Petőfi Népe, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-16 / 244. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1986. október 16. D A MŰVÉSZETPÁRTOLÓ VÁROS — TÍZÉVES AZ ALKOTÓTÁBOR A kécskei táj Bozsó János ecsetjével* Megtisztelő lehetősége fiatal kisvárosunknak, amikor Bozsó János festőművész gyűjteményes kiállítását mutathatjuk be a látogatóknak. A művésszel személyesen több mint egy évtizede ismerkedhettünk meg, amikor felkértem a tiszakécskei művésztáborban való részvételre. Elengedhetetlenül fontos volt számunkra, hogy megnyerjük őt ^águnknak, megyénk tiismert i.uivészegyéniségét, akinek részvétele rangot kölcsönzött táborunknak. Azóta egyetlen év sem telt el, hogy ne jött volna el hozzánk, és ha összeszámolom, akkor több mint félezer festménye készült Kécskének és környékének az életéről, a múlt emlékeiről és a jelenkor látványairól. Életútját a a jelenlevők a rendszeres találkozások és a számtalan publikáció révén ismerik. Tudják, hogy neh^ évek árán vált a képzőművészét jelentős személyiségévé. Nekünk az a szerencse adatott, hogy személyesen is láthattuk és láthatjuk alkotó munkáját, képei megszületését, a születés feletti első örömöket és a későbbi kedvező visszhangot. Nemrég a mi kis városunk még poros falu volt. Ma mecenatúrája közismert. Igaz, hogy kultúránk palettája összehasonlíthatatlanul szerényebb, mint a környező nagyobb városoké, ám a képzőművészet iránti vonzalmunk sokéves múltra tekint vissza. Ismeretes, hogy Tiszakécs- kéről elszármazott művésztől1 eredt az ötlet, Jánosi Sanyitól, a falunkból a képzőművészet hazai és külföldi főiskoláira elindult egykori asztalosinastól, kinek most már, halála után, az emlékét ápolhatjuk azzal is. hogy fenntartjuk, erősítjük a képzőművészet kécskei táborát, a realisztikus gondolkodású és kife- jezésvilágú, hozzánk kötődő, teMi mindig elkésünk! Jaj volt annak, aki megpróbálta korát előre rántani. Ady szép szavaival ezért „csépelt minket az idő”. Az álomba, a képzeletbe menekülünk a tetteinket, magatartásunkat számonkérő idő elöl. „A Van csak egy rossz álom — S a valóság a Volna” írta az a költő, akinek verseit Kodály Zoltán „izomfeszítőnek, munkára ösztönzőnek” mondta. Mennyire elkésve fedeztük föl népdalaink szépségét, jussát a hangversenytermekhez, fényes színházakhoz! Pedig máig bámulatos, máig tiszteletre méltó a Háry Jánosban a magyar népdalt hetséges festők, szobrászok, grafikusok és fotóművészek találkozó- és alkotóhelyét. Miből táplálkozik a település és az alkotótábor kapcsolata? Mi erről a kécskei parasztember véleménye? Hogy érzik magukat a művészek nálunk? És végül mi az értelme a képzőművészeti tábornak? A kécskei embereket réges-rég- óta megkülönbözteti az új iránti természetes vonzalmuk, az útkeresés, új-vállalás nyugtalansága és a kockáztató merészségük. A volt falu azért vállalta magára a mecénatúrát, mert többre vágyott az elmaradott falusi élet sivárságánál, ezért a község lakói saját maguk teremtették meg önmaguk nevelésének, művelődésének feltételeit. Ebből táplálkozik a település kultúrája. A kécskei parasztember már Móricz Zsigmond korában is olvasott ember volt, az egykori „boldog falut” lelkes település- fejlesztő áldozattal építette várossá, akúvnost is vállalja és sajátjának t:-:i mindazt, amit kulturális érwteeen képesek vagyunk magunknak megteremteni. Bozsó János is többször elmondta, de a többi művészek is meglepve tapasztalták, hogy .bárhol érdeklődnek, az emberek becsülik jelenlétüket, munkásságukat, művészetüket. A lelkes művészetpártolók gondoskodása légkörében igen jó a tábor résztvevőinek közérzete. Sok-sok kül- és belföldi kiállítás termeit ékesítették a nálunk született alkotások. a művészek saját viliágán át tükröződő valóságunk. A képzőművészeti tábor értelmét nemcsak a mintegy kétszáz alkotás megszerzésében látjuk, amelyek állandó kiállítás keretében teszik életünk részévé az esztétikai élménygyűjtést, hanem abban is, hogy a képzőművészet számára is partot, kapaszelőször az Operaház színpadára terelő kodályi leleményesség. Az 1926. október 16-án Nagy Izabella és Körmendy János vendégfelléptével, Márkus László rendezésben először bemutatott daljáték Szabolcsi Bence szerint: „a magyar álom és a magyar fel- lobogás tragédiája”. A „napfényes és melengető” Ko- dálv-zene fejezi ki ezt a tragédiát, a mozduló Párizs, Bécs és a maradó magyar falu keserűségét, a majlandi harminckettő és az aibonyi kettő közti választás keserű diadalát. Eddig háromszáznál jóval többször hódított az Operaházban, és "Elmondta: Miskó István, Tiszakécske Város Tanácsának elnöke a művész október 10-én megnyílt kiállításán. kodót tudunk nyújtani, hogy a művészek tudják, átérezzék, hogy mit és kiknek alkotnak. Együtt tudunk velük örülni minden szép, gondolatébresztő, értékes műnek, amely éppen a képzőművészet hozzánk való közelsége miatt egyre több családi otthont díszít, lecserélve és felváltva az öreg szülőktől örökölt egykori vásári giccseket. Büszkék vagyunk arra, hogy témát és az alkotáshoz kedvező körülményeket biztosíthatunk a meghívott művészeknek, kiknek jelentős része, mint ahogy Bozsó János is, az alapítás óta résztvevője táborunknak. Nekünk többet láttatnak a képek, mint más nézőnek, mert mi a nézésükkor lelki szemeink előtt látjuk alkotójuk kedves személyiségét is, és ismerjük szűkebb szülőhazánk azon darabját, amelyet a művész megjelenített. A táborban született alkotásokon Bozsó János a vakító déli napot, az átvonuló vihart, a táj alkonyi és esti búcsúzását, a csendes vízpartot, és a szótlanságukkal is beszélő tanyákat örökítette meg. A művész nosztalgikus hevülettel sűríti képeibe az alföldi táj színeit, a régi tárgyak, a roskatag tanyák hangulatát. Saját paraszti .gyermekvilágéiból megőrizte és vállalja megszenvedett felismerését. Kivételesen érzékennyé vált a színek, hangulatok és vibrálások iránt, és ezeket megtanulta megörökíteni, alkotóan kifejezni. Ezért egyszeriek és megismételhetetlenek képei, ezért érezzük kecskeméti festő létére tiszakécs- keinek. és örömmel vesszük, hogy ő is szívéhez közelállónak érez bennünket. Szeretettel és nagyrabecsüléssel nyitom meg gyűjteményes kiállítását és ajánlom alkotásait a tiszakécskei művészetpártoló közönség szíves figyelmébe. ki tudja hányszor nagy külföldi színpadokon. A zeneszerző szülővárosa hosz- szú-hosszú ideig tudomásul sem vette híres szülöttének remekét. Bemutatására alapos késéssel, csak 1983 októberében került sor. A közönség érdeklődése, a sok- sok teltházas előadás igazolta a szülővárosi kezdeményezést, az énekes iskolai tanulók szerepeltetését. Anyanyelvükön beszélték Kodály zenéjét, mint írta az előadásról Körber Tivadar. Az iskoláskórus pedig feladata magaslatán állt, örvendezett a szigorú kritikus. Az előadást az azóta elhunyt Szigeti Károly rendezte. Heltal Nándor AKADÉMIAI BIZOTTSÁGI ELŐADÓÜLÉS Meghívták a földrajztanárokat is _Az Alföld fejlődéstörténetéről szervezett előadóülést a szegedi akadémiai bizottság a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóságán. Újszerű ez a kezdeményezés, mert míg korábban az akadémiai bizottsági üléseket rendre Szegeden tartották, most — és reméljük, ezután többször is — Kecskemét adott otthont a rangos szakmai rendezvénynek. És újszerű azért is, mert az volt az indítéka, hogy a földtani tudomány legújabb eredményeit a szakterület közvetítőihez, a földrajztanárokhoz is közelebb vigye. így az ötvenfőnyi érdeklődő között egyetemi oktatókkal, kutató- intézetek vezető munkatársaival, geológusokkal, szak- felügyelőkkel, általános és középiskolai tanárokkal egyaránt találkozhattunk. Az első előadáson dr. Szederkényi Tibor tanszékvezető egyetemi tanár tekintette át az Alföld geológiai kutatásának helyzetét. Külön figyelmet szentelt a Lóczy Lajos által fölvetett, a Kárpát-medence földtani fejlődésére vonatkozó elméletnek, melyet Princz Gyula munkássága nyomán ismert meg a szakmai közvélemény. Szólt arról is, hogy napjainkra sikerült olyan fejlődési modellt kidolgozni, amely teljes összhangban van a földtudományok modern elméletével, a lemeztektonikával. Dr. Horváth Ferenc, az ELTE geofizikai tanszékének munkatársa az Alföld földkéreg- vastagságának és a fejlődés- történet összefüggéseinek bemutatására vállalkozott. A bőséges geofizikai ismeretanyagra, földi hőárammérésekre alapozottan tájékozódhattak a jelen levők arról: miért olyan vékony a földkéreg az Alföldön. s hogyan áll ezzel összefüggésben például a rétegvizek hőmérséklete? Dr. Haas János, a KözDonti Földtani Hivatal főosztályvezetője a lemeztektonikai elméletre alapozottan tekintette végig hazánk fejlődését, a földtani térképező munka eredményeit és nehézségeit. Az előadássorozat végén élénk eszmecsere bontakozott ki a földtudományok oktatásának helyzetéről. Ismét megfogalmazódott, hogy a földrajzoktatás két évtizede tartó visszaszorítása napjainkra Súlyos ismerethiányokhoz vezetett. A tantárgystruktúra torzulása nyomán ifjúságunk természetismereti szintje iiesz- tően visszaesett. Kitűnő szaktekintélyek szájából hallottuk: földrajzoktatásunk nemcsak a szomszédos szocialista, vagy a fejlett tőkés országokkal mám állja a versenyt, de még a fejlődő országok többségével sem mérhető össze. Ez amellett, hogy az általános műveltség egy fontos szeletének elhanyagolása, a földtudományi pályák utánpótlását is veszélyezteti. Megfogalmazódott. hogy ismételten kezdeményezni kell a fö'draizok- tatás helyzetének felülvizsgálatát. Az ülés anyagát a tervek szerint szakmai tájékoztató kiadványként az összes föld- rajztanár megkapja majd. Egyúttal megállapodás született arról is. hogy a mostani előadássorozatot újabbak követik majd megyénkben. Dr. Iványosi Szabó András A HÁRY JÁNOS ŐSBEMUTATÓJA AZ OPERAHÁZBAN Magyar álom és ma KÉPERNYŐ Élet a Földön Elfelejtünk csodálkozni? örülni? Lelkesedni? David Attenborough Élet a Földiön sorozata a műfaj egyik csúcsa. Néhány évtizede százezrek tódultak volna látására a mozikba. A létezés gyönyörűséges titkainak bemutatására vállalkozott a tudós rendező. „Élét, élet szent gyönyörűség”; a világháború szörnyűségei között e nagy adományért hálás költő szavait idézi föl minden képsora. Ismerőseim körében próbál* tam megsaccolni. hogy hányán ültek a képernyő előtt a nagyszerű sorozat kedvéért. Szomorúan kevesen. Volt egy barátom, aki minden vasárnap délután moziba ment. Mindegy volt, hogy mit játszottak. Ha vasárnap délután: mozi. Hirdethették síppal-dobbal a világ leghíresebb filmjeit, kedves ismerősömet hidegen hagyták a hétköznapi, a vasárnap esti vetítések. Sokan így vannak a tévével. A napi rohanásban elfoglalt embereknek hiába ajánlják a főműsoridő előtt a jó filmeket, riportokat. Legtöbben akkor sem kapcsolhatnák be a készüléket, ha szeretnék, mert nincs szabadidejük. Sirály Lapunknak is nyilatkozott korábban Horvát János a tévében sugárzott mozifilmekről. Tájékozódhattunk a vásárlási nehézségekről. Az elmúlt héten két jő film is akadt a merítőhálóba. Sydney Lumet sorozatában elsősorban az erőteljes színészi alakítások kötik le a nézőket. A belső lélekmozgásokat kivetítő Csehov-művek általában jól érvényesülnek a legkisebb rezdüléseket is megmutató, a harsány- ságtól viszolygó képernyőn. Nézette magát a jó ritmusú Sirály is pénteken este.' Kitűnő profimunka az Ének az esőben. Az amerikai filmes világot kedves és indokolt iróniával bemutató musical valóban a műfaj örökzöld csemegéje, ahogyan azt a Rádió- és Televízióújság előzetese ígérte. Ismét tetszett. Jeruzsálem pusztulása A Katona József Társaság október 27-én délután 4 órakor az MSZMP Oktatási Igazgatóságán (Ady E. út) nyilvános vitát rendez a Jeruzsálem pusztulása szombaton, a késő esti órákban vetített tévéváltozatáról. Mivel ebből az alkalomból írunk az ott elhangzottakról, most csupán annak jelzésére szorítkozunk, hogy a bemutató több volt kegyeletes emlékezésnél. Ma is érvényes kérdéseket tett föl Katona József, korunktól sem idegenek a szomorújátékban oly szélsőségesen megjelenített döntési, választási szituációk. Nem vagyok azonban arról meggyőződve, hogy a zalaegerszegi előadás legértékesebb erővonalait hangsúlyozta-e a tévéváltozat. Á Ruszt József rendezéseiben mindig dramaturgiai funkciójú térformákat kevésbé érzékeltette a közvetítés. H. N. Irányjelző Itt az ősz, másként kell közlekedni Az ősz fokozatosan vagy ugrásszerűen olyan változásokat hoz a közlekedésben, illetve annak körülményeiben,. amelyekre idejében célszerű felkészülni, és közlekedésünk során tudatosan odafigyelni. Autósszemmel nézve az ősz csalhatatlan jele, ha napos reggeleken gépkocsiba ülve a napellenző lehajtására kényszerülünk. Ennek oka, hogy ősszel a nyárinál kisebb szögben érik a földet a napsugarak, ezért nappal szemben autózva a szemünket jobban érik, vakítanak. Az időjárásban a hidegfront érkezése jelzi a változást. Az erre érzékeny vezetőknek fokozott óvatossággal kell közlekedniük, ügyelve arra is, hogy a frontérzékenység miatt jelentkező idegesség ne vezessen agresszív közlekedési magatartáshoz. Ebben az időszakban fokozódik az önkontroll jelentősége. Gyakori, hogy a komfortérzés változása, a fokozódó feszültség a közlekedésben az időjárási front tényleges megérkezését egy-két nap7 pal megelőzi. Ezért érdemes — a meteorológiai előrejelzésen túl — a többi közlekedőt is ' figyelni. A fokozódó agresszivitás, a nagyobb türelmetlenség a partnerekkel szemben, mind a változás közeledtét jelzi. Ilyenkor érdemes magunkra is fokozottan odafigyelni. A gépkocsiban a friss levegőt lehetőleg a fűtő- szellőzőberendezés segítségével biztosítsuk. A levegőt az irányítható nyílások, illetve a szabályozókarok segítségével az első szélvédőre és az első oldalablakokra irányítsuk, így elkerülhető a párásodás. Szükség esetén kapcsoljuk be a hátsó ablak páramentesítőjét. Ameny- nyiben mindez nem elgendő, az oldalablakok nyitásával érhetjük el a kívánt hatást. Ügyeljünk arra, hogy a levegőcsere huzatmentes legyen. A fűtést csak a valóban hideg őszi napokon kapcsoljuk be, de akkor is csak a feltétlenül szükséges mértékben. A túlfűtött utastér bágyadtsághoz, a figyelem lankadásához, a reakcióidő növekedéséhez, esetenként — különösen éjszakai vezetésnél — elalváshoz vezethet. Az ősz rendszerint magával hozza a látási és az útviszonyok lényeges változását is. Készüljünk fel rá, hogy gyakrabban kell párás, ködös időben közlekednünk. Ilyenkor csökkentett sebességgel, úgy haladjunk, hogy járművünket a belátható útszakaszon belül meg tudjuk állítani. A párás, ködös idő és'az esőzések az. utakat csúszóssá teszik. Különösen ügyeljünk erre az esőzés kezdetekor, amikor az úton lévő por és egyéb szennyeződés az első esőcseppekkel keveredve nyálkás réteggel vonja be az úttestet. Ilyenkor nem alkalmazható a száraz, nyári úton megszokott vezetéstechnika. Fokozottan körültekintő és előrelátó vezetésre, a kormány és a pedálok lágyabb kezelésére van szükség. - , Az ősz egyik természeti szépsége, de a közlekedők számára komoly veszély is a lombhullás. Az utat borító falevelek gyakorta elfedik a kisebb-nagyobb úthibákat, a kerék és a burkolat közé kerülve pedig rontják a tapadást. Így — szélsőséges esetben — akár többszörösére is növekedhet a féktávolság, illetve a megcsúcsó kerekek miatt elveszíthetjük uralmunkat a jármű felett. Ősszel gyakoriak, a szélviharok. Érdemes vezetés lmzben a szél irányát és erősségét^ figyelemmel kísérni, mert a váratlan oldalszél kellemetlen meglepetést szerezhet a gyanútlan autósnak, motorosnak, esetleg balesetet is okozhat. Őszi utazásaink megtervezésekor vegyük figyelembe, hogy a nyáron megszokottnál korábban sötétedik, így előbb kell elindulnunk ahhoz, hogy még világosban elérjük úticélunkat. Ha az esti szürkület mégis az úton ér bennünket, ne feledjük a világítást már a .szürkület kezdetekor bekapcsolni. Ha kedvezőtlenek a látási viszonyok... Kedvezőtlen látási viszonyokról éjszaka és a látást korlátozó egyéb tényezők: köd, hóesés,sűrű eső, por, füst, erősen borult ég esetén beszélünk. A KRESZ az éjszaka fogalmát „az esti szürkület kezdetétől a reggeli szürkület megszűnéséig terjedő idő- szak”-ként definiálja. Nézzük először a szürkületben való vezetés sajátosságait. Ilyenkor még az út és környezete viszonylag jól látható, de — a természetes megvilágítás sajátosságaiból adódó kontraszt gyengülése miatt — az egyes tárgyak, emberek, járművek már nehezen különböztethetők meg. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy közlekedő partnereinket, -vagy az esetleges akadályt későn észleljük és nem marad időnk a cselekvésre. Járművünket már- a szürkület kezdetétől ki kell világítani. Ez azonban nem any- nyira látásunk, inkább láthatóságunk érdekében szükséges. Így elkerülhetjük, azt, hogy a járművünket nem észlelő partnerek szemből érkezve kockázatos előzésbe kezdjenek, vagy a védett útvonalra való ráhajtás- kor elmulasszák elsőbbségadási kötelezettségüket. A teljes sötétség beálltával ihozzá kell szoknunk ahhoz, hogy csak a jármű fényszórója által bevilágított területet látjuk, azon kívül semmit. Ez a nappali vezetéshez képest bizonyos információszegénységet jelent. Lakott területen kívül törekedni kell a távolsági fény használatára, hogy minél nagyobb legyen a belátható távolság. Ezzel egyúttal a tompított fény izzószálát „pihentetjük”, s így növekszik az izzó élettartama. Ha azonban a szembejövő, vagy a követett jármű vezetőjét ez zavarja, haladéktalanul tompítottra kell váltani. Ilyenkor csökken a belátható távolság is. Sebességünket ehhez kell igazítani, mert az éjszakai vezetésnél sem hagyható figyelmen kívül, hogy a belátható távolságon belül meg tudjuk állítani járművünket. Másik jármű mögött haladva bizonyos támpontot jelent az előttünk lévő magatartása, de ne bízzuk' rá magunkat teljesen, ügyeljünk a biztonságos követési távolságra. Az éjszakai közlekedés veszélyei közé tartozik a va- kítás. Mivel szemünk az erős fény után csak lassan alkalmazkodik a sötétséghez, szembejövő járművel való találkozáskor tartsuk be a következőket. Távolsági fényről kapcsoljunk át tompí- tottra, így nem vakítjuk és nem is provokáljuk a másikat. Ujjúnkat hagyjuk készenlétben a fényváltó kapcsolón. Tekintetünket irányítsuk az úttest' jobb szélére, figyeljük, hogy a szembejövő lámpájának fényében nem látszik-e előttünk gyalogos, kivi- lágítatlan jármű, vagy egyéb akadály sziluettje. Soha ne nézzünk a másik fényszórójába! Amikor a két jármű egymás mellé ér, azonnal kapcsoljuk a távolsági fényt. Ha egymás után többen érkeznek szemből, helyesebb a tompított fénynél maradni. De ilyenkor is villantsuk fel rövid időre a távolsági fényt, ha haladási sávúnkban valami gyanúsat észlelünk. A mögöttünk jövő is elvakíthat bennünket a visszapillantó tükrön keresztül. Gépkocsiban a belső tükröt kapcsoljuk éjszakai állásba. Ha van jobb oldali külső tükör, azt már a teljes sötétség beállta előtt célszerű kissé elállítani, mert a mögöttünk jövő assz'imetrikus fényszórója ezen keresztül vakít legjobban. A baloldali tükörből történő va- kítás ellen — szükség esetén — kis testhelyzet-változtatással védekezhetünk. Az éjszakai vezetést optikai csalódások is nehezítik. Éjjel sebességünk a ténylegesnél nagyobbnak, az út szélessége á valóságosnál kisebbnek tűnik. Az erősebb fény közelebbinek látszik. Ezek a tényezők megnehezítik a távolság- és sebességbecslést. Ebből adódóan nehezebb megállapítani például az előzés feltételeinek meglétét. Így az előzést éjjel fokozott óvatossággal és körültekintéssel kell végrehajtani. Törekedni kell e veszélyes manőver mielőbbi befejezésére, természetesen a megengedett sebességhatáron belül.
