás pedig költséges. Ezért határozták el, hogy tel­jesen új üzemet építenek. Mint­egy 40 millió forint beruházással létesült az új keltető. Az építést és a technológiai szereléseket a termelőszövetkezet építőbrigádja végezte. A keltető- és á bújtató­gépek beszerzését viszont alvál­lalkozóként a Hernádi Március 15. Termelőszövetkezet vállalta, mivel az általa gyártott és for­galmazott technológiai berende­zések kerültek az új üzembe. Az állategészségügyi hatósá­gok már a korábbi években ja­vasolták, hogy külön építsék meg a törzsbaromfi-előnevelőt. Ah­hoz, hogy a keltetőüzem éves tel­jesítőképességét — amely 5 mil­lió naposcsibe — ki tudják hasz­nálni, szükséges a törzsbaromfi­állomány növelése. Ezért még az idén befejezik 37,2 millió fo­rint költséggel a 4 ezer négyzet- méter alapterületű előnevelő épí­tését. Természetesen az előnevelés, a korszerű követelményeknek • Az új — azóta már átadott — keltetőüzem berendezéseinek szere­lése. megfelelően, a törzsteleptől meg­felelő távolságra történik. Lénye­ges javulást várnak a tenyész­tési technológia korszerűsítésé­től.. Ez jelentkezik majd a meny- nyiségi és minőségi mutatók ja­vulásában. A tenyészállomány darabszámát mintegy 50 száza­lékkal növelik. Mindezek lehetővé teszik, hogy a jövő esztendő harmadik ne­gyedévében az új keltetőüzem teljes kapacitását ki tudják hasz­nálni. Nemcsak a szövetkezeten belül nevelnek naposcsibét, ha­nem partnergazdaságoknak is szállítanak. Jövőre 120 ezer fé­rőhellyel bővül a pecsenyecsir- kenevelő telep. A közelmúltban megjelent új gazdasági szabályo­zók lehetőséget adnak arra, hogy az építési és a technológiai jelle­gű beruházások megvalósításá­hoz vissza nem térítendő állami támogatást kapjanak a szövetke­zetek. Ez a segítség lehetővé te­szi, hogy megvalósuljanak a Pe­tőfi Termelőszövetkezet tervei. Az új üzemben mintegy 5-j-6 százalékos kelésiarány-javulás­sal számolnak. Ez ellensúlyozza a korszerű feltételekkel történő termelésből származó költségnö­vekedést. Megjegyzendő: annak ellené­re, hogy több lesz a napos ba­romfi, a korszerű technológia le­hetővé teszi a fizikai dolgozók létszámának csökkentését. Ebből következik, hogy már most elő­készítik egyesek más munkahely­re történő áthelyezését. A statisztika szerint a Jánoshal­mi Petőfi Termelőszövetkezet ad­ja a megye nagyüzemi gazdasá­gai közül a legtöbb pecsenyeba­romfit a feldolgozóiparnak. Az idén 2 millió 142 ezer darabra kötött megállapodást a baromfi­iparral. Az eddig megvalósult beruházások és a további tervek azt bizonyítják, hogy a követke­ző években is szeretné megtar­tani vezető szerepét. Kereskedő Sándor Berakják a fát... fkokat írnak, beszélnek róla mostanában, de a gyakor­latban ma még igen kevesen él­nek a folyami teherszállítás le­hetőségével. Pedig megyénk gaz­daságai nem panaszkodhatnak: /,1 mberke a hónap kö­/> zepén a szokásos ab­lakos borítékban meg­kapta az OTP-től az átuta­lási betétszámla kivonatát. Amint nézegette, forgatta, egyszer csak egy kis stenci- lezett papírlap esett ki be­lőle. Ez állt rajta: „Szives tudomására hozzuk, hogy a költségek emelkedése miatt — 1986. július 1-től az át­utalási betétszámla terhére teljesített megbízások díjtéte­lét 3 Ft-ról 5 Ft-ra módosí­tottuk.” — Milyen figyelmesek... — nyuqtázta Emberke, és szóra kozottan zsebre vágta a levélkét. Aztán elment a közértbe, hogy megvegye. a szokásos konzerv*ét. Végig­sétált a nólc előtt, de nem találta. Újra végigsétált, de ismét nem látta, a szokott helyen. — Segíthetek? — toppapt elé az ismerős eladó. — Igen. hogyne... — ör­vendezett Emberke a régi is­Begyűrűzött merősnek.- — A konzervet keresem. Tudja... — Tudom, melyikre gon­dol. Rögtön utánanézek. A raktárból épp most árazzák át a lányok. Tetszik tudni, a költségek emelkedése miatt... — Hogyne tudnám — fe­lelte Emberke öntudatosan. — Begyűrűzik.... Alig egy hónapja vizsgáztam a szemi­náriumon. méghozzá jelesre! Amikor kézbevette a kon- zerves dobozt, mégis elbi- zonytalanodott. — Tessék mondani: az öt ár közül melyik az érvényes? — Kettőt találhat! — fe­lelte az eladó. — A harma­dikat majd beüti a pénztáros. Kifelé jövet, az ajtóban •maidnem összeütközött egy feltűnően csinos asszonnyal. Rögtön eszébe jutott a húga, aki néhány nap múlva ün­nepli a születésnapját. „Leg­alább egy képeslapot illenék küldeni néki” — gondolta, s átsétált a közeli postahiva­talba. — Abból a háromforintos lapból kérek egyet — mond­ta bocsánatkéröen a képes­lapokra mutatva. — Az ötforintosra gondol, amelyik három volt? — kér­dezett vissza az ablak mö­gött ülő nő,, s odakiáltott a kolleginájának: — Te Bözsi! Hányszor mondjam még, hogy rakjátok rá az új árat arra a francos képeslapra!? — Hát, ha az volt az... — hebegte Emberke a pénzét számolgatva. — laen, az. Tetszik tudni, a költségek emelkedése miatt... — Tudom, begyűrűzött. — Aztán hamiskásan elmoso­lyodott. és kért egy borítékot, meg eay levélpapírt is. Otthon gondosan letakarí­totta a konyhaasztalt, kiterí­tette rá a levélpapírt, mellé az OTP levélkéjét, és szépen megformált, káligrafikus be­tűkkel írni kezdte: „Tisztelt Igazgató Űr! Szíves tudomására hozom, hogy •— a költségek emelke­dése miatt — folyó év kö­vetkező hónapjától kezdve a havi béremet ötezerről hét­ezer forintra módosítottam." Dátum, aláírás. Néhány nap múlva egy vaskos borítékban megérke­zett a válasz. Amikor fel­bontotta, elsőként a munka­könyvé esett ki belőle. A kí­sérőlevélben ez állt: „Tisztelt Emberke! Közlése megkönnyítette elhatározásunkat. ttayanis vállalatunk — a költségek emelkedése miatt — létszám­leépítésre kényszerült. Fize­tésmódosítását tudomásul vettük. Kívánjuk, hogy ta­láljon hozzá megfelelő mun­kahelyet.” A fenébe is... — szi­szegte Emberke. — Hát már ez is bea,iür"zött?!... T. Ágoston László közel van a Tisza és a Duna is. Kikötési lehetőség is bőven akad. Ezzel a kedvező adottság­gal él haszonnal már évtizedek óta a Kiskunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság. Kül- és bel­földi megrendelői közül, akivel lehet, ilyen olcsó szállításról ál­lapodik meg. A napokban érkez­tek meg például azok az uszá­lyok, amelyek — ha megtelnek alföldi papímyárral — Jugoszlá­viába indulnak a sremska-mitro- vicai papírgyárba. Az Alföld legnagyobb erdésze­ti gazdaságának nyárjasi brigád­jait ilyenkor nap mint nap szí­vós, férfias munka várja. Nincs ugyanis még olyan emelőszerke­zet, amely a Dunai szigeteken alkalmazható lenne. A fakiterme­lő brigádok így a pallókon, fém­tragacsokkal tolják az uszályra a hasábokat. A közeljövőben, a gazdasághoz tartozó bölcskei-szi- getekről 6000 űrméter papíralap- anyagot raknak a jugoszláv fo- lyamszállitási vállalat uszályai­ra. Mint azt Sódar Pál erdészet-, vezetőtől megtudtuk: a KEFAG a közeljövőben szeretné kiiktatni ezt az emberpróbáló, rendkívül megterhelő munkát. A parti ra­kodást majd egy FT—01-es, 35 méter gémkinyúlású óriásdaru­val oldják meg. A szigeteken azonban sajnos ez nem építhető fel; vagyis ott csak a hagyomá­nyos, a régmúltat idéző módon tölthetik föl az uszályok „gyom­rát”. F. P. J.

Next

/
Thumbnails
Contents