Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-23 / 250. szám

/ VILÁG nOLETAUAI, EGYESÜLJETEK! A Szovjetunió továbbra is a leszerelésért munkálkodik Mihail Gorbacsov tévébeszéde a reykjavíki találkozóról AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLI. évf. 250. szám Ára: 1,80 Ft 1986. október 23. csatörtök MOSZKVA A Szovjetunió a reykjavíki csúcs találkozón olyan csomag­tervben terjesztette elő javasla­tait, amely az érdekek kölcsönös figyelembe vételére, a kölcsönös biztonság elvére épült, és enged­ményeket tartalmazott. A Szov­jetunió változatlanul érvényes­nek tekinti csomagtervét, amely azonban nem bontható alkotóré­szeire — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKiP KB főtit­kára szerda esti tévébeszédében, amelyben értékelte a csúcstalál­kozót követő eseményeket. Mihail Gorbacsov a szovjet te­levízió híradóműsorában elhang­zott beszédében utalt rá: lehet, hogy a reykjavíki csúcstalálko­zó hosszú évtizedek óta a legna­gyobb előrelépést jelentette a nukleáris leszereléshez vezető úton. Mindössze néhány lépésre voltunk attól — mondotta —, hogy gyakorlati megállapodásra jussunk a nukleáris leszerelésről. Valamennyien felismertük, hogy A lakásprogramról, az elmaradott területek fejlesztéséről döntött a Minisztertanács A Minisztertanács tegnapi üléséről a Tájékoztatá­si Hivatal elnöke, a kormány szóvivője az alábbi tájékoztatást adta: Lázár György tájékoztatást adott az iráni kor­mányfővel folytatott megbeszéléseiről, amelyet a Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vett. A Minisztertanács jóváhagyta a VII. ötéves terv­időszak lakásellátásának társadalmi—gazdasági programját. A kormányszóvivő tájékoztatója , A kormány határozatot hozott a gazdaságilag el­maradott területek fejlesztésére. Jóváhagyta a gaz­daságilag elmaradott területek gyorsabb felzárkóz­tatását célzó társadalmi—gazdasági programot. A Minisztertanács meghallgatta és tudomásul vet­te a gazdálkodó szervezetek és a tanácsok közép­távú tervéről adott tájékoztatást. Császár Tibor, az MTI minisz­tertanácsi tudósítója jelenti: Bányász Rezső, a kormány szó­vivője a Minisztertanács ülését követő tájékoztatón külön is szólt két, nagy jelentőségű — a lakás­ellátásra, illetve a gazdaságilag elmaradott területek fejlesztésére vonatkozó — társadalmi-gazdasá­gi programról. — A lakáshelyzet, amelyet ma ismételten áttekintett a tanácsok összesített tervei alapján á Mi­nisztertanács, a társadalmat leg. (Folytatás a 2. oldalon.) HUSZONHÁROM KÖTET, FÉLMILLIÓ PÉLDÁNY Megyei megnyitó november 10-én A Kossuth Könyvkiadó immár 25. alkalommal rendezi meg a Po­litikai Könyvnapokat. Az idei ün­nepélyes megnyitót október 31-én Budapesten, az Ady Endre Mű­velődési és Munkástovábbképző Központban tartják, s ugyanott kiállítás is nyilik a könyvnapok­ra megjelent kötetekből. A jubi­leumi rendezvényről Nyíró József irodalmi vezető adott tájékozta­tást a sajtó képviselőinek tegnap, a Kossuth Könyvkiadóban. Mint elmondta, a könyvünnép­re 23 kötettel készült a párt 'ki­adója, amely a politikai irodalom újdonságait ezúttal félmillió pél-, dányban jelenteti meg. A kiad­ványok sorában, töhb olyan mű szerepel, amely az ellenforrada­lommal, 1956 őszének tragikus eseményeivel foglalkozik, be­mutatva egyúttal a szocialista megújulás folyamatát, fontos ál­lomásait. E kötetek közül már megjelent Geréb Sándor és Haj­dú Pál munkája Az ellenforra­dalom utóvédharca című könyv, amely a november 4-e utáni hely­zetet elemzi. Ismét közreadták — 3., bővített kiadásban — az El­lenforradalom tollal és fegyverrel 1956. című kötetet, Berecz János írását. Az emlékeztető kötetek sorá­ban lát napvilágot A szocializ­mus megújulása Magyarorszá­gon című könyv, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának az el­múlt 30 évben született írásaiból, beszédeiből nyújt válogatást A könyvünnepre megjelenő ki­adványok között szerepel a Kul­turális kisenciklopédia című ké­zikönyv. A kötet — Magyaror­szágon első ízben — a kultúra legkülönbözőbb területeit igyek­szik átfogni. A külföldi szerzők művei közül a Források sorozat­ban adják közre Palmiro Togliat­ti Előadások a fasizmusról című kötetét. A magyarok, románok, szlávok című könyvben az idén 80 éves Balogh Edgár erdélyi író, publicista 1957 és 1983 között megjelent több mint fél száz pub­licisztikai 'írása és tanulmánya olvasható. A kiadó megjelenteti az SZKP XXVII. kongresszusá­nak jegyzőkönyvét is. A Szivár­vány-sorozat újdonsága Nagy László történész Hajdúvitézek című kötete és Szabó László Pia­rc — 1918 című munkája. A Szülőföldem, Magyarország cí­mű antológiában magyar írok val­lanak szűkebb pátriájukról. A magyarországi politikai könyvkiadás ünnepéhez kapcso­lódva országszerte könyvvásáro­kat, bemutatókat szerveznek, s minden megyében lesz megnyitó ünnepség. A Bács-Kiskun me­gyeit Kecskeméten rendezik meg november 10-én délután négykor az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban. Ez alkalommal a Talál­kozások az elmúlt 40 év törté­nelmi eseményeinek cselekvő résztvevőivel című sorozatban Nonn Györggyel, a Kossuth Könyvkiadó igazgatójával be­szélgethetnek az érdeklődők. a nukleáris veszély megszünteté­se reális és lehetséges dolog. Reykjavik azonban nemcsak re­ményeket keltett, hanem felszín­re hozta azt is, hogy milyen ne­hézségek tornyosulnak az atom­fegyverektől mentes világ felé vezető úton. Nyilvánvaló, hogy a militarizmussal összefonódó körök megijedték. Akcióikat koor­dinálva most arra törekednek, hogy elfojtsák a világközvéle­mény széles köreinek béketörek­vését, azt, hogy a kormányok vi­lágos álláspontot alakítsanak ki ebben a döntő, történelmi pilla­natban. Erejüket nem szabad túlértékelni, de nem is szabad alábecsülni — hangsúlyozta Mi­hail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az erők Reykjavíkot követően az átkozódásról hamar áttértek az örömujjongásra. Kampányt kezd­tek annak érdekében, hogy kisa­játítsák a másik fél javaslatait. Fő törekvésük arra irányul, hogy megvédelmezzék az úgynevezett hadászati védelmi kezdeménye­zést. Tisztára akarják mosni a destruktív amerikai álláspontot,, annak a kormánynak az állás­pontját, melynek képviselői „ré­gi poggyásszal” érkeztek a talál­kozóra. Mihail Gorbacsov emlékezte­tett a Reykjavikban előterjesz­tett szovjet javaslatokra, ame­lyek egységes csomagot alkotnak. Az. első: felére csökkenteni va-. .lamennyi hadászati fegyverzetet. A második: teljesen felszámolni a szovjet és az amerikai közép­hatótávolságú rakétákat Euró­• pában és késlekedés nélkül tár­gyalásokat kezdeni az ilyen tí­pusú, Ázsiában telepített raké­tákról, valamint az 1000 kilomé­ternél kisebb hatótávolságú ra­kétákról, amelyek számát a Szov­jetunió javaslata értelmében azonnal be kell fagyasztani. A harmadik: megszilárdítani a ra­kétaelhárító rendszerekről.kötött szerződést és mindenre kiterje­• dő tárgyalásokat kezdeni a nuk­leáris kísérletek teljes betiltá­sáról. Gorbacsov emlékeztetett arra, hogy a három terület közül az el­ső kettőben reményt keltőén kö­zeledtek az álláspontok. Rámuta­tott, hogy a nukleáris fegyverek­től mentes világ , megteremtésé­nek útján a hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) vált a fő akadállyá. Az SDI legnagyobb veszélyét abban látjuk — mon­dotta Gorbacsov —, hogy á fegy­verkezési hajsza új területre ter- (Folytatás a 2. oldalon.) I CjV / wa 10 nAniiAlnnlr 1^0/-re is gonaoiuHK Nehéz év az idei a Bajai Finomposztó Vál­lalatnak. A kubai megrendelők visszalépése miatt csökkenteni kellett az éves tervüket, több mint egymillió négyzetméter szövettel. A konfekció exportja sem ment könnyen, mert a vevőknek is voltak nehézségeik. Jövő­re várhatóan kedvezőbbek lesznek a piaci kö­rülmények. Bővül a tőkés piacuk és a szocia­lista országok részéről is nő az érdeklődés. Már sikerült a jövő évi kapacitásuk több mint felét lekötni. Űjabb termékek bevezetését is tervezik, sőt már gyártják az új típusú, kézi és gépi kötés­re alkalmas fonalakat. Jövőre pulóvereket is készítenek. Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára tegnap délelőtt a Központi Bizottság székházában megbeszélést foly­tatott Alvaro Cunhallal, a Por­tugál Kommunista Párt főtitká­rával, aki az MSZMP Központi Bizottságának meghívására tar­tózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom, valamint a nem­zetközi élet legfontosabb kérdé­seiről. A két párt vezetői meg­erősítették eltökéltségüket, hogy továbbra is tevékenyen fellépnek a nemzetközi kommunista moz­galom és minden békeszerető, antiimperialista, haladó erő ősz- szefogásának erősítéséért. Üdvö­zölték és szolidaritásukról bizto­sították azokat a népeket, párto­kat és mozgalmakat, amelyek a világ különböző részein hősies harcot vívnak nemzeti független­ségükért, szabadságukért, a tár­sadalmi haladásért. A reykjavíki találkozó kapcsán méltatták azokat a konstruktív és nagy horderejű szovjet javasla­tokat, amelyek reális és kölcsö­nösen elfogadható megegyezési lehetőségeket nyújtanak arra, hogy a nukleáris leszerelés terü­letén döntő jelentőségű előrelé­pésre kerüljön sor. Ezzel szem­ben rámutattak, hogy a megálla­podásók megakadályozásáért, a nemzetközi helyzet esetleges meg­romlásáért a felelősség a katonai fölényre törekvő - imperialista politikát terheli. Hangsúlyozták, hogy újabb erőfeszítésekre van szükség a fegyverkezési hajsza megfékezése és a nukleáris le­szerelés előmozdítása érdekében. Megállapították, hogy a nem­zetközi béke és biztonság szem­pontjából különös jelentősége van a helsinki folyamat kereté­ben zajló összeurópai párbeszéd­nek, amelyet a résztvevő álla­mok a feszültség és a bizalmat­lanság csökkentéséért, a kölcsö­nösen előnyös együttműködés bővítéséért folytatnak. Kiemel­ték a stockholmi tanácskozás eredményes befejezésének je­lentőségét, és hangot adtak re­ményüknek, hogy a november elején Bécsben kezdődő utókon­ferencia eredményesen járul majd hozzá az enyhülés újabb terüle­tekre való kiterjesztéséhez. Kádár János és Alvaro Cunhal kölcsönösen tájékoztatták egy­mást pártjaik helyzetéről, tevé­kenységéről és időszerű felada­tairól. Nagyra értékelték az MSZMP és a PKP között fenn­álló hagyományos, jó, rendszeres elvtársi kapcsolatokat, amelyek a marxizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elvein alapulnak. Kifejezték meggyőző­désüket, hogy a két párt együtt­működésének további erősítése jól szolgálja a két ország, a ma­gyar és a portugál nép érdekeit, valamint a nemzetközi béke és biztonság közös ügyét: A Portugál KP nevében Alva­ro Cunhal portugáliai látogatás­ra hívta meg az MSZMP küldött­ségét, amelyet magyar részről kö­szönettel elfogadtak. A megbeszélésen részt vett Kótai Géza, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja, a KB Kül­ügyi Osztályának vezetője és Domingos Lopes, a PKP KB pót­tagja, a külügyi osztály helyettes vezetője. A találkozót követően Kádár János ebédét adott Alvaro Cunhal tiszteletére. Az ebéden részt vettek: Övári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagja, Horváth István és Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkárai, valamint Kótai Géza és Domingos Lopes. Ki fizeti meg?flBB| Meglepő, különösen manap­ság, amikor oly gyakran hal­lani, olvasni a nagyarányú munkaidő-veszteségekről, hogy átlagosan és mindent egybe­véve több időt töltünk el mun­kával, mint például a finnek, következésképpen kevesebb idő marad a családra, szóra­kozásra és pihenésre, művelő­désre. A Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem munkatudományi tanszékén 'mutatták ki nemrégiben, hogy 1984-ben a háztartási tenni­valók és a második gazda­ságbeli munka lényegesen több időt vitt el, mirit ameny- nyit ténylegesen a főmunka­helyen töltünk. (Más kérdés, hogy munkával vagy anélkül.) Meglepő az is, hogy a ma­gyarországi heti tényleges munkaidő hossza egyáltalán nem marad el a fejlett tőkés országok gyakorlatától, sőt... Ha nálunk a túlórákat is szá­moljuk — amelyek ugye, rend­szeres kísérőjelenségei a mun­kaidőnek —, akkor 1984-ben 42,7 óra volt a heti munkaidő, míg például Franciaországban — s ezek még 1981-es adatok — 41,4, Belgiumban 38,4, az Egyesült Királyságban 38,3, az Egyesült Államokban 41,1. Ám, hogy mégis baj van, azt jól példázza, mondjuk az NSZK-val való részletesebb összehasonlítás. Ott lényege­sen több a fizetett szabadság, viszont a magyar iparban majdnem kétszer annyi nap esik ki a munkavégzésből be­tegség miatt, mint az NSZK egész gazdaságában. Az egyéb okok miatti munkaidő-vesz­teség ugyancsak a hazai ipar­ban több mint négyszer akko­ra, mint az egész nyugatnémet gazdaságban. Az egész na­pos munkakiesés — éppen az eltérő mennyiségű fizetett sza­badság miatt — nagyjából azonos. A tényleges óratelje­sítmény szintén majdnem azo­nos — és ez az érdekes! Sok­kal több a fizetett szabadság, rövidebb a munkahét, ráadá­sul a túlóra is kevesebb és mégis azonos a teljesítmény. Mert jóval kevesebb a mun­kaidő-veszteség, s főleg az ot­taniak jóval kevesebb napot töltenek betegágyban. E tények, talán más megvi­lágításban, de ugyanazt jel­zik, mint amiről manapság annyi szó 'esik: a munkahely szervezetlenségéről, a munka­ellátás zavarairól, az egyre aggasztóbb fegyelmi és fegyel­mezési problémákról, a mun­kaidő-védelem szempontjából majdhogynem közömbös — az állampolgárokat kiszolgáló — szervezetek érdektelensé­géről, s arról a sajátos veze­tői magatartásról, amely in­kább megtűri a fegyelmezet­lenséget, a szervezetlenséget, csakhogy ne kelljen népsze­rűtlen intézkedések révén hoz­zálátni az általános rend­csináláshoz. Nem valamiféle nemzeti sorscsapásról van szó, mert ugyan ki tagadhatná: azonos gazdálkodási feltételek mel­lett, vannak nálunk olyan vállalatok, munkahelyek is, ahol inkább a szervezettség, a fegyelem, a racionális mun­kaidő-ki használás, a hatékony, termelékeny munkavégzés dominál. Jeléül annak, hogy az ezzel kapcsolatos gondjaink javarészt tipikus munkahelyi bajok, s nem pedig irányítás- beli, vagy szabályozásbeli problémák. Arról is sok szó esik, hogy nálunk az elégtelen munkaidő-kihasználás, a rend­kívül alacsony színvonalú munkatermelékenység meny­nyi gazdasági és társadalmi kárt okoz. Ám azon talán a kelleténél kevesebbet és keve­sebben gondolkodunk, hogy miközben csak tessék-lássék módján szervezzük meg saját munkánkat és) életünket, azon- közben — a megélhetési kény­szer, a saját életszínvonalunk lehetőség szerinti stabilizáló, sa miatt — végül is egyre '‘több és több úgynevezett jö­vedelempótló munkára kény­szerülünk. Aminek van ugyan egyéni és társadalmi haszna is, csak éppen korántsem any1- nyi, mint amennyi a jól szer­vezett nagy szervezetekben lenne elérhető. Végül is tehát semmivel nem dolgozunk kevesebbet, mint a nálunk fejlettebb, gazda, gabb és lényegesen jobb mód­ban élő országok lakói. Csak­hogy sokkal szerv ezetleneb- bül, no és persze egyre fárad­tabban tesszük, amit teszünk. Ki fizeti meg ennek az árát? Vértes Csaba (Pásztor Zoltán felvételei) • Jelentős té­tel asz export­ban a tőkés piacra kerülő női konfekciő. Hat-hét fajta modell készül 5—6 színben. Ami a legfon. tasabb és a , megyében egyedülálló: sa­ját tervezésű, saját anyagból készülő ruhá­kat adnak eL Komáromi Gi­zella modellezd már a jövő nyári ruhákon dolgozik. • A fonodában már készül a Kamilló nevű, gépi és kézi kötésre is al­kalmas, színke­vert fonalkü- lönleg esség. Sztrikinácz Jó- zsefné műsza­konként 160 kg-ot állít elő. ■ Kádár János és Alvaro Cunhal I megbeszélése 1

Next

/
Thumbnails
Contents