Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-22 / 249. szám

• PETŐFI NÉPE O 5 1986. október 22. QQzdQ/óQpoliükQ y munka FŐKÉNT EXPORTRA SZÁLLÍTANAK Az Orgoványi Sallai Ter­melőszövetkezet gyenge ter­mőképességű területeken gazdálkodik. Az 1800 hektá­ros mezőgazdasági üzem en­nek megfelelően alakította ki a termelési szerkezetet. Nincs gazdaságtalan ágazat az Orgoványi Sallai Tsz-ben Cyuricza Gyula főagronómus: — Csak olyan növényeket ter­mesztünk — szem előtt tartva az állatállomány takarmányszükség­letét —, amelyek nyereségesek: kenyérgabonát, cukorrépát, nap­raforgót, repcét, lucernát. A gaz­daságtalan ágazatokat megszün­tettük. Nálunk népszerű a szarvas­marha-tartás, azelőtt erre Is rá­fizettünk. Nem nyűgöd tünk, új megoldásokat kerestünk. Meg is találták. Szabadtartá- sos húsimarhaállományuk szapo­rulatának nagyobb részét kiad­ták hizlalásra. Az érdeklődés azonban olyan széles körű, hogy vásárolnak is hízó-alapanyagot. Jelenleg több mint ezer jószágot hizlalnak a tagok a karámokban. Arra a kérdésre, hogy mekko­ra az export aránya, így vála­szol: — Tagjaink lelkiismeretessé­gét, munkaszeretetét jelzi, hogy a leadott hízómarha-mennyiség szinte teljes egészében exportra megy. A kötetlen tartás jóval ol­csóbb, nem kell a drága épület, edzettebbek a jószágok. Csak­nem kizárólag magyartarka faj­tát tenyésztünk. A szövetkezet elnöke, Libor Já­nos szerint legalább 50—60 mil­lió forint beruházására lenne szükség, ha a szövetkezet nem ezt a módszert alkalmazza. A jószág változatlanul a közös tulajdon­ban marad, a tag takarmányt kap, feladata a karámok építése és a szakszerű gondozás. A köz­ségi tanács újabb telkeket osz­tott családi ház építésére. Sok helyen előbb a karámot építik meg, megkötik a szerződést bi­zonyos számú szarvasmarha hiz­lalására, és a jövedelemből fo­••'atr>«m húzzák fel az új ott­hont. Az anyagi j érdekeltség széles körben érvényesül a szövetke­zetben. Géphasználati szakcso­portot alakítottak, amelynek tag­jai feljavítva kapják meg a hasz­nált erőgépeket. Természetesen a tulajdonjog itt sem változik. A használóknak saját érdekük a munkaidő jó kihasználása, és a lelkiismeretes karbantartás. Az évek óta tartó aszály okoz­ta károkat, sajnos, az alaptevé­kenységből még az említétt mód­szerekkel sem tudják pótolni. Ezért bővítették az ipari terme­lést, Molnár Ágoston főmérnök szerint ezek a melléküzemágak mintegy 20 millió forint termelé­si értékű anyagmentes bérmun­kát végeznek az idén. — A faipari részlegünk Auszt- ' riába, Svájcba, az NSZK-ba, Olaszországba szállít raklapokat. Szerszámokat készítünk vasipari műhelyünkben egy svájci és egy NSZK cégnek a kecskeméti, va­lamint a szegedi kéziszerszámi- gyár megrendelésére. Az' ipari üzemekben többen dolgoznak, . mint az alaptevékenységben, .ha azonban hozzászámítjuk a már említett szarvasmarha-hizlalást, amely a közösben végzett munka folytatásának tekinthető, más az arány — tájékoztat a főmérnök. Az elnök az előbbiekhez még hozzáteszi: — Az ipari üzemek fejleszté­sével munkaalkalmat teremtet­tünk a fiataloknak: Az átlagélet­kor, a fiatalok belépése ellenére, ■56 év. Az új családi otthonok építése azt bizonyítja, hogy meg­találják számításukat, fokozato­san növeljük a keresetet, szigo­rúbbak a munkafeltételek, de emelkedik az életszínvonal is. A szakszervezet — az szb-tit- kár Molnár Ágoston — és a gazdaság vezetői között jó mun­kakapcsolat alakult ki, ennek kö­szönhetően érték el az eddigi eredményeiket, tudták megvaló­sítani terveiket. Az üzemi bi­zottság gondoskodik, a dolgozók pihenéséről-.is. Hatvanan voltak szakszervezeti beutalóval üdülni ez évben. © Száz- nyolcvan tonna nyomás­erejű préssel készítik a laposfogót. 6 Bánszki János a családjával összefogva hizlal szarvasmarhát. A szép állományból nemrég tizenötöt szállítottak exportra. ■ A reszelö-vágó gépeknél főként asszonyok, lányok dolgoznak. A további tervekről szólva az elnök még elmondja, hogy a föld­(Méhesi Éva felvételei) • A forgácsolóműhelyben az esztergapadnál G. Kiss István karban­tartó lakatos alkatrészeket készít, mögötte a marógépnél Gáspár János gyaiuvasat. élez. hasznosítás érdekében a hatva­nas években telepített korszerűt­len szőlőt kiselejtezték és helyet­te már az idén 70 hektáron tele­pítettek szakcsoporti összefogás­sal korszerű művelésre alkalmas, piacképes szőlőfajtákat Száz hek­tárt most készítenek elő telepí­tésre. Rugalmasan alkalmaz­kodnak a piac igényeihez az ipa­ri üzemágakban is. A szövetke­zet nagy előnye, hogy rövid idő alatt képes változtatni a gyárt­mányskálán. Ez azért lehetséges, mert viszonylag kis mennyiség­ben foglalkozik iparcikkek elő­állításával. A vezetők bizakodnak, hogy az aszály okozta károkat részben az állattenyésztésből, részben az ipa­ri , melléküzemágakból pótolni tudják. Kereskedő Sándor A „válóper” sem lehet öncél Beszélgetés Németh Ferenccel, az O KISZ elnökhelyettesével A gazdasági „válóperek” korát éljük. Amint ismeretes, a magyar ipar nemzetközi összehasonlításban túlközpontosítottnak bizonyult. Kevés volt a kis- és középméretű vállalatok száma, ezért az elmúlt években jó néhány túlméretezett tröszt, nagyvállalat szűnt meg, illet­ve vált szét. Az önállóság útjára lépett gyárak, kisebb cégek többsége azóta bebizonyította, hogy jól megállja a helyét. Vajon az ipari szövetkezetek irányítását pem fenyegeti-e a túlcent- ralizálódás veszélye, magyarán: nem volna-e itt is több gazdasági „válóperre” szükség? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélget­tünk Németh Ferenccel, az OKISZ elnökhelyettesével. — Nemrég egy jó nevű ipari szövetkezet elnöke feltette a kér­dést: lehet-e - Budapestről irá­nyítani egy 300 kilométerre lé­vő nagyobb üzemegység munká­ját? Számításba véve a zsúfolt telefonvonalakat, az anyagellá­tás ritmuszavarait, a gyors piaci változásokat, és sok mást. Mi erről a véleménye? — Az, hogy nem lehet som­más igennel vagy nemmel vála­szolni erre a kérdésre. Van pél­dául ipari szövetkezetünk, ahol nem indokolt fenntartani a köz­ponti, fővárosi irányítást. De vannak olyanok is, ahol erre szükség lehet, mert az ország különböző területein dolgozó részlegek nem tudnának vagy nem akarnak önállóan megélni a piacon. Az állami .iparral kap­csolatos példára azt válaszolha­tom, hogy a szövetkezeti ipar­ban az önállósodás szórványje- lenség volt az utóbbi időben. Ez abból a tényből is következett, hogy hagyományos szövetkeze­teink döntő többséga szervezeti formájában nem vált olyan túl­méretezetté, mint amilyen példá­kat az állami iparból sorolni tud­nánk. Nem léptek tehát az indo­kolatlan növekedési kényszer- pályára, amely már gátolta vol­na a hatékony gazdálkodást, a termelést. — „Válóperek” azért a szövet­kezeti iparban is voltak... — Igen, de nem akkora szám­ban, hogy általános tendencia­ként jelentek volna meg. — Említene néhány konkrét példát? — Hogyne, önállósította ma­gát a Budapesti Kötő Szövetke­zet lengyeltóti üzeme. Nagyobb számban váltak szét a Budapes­ti Építőipari és Szolgáltató Szö­vetkezetek Szövetségéhez tarto­zó szövetkezetek. Vagy kisször vetkezetté alakultak át, vagy hagyományos szövetkezetként dolgoznak tovább. Említhetem még az Unitechnikát, amely a szervezeti átalakítással mene­kült meg a felszámolástól, még­pedig olyan módon, hogy nem az államnak és az ipari szövet­kezeti mozgalomnak kellett „le­nyelnie” a veszteségeket. Eköz­ben a piac sem szenvedett kárt, hiszen az utódok felvállalták a csődbe jutott Unitechnika főbb termelési profiljait. Az Undtech- nika Marcaliban és Sülysápon dolgozó üzemei önálló szövet­kezetként tevékenykednek to­vább. De folytathatom a sort az ugyancsak pénzügyi nehézsé­gekkel, eladósodással bajlódó, s végül szanált Mekofém szövet­kezettel, ahol épp a fővárosban lévő szövetkezeti vezetők a szak­mai szövetség és az OKISZ állás- foglalásával összhangban java­solták, kezdeményezték az új, fehérgyarmati üzemegység ön­állósulását, ezzel is enyhítve a gondokon. — Ezeknél a példáknál a ha ­tékony gazdálkodás szorosai í összefügg a szervezeti átalakítás - sál. Eszerint mégiscsak indokol it a kérdés: folytatódik a tendenci a a közeli jövőben is? — Hadd utaljak ismét a há t­térre: a szövetkezeti iparra min­dig is az államinál nagyobb ön­állóság volt a jellemző. Néhány kivételtől eltekintve nem törté n- tek nagyobb szervezeti összevo­nások Sem. így hát akárcsak a centralizálás éveiben, a szövet­kezeti mozgalom vezetői most is mérsékletre intenek. Tehát cí;ak ott szabad megbontani az adott szervezeti formát, ahol az gazda-' ságilag indokolt, segíti a haté­konyságot. S persze igen fontos szempönt, hogy a tagok akaratá­ból jön-e létre a döntés! Szövetkezetpolitikai elveink, a szövetkezeti demokrácia moti­válja a változásokat. Más sza-; vakkal: mint ahogyan pár éve nem volt helytálló a kampány- szerű megközelítés — az aidott területen volt három szövetke­zet, történetesen rosszult állt a szénája, I akkor abból csináljuk egy rosszat —, most sem helye­selhető az a nézet, hogy ha van egy rossz, akkor csináljunk be­lőle hármat. Eközben megint el­sikkadna a lényeg: a nyereséges gazdálkodás alapkövetelménye. összefoglalva: nem támogat­hatjuk az öncélú változtatáso­kat. Ha azonban a gazdasági és­szerűség úgy kívánja, támogatj uk az új formákat. Hadd utaljak, a kisszövetkezetekre, amelyek bői. az utóbbi négy évben mintegy ezer alakult, s jól beilleszked­nek a szocialista ipar struktúirái- jába. — -Egy kormányrendelet néijy éve tette lehetővé a kisszövetke­zetek alapítását. Mi a négy es z- tendő mérlege? — Az ezer kisszövetkezet tö>bb mint fele a fővárosban alak’ult, a többi az ország más vidék<ein. Pest megyében 109, Bács-K.is- kunban 33, Hajdú-Biharban 27, Békésben 11 kisszövetkezetet hoztak létre. Baranyában keve­set alapítottak, Zalában is csu­pán 4-et. — Vajon miért ilyen egyenet­len a területenkénti megoszlás? Hiszen a kisszövetkezetek min­denképp élénkítették a gazdálko­dást, valós igényeket elégítenek ki, és szükség van a munkájuk­ra... . _ Ügy gondolom, elsősorban nem a mi feladatunk innen, az OKISZ-tól megítélni, hogy egyik­másik megyében miért nem él­nek ezzel a szervezeti formával. Mint ahogyan másnál, a kisszö­KIVÁLÓ TANULÓFELELÖS Nemcsak elad, nevel is Ahogy magyar iparossegédek egykor mes­terré válásukig nem voltak restek külorszá­gokban tapasztalatokat szerezni, úgy járnak „csodájára” ma érdeklődő szakemberek a ke­reskedelmi tanulóképzés Mekkájának: az 1983-ban mgnyilt kecskeméti széchenyivárosi Ifjúsági ABC-nek. Az ország húsz helységé­ből érkeztek látogatók,'hogy megnézzék ezt a — maga nemében figyelemre méltó — tanu­lónevelő-műhelyt. Műhely? Igen, hiszen az áruértékesítéssel egyidejűleg alapos, sokrétű oktató-nevelő munka színhelye ez az ABC. Ajtajában Akik­re büszkék vagyunk címmel egy fiú- és egy lánytanuló arcképét látom, arrébb pedig a boltosok kérését olvasom a vevőkhöz: szavaz­zanak, melyik tanuló munkáját értékelik legtöbbre. Belépve az üzletbe, a pénztárnál f.ehérköpenyes gyerekek csoportját pillantom meg. ők tízen a közül a harminchat közül valók, akik a Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet tanulóiként az eladószakmát gyakorolják ti­zenkét felnőtt kereskedővel. • Sokrétű oktató-nevelő munka színhelye az ABC. Kiss Ferencné (jobbról) nemcsak elad — tanít is. (Pásztor Zoltán felvétele) Ezeknek a fiúknak és lány ak­náik már neon mondják: — Ha majd kilépitek az életbe, meglátjátok.... Nekik már ez — az áruházi munka — a,z élet. Kiss Ferencné, a Kiváló Tanulófelelps címmel kitüntetett, háromszoros kiváló dolgozó labc-vezető szakember­gárdájával lelkiismeretesen készí­ti föl a pályára a holnap eladóit. Az elsőévesek először a kenyér­éi a zöldségeladá'it tanulják meg, és segítenek aiz árut a raktáriból kihordani. Másodikos korukra annyit fejlődnek, hogy önállóan kiszolgálhatnak a csemegeosztá­lyon. A harmadik éviben pedig már foglalkoztatják őket a pénz­tárban is, hogy az előlegezett bi­zalommal élve ott szintén számot adjanak felkészültségükről. A tanulónevelő ABC-vezető mo-' sedyog, amikor emlékezik: — Három éve 'beszéltem olyan ismerősökkel, akik attól tartottak, hogy majd ennyi gyerek megeszi a bciltot... Nem ették meg. Viszont az el­telt három esztendőben iitt képzett száztíz fiatal megtanult önállóan dolgozni. Ezt a célt tűzték ki a jelenlegi harminchatfős csoport számára is. Az árurendeléstől az -értékesítésig megismerik a for­galmazás teljes folyamatát. Az ánszámolós mérleg és a kenyér- szeletelő gép napi munkaeszkö­zük. A feladatokat megosztják egymás közt. Ki tisztítsa a hűtő- szekrényt és ki a kosarakat? Ki hozzon be árut a raktárból? Ki írja alá az árakat a termékekre? A délelőttös műszak tisztán adja­e át az üzletet a délutánosoknak? Ki a legügyesebb az édesség- és az italcsomagolásban? Sokféle készség kifejlesztésére töreksze­nek az ABC-ben, amelyet a tanu­lók nemcsak hogy „nem ettek” meg, hanem munkájukkal jelen­tősén segítették is növelni annak forgalmát: így az idei bevétel mintegy 40 millió forint lesz. a korábbi' 27 millióval szemben. Tanítva forgalmazni — ez min­denképpen jó dolog! A kereskedelmi szakmára való felkészítésiben nagy szerepe van Kiss1 Ferencnénék, akinek szív­ügye a tanulóképzés. Azt szeret­né, ha ebből a „tanműhelyből” kikerülve szakmailag sokoldalú fiatalokkal erősödne az élelmi­szer-kereskedelem. A Konzum Kereskedelmi Vállalat ABC-veze­tője — 1963-ban, a megyeszékhe­lyi Kossuth téri boltban állt elő­ször pult mögé — 1973-tól tíz évig szakoktatója volt a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkás- képzőnek. Ez idő alatt háromszáz lányt és fiút nevelt eladónak. Követelni, példát mutatni és sze­retve nevelni — ez hozott számá­ra sikert a tanulóképzésben. Az iskolában töltött egy évtizedben és mióta itt van az Ifjúsági abc- ben, országos szakmunkástanuló- versenyeken tizenöt tanulója bi­zonyította kitűnő felkészültségét. Egyik helyettese, Koch Lajos, aki első lett egy országos versenyen, saját nevelésű szakembere. A má­sik, Bodor Gabriella, 18 évesen valószínűleg a legfiatalabb a me­gyében ilyen beosztásban. Marton Erika pénztáros az 1176-os szé­chenyivárosi ABC-ben, szintén nála tanulta a szakmát, a jó for­galmú és fiatalokat képezd Ifjú­sági ABC vezetőjénél, aki szíwel- lélekkel dolgozik az élelmiszer- kereskedelem szakmai helyzeté­nek erősítéséért. Kohl Antal vetkezetek létrehozásánál is szeretnénk elkerülni a kampányt. Ahol igény van rá, az OKISZ támogatja, ösztönzi az alapítási törekvéseket. De „felülről” sem­miképpen nem lenne célszerű előírni, hogy „csináljatok kisszö­vetkezetet”. Ez a gyakorlat kü­lönben is ellentétes lenne szö­vetkezetpolitikai elveinkkel. — A szövetkezeti ipar a hazai bruttó ipari produkció 7 száza­lékát állítja elő. Árbevételük ta­valy 109 milliárd 600 millió fo­rint volt. Ehhez a summához mennyivel járultak hozzá a „ki­csik”? _ Mintegy 17 milliárd forin­tot termeltek 1985-ben. Ez azt hiszem, nem rossz arány. S ve­gyük tekintetbe azt is, ezeknek a létszámot tekintve maximum 100 főt foglalkoztató kisszövetke­zeteknek, vállalkozásoknak ele­mi érdekük a nyereséges gazdál­kodás. Az Országgyűlés tavaszi ülésén elhangzott beszámolók­ból tudjuk, hogy növekedett a veszteségesen gazdálkodó állami vállalatok és szövetkezetek szá­ma, azt is tudjuk, hogy ha a kis­szövetkezetek veszteségesek v agy alaphiányosak, és azt a rendelkezésre álló forrásokból pótolni nem tudják, nem kerül­hetik el a felszámolást. Ez a gya-. korlat pedig kedvezően befolyá­solhatja a többi gazdálkodó ma­gatartását is: minden körülmény között nyereséges gazdálko­dásra kell törekedni. Ezt persze csak akkor lehet elérni, ha szö­vetkezeteink alkalmazzák a tel­jesítményelv alapján történő anyagi elismerés változatos for­máit. Máskülönben a minka sze­rinti elosztás igazságos elve csu­pán vágyálom maradna — mon­dotta befejezésül Németh Fe­renc, az OKISZ elnökhelyettese. Ss. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents