Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

• PETŐFI NÉPE & 5 QQzdQ/óQpolitikQ y munka y lelje/rtmcnijck 1986. október 24. Erőfeszítések, tennivalók a kiskunsági szövetkezetekben A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szö­vetsége ma tartja küldöttközgyűlését. Beszámolójában öt év munkájáról ad számot az elnökség. Próbatevő esztendők után van megyénk mezőgazdasága, s különösen nehéz időszak volt ez a Kiskunság 70 szövetkezetének, és 7 közös vállalatának, amelyek kilencven százaléka kedvezőtlen termőhelyi körül­mények között gazdálkodik. Dr. Ivicz Vilmossal, a szövetség titkárával erről az időszakról, s a tennivalókról beszélgettünk, előtérbe állítva saját munkájukat, nevezetesen azt, tudott-e az érdekképviseleti szervezet hatékony segítséget adni a szö­vetkezeteknek? — Másfél éve választották a kiskunsági szövetség titkárának. Milyennek ismerte meg munká­ja során a közös gazdaságokat? — Azzal kezdem, hogy koráb­bi munkámban már sok ismeret­tel rendelkeztem, mégis jogos­nak érzem a kérdést, mert most belülről, a mindennapos gondo­kat és küzdelmeket sokkal ap­rólékosabban, mélyebben éltem át. Ami rám a legnagyobb ha­tással volt, az a hozzáértés és alkalmazkodókészség, amely pá­rosul a fennmaradás érdekében erősödő harcos, olykor már ma­kacs 'küzdőszellemmel. Jó ér­zés számomra, hogy olyan em­berekkel dolgozhatok együtt, te-~ vékenykedhetek érdekképvisele­tükben, akik a nehéz helyzetek megoldásán fáradhatatlanul munkálkodva képesek előrevin­ni gazdaságukat, környezetük fejlődését is segítve. — Ezt úgy értsem: a szövet­kezetek elérték céljaikat? — Maradéktalanul nem, de a körülményekhez képest előre léptek. Ezért is fogalmazott úgy a megyei párt-végrehajtóbizott­ság az idei, júniusi ülésén: „a körülmények ismeretében elis­merésre méltóak azok az erőfe­szítések, amelyeket a közös gaz­daságok tettek a tervek teljesí­tése érdekében”. — Melyeket tartja a leginkább kedvezőtlennek minősíthető kö­rülményeknek? — Az ültetvényeket ért fagy­kár, a hat éve tartó aszály, a külpiaci lehetőségek romlása ib—ie,í dolog ás az egész mező- gazdaságot sújtotta kisebb-na- gyobb mértékben. A mi szövet­kezeteinket a legerősebben, s emellett az egyébként is kedve­zőtlen adottságú gazdaságokat a pénzügyi elvonások növekedé­se, az alaptevékenységen kívüli munkalehetőségek csökkenése is visszavetette. — Ugyanakkor a kimutatások szerint a nyereség öt év alatt húsz százalékkal nőtt. — Azonban ennek csak 17 szá­zaléka származott alaptevékeny­ségből, 33 százaléka a háztájiból és belkereskedelmi forgalomból, 50 százaléka pedig ipari, építő­ipari ágazatokból jött. Meg kell mondanom őszintén, hogy a ki­mutatott nyereségtömeg csaló­ka szám. ugyanis ha az 1985-ös nyereségből levonjuk a jogsza­bály által lehetővé tett úgyneve­zett elhatárolásokat (veszteség­összeget, amit a mérlegben nem vettek figyelembe, de a követke­ző évben, években pótolni kell) kitűnik, hogy az 1980-as értéket sem éri el a nyereség valódi ösz- szege. Ugyanakkor öt év alatta nettó költségvetési befizetések há­romszorosára nőttek, a szövet­kezetek napjainkban fejlesztési célokra a három-négy évvel ko­rábbi pénzösszegnek felét sem tudják fordítani. Tovább diffe­renciálódtak a szövetkezetek,saj­nos nőtt az alacsony hatékony­ságú gazdaságok száma. Hangsú­lyozom: nem róható mindez a szövetkezetek számlájára. Mert anyag- és energiamegtakarításo­kat is fel lehet sorolni, s költ­ségcsökkentő intézkedéseket. Ki­szélesedtek a vállalkozási for­mák, például szőlőtelepítésben, géphasználatban, nyúltenyésztés- ben, kereskedelemben, még a tanyai turizmus szervezésében is. Több helyen a szakszövetke­zeti tagok saját pénzüket adták kölcsön a közös fejlesztésekhez, beruházásokhoz. Az említett in­tézkedéseknek is köszönhető, hogy meg tudták őrizni stabili­tásukat, ha a talapzat gyengébb is, mint öt éve, és növelték ter­melésüket, árbevételüket, noha ez a nyereségben sokkal szeré­nyebben vagy egyáltalán nem jelentkezik. — A szövetség tudott segíteni a gondok enyhítésében új kez­deményezésekkel ? — Többször is az elmúlt öt évben. Fontos eredménynek tar­tom, hogy az érdekképviseleti szervek, a TOT, s jelentős mér­tékben megyénk politikai és ágazati vezetőinek kezdeménye­zése nyomán a szövetkezeteket ismét a föld minősége szerint ér­tékelték, és ennek megfelelően kapta vissza területünkön is több gazdaság á '„kedvezőtlen adott­ságú” besorolást, ami pénzügyi támogatással párosul. Csupán annak nem örültünk, hogy eh­hez a költségvetés már nem tu­dott több forintot adni, hanem az összes támogatási pénzt több szövetkezet között osztotta szét... Kezdeményeztük a szövetkeze­tek összefogását, így 1982-ben mev9ilakult3ik a kistérségi együtt­működési takácsok, amelyek pél­dául az eszközök szövetkezetek közötti célszerű átirányításá­ban jeleskedtek. Egy-egy térség­ben közös géppark létrehozását is szükségesnek tartjuk. — Ez nem vezet vissza a haj­dani génállomási gyakorlathoz, rendszerhez? — Korántsem, mert arról van szó, hogy olyan gépek, berende­zések legyenek néhány szövetke­zet társulásának tulajdonában, amelyek drágák, nagyok és ha­tékony kihasználásukra csak együttesen van mód. Egy szálas- takarmány-betakarító géprend­szer például ebbe a kategóriába tartozik. Ösztönözzük a közös agrokémiai telepek létesítését is. Az elmúlt időszakban szövetségi kezdeményezésre bővült a részes­művelés. Igen sok tanácskozást, tájékoztatót szerveztünk, fel­hívtuk a figyelmet az adaptál­ható módszerekre, technológiák­ra.. Ugyancsak kezdeményezé­sünkre kezdődött az IBM-kom- patibilis számítógéppark kiala­kítása, az ezzel összefüggő szak­emberképzés. A szövetkezeteket segítve átalakítottuk az ellenőr­zési irodát, amely alkalmassá vált arra, hogy a pénzügyi fe­lülvizsgálat előtt feltárja a szö­vetkezet számvitelében becsú­szott hibákat. — Bizonyára olyan elképzelé­seket is tud sorolni, amelyek csak tervek maradtak... — Ezekből is van egy csokor­ra való. Elsőként említem a ter­melői érdekeltségű kereskedel­mi tevékenységet. Égetően szük­séges olyan szervezet létrehozása, amely a termelőtől közvetlenül juttatja el a fogyasztókhoz a ker­tészeti. mezőgazdasági árukat. Tűrhetetlen, hogy a közbejövő két-három kereskedő (vagy szer­vezet) meggazdagodik a termelő és a fogyasztó kárára. — Ilyen jellegű kereskedelmi szervezet megalakítása a követ­kező időszak tennivalói között szerepel? — Igen, sok egyéb feladattal együtt. Mint például közös vál­lalat létrehozása Kiskunfélegy­házán a húsipari vállalattal, vagy a gyümölcsalapú üdítőital-gyár­tásban társulás szervezése a Kecskemétvin Borgazdasági Kom­bináttal. Azt sein nézhetjük si­ránkozva, ölhetett kézzel sokáig, hogy kedvezőtlenek a talaj- és éghajlati viszonyaink. Cselek­vésre van szükség. Hozzá kell látnunk a homokterületek komp­lex hasznosításának programjá­hoz, valamint a meliorációhoz, az öntözésfejlesztéshez. Elsősor­ban azért, hogy a nagyüzemi me­zőgazdasági terület növekedjen és minőségében javuljon. Ez hoz­zásegít bennünket a üügaIWtósább piaci alkalmazkodáshoz, vala­mint a termékek mennyiségé­nek és jövedelmezőségének fo­kozásához — végül is a népes­ségmegtartó képességet előse­gítve. Ez utóbbi szempontból is fontos az ipartelepítés lehetősé­geinek feltárása, a többi között a főváros XI. kerületével kap­csolataink elmélyítése. Sorolhat­nám még tennivalóinkat. A leg­fontosabb számunkra azonban, hogy az agrárágazat, a szövetke­zeti mozgalom továbbra is kap­ja meg azt a politikai támoga­tást, amely a korábbiakban is nélkülözhetetlen volt a fejlődés­hez. Most ezt különösen igényel­jük, hogy az elképzelések, ter­vek valóra váljanak, s' a mező- gazdaság ismét alkalmas legyen az egyszerű — ahol lehet a bő­vített — újratermelésre. Csabai István TAKARÉKSZÖVETKEZETEK A MEGYESZÉKHELYEN Fillérből lesz a forint Űj szolgáltatásokat terveznek A pénzügyi kormányzat intézkedéseinek eredményeként a takarék- szövetkezetek az utóbbi két esztendőben szélesebb körű pénzintézeti tevékenységbe kezdhettek. A falusi bankok, r/.iogy azelőtt ezeket a szövetkezeteket nevezték, gyakran idézőjelbe téve a kifejezést, az ed­digi szűkös keretekből kiléphettek, és már nemcsak a községekben állnak a tagok és a lakosság rendelkezésére, hanem a városokban is nyithatnak üzletközpontokat. A kerekegyházi takarékszövet­kezet több mint két évvel ezelőitt elsőnek nyitotta meg egységét Kecskeméten, a Széchenyiváros- bam. Egyébként a szövetkezet Kerekegyházán kívül még 6 tele­pülés lakéinak pénzügyeit intézi. Várhegyi Imréné ügyvezető igazgatótól megtudom: — Körzetünkben 60 ezer ember lakik. Jetenileg csaknem 8 ezer ta­gunk van, a részjegyalap 17 mil­lió. a betétállomány 133 millió fo­rint. A községekben a kölcsönök jelentős része a termelést szolgál­ja, segítjük a kisgazdaságok szőlő- és gyümölcs telepítését, aiz állat­tartás fejlesztését, az említetitek-' kel kapcsolatos járulékos beruhá­zásokat. A 'későbbiekben elmondja, hogy a megközelítőleg 70 milliós köl- csönállomámy egvharmada terme­lési. majdnem fele építési, a töb­bi áruvásárlód és személyi szük­ségletek kielégítését szolgálja. Az idén eddig 16 új családiház és 150 egyéb építkezésre adtaik köl­csönt. Arra a kérdésire, hogy a megye- székhelyen mennyire más jellegű­ek az igények, mint a községek-' ben, így válaszol: — Azzal kezdem, hogy mi azárt léptünk be a város pénz­ügyi szolgáltatásainak segítésébe, mert igény volt rá. Ezt bizonyít­ja, hogy a hitelforrásokból szár­mazó kölcsön egyhetedét adituik a széchenyivárosi és a máriavárosi lakosoknak. Ki kell emelnem, hogy i^ény van a lakásvásárlási és -értékesítési tevékenységünk feltételeinek megteremtésére, a saját beruházású lakásépítés segí­tésére, a kötvény- ,és a válitófor- galmazásba való bekapcsolódásira. Ezek tipikus városi lakossági ké­rések. A kerekegyház! szövetkezet az említettekhez igazodva, november 1-ig igyekszik megteremteni az ingatlanforgalmazás feltételeit. Ezenkívül egyéb szolgáltatások bevezetésére is törekszik. Ide tartozik a gazdálkodó szervekkel kialakítandó pénzforgalmi együtt­működés további bővítése. Az áifészakkel és más kereskedelmi egységekkel megállapodnak a la­kosság áruvásárlásának hitelezé­sére. Fillérből lesz a forint — ez á nagybetűs felirat clVasható az or-- goványi takarékszövetkezet szék­hazának falán. A szövetkezet tör­ténete mintha épip a választott jelmondatot példázná. Huszonöt éve. 1961-ben 311 tag­gal alakultak meg. A részjegyalap ekkor összesen 31 900 forint volt, s az első év végén épp 311 forint nyereség-öt adhatott számot a ve­zetőség. (Könnyű kiszámolni, hogy minderMre egv-egv forint jutott.) Mára a takarékszövetkezet tag­jainak száma 11 ezer 885-re emel­kedett. s a részjegyek értéke meg­haladja a 20 midiié forintot. Az évek során fokozatosan kiterjesz­tették működésüket a környező községekre: Bugacra. Agasenvhá- zára. Helvéciára. Jakabszállásra, Ballószögre, Izsákra. Az év elején pedig a megyeszékhelyen is ki- rendeYséget nyitott az Ortgovány és Vidéke Takarékszövetkezet.. A napokban kibővített igazga­tósági ülésen értékelték az első kilenc hónsp • tapasztalatait. Amint Konfár József ügyvezető igazgató elmondta. » szervezés időszakában hat hét alatt s:került összetoborozni a szükséges tagié'­HALADÁS GÁZVEZETÉK Magyarok Tengizben A magyar sajtóban január­ban látott napvilágot az első közlemény Tengizről, arról, bogy Magyarország bekapcso­lódott a Jamburgtól a Szovjetunió nyugati határához tartozó gázvezeték építésébe. Más KGST-országokhoz hasonlóan Magyarország is részt vesz a Haladás gázvezeték építésé­ben, s 1989-től kezdve 20 éven át kapja majd az értékes nyersanyagot. Ennek fejében Ma­gyarország gépeket, berendezést és anyago­kat szállít az Északi-sarkkörön túl fekvő Jamburgba, a testvéri országok szakemberei pedig főként Tengizben dolgoznak majd. A Kaszpi-tenger melléki síkságon, a Gur- jevi-terület déli részén fekvő olaj- és gázle­lőhely az értékes energiahordozók kitermelé­sében hamarosan rangos szerepet kap. Volu­men tekintetében természetesen nem vete­kedhet Nyugat-Szibériával, mellette szól vi­szont, hogy aránylag közel van az ország köz­ponti körzeteihez. Tengizt különösen érdekessé teszi a párját ritkító kőzetszerkezete. Az olaj itt igen nagy, 4—5 kilométeres mélységben található, a ré­tegnyomás pedig a szokványosnak kétszere­se. A lelőhelynek van még egy sajátossága: az olaj szokatlanul nagy mennyiségben tar­talmaz mérgező kénhidrogént. Lakótelepet építenek Az építkezés vezérkara a Ten- gizbe vezető vasútvonal utolsó állomásán, a kis Kulszári tele­pülésen ütött tanyát. A szovjet építőkhöz márciusban csatlakoz­tak a magyarok, akiknek az az elsődleges^ feladatuk, hogy lakó­telepetepi tsénék Tengiz közelé­ben. — A fő objektum, a gázfeldol­gozó üzem építésére ősszel vo­nulunk fel — mondja Németh László, a Vegyépszer Vállalat — magyar részről az alvállalkozó — műszaki igazgatója. Kulszáritól délre, Tengiz felé haladunk. Az út nem rövid, mint-, egy 100 kilométer. Csupa kátyú. A Nyivát úgy dobálja, mint a vihar a törékeny csónakot. Időnként budapesti rendszám­mal ellátott hatalmas Kamaz és Tátra teherautókkal találkozunk. Németh László és a gépkocsive­zetők felemelt kézzel üdvözlik egymást. — Autókaravánt szerveztünk arra az időre, amíg a vasúti szárnyvonal megépül — mondja az igazgató. — Megelőzünk egy Kamazt, amelynek óriási fehér kocka van a platóján. Az igazga­tó magyarázattal szolgál: számot, hatszáz emberit. A kecs­keméti tagok száma azóta meg­duplázódott. Vajon miért vonzó a takarék­szövetkezeti forma a városlakók számára? A többi között azért, mert min­den tagnak lehetősége nyílik, hogy a közgyűléseken véleményt mondjon pénzintézete működésé­ről, üzletpolitikájáról. A részje­gyek után osztalékot is fizet a • szövetkezet. Természetes az is, hogy a kirendeltségek dolgozói ügyelnek a tagok gyors, udvarias kiszolgálására. Az ügyintézésnél nincs sorbanállás, a kifizetéseknél 'ismeretlen a pénztári sorszám. — Már a kecskeméti kirendelt­ség nyitása előtt érezhető volt, hegy rvagv kölcsönigényre számít­hatunk. Eddig több mint 13 mil­lió forint kölcsönt vettek fel tag­— Ez egy épületelem. A tele­pünkön húsz ház épül, mindegyik 33 ember részére, a további 20 kétszintes ház lesz. Ezek mind­egyikében 200 építő kap helyet. Gyorsan kiszámítom: ez több mint négy és fél ezer ember. Va­lóságos lakótelep lesz! Közben az igazgató előveszi a beépítési tervet. Csaknem az egész zöldre van satírozva, s tu­catnyi vörös téglalap látható rajta. — A téglalapok a házak. A be­vonalkázottak már elkészültek, laknak bennük. Zölddel jelöltük meg a méternyi vastag, sótlan homokréteget: házakat és köz­művezetékeket építeni csakis ilyen homokon lehet Németh László elmesélte, ho­gyan kerestek ilyen homokot a környező pusztaságban, s meny­nyi időbe és fáradságba került, amíg a távoli külszíni bányából az építkezés helyszínére szállí­tották. — Kémények itt a munkafel­tételek — mondja Németh Lász­ló. — Nyáron 40 fok fölött van a hőség, télen fagyok járnak. Embereink napi 10 órát dolgoz­nak, s egy szabadnapjuk van egy héten. Ezért igen nagy gon­dot fordítunk az életkörülmé­nyekre. Lesz saját könyvtárunk, minden házban televízió... A szürkésbarna homokon va­kító fehér színben pompáztak a jaiink. Ezzel bizony 'már év vége előtt kimerítettük az engedélye-, zett kölcsönkeretet —• mondja az ügyvezető igazgató. A betétgyűjtés és a kölcsönzés mellett fontos eredménynek tart­ják, hogy egyre többen nyitnak átutalási betétszámláit is a kiren­del ts égnél Kisszövetkezetek, gmk-k számláinak vezetését is vállal jak. . Szó esett a .további ter­vekről is. Ezek között szerepel iskolaszövetkezet létrehozása há­rom kecskeméti iskolában, a per- selyes befrétakoió elindítása. Jövő­re szeretnék megkezdeni az ingat­lanforgalmazásit is működési kör­zetükben,, mely a Szeleifclutól az Árpádvá-osia iterjed, az 52-es út, a Csongrádi uitca és az E5-ös által határolt területen. K. S.—L. D. látóhatáron felbukkanó kocka­házak. Bordóvörös kezeslábasba öltözött munkások alapoztak, víztornyot építették. Nehéz te­herautók nyüzsögtek, daruk emelgették a gémjüket. Pezsgett a munka. — Mi lesz a telep neve? Né­meth László kissé elgondolkozott: — Megépítjük, aztán majd ne­vet is adunk neki. Jamburgi osztály a Vegyépszernél Budapest korán ébred. Hétkor már nyitva van sok üzlet és fa­latozó, ahol a munkába siető ember sebtében haraphat vala­mit. Az újságosbódék színes la­pokat kínálnak. Az utcai árusok a járdaszélen piramisokba rak­ják friss áruval teld ládáikat. Érezni lehet a tisztára mosott aszfalt és a frissen őrölt kávé terjengő illatát. Egy ilyen reggelen jártam a Hungária körúton, szemügyre véve a Vegyépszer Vállalat ma­gas épületét. A vállalat Tengizzel foglal­kozó osztályát „Jamburgi osz­tálynak” nevezik. Itt találkoztam Apostol Tamással, az osztály he­lyettes vezetőjével. — Cégünk „kulcsátadásra” épít vegyipari vállalatokat. Részt vettünk olyan magyar ipari óriá­sok létesítésében, mint a Lenin- városi Olefin Művek, a Dunai Kokszolómű, a Gagarin Hőerő­mű. A Vegyépszer számára nagy jelentőségűek a külföldi kapcso­latok, ugyanis nyereségünk egy részét exportból szerezzük. Már­kánkat jól ismerik sok szocialis­ta országban, a Közel-Keleten, az NSZK-iban. Nehéz lenne túlbecsülni a Szovjetunióban levő integrációs objektumokon végzett munkánk jelentőségét. Az első az Oren- burgtól a Szovjetunió nyugati határáig tartó Szövetség gázve­zeték volt. A mi szakembereink építették az 'Ukrajnában levő kompresszorállomásokat, s mind a mai napig „oremburgiaknak” mondják magukat. A Szövetség 1979-ben készült el, most pedig egy új nagyarányú építkezés kezdődött. A tengizi gázfeldolgo­zó üzem és más objektum építé­se évekre biztosítani fogja ka­pacitásaink kihasználását. Ter­mészetesen ilyen hatalmas mun­kát egyedül nem is tudnánk ha­táridőre elvégezni (az. üzem el­ső részlegének már 1988-ban el kell készülnie), ezért más ma­gyar vállalatoktól is egyre, több szakember és technika érkezik a Kaszpi-tenger mellékére. ... Budapesti kiküldetésem vé­get ért, jegyzetfüzetem megtelt Útban hazafelé a szomszédos ko- . csiban ugyanazzal a vonattal a Vegyépszsrtől 36 szakember uta­zott Ten.gizbe. Teng iz—Budapest—Moszkva. Anatolij Komrakov az APN tudósítója • Ügyintézés a kerekegyházi központi üzletházban.

Next

/
Thumbnails
Contents