Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-03 / 233. szám
QQzdQ/QQpolitikci j munka y leljc/ilmcnijck J • t~l: : AZ ÁRUT EL KELL ADNI, AZ ÜZLETEKET EZUTÁN IS KI KELL NYITNI! Korszerű technológia — növekvő baromfiállomány Beruházásom a Jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezeíöer Van-e és lesz-e elég szakember az élelmiszerkereskedelemben? Valamikor élelmiszer-kereskedőnek lenni népszerű foglalkozás volt. Sokan évtizedeket töltöttek a pult mögött, onnét is mentek nyugdíjba. Napjainkban nagyot fordult a helyzet ebben a szakmában. A fogyasztás növekedése és » bővülő árukínálat következtében az értékesítőlánc feszesebbé vált. Felgyorsult a forgalmazás. A kis, peremkerületi boltokban is eljutottak odáig, hogy szűkök a polcok, tele áruval minden tenyérnyi hely; s amikor egy üzletvezetőhöz látogató érkezik, azt csak úgy tudja leültetni, ha ő addig állva marad. Szabadság, kiporciózva Ilyen helyszűkével bajlódnak a Konzum Kereskedelmi Vállalat 1107-es kiskecskeméti élelmiszerüzletében is, a Hullám vendéglővel szemben. Vezetője két éve Pesti József. Nehéz körülmények közt, ám mégis javuló értékesítéssel sikerült az egy esztendei forgalmat a korábbi 10- ről több mint másfélszeresére, 17 millió forintra növelnie. — Nem, lehetett könnyű ... — Én vagyok a boltvezető, az áruátvevő és á segédmunkás egy személyben. Mire egy szállítmány a raktárba kerül, háromszor-' • négyszer is átmegy a kezemen. Megszoktam már, hogy nem egy műszakot dolgozóm, és hogy a szabadságot kiporciózzuk magunk közt, hiszen sosem vagyunk elegen. Hány eladóval árusítanak? — Hárommal. Az egyik fod- rásznő volt. A másik szakmai gyakorlattal rendelkezik, de nincs szakképzettsége. A harmadik ugyancsak szakképzetlen. Hat órát foglalkoztatjuk. Árut hoz ki a raktárból. Két és fél éve van itt. Tanítgatjuk a kiszolgálásra. Szorongatott helyzetben Másutt ennél jobb, vagy még ily©n sincs az -ételmiszer-keres- kedelem szakember-ellátottsága. A boltajtókon egyre gyakrabban olvashatjuk: „Szakképzett és szakképzetlen eladókat, pénztárosokat felveszünk". Beljebb lépve kuriózum valahol tanulót látni. Szerencsénk van a kecskeméti Katona József téri önkiszolgáló élelmiszerboltban, ahol Lovas Erika másodéves tanulót Mészáros Sarolta üzletvezető így mutatja be: — Mióta Erikát ismerem, az első perctől kezdve meg vagyok vele elégedve. Ért a zöldségeladáshoz és a csomagoláshoz. Feltölti árukkal az állványokat. Figyeli a termékek szavatossági idejét, makor jár le. Foglalkozik a vevőkkel is: megmutatja, hol találják a keresett cikkeket. Örömmel halljuk az elismerést Erikáról, ónnál is inkább, mivel az üzlet azé a Konzum Kereskedelmi Vállalaté, amely belső erőforrásaiból törekszik a szakember-ellátottság és ezen keresztül a munkaerőhelyzet javítására. A fluktuáció magas — 30 százalékos. A szükséges létszám hiánya miatt egy-egy üzletvezető is pénztárgéphez ül, vagy kiszolgál. A dolgozók közül csak minden harmadik szakképzett. Kevesen jönnek erre a pályára, hi• Lovas Erika mustárt rak a polcra és ellenőrzi a termékek szavatossági idejét is. Mögötte vezetője, Mészáros Sarolta. (Gaál Béla felvétele) szén az élelmiszer-kereskedők munkája jóval fáradságosabb, mint a ruha-, vagy műszakicifck- eladóké. Még négy éve az általános iskolát 4-es eredménnyel végzett gyerekeket vettek föl a vállalathoz tanulónak, ma már 2-esnél pár tizeddel jobb jegygyei is fogadják a jelentkezőket. Melyik jobb? Velük, vagy a szakképzetlen felnőtt dolgozókkal foglalkozni? Valójában inkább az a kérdés: mit tehetnek önerőből, hogy ebből a — szorongatott — helyzetből kikerüljenek? Az utánpótlás-nevelés r.w'taiűhely^’®^'/ Berkes Lászlóné 18 éve oktatási előadó a vállalatnál. Ez idő alatt jó néhány boltvezetői, boltvezető-helyettesi és pénztárosi továbbképző-tanfolyamot szervezett. Sokrétű tapasztalatokat szerzett a különböző közép- és felsőfokú — ellenőri, munkaügyi, áruforgalmi, könyvelői, eladói és tűzvédelmi — és más, a vállalati tevékenységgel összefüggő oktatásról. Most mégis inkább arról kérdezem: — A szakmai utánpótlásban milyen szerep jut a tanulóképzésnek? • — A széchenyivárosi Ifjúsági ABC-ben tíz, jól felkészült eladótól harmincnyolc gyerek tanulja a kereskedői szakmát. — feleli Berkesné. — Az áru rendelésétől, átvételétől és raktározásától egészen az értékesítésig megismerik a forgalmazás útját. Az üzlet mellett, elsőként az országban, 1983-tól oktatási kabinet működik. Akik példamutatóan nevelik a fiatalokat a szakma szeretetére, azokat — mint Kecskeméten Kiss Ferencnét, az Ifjúsági ABC, Árki Lajosnét, az 1152-es bolt vezetőjét, s a félegyházi Dobos Lászlót, Borbás Ferencnét, a kalocsai, Balogh An- talnét és a bajai Vedelek Ist- vánnét — a vállalat Kiváló tanulófelelős címmel tüntette ki, és anyagilag is érdekeltté teszi őket ebben a munkában. — Hogyan? , — Egy-egy tanuló bolti felelőse 40 forintot kap havonként. Attól függően, hogy a reá bízott fiatal 3-as, 4-es vagy 5-ös osztályzattal fejezi be a tanévet, visszamenőleg és havonta 60, 80, illetve 100 forinttal növekszik ez az alapösszeg. Akik visszaléptek — s akik maradtak — ösztönzik-e a tanulókat? — érdeklődöm ezután. — Tanulmányi munkájuk szerint az év első felében 30 ezer 690 forinttal jutalmaztuk a legjobban helytálló első- és másodéveseket. Hozzájárultunk több tanulmányi kirándulás költségeinek fedezéséhez is. A kereskedői szakmához való ragaszkodást kívánjuk erősíteni azáltal, hogy tizenöt jó tanulóval tanulmányi szerződést kötöttünk. A Konzumnál — kiderült ez további beszélgetésünkből — nem mondanak le arról, hogy élelmiszer-kereskedőnek lenni újra rangot jelentő foglalkozás legyen. Kilenc közép-magyarországi élelmiszer-kereskedelmi Vállalat tanulóinak versenyében az elmúlt 13 esztendőben szerzett 2 első, 2 második és 3 harmadik hely nemcsak a részt vevő bács-kiskunibeli harmadéves, végzős tanulók, de a Konzumnál folyó szakemberképzés kitűnő osztályzata is! Előrelátásra vall a jövő szakembereinek kiválasztásában, hogy akik az idén jelentkeztek, elsőéveseknek, azokat még májusban — az őszi tanévkezdés előtt — gyakorlatra hívták: ismerjék meg idejekorán a pult belső oldalát, tudják, hogy mire vállalkoznak! Nyolcvanötből heten visszaléptek a megye öt városában. Helyettük másokat — az eladói szakmára alkalmasabbakat — szerződtetett, idő- veszteség és késedelem nélkül a vállalat, hogy az élelmiszereket ezután is értékesíthesse, s az ABC-ket és más üzleteit továbbra is nyitva tarthassa. Kohl Antal A Jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet 1968 óta foglalkozik pecsenyecsirke-neveléssel. Fokozatosan alakította ki az ágazat vertikumát, vagyis 1970-től a tény észbaromfi-tartás is meghonosodott, majd egy év múlva egy régi épületben keltetőüzemet hoztak létre. A fejlesztés eredményeként az ágazat meghatározó szerepet tölt be a közös gazdaság termelésében. Az akkori körülmények úgy hozták, hogy azonos helyen alakították ki a baromfi-előnevelést, a törzsállomány tartását, valamint a keltetőüzemet. Mészáros Béla elnökhelyettes arról informál, hogy időközben a szigorú állategészségügyi előírások, a technológiai fegyelem, a növekvő piaci követelmények szükségessé tették, hogy korszerűsítsék az egész vertikumot. A régi üzemben például — még a bővítések ellenére is — évente mintegy 2,7—2,8 millió csibét keltettek. A gépek tipusa is régi volt, az ezres Gergely-féle keltetőket már nem gyártják. Emiatt az anyag és alkatrész beszerzése is igen nehézkes, a javítás és karbantartás pedig költséges. Ezért határozták el, hogy teljesen új üzemet építenek. Mintegy 40 millió forint beruházással létesült az új keltető. Az építést és a technológiai szereléseket a termelőszövetkezet építőbrigádja végezte. A keltető- és á bújtatógépek beszerzését viszont alvállalkozóként a Hernádi Március 15. Termelőszövetkezet vállalta, mivel az általa gyártott és forgalmazott technológiai berendezések kerültek az új üzembe. Az állategészségügyi hatóságok már a korábbi években javasolták, hogy külön építsék meg a törzsbaromfi-előnevelőt. Ahhoz, hogy a keltetőüzem éves teljesítőképességét — amely 5 millió naposcsibe — ki tudják használni, szükséges a törzsbaromfiállomány növelése. Ezért még az idén befejezik 37,2 millió forint költséggel a 4 ezer négyzet- méter alapterületű előnevelő építését. Természetesen az előnevelés, a korszerű követelményeknek • Az új — azóta már átadott — keltetőüzem berendezéseinek szerelése. megfelelően, a törzsteleptől megfelelő távolságra történik. Lényeges javulást várnak a tenyésztési technológia korszerűsítésétől.. Ez jelentkezik majd a meny- nyiségi és minőségi mutatók javulásában. A tenyészállomány darabszámát mintegy 50 százalékkal növelik. Mindezek lehetővé teszik, hogy a jövő esztendő harmadik negyedévében az új keltetőüzem teljes kapacitását ki tudják használni. Nemcsak a szövetkezeten belül nevelnek naposcsibét, hanem partnergazdaságoknak is szállítanak. Jövőre 120 ezer férőhellyel bővül a pecsenyecsir- kenevelő telep. A közelmúltban megjelent új gazdasági szabályozók lehetőséget adnak arra, hogy az építési és a technológiai jellegű beruházások megvalósításához vissza nem térítendő állami támogatást kapjanak a szövetkezetek. Ez a segítség lehetővé teszi, hogy megvalósuljanak a Petőfi Termelőszövetkezet tervei. Az új üzemben mintegy 5-j-6 százalékos kelésiarány-javulással számolnak. Ez ellensúlyozza a korszerű feltételekkel történő termelésből származó költségnövekedést. Megjegyzendő: annak ellenére, hogy több lesz a napos baromfi, a korszerű technológia lehetővé teszi a fizikai dolgozók létszámának csökkentését. Ebből következik, hogy már most előkészítik egyesek más munkahelyre történő áthelyezését. A statisztika szerint a Jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet adja a megye nagyüzemi gazdaságai közül a legtöbb pecsenyebaromfit a feldolgozóiparnak. Az idén 2 millió 142 ezer darabra kötött megállapodást a baromfiiparral. Az eddig megvalósult beruházások és a további tervek azt bizonyítják, hogy a következő években is szeretné megtartani vezető szerepét. Kereskedő Sándor Berakják a fát... fkokat írnak, beszélnek róla mostanában, de a gyakorlatban ma még igen kevesen élnek a folyami teherszállítás lehetőségével. Pedig megyénk gazdaságai nem panaszkodhatnak: /,1 mberke a hónap kö/> zepén a szokásos ablakos borítékban megkapta az OTP-től az átutalási betétszámla kivonatát. Amint nézegette, forgatta, egyszer csak egy kis stenci- lezett papírlap esett ki belőle. Ez állt rajta: „Szives tudomására hozzuk, hogy a költségek emelkedése miatt — 1986. július 1-től az átutalási betétszámla terhére teljesített megbízások díjtételét 3 Ft-ról 5 Ft-ra módosítottuk.” — Milyen figyelmesek... — nyuqtázta Emberke, és szóra kozottan zsebre vágta a levélkét. Aztán elment a közértbe, hogy megvegye. a szokásos konzerv*ét. Végigsétált a nólc előtt, de nem találta. Újra végigsétált, de ismét nem látta, a szokott helyen. — Segíthetek? — toppapt elé az ismerős eladó. — Igen. hogyne... — örvendezett Emberke a régi isBegyűrűzött merősnek.- — A konzervet keresem. Tudja... — Tudom, melyikre gondol. Rögtön utánanézek. A raktárból épp most árazzák át a lányok. Tetszik tudni, a költségek emelkedése miatt... — Hogyne tudnám — felelte Emberke öntudatosan. — Begyűrűzik.... Alig egy hónapja vizsgáztam a szemináriumon. méghozzá jelesre! Amikor kézbevette a kon- zerves dobozt, mégis elbi- zonytalanodott. — Tessék mondani: az öt ár közül melyik az érvényes? — Kettőt találhat! — felelte az eladó. — A harmadikat majd beüti a pénztáros. Kifelé jövet, az ajtóban •maidnem összeütközött egy feltűnően csinos asszonnyal. Rögtön eszébe jutott a húga, aki néhány nap múlva ünnepli a születésnapját. „Legalább egy képeslapot illenék küldeni néki” — gondolta, s átsétált a közeli postahivatalba. — Abból a háromforintos lapból kérek egyet — mondta bocsánatkéröen a képeslapokra mutatva. — Az ötforintosra gondol, amelyik három volt? — kérdezett vissza az ablak mögött ülő nő,, s odakiáltott a kolleginájának: — Te Bözsi! Hányszor mondjam még, hogy rakjátok rá az új árat arra a francos képeslapra!? — Hát, ha az volt az... — hebegte Emberke a pénzét számolgatva. — laen, az. Tetszik tudni, a költségek emelkedése miatt... — Tudom, begyűrűzött. — Aztán hamiskásan elmosolyodott. és kért egy borítékot, meg eay levélpapírt is. Otthon gondosan letakarította a konyhaasztalt, kiterítette rá a levélpapírt, mellé az OTP levélkéjét, és szépen megformált, káligrafikus betűkkel írni kezdte: „Tisztelt Igazgató Űr! Szíves tudomására hozom, hogy •— a költségek emelkedése miatt — folyó év következő hónapjától kezdve a havi béremet ötezerről hétezer forintra módosítottam." Dátum, aláírás. Néhány nap múlva egy vaskos borítékban megérkezett a válasz. Amikor felbontotta, elsőként a munkakönyvé esett ki belőle. A kísérőlevélben ez állt: „Tisztelt Emberke! Közlése megkönnyítette elhatározásunkat. ttayanis vállalatunk — a költségek emelkedése miatt — létszámleépítésre kényszerült. Fizetésmódosítását tudomásul vettük. Kívánjuk, hogy találjon hozzá megfelelő munkahelyet.” A fenébe is... — sziszegte Emberke. — Hát már ez is bea,iür"zött?!... T. Ágoston László közel van a Tisza és a Duna is. Kikötési lehetőség is bőven akad. Ezzel a kedvező adottsággal él haszonnal már évtizedek óta a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Kül- és belföldi megrendelői közül, akivel lehet, ilyen olcsó szállításról állapodik meg. A napokban érkeztek meg például azok az uszályok, amelyek — ha megtelnek alföldi papímyárral — Jugoszláviába indulnak a sremska-mitro- vicai papírgyárba. Az Alföld legnagyobb erdészeti gazdaságának nyárjasi brigádjait ilyenkor nap mint nap szívós, férfias munka várja. Nincs ugyanis még olyan emelőszerkezet, amely a Dunai szigeteken alkalmazható lenne. A fakitermelő brigádok így a pallókon, fémtragacsokkal tolják az uszályra a hasábokat. A közeljövőben, a gazdasághoz tartozó bölcskei-szi- getekről 6000 űrméter papíralap- anyagot raknak a jugoszláv fo- lyamszállitási vállalat uszályaira. Mint azt Sódar Pál erdészet-, vezetőtől megtudtuk: a KEFAG a közeljövőben szeretné kiiktatni ezt az emberpróbáló, rendkívül megterhelő munkát. A parti rakodást majd egy FT—01-es, 35 méter gémkinyúlású óriásdaruval oldják meg. A szigeteken azonban sajnos ez nem építhető fel; vagyis ott csak a hagyományos, a régmúltat idéző módon tölthetik föl az uszályok „gyomrát”. F. P. J.
