Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-05 / 209. szám

198fi. szeptember 5. • PKTÖFI NÉPK • 3 Szüret kezdetén — a szőlő- és borértékesítésről Beszélgetés Borsódy Miklós vezérigazgatóval A napokban felkerestük a Kecskemétvin vezérigazgatóját Borsódy Miklóst, s arra kértük — tekintettel a kezdődő szüretre, az értékesítési nehézségekre — válaszoljon néhány, a termelőket és a fogyasztókat is érdeklő kérdésre — Milyen mennyiségű é* minő­ségű termésre számítanak ebben az esztendőben, ■ mennyit vásá­rolnak fel? — A termésbecslés szerint 10— lő százalékkal nagyobb szőlőter­més várható, mint tavaly. Az aszály miatt feltételezhető, hogy nevesebb lényeredék lesz százalé­kosan, mint normális időjárás esetén. A becsült termés meny- nyiségét és minőségét az időjá­rás még módosíthatja. Szerződé­ses partnereinktől a szerződés­ben rögzített mennyiségnek meg­felelően átvesszük a szőlőt. Vál­lalatunk évente a megye termé­sének 30—35 százalékát dolgozza fel. Ebben az évben is ilyen ered­ménnyel számolunk. Meg kell je­gyeznem, hogy a változó piaci viszonyok miatt új szemléletre van szükség. Ebben az évben nem * magas cukorfok lesz az egyedü­li minőségi követelmény, hanem előtérbe kerül a szőlő egyéb bio­lógiai értéke (például: sav- és iaanyagok), amelyet a piaci igény és az új termékszerkezet kiala­kítása megkövetel. — A felvásárlásra kerülő sző­lőből, mustból készülő borból eb­ben az esztendőben mennyit ex­portálnak, s milyen mennyiség kerül a belföldi kereskedelembe? — Vállalatunk saját borforgal- mániak mintegy 50 százaléka ex­port volt az elmúlt években, 1985- ben és ebben az évben csökkenő tendencia tapasztalható. Bizo­nyos termékeket a nemzetközi piac nem igényel tovább, pél­dául: hordósbort. Vállalatunk ezt ebben az évben több palackos bor exportjával és egyéb új ter­mékkel igyekezett áthidalni, s ez az export értékében csökken­tette nehézségeinket. Mennyiség­ben azonban majdnem 250 ezer hektoliter kiesést jelentett. Ezt igyekeztünk részben belföldi, részben egyéb piacon értékesíte­ 24 ni, de ez már más termékeket Igényelt, aminek érdekében szak­embereinknek komoly erőfeszí­tést kellett tenni. Belföldön több mint 200 ezer hektuliter palackos- bort forgalmazunk. — A Szovjetunióba irányuló export csökkenése mennyi ki­esést jelent a kombinát számára, ■ milyen módon kívánják csök­kenteni a veszteséget? — A nemzetközi piacon kiala­kult nehéz helyzet miatt több in­tézkedést kellett tennünk, pél­dául: növelni az exportban és belföldön az üdítők forgalmazá­sát, amely kedvező eredményt mutat. Keressük a szőlőnek, mint gyümölcsnek egyéb termékké va­ló feldolgozását és forgalmazá­sát. Nemzetközi vonatkozásban fokozni kívánjuk az együttműkö­dést az üdítőital- és üdítőalap­anyag-forgalmazásban. — A nyugati piacokon milyen híre van — az osztrák és az olasz borbotrányok után — a magyar bornak, s van-r lehetőség az ér­tékesítés növelésére? — A nemzetközi borforgalma­zásra nem volt jó hatással az osztrák és olasz borbotrány. Saj­nos, a magyar bor forgalmazásá­nál sem mutatkozik fokozottabb előrelépés. Ha a nemzetközi pia­con érdemi előrelépést kívánunk tenni, elengedhetetlen a techno­lógiánk, technikánk korszerűsí­tése, amely gépimport nélkül nem oldható meg. Szükséges, hogy ezt a felsőbb pénzügyi és egyéb szer­vek is elősegítsék, mert ennek hiányában palackosbor-értékesí- tésünk a tőkés piacokon nem ja­vulhat. — Milyen új termékek előállí­tásán munkálkodnak? Növellk-e a rostos gyümölcslevek arányát? — Már említettem, hogy a pia­ci igények minden területen vál­toznak, ezeket figyelmen kívül hagyni nem lehet. Vállalatunk ezért több intézkedést tett. Pél­dául: készen van az alkoholmen­tes bortechnológiánk, amelyre a tőkés piacon van igény. Fo­kozzuk a szénsavmentes * üdítő­italok előállítását és forgalma­zását. Különböző szörpökkel és koncentrátumokkal végzünk kí­sérleteket, amelyek megvalósítá­sára tőkés vegyesvállailatot ki. vánunk alakítani. Vállalatunk rostos gyümölcslé gyártását ter­mékszerkezetébe nem vette fel. — A közös szőlőtelepítések ho­gyan váltak be? Folytatják-e ezt a programot? ■— Vállalatunk jónak ítéli az eddigi közös szőlőtelepítéseket, melyeket több formában végzett; nagyüzemekkel, szakcsoportos ki­vitelezéssel. Továbbra is elő kí­vánjuk segíteni a szőlőtelepítése­ket. fejleszteni borászati együtt­működéseinket anyagi erőinktől függően. Véleményem szerint a rotációs szőlőtelepítésekkel le­állni nem szabad. A szőlő, bor piacát hosszú távon szabad csak mérlegelni. A magyar szőlő- és bortermelés nagysága nem akko­ra, hogy hosszú távon ne lehes­sen értékesíteni. A piac minden költséget nem igazol vissza, ezért a hozamokban kell elérni azt a minimális szintet, amely meg­alapozza az eredményességet. Az nyilvánvaló, hogy 30—40 mázsa hektáronkénti hozam nem biz­tosítja ezt a szintet. — A szőlő- és bortermelés köz- gazdasági feltételeit is megnyug­tatóan kell rendezni. Nem a leg­jobb út, hogy a terméket túlter­heljük adóval, amely a piacon versenyképtelenséget okdz, s Így az eredményesség .sem biztosí­tott. Mindemellett vállalatunk a szőlőfeldolgozás programjait folytatni kívánja. Nem szándéko­zunk a szőlő helyett gyümölcs- telepítésekre átállni. Mi a part­nereinkkel továbbra is együttmű­ködve akarjuk a megye szőlő- és bortermelésének fejlesztését szol­gálni és előbbre vinni — mondta befejezésül a vezérigazgató. Gémes Gábor Tardi Gábor: /lakótársak 24. Neked, édesem! Te kényte­len vagy visszautasítani. Én vi­szont megyek. Nélküled is.--— Elmennél? — Hangja vesz­tett erejéből. — És mit csinál’ nál odakint magadban? — Magamban? — vette a lány, — Honnan veszed, hogy egye­dül lennék? Bakos Áron tanácstalanságá­ban az asszonyhoz fordult. — Mese mama... Maga is menni akar? — Én nem megyek sehova. — Akkor meg... — a fiatal­ember tekintete visszaugrott a lányra. — Te sem mész! — Pont tőled kérek majd en­gedélyt! — vágott vissza Emese. Egy darabig csend volt. — Itthagynád anyádat? — kér­dezte szemrehányóan Bakos Áron. — Anyádat, aki nevelt, aki tanít­tatott? — Apja lánya — szólt közbe keserűen az asszony. Tony újabb üveg pezsgőt bon­tott; ez alkalommal Bakos Áron­nak is töltött. — Ne vitatkozzatok, kérlek. Hogy ki jön, és ki nem, az majd idejében el fog dőlni. — Eldől — jegyezte meg az asz- szony, s nem nézett Tonyra. A kőműves, aki eddig némán simogatta a maltert a téglák alá, leszólt a foga közt: — Ha rajtam múlna, én adnék neki útlevelet. Meg a többinek is. — Ugye. Dénes úr? — élénkült föl a fiatalember. — Ha valutát nem is, de útlevelet én is min­denkinek adnék. — De csak azzal a kikötéssel, hopu legalább tíz esztendeig sza­badítsa meg az országot a for­májától minden léhűtö disznó — fejezte be mondandóját a kő­műves. Azon a hajnalon a kőműves tornával kezdte a napot; előzőleg az asszony szavát vette, hogy ke­rékpártúrára megy vele, és nem akart felkészületlenül nekivág­ni az útnak. A guggolások után lihegve ma­gára öltötte az újonnan vásárolt „tűraöltözetet”, mindenekelőtt a gyapjúból készült, piros színű rö- vidnadrágot, melyet egykoron „forró" néven keresett a jó ala­kú asszonynép, az ujjatlan trikót Eötvös Loránd Tudományegye­tem felirattal, a fehér térdzok­nit, majd belebújt a strandpapucs­ba — tornacipőt, vagyishát „dör­gőt" nem kapott megfelelő áron. Legvégül csuklójára csatolta a kopott érszorítót. Egy ideig forgolódott, nézeget­te magát, kicsit hümmögött, de végeredményben elégedett volt; ha másoknak jó az ilyesfajta tar­ka-flancos öltözék, neki miért ne lenne az? Vastag reggelit készített magá­nak: hat tojásból rántottát, egy liter tejeskávét. Gondosan rágott, nyelt. Utána ücsörgött még egy darabig, csak azután lépett ki az ajtón. — Szép jó reggelt, Dénes úr — fogadta Bakos Áron hangja. A fiatalember a küszöbön állt, tal­pát a félfának támasztotta; a kőműves gyanította, hogy nem vé­letlenül ácsorog ott a léhűtő ilyen korai órában. — Jó reggelt... — mormolta. — Mi van, nem tud aludni? — Húsz forintra van szüksé­gem — mondta a fiatalember, minden köntörfalazás nélkül. — Tegnap még igencsak zsíros volt — mondta a kőműves. — Idegen pénzzel is spekulált. Ilyen hamar elszegényedett? — Letörtem. — Mit müveit? — Minden pénzemet elkártyáz­tam az éjszaka. — Az a Tóni nyerte el? — Igen. Tony nyerte el. — Megérdemelte. Maga ... — Hagyjuk ezt. Dénes úr. Kise­gít húsz forinttal, vagy sem? — Nem én! — Akkor sem, ha élelemre ké­rem? — Akkor sem! A kőműves megfordult, és el­szántan megindult a nagyház fe­lé. Pillanatnyi tétovázás után bezörgetett. — Ki az?! — hallatszott az aj­tó möaül. — Dénes vagyok, jó reggelt... Megvan még a biciklije, öreg­anyám? — Minek az magának? Meg akarja venni? — Nem. Kölcsönbe kérem. ■— Kölcsönbe? Kölcsönbe nem adom. — Tán használja? — Soha. A kőműves tanácstalanul ücsör­gött. Eközben Pálné rést nyitott az ajtón, kilesett, fonnyadt ajkai lassan elváltak egymástól. — De hogyan néz ki, mester uram... Köténye zsebéből előka­pott egy szemüveget, s az orrára biggyesztette. — Miért nem ölt tisztességes ruhát, ha elibem áll? A kőműves megmosolyogta az öregasszony butaságát. — Ez a túraöltözetem, Pálné. Csodálom, hogy nem látott még ilyent. — Túraöltözet? Minek az? — Kerékpártúrára megyek. Azért is kéne a biciklije. Az öregasszony a fejét csóvál­ta, majd közölte, hogy az a ke­rékpár nem egy sportgép, ha va­dul, sportosan hajtják, könnyen tönkremehet, és ö nem vállalhat­ja ezt a kockázatot a mai árak mellett, ezt bárki beláthatja. A kőműves egyre kétség beeset­tebben bizonygatta, hogy ő sem egy sportember, ígéretet tett. hogy vigyázni fog a biciklire, egyben biztosította az öregasszonyt, hogy amennyiben mégis valami baja esne a szerkentyűnek, a javítási költségek természetesen őt terhe­lik. — A javított gép feleannyit se ér ... — makacskodott Pálné. — Vásárolja meg, az a tiszta üzlet. — Még ha meg is venném ... — ravaszkodott kicsit a kőműves —. előtte mindenkeppen kipró­bálnám. , Az öregasszony aaas-bogas uj­júval kinyúlt az ajtón, s a nad­rág korcánál fogva közelebb lép­tette a férfit: — Nem bánom, vi­gye. Aztán majd meaeayezünk, ad érte. amennyit gondol. A rozsdamarta alkotmány, a pincében hevert, a tüzelő alatt. A kőműves kiszabadította, és felci­pelte a lépcsőn. — Jó gép. erős gép — dicsérte Pálné. — Megbecsülje ám! A kőműves egy ronggyal meg- törölgette. aztan kipróbálta — először csak állva tudta hajtani. Vásárolt hát egy bögre naprafor­gó étolajat, tíz forintért. Meglo­csolta a táncot, a kerekeket. Az öregasszony értetlen arckifejezes- sel nézte. — Biztosan nem fogja nagyon lestrapálni? — kúrálta. — Ki­szolgál még engem, ha félreve­zet, és mégsem veszi meg? — Kiszolgálja — állította a kő­műves. — Hiszen csak kisebb távra kell. Legalábbis remé­lem ... (Folytat juk.) NFM CSAK SZÉPEK. KÜLFÖLDÖN IS KERFSETTKK A mezőgazdasági könyv- és dísznövény-kiállításon Könyvvel könnyebb — ezt sugallja az a mini kiállítás, amely tegnap nyílt meg a kecskeméti Szalvay Mihály Űttörő- és Ifjúsági Otthon­ban, hazai mezőgazdasági szakírók munkáiból. Százhet­ven könyv egy szobánál nem nagyobb helyiség körbejárha­tó állványán, nem túl terebé­lyes válogatás, ám annál változatosabb olvasnivalót kínál a Mezőgazdasági és Művelt Nép Könyvkiadó Vállalat együtt­működésének köszönhetően. Háztáji gazdákra, kiskertészek- re, nagy- és kisüzemi mezőgazdasági dolgozókra éppúgy gon­doltak a rendezők, mint a kertes családi házak lakóira. A nö­vényvédő szerektől, a műtrágyáktól, a növénytáplálástól, a repce termesztésétől és a téli zöldségektől, a must és a bor egyszerű kezelésétől egészen a díszzöldségekig és a családi házak kertjéig, ki-ki megtalálhatja a számára legvonzóbb ol­vasmányt. De nem csak megtalálhatja, meg is vásárolhatja a házban ez alkalommal nyitott kis üzletben. • Megyénk kiállítói is állták a versenyt az ország más vidékeiről való virág- és dísznövénykertészetekkel. A félegyházi Lenin Tsz tubaró­zsájával arany., fikuszávai ezüstérmet nyert; bronzérmes lett a kis­kunhalasi Vörös Október Tsz rózsakompozíciója és a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz tölcséres lila virágja — mint azt a művelő­dési központ előcsarnokában láttuk. (Gaál Béla felvétele.) Aki már egyszer betette ide a lábát, az úttörő- és ifjúsági ott­honba, aligha fosztja meg magát attól az élménytől, amelyben az épület udvarán és egy másik, tá­gasabb teremben vár rá. A szom­bathelyi Kertész, az Óbuda, a Sasad, a csepeli Duna, a Rozma­ring Termelőszövetkezet, a Fő­városi Kertészeti Vállalat, a sze­gedi Városgazdasági Vállalat, a kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság, a félegyházi Lenin és a kiskunhalasi Vörös Október Tsz szebbnél szebb dísznövényei kap­tak itt helyet a Hírős Napok ide­jére. Pompás látvány és egyúttal jó áttekintés a kiállítás a hazai dísz­növénytermesztésről. Elhozták ide a korszerű, legújabb, növényfaj­ták nagy részét is. Szombathely­ről broméliák — reprezentatív alkalmakra valók, jól alkalmaz­kodnak az alacsony páratartalmú lakások levegőjéhez. Egy másik, a magas törzsű Yucca, Brazíliá­ból származik. Levélüstökös fá­vá fejlődik. Sok csodálója volt már az első napon a többi dísz­növénynek is: a holland alap­anyagú nebáncsvirágnak, a mi­ni Afrika ibolyának, a szegfűk­nek, a gerberáknak, a Meriklon Gazdasági Társulás szövette­nyésztéssel létrehozott Areka- és datolyapálmáinak, a Kecske­mét—Szikrai Állami Gazdaság lombhullató és örökzöld díszfái­nak, cserjéinek. Mint dr. Lévai Péter főrendező elmondta, a bemutatott — és ter­mészetesen meg is vásárolható — növények nemcsak szépségük miatt értékesek. Hasznot hoznak termelőiknek és az országnak is, hiszen e virágkertészeti termé­kekből évente 40—50 millió fo­rint értékűt külföldön vásárol­nak meg. Az úttörő- és ifjúsági otthonon kívül a városban még két helyen,, az Erdei Ferenc Megyei Művelő­dési Központban és az SZMT épü­letének földszintjén tartanak ker­tészeti bemutatót. Ez utóbbi ki­állításra a Virág- és Zöldségter­mesztők Keceli Egyesülete. a Gyenes-kertészet, áf ész-szakcso­portok és kertbarátkörök tagjai hozták el zöldség- és gyümölcs­féléiket, virágaikat. K—1 Ritkaságok, érdekességek A kecskeméti antikvárium könyvvására Hírős Napok '86 Az Állami Könyvterjesztő Vál­lalat Központi Antikváriumával párhuzamosan a kecskeméti an­tikvárium is felsorakoztatta rit­kaságait a Hírős Napok látogatói­nak. Szeptember 7-éig, 9 órától késő délutánig tartanak nyitva az árusító pavilonok. A két helyszí­nen ki-ki megtalálhatja az íz­lésének, érdeklődésének és pénz­tárcájának megfelelőt. A Centrum Áruház hátsó be­járatánál már hetek óta folyik az árusítás. Itt leginkább nap­jaink irodalmából válogathat­nak az érdeklődők. A szépirodal­mi és bestseller-kiadványok mel­lett különféle lexikonok és lexi­konsorozatok is kaphatók. Ilyen például az Életrajzi, a Természet­tudományi és az Általános lexi­kon. A napodban megjelent Bács- Kiskun'megyei útikönyv is nagy érdeklődésre számíthat. A könyvárusítás másik színhe­lyén, az SZMT-székház teraszán, főként kuriózumokat kínálnak. Ilyen például az 1846-os kiadású állattenyésztési kiadvány, a Kecs­kemét. történetével és földrajzá­val foglalkozó könyv, vagy n tör­téneti sorozatok. A gyűjtők a millenniumi-sorozatból Marcali Henrik Nagy képes világtörténe­tét és Szalai-Bernáti Magyar nemzet történetét is megvásárol­hatják. A néprajzi könyvek kö­zül talán a legérdekesebb A ma­gyarság néprajza, melyet Viski Károly szerkesztett. A folyóira­tok gyűjtői két világháború kö­zötti újságokból, múlt századi divatlapokból válogathatnak. Emellett a Kéttemplom közi üz­letben zavartalanul folyik a fel­vásárlás és az árusítás. Így a pavilonokat naponta új érdekes­ségekkel töltik fel. T. T. MAI PROGRAM d.,10 ftraltor: \i Orszátsoi Her- tös/ett Napok romit-/W-ny *.<,ro­vata keretében a kertészeti iga­zat »zakosztályainak illései é» bemutatói a kecskeméti Magyar- Szovjet Barátsig Tsz-ben, a Kis­kunhalasi Állami Gazdaságban, a Zöldségtermesztést Kutató Inté­zel, Fejlesztő Vállalatnál és a kis­kunsági park Igazgatóságán. 9 urakor: Külkereskedelmi ta­nácskozás a Kecskeméti Borgaz­dasági Kombinátban. 9 órától 17 óráig: Filmek és vl- deoműsorok bemutatója a Tudo­mány és Technika Házában. IQ órakor: Termelésszervezési ét ügyviteli tudományos tanácsko­zás, valamint védjegy-kiállítás megnyitása az Erdei Ferenc Mű­velődési Központban. 1« órakor: Agrárfilmrendezölt nemzetközi találkozója a Tudo­mány és Technika Házában. Kiállítások szabadtéren Kecs­kemét központjában, valamint a bjüvelödésl. központban, a szak- szervezetek székházaban és az úttörő- és Ifjúsági otthonban. Intézkedések a pedagógusellátottság javítására Üj, a szakképesítéssel nem ren­delkezőkre vonatkozó rendelet született a pedagógus munkakör betöltésének feltételeiről. Célja: a szakképzetlen pedagógusok szá­mának csökkentése, s az iskolai oktató-nevelő munka minőségé­nek javítása, színvonalának eme­lése. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője elmondta, az elmúlt tanévben az alapfokú oktatási intézmények­ben foglalkoztatott tanárok-ne­velők mintegy nyolc százaléká­nak nem volt meg a szükséges képesítése. Bár az új tanévtől a képzési lehetőségek bővülése és a demográfiai változások miatt az alsó tagozaton a pedagógusel­látottság folyamatos javulásával lehet számolni, a felső tagozaton várhatóan tovább nő a pedagó­gushiány, s így átmenetileg emel­kedik a szakképzetlenek száma. A most életbe lépett oktatási tör­vény rendelkezéséhez kapcsoló­dóan ezért — átmeneti időszak­ra — külön is szükséges volt sza­bályozni e tevékenységet. A na­pokban megjelent miniszteri ren­deletnek az is célja, hogy ösztö­nözze az iskolákat az egyéb meg­oldások keresésére, így a jobb belső szervezésre, külső óraadók és nyugdíjasok foglalkoztatására. Az új jogszabály szerint képe­sítés nélküli személy csak egy tanévre, s csak akkor alkalmaz­ható, ha vállalja a szakképesítés megszerzését, és egy éven belül felvételi vizsgát tesz felsőfokú intézményben. Sikertelen vizsga esetén — ha a jelentkező alkal­masságát a gyakorlatban bizonyí­totta — a felvételi legfeljebb két alkalommal ismételhető meg. Mi­vel a gyermekek alapvető kész­ségeinek és képességeinek kibon­takoztatásához az alapozó évfo­lyamokban elengedhetetlen a pedagógus szakértelme, a jövő­ben az általános iskola első és második évfolyamán előírt szak­• képesítés nélkül nem foglalkoz­tathatják az erre jelentkezőket. Fontos az iskolai munkaerő- szükségletnek a jelenleginél dif­ferenciáltabb megállapítása is. Ma a pedagógusokra ugyanis egy sor olyan feladat — adminisztrá­ciós és nem pedagógiai teendő — hárul, amely növeli a tanárok terheit, s amelyhez ugyanakkor nem szükséges felsőfokú végzett­ség. A pedagógusok adminisztrá­ciós munkájának csökkentésé­ről intézkedő miniszteri utasítás mellett a Művelődési Minisztéri­um külön támogatást is nyújt az iskoláknak. Már ebben az évben 350, a tervidőszak során pedig összesen 3800 pedagógusasszisz­tens, a jövő évtől pedig évente 200 iskolatitkár és 300 úgyneve­zett szabadidő-szervező segíthe­ti az iskolák adminisztrációs munkáját, mindennapi tevékeny­ségét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents